Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-15 / 269. szám

1972. NOVEMBER 15., SZERDA CEST hegyki 'kJ&\rStiP Kétségtelen, hogy ma s még jó ideig úgyszólván minden és mindenki az új baromfigyár körül forgolódik Hernádon — tegnapi riportomban igyekez­tem már némileg a háttérbe is betekinteni. A legfontosabb „háttér”, a legfőbb termelőerő azonban itt aztán aligha lehet más, mint az ember, lévén a föld minősége gyenge. Persze, a földről is szólni kell azért, hiszen paradox módon nem kis szerepe van abban, hogy a termelőszövetkezet ve­zetői az átlagosnál dinamiku­sabban gondoltak az állatte­nyésztés fejlesztésére. Ezen az ötezer holdon, a traktorosokon kívül, mindössze hat ember dolgozik! (Emlékszem, midőn ezt az adatot Cserháti Pál el­nök májusban a Miniszterta­nács vándorzászlajának átvé­telekor elmondta, a tv riporte­re még hosszan utánakérde­zett: jól hallottam, csakugyan így van?!) Elgondolhatja bár­ki, hogy milyen intenzitást, termelékenységet tükröz ez az adat. A melléküzemek szereps — Arra kellett feleletet ad­nunk a bennünket megválasz­tó tagságnak, vajon szűkös le­hetőségeink ellenére tudunk-e gondoskodni róluk. Ügy vé­lem, hogy az egyetlen járható Üt mellett döntöttünk, amikor elhatároztuk, hogy a rendkí­vüli alacsony és bizonytalan termést adó növénytermesztés helyett az állattenyésztésre he­lyezzük a hangsúlyt. Az elnök fogalmazta vallo­mást jól kiegészíti az a tava­lyi adalék, hogy a tsz jövedel­mének nyolcvan százalékát már az állattenyésztés produ­kálta. Abban azonban, hogy ez egyáltalán lehetővé vált, rop­pant jelentős volt a mellék­üzemek szerepe. Mondhatni, országos hírű melléküzem az építőipari könnyűszerkezetek gyártása, amelyet Hernádon stirolpaneles eljárásnak ne­veznek. Igaz ugyan, hogy fő­ként a mezőgazdasági építé­seket hivatott megkönnyíteni és meggyorsítani ez az üzem, ám néhány helyen — például Gyálon, továbbá Nógrád és Borsod megyében — óvodák építésére alkalmaztak ilyen elemeket, sőt a hernádi ÁBC- áruház is belőlük készült. A professzor unokája Az elnök: gazdászdinasztia Sarja. Nagyapja, Cserháti Sán­dor professzor, a századfordu­ló évtizedeiben Mosonmagyar­óvár ott tanított; ő dolgozta ki az első magyar földművelés­tant, úttörője volt a korszerű műtrágyázásnak, és így to­vább. S mégis, a professzor ne­vét jó időre homályba borí­tották, s csak akkor „fedez­ték fel” újra, midőn — 1948- ban volt ez — egy szovjet kül­döttség valamelyik tagja hi­vatkozott rá. Ma szobra ott áll az óvári egyetemen. Az apa is gazdász — de mint a fiú mondja, „sokkal gyakorlatia­sabb a nagyapánál” —, a mai elnök már Gödöllőn végez, s Óbudán, majd Győr-Sopron megyében (lám, véletlen visz- szakanyarodás a professzor te­vékenységének színhelyére!), aztán a szomszédos Örkény­ben, majd Hernádon ismerke­dik a gyakorlattal mind ma­gasabb fokon. 1966 óta van Hernádon, 1967-ben választot­ták elnökké Cserháti Pált; er­ről az időről a hernádi szüle­tésű Kálmán Ferenc párttitkár beszél tömören: — Mérleghiány, személyi ci- vakodások jellemezték a mély­ponton levő szövetkezetét ak­kortájt. A volt elnök most rendész éppen az új baromfi- gyárban. A pártÜtkár a faluról Cserháti Pál 36 éves, felesé­ge pedagógus; van egy kisfiúk és egy kislányuk, szolgálati la­kás ad nekik otthont. Gondo­lom, egyik legfontosabb veze­tői erénye, hogy meg tudta választani munkatársait, akik jobbára szintén fiatalok, bele­értvén egyik legfőbb segítő­társát, magát a párttitkárt. Kálmán Ferenc 1964 eleje óta dolgozik a tsz-ben, tehát két évvel régebben, miként az elnök; előtte öt esztendőt már lehúzott a fővárosban, a Pest megyei Mezőgazdasági Gépja­vító Vállalatnál. Naponta öt órát vett el életéből a Pestre utazgatás, nem csoda, hogy mindenképpen szülőialujában igyekezett meggyökeresedni. Ez sikerült is: a ma még mindössze 27 éves fiatalem­ber családi házat épített, fe­lesége a tsz-ben bérszámfejtő, s van egy hétéves, illetve egy tízhónapos gyermekük. Ö ma­ga, posztjához illőn, elsősor­ban a politikai oktatásiban vesz részt — jövőre állam­vizsgázik a marxizmus—leni- nizmus esti egyetem politikai gazdaságtani szakán. De min­dennapos vizsgája itt a különféle munkahelyeken zaj­lik, ahol kérdéseikkel meg­megállítják az emberek. Példáját mások is követik; vagy két esztendeje elkezdő­dött a visszaáramlás a faluba, amely egyébként Örkény nagyközség egyik része ma már, a vele járó előnyökkel és hátrányokkal. (Ilyen gond, hogy Örkényre bejutni szer­fölött körülményes: tanács­választások hagyományos té­mája a közvetlen út megépí­tése, ez azonban mindmáig nem történt meg.) — Elsők voltunk az ország­ban — mondja Kálmán Fe­renc —, akik a tanáccsal kö­zös fenntartásba vettük át a művelődési házat. A szövet­kezet 1969-ben százezer forin­tot adott a korszerűsítésre, s a szakkörök vezetőinek tisz­teletdíját a tsz fizeti. Cseré­ben ingyenesen vehetjük igénybe a házat, így megoldó­dott például, hol tartsuk a közgyűlést. Szakmunkások, letelepsdők, öregek Az összefonódás — s ezt a szót most jó értelemben ír­juk le! — további jele, hogy a község KISZ-szervezetét, sportszervezetét „átvette” a termelőszövetkezet, s most a tanáccsal egyetemben sport­telep építését tervezik. A falu tehát megmarad önálló egységnek, a közigazgatási hovatartozás ellenére. Mun­kaképes lakóinak kétharma­dát a tsz foglalkoztatja már — a korábbi ötszázról száz­ötvenre csökkent az eljárók, ingázók száma. Természetesen máshonnan is igyekeznek letelepíteni, fő­ként fiatal szakembereket. (Ez nem zárja ki, hogy helyben is képezzenek szakmunkásokat: tavaly például negyvenen sze­reztek így bizonyítványt, le­téve a sertéstenyésztő szak­munkás! és egyéb vizsgákat. A módszer lényege, hogy az egyetemet végzettek — akik huszonheten vannak — ok­tatnak, s a megyei tanács, il­letve a MÉM emberei vizs­gáztatnak.) Ml a letelepedés menetrendje? íme, egy példa: Popovics László, a baromfi- tenyésztési ágazat 28 éves, felsőfokú technikumot végzett vezetője először legénylakást kapott, majd szolgálatit, ké­sőbb pedig családi házat épí­tett a szövetkezet és az OTP kölcsönével megtámogatva. — Évi négyszázezer forint a tsz lakásépítési alapja, kölcsö­ne — magyarázza Kálmán Fe­renc. — Egy ember legfeljebb 100 ezer forintot vehet föl, s a szerződés értelmében addig köteles nálunk dolgozni, ameddig ezt vissza nem fizeti. Eddig tizenheten írtak alá ilyen szerződést: vezetők és falubeli szakmunkások. Aki fez-tag, fuvarsegítséget is kap az építkezéshez, s a kedvez­ményeket elképzeléseink sze­rint ingyenes telekjuttatással bővítjük. A másik pólus: az öregek. A tsz mai megoszlása ez: van 522 alkalmazott, s 410 tag — ez utóbbiak közül azonban 177 a nyugdíjas, illetve jára­dékos. Ismét az utóbbiak — 121-en vannak — havi 140 fo­rint járadék-kiegészítést kap­nak a tez-től, ez már korábbi döntés, ami változatlanul ér- vényban marad. Azért fogal­mazok így, mert az új alap­szabály már a korpótlék fo­galmát is ismeri, amelynek értelmében a 60, illetve — nők esetében — 55 évet elért fizikai munkások havi 450 fo­rintot kapnak a közösből. (Előfeltétel -azonban, hogy az év közben kifizetett havi munkadíj ne haladja meg az 1800 forint bruttó keresetet.) — Főleg az új üzem vele­járójaként most már ezer em­ber dolgozik hozzávetőleg a szövetkezetben, s ugyancsak a baromfigyár következmé­nye, hogy a nők aránya emel­kedőben, ami újabb tenni­valókat ró a pártszervezetre, a különféle társadalmi szer­vekre. Kálmán Ferenc ezek közül megemlíti a Népfrontot, pon­tosabban a Népfront-klubot, amely ugyan agrárklubnak, vagy értelmiségi klubnak is nevezhető: alapvető célja a szakemberek, illetve azok családtagjainak összébb hozá­sa; például szakmai viták ke­retében. Pusztán az idén a Szovjetunióba, Ausztriába, Hollandiába, Dániába, az NSZK-ba jutottak el a fez­ből, nem szólván a honi tá­jakról: Bábolna, Baja állami gazdasága, Nádudvar, Harta termelőszövetkezete volt a ta­nulmányutak programján — akad mit megvitatni. De a hernádiak — írom le újfent — készülődhetnek is: jövőre alighanem megsokszorozódik a látogatók száma — van e példából tanulniválója bár­melyik gazdaságnak. Keresztényi Nándor (Vége) BEJÁRÓ MUNKÁSOK KLUBJA Eredményes együttműködés A Pest megyei Hírlap 1971 őszén hírt adott arról, hogy a Vas-, Fém- és Villamosener- giaipari Dolgozók Szakszerve­zetének vezetői látogatást tet­tek a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsán, ahol a me­gye vasmunkásainak élet- és munkakörülményeiről, a va­sasüzemek eredményeiről, gondjairól és problémáiról ta­nácskoztak. A megbeszélésen rögzített állásfoglalás végre­hajtásának ellenőrzésére ke­rült sor a napokban a vasasok Költői Anna úti székházában. A megbeszélésen a két veze­tő szerv képviselői egybehang­zóan állapították meg, hogy az összehangolt munka jelentős eredményeket ho­zott: javultak a területi és ágazati kapcsolatok, egységesebbé vált az ágazati és területpolitikai célok megvalósítása. Külön érdeme a kialakult újszerű együttműködésnek, hogy en­nek jelentőségét felismerve, más szakmák is hasonló kap­csolatot igyekeznek kialakíta­ni a Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsával. A közös ál­lásfoglalás alapján a vasas­szakszervezetek a Csepel autó­gyári gondok megoldásának lehetőségeit, az SZMT pedig a szabályzók hatásának tapasz­talatait tűzte napirendre. Az együttes munka eredményeket hozott: a vasasüzemek dolgo­zóinak szervezettsége 92,3%-ra növekedett. Az ISG-nél foly­tatott magas szintű szakszerve­zeti és minisztériumi helyi vizsgálat eredményeként ren­deződött a vállalat gazdasági helyzete, 18 millió forint adós­ságát elengedték, és a dolgo­zóknak 6 nap részesedésnek megfelelő nyereséget fizettek ki. A Csepel Autógyár dolgo­zói 2 százalékos bérprefe­renciában részesültek. Megállapították, hogy az 5 évre kötött kollektív szerződé­sek megfelelően szolgálják a népgazdasági, vállalati és egyéni érdekeket. A jövőben a ÖT ÉV ALATT Szervezéssel 500 vá'klatnál javult a terme'ékenység Dióidon automata számítja ki a tizet ást A Pénzügyminisztérium 13 éve működő Szervezési és Ügyvitelgépesítési Intézeté­nek munkájáról tartott sajtó- tájékoztatót kedden Rodnai József igazgató. Mint elmon­dotta, az intézet szakember- gárdája — közgazdászok, mér­nökök, technikusok — a meg­bízóknál végzi szervező mun­káját, telepíti a szükséges gé­pi berendezéseket és bevezeti az információfeldolgozás kor­szerű munkafolyamatait, az adott gazdasági szervezet kö­vetelményei szerint. Az intézet komplex szol­gáltatásokat nyújt: szervezési és ügyvitelgépesí­tési feladataival szoros össz­hangban végzi tanácsadói szol­gáltatásait, kereskedelmi te­vékenysége útján pedig bizto­sítja, hogy az általa vállalt szervezési feladatok bevezeté­séhez szükséges gépi berende­zések, nyomtatványok és más segédeszközök rendelkezésre álljanak. Az elmúlt öt évben az inté­zet gyors ütemben fejlődött: létszáma hatszorosára nőtt, a szervezési és tanácsadási szol­gáltatásainak értéke több mint tízszeresére emelkedett, és ki­alakult egy új tevékenység: az értékesítés, melynek eredmé­nyeként tavaly 150 millió forint­nyi szervezéstechnikai esz­közt és berendezést adtak el a szervezési munkák színvona­lának javításához. Ez alatt az öt év alatt — mint az igazgató elmondta — az intézet 1288 szerződéses munkát fejezett be. Ezek a szervezési és ügyvitelgépesíté­si megoldások, komplex infor­mációfeldolgozási koncepciók SZIMFI, az ÉVIG és a Ganz Árammérőgyár pozitív tapasz­talatai alapján gyáregységen­ként elkészítik a kollektív szerződések függelékeit. Az együttes munka alapján javult a vállalatok munkavé­delmi tevékenysége. Nőtt a tömegpolitikai ok­tatásban és káderképzés­ben részt vevők száma is. A jövőben tapasztalatcse­rét tartunk a vállalati ve­zetés és gazdálkodás meg­ítélésének témájában. Keres­sük a lehetőségét annak, hogy a bejáró vasmunkások elvé­gezhessék a 3 általános isko­lát, s részt vehessenek szak­mai továbbképző tanfolyamo­kon. Kísérletképpen néhány községben létrehozzuk a be­járó munkások klubját. Kovács István, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának titkára Három nap Ózdon Háromnapos országos ta­nácskozásra ültek össze kedden Ózdon a családi és társadalmi ünnepek rendezői, szervezői. A konferencián megbeszélik töb­bek között a családi és társa­dalmi ünnepségek rendezésé­nek elvi és módszertani prob­lémáit, megtekintik a társadal­mi rendezvényekről készült kisfilmeket, részt vesznek az ózdi iroda által megrendezés­re kerülő kilencszázheitvenötö- dik névadó ünnepségen és egy ünnepélyes házasságkötésen. Montedel­műszerek Az OMKER mintatermiében Budapesten kiállítás nyílt, amelyen az OTE Montedel olasz tröszt két vállalata, a Galileo és a Laben mutatja be legújabb orvosi műszereit. Ki­állítottak ideggyógyászati esz­közöket, továbbá orvosradio­lógiai, izotóp- és magfizikai laboratóriumi műszereket. csaknem teljes egészükben (98 százalékban) megvalósullak mintegy 500 — jórészt vidéki — vállalatnál javítva a munka termelékenységét. A továbbiakban az igazgató néhány példával illusztrálta az intézet munkáját. Elmondta, hogy a Magyar Gördülőcsa­págy Művek diósdi gyárában most fejezték be a bérelszá­molás korszerűsítését. Ezentúl, a bérutalványokat korszerű elektromos automatával össze­sítik, így — amellett, hogy az elszámolások pontosak — a bérelszámolók fizetéskor- túl­órázás nélkül végezhetik mun­kájukat. A bérelszámolás „gé­pesítésének külön előnye, hogy a bé­rek a különböző munka­fázisok szerint csoporto­síthatók, megállapítható egy-egy mun­kafázis költsége, s kielemez­hető, melyeket kell leggyor­sabban korszerűsíteni az ön­költség csökkentéséhez.- Nagyon eredményes munkát végzett az intézet a Dunave- csei Vegyesipari Szolgáltató Vállalatnál; ugyanis vállalták, hogy a korábbinak kétszere­sére növelik a termelést a munka megszervezésével és minimális beruházással. Az in­tézet munkatársai azonban olyan jó munkát végeztek, hogy a korábban évi 6 ezer ajtót, ablakot gyártó vállalat két szovjet gép üzembe helyezésével, ma már 20 ezret készít, s termékeik folyamatosan hagyják el az üzemet. Előző­leg a hónap első két hetében nem szállítottak terméket, a harmadik héten 25, a negyedik héten a készáruk 75 százalékát kapták meg a partnerek. Cz. V. Kamasz kommunisták A politikailag érett, az ideológiailag tájé­kozott, a közösségi munkában aktív fiataloK- nak a kommunisták között a helyük — ez a gondolat vezette a pártot, amikor a tagfelvétel korhatárát ti- zeimyolc évre csökkentette. A helyes elvek ellenére a tizenéves párttagok száma nem emelkedett kielégítően, a Csepel Autógyárban. A X. kongresszus óta íiz tizennyolc éves fiatalt vet­tek fel az autógyár alap­szervezeteibe. Vajon miért ilyen kicsi ez a szám? A KISZ-bizottság titkára sze­rint az ifjak húsz-huszonkét évükre érnek meg, koráb­ban megismerésük is nehe­zebb, gyakran felszínes. A továbbiakban kísérjük fi­gyelemmel, hogyan érnek a fiatalok kommunistává. Sokan a nyolc általános elvégzése után jönnek a gyárba, itt kezdik a mun­kát tanulóként, kisegítőként — az évek folyamán szinte a gyár neveltjeivé válnak. Nekik általában több az idejük, nagy igénybevételük sincs, őket jól lehet mozgó­sítani, politikai ismeretekre is jobban szerttesznek. Az üzemekben barátokra lel­nek, a kommunista kollé­gák tovább nevelik őket. A . gyár neveletjei közül kerül­nek ki a fiatal párttagok, ez a réteg biztosítja az ak­tív utánpótlást. A másik csoport tagjai az iskolákból kex-ülnek a gyár­ba, ritka az olyan szak­munkás, technikus, aki any- nyi tenniakarást hoz magá­val, amelyre gyorsan felfi­gyelnek. Előbb a munkahe­lyet kell megismerniük, a kollektívába kell beillesz­kedniük', s csak aztán kö­vetkezhet az aktivitás. Ök a családból, az iskolából hozzák a politikai ismerete­ket, az elkötelezettséget — s általában lassabban vál­nak alkalmassá a kommu­nista névre, a nevelési, mozgósítási időszak hosz- szabb. T ehát a gyár neveltjei­re és az iskolákból kikerülő ifjú szak­emberekre lehet számítani. Vajon milyen mércéket ál­lítanak a fiatalok elé? Az ifjúkommunisták közössé­geiben elsődleges a végzett munka, hiszen ez tükrözi vissza a politikai hitvallást is. A Csepel Autógyárban kialakult vélemény: csak az bíráljon társadalmi kérdé­seket, áld tevékeny részese annak, amit kritizál. Ideoló­giai tudás-minimumot nem kémek számon a fiatalok­tól, mert azt tartjuk, hogy ez nem lenne igazságos, különösen a nyolc általá­nost végzettekkel szemben. A KISZ-javaslatoknál te­hát a végzett munka a leg­fontosabb e szerint véle­ményezik a jelölteket. Az alapszervezet taggyű­lése javasolja a fiatalt párt­taggá. A taggyűléseken ál­talában kevesebb szó esik a gazdasági munkáról, in­kább a társadalmi aktivi­tást elemzik. Gyakorta a társak csak egy kérdést tesznek fel: mi a társadalmi munkád? Annak minőségé­vel, értelmével, eredmá- \ nyelvel ritkábban foglal­koznak. A taggyűléseken nagyon1 ritkán vitáznak, a legritkábban vonják kétségbe, hogy a jelentke­ző fiatalnak a pártban ft helye, még akkor sem, ha az feladatát nem a legjob­ban oldja meg. Sokan úgy gondolkoznak, ijiogy aki mar a taggyűlés elé kerül, azt fel is veszik a pártba — ez lezárt ügy. Olykor nem ér­zik annak súlyát, hogy a taggyűlés dönt az ajánlás­ról, nem mindig érzik a felelősséget. E gyakorlat gátolja a tudatos pártépí­tést. Azt hiszem, hogy az előbb , leírtak némileg választ ad-., nak a cikk elején feltett,, kérdésre : vajon miért olyan kevés fiatal jut el a kom­munisták közösségébe. A feltárt okok jelzik is a változtatás szükségességét. Nézzük részletesebben: so­kat kell segíteni a „gyár neveltjeinek”! A gyár, az üzem valóban váljék a kommunisták iskolájává, olyan munkahelyi légkör legyen, amely alkalmas a nemes emberi tulajdonsá­gok kialakítására, olyan alapszervezet, amelynek pártélete vonzza a fiatalo­kat, olyan párttagok kelle­nek, akik példát mutatnak á munkában, a kommunis­ta erkölcsben, etikában, ál­landó terjesztői az ideoló­giának, az eszmének. Ilyen kollektívában gyorsabban nevelődik az ifjú kommu­nistává. Az iskolák is tegyenek többet, hogy a gyárakba kerülő fiatal szakmunkások, technikusok m unkaszere­tettel, közéleti érdeklődés­sel, társadalmi aktivitással kezdjék alkotó korszaku­kat. A család és az iskola adjon több elkötelezettséget az ifjaknak. S a KISZ ku­tassa ki a fiatalokban rejlő értékeket, szervezze egybe az energiákat, képezze to­vább az ifjakat, s minden egyes alapszervezet érezze felelősségét, ha valakiről kimondja, hogy ő kommu- • nista! M inderre azért van szükség, mert a párt nem nélkülözheti a tizenéves kamasz kommu­nistákat. Nem nélkülözheti, mert szüksége van a Icama- szos lelkesedésre, a fiatalos hevülékenységre, az ifjúság érzékenységére, vitatkozó kedvére, forradalmiságára, * igazmondására, mozgékony­ságára, bátorságára, ke­ménységére, harcosságára, változtatni akarására, lel­kiismeretére, lendületére, frissességére, hiszen e tár­sadalmat majdan nekik kell tovább vezetniük a szocia­lizmus útján. Fóti Péter A hernádi példa (2.) Vissza a faluba? Fiatalok és öregek a szövetkezetben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom