Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-05 / 235. szám
1972 OKTOBER 5., CSÜTÖRTÖK pest megyei yílHíiP Cservenka Ferencné megbeszélése szakszervezeti vezetőkkel Szerdán délelőtt Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára látogatást tett a Szakszervezetek Megyei Tanácsánál. Itt dr. Dobi Ferenc, a SZOT elnökségének tagja, az SZMT vezető titkára fogadta. A beszélgetésen részt vett Kovács István és Godó János, az SZMT titkárai, Major Péter, a MEDOSZ, Lippai József a KPVDSZ, Kiss Béláné, a pedagógus-szakszervezet megyei bizottságának titkára, Sütő István, a postások területi bizottságának titkára, Albrecht Károly, a textilesek és Patkó János, a vasasok területi szervezői. A beszélgetés résztvevői időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről, Pest megye munkás- osztályának élet- és munkakörülményeiről, az MSZMP X. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásának tapasztalatairól folytattak eszmecserét. Három akció Tanácsi szervezés, emberi öntevékenység Az öntevékenység rendkívül fontos, társadalmat mozgató, előrevivő tulajdonsága az embernek. Az öntevékenység azonban nem születik meg magától, alkalmat, lehetőségeket kell biztosítani az állampolgároknak, hogy ezt a tevékenységet gyakorolhassák. A tanácsok megváltozott politikája teret adhat és ad is az öntevékenységnek, mind az állampolgárok, mind a szervezetek, intézmények, vállalatok, mezőgazdasági és ipari üzemek számára. Jó példa erre a Váci járás három társadalmi akciója: Egy iskola, egy üzem A járás minden iskolájának patrónusa van egy üzem, vagy egy termelőszövetkezet „személyében”. Ez a patronálási mozgalom a tanácsok szervező munkájának köszönhető, a tanácsok fordultak felhívással az üzemekhez, hogy segítsék a tanintézeteket, hiszen a vállalatok dolgozóinak gyerekei tanulnak bennük. A hatékony szervező munkának meg is lett az eredménye; a patrónusok nemcsak névleg patronálnak, hanem tettekben is. A nyári iskolatatarozásokban óriási anyagi segítséget nyújtottak az üzemek. A csaknem egymillió forint értékű tatarozási munkáknak csaknem a felét, a vállalatok magukra vállalták. Ez a megtakarítás a tanácsok költségvetésére nézve rendkívül kedvező. Az üzemek tizenötezer foTíz év alatt 11 ezer nő jutott munkához ' A Központi Statisztikai Hivatal Pest megyei Igazgatósága megyénk 1960—70 közötti .iparosítását vizsgálva megállapította, hogy az eredményes volt, hiszen a megyében foglalkoztatott aktív keresők száma jelentősen nőtt, és megoszlásuk lényegesen megváltozott. Míg ugyanis az 1960-as népszámlálás adatai szerint az aktív keresők 47 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott, s csupán 25 százaléka tevékenykedett az iparban, 1970-re ez az arány 27, illetve 37 százalékra változott az ipar javára, j A megye iparának fejlesztéséhez hozzájárult a korábban meglevő üzemek korszerűsítése, bővítése, másrészt az állami beruházások, mint a DCM, amely az ország cementtermelésének 34 százalékát adja, vagy a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű, ahol az ország villamosenergiájának 27 százalékát termelik és a Dunai Kőolajipari Vállalat, amely évi 3 millió tonnányi kőolajat dolgoz fel. Szerepe volt az iparfejlesztésben annak is, hogy több fővárosi vállalat ide települt megyénkbe, méghozzá olyan községekbe, ahol korábban A melniki határban szenét feldolgozó erőművek objektumai épülnek. Eddig oly országos jelentőségű ipari létesítményekről volt szó, amelyek ezt a nemrég még szinte kizárólag mezőgazdasági jellegű járást a kerület iparilag egyik legjelentősebb járásává alakítják. Melník azonban nemcsak a köztársaság területén, hanem messze külföldön is korszerű gyermekkocsijainak gyártásáról is nevezetes. 1964 és 1970 között ez a termelési ág is hozzájárult a járás ipari termelésének több mint ötvenszázalékos emelkedéséhez, amivel Melník a kerület járásai közt a harmadik, sőt. tavaly a második helyre került. A méiníki járás lakosságának országépítő és községszépítő igyekezete elsősorban a környezeti tényezők javulásában tükröződik. Az említett évek folyamán az önkéntes brigádosok négymillió órát dolgoztak és mérhetetlen jelentőségű eredményeket mulattak fel. A nemzeti bizottságok irányította vállalatok sem maradtak el. 1964-től 1970-ig a járásban két és fél ezer új lakást építettek fel. A Kralupyban lévő volt közigazgatási épületet kórházzá alakították. Korszerűsítettek több iskolaépületet és számos üzletházait építettek fel. A mostani választási időszakra, az ötödik ötéves tervre szóló tervek sem kisebbek. Az országos jelentőségű beruházásokon kívül (Kralupy és Neratovice — vegyszergyárak, Pocáply — erőmű) ez idén ebben a járásban is építik a tranzitgázvezetéket, melyen át a szovjet gáz áramlik hazánkba, és mindkét német köztársaságba. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről a szakosítás és koncentrálás módszerével gondoskodnak e járásban. Az ötéves tervben Tisice és Mikov községekben számolnak nagy- kapacitású sertéshizlaldák létesítésével; ennek keretében kétezer férőhelyes borjúnevelőt is létrehoznak, az állami gazdaságokban korszerű tehénistállókat építenek és folytatják a talajjavító munkálatokat is. A járás gazdasági fejlődésének kapcsán tovább javulnak az emberek életkörülményei és emelkedik a lakosság élet- színvonala. 1975-ig például több mint négyezerkétszáz lakás épül majd fel, a járás székhelyén befejezik a korszerű szállodaépület építkezését, Neratovice községben nagy művelődési otthont építenek, Melník városában átadják rendeltetésének az új, nagy iskolát, aminőt Kralupy községben is felépítenek. Ügy, mint a múltban, ezután is számolnak a lakosság nagy aktivitásával, ami különösen a községek önsegély jellegű szé- pítési akcióinál nyilvánul meg. A tervek szerint további 23 km járda, 17 km közút, 19 km csatorna kiépítését segíti elő minimális költségbefektetéssel a lakosság brigádmunkája. Melník és vidéke, ez a hajdan tipikusan mezőgazdasági jellegű járás, tükörképe a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban végrehajtott háború utáni változásoknak, s előhírnöke az ország további nagyarányú indusztrializálásá- nak. (Folytatjuk) egyáltalán nem volt ipar, vagy csak minimális. így például a Kohászati Gyárépítő Vállalat Tápiószelére, az Álla' tifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat Tökölre költözött Több budapesti vállalat a munkaerőhiány miatt nem tudott továbbfejlődni, termelését csak vidéki telepek létesítésével növelhette. Ezért az Állami Pénzverő, az Országos Gumiipari Vállalat és a Humán Oltóanyagtermelő Vállalat Tápiószelén, Vácott, illetve Gödöllőn rendezkedett be. Az utóbbi években egyre több fővárosi kisipari szövetkezet is telephelyet létesített a megye területén főként bedolgozói hálózatának bővítésére (1970-ben már több mint háromezer személyt foglalkoztattak). Az elmúlt évtizedben összesen 254 új telephelyen 36 700 ember részére biztosítottak munkát. Az újonnan munká- baállók 74 százaléka a minisztériumi — 15 százaléka a tanácsi —,11 százaléka pedig a szövetkezeti iparban kapott állást. A telephelyek számát vizsgálva azonban fordított az arány: a minisztériumi iparban csupán 59, a . tanácsiban 46, a szövetkezetiben 194 üzemet, vagy műhelyt alakítottak ki, ami azt mutatja, hogy az állami ipar kevesebb helyen, minél nagyobb létszám foglalkoztatására törekedett. A régi ipar fejlesztése és az új telepítés adta munkaalkalmakat részben a háztartásbeli nők, részben a mezőgazdaságban dolgozók és a Budapestre naponta bejárók ragadták meg. Az ipartelepítés kölönösen a nőknek kedvezett, a tíz év alatt ugyanis 11 ezren váltak keresőkké, s ez nagymértékben emelte az érdekelt családok jövedelmét. A nők munkába állása megkívánta a szolgáltatások fejlesztését. A szolgáltatások színvonala jelentősen emelkedett az elmúlt években. Mérséklődött a megyénket jellemző nagymértékű ingázás. Ugyanis míg korábban számottevő iparral csak a főváros környéke és Vác rendelkezett, az elmúlt 4'z év alatt ezek további korszerűsítése mellett új, fejlesztés előtt álló ipari centrum alakult ki Százhalombattán, fejlődött a budai és a ráckevei járás ipara és megindult az ipartelepítés az agrárjellegű nagykátai, daba- si, monori és ceglédi járásokba is. A megye negyedik ötéves és 15 éves terve további ipartelepítésekkel számol, főként az iparilag fejletlen járásokban, ahol a helybeli munkavállalással ezrek takaríthatnak meg naponta két-három, jelenleg még utazásra fordított órát. Czibor Valéria rintos értékű meszelési munkáktól kezdve százezer forintos tatarozásokig sokfajta segítséget nyújtottak. Élen jártak ebben természetesen a nagyobb anyagi erővel rendelkező vállalatok, mint Dunakeszin a nagyüzemek — a Járműjavító, a Mechanikai Labor, — Szobon a betonüzem, a kőbánya, a MÁV, vagy Váchar- tyánban a Volán 22-es telepe. Ez az első akció azonban nem az egyetlen. A második: A taneszközkészítés A váci járásban felmérték: hétmillió forint értékben kellene pótolni az iskolák hiányos taneszközellátását. De ennyi pénz természetesen nem állt rendelkezésére a tanácsoknak. Viszont a modern oktatási követelményeknek szükséges a szemléltetés, a kísérletezés. Eszközök hiányában ez viszont lehetetlen. Ismét segítséget kértek a vállalatoktól, üzemektől. Az összefogás eredménye az lett, hogy egymillió-kétszázezer forint értékben kaptak taneszközöket a járás iskolái. Szeptember elején tízezer darab szemléltető eszközt adtak át, illetve készítettek el, főleg hat üzem jeleskedett ebben: a Dunakeszi Járműjavító és a Mechanikai Labor, a Nagymarosi Vasipari Ktsz, a Kemencei ktsz, a Dunakeszi Hűtőház, a Fóti Műanyag feldolgozó- és a Papírfeldolgozó ktsz-ek. Főleg az üzemek szocialista brigádjai jeleskedtek ebben az akcióban. Most — az akció továbbélése miatt — a tanácsok felhívták az iskolák közösségeit, a szülői munka- közösségeket, hogy kapcsolódjanak ebbe a mozgalomba saját iskolájukban, saját osztályukban —, ahová a gyerekeik járnak —, és 10—15 ezer forint értékben készítsenek vagy készíttessenek taneszközöket. A harmadik akció: A gödi iskolaépítés akció, amely azt a célt szolgálja, hogy Gödön mégis felépüljön az új, modem iskola. A terv már kútba esni látszott — főleg a pénz hiánya miatt, amikor társadalmi akciót szervezett a helyi tanács és a járási hivatal más társadalmi szervezetekkel közösen. Nem áll le az iskolaépítkezés, mert a helyi üzemek, vállalatok, hivatalok dolgozói fizetési felajánlásokkal, kommunista műszakokkal 410 ezer forintot hoztak össze készpénzben, a többit társadalmi munkában terémtik elő. A legnagyobb ál-, dozatot a következő üzemek hozták: a Dunakeszi Járműjavító 75 ezer forint, a Mechanikai Labor 55 ezer forint, a szedi tsz 75 ezer forint, a 22-es Volán 14 ezer. A dolgozók segítettek a szállításokban, a segédmunkában. Jövőre, amikorra az építkezés a félig befejezéshez ér, a szakmunkások a szakipari munkákban is felajánlották segítségüket. De felajánlották segítségüket a megyei tanács és járási hivatal dolgozói is. ★ Ez a három akció kitűnő és eredményes példája a társadalmi összefogásnak hasznos és eredményes cél érdekében. Az öntevékenység nem ismer megoldhatatlant, az összefogás nem ismer gátakat. B. Gy. CIB-tanácskozás Az Építéstudományi Intézetben szerdán megkezdte tanácskozásait a Nemzetközi Építésügyi Tanács — a CIB — három vezető testületé: az adminisztratív bizottság, a világszervezet folyóiratának, a Build Internationalnak alapítványi tanácsa és a programbizottság. A CIB magyar elnöke, dr. Sebestyén Gyula, az Építés- tudományi Intézet igazgatója nyitotta meg a három testület budapesti ülését. Objektív körülmények F ogalmaink jelentés- tartalmának változása közismert, hiszen szemünk előtt, fülünk hallatára játszódik le. E folyamatban leginkább új értemezést kapnak korábban is használt kifejezések, ám megtörténik, hogy tényleges értelmüket nyerik vissza. Néhány esztendeje annak hallatán, hogy objektív körülmények, kifogásokra, magyarázkodásokra készült fel az ember, a restség, az ostobaság, a melléfogás ezer dolgának bármily’ bőre szabható takaróját látta. Most meg, amikor hallom, érvek, tények sorjáznak utána, a való adottságok reális fölmérése; készülés a tettre, a legyűrendő akadály szemrevételezésével. Dabason például, a Fehér Akác Termelőszövetkezetben objektív körülményként említik, hogy viszonylag szép számú alkalmazottat foglalkoztatnak, ám rögtön utána arról beszélnek, mi módon tesznek erős különbséget közöttük, természetesen — náluk legalábbis természetesen — a tagok javára. Ahogy azt is objektív körülményként foghatjuk fel, hogy a közgyűlés — létszámánál, napirendjénél fogva — kicsit nehézkes fórum, akadozóbb a szó, finomkodóbb az észrevétel, a kritika Ezért, hogy a vezetőség, meg a pártszervezet kezdeményezésére csoportos megbeszéléseket is tartanak a tagokkal, az egy-egy területen tevékenykedőket hívják ösz- sze. Holott takarózhatnának az objektív körülményekkel ... Nem teszik. Ahogy Kartalon, a termelőszövetkezet vezetése sem’ e vastag pokróc után nyúlt, amikor napirendre került a zöldségtermesztés némely ágának — egyébként nemcsak náluk föllelhető — veszteségessége. Mondhatták volna — s hány helyen megtették! — hogy változtasson az állam az objektív körülményeken — amire egyébként kormányhatározatokkal sor került —, s majd utána cselekszünk mi. Ehelyett összevetették az objektív körülményeket, s a saját erejüket, képességeiket, s nem a kiegészítő üzemek számának gyarapításában látták az üdvözítő utat, hanem az alaptevékenység korszerűsítésében. S végül egy harmadik, ugyancsak a kifejezés jelentéstartalmának egészséges változását tanúsító példa. ( Jóízű beszélgetésbe méíyed- ve Nagykőrös város tanácselnökével, egyszer csak azt hallom, hogy az objektív körülmények nem kedveznek az eredetileg számba vett állami lakás megépítésének. Ám utána rögtön arról szól, hogy mji mindenre késztette ez a tanácsot, az üzemeket, más szerveket, s persze azért, hogy ennek ellenére a tervezett otthonok — 450 állami és tanácsi értékesíté- sű lakás — felépülhessenek. T úl nagy jelentőséget tulajdonítanánk annak, hogy az említett helyeken így beszélnek, vélekednek? Mellettük, ellenükben maradnak éppen elegen, akik kapkodnak a rég’ megszokott takaró, a mindenre alkalmazható magyarázat után? Igaz, széles körben gyakorolt magatartás annak kutatása, mit miért nem lehet végrehajtani, megcsinálni. Ez az „elhárító” típus — ahogy a magam használatára elneveztem ezeket az embereket — terméke volt egy irányítási rendszernek, ám ma éppen e típus ellenkezőjének létrejöttéhez, terjedéséhez teremt a megváltozott irányítási rendszer kedvező feltételeket. Egyszerűbben szólva: önálló, a teendők elvégzéséhez bátran utat, megoldást kereső vezetőkre, sőt mi több, közösségekre van szükség. S ez már nem óhaj csupán, hiszen napjaink — szerencsére — garmadával öntik elénk azok példáját, akik — me- gintcsak a magam használatára megfogalmazott kifejezéssel — szép szavak hintése helyett okos cselekedetekkel akarnak boldogulni. 1 izekre, az okosan cse- lekvőkre van szükség, s nem azok siseraha- dára, akik a kisujjukat sem mozdítják, de mindent megmagyaráznak, mindenre indokot lelnek. Áz okosan cselekvő nem tagadja az objektív körülmények szerepét, jelentőségét, hiszen ez ezembekötősdi lenne. Vannak dolgok, amelyeken nem lehet áthágni, korlátok, melyek fékezik a lendületet. Hiszen tény — csupán maréknyit kiemelve a zsáknyi példából —, hogy a megyében a közös gazdaságok jórészében gyenge termőképességűek a földek. Tény, hogy kommunális tekintetben — keserves örökségként — a megyék rangsorában nagyon is hátul áll Pest. Mindezeken nem lehet alapvetően változtatni rövid idő alatt, ám aki ebben a tehetetlenkedés mentségét, a szócséplés indokát látja meg, s nem a nekigyürkőzésre szólító sürgetést hallja ki belőle, az aligha alkalmas arra, hogy bárkiket, bárhol vezessen, hogy másoknak irányítja legyen. Törvényszerűen állította soronlévő teendőink élcsoportjába a vezetés színvonalának erőteljes emelését a párt X. kongresz- szusa, s annak határozata. Az azóta eltelt majd’ két esztendő igazolta annak szükségességét, hogy a vezetőkkel szembeni követelményt növelni kell a vezetés minden szintjén”, s igazolta azt is, hogy akik ezt nem vállalják, azok egyre kevésbé képesek megfelelni a társadalmi igényeknek. S a társadalomnak nem lehet érdeke, hogy a változástól hú- zódozók, az önálló cselekvéstől irtózok miatt visz- szafogja az egészséges haladási tempót, lassítsa a kezdeményező kedvet, csorbítsa a közös szándékokat. Nincs hiány rátermett emberekben. Csak meg kell keresni őket. Mészáros Ottó Az első az országban Uszo ontozomu Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén — Al- győ határában — elkészült az ország első, folyóra telepített öntözőműve. A két és fél köbméter másodpercenkénti teljesítőképességű vizkivételi mű a korábbinál ezer literrel több vizet emel ki a Tiszából másodpercenként. A régitől azonban főleg abban különbözik, hogy ezt a hozamot állandóan képes tartani. Az automata vezérléssel működő berendezés ugyanis a négy nagy teljesítményű villanymotor fordulatszámát úgy szabályozza, hogy a folyó alacsony szintje sem befolyásolhatja a teljesítőképességet. Az új vízkivételi mű Szeged, Algyő, Sándorfalva határában nagy kiterjedésű zöldségkertészetek, rizstelepek és halastavak ellátására szolgáltatja majd a Tisza vízét. t
