Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-15 / 244. szám
19-2. OKTOBER 15., VASÄRNAP rc.3 m »I t e vei Népfront és szakszervezet Mind szorosabbá váló kapcsolat A NÉPFRONTBIZOTTSÁGOK lakóterületi szervek tevékenységüket is a lakóhelyen, a faluban, a kerületben, a városban fejtik ki, a szak- szervezeti mozgalom viszont elsősorban az üzem keretein belül — műhelyben, gyáregységben — hat, mert az üzemi szervezetekre épül. Elvileg feltétlenül helyes ez így. Azt viszont ne felejtsük el, hogy minden üzemi munkás a lakóhelyén tölti szabad idejét, itt pihen, itt él családjával, itt hódol kedvteléseinek. Az üzemben és a lakóhelyen töltött idő jó összhangja érdekében igen nagy szükség van a népfront és a szakszervezet hatékony együttműködésére. Az az egyén ugyanis, aki az üzemi kereteken, az üzem kerítésén vagy a hivatali szobákon belül a szakszervezeti mozgalom részese, a lakóhelyén lehet népfrontbizottsági tag, a népfront társadalmi munkatársa. A népfront a legszélesebb tömegmozgalom, amelynek keretében megvalósul a szocializmust építő társadalom két alapvető osztályának — a munkásságnak és a szövetkezeti parasztságnak — és valamennyi rétegének összefogása, szocialista nemzeti egysége, a szocializmus teljes felépítése érdekében. Olyan politikai tömörülés, amelyben a párt részvételével és vezetése mellett részt vesznek a tömegszervezetek és -mozgalmak. Tehát a szakszervezetek is. A népfront és a szakszervezet együttműködésének kérdését ilyen formán egyszerűen elintézhetnénk: ha a szak- szervezet részese a népfrontmozgalomnak, akkor — amennyiben ez realizálódik — minden rendben is van az együttműködéssel. A kérdés természetesen nem ilyen egyszerű, a szakszervezet ugyanis nem egy a tömegszervezetek között, hanerrf a munkásosztály legszélesebb osztály szervezete. FELSZABADULÁSUNK utáni történelmünk is világosan •tanúsítja, hogy a munkásparaszt szövetség ügye — amint azt az ismét meg ismét felszínre kerülő hangulati tényezők bizonyítják — nem egyszer s mindenkorra lezárt, elintézett ügy, arra folyamatosan vigyázni kell, azt mindenkor erősíteni szükséges. A munkás-paraszt szövetség erősítése viszont leghatásosabban a népfront-fórumokon történhet, a szakszervezet eredményes közreműködésével. Így dőlhet le az a mondvacsinált bűvös válaszfal, amely nemegyszer még manapság is érzékelhető a lakóhely és az üzem között. A munkás-paraszt szövetség jegyében, a szakszervezet segítségével hathat a népfront- mozgalom az üzem kerítésén belül, és léphet ki a lakóterületre a szakszervezeti mozgalom, hogy a munkásosztály tömegszervezetének befolyása a lakóterületen is érvényesüljön. Az 1971-es országgyűlési képviselői és tanácstagi választások előkészítésénél az üzemekben, a munkahelyeken a szakszervezetek részt vállaltak a népfront alkotmányjogi feladatainak teljesítéséből, részt vettek az új választási törvény ismertetésében. Tömegpolitikai munkájukkal nagymértékben hozzájárultak a jelölőgyűlések és a választások sikeréhez. A népek közötti barátság ápolása és az eredményes békemunka érdekében is sokat tesznek a • szakszervezetek. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ezek a népfrontfeladatok már a szakszervezeti munka szerves, elidegeníthetetlen részeivé váltak. A népfrontmozgalom egyéb munkaterületein még nem minden szakszervezetnél és rmm minden megyében ilyen kedvező a helyzet, ezért érdemes példaként említeni azt a sokoldalú együttmű- kokési gyakorlatot, amely Pest megyében alakult ki. A megyei népfrontbizottság és az SZMT közötti együttműködést szerződéses megállapodásban is rögzítették. IDÉZZÜK dr. Dobi Ferencnek, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa vezető titkárának véleményét a már ki-. alakult együttműködési gyakorlatról: „A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága és az SZMT elnöksége 1971 elején együttes ülésen tárgyalta meg a két testület kapcsolatának, együttműködésének fejlesztésével és korszerűsítésével kapcsolatos tennivalókat. Ezek szem előtt tartásával határoztuk meg a közös politikai és szervezési feladatokat.” A negyedik ötéves terv megyei céljainak sikeres megvalósítása érdekében a szakmai szakszervezetek megyei bizottságai, az SZMT munkabizottságok és a Hazafias Népfront munkabizottságai összehangolt feladattervet készítettek, és kiegészítették azzal munkaterveiket. A KÖZSÉGEKBEN ÉS A VÁROSOKBAN társadalmi munkaakciók szervezésével, közös erőfeszítéssel születtek eredményék az óvodai és bölcsődei helyék növelésében. A tanácsok és az üzemek több városban és községben együttesen létesítenek óvodákat, bölcsődéket A megye egészségügyi, közellátási és kulturális gondjainak enyhítéséért is sokait tesz — együtt — a népfront és a szakszervezet. A nemzeti és mozgalmi ünnepek, jubileumok, politikai tömegagitáció szervezése és lebonyolítása is közös feladat. A jól kialakított együttműködés kedvező hatása már tapasztalható o lakóterületi politikai életben. A járási székhelyeken és a nagyközségekben a népfront- és a szakszervezeti bizottságok közös értekezleteken vitatják meg és határozzák meg az együttes tennivalókat a helyi területpolitikában. A Pest megyei példa azt mutatja, hogy a népfrontmunka valamennyi ágában: gazdaságpolitika, város- és községpolitika, társadalompolitika, művelődéspolitika területén is lehet eredményesen együttműködni. A MUNKÁS-PARASZT SZÖVETSÉG erősítése, a munkásoknak a népfrontmozgalomban való nagyobb részvétele, nem kis mértékben a szakszervezetek erőfeszítésétől függ. A népfront V. kongresz- szusát megelőző testületi újjá- választások során jelentősen javult a népfrontbizottságokba beválasztott munkások aránya. A szakszervezetek részéről őszinte a készség az együttműködés erősítésére, intézményessé tételére. Az izmosodó népfrontmozgalom céljainak megvalósítását eredményesen szolgálja a szakszervezetekkel mind szorosabbá váló kapcsolat. Dr. Fábián László Nyolc község rendezési terve Eredményekben gazdag évet zár az idén a Ráckevei Duna Intéző Bizottság. Elkészült az üdülőövezet részletes fejlesztési terve, ezenkívül összeállították nyolc község részletes rendezési tervét, s többek között Ráckeve, Szi- getcsép, Szigetújfalu tanácsai már ennek szellemében munkálkodnak. Ugyancsak papírra vetették a ráckevei Duna-ág vízvédelmi tervét, amelyben részletesen kidolgozták, miként óvhatják meg a folyamszakaszt a szennyeződésektől. A Duna-ág mentén folytatták a hét végi parcellák értékesítését: Tököl-erdő, Sziget- csép, Dunavarsány és Ráckeve közelében mintegy 1200 tulajdonos látott hozzá hét végi házának építéséhez. Az üdülőtáj újabb üzletekkel gyarapodott, s megszépültek a községek is. A lakosság 60 000 óra társadalmi munkával járult hozzá a fejlesztéshez. Gyáron belül Szerszám a szerszámhoz Ózd hétszáz éves Ózd lakossága szombaton ünnepelte a város fennállásának hétszázadik évfordulóját. A város, amely a legújabb kutatások szerint már kétezer évvel ezelőtt „eljegyezte” magát a vasgyártással, ma Borsod megye és egyben az ország egyik legjelentősebb nehézipari központja. A felszabadulás óta több ezer új lakással, korszerű kórházzal, orvosi rendelőintézettel, iskolákkal, óvodákkal, bölcsődékkel, áruházzal és ruhagyárral gazdagodott. A gyorsan fiatalodó ősi város jubileumi ünnepén — a Borsod megyei és helyi vezetőkön kívül — részt vett Cse- terki Lajos, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának titkára és dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszter- helyettes. A szentendrei Kéziszerszám Gyárban készülő kalapácsokhoz, vágókhoz, szekercékhez a gyáron belül gyártó szerszámműhely készíti a kovácsoló, öntő és vágó szerszámokat. Ékes János felvétele Október 24-től Budapest - Rómában A napokban megrakott kamionok indulnak Budapestről Olaszországba: tartalmuk — jelképesen — a magyar főváros. A sok száz nagy méretű fotó, a tucatnyi grafika és metszet annak a nagyszabású kiállításnak a kelléke, amely- lyel Budapest bemutatkozik Rómában. Az október 24-én — az olasz főváros egyik előkelő csarnokában, a Mercati di Traianóban — nyíló kiállítás újabb állomása Budapest és Róma kapcsolatainak viszon- zása az elmúlt esztendőben nálunk, az Iparművészeti Múzeumban megrendezett római napoknak. Álmomban csendesek a gépek (A sajtóiéban 40—60—100 tonnás öreg diósgyőri gépeken dolgoznak. A fogaskerekek csörögnek, ha a sajtolóbélyeg lesújt, tompa puffanás hallatszik. A Skoda forgácsoló-automaták zúgó, monoton hangot adnak. Próbálták a fogaskerekeket műanyagra cserélni, de az élettartamuk csökkent. Az itt dolgozók svéd zajvédő vattát dugnak a fülükbe, így csak tompa zaj hallható. A munkások panaszkodnak, hogy a vatta fejfájást okoz, bizonytalanul érzik magukat, félnek, hogy nem veszik észre a hátulról érkező villástargoncát.) ZAJ Mindennap más munkát kapunk, egyik nap nehezebb, ilyenkor állni kell, másnap ülhetünk. A nagy gépek mellett csak állni lehet, igaz, a fárasztóbb munkáért több pénzt kapunk. Azért is cserélgetjük a fiatalokat, hogy a forint is nagyjából egyforma legyen. Odakészítem magamnak az anyagot, megindítom a gépet, a mélyhúzón gombot nyomunk, másutt kart húzunk vagy pedált taposunk. Háromnégy kilós a fürdőszobakályha lemeze, akkora, mint egy íróasztaltető, csak ketten tudjuk a gépbe illeszteni, egy műszakban két dolgozó 1500 lemezt sajtol, a felét írják fel az én normalapomra. Minden zörög, a lyukasztásnál nincs olyan nagy zaj, a mélyhúzó kellemes hangot ad, zümmögőt, duruzsolót, amikor csattan a gép, dübörög a műhely. A hatvanhárom tonnás gépek fülsiketítőén csilingelnek, ha bekapcsolják, már za- jonganak. A lemezek általában olajosak, nem okoznak zajt. Kedvenc gépem a mélyhúzó, keresni is ezen lehet a legtöbbet, fotocellák vannak rajta, bátrabban dolgozhat az ember, hiába zöttyen nagyot, nem idegesít. változaLegyűröm | A műhelyben tos zaj, a az automata esztergapadsoron a szálvezető cső csörömpöl, ez eltörpül a présgépek zaja mellett. Attól függ, hogy milyen méretű darabokat vágunk le a lemezleszabón, a vékonynál zuhanó, a vastagnál tompa az ütés. A targoncások itt hosz- szabban nyomják a dudát. Én az összes zajból csak a saját gépem zörgését hallom, a lemez berezonálásától remeg az egész testem. A zaj az egész műhelyt megrezegteti, de már megszoktam. Idegesít a zaj, de ideges nem lehetek, mert akkor nem tudok dolgozni. Inkább letargikusabb vagyok. Ritkán beszélgetünk, darabbérben dolgozunk. Mi megértjük egymást akkor is, ha nem kiabálunk. Nem tudom hogyan, de csak ránézünk a munkatársra, s már tudjuk, hogy mit akar. A leggyengébb hangot is meghalljuk. Normában dolgozunk, tízperoenként szünetet lehetne tartani, hogy csökkenjen az idegfeszültségünk, de akkor csendnek kellene' lenni. Reggel hat után egy óra kell, amíg megszokom a zajt. Minden attól függ, hogy milyen Idegállapotban jövök be, hogyan aludtam. Többször idegesen érkezem, vagy a munka- beosztás miatt leszek ideges. Ha rossz a kedvem, nem fogom a zajra, hiszen mások nyugodtan dolgoznak, az nem lehet, hogy csak engem idegesít. (Mérés még nem volt a sajtóiéban, de az itteni vezetők szerint 60—8p decibel között lehet a zajszint. A dolgozók semmiféle védőeszközt nem szívesen használnak. A fülvédő nem jó, zavarja viselőjét, s csak az éles, szúró hangokat szűri ki. A dolgozókra nem lehet rákényszeríteni a védekezést. Csak a technológiai változtatás vezetne eredményre, a korszerűsítés. Most egy kétszáz tonna nyomóerejű svéd hidraulikus sajtót vásároltak, amely teljesen zajtalan, mechanikus meghajtása nincs, csúszó szerkezetek kapcsolódnak egymásba. Nehéz a modern gépek beszerzésére rábírni a vezetőket, nem is olyan régen egy olyan öreg berendezést vettek, amelyet fel sem szereltek, az udvaron hagytak, mint muzeális tárgyat.) Fóti Péter a belső feszültséget, összeveszek a munkatársaimmal, sírok, ritkán káromkodom. És győzködöm magam: tegnap is itt dolgoztam, holnap is itt fogok — én vagyok a hibás. Ha nem csinálom, másnak kell elvégeznie. Hamál Károlyné vagyok, a Mechanikai Művek gépmunkása. 1951 óta dolgozom a vállalatnál, tizennégy éve vagyok a sajtolóüzemben. Régebben szűk, még zajosabb, nyomorúságos körülmények között végeztem feladatom. A műhely megváltozott, de a zaj is erősödött, mert több lett a gép. Egy fiam van, már a vállalatnál dolgozik, a gyárból mentem férjhez. A párt-vb tagja vagyok. Magammal sosem foglalkoztam, érzékeny, ideges gyerek voltam, talán a zajtól fokozódott érzékenységem. Ma már hamarabb kezdek sírni, olyan dolgokon, amit más nem venne a szívére. Ha már megszoktam a zajt, nem zavar, elfoglal a munkám.------------------ kénytelen vaI Otthon | gyök bekap----------------- csolni a rádiót, me rt a csönd idegesít. Munka után még vagy két óráig hallom a zajt. Gyakran éjjel álmomban is dolgozom, de érdekes, ilyenkor csendes a műhely, mennek a gépek, még- sincs egy pisszenés sem — ilyen’ tr jól érzem magam, s bár álmomban is sajtoltam, mégsem ébredek fáradtan. NINCSEN E szócska karrierje egyben metszete a termelés és az értékesítés kapcsolataiban meglevő ellentmondásoknak, visszásságoknak is. Nincsen, mondják az üzletben, s teszik ezt azért, mert előttük már — amikor a termelőüzem alapanyagot rendelt, félkészárut kívánt vásárolni, amikor a nagykereske-' delem készletei a minimális alá apadtak stb. — jó néhányan ugyanezt válaszolták. S hiba lenne azt gondolni, hogy csakis kényelmességet, tehetetlenkedést, felelősségtologatást takarhat a nincsen; rejlik mögötte más is. Tegyük fel — mint ahogy valójában történt — a következő kérdést: jobb-e, ha eltűnik egy áru az üzletek polcairól, mintha valamivel drágábban ugyan, de továbbra is kapható? A kérdés elhangzott a Pest megyei fémipari és Kéziszerszámgyártó Vállalatnál, ahol a termékszerkezet vizsgálta, a gazdaságtalan termelés elemzése során megállapíthatták: a kézi- szerszámok előállítására ráfizetnek. Jó néhány intézkedéssel, szervezési, technikai, technológiai teendővel csupán mérsékelhetik a veszteséget, de teljesen nem szüntethetik meg. Vagy abbahagyják tehát a gyártást — holott a kéziszerszám így is az állandó hiánycikkeik listáján szerepel — vagy mintegy 20 százalékos áremelést kell kérniük az illetékes hatóságoktól. S az eddig sem túl egyszerű dolog ekkor végképp bonyolulttá vált. Hiszen a szentendrei vállalatnál tények bizonyítják a veszteséget, ám az áremelésre ki mondana könnyen igent? A termék viszont hiányzik, a vevők hiába keresik a különböző kéziszerszámokat. Legyen tehát behozatal. Lett. A hazai termék áránál 40—50 százalékkal drágábban... C supán egyetlen eset a sok hasonló közül a fenti — mert ugyanígy szólhatnánk az Ipari Szerelvény és Gépgyár dilemmájáról, ahol az anyagárak növekedése következtében maximált árkategóriába tartozó termékeik váltak veszteségessé —, de elegendő arra, hogy érzékeltesse o termékszerkezet változtatásának, a gazdaságtalan termelés vizsgálatának bonyolultságát. Napjaink e rendkívül fontos, s joggal megkülönböztetett figyelmet élvező teendője nehéz próba nemcsak az üzemek, hanem az irányító szervek számára is. Vannak egyértelmű dolgok. Vannak azután olyan esetek, amelyeknél ugyan kimutatható a vállalati veszteség, de azzal szemben népgazdasági nyereség áll. (Ahogyan ennek fordítottja sem ritka!) Mód nyílik arra is, hogy a jelenleg gazdaságtalan terméket — így sokféle textilárut — a technikai feltételek korszerűsítésével nyereséghozóvá tegyék. Aligha lenne elég egy újságoldal a variációk felsorolására, bizonyítva: nincs séma, nincs általános érvényű mérce, ahány áru, annyiféle az indoklás. Azért lényeges mindezeket hangsúlyozni, mert a közvélekedés hajlamos elmosni a különböző dolgokat elválasztó határokat, s mindenféle árváltozást kárhoztatni, mindenféle hiánycikk esetében a nemtörődömséget emlegetni, holott nem azonos folyamatok jelenségeiről van szó. Elkerülhetetlen, mert gazdasági fejlődésünk egyik lényeges tényezője annak tisztázása, hogy a különböző termékek valójában mibe kerülnek a társadalomnak? Bármilyen furcsán hangzik ugyanis, ilyen elemzések csak a legutóbbi években készülnek, korábban sehol nem állapíthatták meg egyértelműen, hogy valami — az össztársadalmi munkaráfordításokat nézve — nyereséget hoz, vagy veszteséget okoz. A gazdaságtalan termelés visszaszorítása, s ami ettől elválaszthatatlan, a tényleges értéket tükröző, azt megközelítő árrendszer kialakítása társadalmi érdek; a nemzeti jövedelem növelésének, azaz az életszínvonal emelésének forrása. M ás dolog az a fajta áremelés, amelynek semmiféle valós indoka nincs, amikor a termék nem sűrít magába a korábbinál nagyobb értéket, de mégis drágábban adják. S ugyancsak más az olyan áruk eltűnése a pultokról, amelyek kevésbé keresettek, amelyek a társadalom pénzén — az állami dotáció segítségével — váltak eladhatóvá, mint amikor a rossz szervezés, a felelőtlenség, az ellátás iránti közömbösség vezet zavarokhoz. Amíg tehát a dolgok egyik csoportja miatt jogos a türelmetlenség, az elégedetlenség, sőt bizonyos esetekben a felháborodás, a másik csoport számára nemcsak a szervezeti keretek létrehozása szükséges — ami napjainkban több-kevesebb eredménynyel, de már megtalálható —, hanem annak a közgondolkodásnak, légkörnek a megteremtése is, ami megértéssel fogadja, sőt, támogatja a közérdeket szolgáló folyamatot. Soron levő teendőinket nem oszthatjuk fel úgy, hogy amennyiben népszerűek, akkor előbbre, ha meg népszerűtlenek, akkor hátrább kerülnek. Siralmas helyzet keletkezhetne így, s ezért csakis a társadalmi érdek lehet a mérce. Ami szükséges, azt meg kell tenni, ám ami a társadalmi érdek ellenében szeretne érvényesülni, azt nem elég elítélni; ott csattogjon a nyesőolló. Ha sűrűbben és hangosabban .jut el fülünkbe hangja, akkor a közvélekedés is könnyebben döntheti el, hogy mi az, ami ápolásra érdemes, s mi az, ami nyesésre érett. Mészáros Oltó
