Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

1972. OKTÓBER 15., VASÄRNAP "yjUl'lap 5 A Csepel Autógyár járműgyáregységében az autóbusz-padlóváz készítése mellett tehergépkocsikat is gyártanak. Képünkön egy tehergépkocsi futóművét szerelik. Gábor Viktor felvétele 'Munkásdalok gyújtói Képesítés nélkül m u ii txm ÉS MINDENNAPOK ■Y." ■ Az idén ezerszáz friss diplomás pedagógus nem je­lentkezett tanítói, illetve tanári állásért, így háromszáz községben ötszáz meghirdetett állás üresen maradt. De mert tanítani kell: ha nincs megfelelő számú szak­ember, képesítés nélküli fiatalokat állítanak a helyük­re. Jelenleg már háromezerötszáz — csupán érettsé­givel rendelkező — fiatal tanít az ország iskoláiban. Megyénkben a képesítés nélküli pedagógusok száma ma megközelíti a hétszázat. „Zúgjon dalunk, miként a fergeteg” címmel új akció kez­dődik országszerte. A Művelődésügyi Miniszté­rium, a Kórusok Országos Ta­nácsa, a SZOT és a Magyar Televízió illetékes osztályai ál­tal szervezett akció program­jába tartozik a munkásmoz­galom magyar vonatkozású, is­meretlen dalainak felkutatá­sa, megörökítése, kompozíció­vá történő feldolgozása, vala­mint népszerűsítése. Szombaton az országban el­sőként megalakult a „Zúgjon dalunk, miként a fergeteg” munkásdalgyűjtő akció Pest megyei operatív bizottsága. Mária Sáros a cipője, amikor be­lép a tanári szobába. Nincs ebben semmi rendkívüli. Da- bason szemerkélt az eső, ami­kor elindult a vasútállomás­ra, itt Ócsán pedig a hajnali kiadós zápor áztatta fel az utakat. S mire innen, a köz­ponti iskolából kijut a felsze- gibe, ahol tanít, újabb sárré­teg tapad a könnyű topánra. Ribai Mária mégis szívesen vállalja ezt, mint ahogy vál­lalta azt is, hogy ezerhatszáz forintos állását ezer forintos­ra cserélje fel. — Két esztendeje érettsé­giztem a Móra Ferenc Szak- középiskolában. Tanítónő sze­rettem volna lenni már akkor is, de nem sikerült a felvéte­lim. Előbb a dabasi rendelő- intézetben helyezkedtem el, majd fél év után a bugyi böl­csődében. Nagyon szeretem a gyerekeket, azért vállaltam el. Úgy éreztem, egy lépéssel közelebb visz a célhoz. Közben, s ezt magának is csak pironkodva vallja be, irigykedve gondolt a nővéré­re, aki bátrabb volt nála s ke­rülőút nélkül jutott el a ka­tedrára. — öt esztendővel az érett­ségi után, már mint két gyer­mek anyjának is volt lelki­ereje ahhoz, hogy tanárnak jelentkezzen. Három éve jött ide Ócsára tanítani, s azóta már másodéves matematika­fizika szakos hallgató Szege­den. Persze, csak levelezőn, mert továbbra is tanít. Igaz, tanárember a férje, úgy pe­dig könnyebb.., Láthatóan zavarban van, ez élete első nyilvános megnyi­latkozása. — Huszonkilenc harmadi­kos gyereket bíztak rám. Ho­gyan volt hozzá bátorságom elvállalni? Minden nap nehéz szívvel, telve szorongással lé­pek fel a katedrára: elfogad- nak-e tanítójuknak, nevelő­jüknek a gyerekek? Ha ren­detlenkednek, magamat hi­báztatom érte: biztosan nem volt eléggé érdekes és vonzó az, amit és ahogyan mondtam nekik. Ez persze még sokáig így les^: most tanulom külön­böző szakkönyvekből azt, ho­gyan is kell az órákra készül­ni és tanítani... Napi négy óra tanítás, két óra utazás, három-négy óra felkészülés, magam sem gondoltam, hogy ilyen nehéz kenyér a pedagó­gusé. Legalábbis most, a kez­det kezdetén... Zsuzsa az esztergomi tanítóképzőbe — Sikerült a felvételi — újsá­golja. — Nem is tudja, meny­nyire örülök neki. így most már biztos, hogy elérem a cé­lom, s valóban tanítónő le­szek. Az elfoglaltsága nagy. Reg­gelente hétkor indul Vácról s csak hetenként kétszer ér ha­za délután fél kettőre, a többi napokon a fél négyes busszal indul. Otthon aztán három­négy órát készül, majd füze­teket ellenőriz és javít, öreg este, mire szusszanni jut ide­je: vacsora, ház. körüli mun­ka, aztán folytathatja a na­pot tanulással. Az alapfizeté­se havi ezer forint, hozzá két­száz forint területi pótlék s száz forint az összevont osz­tályért. Ezerháromszáz forint bizony nem sok ennyi mun­káért, mégsem elkeseredett; maga vállalta ezt a hivatást. Emőke Aki vállalja a tanítás és ta­nulás nehéz együttes felada­tát, s közben nem lankad szorgalma, az célba ér. Mint ahogy az újhartyáni Körtvé- lyesi Emőke is ott áll már a cél előtt. Négy esztendeje érettségizett s lépett először katedrára s most már a jász­berényi tanítóképző utolsó éves hallgatója. Csupa derű, csupa mosoly lány. — Könnyű volt nekem — nevet. — Tanító volt a nagy­apám, a nagyanyám, tanítónő az édesanyám s igazgató az édesapám. Még csak gimna­zista voltam, amikor már ott­hon iskolást játszottunk. S aztán, hogy a katedrára lép­tem, az egész család egyként segített abban, hogy megáll­jain a helyem. Elhallgat, amikor nyílik az ajtó: fehérköpenyes kolléga­nő lép az irodába. Kérdez va­lamit, aztán siet a dolgára. Emőke megkönnyebbülten fel­sóhajt: — Az édesanyám — mond­ja csendesen. — Nagyon szi­gorú asszony. Mellette egyet­len órára sem lehetett lazí­tani ... Elégedett az életével. Havi ezer forinttal, és kétszáz fo­rint területi pótlékkal kezdett négy esztendeje. Most az alap­fizetése ezernégyszáz forint. És kémiát is taníthat a hete­dik-nyolcadik osztályban. — Látja, milyen fontos em­ber lettem! Nincs az iskolá­ban kémiaszakos tanár. Én viszont kémiatagozatos osz­tályban érettségiztem. Jövőre már diplomás taní­tónő lesz. S aztán? — Feltétlenül tovább tanu­lok. Nyelvszakos tanár sze­retnék lenni. De az is lehet, hogy a filozófiát választom. Dönteni ráérek akkor is, ha már a zsebemben lesz a ta­nítónői diploma... Érettségi után Öntőnek tanul Tanítók és tanárok, akik maguk is csak most tanul­ják a tanítás és nevelés nehéz mesterségét. Furcsa hely­zet, nemcsak az ő számukra, hanem az iskolák számára is, amelyek ilyen megoldásra kényszerülnek. Mert ezer­száz friss diplomás pedagógus az idén nem a tanítói, tanári pályát választotta élethivatásul. Prukner Pál--------------- hihetetlen, hogy I Szint« I öntőszakmun- -------- — kás-tanulók kö­zött még középiskolát végzett is akad. Hiszen nyolc általá­nossal is oly kevesen hajlan­dók elsajátítani ezt a mester­séget. Most azért indultunk a váci 204. számú Kilián György Szakmunkásképző Intézetbe, mert ez idén maturált fiú is van az öntőtanulók között. — V olt máskor is — mond­ja Szekeres Sándor, az intézet igazgatóhelyettese. — Például három éve az őrbottyáni ha­rangöntő unokaöccse, tavaly meg egy jászberényi fiú, a hűtőgépgyár ösztöndíjasa. O — Hogyan lehet ezeknek a feladatoknak eleget tenni? — Ismerni kell a vállalat minden zugát, tudni kell, me­lyik a veszélyes góc, ahol, ha alkalom nyílik, leginkább lop­ni tudnak. Ezeket a helyeket állandó megfigyelés alatt kell tartani. Sokat kell mozogni a területen, s lehetőleg minél •váratlanabbul kell érkezni... Ellenőrizni kell az anyagnor­mákat, a raktározást. A ren­dész alapszabálya: mindig, mindenütt. A főrendész irányítása alatt harmincán dolgoznak: öltöző­őrök, portások, motozók, éjjeli őrök, kerékpárőrök. — A portások az autóforgal­mat figyelik: kifelé a teherko­csi csak a bizonylaton szerep­lő anyaggal mehet ki. A sze­mélyi forgalom a rendészi munka egy speciális ága. Az természetes, hogy be csak be­lépővel lehet jönni. A kilépők táskáját átvizsgáljuk, ha a zöld lámpa gyullad ki. már ezután mehet, ha a piros — megmotozzuk. Senki sem szá­míthatja ki — mikor gyullad­nak a lámpák. — Milyen a jó rendész? — Sokat elbír. Nagyon há­látlan feladat a rendészé. Is­merik a dolgozók a társadalmi tulajdon védelmét, de zakla­tásnak veszik az átvizsgálást. Megjegyzéseket tesznek, me­lyek között a legenyhébb, a „ne szórakozzon velem .. Különösen a motozásnál dü- höngenek. Az ember igyekszik kulturáltan viselkedni, hiszen fiz tulajdonképpen a dolgozók a becsületes dolgozók érdeke is. Hiába. Az egyik portaszol­gálatos nem bírta, hogy rossz szemmel nézik és kilépett. A legjobb barát is megharagszik most a Kohó- és Gépipari Fő­iskolán folytatja tanulmá­nyait.---------------- első éves érett­I Az idei I ségizett öntőta­---------------- nuló, Nagy Ha­jós kék színű, kormos mun­karuhában, kormos kézzel és arccal kerül elő az iskolai öntödéből, ahol szeptember eleje óta csapol és formálja az izzó vasat. Értelmes tekin­tetű, vidám arcú, jóképű fia­talember. Jászberényből jött a váci iskolába. — B iztosan tavaly végzett jászberényi barátja hatására választotta az öntőmesterséget. — Nem. Farkas Mihállyal csak azóta lettünk barátok, az emberre, ha pont nála gyul­lad ki a piros lámpa. Dr. Bónis Gyula, az igazga­tási osztály vezetője már ró­zsaszínűbben látja a helyzetet: — A vállalat ezerötszáz em­berének kollektív feladata a társadalmi tulajdon védelme. Sokszor jönnek és mondják, mit tapasztaltak, miben segít­sünk. Nekem, a jog eszközeit ismervén, még fokozottabban kötelességem, hogy vigyázzak, s bánni tudjak a törvényekkel azokkal szemben, akik a véde­lemre fittyet hánynak. Tavaly mindössze egy lopás és egy sikkasztás volt a gyárban — 4 ezer forint, és hanyag kezelés két esetben fordult elő. Idén már rosszabb a helyzet... Kézilabda és benz'njegyek Két évvel ezelőtt jött a HAGY-csapatba játszani a Honvéd egykori válogatott ké- zilabdása: Fenyő András. Ka­pott a gyártól állást is, gépko­csi-előadó lett. Mi áll a rendészi jelentés­ben? Röviden ennyi: „Fenyő András nem ellen­őrizte a kiadott üzemanyag felhasználását, a menetlevele­ket és a nyilvántartást nem vezette rendesen.” Magyarán: az üzemanyag- iegyekkel összesen körülbelül kétszázezer forintot sikkasz­tott. Előzetes letartóztatásban van. Mindenesetre alig két év alatt kétszázezer forintot ben­zinjegyekkel sikkasztani ritka bravúr. Vagy talán csak egy válogatott kézilabdás tekinté- 'ye szükséges ehhez? Tamás Ervin hogy én is ide jelentkeztem. Ó most a főiskola nappali ta­gozatára jár —, s ezt olyan büszkén hangsúlyozza, hogy kérdezni sem kell, biztosan ugyanezt az utat választja, ha másfél év múlva, 1974 feb­ruárjában szakmunkássá ké­pesítik. — De megmarad-e öntő­nek, ha nem kerül be a főis­kolára? — Nem félek a felvételitől, szeretek és tudok tanulni. Vakációkban hol építőtá­borban, hol a hűtőgépgyárban dolgozott, de nem oda megy vissza, hanem a jászberényi Aprítógépgyárba, amelynek 1975-ig elkészül saját öntö­déje. — Szükség lesz ott szakem­berre, ezért szerződtettek ta­nulónak és megígérték, hogy továbbtanulásomat is támo­gatják. — És ha mégsem kerül be a főiskolára? — firtatjuk. — Az öntödében nemcsak üzemmérnök, szakmunkás is kell. Meglesz hát akkor is a gyárban a helyem és az eg­zisztenciám — válaszolja.---------------- ide került, az | Am ióta I intézetbe, nap­---------------- ról napra job­ban szereti a mesterséget. Mi pedig elmondjuk neki, hogy előbb az igazgatóságon meg­tudtuk: nyár végéig 24 fiú jelentkezett öntőtanulónak, de csak húsz iratkozott be és azokból is azóta lemorzsoló­dott már egy. — Nem nagyon törekszik a fiatalság erre a pályára. Mit gondol, miért? Még, aki meg­kapja a bizonyítványt, tudom, sokszor az is elmegy más pá­lyára. Nekem az tetszik az ön­tésben, hogy nagy fizikai erő­kifejtés kell hozzá, de a pá­lyaválasztásnál a fiúk általá­ban azt nézik, melyik a köny- nyebb munka. Még kevesebb keresetért is azt választják. Az is igaz azonban, hogy sok könnyebb szakmában ennyit, sőt rrriy többet is kereshetnek. — Ha főiskolára készül, miért nem várt egy évet? — faggatjuk tovább. Gondolko­dás nélkül felel:------- remélem, hogy | - Mert I mérnök leszek, — ------— irányító mun­ká m lesz az öntödében, és tee - sék elhinni, más az a vezető, aki maga is dolgozott a ke­mencénél. Tudja, mit várhat el a munkástóL ( Sz. E. Új otthonban az l es számú szemészeti klinika Bajtai Zsuzsa egy gondo­lattal lekéste a tizenkettő harminckor induló autóbuszt. Egy kissé szomorú arccal bandukol vissza a tanácshá­zára, illetve az ott helyet ka­pott tanterembe, amelyből már hazamentek a gyerekek. Várhat fél négyig, a követke­ző busz indulásáig s pillanat­nyilag nincs mit tennie. Ha legalább a tankönyveit magá­val hozta volna... — Tavaly érettségiztem Vá­cott. Négy egész hat tized volt az átlagom. Tanítónő szeretnék lenni, azért jelent­keztem ide, a püspökszilágyi iskolába. Felvettek. Az első év nagyon nehéz volt. Két osz­tály ült egyszerre a tanterem­ben. Most is: tizenöt másodi­kos és tizenhat negyedikes van. Naponta öt órát tanítok, de így is egy-egy osztályra csak két és fél óra jut. A Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem I-es számú sze­mészeti klinikája és az Orszá­gos Szemészeti Intézet a VIII. kerületi Tömő utcában épült, új otthonába költözött. A 80 millió forint költséggel létesí­tett egészségügyi intézmények építészetileg, valamint fölsze­relés és műszerezettség tekin­tetében is a legkorszerűbb ha­sonló európai intézetek közé sorolhatók. Egyaránt alkal­masak a magas színvonalú be­tegellátásra, az oktató, tudo­mányos és kutatómunkára is. A kórtermek általában há­romágyasak, de van kétágyas, sőt, egyágyas elkülönítő is. Minden emeleten fürdőszoba és zuhanyozó is rendelkezésé­re áll a betegeknek. Az utcai fronton két emeleten helyez­kednek el a kondicionált mű­tők, a hozzájuk tartozó kiszol­gálóhelyiségekkel. Ami azt illeti, évtizedes gya­korlattal rendelkező pedagó­gus számára sem könnyű fel­adat egyszerre két osztállyal foglalkozni, hát még egy ké­pesítés nélküli fiatal lány­nak! Bajtai Zsuzsa mégis si­kerrel birkózott a feladattal az első esztendőben. Tanult önerejéből minden szabad idejében, hogy taníthasson. Aztán a nyáron jelentkezett Nyolcvannyolc köbméteres tartálykocsik A győri Magyar Vagon- és Gépgyárban megkezdték a gyár történetében eddigi leg­Olajkályhák, olajtüzelésű készülékek, háztartási gépek javítása és garanciális javítása RAMOVILL -szerviz szolgálat Villanymotorok tekercselése, vízszivattyúk, karbidgázfejlesztő készülékek (hegesztőapparát) javítása, vizsgáztatása. ELEKTROFÉM KTSZ Dabas III., (Gyón), Biksza M. út 479. Telefon: Dabas 202. nagyobb méretű vasúti tar­tálykocsik gyártását. A vagon­gyárban eddig elsősorban har­minchárom köbméteres vasúti tartálykocsik készültek a MÁV részére. Ennél nagyobb, hat­vanhárom köbméteres tartály- kocsikból is több száz hagyta el a gyárat. Az NSZK meg­rendelésére szállítandó tar­tálykocsik nyolcvannyolc köb­méteresek. Az MVG a legjob­ban képzett hegesztő szak­munkásai e célból külön tan­folyamon vettek részt. A kü­lönleges vasúti tartálykocsik­ból az év végéig összesen hat- vanat adnak át. MARVÁNYBÁNYÁK Két újabb márványbányá nyitott a bakonykoppányi ter­melőszövetkezet. Mindkettőben megkezdték a termelést. A már tíz esztendeje működő el­ső bánya mellett nyitott ké* új telepről fehér, sárga, zölc és májszínű márványt szállíta­nak az ország különböző tá­jaira. A márványhulladékból na­ponta mintegy 40 ezer kitűnc minőségű mozaiklapot állíta­nak elő a tsz üzemében. CSEPEL LESZ BELŐLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom