Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-05 / 235. szám
A PEST •ICC VEI xJíírlap 19:2. OKTÓBER 5., CSÜTÖRTÖK Csendes elmélkedés egy művelődési házról Nagy esemény volt, amíg épült, s még nagyobb volt, amikor esztendeje felavatták Szobon a művelődési házat — mozit, benne a könyvtárat. Mindenki arra gondolt, s joggal: jó helyre került az a több millió forint, amennyiért építették, barátságos otthont nyújt majd a művelődni, szórakozni vágyó szobiaknak, idősebbeknek és fiataloknak egyaránt. Hiányoztak a feltételek Valóban, reprezentatív épület, amely már a mai köz- művelődési igények szerint épült. Van százötvenhét személyes moziterme, színpada, vannak öltözői, szakköri helyiségei, zeneterme, fotólaboratóriuma, sőt pinceklubja is. S mindez egy épületen belül, a falu centruméban. Csak éppen a közönsége lényegesen kevesebb, mint amennyire számítottak. Mindössze hétezren fordultak meg egy esztendő alatt a rendezvényein. Igaz, Szob nem tartozik a nagyközségek közé. De vannak üzemei, van termelőszövetkezete, fontos vasúti csomópont és határállomás. És van gimnáziuma, általános iskolája, nevelőotthona. Az elképzelések mégsem váltak valóra. Hiányoztak hozzá a feltételek. Mert az épület még önmagában nem minden, legyen bármennyire korszerű és otthonos is. Értő vezetés nélkül aligha telik meg élettel a ház. Márpedig a legutóbbi hetekig hiányzott az értő vezetés. Amikor a ház épült, az igazgatónő már a második gyermekével volt szülési szabadságon. (A közelmúltban született meg a harmadik gyermeke.) Szerződtettek a helyére egy éretségizett fiatalembert, s mellé egy művészeti vezetőt, úgyszintén megfelelő szakképzettség nélkül. Nem csoda tehát, ha a várt siker elmaradt. S a kudarcot csak fokozta, hogy közben elment a könyvtáros, aztán az igazgatónő is, s egy időre gazda nélkül maradt az épület. Egészen júliusig, amikor végre egy népművelés— könyvtár szakos házaspárt neveztek ki a művelődési ház, illetve a könyvtár élére. Éppen a legjobbkor, mert megkezdődött a szobi napok előkészülete. Három napért másfél hónap kemény, megfeszített munka következett. Közben nem jutott idő arra, hogy alapjaiban hozzákezdjenek a ház életének megszervezéséhez. Arról nem is szólva, hogy a három nap ünnepnek csupán a dekorációs, propaganda- és postaköltsége több, mint tizennyolcezer forintot tett ki. Csinálták, mert belecsöppentek, valamivel el I sokkal mélyebbre aligha ju- I tottak ezzel. Miért nincs vetítés? Pedig lett volna sok minden más, fontos tennivaló. Például az, hogy tavaly augusztus óta mind a mai napig nem rendeztek itt még egyetlen mozielőadást sem. A gépház feljárója ugyanis balesetveszélyes, s ezért — joggal — nem járult hozzá üzemeltetéséhez a Művészeti Dolgozók Szakszervezete. Igaz ugyan, hogy építkezés közben a Pest megyei Moziüzemi Vállalat vezetői megtették észrevételüket (azon az alapon, hogy hatszázezer forinttal járultak hozzá az építkezéshez), mégsem vette figyelembe senki az elhangzott észrevételeket. A mozitermet filmvetítésekre használni tehát egyelőre nem lehet. (Néhány napon belül talán mégis megkezdik a filmelőadásokat a most kapott, a december 23-ig érvényes ideiglenes működési engedély alapján, mivel augusztus óta a régi mozi sem működik már Szobon.) Át kell tehát építeni a gépház feljáróját. Alig egy esztendővel az avatás után. (Megint csak zárójelben, de szóvá kell tenni, ugyan miféle elvek szerint építik manapság a művelődési intézményeket? Szentendrén kékre festetik a múzeum kiállítótermeit, az érdi művelődési ház mozitermébe szőnyegpadlót terveznek, amely az első esős napon sáros és csatakos lesz, s hiába porszívózzák, foltos és piszkos marad. Itt Szobon pedig a mozigépházhoz terveznek egy szinte függőleges lépcsőt.) De nem csupán ez az egyetlen megoldásra váró gond a művelődési ház munkájával kapcsolatban. A járás vezetői úgy tervezték — s nagyon ésszerűen —, hogy a ház a környék, pontosabban tíz falu módszertani művelődési központja lesz. Ezért is biztosították a művészeti vezetői státuszt. Csakhogy — s erről feledkeztek rrjeg — attól nem válik még egy ház művelődési központtá, hogy az igazgató és a gazdasági szakember mellé még egy művészeti vezetőt is biztosítanák. Ahhoz, hogy alkotó segítséget nyújthassanak a környező községek — jobbára tiszteletdíjas — művelődési otthon igazgatóinak, rendszeresen meg kell látogatni őket, a helyszínen segíteni művészeti és gazdasági mun- káiukat egyaránt. Sőt, arra is vállalkozniok kellene, hogy műsorokat szerveznek, előadókat biztosítanak e művelődési otthonok számára. Csakhogy ehhez utazni kell. levelezni kell, szervezni kell. De miből?! A község által nyújI gek — művelődési életének fellendítésére szánták. A művelődési központ léte tehát nem csupán egy státusz kérdése, lényegesen több annál. Ezért is nem válhatott mindmáig művelődési centrumává e tájnak. Az üzemek is Ahhoz, hogy az lehessen, előbb mint szobi művelődési háznak kell az eddiginél sokkal hatékonyabban működnie. Most, hogy Sáron László és felesége személyében két szakember vezetője is van az intézménynek, remény van rá, hogy a ház betöltheti feladatát. Máris sok érdekes, hasznos elképzelés született arra vonatkozóan: hogyan tovább. Az egyik, s a további munka egészét meghatározó terv: ne csak a tanács legyen egyedüli fenntartója, hanem a helyi üzemek is vállaljanak részt ebből a feladatból. Az a százötvenezer forint ugyanis, amit a tanács évente ad, csupán a rezsiköltségek fedezésére elegendő (bérek, tiszteletdíjak, fűtés, világítás). A másik: különböző rétegklubok, szakkörök alakítása, illetve a meglévők erősítése. S egy harmadik: tervezik egy gyermekmegőrző létesítését, ahol szakember felügyelne a művelődni, szórakozni kívánó fiatal házasok kicsinyeire. Ez a réteg ugyanis (ahol nincs a közelben nagyszülő) általában kiesik a művelődés hatóköréből, jóllehet éppen a legfogékonyabb közönsége lehetne a művelődési intézményeknek koruknál, megállapodott életkörülményeiknél fogva. A tervek, elképzelések re- ménytkeltők. A milliókért épült ház végre azzá válhat, amiért életre hívták: a kulJean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában — s most ismét előadják a hat évvel ezelőtti első bemutató után a Nemzeti Színházban, ahogyan elképzelte — most már másodszor — Marton Endre, aki nehezebb helyzetben volt, mint először, mert azóta játszották a híres angol Peter Brook színházi rendezését a nevezetes filmen is. A film nem másította meg Marton elképzelését, kitartott eredeti koncepciója mellett, s Peter Weiss drámáját hasonlóan állította színpadra, mint néhány éve. A díszletek, a jelmezek — Varga Mátyás és Vágó Nelly ötletes, hiteles munkái —, és a szereplők is változatlanok, már ami a főszereplőket illeti. A világsikeres darab, amely néhány év alatt — és írója életében — klasszikussá vált, a forradalom és az ellenforradalom ideológiáját szembesíti, írhatnánk, ha a darab gondolatait leválasztanánk a darab formai közegétől. De, ha ezt tennénk, akkor egy másik drámáról emlékeznénk meg, s ezt a drámát Peter Weiss nem akarta megírni. Mást akart. Érzékeltetni — többek között — az ideológiák által gyakran eltakart emberi drámát, mert egyetlen eszme sem él külön, hanem az emberekben van vagy nincs. De Peter Weiss mégsem pszichológizáló drámát írt. Tehát se vitadrámát, se lélektanit. Azt mondhatnánk, hogy emberit. Ehhez választotta az ideggyógyintézeti közeget — aki nem tudná, ápoltak formálják meg a daGÖDÖLLŐ Törők Ignác- emlékgyűlés Az 1848—49-es szabadság- harc gödöllői születésű tábornoka, Török Ignác — akit a szabadságharc leverése után Aradon, 12 tábomoktársával együtt végeztek ki — halálának 123. évfordulója alkalmából, október 6-án, pénteken délelőtt emlékgyűlést tart és koszorúzást rendez a városi Török Ignác Gimnázium igazgatósága és Asztalos János KISZ-szervezete. A találkozón egyúttal sor kerül a város parkosítására meghirdetett, Az ifjúság Gödöllőért verseny eredményeinek értékelésére is. Pedagógusok köszöntése A ráckevei járási hivatal művelődésügyi osztálya és a Pedagógus Szakszervezet járási bizottsága ünnepséget rendezett Ráckevén. idős pedagógusok tiszteletére. Az ünnepség keretében nyújtotta át Csömöri László művelődés- ügyi osztályvezető kilenc pedagógusnak a vas-, a gyémánt- és az aranydiplomát. Vasdiplomát Bajnok Júlia ráckevei és Kurucz Károlyné szigetszentmiklósi, gyémántdiplomát Maksa Lajosné du- naharaszti, aranydiplomát Máthé Elek, özv. Balogh Jánosáé, Sándorfi Sándorné ráckevei, id. Lovass Ferencné szigetcsépi. Szabó Ernő szi- getszentmártoni és Vadász Amália szigetújfalui nyugalmazott pedagógus kapott. Avar sírok Avar kori sírokat tártak fel a Balaton déli partján, Za- márdiban a Régi földek elnevezésű dűlőn. Huszonhét sír került elő, amelyeknek többségét kirabolták. Ugyanis késői avarok foglalták el a településeket, ékszer és fegyver után kutattak a sírokban. Ennek ellenére igen értékes a megmaradt leletanyag. rab szerepeit —, ahol az emberekre ható manipuláció közömbösül. így elsődleges, igaz ösztönökkel, érzelmekkel kísérheti nyomon az író azokat a gondolatokat — a szabadságról, egyenlőségről, testvériségről, kizsákmányolásról és terrorról, megalkuvásról, taktikázásról stb. —, amelyeket azoknak az embereknek a szájába ad, akik egy ideggyógyintézet ápoltjai. Az író így két síkban ábrázolhat: az ápoltak közegében — akiket az ápolók, mint a normálisokat a rendőrök, tartanak terror alatt—, és a gondolatok közegében, amelyek kiváltják a gyógykezeltek reakcióit, mintegy bizonyítván, hogy az ember őseredetű természetét tartjuk állandóan kordában. Marton Endre az első felvonásban kitűnően valósítja meg a játékban feszülő elementáris gondolati és ösztönerők ábrázolását. A második felvonásban azonban — az előző rendezéséhez képest — visszalépett, meg is tompította. A végén a narrátorszerű befejező rész nem illik a darabhoz, magyarázkodásra egy „elmegyógyintézet” nem alkalmas. Kálmán György betegsége utáni első fellépése ez, talán ezért is fáradtabb ez az egyébként tiszta, átélt, sallangmentes, kitűnő Marat-alakítás. Sinkovits Imre, De Sade márkiként magas színvonalúan játszik, minden egyes arcrándulására figyelni kell. Várady Hédi bravúros, nagy szerepe ez a Charlotte Corday. Emlékezetes Gáti József, Györffy György, Rajz János játéka. Berkovits György kellett kezdeni a munkát. tott támogatásból? Ám azt az összeget a község vezetői, a Még akkor is, ha a felszínnél szobi — és nem más közsé1972. október 3-o . és 7-e között: LUCZNIK lengyel varrógépek árusítással egybekötött kiállítása a Ceglédi Áruházban, Cegléd, Kossuth tér 9. A helyszínen varrásbemutató és szaktanácsadás lengyel szakemberek közreműködésével. Várjuk látogatását kiállításunkon. UNIVERSAL Lengyel Külkereskedelmi Vállalat Varsó, AI. Jerozolimskie 44. ARUHÄ7 Cegléd túra hajlékává. Prukner Pál fővárosi színházi esték Marat halála Felújítás a Nemzeti Színházban HETI FILMJEGYZET Katya Paszkálévá és Miien Penev a Kecskeszarv című bolgár filmben. Az egyszerűségre és tömörségre még egyetlen művészet és egy művész sem fizetett rá. Napjainkban, amikor a filmművészetben lépten-nyo- mon el kell viselnünk a gondolatok nélküli képi blöff, a kiváló mesterségbeli tudással megcsinált semmi vagy éppen a filmkészítés alapelemeit sem ismerő, de igaz és fontos gondolatokat elmondani akaró görcsös erőlködések jelenlétét, már-már ritkaságnak számít, ha egy filmben együtt találjuk a drámai erőt, a magvas gondolatot és a mesterségbeli tudást. Ha ehhez még a cikornyátlanság, a letisztultság is járul, akkor igazán elégedettek lehetünk. Mindezt azért mondom el, mert az a bolgár film, amely a héten kerül a mozikba, őszintén megörvendeztetett. A kritikusnak általában nem illő beszámolnia érzelmi benyomásairól valamely művel kapcsolatban. Feladata a higgadt véleményformálás, értékek és értéktelenségek mérlegre helyezése. Ám aligha képzelhető el kritika valamiféle indulat nélkül. Legfeljebb az ember megpróbálja megmagyarázni, miért haragszik egy filmre, egy könyvre, egy színdarabra, vagy miért szereti, illetve mit szeret és mit nem egy adott műben. Nos, a Kecskeszarv esetében kivételesen eltekintek a hűvös kívülállástól. Ez a mű ugyanis nem nagyon hagyja, hogy az ember kívül maradjon érzelmi és indulati erővonalain. Nem, nem maga a puszta cselekmény teszi ezt. Hiszen á „szemet szemért, fogat fogért”-szerű, vérbosszúval kevert históriák eléggé sablonosak, s e tekintetben Metodi Andonov filmje is az alaptématípus egy ismert variánsát alkalmazza (a férj távollétében kislánya szeme láttára négy haramia megerőszakol egy fiatal nőt; a férj bosszút esküszik, lányát is erre neveli, végül megölik a martalócokat, a lány beleszeret egy férfiba, azt apja öli meg, a lány maga is utánahal kedvesének), tehát a hatás nem itt keresendő. Amitől ez a film magával ragadó és őszintén megrázó lesz, az az a matéria, amit már á forgatókönyv, Nyikolaj Hajtov műve is rárakott a sablonvázra. S tulajdonképpen itt kezdődik az egyszerűség és tömörség. Mindössze az történik, hogy a film hősei megkapják lélektani hitelüket, egyéni sorsuk — s benne tükröződve egy elnyomatásban, zsarnokság alatt élő nép sorsa — minden rezdülése emberi indulatok motivációját tartalmazza. Nem előre kiagyalt jellemvonásokkal ruházzák fel a film figuráit, hanem azt keresik meg, hogy egy adott korszakban, egy adott szituációban hogyan viselkedik egy adott ember. Hogy ez lényegében pofonegyszerű, és ez minden igaz mű alfája és ómegája? Kétségtelen. Mégis de ritka az olyan alkotás, amelyben minden együtt van! A Kecskeszarv egyszerűségében is sokrétű, tömörségében is ékesszóló. Egymásra épül benne a tragikus sorsú fiatal lány története a bosszúba belecsontosodott apáéval, az erőszakot elkövető török rablók árnyalt rajza a bolgár táj megejtő szépségeivel. S bár a filmben szinte alig hangzik el több mondat, mint amit két kezünkön megszámlálhatunk, képsorai, balladás ritmusa, általában az egész operatőri munka (Dimo Kola- rov fényképezte a filmet) sokkal többet mondanak el a szereplőkről, indulataikról, egymáshoz való viszonyukról, mint ha agyonbeszélnék a filmet. Ezzel is igazolva a közismert tényt, hogy a dialógus csak egyik eleme a filmnek, és nem is mindig a legfontosabb. A Kecskeszarv szép, igaz és megrázó film, s ebben a színészeknek is nagy szerepük van. Mindenekelőtt a Mariját játszó Katya Paszkalevának és az apját alakító Anton Gorcsevnek. Ügy játsszák el ezeket a XVII. századi figurákat, hogy indulataik egyben maiakká is forrósodnak. CHARLY Tulajdonképpen szomorú, hogy a legkitűnőbb regények, színművek is szabad prédái a filmkészítők témaéhségének, s ha valami siker volt egy más műfajban, akkor úgyszólván menthetetlenül filmmé is kell válnia. Mindezt szinte klasszikus példaként igazolja ez az amerikai film. Nálunk is átütő könyvsiker volt Daniel Keyes regénye, a Virágot Algernon- nak. Ez a bűbájos naivitással, ugyanakkor kínosan pontos szatirikus vágásokkal, de a tragikus felhangoktól sem mentesen megírt könyv azonban úgyszólván kívül maradt a filmen. Eredeti címéből, amely pompásan utalt a könyv hangulatára, maradt egy keresztnév, a főhősé, Charly Gordoné, aki szellemileg visszamaradt felnőttből zseni lesz egy operáció folytán, de ezt a zsenialitást csak ideig-óráig birtokolhatja, utána újra visszasüllyed imbeci- litásába, majd a kikerülhetetlen halálba. S az egész gazdag könyvből nem maradt más, mint amit az előző mondatban leírtam. Stirling Sil- liphant forgatókönyve, Ralph Nelson rendezése a téma felszínéig sem mindenhol jut el, s ezen a Charlyt játszó Cliff Robertson tehetsége sem nagyon tud segíteni. A filmet megnézőknek ajánlom: még aznap este olvassák el a könyvet, hogy érzékelhessék, mivé válhat egy kitűnő irodalmi alkotás egy gyenge filmben, amely olcsó fogásaival még ráadásul meg is téveszti a gyanútlanokat. Takács István Plakátkiállítás Kétszáz plakátot és prospektust válogattak össze az idegenforgalmi tájékoztató szolgálat szervezte, kedden megnyílt nagyszabású bemutatóra. Budapesten, a Népköztársaság útja 55. alatti BM kiállítóteremben felsorakoztatott plakátok, színes ismertetők seregszemléjén a hazai táj jellegzetességeit és az idegenforgalom számára érdekel látnivalókat mutatja be. A 33 idegenforgalommal foglalkozó hazai intézmény és vállalat plakátjai október 7- ig tekinthetők meg.
