Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-15 / 244. szám
4 •'“VMirlitp 1972. OKTÓBER 15., VASÁRNAP Az oktatáspolitika» határozat nyomán Osztályozás helyett értékelés ■■ ——».I»—■———MftT iTM mozdítható, s ami nem Emberek, milliók SZÍNEK VARÁZSLATA ban, s mert az akvarellt választotta művészetének kifejező eszközévé. Az akvareil- technika pedig elsősorban a tájak keltette érzések és benyomások kijelzésére a legalkalmasabb. Az egymással ölelkező; az egymást hevítő vagy árnyaló színek olyan gazdag színpompáját kínálja az akvarelltechnika, amellyel csak a természet sokszínűsége kelhet versenyre. És Iván Mária avatott művésze ennek a technikának. A technika kínálta gazdag lehetőségeket nagyszerűen alkalmazza életigenlő mondandójának tolmácsolására. LATHATUNK A TARLATON néhány sikeres akvarell- portré-kísérletet is, bizonyságául annak, hogy Iván Mária szeretné kitágítani az akvarell- festészet hű-tárait. Különösem a két gyermekportré megoldásánál sikerült ez a kísérlete. Az egymásba mosódó színek ezen a két képen jól sejtetik a most gyúródó, formálódó felnőttséget a gyermekarcokon. KEVÉSBE MONDHATOK sikeresnek azok a kísérletek, amelyeken mai középületeket kívánt megörökíteni. Ezek a képek túlságosan naturálisak, hiányzik belőlük az a könnyed lebegés, amelyet olyan kitűnően lehet érzékeltetni az ak- varelltechnikával, s amely könnyed lebegés olyan nagyszerűen érvényesül az Iván Mária megfogalmazta tájképeken. Szerencsére ezek a tájképek uralják a tárlatot s bontják ki a szemlélők előtt Iván Mária művészetének igazi értékeit. Folklór a filmművészetben SOROZAT A FILMMÚZEUMBAN Bárczi Kató és Medgyaszay Vilma voltak. Ezután este 8 órakor a mű 1970-es változatát láthatják az érdeklődők Szine- tár Miklós rendezésében. Október 18-án, szerdán, Szőts István Emberek a havason című filmjét tűzték műsorra. Október 19-én, csütörtökön, pedig Banovich Tamás 1964-ben készült alkotása, Az életre táncoltatott lány szerepel a Tanács körúti mozi műsorán. Október 20-án, pénteken, KC)sa Ferenc Tízezer nap című filmje kapcsolódik a sorozat témájához, amelyet október 21-én, szombaton, Jancsó Miklós Még kér a nép című alkotása zár. Üllőn új iskolát építenek A község hét különböző pontján, szétszórt épületekben oktatják a gyerekeket az üllői általános iskolában. A betelepülésekkel lakosságában rendkívül felduzzadt, községben mintegy ezer gyermek zsúfolódik az öreg, földszintes, rozoga épületekben. (A tornaórákat egy magánház udvarán tartják.) Mivel az iskola jelenlegi, átázott épületeinek rendbe hozatala nem lehetséges, több mint 12 millió forintos állami támogatással új, 16 tantermes általános iskola építését határozták el Üllőn. Az iskolaépítés költségeihez a község több mint hárommillió forinttal járul hozzá. A tervek szerint a lakosság nagyobb községfejlesztési hozzájárulással, a helyi Kossuth Termelőszövetkezet 200 ezer forinttal, s a körzeti ÁFÉSZ is -jelentős ösz- szeggel támogatja az iskolaépítést. (Termelőszövetkezetük eddig is hozzájárult a községi óvoda bővítésének költségéhez.) Az elképzelések szerint az új üllői általános iskola építését a jövő év elején kezdik el. Szentendre fekvése és hangulatos utcái nem véletlenül vonzzák a képzőművészetet. A magyar festészet olyan kiválóságai, mint Czóbel Béla, szívesen tölti itt a nyarakat. Barcsay Jenő tavasztól őszig szentendrei házában dolgozik és itt készíti nagyobb lélegzetű munkáit. A városnak két művésztelepe is van. A régiben — melyet átépítettek — A magyar irodalom népszerűsítése és az igényes szórakoztatás — ez a kettős célja a televíziónak. Napjaink és a közelmúlt legkiválóbb szerzői műveiből készítenek tv-játé- kokat, feldolgozásokat Örkény István 60. születésnapja alkalmából „Az ember melegségre vágyik” címmel készült válogatás. Heltai Jenő „Family Hotel” és „VII. Emánuel és kora” című művei nyomán kétrészes tv-adaptáció készült Horváth Ádám rendezésében. Kahána Mózes „Tisztesség, becsület” című játéka sajátos korrajzot ad a hegyek közé ékelt moldvai vidék népének küzdelmes életéről. Tabi László „Fortély os asszonyok”- ja három tanulságos mese arról, hogyan bánnak el a találékony asszonyok a könnyen becsapható férfiakkal. Rendező Sző- nyi G. Sándor. __ A Művelődési Közlöny szeptember 21-i számában jelent meg a miniszteri utasítás, amely intézkedik az általános iskolai tanulók osztályozásáról. Eszerint az idei tanévtől kezdődén a tanév első félévében nem osztályozzák a tanulókat 5. osztályban egyetlen tantárgyból sem, a többi osztályban pedig az úgynevezett belépő tantárgyakból. Azaz: a 2. osztályban nyelvtan-helyesírásból és rajzból, a 3. osztály-- ban fogalmazásból, a 6. osztályban fizikából és a 7. osztályban kémiából. A felsőbb pedagógiai vezetés ettől az új rendszertől egy olyan felszabadultabb légkört var az iskolákban, amelyben az eddigieknél jobban kibontakozhat a tanulók aktivitása, s ezáltal is képesebbé válnak a munkatempó bizonyos fokozására. Kiteljesedhet bennük — ki is kell teljesedjen! — az önellenőrzés, önértékelés képessége, amely tulajdonság nyilvánvalóan a későbbiekben, életük során sem válik kárukra. ÖRÜLÖK — NEM ÖRÜLÖK A vecsési I. számú általános iskola 7/a. osztálya egy talpraesett, eleven kis társaság. Nem kell sokáig biztatni őket, hogy elmondják, miként vélekednek tartózkodott és tartózkodik Kmetty János, Korniss Dezső, Mihálcz Pál és még sokan mások. A másik, az új, amit a Szentendrei Városi Tanács 1969-ben létesített, fiatal képzőművészeknek biztosít korszerű lakást és műtermet. Ligeti Erika 'szobrászművész (a képen) is az új művésztelepen dolgozik. Az „Olvasta-e?” sorozatban hamarosan láthatják a nézők Mikszáth Kálmán „Mégis tá- lentum Kyszlich” című novellájának feldolgozását, amely arról szól, hogyan karolja fel a századforduló kisvárosának dzsentri társasága a „tehetséges” ifjú festőt. Szabó György „Tisztelgés Molnár Ferencnek” című vígjátékában egy vidéki színész készül Molnár Ferenc „Az ördög” című darabjának főszerepére. Iglódi István, a rendező, a főszerepet Sinkovits Imrére osztotta. Szakonyi Károly „ítéletnapig” című játéka, amelyet Várkonyi Zoltán rendez, két egymásra utalt ember — az őr és az őrzött — mindennapját ábrázolja groteszk, tragikomikus formában. Polgár Andrásnak, a fiatal írónak két komédiája is szerepel a műsorban. Fiatalokról szól az egyik, öregekről a másik. az osztályozás nélküli kémiaórákról, -jeleletekről. — Nem nagyon örülök annak, hogy nem kapok jegyet a feleletemre, mert így nem tudom kiszámítani, hogy év végén hányas leszek belőle. — Nem örülök neki én sem. Amíg osztályoztak, jobb volt Ha feleltem az egyik órán, akkor egy darabig nyugodt lehettem, hogy nem kerül rám a sor, de most? — Az nagyon jó, hogy a rossz jegyet nem írják be az ellenőrzőbe, meg a naplóba, de az kár, hogy az ötöst sem írják be. — Amióta nem osztályoznak, én talán egyszer néztem bele a kémiakönyvbe. (!) „ÉS MOST M! LESZ, TANÁR NÉNI?” Kovács Rafaelné, a magyar nyelvet és irodalmat tanítja felső tagozatban. A rendelkezés az ő munkáját, az ő tantárgyát is érinti, az 5. osztályban. — Azzal fogadtak a gyerekek az első nap: „És tnost mi lesz tanár néni?” Nagy kérdés ez a gyerekeknek, hiszen eddig az volt a természetes, hogy felelteit, és feleletültre osztályzatot kaptak. Mi lesz? Egy bizonyos — s ezt tudatosítani kell mind a gyerekek, mind a szülők körében —, hogy tanulni, produkálni ugyanúgy kell, mint eddig, mert év végén minden tantárgyból osztályzatot kapnak. — A4, osztályból az 5. osztályba való átmenet mindig gondot, nehézséget okozott a gyerekeknek, mert számtalan új tantárggyal, nevelővel találják magukat szemben. Az osztályozás első félévi megszüntetése feltétlenül hasznos, megkönnyíti az átmenetet. Egy-egy esetleges gyengébb felelet nem töri le a gyereket, nem veszi a kedvét. Persze, a feleleteket, a produkciót ezután is értékeljük, de nem az öt számjeggyel, hanem szóval. Részletesen megmondjuk, hogy mi volt a jó a produkciójában, s mi volt a hiba, mire kell figyelnie. Egy-egy nagyobb anyagrész után összefoglalót tartunk, dolgozatot iratunk, s ennek az eredményét tömör egy-két mondatban az ellenőrző könyvbe is beírjuk, a szülő tájékoztatására. — Újszerű feladat az osztályozás nélküli értékelés a pedagógusnak is, hiszen mi is hozzászoktunk az osztályozáshoz. Valamilyen feljegyzést kell magunknak készítenünk minden tanuló minden megnyilatkozásáról, hiszen nem egy-két gyerekkel foglalkozik egy-egy pedagógus. Nem hagyatkozhatunk csupán az emlékezetünkre, a benyomásainkra. Én egy kis táblázatban jegyzem magamnak a tanulók feleleteit, a magam számára felírom az osztályzatokat. Ez az én gyakorlatom, amíg jobbat ki nem találok. Egyébként máris érezhető bizonyos felszabadultabb légkör az osztályban. „A MI MUNKÁNK EREDMÉNYE’ — Az új rendelkezés elvileg nagyon jó, de hogy a gyakorlatban is beváltja-e a hozzáfűzött reményeket, ez végül is rajtunk, pedagógusokon múlik — monja Spengler Györgyné igazgató. — Kétségtelen, hogy hirtelen jött, szinte már egy hónapig tanítottunk, osztályoztunk, amikor megjelent a Közlöny. Elvi útmutatásokat kaptunk, a gyakorlatot azonban teljes egészében nekünk kellett kidolgozni, a helyi viszonyoknak megfelelően. — Tulajdonképpen a mi munkánk eredményét mérjük le a gyerekeken, s há nem tud a tanuló, könnyen előfordulhat, hogy azért csak őt marasztaljuk él. Egy könnyen adott elégtelen kudarcot jelenthet a gyereknek, letörheti, pedig lehet, hogy nem is egyedül ő a hibás. Az új rendelkezés ismét csak ráirányítja a figyelmet arra, hogy a gyerekeket mindenekelőtt meg kell tanítanunk tanulni. Az értékelés új módszere eleve kizárja azt a lehetőséget, hogy egy-egy számtan, kémia, vagy fizika elégtelennel fegyelmezzen a pedagógus. Az új rendelkezés tehát számos vonatkozásban hatékonyabb pedagógiai munkára serkent, s ez az igény találkozik a pedagógusok igényével' és a gyerekek érdekeivel. — Az értékelés új módszere megköveteli, hogy a nevelő minden órán értékelje az egész osztály, és minden közreműködő gyerek teljesítményét. Ez önmagában nem új követelmény, ezt eddig is rendszeresen meg kellett volna tenni, az osztályozás mellett. „Ezt még nem tudod eléggé.” „Figyelj jobban a pontosságra!” „Ezt kell kijavítanod!” Az ilyenfajta értékelés a gyerek — és a nevelő — számára előremutató, segítő szándékú, nevelő-oktató célzatú, a nagyobb, mélyebb tudást hivatott elősegíteni. — A kapott útmutatás rögzíti: „Az értékelés, ellenőrzés módszereinek gazdagítására, új eljárások keresésére, alkalmazására is szükség van.” Mindez naponta téma a tanári szobában, a nevelőtestületi értekezleteken. Az első tagozatban különböző, játékos módszerekkel próbálkoznak nevelőink. Van, aki színes korongokkal, jó ponttal, rossz ponttal, különböző színű pontokkal jutalmaz. Van egy nevelőnk, aki szenvedélyes gyuíacímke- gyűjtő. Gyűjteményéből ad ki a gyerekeknek és kéthetenként értékeli, kinek mennyi van. — Az ellenőrzőkbe bizonyos időközönként beírjuk, hogy a tanuló mit produkált. Ilyen szövegek kerülnek be: „A követelményeknek nagyon jól megfelelt.” „Jól megfelelt.” „Nagyon gyenge eredményt ért el.” „A követelményeknek nem felelt meg.” — Fontos, hogy az eddigieknél még szorosabb’ kapcsolat alakuljon ki a szülők és a nevelők között. Megnőtt a szerepe a szülői értekezleteknek, a családlátogatásoknak, a találkozásoknak. Eddigi tapasztalataink szerint a szülők attól félnek, hogy nem fogják tudni, hogyan tanul a gyerekük. Eddig, ha 5-ös volt az ellenőrzőben, tudták, jól tanul, ha 1-es, tudták, rosszul. S szinte naponta kaptak a gyerekek osztályzatot. Ismétlem: nagyon fontos a szülő—pedagógus kapcsolat! Deregán Gábor Az eset a FORTE gyárban történt: egy nemrég érkezett műszerből elloptak egy alkatrészt. Később az árokban valaki megtalálta, kalapáccsal ösz- sze volt verve. Kiderült — a tettes az alkatrészből csavart akart fabrikálni, ami az otthonába kellett volna, de túl nagy volt, ezért inkább kalapáccsal összeverte és az árokba hajította. A tettest — fiatal mérnök volt — azonnal elbocsátották. Ugyanabban a gyárban sokkal nagyobb vihart kavart, hogy a dobozüzem egyik munkásnője ellopta társa esernyőjét. Ha kérdőíven megkérdezték volna az itt dolgozóktól, hogy a két esetből melyiket találják súlyosabbnak, sokan az esemyőlopást ítélték volna jobban el. Pedig a műszer azóta használhatatlan. A gyár több mint tízezer forintért vette. Hol nyomják el q csikket? — Kivisz valamit a zsebében, vagy kidob a kerítésen valamit... Ez lopás, elneveztük bűnöseit üzemi szarkáknak. A társadalmi tulajdon védelme azonban tágabb fogalom. A lopás minimális, nem ide kell az erőket koncentrálni. A nem körültekintő munka, a gondatlan kezelés az anyagmozgatáskor — így megy A TÁPIOGYÖRGYEI ISKOLA nemrég avatott torna- t érmében már másodízben rendeznek kiállítást. 'Elsőként finn gyermekrajzokat láthattak itt az érdeklődők, most pedig Iván Mária festőművész akvarelljeit. Az első tárlaton iskolásgyermekek festették papírra érzéseiket és gondolataikat, s a tájat, amelyben élnek, a második tárlaton avatott művész tette ugyanezt. Mégis a két kiállítás között sok a hasonlóság. Mindkettő ugyanis elsődlegesen a tájat választotta témájául s a táj keltette ihletet elsősorban színekben s nem vonalakban próbálta kifejezni. IVAN MARIA kiállított ötvennégy akvarelljének többsége a szűkebb pátria, a Tá- pió mente természeti világát eleveníti meg. Falusi utcát, nádtetős házat, a patak fölött átívelő hidat, a halastavat, a repoést, a vizet, a levegőt s a fényt fogalmazta színné. Derűs sárgák, zöldek, barnák váltják egymást a kontúr nélküli képeiken, amelyek 'egymással harmonizálva a természet végtelen nyugalmát tükrözik. S bár az ember alig- alig lelhető fel ezeken a csupa fény tájképeken, mégis mélységsen humánus művészet Iván Máriáé: aki ilyen bensőséges érzelmekkel vall az őt körülvevő világról, annak nagyon kell szeretnie az életet. Hogy miért éppen a táj határozza meg s jellemzi leginkább Iván Mária művészetét? Ez két összetevőből fakad. Mert itt nőtt fel ebben a tájAz idei budapesti művészeti hetek eseménysorozatához a Filmmúzeum „Folklór a film- művészetben” című cikluséval csatlakozik. Ennek nyitányaként október 16rán, hétfőn mutatják be Georg Höllering 1936-ban forgatott produkcióját, a Hortobágyot, amely Móricz Zsigmond: Komor ló című novellája nyomán készült. Október 17-én, kedden, este 6 órakor, a Háry János 1941-es verzióját vetítik. A régi magyar filmet Bán Frigyes rendezte, Harsányi Zsolt forgató- könyve nyomán, Kodály Zoltán zenéjére. A főszereplők: Páger Antal, Dayfca Margit, el sok millió forint... Például nem jól írnak ki anyagokat: több alapanyagot, több segédanyagot visznek ki. Igaz, ha kevesebbet írnak ki, az is veszteség, hiszen áll a munka. Leszögezhetjük tehát, hogy az anyaggazdálkodásnál nagyobb figyelemmel optimális meny- nyiséget adnának ki, a fel- használásnál nagyobb figyel- lemmel kevesebb lenne a selejt ... Vándor Béla, a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának igazgatója egy munkásnőnek háromszáz forint jutalmat adott, mert látta, hogy rongy- gyal tisztítja a gépét. — Ritkán látok ilyet. Nincs olyan légkör, hogy az ilyen látvány megszokott legyen. Több millió forintot jelentene csak a mi gyárunkban is, ha gondosan védenék a társadalmi tulajdont, és úgy dolgoznának, ahogy kellene. És ne egy négymillió forintos gépen nyomnák el a cigarettacsikket. Amikor a háború előtt az Izzó tulajdonosa egy csavart látott a gyárudvaron, felemelte, bevitte az üzemvezető asztalára, s az már tudta, hogy már csak egy dobása van... Vigyázat, szekrények! Szeitz János, a HAGY szak- szervezeti titkára azt mondja, olyanok az emberek, 'amilyenekké neveljük őket. Sok múlik a művezetőkön, miért szólnak, s mit néznek el. — Három-négy évvel ezelőtt még fölborították az öltözőkben a szekrényeket, letörték a csapokat. Most már jobban vigyáznak. Persze, abban van valami, hogy az öltözők rend- bentartására inkább rászorulnak, mert magukkal tesznek rosszat, ha nem tudják hová tenni a ruhájukat, vagy ha nem tudnak mosakodni. De legalább már ezt felismerték! Ott még nem tartunk, hogy észrevegyék: a gép állapotától függ a teljesítményük, s nyugodtan dolgozhatnak egy jól karbantartott gépen, míg a másikat állandóan a tmk-sok bütykölik... — Szocialista megőrzés? — veszi át a szót az igazgató. — Ezek a fogalmak alaposan rászorultak arra, hogy visszaadjuk értéküket. Devalválódtak, elkoptak, mint az öreg alkatrészek. Az anyagi ösztönzés közepette elfeledkeztünk a társadalmi mozgalmakról. És ezt nem lehet csak egy kézlegyintéssel elintézni, hogy csömört kaptak tőlük az emberek! Ha zöld a lámpa: mehet — Mi a rendész feladata? —• kérdezem Farkas Sándor fő- rendészt. — A társadalmi tulajdon vé-i delme, a biztonság megőrzése, ellenőrizni az anyagok rendeltetésszerű felhasználását és megakadályozni a jogtalan eltulajdonítást 1 A MŰVÉSZEK VÁROSA Fortélyos asszonyok A Újdonságok a tv műhelyeiben
