Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-10 / 239. szám
4 PEST hegyei K-JCwlap 1972. OKTOBER 10., KEDD Elhunyt Gózon Gyula Hosszas szenvedés után, vasárnap délelőtt Budapesten, nyolcvanhét éves korában elhunyt Gózon Gyula Kossuth- díjas, kiváló művész. Régóta tudtuk róla, hogy beteg. Azért is vonult vissza rákosligeti magányába, kertjének tarka virágai közé, hogy ne lássa senki szenvedni őt s úgy maradjon meg az emlékezetünkben, ahogyan köztünk élt. Az örökké vidám, mindig dúdoló Gyula bácsinak. Több, mint hat évtizedig játszott a színpadon. A déli vidéken kezdte pályafutását: Zombor, Nagybecskerek, Nagykikinda, Pancsova. Her- kulesfürdő, majd Nagyvárad s Kolozsvár volt pályakezdésének egy-egy jelentős állomása. Aztán Budapesten, Nagy Endre kabaréjában folytatódott ez az egyre gazdagodó életút, amelynek következő állomása a népopera, majd a Király Színház. Innen került a Belvárosi Színházhoz, majd pedig 1935-ben a Nemzetihez. Mindent játszott, ami csak egy nagy színésznek megadatott: népszínművet és vígjátékot, drámát és tragédiát, operát és operettet. Ő volt Rostand Sasfiókja és az öreg Miller az Ármány és szerelemben. Ez utóbbit kétszázhat <an- szor játszotta el a Nemzeti Színházban. Es énekelte Luna Európai kőltőtalálkozó r Darvas József elnökletével Ülést tartott a Magyar Írók Szövetségének választmánya. Az Írószövetség elnöke tájékoztatta a választmányt a legutóbbi ülés óta eltelt időszakban végzett tevékenységről, majd beszámolt a következő évad terveiről. Az Írószövetség „Móricz Zsigmond öröksége és a korszerű elkötelezettség” címmel irodalmi napokat rendez Debrecenben a városi tanácscsal közösen november 16-án és 17-én. November végén a szövetség Duna—Tisza közi csoportja szervezésében kétnapos szociográfiai konferencia lesz Kecskeméten. Jövő év áprilisában európai költőtalálkozó lesz hazánkban, s — a tervek szerint — novemT V-FIGYELŐ Bernáth Aurél világa Hogyan kell megemlékezni? Á válasz tömör és egyszerű: olyasféleképpen, ahogy 1849. október 6-a emlékét Hanák Gábor rendező, Vikol Katalin szerkesztő és munkatársaik tizenöt percbe sűrítve felidézték. Gyermekkorom iskolai ünnepélyeinek csüggesztő dagálya, egy elferdült sovinizmus tanügyi lecsapódása — ma már mindenki tudja — hamis pénzen árulta a nemzeti érzést. S valljuk meg: a felszabadulás után sem szoktunk le sokáig a közhelygyártásról, mintegy elijesztvén a ma fiatalját elődeink megértésétől, átélt sze- retetéről. Sem a feneketlen gyász, sem az elidegenítő fennköltség nem alkalmas történelmünk megközelítésére. Szerencsére a tv egy idő óta szolgálója lett e tekintetben a művészi fordulatnak: a film valamennyi eszközének felhasználásával élményszerűen igyekszik feltámasztani a múltat. Egykorú rajzok, metszetek, költői és tárgyilagos szövegek váltakoznak, s mi egyszerre csak azok között találjuk magunkat, akik frázisok közé falazva várakoztak, hogy ismét példái lehessenek az elvekhez hű magatartásnak. Ez a kdsfilm eszközeiben nem nyújt semmi váratlant, nem igyekszik művészkedni, újításokkal tetszelegni —egyszerűen mai szemlélettel szól a ma emberéhez, gondosan hatásos, mégis tartózkodó előadásban. Lehetne átkokat dörögni az elnyomóra, romantikus hevülettel fogadkozni —, de mennyivel meggyőzőbb, s ezért hatásosabb az a száraz beszámoló, mely Haynau cságrófot a Trubadúrban, Bagót a János vitézben. Mindig nagyon szeretett énekelni: a szép muzsika volt a mindene. A ma fiataljai már jobbára csak a dúdoló Gyula bácsira emlékeznek: Lennék én rózsa, rózsabimbó, S te lennél a méh ... Megint szegényebbek lettünk . _ P. P. berben, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére — megrendezik a kontinens Petőfi-f ordítóinak találkozóját is. János vitéz — ukránul Ungvárról érkezett ajándékkötet a Szegeden megjelenő Tiszatáj szerkesztőségébe. A könyv Jurij Skrobinec fordításában a János vitézt tartalmazza. A mű a közelgő Petőfi-jubileum alkalmából 28 000 példányban, első ízben került kiadásra ukrán nyelven. szári kitüntetését, e véres protokollt olvassa a kivégzettek képei alá. S mennyivel többet ér a mégoly megrázó tablónál a halálra ítélt tábornok halk- szavú levele családjához, utolsó szavai a becsületbeli adósság törlesztéséről. A dokumentálásnak ez a fajtája rendkívüli pedagógiai értékű, nézetem szerint a valóban korszerű történelemoktatásnak nélkülözhetetlen segédeszköze. Sokszorosítani kellene, és más, hasonlóan jól sikerült munkákkal együtt kötelező érvénnyel beleépíteni a tanmenetbe. Napjainkban sok szó esik a tanulók túlterheléséről, a tananyag ésszerű csökkentéséről. Ilyen tömör összefoglalások egyesítik magukban az élményszerűséget és az áttekintést, s a forrásokba is bepillantást adnak, tehát tudománytalansággal sem vádolhatok. Adattenger helyett ezekkel a módszerekkel indulhatunk az újszerű oktatás-nevelés útjára. Falu a pUSZtáll. Valamikor túlzottan derűlátók voltunk. Azt gondoltuk, néhány esztendő leforgása alatt fölszámoljuk a korszerűtlenné vált tanyavilágot. Aztán kiderült, nem ilyen egyszerű a dolog, évtizedekre lesz szükség. Legújabban ismét növekszik optimizmusunk: a fölszámolás eszközei gyorsan gyarapodnak. A Hortobágy szélén húsz esztendeje megszületett falu, a filmen bemutatott Nagyhegyes, példátlan gyorsasággal fejlődik, s szivacsként issza magába a környék tanyai népét. Igaz, ez a falu ma már irigylésre méltóan összkomfortos. Szentendre Farkas Ádám kiállítása A szentendrei művésztelep galériájában vasárnap megnyílt i árkas Ádám szobrász- művész kiállítása. A fiatal művész tárlatán több mint 400 alkotást — fából, bronzból, kőből, márványból faragott művet, rajzokat és színes vázlatokat — mutat be. A kiállítást Somogyi József Kossuth- díjas szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke nyitotta meg, aki elismeréssel szólt egykori tanítványa munkásságáról. Reprezentatív Madách-kiállítás Madách Imre születésének közelgő 150. évfordulója alkalmából a balassagyarmati palóc múzeumban reprezentatív kiállítás nyílt dr. Szabó József magángyűjteményének anyagából. A többi között bemutatták a Tragédia japán és örmény nyelvű kiadását. Van egy Tragédia-kötet, amelyet Buenos Airesben jelentettek meg — magyar nyelven. Kiállították a dán fordítás kéziratának fotókópiáit, amely nem jelenhetett meg, mert fordítója, Kari Dumreicher az antifasiszta ellenállási mozgalom résztvevőjeként hősi halált halt A nemzetközi könyvév legrangosabb Pest megyei eseményének, a szeptember 25- én kezdődött gyermekkönyvheteknek záró rendezvényére, könyvtárosok, pedagógusok és szülők egész napos konferenciájára került sor tegnap a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában. Hargitai Károlynak, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályvezetőjének megnyitóSók fővárosi lakos is sóvárogva nézhette a gázfűtést, a fürdőszobákat, a városi kényeimet, amit az ottlaikók számára megteremtettek. Gáli Sándor forgatókönyve a falusi krónika naív hangját a legmodernebb környezet bemutatásával vegyíti, Hertay Jenő rendező és Forrai Tibor operatőr valóban ínycsiklan- dóan tálalja a fejlődés „menüjét”. A film legfőbb erényét abban láthatjuk, hogy az országos tájékoztatáson kívül egészséges kedvébresztő a falun is elérhető civilizált életre. De mértéktartó kedvébresztő egyben, mert megérteti: nem elég követelőzni, vágyakozni, a körülményeken is úrrá kell lenni. Mert arról is hallottunk, hogy a lakosság mennyire szívesen vesz részt a közösségi munkában, hiszen értelmét is látja. Ha a tanács nem hatóság, s a lakó nem adóalany, hanem mindegyikük kölcsönösen érdekelt, egyenrangú állampolgár, a nagyhe- gyesi példa aligha lesz ritkaság az országban. D’Artagnan. Dumas örökifjú regényének sokadik feldolgozása kellemes mulatság volt. Maradt benne elegendő a kalandból és romantikából, de a narrátorszöveg könnyed iróniával tűzdelte meg hőseink küzdelmeit, s a harmadik rész még némiképp a kor politikai viszonyairól is fellebbentette a fátyolt. Nem vártunk egyebet a szórakoztatásnál, s ezt kielégítő színvonalon, rutinos rendezésben, népszerű színészek közreműködésével meg is kaptuk. Lehotay-Horváth György E gy nép, az emberiség nem maradhatna fenn, ha hiányoznék belőle a szakadatlan újítás-megújulás, a kétkedés-kísérletezés, a kor kérdéseire felelés csodálatos képessége. Azért életünknek vannak mindennapos vagy éppenséggel ünnepi pillanatai, amikor meghökkenve-aggód- va figyel föl az ember, s azt gondolja: de kár, hogy szüntelen keresésünkben-megúju- lásunkban-fölfelé törekvésünkben gyakran vagyunk igazságtalanok maradandó értékekkel szemben, hogy az újat megtalálva-elfogadva megtagadjuk vagy elfeledjük sok olyan eredményünket, melyek nélkül nem léphettünk volna föl mai pozíciónk lépcsőfokára. A művészetek körében különösen szembeszökően így van ez, s legkiváltképpen talán a képzőművészet birodalmában. Ez a gondolat egy köztünk élő, nagy festőművészünknek, Bernáth Aurélnak a napokban megnyílt kiállításán jutott eszembe, a Budavári Palota emeleti teremsorában. 78 olaj- festményt és 21 grafikát sorakoztat fel művészeti életünknek ez az ünnepi eseménye, a Mester életműve bemutatásának igényével. Időrendben az első festmény, a Hegedű, 1925-ben, a legutolsó, a Szent- ivánéji. álom (Az Erkel Színház készülő freskójának karja után dr. Arató Ferenc, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum igazgatója tartott előadást olvasáspedagógiai kérdésekről. Felhívta a figyelmet, hogy míg az eddigi iskolai oktatást az úgynevezett egykönyvűség jellemezte — a tankönyvek s a tanrendek ugyanis nem késztették a tanulókat könyvtári búvárkodásra —, a jövő közoktatása már a diákok önművelésére, elsősorban olvasói érdeklődésük, készségük kifejlesztésére épít a természet- tudományokban is. Ehhez azonban a tanulókat rá kell vezetni többek között a könyvtártechnikai ismeretekre. A konferencia következő előadója Rácz Aranka, a Művelődésügyi Minisztérium könyvtárügyi és dokumentációs tanácsának titkára volt. Kifejtette, hogy az oktatásra épülő iskolai könyvtárak és az egyéni érdeklődés kielégítésére hivatott közművelődési könyvtárak gyermekrészlegei különböző feladatoknak tesznek eleget, ezért egyik a másikat nem pótolhatja, mindkettőnek fejlesztése szükséges. (Átmenetileg azonban a kisebb községekben hasznos lehet e könyvtárak egyesítése az iskolákban.) Rámutatott, hogy míg Pest megyében a közművelődési könyvtárak gyermekrészlegeiben az országos átlagnál több gyermekolvasót találunk, addig a megye általános iskolái könyvtáraiban csupán 1,19 az egy tanulóra jutó kötetek száma, és az egy gyermekre eső könyvtárfejlesztés összege évente mindössze 1 forint 20 fillér. A konferencián Hegedűs András, a Szegedi Tanárképző Főiskola főigazgatója a költő Juhász Gyulának az iskolai könyvtárakról írott publikációit ismertette, majd beszámolt a Szegeden szerkesztett Kincskereső című ifjúsági irodalmi folyóirat létrehozásáról, a szerkesztés szempontjairól — elsősorban a magyar irodalommal akarnak olvasót nevelni —, a lap hatásáról. A hozzászólók közül Barna Eleonóra, a nagykátai járási könyvtár igazgatója a tiszteletdíjas könyvtárosok által vezetett községi könyvtárak rövid nyitva tartási idejét kifogásolta. Molnár Elekné nagykőrösi, tanárnő a gyermek- könyvtárak kedvező tapasztaton részletei), 1972-ben született, itt-ott néhány éves pauzával elénk tárul fél évszázad gazdag termése. L assan előrehaladva a képek között, e világnak nem teljesen tájékozatlan ismerője örömével fedezem fel a Magyar Nemzeti Galéria XX. századi állandó kiállításán gyakran látott három művet, a pályakezdés s mindjárt a beérés, az önálló stílus megtalálásának korszakából való R ivierá-t (1926—27), a Reggel-t (1927— 28) s a Tél (1929) című képet. Azóta még néhány mű előtt ugyanazzal a jó érzései időzhetek el; találkoztam már velük kiállításokon, de aztán valami zavart restellkedés lep meg, mert úgy sorjáznak előttem a megkapó-elvarázsoló képek, hogy nem láttam még őket, noha huszonkét esztendeje, hogy Budapest kiállításainak és múzeumainak szorgalmas látogatója lehetek. Ekkor megnézem a katalógus végén a gyűjteményes kiállítások listáját, s fölfedezem, hogy Budapesten 1956-ban láthatták utoljára Bernáth Aurél képeit így összegyűjtve a képzőművészet iránt érdeklődők, azt megelőzően pedig 1942-ben mutatták be képeit fővárosunkban. Igaz, látható volt még itthon ez az életmű 1971latairól számolt be a hátrányos helyzetű gyermekek nevelésében. Zsebesi István váci pedagógus nehezményezte, hogy csak a nagyobb iskolákban, s ott is csupán heti két órában lehet foglalkoztatni iskolai könyvtárosokat. Géczi Etelka gödöllői pedagógus az olvasó gyermekek beszámoltatásának színes és játékos formáiról, Ócsai Istvánná ceglédi napközis tanárnő a könyvtárral közös kezdeményezésükről, gyermekek helytörténeti kutatásairól tájékoztatott. Ja- nikovszki Éva írónő, a Móra Könyvkiadó szerkesztője, könyvtárosok kritikáit kérte a gyermékkönyvekről és ifjúsági kiadványokról. Lábai László, az úttörőszövetség Pest megyei titkára kifogásolta, hogy könyvkiadásunk nem tükrözi a gyermekolvasók arányát, s hogy nem minden korosztály talál megfelelő irodalmat. Az úttörők életét bemutató olvasmány is kevés. Dékány Antal gödöllői iskolaigazgató felhívta a figyelmet arra, hogy az üzemek iskolai támogatásával megtakarított összegek az iskolai könyvtárak fejlesztésére is fordíthatók. A hozzászólásokra Hargitai Károly és Rácz Aranka válaszolt. A megyei tanács művelődésügyi osztályvezetője többek között arra is rámutatott, hogy a meglévő bérkeretek lehetőséget adnak az iskolai könyvtárosok alkalmazására — az év végi bérmaradványok bizonyítják, hogy nem mindenütt élnek a lehetőségekkel. A megyei gyermekkönyvhetek, s a konferencia Fábián Zoltánnak, a Magyar írók Szövetsége titkárának szavaival zárult. Ezután Debreceni Imréné megyei könyvtárigazgató ismertette a gyermekkönyvhetek alkalmából a könyvtárosok és pedagógusok körében meghirdetett Gyermek és olvasás pályázat eredményeit. Az első díjat nem adták ki. Második díjat nyert Kovács Jó- zsefné ráckevei pedagógus, valamint Barna Eleonóra, Pilisi Erzsébet és Szegedi Pálné nagykátai könyvtárosok. Hargitai Károly a gyermekkönyvhetek céljáért legtöbbet tevékenykedőknek emlékplaketteket osztott ki. P. A. ben is, Kaposvárott, a Hippi- Rónai Múzeumban, gondolom, nem ilyen bőségben. T ehát a budapesti két legutolsó kiállítást időben tizenhat év választja el egymástól: nem lappang vajon e tény mögött valami elfogadhatatlan figyelmetlenség, nemtörődömség, érzéketlenség, elfogultság? Vajon csakugyan olyan gazdag-e kortársi plktú- ránk nagyformátumú alkotókban, hogy azt is megengedhetjük magunknak: másfél évtizedenként mutassuk meg Budapest s kicsit az ország képzőművészetet kedvelő lakóinak, de a nyári hónapokban szárezrével idelátogató külföldieknek is egy nagy művészünk festészetét? Vajon nem ilyenféle motívumok rejlenek a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának válogató szempontjai mögött is, mert nem meghökkentő és érthetetlen-e, hogy a mostani kiállításon tizenöt olyan festmény szerepel, melyek a Nemzeti Galéria tulajdonában vannak, de a Galériában ebből csupán három látható, s még csak nem is cserélik időnként őket. Pedig gazdag Bernáth-kollekciójuk olyan festményekkel dicsekedhet még, amilyen az önarckép sárga kabátban, Vidéken, Festőnő, hogy ne soroljam tovább. A Művészeti Lexikonban a róla szóló cikk így kezdődik: „... a 20. sz.-i magyar festészet egyik jelentős alakja. Kossuth- és Munkácsy-díjas, művészeti író, Kiváló művész, főiskolai tanár...”. Nékem mégis az ötlik eszembe: vajon azt a helyet foglalja-e el ez a már életében klasszikus nagyság, a maradandóság jegyeivel mérhető alkotónk, ami életművét megilletné, s nem fosztottuk-e meg mi magunkat is ezzel az életművel való sűrűbb találkozás gyarapító örömé* tői? Tudom, vannak, akiknek nem ő a kedvence, bevallhatom, hozzám is közelebb áll századunk magyar festői közül Egri József, Szőnyi István, de föl nem ismerni és el nem fogadni a legkedvesebb mellett más alkotók világának szuverenitását, nagyságát, sajátos értékeit, hozzá nem értésre vagy gyarló elfogultságra, emberi kicsinységre vall. M ilyen pilléreken nyugszik Bernáth festészetének nagysága? A festészet lehetőségeinek és eszközeinek biztos ismerete, mesteri kezelése, a feladattal szembeni igényessége-szigorúsága, jellegzetes színvilága és világlátása, témaválasztása, az a mód, ahogyan a világ kiemelt részletei képein megjelennek; ezek festészetének fő erényei. Ismerik az utazó ember ámuló, különös érzésállapotát, aki a vonatablakon kibámulva egy- szercsak fölfedezi: milyen más, mennyivel érdekesebb* szebb és magát élesebben, tisztábban megmutató a jól ismert táj abból a szokatlan aspektusból. Bernáth sok meg- ejtő-elvarázsoló képén jelenik meg így a világ, hogy ablakból s ablakkal együtt festi meg a témát. Nyilván ez a látásmód magyarázza azt az érzésünket is, mely legtöbb képe előtt elfog bennünket, noha nyoma sincs rajtuk a jellegzetes ablakkelléknek, a látvány mégis olyan, mintha kissé a magasból, ablakunkból néznénk a világot. Mintha mi magunk is szereplőjévé válnánk az ábrázolt valóságrészletnek. Igen, az hiszem, a legjobb Bemáth-képek meg- ragadó-elbűvölő hatásának egyik magyarázata az a festői bravúr, ahogyan nála elválaszthatatlanul egybekompo- náltan, szerves egységben jelenik meg az ember, az ember otthona és az őt környező természet. K ivételes élmény vár az október végéig nyitva tartó kiállítás látogatóira, vétek elszalasztani a ritka alkalmat. Gergely Mihály Egykönyvűség helyett önművelés A Gyermek és az olvasás című konferenciával zárultak a megyei gyermekkönyvhetek
