Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
«ST utcrfi s^Cirlap 1972. OKTÓBER 29., VASÁRNAP Peil megyei bei rángó fásoh 41. SOLYMÁR A téiiCS ŐSZ egyik tavaszias napján vetődtem Solymárra. A község felé haladva, az Anna- kápolnánál megállottunk, bevágtunk jobbfelé az erdőbe, s megindultunk a Jegenyevölgy első szakaszán a Rózsika-for- rás irányába... Kétoldalt a meredek hegyoldalakon aranyló- sárga és piros-barna lombruhába öltözött erdőség, a völgy mélyén kanyargó patak medre fölött regényes fahidakon kelünk át, a szépen rendben tartott erdei sétány mentén, egy-egy tágabb tisztáson csinos fakunyhók, ügyes szalonnasütőhelyek (így könnyebb megelőzni az erdőtüzet!), s aztán elérjük a „látványosságokat”: a 4—5 méter magasból lezuhogó „solymári vízesést” és a kirándulók célpontját: a Rózsika-forrást. Valamikor a háború előtt a „vízesés” alatt betonkörgyűrűvel afféle strandfürdőt képeztek ki. A háború alatt az építmény elpusztult, újjáépítése nem mutatkozott célszerűnek: a szűk völgyben a víz nem tud felmelegedni, a hideg hegyipatakból feltöltött medence aligha vonza- na fürdőzőket. Ámbár — s ezt önkritikusan bevallom — mint fővárosba gyökerezett ember, most jártam először a solymári erdőben. Holott Budapest központjából 35 perc alatt 3 forint költséggel érhető el Solymár, s nem véletlenül kezdtem beszámolómat az erdei sétával: patakfürdő nélkül is frissítő, üdítő, gyönyörű volt! Kár, hogy csak most kóstoltam bele... A Rózsika-forrás után a völgy kiszélesedik és körülfogja a solymári várhegyet. Itt állott a XV. századi okleveleinkben szereplő solymári vár — Castrum Solmar — a hagyomány szerint Mátyás király vadászkastélya, kedves mulatóhelye, solymászainak idomártanyája. A nyilván a Solymár névvel összefüggő hagyománnyal ellentétben a tudomány megállapította, hogy Mátyás korában e vár oligarcha családok birtokában volt, s csak 1490-ben szállt át Corvin János tulajdonába. Később török hadak égethették fel, mert füstös-kormos romjai között 1561-es veretű érméket találtak. A Solymár elnevezés egyébként is sokkal régebbi; a település első okleveles említése Soloman formában 1266-ból való, ezért is ünnepelte a község 1966-ban fennállásának 700 éves fordulóját. Solymár község hét évszázados múltra pillant vissza, de lakóinak elődei több ezer éve vertek tanyát a tájon. Három éve a földgyalu 2 méter hosszú, több mint 6 mázsás kőtömböt mozdított ki a talajból: egy szépen faragott római sírkövet. A már előbb feltárt temetőrészlet, falmaradvány, faragott kő és legutóbb megnyitott kincses urnatemető Aquincumhoz kapcsolódó római telepesekre, a legújabb ásatás avar szállásokra utal. S a Várhegyen megtalálták a bronzkor második felében élt őslakók nyomait is. Az őslakók sorsáról alig tudunk valamit, a solymáriakról viszont jól tudjuk, hogy a török hódoltság idején szinte egy szálig kivesztek, s helyükbe a XVIII. század első éveiben Schwarzwaldból és Baden-Badenből hoztak be német telepeseket. A jövevények szőlőműveléssel, mező- gazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak, a lakosság szaporodott, a terület szűk lett, s ekkor kezdődött az áramlás a közeli fővárosba. A háború után kitelepített volksbundisták helyébe Mezőkövesdről, Óbudáról, a Felvidékről, Erdélyből jött az emberpótlás, s így alakult ki a jelenleg 4000 főt meghaladó község mai arculata. Az új lakosság az évek folyamán egymásra talált, összeszokott, s közösen formál magának korszerű életet. Ami keveset változott, az a kenyérkeresők munkahelyi elosztódása. A solymári dolgozók egyharma- da ma is a fővárosba jár munsolymári rózsaszűznek a gróf adott jegyajándékot és keresett férjet. Cifra kis történetek jártak a század elején közszájon a „solymári rózsaszűzről”, valamelyiket magam is megörökítettem egyik könyvemben. Ám a világnak mekA Rózsika-forrás regényes sziklái között. kába (a község Budapest II. és III. kerületével határos), másik harmada mezőgazdaságban helyezkedett el (híres gyümölcstermesztéséről a pi- lisvörösváriakkal szorosan kapcsolt termelőszövetkezet: a Pilisvölgye), harmadik harmadát a helyi ipar tartja otthoni A Pest megyei Műanyag- ipari Vállalat 3 műszakban 1600—1800 munkást foglalkoztat, a barangolásainkban többször emlegetett PEVDI Solymáron főleg irodabútorokat és más faipari terméket gyárt. Mindkét vállalat, főként a PEMÜ számottevő társadalmi segítséget ad a község fejlesztéséhez, hasznos és gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn a helyi tanáccsal. A PEMÜ jelentősen támogatja dolgozóinak a lakásépítését, s az OTP-beruházással készülő lakótelep 3—5 emeletes blokkházaiban mintegy 400 új lakást alakítanak ki. A 400 millió forintos beruházással létesülő új cserépgyár próba- üzemeltetésére ez év végén kerül sor — ez a létesítmény is kedvezőbb megoszlást hoz majd létre a solymári lakosság munkalehetőségeiben s a község élet- és művelődésszintjét jócskán megemelheti. Solymári séta élményével kezdtem, s a zsírhegyi ördöglyukról azonban csupán mások közléséből adhatok beszámolót. A községtől kissé nyugatra, a Nagyszénás előreugró 424 méteres hegyorra — a Zsírhegy; Az oldalában nyíló Ördöglyuk-barlang a főváros határán túl, a legkiterjedtebb barlangrendszer, amely mellékfolyosóival együtt 2 kilométer hosszú, s számos nagy méretű terme közül a legnevezetesebbek: az Óriásterem, a Vörösterem, a Fehérterem, a Denevérterem, a Nagytemplom, sziklaalakzatai közül: a Cirkusz, a Lófej, az Útvesztő és a 23 méter magas Óriáskémény. A benne talált barlangi medve, barlangi farkas csontjain kívül az Ördöglyuk barlangja az annak idején világhírű leletről: egy jávorszarvas épségben megmaradt csontvázáról is elhí- resedett. De elhíresedett arról is, hogy könnyelmű fiatalok nemegyszer szakképzett vezető nélkül surrantak be, s indultak útnak a barlangban és — szerencsés esetben — napok múltával, halálosan kimerültén, de még életben találták meg őket a mentőosztagok. Ezzel korántsem a barlangjárásról, csupán a könyel- műségről beszélem le a Solymárra látogató turistákat. Sőt: szívesen mesélnék még a lendületesen fejlődő kerekhegyi víkendtelepről, a kedves turistaházról, a régi. illegális munkástalálkozókat idéző emlékoszlopról is. de egy régi emlék kívánkozik a toliamra. Hajdan híres volt a gróf Karácsonyi Guidó által alapított ünnepség, amikor a legszendébb helybéli leánynak: a kora változása: a híres-nevezetes „solymári rózsaszűzről” jószerint senki sem tud ma már semmit Solymáron. Békés István Szegkovácsok A Pest megyei Lakatos és Kovács Ktsz 140 családnak biztosít megélhetést. A szövetkezet központja: Párnáz. A lakatosok évi termelési értéke 8—9 millió forint, a szegko- vácsrészlegé 7 millió, míg a festők 2 millió forint körül termelnek. A műhelyek Po- mázon és Piliscsabán működnek.' A cigányszövetkezet évi nyeresége több mint 3 millió. 11. sz. rendőri jelentés a Tápióság határában, szá-' mozatlan útvonalon a mai napon történt halálos közúti baleset ügyében. A baleset időpontja: kb. hajnali 2 óra (éjszakai sötétségben). A baleset helyszíne: kivilá- gítatlan, száraz úttest, 4500 méterre Tápiószecsőtől. Az elhalt neve, adatai: Honfi József, betanított munkás, Tápiószecső, Árpád utca 13. szám alatti lakos. A baleset körülményei: Ismeretlen rendszámú jármű elütötte az úttesten áthaladó Honfi Józsefet, aki a helyszínen életét vesztette. A balesetet okozó jármű a gázolás után a helyszínről elhajtott. GÁZOLÁS I I. sz. jegyzőkönyv: ! helyszíni szemléről „Az ismeretlen gépkocsira vonatkozóan a helyszínrajzon feltüntetett féknyomon kívül, más nyom (festék, üvegszilánk) a helyszínen nem maradt. Az állóra fékezési nyom alapján a gázoló jármű feltételezhetően személygépkocsi. A nyomokból ítélve a gázoló gépkocsi elütés után az elhaltat maga előtt tolta, majd rajta keresztülment. A helyszínről elhajtó gépkocsi haladási irányára az úttesten fekvő elhalt testhelyzetéből és sérüléseiből lehet következtetni. Az egyéb nyomokból ítélve (eltaposott cigaretta, elgyújtott gyufa, széttaposott gyufásdoboz) a gépkocsi Közvetlenül a gázolás után megállt. Utasai a helyszínre visz- szamentek, ott megnézték az elhaltat, majd távoztak. A tápiósági orvos megállapítása szerint a gyalogos az ütközéskor elszenvedett súlyos fejsérülés következtében az úttesten azonnal meghalt.” 1 2. sz. jegyzőkönyv: tanúkihallgatásról Szabó János, farmosi lakos: — A helyi járatú autóbusszal 3 óra 50 perckor indultam Tápióságról. Körülbelül 4 órakor érhettem a helyszínre, az úttesten alaktalan tömeget vettem észre. Megállítottam a buszt, odamentem a fekvő emberhez, megnéztem a pulzusát. Láttam, hogy már nem segíthetek, értesítettem a rendőrséget. Molnár József, tápiószecsői lakos: — Az esti órákban Honfi Józseffel és Gazsi Istvánnal együtt szórakoztunk, iszogattunk a tápiósági Margareta presszóban. Gazsi és én motorral voltunk. Honfi Józsefet motorral vittük volna haza Tápiószecsőre. Honfi azonban valami miatt megsértődött, leszállt a motorról, és gyalogosan indult el a hazafelé vezető országúton. Vajtkó Menyhért, tápiósági éjjeliőr: — Aznap éjszaka a Kossuth Termelőszövetkezetben teljesítettem szolgálatot. Este nyolc óra körül láttam, hogy Gergely László tanács- titkár egy személygépkocsival beáll a tsz-épület mellé. Később a Wartburgot elvitte, az autóval csak hajnali 2—3 óra körül éhezett vissza. Szabó István, a Margareta presszó felszolgálója: — Azt hiszem 2 óra 15 perc lehetett, amikor a presszónál Gergely László megállt a gépkocsival. Több utasával együtt jött be, úgy emlékszem vele volt Burján Károly, Bartucz Károly, Koncz Tibor, Elefánti Lajos és Kun Lajos. Colát, sört és konyakot kértek. Ez a társaság egyébként este nyolc órától záróráig itt-tartózkodott a presszóban, többféle italt fogyasztottak. 1 3. sz. jegyzőkönyv: tanúkihallgatásról Burján Károly, 18 éves technikus: — Á tápiósági presszóból záróra után indultunk el a kocsival, amit Gergely László vezetett. Tápió- bicskére mentünk a Vadász Étterembe, ahol sört ittunk. Hatan ültünk a kocsiban, velünk volt Elefánti Lajos 30 éves szobafestő és Kun Lajos 22 éves gépésztechnikus is. Tápióbicske után már nem tudom pontosan, hogy merre mentünk, sokat ittam, arra sem emlékszem, hogyan kerültem haza. Bartucz Károly, 18 éves ipari tanuló: — A Vadászból Ráírták a papírra: ép hallás ZAJ tetszik ez a munkahely, a zajra nem reagálok. Megszoktam, korábban a váci fonóban voltam kártolótisztító, ott tompa zaj volt, itt meg éles. Hatra bejöttem, átöltöztem, megkerestem a művezetőt, ő elmondta szóról szóra, hogy mi a feladatom, mit követel a gyár, milyen beosztásban dolgozom. Kimentünk az üzembe, megnéztem a munkahelyem. Meg fogom szokni — ez volt az érzésem. Először nagyon hangos volt, amikor beléptem, erősnek, élesnek találtam a zajt, de a hangulatomat ez nem befolyásolta. Figyeljek, minden mozzanatot nézzek meg — ezt mondták. Hát én nézelődtem, hogyan forrasztják össze két darabból az oldalkocsit, hogyan reszelik le a forrasztóanyagot, hogyan köszörülik simára, hogyan kalapálják, egyengetik a lemezt. Magyaráztak is nekem, de azt a zaj miatt nem értettem, inkább a mutogatásból tanultam. A zaj a legkellemetlenebb hattól kilencig volt. Egyáltalán semmit sem hallottam, csak a nagy zajt. Néha megértettem, hogy mit mondanak, csak furcsa volt. Tíz óra tájt mentem fel orvosi vizsgálatra, akkor vettem észre, hogy mindent tompán . hallok. Kötelező orvosi vizsgálatra küldtek, de nem volt ott az orvos, amikor megint visszajöttem a műhelybe, rossz volt. Újra nem hallottam semmit. A műszak után zúgott a fejem, kb. fél délutánig csak tompán hallottam. (A műhelyben állandóan cseng a kalapács, csikorog a reszelő, jajong a köszörű, s a vékony alumínium lemezek megsokszorozzák a zajt. Három hete mérték itt a zajszintet, a műszerek 80—100 decibelt mutattak. Korábban az emberek ösztönösen védekeztek, vattát dugtak a fülükbe. Tíz éve tudatosan kímélik a fülüket, svéd vattát, fülvédőkagylót használnak. Nem egyformán szeretik az emberek a védőeszközöket, gyakran kell figyelmeztetni, hogy ezek az ö érdeküket szolgálják. Mára többszörösére fokozódott a műhely termelése — az éves terv felét ez az üzem adja —, s a nagyobb munka nagyobb zajt hozott.)-------------------- jelentkeztem | Két hete | a gyárba, a--------------------- személyzeti osztályon egy férfivel, majd egy nővel beszéltem. Megkérdezték: mi járatban vagyok? Mondtam: ha lehetne, szeretnék itt dolgozni. Ezután leküldték, nézzem meg a műhelyt. Lejöttem, megcsapott az óriási zaj. Ekkor eldöntöttem, megszokom én a zajt. Visszamentem a személyzeti osztályra, s közöltem: megfelelő a munkahely. Elküldték Pestre, a Rókusba, hallásvizsgálatra, a kórházban egy gép sípoló hangot adott, az egész halktól az erősig, én meg mondtam: most hallom. Azt írták a papíromra: ép ha'lás. Hazajöttem, bementem újra a gyárba, a személyzeti osztályon személyi adatokat kérdeztek, majd a belépési körözőlapomat sok osztályon aláírták. Ez két hétig tartott, mert egy hétig szünetelt a hallásvizsgálat a Rókusbán.------------------------------ először | Tegnap jöttem | do1- gozni, emlékezetem szerint átmentünk Nagykátára, az Arany- szarvas Étterembe. Amikor innen visszafelé indultunk, elaludtam a kocsiban, és csak a falumban ébredtem fel. Nem tudom megmondani, jártunk-e két óra körül a tápió- sági presszóban. Koncz Tibor, 23 éves fénye- ző-mázoló: — A gépkocsival útközben nem álltunk meg sehol, nem ütöttünk el senkit. Egyikünk sem érezheti magát felelősnek semmiért, nem történt semmiféle baleset. 1 2. sz. rendőri jelentés: útvonal-bemérésről „Az elhalt ismerőseinek egybehangzó vallomásai és a helyszíni vizsgálat alapján az alábbiakat állapítottuk meg: Honfi József, miután távozott a Margareta presszóból, illetve elvált motoros barátaitól, gyalogosan haladva 25 perc alatt, kb. 2 óra 10 perckor ért a baleset helyszínére. Gergely László személygépkocsija 1 óra 45 perckor indult el az Aranyszarvas étterem elől. Az étterem és a baleset helyszíne közötti távolság 20 kilométer. Az útvonal I kétszeri bejárásával megálla- I pítottuk: Gergely László | Wartburg gépkocsija — 70 } kilométeres átlagsebességgel — 25 perc alatt érkezhetett a baleset helyszínére. A fenti idők beméréséből megállapítható, hogy a baleset 2 óra 10 perckor történt.” I Jelentés: orvosszakértői vizsgálatról „Gergely László táp! ósági lakos által vezetett, és budapesti lakos bátyja tulajdonát képező IF 32—27 rendszámú Wartburg gépkocsi átvizsgálása alkalmával az alábbiakat állapítottuk meg: Honfi József hajmintája kifejezett hasonlóságot mutat a gépkocsi alján talált — mellékelten részletesen leírt — 12 elemi hajszál szerkezetével. A gépkocsi alvázán rögzített Véranyag csoportjele: „0”. Honfi József vércsoportja ezzel megegyez;k. Az IF 32—27 rendszámú Wartburg a fent említettek alapján az elhalt gyalogost elgázoló gépkocsival azonos.” 1 4. sz. jegyzőkönyv: tanúkihallgatásról Koncz Tibor: — Vallomásomat módosítani kívánom. A gépkocsival útközben megálltunk, mert láttuk, hogy elütöttünk egy embert... Bartucz Károly: — Vallomásomat módosítani kívánom ... Burján' Károly: — Vallomásomat módosítani kívánom ... 1 5. sz. jegyzőkönyv: tanúkihallgatásról Gergely László, 24 éves tá- piósági lakos: — Korábbi szóban tett vallomásomon vál toztatni kívánok. Azon az éj szakán a bátyámtól kölcsön kért Wartburggal hat utas szállítottam. Vezetés előtt él is többször és többfélét ittarr Tápióság felé haladva tompí tott világítással 25—30 méter re láttam be magam előtt a utat. Az úttesten — gondolor ittas állapotban — fekvő em bér 20 méterre lehetett a ko csitól, amikor észrevetten Rátapostam a fékre, de meg állni már nem tudtam. K« tompa koppanást hallottam a alváznál. Ezután megálltunl Valamennyien kiszálltun] odamentünk a fekvő embei hez. Valaki gyufát gyújtott, fényénél megnéztük, kit gí zoltunk el. Láttuk, hogy férfi eszméletlen, de nem á lapítottuk meg: meghalt- Egyikünk sem szólt egy szí sem, visszaültünk a kocsi b a Margaréta presszóhoz ha tottunk. Később a barátaim: egyenként hazaszállítottam. 1 3. sz. rendőri jelentés: a megyei főkapitányságna „A Ceglédi Városi és Járá Rendőrkapitányság foglalk< zás körében elkövetett, halá okozó gondatlan veszélyezt« tésért és segítségnyújtás e mulasztásáért bűnvádi élj: rást indított Gergely Lász tápiósági lakos, és a segítséí nyújtás elmulasztásába ugyancsak bűnrészes öt tár: ellen.” Szitnyai Jenő------------------ jobb volt, mint-I Ma már I tegnap, hoz- ------------------ tam otthonról vattát. A fonóban nem kellett vattát használnom, ott nem volt ilyen nagy zaj. Ma már nem okozott problémát a sok éles hang, most, hogy bejöttem a csendre, nem érzek semmit, mert vatta van a fülemben. Biztos, hogy ma már nem zúg majd a fejem. C s emi Józsefnek hívnak, a Magyar Hajó- és Darugyár váci telepén betanított munkás vagyok. Huszonegy éves múltam. Csak a nyolc általánost végeztem el, aztán dolgoztam. Két évig a Bélésszövőgyár konyhai beszerzője voltam, négy éven át a Vízműnél segédmunkát végeztem, ástam. Egy évig a Boy-szolgálathoz kerültem, kerékpáron gázpalackot szállítottam. Utána a fonóban két és fél hónapig a kártolót tisztítottam. A Boy-szolgálatnál volt a legjobb, szórakoztatott a kerékpározás. öt testvérem van, négy fiú, egy lány. Szobafestő bátyám most sofőr, a másik a Vízműnél dolgozik, három pedig iskolás. Édesanyám háztartásbeli, édesapám munkahelye a Vízmű. —;---------------------- a hallás| Érdekes volt | vizsgálat; ■-------------------------- a kórhá zban egy gép sípoló hangot adott, az egész halktól az erősig, én meg mondtam: most hallom. Azt írták a papíromra: ép hallás. (A technológián változtatni nem lehet, a munkafolyamatokat szétválasztani, az embereket elszigetelni sem. Állandóan ugyanaz a zaj, szünet nincs. 1967—68—69-ben nagyon sok embert el kellett helyezni, mert csökkent a hallásuk, bármenynyire fájt is ez a gazdasági vezetőknek: kiváló szakembereket kellett nélkülözniük. A munkások ingerlékenyebbek az oldol- kocsiműhelyben, olyanok is veszekednek, akik egyébként jó barátok. A zajos munkahelyen több kedvezményt kapnak a dolgozók: bevezették a ,,zajszombatot”, egy harmadik szabad szombat is jár a hangzavarban tevékenykedőknek, remélik, ha megszakítják a zajt, jobban regenerálódhat a szervezet. A tízórai szünet tíz perccel tovább tart, s húsz perccel hamarabb befejezhetik a munkát.) Fóti Péter
