Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-10 / 239. szám

1972. OKTÓBER 10., KEDD PEST MEGY El KJCívlap Több a gázló a Dunán Apad a Tisza is Budapesten szombaton és vasárnap egyaránt 117 centi- méteres vízszintet jelzett a Duna lánchídi vízmércéje. Hónapok óta nem volt ilyen kevés víz a folyóban. Különösen sok gondot okoz az alacsony vízszint a hajósok­nak, hiszen a magyar szaka­szon most már 38 gázló nehe­zíti a hajózást. A szokásos őszi köd hajnalban és regge­lenként egyébként is óvatos­ságra készteti a hajóvontató­kat, de most a gázlóiknál, fő­iként a Pozsony és Gönyü kö­zötti szakaszon mindössze 170—190 centiméteres vízréte­gen kell átkelniük, s így csak csökkentett rakománnyal köz­lekedhetnek. A Duáa felső szakaszáról érkezett jelzések szerint a további kilátások sem kecsegtetőek. Az apadás folytatódik, s to­vább csökken a Duna víz­szintje. A Tiszán is megkezdő­dött az őszi alacsony vízszint időszaka. Megjelent az első gázló a Tiszaiök és Tiszafü­red közötti szakaszon, s szá­mítani lehet arra, hogy né­hány hét múlva már az ilyen akadályok tucatjai nehezítik meg a Hajózást ezen a folyón is. Gépkiválasztás és brigádmozgalom Komplex feladat a rekonstrukció A rekonstrukció a gyár, az üzem átalakítását, fejlesztését, korszerűsítését jelenti. E foga­lom magába foglalja új gépek vásárlását, üzemek, műhelyek vagy öltözők, éttermek építé­sét. A rekonstrukció megsok­szorozhatja a termelést, meg­könnyítheti a munkát, fokoz­hatja a termelékenységet. Ho­gyan is történik a fejlesztés, a korszerűsítés és milyen ered­ményeket hoz? — e folyama­tot követjük a Gödöllő és Kör­nyéke Háziipari Termelő Szö­vetkezet példáján. A program A szövetkezet 1971. március 24-i közgyűlésén kétlépcsős re­konstrukciós programot foga­dott el. Először csaknem há­rom és fél millió forint érték­ben két nagyüzem, a kötődé és a textilkonfekciós szalag gé­pi rekonstrukcióját, valamint öltöző, zuhanyozó építését ha­tározták el. Későbbre tervez­ték — csaknem hatmillió fo­rint költséggel — egy központi üzemépület tető alá hozását, ebédlő építését és javító, szol­gáltató részleg szervezését — AVATUNK I ronikusan pajkos a régi kérdés: „Mikor iszik a magyar ember?”... A régi válasz így hang­zik: akkor, ha öröme, és akkor, ha bánata van. De mivel vagy öröme, vagy bánata van, ezért mindig iszik.. Mostanában a mikorra ez lenne az igazi válasz: akkor iszik igazán, ha avatás van. Mert divat, sőt jo­got kapott szokás lett, hogy avatunk. Mindig és min­dent. De nem akárhogyan. Szép országunk minden tá­ján úgy szokás, hogy megyeszerte szó essék arról. Pannónia földjén a határszéli járási székhelyen egy 60 személyt foglalkoztató „varrodát” avattak. A járástól tizen, a megyétől hatan — a különböző szer­vektől, intézményektől tizenketten jelentek meg fehér ingben, nyakkendőben. Az üzemrész leendő vezetőin kívül három fiatal dolgozó képviselte a „munkásosz­tályt”. Az avatáson testvérek között is elfogyatt 200 gazdag sonkásszendvics, öt liter tömény és 9 láda sör. Az ünnepség délelőtt 10-kor kezdődött és este 9-kor végződött. A járásiak közül valaki még így is kifa­kadt: „Ilyen sovány földobást még nem láttam!” Mi lett volna ha „kövér” ez a földobás? N-ben egy új tűzoltószertár avatásának ürügyén a helyi önkéntes tűzoltók 30 fős csapatán kívül 25 „idegen” evett ebédre disznótorost és vacsorára ha­lászlét, rántott halat. Személyenként 3 deci töménnyel és 2 liter borral számoltak a rendezők. De miből? Kinek a pénzéből?! Rádiót és televíziót vitt az egyik üzem 7 (?) kép­viselője egy Bács megyei tanyasi iskolába. Korán in­dultak, korán érkeztek. Velük együtt (egy fotóripor­ter és egy újságíró) 30 vendég (nem túlzás!) jött ösz- sze. Délelőtt 10-kor pálinka, rum és bor volt kóstoló­ra. Délben ugyan nem volt ebéd, de mindenki kedvé­re mártogathatta a szomszédos faluból meghívott mes- terszakácsfőzte báránypaprikást. Mondanom sem kell, hogy mire eljött az „avatás”, pardon! — az átadás ideje — szegény üzemiek alig álltak a lábukon. Még tán annyit említenék, hogy a vacsorán 80 személy vett részt. Zömmel olyanok, akik hét éve nem jártak a ta­nyán. őszintén bevallom, hogy örökké távol állt tőlem a matematika. De mostanában gyakran érzem, hogy számolnom kell. A varrodánál a „gyenge feldobás” is minimum egy varrógép ára. A tűzoltóknál tán egy új fecskendőt evett és ivott meg a nép. Nem szorzók, nem osztok, de azt hiszem, nem sokat tévedek, ha azt mondom, hogy a tanyasi „avatás” is kiteszi a tévé és a rádió árát. Így pedig kinek, minek jó ez?! örülni nagyszerű dolog. De mi lenne, ha nem a köz pénzén örül­nénk? Németh Sándor WEIMAR ES PROMONTOR Ismét divat a stílbútor Gyorsmérleg az „Otihon '73"-ról Elkészült a szövetkezeti fa- és bútoripari kiállítás gyors­mérlege: az „Otthon ’73” ösz- szesen mintegy 5 millió fo­rintnyi rendelést eredmé­nyezett. Noha a bemutató általában a házgyár lakásépítési program jegyében zajlott i— amiben természetesen a szövetkezeteknek is megvan a maguk helye és szerepe —, a konzervatívabb igényekhez is alkalmazkodó szövetkezeti kol­lekció nem kevés sikert ara­tott. A kiállított garnitúrák mindegyike elkelt, s a hely­színi megrendelések lekötöt­ték a jövő évi termelés je­lentős részét is. Köztudott, hogy a tetszetős, modernebb kivitelű berendezések, egye­di bútorok mellett a Magyar- országon készülő stílbútorok­nak több, mint 90 százalékát a szövetkezeti ipar gyártja, s így lényegében a szövetkezetek jó mun­kájától függ a magyar stílbútor exportjának jö­vője. A kiállításon most alkalom nyílt megismerni a hazai kö­zönség ez irányú igényeit is. a lakosság igényeinek kielégí­téséért. A program meghatározásá­val együtt járt a várható ered­mény kimutatása, e szerint: a kötőipari termelés tízmillió fo­rinttal nőne, azaz 16 és fél ezer kilóval több kötöttáru hagy­hatná el a szövetkezetét, a textilkonfekciós részleg pedig a negyedik ötéves terv végére ötmillió forinttal nagyobb ter­melési értéket biztosítana. A rekonstrukció tehát kecsegtető célokat csillant meg. A több forinton kívül más eredmény is várható: a kötődéi üzemben a termelőberendezések 60—70 százaléka cserélődne ki, a tex­tilkonfekcióban a gépek 90 szá­zaléka helyébe korszerűbbeket állítanának. A hatás Mi valósult meg eddig a re­konstrukciós programból? 1971-ben gépeket vásároltak, gőzvasalót, síkkötőket, gyors­varrókat, gomblyukkötőket, szabászgépet Vettek hazai be­rendezést, importáltak szocia­lista országból és tőkéspiacról is — csaknem másfél millió forint értékben. 1971 végéig 924 ezer forint értékű gépet állítottak termelésbe, az idei első félévben még 420 ezer fo­rintnyi géppel kezdődött a munka. Az idén 15 román félauto­mata síkkötőgépet nem kaptak meg, ez zavarja a rekonstruk­ciós programot, ezért a szövet­kezetiek devizakeretet és vám- kedvezményt kérnek. Érezhető-e már a rekonst­rukció gazdasági hatása? Írjuk le a konkrét eredményeket: a kötődéi rekonstrukció már 1971-ben lehetővé tette, hogy az export árbevételt 40 száza­lékkal növeljék és 1972 első félévében már négymillió fo­rint felett volt exporttermelé­sük. A későbbi eredmény sem kicsi: a rekonstrukció teljes megvalósulása után a terme­lékenység ötven százalékkal emelkedik. A félautomata gé­pek üzembe állítása után egy dolgozó két gépet kezel majd. A tudat Nagyon fontos kérdés, hogy szükséges-e a rekonstrukció? Adjunk választ a gödöllői szö­vetkezet példájával: termék­többletük piaci elhelyezése biz­tosított, elsősorban a kötött­áruk iránt nagy a kereslet, a textilkonfekciónál már bi­zonytalanabb a piaci helyzet. De bizonyára könnyíti az ér­tékesítést, hogy a modernebb gépeken jobb minőségű, több elsőosztályú áru készíthető, s a piacra jobb minőséggel in­kább be lehet tömi. Munka­erőt csak a kötődében tudnak megtakarítani, ugyanakkor a konfekcionáláshoz több mun­káskézre lesz szükség. A re­konstrukció szükségességét és eredményességét az előbb vizs­gált tényezők döntően befolyá­solják. A fejlesztés tudati problé­mákkal is együtt jár: a dolgo­zók nem vonzódnak a moder­nebb gépekhez, mert a kerese­tek csökkenésétől tartanak. Ezért nevelő munkával, gya­korlati példával kell bizonyíta­niuk, hogy a fizikai erőlködés lényeges könnyítése mellett a jövedelmek nem lesznek ki­sebbek. A következmény Milyen következményekkel jár a rekonstrukció? Csak a legszükségesebb szociális léte­sítményeket tudják felépíteni, a rekonstrukció második lép­csőjének mevalósulása esetén azonban elérik azt a szintet, amit az állami üzemek ma már biztosítanak a szociális ellátás terén. Az új géppark a keve­sebb fizikai igénybevételen túl több szabad időt teremt, mert a túlórákat csökkenteni tud­ják. Már tapasztalható pozitív következmény, hogy a fiatal dolgozóknál megnőtt a maga­sabb szakképzettség megszer­zésének igénye. Azt is várják a rekonstrukció megvalósulá­sától, hogy a mostani zsúfolt-i ság és kedvezőtlen munkakö­rülmények megszűnése jó ha­tással lesz a dolgozók közérze­tére, a minőségi munkára, nő a szövetkezet iránti ragaszko­dás, a törzsgárda tovább erő­södik, kiszélesedhet a munka­verseny, a brigádmozgalom. Gépkiválasztás, program, piaci igény, a fizikai munka könnyebbé válása, szakképzett­ség, brigádmozgalom — ime, mennyi ok és következmény, amely a rekonstrukcióval ösz- szefügg. A fejlesztés komplex feladat, sok tényezőre kell fi­gyelni, s az eredmény is sok­rétű lesz — ezt bizonyítja a gödöllői példa. F. P. Egy fazék ezüstpénz A Tolna megyei Závodon egy fazék ezüstpénzre bukkant kerti munka közben Amberger Antal gépkocsivezető. A leletet beszolgáltatta a szekszárdi mú­zeumba, ahol kiderült, hogy a 3320 darab ezüstdénár Mátyás, Ulászló és II. Lajos király ide­jéből származik. Akad köztük 1514. keltezésű is. A török hódoltság kezdeté­nek szomorú emlékei ezek. Sok magyar család pusztulásáról tanúskodnak, mivel senki sem tért vissza, hogy a cserépfa­zékban földbe rejtett családi vagyonát kiássa. Százmillió atomból — egyetlent is mrfW»' A Bányászati Kutató Inté­zet ásványelőkészítési és ve­gyészeti főosztálya foglalkozik többek között a ritkán előfor­duló, de nagyon fontos elemek feltárásával. Az indium, ko­balt, germanium, stb. nemegy­szer csak grammokban fordul elő egy-egy tonna kőzetben. A ritka elemek kimutatására nagy fontosságú műszereket vásároltak. Közülük különösen érdekes a japán gyártmányú tömegspektrográf, amely olyan szuperérzékenységű, hogy szi­lárd anyagokban 100 millió atom között is képes kimutat­ni valamely szennyező vagy ritkafém egyetlen atomját is. Nemrég kezdte meg munkáját egy ausztrál gyártmányú spektro-fotométer is (a képen), amely 66 elem kimutatását és mennyiségi elemzését teszi lehetővé. Divatszín: barna Megbukott a maxi - Kockás a kabát Fővárosi Kézműipari Vál­lalat szép modellje: fahéjszí- nü nadrág, kis pelerines tu­nika alá őzbarna, durván kö­tött gyapjú pulóvert mutattak, hosszú ujjal, magas kámzsa nyakkal. Az elmúlt hét az őszi-téli divatbemutatók jegyében zaj­lott. Tömegeket öltöztet a Női és Leánykaruha Nagyke­reskedelmi Vállalat, amely maga tervezi modelljeit. A luxusigényeket elégíti ki a Clara divatszalon, a fiatalok ruházkodását az Ifjúsági Di­vattanács kíséri figyelemmel, s végül a finomkonfekciót a Fővárosi Kézműipari Vállalat képviselte. Ennek megfelelően az őszi- téli divatot más-más oldalá­ról mutatták be. Ami közös vonás, arról néhány szót: mindenütt kiemelték, hogy a maxi, mint divatirány­zat, nálunk megbukott. Néhány, min'tmáron „egyé­ninek” látszó tizenévesen kí­vül nincs már hódolója. Ked­vesen mondta a NuKnaNVE Gellért-szállodában tartott bemutatóján Kudlik Júlia, aki a számokat konferálta: mindenkinek van otthon tű­je és cérnája, egy felhajtás, és ismét szalonképes a megjele­nése. Nagy tapsot kapott az az újítás is, hogy nemcsak szép és 45 kilós manökene­ket öltöztettek be, hanem a magyar női típusnak inkább megfelelő testesebb nőket, sőt a nagymama korosztály­nak is volt képviselője. A praktikus, jól öltöztető nad­rágkosztüm erősen tartja ma­gát, miután célszerű — kü­lönösen hűvös időben. A ka­bátok háta legtöbbször bő­vülő, visszatért a harangos vo­nal, az ujjak japánszabá- súak, ejtettek. A kabátok között igen sok a nagykockás. A ruhák ujján ismét feltűnt a kis pelerin, s feltűnően sok a kazakos megoldás. Nagyon sok az elől gombolt, igen egyszerű vona­lú ingruha. Fiataloknál szé­les ejtett öv a dísze. A színek: a barna minden árnyalata vezet, mint ahogy harisnyában is a sötét szín az uralkodó. A cipők emelt tal- púak, némelyik szabályos orthopédnak tűnik. Sok anyag gyíkmintás, kí­gyóbőrre emlékeztet. Igen sok a műbőr, a hasított ve­lúr, az elegáns alkalmi öl­tözékekre ismét fémszálas nehéz merev selymeket al­kalmaznak, gyöngyökkel, hím­zéssel. Rengeteg a műszőrme, a bundától a mellényig és a kalapig mindent készítenek belőle. Mutatós az óriási szí­nes műszőrme sál. Külön néhány szót a fiata­lok divatjáróL A József kör­úti Divattervező Vállalatnál tartott bemutató ez alkalom­mal fazonban, és talán árban is jobban alkalmazkodott a tényleges szükségletek­hez. Fiúknak-lányoknak egyaránt a sportos vonalat, a réteges öltözködést javasolják, ami azért is célszerű, mert a da­rabokat variálni lehet, már két alapöltözet sokféle meg­jelenést tesz lehetővé. Ná­lunk különösen a safari ka­bát — grabónából — a diva­tos, valamint a csizmához viselt térdnadág. Lányoknak a kötényruha változatait ja­vasolják és elsősorban mű­bőrből, hasított velúrból szok­nya-mellény összeállítást. Ez utóbbi sokba kerül, 700—900 forint, de tartós, több évig hordható. Hibája: nehezen tisztítható. Összefoglalóul: lényegesebb változást nem hozott az ősz. Hordja mindenki nyugodtan meglevő darabjait, legfeljebb megkurtítja, ha hosszú. Mű­szőrme gallér, kézzel kötött, fejbe húzható színes sapka — más nem is kell. A Clara-szalon bemutatójá­ból: puha, őzbőr rövid kabát, alatta, a hosszobb szoknya ké­pezi a kazakhatást. Ékes János felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom