Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

8

I'LSI M£G

s^Ctvlap

1972. OKTOBER 22., VASÄRNAP

CSALA LÁSZLÓ:

\*-\v\\\\\v^\\\\\v^

£ 9

| HEGEDŰS LÁSZLÓ: 2

? \

\ Mint vendég \ — itthon

% Tető fölé növő diófa,

^ eperfa néz rám, terebélyes, ^ ^ pince kiálló füves dombja, ^ | régi kút, melynek hideg, ^ á édes i

í í

^ vize már csak békák

tanyája, ^

| helyette egy vékony cső á | önti |

^ vizét. A vé<n kút épp úgy ^ árva |

^ s felesleges, mint mind a | többi: á

^ Pajtakapn rácsába vágott ^ ^ kaszánk. Nyelét én fogtam ^

| régen, á

^ Füvet ki tudja, mikor

látott, \

| most eszi a rozsda

serényen. ^ ^ jí

^ Kocsink és ekénk épp így ^ ^ árvul ^

| s fogasunk, boronánk a ^ pajta |

^ sarkában s a fészerben ^ ^ hátul, ^

J porosán, rozsdáiul ^

maratva. ^

? í

^ Az ólban két malacka

készül, |

| hogy a télre hízó lehessen, ^ ^ Lovak, tehenek helyén ^ végül, |

^ hol versírással éjjel ezt em, ^

^ í

| ontja a friss tojást

* anyámnak í

4 a szövetkezet négyszáz ^

tyúkja. ^

^ Időt bánatnak és

magánynak ^ ^ nem hágy a mindig sürgős ^

í munka, á

V /

* ? j? A pajtafal egy repedése *

Ä V

í meredt rám mélázóan í egyre, J

^ ki csak ténfereg múltba | ^ nézve, ^

^ hogy amit lát itt,

lejegyezze. '

ŐSZI ELÉGI A,

C

seperész az eső. A város füstje együtt gomolyog az alacsonyra ereszkedett felhőkkel. Minden szürke, minden szomorú, minden csupa ősz.

Az úttest közepén egy csöppnyi énekesmadár teteme. Csőre szétnyílt, nyakacskája piros, zöldes szárnya der- medten, tárva tapad a kövezetre, piciny karmai gémbe- redetten behajoltak, talán ösztönszerűen kapaszkodni akart valamibe, a lehetetlenbe, akkor, amikor a szárny már képtelen volt a lebegésre.

Lehet, hogy a délre vonuló csapatból választotta ki a kényszerű pusztulás. Lehet, hogy fáradtan villanydrótnak röpült. Nyilván párjával kettesben indult volna a nagy útra. Mindegy, hogyan történt. A hűséges társ itt kesereg valahol a közelben, fájdalmasan trillázik, hol innen, hol onnan hallatszik a szomorú gyászdal, de sehol sem látná, megbúvik nagy magányában, s dalol, dalol.

Egy fiú és egy kislány veszi észre a kimúlt kis jószágot. Közelebb lépnek hozzá. Nézik és nem szólnak. A kislány lehajol, két ujja közé fogva fölemeli a madárkát, majd tanácstalanul körbenéz. Aztán a fiú átveszi tőle a tetemet, s messzi ívben elhajítja. A madár ott akad fönn. a kerítés mentén már virágait régen vesztett, de még dús levélzettel zöldellő orgonabokor ágai között.

Utoljára röpült a madár. A legutolsó repülése volt. Ám illö-e ez a temetés, ez az érzéktelen szertartást Méltó-e egy tarka tollú, hasznos madárkához, s a dalhoz, amely oly kétségbeesett, hogy a legfinomabb hegedű húrja se képes a síró hang utánzására.

Néhány lépés után visszafordul a fiú és a lány. A fiú megkeresi az ágak között a madarat, tenyerébe fogja, s elindul vele a legközelebbi járdaszéli fához. Cipője orrával beletúr az ázott földbe, aztán bicskája után kotor, kinyitja a pengét, s gyors szurkálással gödröt ás. Csak egészen kicsit, csak akkorkát, hogy egy maréknyi halom domborodik a gödör mellett, s szinte egészen elsimul, mire újból visszaikapatrja. Alatta a madárka, a kis énekes, amelyről nem tudni, hogy honnan jött és hová tartott, csak azt, hogy tegnap még röpült, tegnap még együtt duettezett a társával. Tegnap még sütött a nap. Tegnap még senkit sem indított volna meg egy kimúlt madár.

De ma már ősz van...

| EGON FRIEDELL:

YULPIUS SÓGORA j

§ $

‘\xXXXXXVWXXXXXXVCXXCOCXX>AXXVvVÄXXXXW^^ÄWvV.XXXW'^X\NXXVv^XXXXWWv\X>^XXXXXXXXXXXXXXXXNXXX\XXXXXXX'ÄX>^X.XXXX\NNWXXV'X\

(Történik Jénában, 1791. szeptember 18-án, Dőtoereiner- nek „A zöld fához” címzett vendéglője előtt. Szereplők: Ros- stotík báró és doktor Kiefer.)

halálosan szerelmes volt, mint Werther a kis Philine Radziwillbe, aki Becsbe ment férjhez. Mikor titkos megbízatással ott jártam a császári udvarban, elmeséltem neki az egész történetet. Azt felelte, hogy az egy ragyogó könyv lehet, szerezzem meg. De az nem is volt olyan könnyű, mivel Ausztriában be volt tiltva. Végül mégis megismerkedett vele. És tudja hol? A Práterben, mint bábjátékkal.

Doktor: És mi lett a hosszú Einsiedel sorsa?

Báró: Természetesen nem lőtte magát agyon. De von Goethe úr sem tette ezt, hanem a végén elvette a Lottóját.

Doktor: Nem is nős. Azaz

csak balkézről.

Báró: Ez érdekes. Tehát

nem osztályabelivel?

Doktor: Nem. Egy Vulpius

kisasszonnyal

Báró: Vulpius? Csak nem Christian Vulpius valamilyen rokonával?

Doktor: A nővérével.

Báró: No de ilyet! A nagy Vulpius, a Rinaldo Rinaldini halhatatlan szerzőjének nővérével? Akkor feltétlenül meg kell ismerkednem ezzel a von Goethe úrral. Micsoda bámulatos szerencse! Jöjjön gyorsan!

Boldog Balázs

fordítása

’SSSSSSSSXSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSr

^.\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX .'^XXXXXXXXXXX'^,XXXXXXXX xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxMAKAY IDA:

Lágeremlék

Már csak ez van. E zuhanás.

Ez a reláció nélküli lét. Egy bizonyosság: a Tiéd. Egy kegyelem: a semmit nem tudás. Az öntudat, a csukaszín pribék

olykor kínoz még: Feküdj! Állj, Vigyázz! De a szögesdrót, íme átszakad. Megszabadulok. Itt a szakadék.

Hogy

mondjam el?

Amikor árnyam

visszafordult, mert miért is jönne velem tovább,

amikor iszonyú robajjal lehullt egy dérszilánk, amikor hátranézve láttam az ág hegyén fölnyársalt

árnyam

s Irén didergő ablakát — hogy mondjam el hólepte

szájjal

azt a hólepte éjszakát?

Tanulmány fej

Szabó László

rajza

/"trbán négy teljes évet várt a kocsi- kiutalásra. Kitartóan, némán, egy szerzetes türelmével. És keserűen fortyogó gyűlölettel a világ valamennyi autótulajdonosa iránt. Pedig ez a négy év igazán semmi... Semmiség ahhoz a tíz évhez képest, amennyi idő alatt a kocsi árát gyűjtötte össze. Mennyi lemondás! Mennyi remény, mennyi elfojtott indulat, bizakodás! De érdemes volt

Ezen az aranyfényű, kora őszi délutánon végre ott csillogott szeme előtt a halvány szürkére lakkozott, vadonatúj kocsi, a legfrissebb rendszámmal, antennával, rádióval. Krómlécein, mint megannyi tükörben, ott ragyogott az egész világ! S amint belebújt, a mattfényű üvegablakok elhatárolták Orbánt az egész világtól, csak szelíd, simogató visszfényét engedve be mindannak, ami oly Szorongatóan nehezedett rá.

S amikor elindult, amikor a tér, a távolságok, a színek csodálatos kavargásban vették körül! Mintha új életre született volna ebben a pillanatban. Néhány perc alatt kiért a város házai közül. Nem volt gyakorlott vezető; bár öt éve szerezte a jogosítványt. Kevés alkalma nyílt az autóvezetésre. Nem kért kölcsön kocsit senkitől, hiszen jól ismerte a közmondást: fogkefét, autót, feleséget... S ezt az íratlan törvényt, amely annyi megalázó, fájdalmas pillanatot szerzett neki, most, hogy életében először, saját kocsijából pillantotta meg az országút napsütötte, végtelenbe futó betoncsíkját, diadalmas örömmel tette magáévá. Már a legelső kilométeren megfogadta, hogy kincsét senkinek, de senkinek nem adja kölcsön! Ügy fog a kérelmezők arcába nevetni, ahogy az övébe nevettek volna valaha...

Pzt a fekete ébenfényben csillogó -*-1 volánkarikát, ezt a tenyérbemászó sebességváltó kart, ezeket a szűzérintetlen kapcsolókat, ezeket a sokáig csak reménytelen messzeségből csodált műbőr üléseket nem érintheti idegen kéz.

Már sehol a város, sehol a kőrengeteg, mely a hivatali munkát, a hétköznapok taposómalmát, örök és kielégíthetetlen vágyakozásokat jelentette OrLUCOSSY GYULA:

Az új kocsi

.m\\V^\N\V9NK^\\\V&VV\\V^\\\\\V.\V0k\\m

bán számára, amióta csak élt... A főnök félelmes, szemüveges tekintetét, a határidőket, a levonásokat, a gyötrő kisebbségi érzést. De most végre mindentől és mindenkitől megszabadulva, szinte úszott a horizont felé. Sehol semmi más, csak napsütötte erdők, mezők, dombok, síkságok...

Nemsokára lefékezett, az útszélre kanyarodva, egy sohasem látott vidéken. Leállította a motort, és hosszan szorongatta tenyerében a slusszkulcsot. Újra meg újra saját kövérkés, pisze orrú arcára bámult a visszapillantótükörben, mintha kívülről látta volna most önmagát, a többi ember szemével: bámulattal és irigységgel. Nem, most már soha többé nem lesz magára hagyatva, magába börtönözve. Ujjaival végigtapogatta a kárpitot, az üléseket, a sebességmérő csillogó üvegkorongját, a kapcsolókat, a pedálokat. Bedugta, kihúzta, megint bedugta, megint kihúzta a slusszkulcsot— Szinte lihegett a gyönyörűségtől, olyan mérhetetlenül boldog volt. Hány év, hány hónap, hány nap és hány óra pergett a semmibe, emésztő lassúsággal, amíg ez a pillanat végre elérkezett!

A kocsirádióból régesrégi, csodaszép ^ melódiák áradtak. Minden az övé, minden, minden... A kocsi az utolsó fillérig kifizetve, biztosítva. És ő kivett három, régóta tartogatott szabadnapot, hogy bejárhassa, hogy megismerje, hogy összenőjjön vele. Végképp megmámoro- sodva kiszállt a kocsiból, s végigtapogatta a lakkozott bádogtestet, a lökhárítókat, a reflektorok okosan figyelő szemét. A süllyedő nap bíborfényt szórt e megvalósult álomra.

Aztán visszaszállt a kocsiba, és továbbhajtott. S mindjobban megittasul- va az alatta rohanó földfelszíntől, a .semmitől se korlátozott mozgás őrjítő varázsától, egyre sebesebben hajtott. Félszemével figyelte a sebességmérő' mutatóját, hogyan kúszik számjegyről számjegyre... Nyolcvan, kilencven, száz, száztíz, százhúsz ... Mintha az ember megszabadulna saját teste annyiszor megutált súlyától is. Félkezével fogta a kormányt, így gyújtott cigarettára. Saját arcába mosolygott a visszapillantó tükörben. Aztán szomjasan újra az úttestre. Még mindig gyorsíthat, még bírja a motor!...

lVfár közeledett a Balaton-vidékhez. 1YJ. Túlságosan nagy lett a forgalom. Orbánt zavarta a sok autó, inkább elkormányozta a kocsit egy másik irányba. A széles betonon újra dombok, erdők között futott, a távolban valahol egy vár bukkant fel az egyik dombtetőn. A nap elérte a horizontot, és lángoló fényekkel lövellte tele az égboltot. Sehol egy jármű, sehol egy emberi lé^

Báró: Ki volt az a testes űr, aki az imént bement a

házba?

Doktor; Von Gőthe titkos

tanácsos.

Báró: Gőthe? Nem ismerem. Címzetes vagy hivatalban levő?

Doktor: Az országos tudományos és művészeti intézetek főfelügyelője.

Báró: Ah, akkor mégis ismerem. Nehéz ember. Volt vele egy háromhetes levelezésem. De miért hívja magát Gőthének?

Doktor: Mindig ez volt a neve.

Báró: Annak idején mindig Go-ethének írta alá magát. (

Doktor: Gőthének ejtik.! Régi írásmód.

Báró: Vagy inkább újmódi; Gothománia. Felvetít név? ;

Doktor: Nem. Ugyanazon a ; néven ír, és visel hivatalt. j

Báró: Miket ír?

5

Doktor: Főleg tudományos $ dolgokat. Nagyon szép kísér- $ leteket végzett a színekkel. 5 Növénytannal is foglalkozott. ? Amint hallom, most könyvet $ ír a kémiai rokonságokról, $ affinitásokról. Különben a $ szépirodalmat is művelte. 5

5

Báró: Az inkább érdekel. 5 Talán regényeket is ír? Ezt $ szeretem a legjobban. '

Doktor: Igen. Egy regény ^

is szerepel művei között. De J van annak már vagy tizenöt ^ éve, hogy a könyv megjelent. $ Mit beszélek, legalább tizen- $ hét, ha nem több, mert ak- $ kor még nem voltam kandi- $ dátus. $

5

Báró: Mi volt a címe?

Doktor: Werther keservei. $ Az ifjú Werther keservei. !

Báró: Mi? Werther keser-S vei Georg Goethétől? Hiszen > >• azt ismerem. De még meny-; Í nyíre! Egy egész télen át ez! ^ volt a beszéd tárgya minden j £ összejövetelen. Még falun is. j ^ Emlékszem, mintha csak ma : \ volna: Neckarg’mündben elő- i \ adtak vásári ballada forrná- ! \ jában. És unokafivérem, a« £ hosszú Einsiedel nem akarta i \ magát agyonnevetni, hanem i 't agyonlőni! Mert ugyanolyan I

Mini enciklopédia

csoportja, akiket a bírálandó jelenséggel kapcsolatos, szögesen ellentétes véleményük fűz össze.

Fordította: Kádas Gézáné

szintes helyzetben tartott szám- ■ tanóra.

LÄNYGYEREK —miniszok- : nya + maxi-kiadás.

MEMOÁR — életregény, ahogy a szerző szerette volna átélni. y

NEKROLOG — munkahelyi ^ jellemzés a paradicsomba va- ^ ló felvételhez.

NÉZŐ — saját kíváncsiság gának áldozata. ^

OLVASÖ — javítás miatt ^ készülék nélkül maradt tv- ^ néző. ^

ORVOSTUDOMÁNY — pót- ^ alkatrészhiányban szenvedő ^ javítószolgálat.

PLAGIUM — a lopás egye- í dűli olyan esete, amikor a| tolvaj a helyszínen hagyja j névjegyét. ^

RAGADOZÓ — olyan állat, | mely az ember által még ki 6 nem irtott állatfajtákat pusz-g títja. £

SEPRŰ — „boszorkányerős” ^ (BE) repülőszerkezet.

SZAKÄLL — a csokornyak-2 kendőt és a sálat helyettesítő g holmi. g

SZÉLKAKAS — az a készü- ^ lék, mely jelzi a szélnek, mer- ^ re fújjon. ^

SZOMSZÉDOK — olyan em- ^ berek, akik nálunk is többet^ tudnak rólunk.

TABU — a büntetőtörvény- ^ könyv dédapja.

VALLOMÁS — elbeszélés \ arról, mit nem illik tenni an- ^ nak a megtörténte után, ami- g ről nem illik beszélni.

VÖ — az az ember, aki há- ^ zassága előtt nem sejtette,^ hogy mennyi hibája van. í;

VÉGRENDELET — pénzét-^ utalási kísérlet a túlvilágról. <; ZSŰRI — olyan emberek*

E szokatlan Enciklopédiát a Krokodil c. szovjet szatirikus hetilap pályázatára — az olvasók állították össze. Ebből közlünk rövid válogatást.

ALTATÁS — az egyetlen mód, mellyel az orvos megszabadulhat a beteg „utasításaitól” a műtét alatt.

ARANY — olyan affinitású fém, amely könnyen kapcsolatot teremt az emberekkel, hogy aztán szétbomlassza őket.

ASZKÉTA — aki azzal szerez magának élvezetet, hogy megtagadja az élvezeteket.

ALLATKERT — vadállatok menedéke a buzgó természet- barátok elől.

DIÉTA — moletteknek "írják fel, akik étkezés előtt fogyasztják.

ÉLET — az egyetlen olyan Iskola, amit magántanulóként nem lehet elvégezni.

EPIZÓD — a születés és halál közötti eseménysorozat.

FILOZÓFUS — olyan dolgozó, akinek munkaidőben is gondolkodnia kell.

GÖG — az ember meggyőződése, hogy az a majom, akitől ő származott, minden más majomnál különb volt.

GYEREKKOR — olyan állapot, amelyhez nem térhetünk vissza, de idős korunkra másodszor is beleeshetünk.

HOBBY — a józan ész határain belül maradó csendes őrültség.

KUTYA — többek szerint az ember barátja. Hogy a kutya mit gondol erről, azt nem tudni.

KÖTÉLTANCOS — olyan ember, akiért bárki kezeskedhet, hogy nem tér le az egyenes útról.

KIÜTÉS — (sportban) víz-