Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

1972 OKTÓBER 29., VASÁRNAP A TROLIBUSZ JÖVŐJE c 1 E N K Napirenden: a programozott élet E HETI TUDOMÁNY- TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁ­SUNKBAN A MA EMBERÉ­NEK EGYRE GYORSULÓ RITMUSÚ ÉLETÉRŐL, EZT AZ ÉLETET SEGÍTŐ, ILLET­VE GÁTLÓ AKADÁLYOK­RÓL KÍVÁNUNK SZÓLNI OLVASÓINKNAK. Korunkban a technika és ci­vilizáció fejlődése hatalmas méreteket öltött, s a közel jö­vőben — mintegy fél évszáza­don belül — még nagyobb változásokra lehetünk felké­szülve. Az ember, mint bioló­giai lény, fejlődéstörténete so­rán alkalmazkodott a termé­szeti feltételekhez, élettevé­kenysége ehhez mérten válto­zott és állapodott meg. A ma emberét minden eddiginél na­gyobb mértékben határozza meg környezete, az erőszako­san és viszonylag rövid idő alatt megváltoztatott környe­ESZTÓNIA—15 Az Esztónia—15 üzemben. típusú gépkocsik szerelése egy tallinni Háromkerekű kisautó zet, amelyhez biológiailag nem mindig tud alkalmazkodni. A természetes szabályozás folya­mata ugyanis felborul, helyé­be az ember által kreált mes­terséges szabályozás lép, mely többet árt, mint használ. A megzavart ritmus Korunk városi emberének életformája úgy alakult, hogy a pihenés ideje nem mindig esik egybe a szervezet ritmu­sa szerinti „menetrenddel”. Későn fekszünk és viszonylag korán kelünk fel, ami későbbi felkelés esetén is a ritmusból való kizökikenést jelentené, de így még a szervezet számára sem adjuk meg azt a lehetősé­get, hogy regenerálódjék, kipi­henje magát. Életünk legna­gyobb része zárt épületeikben zajlik le, ami a természettől való elszakadáshoz vezet, ki­kapcsolva a természeti kör­nyezet durvább állapotválto­zásainak edző hatását. A ter­mészetes fényhatások erőssé­gének komoly szerepe van a szervezet 24 órás ritmikus vál­tozásainak létrejöttében, ugyanakkor egész életünk so­rán mesterséges fényforrások „kereszttüzében” dolgozunk és pihenünk, ami kétségtelen ha­tással van az idegtevékenység­re és a hormontermelésre. Az emberek túlterhelt és kimerült idegeiket csillapítókkal „frissí­tik fel” az egészséges pihenés helyett, ami ugyancsak a ter­mészetes' bioritmus elleni „me­rényletnek” számít. A közle­kedés mai fejlettsége mellett gyors lehetőségünk van a helyzetváltoztatásra, ami rö­vid időn belül gyökeresen elté­rő éghajlati tényezők hatását eredményezheti, teljes kizök- kenást idézhet elő a napszakos ritmusból. Tápiá kozás és gépkocsi A modern ltor rohanó embe­re nem fordít kellő gondot és időt a táplálkozásra. Pedig nem közömbös, hogy a tápanya­gokat milyen gyakorisággal (ritmusban) és milyen elosztás­ban vegyük magunkhoz. A táplálkozástudomány az el­múlt ötven év alatt többet fej­lődött, mint az azt megelőző évezredeik során. Ám „amit a réven nyerünk”, azt elveszít­jük a „vámon”, a modem élet állandó időzavarral küzdő em­bertípusánál ugyanis egyre gyakoribbak a gyomor-bél­rendszeri betegségek. A mai ember nem mozog eleget, statikus életet él. Fel­vonón,és gépkocsin közlekedik, változatlan testhelyzetben dol­gozik a gép vagy az íróasztal mellett. így a szervezet kép­telen mozgás révén felszabadí­tani fölös energiáit, ami az iz­mok állandó feszültségéhez ve­zet, nyugtalanságot okoz. ki­sugárzó fájdalmakat, szúrást a vállbán és a mellkasban. A nagyfokú fáradtságra való pa­naszkodás legtöbbször nem a fizikai erő kimerülésére vezet­hető vissza, hanem éppen a korlátozott mozgásra. Egészséges életmód Sokáig lehetne még folytat­ni azoknak a modernkori be­folyásoló tényezőknek a felso­rolását, amelyek mind a nor­mális biológiai ritmus érvé­nyesülése ellen hatnak. A megoldás csak az évmilliós fejlődés során kialakult biorit­mushoz való alkalmazkodás lehet. A mindennapos pihenés­nek elengedhetetlen és első- rendű része a megszokott al­vás. Tartósan és rendszeresen sem doppingolószerrel, sem más módon az egészség tcáro- s<j(lása nélkül a kötelező al­vásidőt nem kurtíthatjuk meg. Célszerű lenne az alváson kí­vüli aktív és passzív pihenés megfelelő kombinálása, válto­gatása is. A sportnak, a kert­művelésnek, a turisztikának különleges szereoet kell juttat­ni a hétvégek kitöltésében. Az évi szabadságot lehetőleg egy­szerre kell kivenni az arra al­kalmas, évszakban, ami. nem jelenti minden embernél fel­tétlenül a nyarat. Valójában ez lenne a „prog­ramozott élet” tartalma, elsza­kadás a modern kor által reánk kényszerített ritmustól, visszatérés a szervezetünk egészsége érdekében kívánatos életvitelhez, de élvezvén a fej­lett technika minden vívmá­nyát. Ilyen egyszerű az alváza és futóműve annak a villamos hajtású, elektronikus vezérlésű kisautónak, amely francia mér­nökök leleményességét dicséri. A képről csupán a „karos­széria” — poliészterből formázott kétüléses, tetőnélküli fel­építmény — hiányzik, amit néhány mozdulattal fel lehet il­leszteni az alvázra, és a 2 db. 24 voltos ólomcellás akkumu­látor sem látható a képen, amelyek az ülések alatt kapnak helyet. A kisautó óránkénti 60 kilométeres sebességgel képes haladni, akkumulátorait 50 kilométerenként kell feltölteni. Súlya menetkész állapotban mindössze 180 kg, terhelése ugyan­csak 180 kg lehet, tehát két felnőtt személy szállítására al­kalmas. Az elektromos kisautó két, összesen 17 kg súlyú motor­ját a hátsó kerekekbe építették be. Az első kerék szabadon mozog, helyzetét az egymástól függetlenül működő két mo­tor által hajtott hátsó kerekek mozgása határozza meg. Min­denféle irányítás a képen is látható kis botkormány segítsé­gével történik, amely a kocsi elektronikus vezérléséhez adja az utasításokat: az irányváltoztatáshoz, a fékezéshez, a se­besség fokozásához vagy csökkentéséhez. A kocsi rendkívül mozgékony, egyik kereke befékezésé- vel önmaga körül is .képes megfordulni, hossza csupán 170 cm. Nem kifejezetten a nagj városi közlekedésre szánták a terve­zői, egyelőre üdülőhelyeken, kisvárosokban, repülőtereken, nagy területen fekvő üzemekben stb. várják az elterjedését. A városi tömegközlekedés két „főszereplője”, a villamos és az autóbusz mellett nálunk csak szerényebb szerep jut a trolibusznak. Csupán a főváros néhány vonalán közlekednek ezek a járművek, vidéki városainkban hiába is keresnék őket. Pedig a jövőkutatók nagy lehetőségeket látnak a trolibusz elterjesztésében, meg is indolcolják, hogy miért. A villamos sínhez kötött jármű, amelynek áramellátásá­hoz egyenárammal táplált vezetékrendszer szükséges. A sín­Új halászkikötő Korábban Gavany távol-keleti kikötőből a hajók csak partmenti halászatra indultak, és ez — természetesen — ked­vezőtlen hatással volt az eredményekre. Határozat született tehát a kikötő fejlesztésére és a halászflotta korszerű hajók­kal való felszerelésére. Az elkövetkező öt évben 15 nagymé- tetű hűtő-halász-, 17 közepes halász-, és 12 szállító-, vala- tnint hűtőhajót kapnak. Ezek a hajók már alkalmasak a messzi vizeken való halászásra. Az új halászkikötő jóval közelebb lesz a kamcsatkai, szahalini, Ohatszki-parti feldolgozó üzemekhez, mint a jelen­legiek. Amikor pedig Komszotnolszknál felépül az Amúr-híd, lerövidül az út a fogyasztók felé is, ' hálózat, a váltórendszer, karbantartása, felújítása jelentős összegbe kerül, de az a panasz is felmerülhet a villamos el­len, hogy túlságosan zajosan közlekedik. Az autóbuszt nem korlátozzák a sínpálya megkötöttségei, útvonalát tetszés sze­rint választhatja meg, s ez nagy előny. Viszont ugyancsak za­jos, mindamellett az egészségre ártalmas kipufogógázokkal árasztja el az útvonalai, ahol halad. A trolibitsz csendes és tiszta üzemű, gyors jármű, ám a felsőtezeték-hálózat kiépí­tését nem nélkülözheti. A Szovjetunióban elterjedt a trolibuszközlekedés. En- gelsz városban hatalmas üzem állítja elő az ország városaiban (és nálunk is) közlekedő trolibuszok több mint 90 százalékát. Ennek az üzemnek az átadócsarnokát mutatja be a felvétel, benne a gyár egyik újdonságával, a ZIU—9 típusú trolibusszal. 7 ELEKTRONIKUS „RÉVKALAUZ“ München közelében egy próbapályán a Siemens cég ku­tatói új forgalomirányító rendszer kialakításának kísérleteit végzik, mely egy központi számítógép segítségével az indulási helytől a célpontig utasításokkal, az irányra és a sebességre vonatkozó parancsokkal látná el az autóvezetőket. A gondo­lat egyáltalán nem utópisztikus, ám igaz, hogy megvalósulá­sára még jó ideig várnunk kell, hiszen csak költséges előké­szítés, nagyfokú' szervezettség teheti a gyakorlatban is hasz- lálhatóvá. A „programozott forgalom” alapgondolata az, hogy a köz­lekedés minden egyes résztvevőjét optimális útvonalon vezes­sék el céljához (az optimális út nem okvet1 enúl a legrövideb­bet jelenti, hanem azt, amelyen a legfolyamatosabban halad­hat a gépkocsi). A legkedvezőbb útvonalat a központi forga­lomszámláló választaná ki, amely a maga „hatáskörében” minden kocsiról tud, hiszen a vezetők indulás előtt egy meg­felelő számhoz tartozó gomb lenyomásával tudomására hozzák a célpontot. A gomb a gépkocsiban lévő kis készüléken — mi­niatűr rádióadón — lenne elhelyezve, mely az egész út során sugározná a kiválasztott számnak megfelelő jelet, amit az út­testbe épített indukciós hurkok fognának fel és továbbítaná­nak a központi számítógépbe. A számítógép képes arra, hogy villámgyorsan egybevesse az egyes útszakaszok foglaltsági adatait a járművek úticél kí­vánságaival, és megállapítsa, merre kell haladniuk az egyes gépkocsiknak, hogy legkevesebbszer keresztezzék egymás út­ját. Döntéseit, ajánlásait ugyancsak az útburkolati vezetékek segítségével, a képen is jól látható nyilak valamelyikének a felvillantásával, a javasolt sebesség értékének megadásával hozná tudomására a vezetőnek a központi irányító rendszer. Új városi autó A kis helyigényű, ún. városi autók kialakítására irányu­ló törekvés világjelenség. A nagyvárosok közlekedését ugyan­is hovatovább teljes csőd fenyegeti a gépkocsik számának fék­telen növekedése következtében. Nem mindegy tehát, hogy egy autó milyen alapterüleíet foglal el a parkolóhelyen, de az sem közömbös, hogy a csúcsforgalom óráiban milyen sűrű­ségben követhetik egymást a gépkocsik. Ez utóbbi esetben az autók teljesítményének jóformán elvesz a jelentősége, hiszen a sebességei — ami nagyvárosi viszonyok között nem halad­ja meg a 35—10 km/óra átlagot — az utak telítettsége szabja meg. A nagy autógyárak legtöbbje alkalmazkodik az igények­hez, kialakítja a maga városi autótípusát. Ezt tette a neves francia Renault cég is, amikor ez év tavaszán útjára bocsá­totta az lí—5 típust. A kétajtós kisautó 351 cm hosszú és 153 cm széles, hasznos teherbírása 330 kg, tehát négy személy szállítására alkalmas. Motorteljesítménye 3G I.E, végsebessé­ge pedig 120 km óránként.

Next

/
Oldalképek
Tartalom