Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
1973. NOVEMBER 13., VASÁRNAP 5 A jó törvény nem elég R égi igazság, hogy a jó törvény nem elég. Ám úgy látszik, a régi igazságoknak a legnehezebb érvényt szerezni. Mert valóban nem elég a jó törvény, a legjobb rendelkezés, hanem azok betartásának, betartatásának körülményeit is létre kell hozni. Most nem azokról — megrögzött betörőkről, tolvajokról, garázdákról s hasonszőrűekről — van szó, akik esetében a törvény és annak áthágása még a leglaikusabb ember számára is nyilvánvaló. Ök a társadalom szűk sávjából indulnak portyáikra, s maguk sem tartanak igényt a befogadásra, a közösségen belüli elismerésre, a tisztességes, a becsületes jelzőre. Ám más a helyzet akkor, amikor „egyébként” törvénytisztelő — vagy annak látszó — állampolgárok járják a törvényeket kerülgető ösvényeket, s élnek visz- sza azzal, hogy szándék és végrehajtás, betű és érvényesítés nem esik egybe. Ne beszéljünk rébuszok- ban. A Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalatnál a volt vezetők egymillió forinttal megszépítették a vállalati mérleget; a nagyobb prémium így került a zsebükbe. A Felsőbabádi Állami Gazdaságban — a Borgazdaságok Export Vállalata részére — úgy számláztak le 8,3 millió forint értékű sűrített mustot, hogy annak egyetlen literje sem volt még a gazdaságban, ám a fiktív számlázás következményeként a gazdaság eredménye 900 ezer forinttal növekedett. Két példát említettünk, de — sajnos — jó néhány kínálkozik, csak a magunk megismertek s a viszonylag rövid idő alatt felgyülemlettek közül. S óhatatlanul az jut eszünkbe, _amit a megyei népi ellenőrzési bizottság elnöke a témáról beszélgetve így fogalmazott meg: miféle vezető az, aki a maga helyén a törvényesség legfőbb őre kellene hogy legyen, s aki mégis az első, aki átlépi törvény és törvénytelenség, becsületes igyekezet és jogtalan haszonszerzés határát? V alóban, miféle vezetőnek hitte magát o Péteri Rákóczi Termelőszövetkezet volt elnöke, aki 800 ezer forint jogtalan jövedelem beseprésében segédkezett? Miféle célokkal, indokokkal magyarázható a Pilisborosjenöi Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet volt vezetőinek ügyeskedése, akik a vásárolt árukat sokszoros haszonnal adták tovább? Miféle ..miféle emberek azok, akik az egyik oldalon megkövetelik maguknak a vezetői jogokat, a hatalmat, a tiszteletet, az erkölcsi és anyagi megbecsülést, a másik oldalon meg csalókkal, sikkasztókkal, tolvajokkal kerülnek egy szintre? Igazolható-e bármivel is az ilyesfajta magatartás? Lehetetlen az igazolás, fölösleges a bizonykod fis. Pedig bizonykodnak, pedig magyarázkodnak, igazolást keresnek. A tagság nagyobb jövedelmét, a fejlesztési források bővítését emlegetik, no, meg — micsoda farizeusság kell hozzá! — „a mechanizmust”. Azaz a gazdasági reformot, amely szerintük úgy nyitott utat a vállalati, szövetkezeti önállósághoz, hogy valamiféle aki kapja, marja gyakorlatnak sem állított korlátokat. Holott a korlátok léteznek, a rendelkezések, a törvények semmiféle mentséget nem kínálnak a visszaélőknek. S ez az, amit a megyei főügyész — egy előadói beszédében — úgy summázott, hogy a törvények meghozatala az első lépés, a második azok érvényesítése, amihez kellő intézkedések is szükségesek. Ám ezek az intézkedések nem korlátozódhatnak a rendőri s az igazságügyi szervekre! Az ilyesfajta bűnöknek, visz- szaéléseknek száz meg száz szemtanúja van — ezt már mi mondjuk —, miért, hogy senki nem kiált fogják meg-et?! Mert a közösébe markol a ragadós kéz, a mohó tenyér ? Mert nem a zsebünkben lapuló bukszában levő pénzt, hanem az állami kasszáét viszi el, rövidíti meg? S egyáltalán: sem helyben, sem föntebb, az ellenőrzésre hivatott felügyeleti hatóságoknál senki nincsen, aki látja, tudja, hogy tilos útra tévedt a hajtó, s vele a szekér? Vagy nem is tévedt, hanem ment, tudatosan, szándékkal, a törvény- tisztelőt kinevetve. A legkisebb helyen is annyi név sorakozik a listán, amikor valamilyen ügyben meghívókat küldenek ki, hát hol vannak e nevek — és tisztségek! — viselői, amikor a szomszéd házban, a párhuzamos utcában, a falu, a város másik részén, de akár a járás valamelyik községében a törvényt gyalázzák? E rős kifejezés lenne? Gondoljuk csak végig, micsoda hínáros, szennyes környezetet teremtenek az ilyen emberek, hányszor s hány tucat embernek csúfolják meg a hitét, veszik el a reményét! Mert rendben van, nyúljunk gyorsan vissza példáinkhoz, a felsőbabádiak tévedtek, melléfogtak, de csupán tévedett volna a péteri tsz- elnök, aki az elnöki székből fölállva már csak a börtönbe mehetett? Hány társ kellett a számlahamisításokhoz, hány cinkos a spekulációkhoz, s hány csöndben maradó, dolgát tevő adminisztrátor, aki látta, hogy az előtte fekvő papírokon valami nem stimmel, de ezt még odahaza is csak suttogva vagy úgy sem mondta el. Űj, még jobb,, még tökéletesebb, kevesebb kibúvót hagyó törvények, rendelkezések kellenének? Bizonyára egynémely területen ezekre is szükség van, ám mennyivel nagyobb az olyan emberekre, akik tisztségük vagy egyszerű dolguk közepette egy percre sem feledkeznek meg arról, hogy a fövényt nem csupán a rendőr, az ügyész, a bíró őrzi, hanem annak legiga- zabb őre nem lehet más, mint — párt- és szakszervezeteivel, tanácsi testületéivel, termelőszövetkezeti vezetőségi bizottságaival, közgyűléseivel, revizoraival, belső ellenőreivel, minden rendű, rangú állampolgárával — maga a társadalom. Mészáros Ottó „A leghősíesebb munka" „A hatalom megszerzése relatíve könnyebb feladat, mint a szocializmus felépítése, mert ez a tömegek közt végzett leg- hösiesebb munka”. (Lenin) Pest megyében több ezerre tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik napi munkájuk mellett KISZ-vezetői teendőket is ellátnak. KISZ-vezető az lehet — bár ez csak íratlan szabálya a vezetőségválasztásnak —, aki példamutatóan dolgozik, magánélete rendezett, szakmailag, politikailag képzi magát, és energiájából futja a társadalmi munkára is. Ha végiggondoljuk a feltételeket, amelyek szerint az ifjúsági vezetőket kiválasztják, joggal jutunk arra a következtetésre: a KlSZ-vezetők az ifjú generáció legjobbjai. Megyénkben több ezren vannak. Ök azok, akiknek a munkaideje nem nyolc óra, akik nem hagyhatják gondjaikat a munkahelyükön, a KISZ-irodán, akik éjszaka hánykolódnak az ágyban, mert nem sikerült egy KISZ-kirándulás. És ők azok, akikre azt mondják, nekik könnyű, jól futnak, karriert csinálhatnak és senki sem hiszi el róluk, hogy társadalmi munkájukat sohasem honorálják. A. Z. fiatal váci mérnök. A KlS'Z-munkába még a középiskolában kapcsolódott be, és az egyetemi KISZ-élet pezsgését vitte munkahelyére négy évvel ezelőtt. Munkájával elégedettek a főnökei, kiváló dolgozó, s KISZ-munkájáért egyszer egy oklevéllel jutalmazták. — Jelesen végeztem el az egyetemet. Dédelgetett álmom volt, hogy bent maradok tanársegédnek. Ezért is nem kötöttem társadalmi ösztöndíjra szerződést, pedig nagy köny- nyebbség lett volna: édesanyám egyedül él, ő taníttatott. Aztán mégis, anyagi megfontolások miatt, nem maradtam az egyetemen. Ügy gondoltam, így is végezhetek tudományos munkát, a napi munka mellett, Vác közel van Pesthez, akár be is járhatnék az egyetemre. El is kezdtem. Engedélyt kaptam különböző kísérletek elvégzésére és nekiláttam a doktori disszertációm megírásának. Abbahagytam. Amikor Idejöttem, a vállalatnál halódott a KISZ-élet. Ügy éreztem, segíteni tudok, segítenem kell. Hetente háromszor legalább lefoglal a KISZ-munka, délutánjaimat, gyakran az estéimet is a KISZ-munkával töltöm. Szakfolyóiratok olvasására is csak néhanapján jut időm. Ha találkozom volt barátaimmal, akikkel együtt tervezgettük jövőnket, keserű szájízzel jövök el. Lemaradtam mögöttük. Barátaim meg- értőek, tapintatosak: ha megjelenek közöttük, már régen nem beszélnek előttem szakmai kérdésekről. Azt mondják: „Jön a titkár elvtárs” — és mosolyognak. Nekik nem beszélek a KISZ-munka örömeiről, a sikerekről. Talán meg sem értenék. is furcsán néznek rám a munkatársak, ha havonta egyszer titkári értekezletre megyek. Kizárólag munkaidő után foglalkozom a szervezeti kérdésekkel. A múltkor behívott az igazgató és felajánlott egy csoportvezetői állást. Nem mertem elfogadni. Nem azért, mert szakmailag nem érzem magam erősnek, hiszen szeretem a szakmám, és azt hiszem, értem is. De kell az nekem, hogy azt mondják rólam: na, ez is csak a karrier miatt vállalta a KlSZ-mum- kát? Továbbra Is a műhelyben dolgozom, nyakig olajosán, de az olajat le lehet mosni... És továbbra is az az elvem: munkaidőben még a KlSZ-mun- káért sem hagyom ott a munkapadot. — Lakatos vagyok Szentendrén — mondja T. I. —, második éve vállalati KISZ-titkár. Az az elvem, hogy a munka- padot nem hagyhatom ott, még KiISZ-ügy miatt sem. Ügy A legutóbbi megyei diákparlamenten B. A. monori diáklány felszólalásában Aczél György szavait idézte: „Fiataljaink között van egy politikailag aktív réteg, amely nem érzi jól magát, ha napi feladatain. kötelességein túl nem vesz részt aktívan a közéletben. ha nem tesz valamit a köz érdekében ... Van egy réteg, amely kötelessé gszerűen látja el tanulmányi munkáját, azonban a közéletben passzív. De van ideje könyvtárakban, például az apróbetűs részeket olvasni, tanulni”. — Masam is érzem a KISZ- munkával járó hátrányokat és félek az egyetemi felvételitől. A pontszámokba nem számítják be a vezetői gyakorlatot, az aktivitást. Bevallom, magam is sokszor átlapoztam a tankönyv „apróbetűs” részeit és helyette KISZ-gyűlésre mentem. Beszéltem már idősebb KISZ-aktivistákkal, akik egy- vagy kétpontos lemaradás miatt nem jutottak be az egyetemre. Ez hidegzuhanyként hat azokra, akikkel megesik; keserű és passzív emberek lesznek. Tudom, hogy a felvételihez csatolni kell a KlSZ-aján- lást, az osztályfőnöki jellemzést. A tapasztalatok azonban arra engednek következtetni, hogy a jellemzések nem mérvadóak. KIÁZTATJÁK, FORMÁZZÁK Babosról jön a kolozsvári Szalonnagyár a tsz-ben Dobás határában, a volt gyóni részen barangolva jellegzetes-kellemes füstszagot szimatolva jókora épületre, mellette meg egy kisebbre lel az ember, abból fehérük ég felé a füst. Lakott présház volt egykor a nagyobb; sokáig nem tudta a Szikra Tsz, hogyan hasznosítsa a már nem fiatal, de jó karban levő házat, amely túlélte a körötte valaha terjedelmes szőlőtelepet. (Ma már inkább csak mutatóban hoz néhány tőke gyümölcsöt, de kiszántják egy-két éven belül azt is; a présházban pedig még ennyi nyoma sincs annak, hogy régen bort sajtoltak benne.) Hideg füsttel Kádak azonban most sem hiányoznak a tágas helyiségekből, csakhogy szalonna ázik azokban. Majd minden nap több mázsa, egy egész teherautó rakomány érkezik a budapesti vágóhídról, ahol besó- zottan érlelték hat héten keresztül. Itt előbb kiáztatják a felesleges sót belőle, aztán formázzák. Ezt a munkát szakképzett hentes végzi, Pál Benjamin. Kézzel faragja darabonként, hogy nagyságra, vastagságra mindegyik körülbelül egyforma legyen. Akkor asszonyok spárgát fűznek a szalonnatábla egyik végébe. Azon függve előbb a szikkasztóba, végül a füstölőbe kerül. Négy füstölőkamrája van az üzemnek. Népszerű a magyar bor Egyre keresettebbek külföldön az állami gazdasági borok: három év alatt megháromszorozódott a kivitel, s az elmúlt évben elérte a 333 ezer hektót. Az állami gazdaságok borainak kétharmad részét a szocialista, egyharmad részét pedig a tőkésországokba szál- '■'tják. Kaposvár új címere Rendezett tanácsú várossá nyilvánításának századik évfordulója alkalmából új városcímer alapítását határozta el a kaposvári tanács. A hagyományok tiszteletben tartásával tervezett új címer alakja álló pajzs. Alsó kék mezőjében, az ezüst színű díszítőelem a hagyományosan virágos és az iparosodó Kaposvárt szimbolizálja. Az ezt lezáró hullám; vonal a városon átfolyó — hajdan védelmet is nyújtó — Kapos jelképe. Középen, sárga mezőben, lőrésekkel ellátott ezüst színű várkapu áll, amely Kaposvár egykori várára utal. A sárga mező felső hullámos széle a várost dél felől határoló hét dombot idézi, a felső kék mező közepén pedig ötágú vörös csillag foglal helyet. — Hideg füsttel füstöljük 24—36 óra hosszat. Azért ilyen sokáig, mert így lesz jó ízű — magyarázza Skripecz Lajos, a szalonnaüzem vezetője, aki jókor elindul Dunaharasztiról Soroksárra és onnan autóbuszon Dabasra, hogy reggel hét órára, üzemkezdetre itt legyen. Egyszóval ingázó. A szalonnagyár többi dolgozója viszont mind helybeli. Tíz embernek Skripecz Lajos különben, ha a szomszéd járásban is lakik, mindig a dabasi járásban dolgozott. Apja is hentes és mészáros, nála tanulta ki a mesterséget és véle dolgozott évekig, mégpedig Alsónémedin, ahol az öregebb Skripecz húsboltvezető. — És az mitől függ, hogy egy vagy másfél napig füstölik a szalonnát? — Attól, hogy mikor járta jól át a füst. Ezt pedig ránézéssel megállapíthatja az ember. Mi is ránézünk a füstről frissiben lekerült szalonnára, de a mi szemünk csak azt látja rajta, hogy kívánatos. No meg, hogy a jó kétkilós kolozsvári szalonna hússal dúsan erezett. — Készítünk füstölt csemegeszalonnát is — meg is mutatja —, annak azonban nem szabad húsosnak lennie. — Aztán jól fizet ez a szalonnagyár a tsz-nek? Kérdésünkre a tsz-irodán azt válaszolják, hogy nem fizetnek rá. , — Nagy haszon — mondják — nem marad ugyan rajta, de legalább tíz emberünket foglalkoztathatjuk egész esztendőn át. A vágóhidat pedig abban segítjük, hogy bőségesebben kielégítheti a szalonnakedvelők igényeit. lehűtjük, utána húsipari ládákba és teherautóra rakjuk. Viszi naponta Dabasról a tsz teherautója a készárut a pesti vágóhídra, onnan meg füstölnivaló nyersanyaggal megra- kottan tér vissza, hogy minél több kolozsvári és csemegeszalonna kerüljön a Közértbe Budapesten. Sz. E. K. Gy. Pest megyei nagyvállalat KISZ-bizottsági titkára, négy éve. Ezért kapja a fizetését. Munkaideje „kötetlen”: naponta 12—14 órát dolgozik. Feleségével és kisfiával csak a hétvégeket töltheti együtt. Az anyósánál lakik, nyolcad- magával, munkahelyétől 15 kilométerre. A gyár közelében két évvel ezelőtt KlSZ-lakóte- lep épült fel, 156 lakással. A KISZ-titkár volt a főszervező, az irányító, ő intézte az építkezés hivatalos és félhivatalos ügyeit. — Én nem tudtam belépni, mert nem volt annyi pénzünk, hogy az alapösszeget befizes- zük — mondja K. Gy. — Senki nem kérdezte meg, hogy hol lakom, van-e lakásom. Á KISZ-titkár meg ne panaszkodjon, ha nem kíváncsiak rá. Feleségem sokat zsörtölődött velem, azt mondta, csak akkor van nagy szám, ha másról van szó. Valóban volt rá példa, hogy vállalati építési kölcsönt szereztem olyan fiataloknak, akik szintén nem tudták előteremteni az építkezéshez a pénzt. Most újabb KISZ-lakás akciót indítunk. Ebben sem leszek érdekelt: emelkedtek az árak, nincs elég pénzünk. De nagyon jó érzés végigmenni azokon az utcákon, ahol csak fiatalok, KISZ-esek laknak. Már a feleségem sem veszekszik velem. Ök azok, akiknek a munkaideje nem nyolc óra, akik nem hagyhatják gondjaikat a munkahelyükön, a KISZ-irodán, akik éjszaka hánykolódnak az ágyban, mert nem sikerült egy KISZ-kirándulás. És ők azok, akikre azt mondják, nekik könnyű, jól futnak, karriert csinálhatnak és senki sem hiszi el róluk, hogy társadalmi munkájukat sohasem honorálják: Pest megyében is több ezren vannak. Árokszállási Éva Naponta A szalonnafeldolgozás technológiáját tovább magyarázzák: — Amikor a füstről lekerül, Csőkígyó A Cegléd felé utazók az országút mentén hosszú csőkígyókkal találkozhatnak. A Mátra-aljai Szénbányászati Vállalat dolgozói nagy átmérőjű gázcsöveket fektetnek. Gábor Viktor felvétele Hltfőiő! az OFOTERT-nál Engedményes karácsonyi vásár Az év végi csúcsforgalom „széthúzását” szolgálja az OFOTÉRT előzetes engedményes karácsonyi vására, amely hétfőtől december 2-ig tart. Az OFOTÉRT-boltok, valamint a kijelölt áruházak, szövetkezeti üzletek és ajándékboltok a következő három hétben 15—35 százalékkal olcsóbban árusítanak tizenegyféle fényképezőgépet, háromfajta filmfelvevőt, valamint filmvetítőt, fénymérőt és dianézőt. Ezenkívül, aki a vásár , ideje alatt három Forte-filmet vesz, a negyediket ingyen kapja. A kedvezményes ajándékvásáron például a Horizont fényképezőgép 2960 forint helyett 1800 forintért kaphatót
