Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

2 PEST HEGY 'kMítíop 1972. OKTÓBER 29., VÄSÄRNAP FÓKUSZ Satalov a szovjet űrtervekről VLAGYIMIR SATALOV vezérőrnagy, a szovjet űrrepü­lés veteránja, interjút adott a UPI moszkvai tudósítójának a szovjet űrhajózás néhány vár­ható eseményéről. ELMONDTA, hogy a Szov­jetunióban előkészületek foly­nak egy újabb emberlakta or- bitális űrállomás felbocsátá­sára, ami egy éven bélül be­következik. Ellenben tudomá­sa szerint, belátható időn be­lül nem szándékoznak embert küldeni a Holdra. Satalov eh­hez hozzáfűzte, hogy a Szov­jetunió nem szándékszik lemá­solni az amerikai Apollo- programot, hanem továbbra is folytatja a Hold, a Mars, a Venus és más bolygók tanul­mányozására szánt automati­kus űrállomások fejlesztését. INTERJÚJÁBAN Satalov, aki tagja a Szojuz—11 le- giénységének tragikus kimene­telű balesetét vizsgáló bizott­ságnak, elmondotta, hogy az 1971. június 30-án bekövetke­zett katasztrófát kizárólag egy műszaki jellegű meghibá­sodás okozta. Egy ilyen meg­hibásodás keletkezéséhez számtalan tényező szerencsét­len összejátszására van szük­ség s ezért hasonló balesetek legfeljebb ezer évben egyszer fordulhatnak élő. A szeren­csétlenül járt három űrhajós semmit sem tehetett saját ér­dekében, haláluk villámgyor­san következett be. AZ ÜRLABORATÓRIUMOK további fejlesztésével kapcso­latban a háromszoros űrhajós a következőket mondotta él: a Szaljut—Szojuz rendszer — 18 tonna súlyú onbitális labora­tórium — rendkívül sikeres­nek bizonyult. A laboratóriu­mot a jövőben egy, vagy eset­leg kát külön űrhajóscsapat fogja irányítani, a két legény­ség külön repül, ki-ki a maga űrhajóján. Satalov véleménye szerint az lenne a legcélsze­rűbb, ha az űrbéli tartózkodás idejét 14 napról előszar csak 18-ra emelnék, s majd később toldanák meg további 14 nap­pal. Nem tartja jónak hirtele- nül növelni azt 28-ról 56 nap­ra, mint ahogyan az Egye­sült Államokban tervezik. EZREK ÉS EZREK, köztük pilóták, orvosok, mérnökök, újságírók és nőle szeretnének bekerülni az űrlaboratórium személyzetébe — mondta Sa­talov. Ami a nőket illeti, an­nak ellenére, hogy Valentyi- na Tyereskova, a világ egyet­len űrrepülőnője, sikerrel be­bizonyította, hogy egy nő ugyanolyan jól megállja a he­lyét, minit egy férfi, a Szovjet­unióban jelenleg nem tervezik újabb női űrhajós felbocsátá­sát. Ugyanakkor teljesen reá­lis az aiz elgondolás, hogy be­látható időn belül sor kerül­het több utast szállító űrha­jók felbocsátására, fedélzetü­kön nemcsak szakemberek, hanem orvosok, mérnökök, meteorológusok és biológusok is kapnak majd helyet, s köz­tük majd esetleg nők is. SATALOV beszélt az öt űr­bébiről is. Mind az öt gyerek teljesen egészséges és semmi jele sincs annak, hogy szüleik űrutazása bármilyen kihatás­sal is lenne további, normá­lis fejlődésükre. INTERJÚJA befejező részé­ben Satalov beszélt az 1975- re tervezett Apollo—Szaljut közös repülésről. A szovjet— amerikai űregyüttműködés fel­tehetően sikeres és hasznos lesz, az űrkutatási programok az utóbbi időben olyan össze­tettekké és átfogókká váltak, hogy megvalósításuk — tekin­tettel a költségekre — meg­kívánja az együttműködést. A szovjet—amerikai űrkísérlet­ben részt vevő szovjet le­génységinek már több jelöltje van — mondta Satalov — s tu­domása' szerint ő is közéjük tartozik... A. B. T. SZOMBATON valamennyi olasz lap megemlékezett 1972. október 28-ról, Mussolini hí­res „Róma elleni menetelésé­ről”. ötven évvel ezelőtt ezen a napon vette ót a hatalmat az olasz fasizmus: a feketeinges rohamosztagok fenyegető fellé­pésére a király Mussolinit ne­vezte ki miniszterelnöknek. Megtört a csend... Egy Két - Vietnam jegyében EURÓPA MÁSODIK SEBESSÉGRE KAPCSOLT KÖZEL-KELETI REALITÁSOK ÉS IRREALITÁSOK A DAHOMEY! NÉGY PÁNCÉLOS A VDXV-IiyiMttWDÖdl UUUI üuioiiva figyelmet keltett Binh asszonynak, a DEFK párizsi képviselőjének nyi­latkozata. Ez a hét, jóllehet igazán egymást kergették a fontos események — Vietnam jegyé­Kissinger, Xixom elnök nemzetbtetonsági főtanácsadója sajtóérte­kezleten jelentette be: az Egyesült Államok elismeri, hogy kötele­zettséget vállalt egy olyan egyezmény megkötésére, amely véget vet az ellenségeskedésnek Vietnamban. Andreotti, olasz miniszterelnök (Jobboldalt) elutazott Moszkvából, hogy felkeresse Togliattit, a híres autó várost. Képünkön Koszi gin kormányfő búcsúztatja a vendéget a repülőtéren. ben állott. Az amerikai be­avatkozás tizenkettedik esz­tendejében» első ízben nyílt komoly remény arra, hogy helyreálljon a béke Indokína sokat szenvedett földjén. A VDK kormánynyilatkoza­ta, amelyet Kissinger is kény­telen volt korrektnek jelle­mezni, a világ efé tárta, hogy a békerendezés legfontosabb elvi alapjairól szóló ok­mányt már csütörtökön alá kellett volna írni. Az ameri­kaiak a holnaputáni keddre halasztották, majd újabb hu­zavonába kezdtek, s egyelőre minden dátum bizonytalanná vált. Hanoi ezért törte meg a csendet, s érthetően a világ- közvéleményhez fordult. A washingtoni időhúzás ali­bije: a saigoni rehdszer veze­tőinek berzenkedése, s bizo­nyos részletek „tisztázása”. A VDK, amely a harc határozott­ságát mindig párosította a ru­galmas diplomáciával, nem zárkózott el a további tárgya­lások elől, sőt lehetségesnek tart egy kétszakaszos aláírást: először a VDK és az Egyesült Államok, majd később a DIFK és a saigoniak részvéte­lével. Nincs és nem lehet indok a visszakozásra. Wa­shingtonnak mielőbb „kézbe kell venni a tollat” az alá­írásra. A felvetődött nehéz­ségek ellenére bizonyos derű­látás feltétlenül jogos, a tár­gyalási eredmények ugyanis eddig sem az égből pottyantak alá, hanem az amerikaiak a reális helyzet felismerésének tudatába jutottak. Aligha választható el a vietnami rendezéstől, hogy a laoszi diplomácia is mozgásba jött. A hazafias erők négy­pontos javaslata azt indítvá­nyozta, a Souvanna Phouma vezette vientianei kormány­nak, hogy szüntessenek be minden harci cselekményt; vonják ki az amerikai csapa­tokat, s alakítsanak koalíciós kabinetet. (Ez a két szemben­álló fél képviselőiből állna, a három herceg korábbi hármas megoszlása felett eljárt az idő.) Nyilatkozott a Peking- ben tartózkodó Szihanuk her­ceg is, aki viszont minden koalíciós lehetőséget kizárt Kambodzsában. Egyiptom új hadügyminisztere, Szadat elnöknek ... Ahmed Ismail leteszi az esküt Kontinensünk, Európa ugyan a második helyre, de nem a háttérbe szorult. A finn kor­mány most szövegezi a hiva­talos meghívókat az európai biztonsági értekezlet előkészí­tő tanácskozásaira, amelyeket pontosan huszonöt nap múlva nyitnak meg Helsinkiben. En­nek jegyében megszaporodtak a kelet—nyugati eszemcserék a legkülönbözőbb formákban. (Az olasz kormányfő a Kreml­ben; magyar-osztrák állam­fői találkozó a határon; a lengyel miniszterelnök Svéd­országban; a román államta­nács elnöke Brüsszelben.) Ter­mészetesen folytatódnak a két német állam megbízottainak tanácskozásai is, s nem lenne meglepő, ha már a november 19-i. NSZK választások előtt kirajzolódnának alapszer­ződésük körvonalai. Az eu­rópai párbeszéd minden­képpen második sebességre kapcsol, aminek jele a négy hatalom nagyköveteinek nyu­gat-berlini konzultációja is. Ez alkalommal főként arról tárgyalnak, hogy milyenek a lehetőségek a két német ál­lam ENSZ-felvételére. A heti közel-keleti kom­mentárok vissza-visszatémek a szovjet—egyiptomi tárgya­lásokra, s a kölcsönös, hosszú- távú érdekek érvényesülésé­nek jegyében szóltak Szidki miniszterelnök moszkvai uta­zásáról. Fontos személyi vál­tozás történt Kairóban: olyan tábornok került a hadügy- miniszteri posztra, aki a szov­A Washingtonban tartózkodó laoszi mi­niszterelnök találko­zott Nixon elnökkel is. Képünkön: Sou­vanna Phouma (bal­ra) , Nixon elnök, Henry Kissinger és William H. ' Sullivan nagykövet. jet—egyiptomi kapcsolatok pozitív megközelítéséről is­mert, és elődjével ellentétben elkísérte az egyiptomi kor­mányfőt legutóbbi moszkvai útjára is. A közel-keleti hely­zet más vonalai változatlanul nehezen áttekinthetők. így a két Jemen a minapi határhá­ború után a teljes egyesülést vette tervbe, a korábbi föde­rációs társak, Kairó és Khar­tum sajtója pedig valóságos rágalomözönt zúdít egymásra. A nyugat-afrikai Dahomey- ből is jelentés érkezett: az ál­talános zűrzavarban egy is­meretlen nevű őrnagy vette át a hatalmat. A csaknem két és fél milliós Dahomey tizen­két éves függetlensége alatt ez az ötödik puccs. A legutób­bit százhúsz ejtőernyős hajtot­ta végre, az e hetit négy pán­célos,' s nincs híre annak, hogy akárcsak egy kutya is lett volna velük... Réti Ervin , a Nicolae Ceausescu, a román, államtanács elnöke, háromnapos hivatalos látogatáson Brüsszelben tartóz­kodott. Képünkön: Nicolae Ceausescu és felesége a brüsszeli városházán, Lucien Cooremans polgár- mester társaságában.-------------1----------------------­Hé tfő: Szovjet—japán kül­ügyminiszteri találkozó Moszkvában — Négyhatal­mi nagyköveti konzultáció Nyugat-Berlinben. Kedd: A laoszi haladó erők javaslata a helyzet rendezésére — A KGST végrehajtó bizottsági ülése a szovjet fővárosban. Szerda: Az NDK és az NSZK államtitkárai folytat­ják tárgyalássorozatukat — Andreotti olasz kormány­fő moszkvai megbeszélései. Csütörtök: VDK kor­mánynyilatkozat a vietnami tárgyalások állásáról — Ka­tonai hatalomátvétel a nyu­gat-afrikai Dahomeyban. Péntek: Magyar kormány­nyilatkozat támogatja a VDK és a DIFK álláspontját — Személyi változások Kairó­ban, új hadügyminiszter kinevezése. Szombat: A japán parla­ment rendkívüli ülésszaka — További intézkedések Chilében a belső rend hely­reállítására. ... s az előd, aki lemondott: Mohamed Ahmed Szadek tábornok. Nyugat-Berlinben megkezdték üléssorozatukat a négy nagyhata­lom képviselői az NDK és az NSZK ENSZ-felvétele ügyében. Képünkön: Hibbert angol nagykö­vet belép a volt Szöveíségi Ellen­őrző Tanács épületébe. SZÁZHALOMBATTÁRA Barátságból és számvetésből Közvetlen kapcsolat az olajköztársasággal — Elkészült a második csővezeték A tervezettnél két hónappal hamarabb értek az építők a határtól Százhalombattára, a Barátság II. kőolajvezeték ma­gyar leágazásával. Erunók a második csőrendszernek a megépítése volt az egyik elő­feltétel a Dunai Kőolajipari Vállalat kapacitásának meg­kétszerezéséhez. Az építők lelkiismeretes, gyors munká­jáért dicséret jár. Kijár —nem kevésbé. — a szovjet építőknek is, hiszen nekik nem éppen csekély a szerepük abban, hogy a Barátság folyójának második medre elérkezhetett az Uraitól a Dunáig. A „Barátság folyói” — így nevezik (találó hasonlat!) a szovjet kőolajbányászok a Druzsba I. és II. vezetéket. Az első „folyó”, a Barátság I. lassan 10 esztendeje szállítja az olajat a KGST-országok olajfinomítóihoz. Évente 45 millió tonnát. A Barátság II. évente 70 millió tonna ola­jat továbbíthat majd. Ebből mi — a teljes kapacitás kiépü­lése után — évente IQ millió tonnát ereszthetünk be a száz­halombattai finomító lepárló rendszereibe. A forrás A második csővezeték másik vége a Dunától több mint 3000 kilométerre esik. A „forrásvi- dék” az Ural előhegyeinek ko­szorújában, a Melekevszkaja fennsíkon, a Tatár Köztársa­ság délkeleti sarkában terül el. Fantasztikus méretek: 10 ezer kút. Évente 100 millió tonnán felüli termelés. Csaknem egy órát repül az ember a köztár­saság fővárosából, Kazányból Bugulmába, szüntelenül olaj­kutak felett. Innen azután még egy óra autóbusszal az olajmező fővárosáig, Alme- tyevszkig, végig kút- és fúró­toronyerdőn át. Joggal fogad­ja tábla az utast a repülőté­ren: Üdvözöljük az olajköz­társaságban. Ez a Tatarnaft kőolajkitermelő vállalat biro­dalma. Almetyevszk pedig kifeje­zetten olajváros. Egyszerűen az olajra épült. 1943-ban, nyolc évi kutatás után találták meg az első forrást — azóta épül a város. Megnyitnak 300—400 új kutat, addigra azután a város is nagyobb lesz egy-két új ház­sorral. Ma már százezren él­nek itt emeletes, távfűtéses, korszerű házakban. Innen indul, a város kör­nyékéről, a 30 olajeiőkészitő állomásról (mielőtt a csőbe ke­rül a szállítmány, nagy gond­dal kezelik, hogy kifogástalan és főképp állandó minőségű le­gyen az olaj) a Druzsba cső­rendszer Kujbiseven át a vég­állomások, Plock (Lengyelor­szág), Schwett (NDK), Po­zsony és Százhalombatta fe­lé. 15—20 atmoszféra nyomás­sal tolják, szívják a kisebb- nagyobb átemelő állomások, szivattyútelepek a szállítmányt fél Európán át, átlagosan na­pi 100 kilométeres sebességgel. (•Egy fürge turista tempójával halad az olaj a csőben, 4—5 kilométert tesz meg óránként.) Ha vonattal szállítanák az ola­jat, nyolcszorta lenne nagyobb a szállítási költség. A külön- bözetből így nagyon gyorsan megtérül a vezeték és a szi­vattyútelepek beruházása. Az univerzális alapanyag Tavaly a Moszkvában össze­ült VIII. olaj-világkongresszus felhívta a figyelmet a kőolaj komplex felhasználására. Vagyis, hogy a kőolaj nem csak energiahordozó, nem csak vegyi alapanyag, hanem mind­kettő együtt. Mindent ki kell venni belőle, ne pazaroljunk él semmit. A KGST-országok lassan már egy évtizede így: univerzális alapanyagként kal­kulálnak a kőolajjal, mind . a vegyipar legkorszerűbb, szén- hidrogénekre épülő ágát, mind az energiaszerkezet átalakítá­sát nem kis részben éppen er­re alapozzák. Ezt az „alapo­zást” pedig a szovjet kőolaj teszi lehetővé a KGST-orszá- goknak. A magyar olaj- és földgázkincs nem elégséges a szükségletek fedezésére, sőt: az igények nagyobb részét mi is szovjet importból elégítjük ki. Különben, hogy miért fo­kozódik a világ olajéhsége, s a magyar gazdaságé is, annak magyarázatául álljon itt két tény. Az első: egy tonna kő­olajból, annak lepárlásával, annyi különböző vegyianyagot és fűtőanyagot kapunk, amennyit csak 20 tonna igen jó minőségű szén feldolgozá­sával érhetnénk el. A másoí

Next

/
Oldalképek
Tartalom