Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-15 / 244. szám
2 ""^fCirtap tm. OKTOBER 18., TASAWMP J. G Ohira missziója MIKÖZBEN Ohira japán külügyminiszter útiakéit, hogy Uj-Zelandot érintve az Egyesült Államokba, majd a Szovjetunióba utazzon, két másik japán politikus is külföldi misszióra indult, mélyeknek feladata, hogy megmagyarázzák az érdekelt országoknak a japán—kínai közeledés okait és eloszlassák az ezzel kapcsolatos félelmeket a délkelet- ázsiai vezetők körében. E japán politikusok, hivatkozva a pekingi csúcstalálkozóról kiadott nyilatkozatra, próbálják meggyőzni az érdekelt államférfiakat, hogy Japán és Kína megállapodása nem irányul harmadik országok ellen, s hogy Japán és Kína nem törekszik egyeduralomra Ázsiában. Kérdéses azonban, hogy el lehet-e oszlatniok a japánoknak azokat a félelmeket és gyanúkat, amelyek eluralkodtak az ázsiai országokban a pekingi csúcstalálkozó kapcsán. A JAPAN KÜLÜGYMINISZTER új-zélandi látogatása is ezt a óéit szolgálja, majd hétfőn kezdődő látogatása az Egyesült Államokban ezen túlmenően kitér a japán —amerikai katonai együttműködésre, illetve a két ország közti gazdasági ellentétek kérdésére. Ohira Nixonnal és Rogersszel találkozik Washingtonban, majd mielőtt tovább utazna Moszkvába, New Yorkban találkozik Waldheim ENSZ-főtitkárral is. OHIRA szovjetunióbeli látogatása október 21-én kezdődik. Moszkvai tárgyalásainak előjelei kedvezőek. E héten ugyanis háromhónapos távoliét után visszaérkezett Tokióba Trojanovszkij szovjet nagykövet és átadta Tanaka japán miniszterelnöknek Leonyid Brezsnyev személyes üzenetét, mely válasz a japán miniszterelnök hozzá intézett — pekingi látogatása előtti — levelére. Trojanovszkij és Tanaka megegvezett abban, hogy meggyorsítják a szovjet—japán békeszerződés előkészítő tanácskozásait. Kétségtelen, hogy e téma lesz Ohira moszkvai tárgyalásainak központjában. BÁR a japán kormány továbbra is a békeszerződés elő- feltételénék tekinti a Szovjetunióval szemben támasztott területi követelések teljesítését, hírek szerint a Tanaka- kormány máris hajlik az „észszerű kompromisszumra”, figyelemmel a gazdasági megfontolásra. Miként Tanaka ja* pán miniszterelnök legutóbb kijelentette: „Jók a perspektívái a szibériai japán—szovjet kooperációnak s lehetőség nyílik arra. hogy egymilliárd dollárra növeljék Japán és a Szovjetunió kétoldalú kereskedelmének volumenét.” Nyilvánvaló, hogy Japánnak alapvető érdeke, hogy rendezze végérvényesen kapcsolatait a Szovjetunióval, miután új alapokra helvezte az USA-val és a Kínai Népköztársasággal való viszonyát. Alacs B. Tamás A SZOVJETUNIÓBAN szombaton újabb Molnyija—1 távközlési szputnyikot bocsátottak fel. Feladata, hogy biztosítsa a nagy távolságú rádió- telefon- és távírórendszer működését, valamint a szovjet központi televízió programjainak továbbítását az Orbita adóhálózatnak a távoli északon, Szibériában, a Távol-Keleten és Közép-Ázsiában elhelyezkedő állomásaira. MOSZKVÁBAN közölték, hogy október 13-án, helyi idő szerint 21.50 órakor a sereme- tyevói repülőtér körzetében szerencsétlenül járt egy utas- szállító repülőgép, amely Le- ningrádból tartott Moszkvába. Az utasok és a személyzet tagjai halálukat lelték. A KUREI HAJÓGYÁRBAN vízre bocsátották a 447 000 tonna ürtartalmú Globtik To- kyót, a világ legnagyobb olajtartályhajóját. A 379 méter hosszú, 36 méter széles tartályhajó egy-egy útján 580 millió liter kőolajat szállít majd. A HÉT KRÓNIKÁJA Dráma a Visszaadott Kard Tavától nem messze... Egy tolmács halálára — Két csatorna és három hét A holtpont áj eleme — Bizakodó Európa Mindig furcsa érzés, amikor egy személyes emlék drámai jelentésként tér vissza a világlapok címoldalain. Hanoi központjában, nem messze a Visszaadott Kard Tavától, magam is jártam a francia főmegbízotti hivatal pálmafák övezte épületeiben. A VDK fővárosából érkezett híradások azonban arról tudósítottak a héten, hogy a francia diplomáciai missziót amerikai bomba találta telibe. Susini főmegbízott súlyos égési sebekkel fekszik s bőrátültetésre szorul; a mosolygós vietnami tolmács, öt gyermek apja, aki annak idején kalauzom volt — nincs már az élők sorában... Aligha valószínű, hogy az amerikaiak szándékosan a NATO szövetséges diplomatáit vettélj volna célba, néhány órával azután, hogy a Párizsban tárgyaló Kissinger, elnöki főtanácsadó, közvetítői szerepre kérte Franciaországot. Ám az egyre folytatódó és fokozódó légiháború során már eddig is számtalanszor bebizonyosodott, hogy mialatt „hadicél- pontokról’’ beszél a Pentagon, valójában lakóházak, egészség- ügyi és kulturális intézmények. templomok válnak a pusztítás martalékává. Az amerikaiak indokínai háborús bűneit vizsgáló nemzetközi bizottság amely a dán miniszterelnök jelenlétében, éppen a héten kezdte meg a koppenhágai ülésszakát, kötetnyi bizonyító anyaggal tudja mindezt alátámasztani. A Hanoi belvárosa felett robbant bombák mindenesetre különös kísérőül szolgáltak a Vietnammal kapcsolatban felgyorsult diplomáciai tevékenységhez, amely két csatornán is folyik. Csütörtök délelőtt megtartottál: a szokásos Vietnam-konferencia 163. ülését. közben azonban az eddigi leghosszabb bizalmas tárgyalási szakasznak is tanúi lehettünk. Négy ízben ült össze Kissinger Le Dúc Thóval s a tanácskozások titkos jellege miatt nem lehetnek hitelt érdemlő információink. Valószínűnek látszik, hogy a vita elsősorban a saigoni rendszer jövője körül bontakozott ki, s jól ismert a vietnami álláspont, amelv hármas koalíciós kormányzattal kívánja felváltani a Thieu-rezsimet. Tényleges haladásra csak akikor lehet számítani, ha Washington elvben hozzálátni egv liven megoldáshoz. Ennek mindeddig nincs semmifajta jele, sőt a hét végére az „optimista” amerikai nyilatkozatok is mér- téktartóbbak lettek. Több francia lap a korábbi, mesterkéltnek tűnő derűlátást, valamint a látványos mellék- zöngéket — így Kissinger többszöri be- és kicsomagolását — annak tulajdonítja, hogy McGovern ezekben a napokban tette közzé vietnami béketervét. Jóllehet a jelenlegi helyzet szerint, három héttel az elnökválasztások előtt, Nixon behozhatatlannak tűnő vezetést szerzett — mégis sebezhetőnek érezheti magát a vietnami háború ügyében és csökkenteni szerette volna demokratapárti vetély- társa bejelentéseinek hatását. A nemzetközi politikában egyaránt vannak jó hírek és rossz hírek — ezzel a gondolattal kezdte felszólalását hazánk külügyminisztere, Péter János, amikor felszólalt az ENSZ-közgyűlés általános vitájának utolsó napján. Száz- huszonöt ország képviselői fejtették ki ezúttal nézeteiket a nemzetközi helyzet egészéről, véleményeik híven tükrözték a világpolitikában végbemenő ellentétes folyamatokat. Rossz hírek érkeznek Délkelet-Ázsiá- ból és kedvezőtlen az a holtpont, amely továbbra is jellemzi a közel-keleti válságot. (Igaz, ebben a tekintetben is vannak új elemek: Szidki egyiptomi miniszterelnök holnap, hétfőn kezdi meg moszkvai megbeszéléseit, s ezzel ösz- szefüggésben több egyiptomi lap — eltérően korábbi cikkeitől — a kétoldalú kapcsolatok gyorsabb fejlesztését sürgette ...) Vannak viszont biztató fejlemények, elsősorban kontinensünkön, Európában. Jelentős konzultációk folytak a Szovjetunió és az NSZK között (Moszkvában négyórás négyszemközti tanácskozás DZSEMAL BIJEDICS, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (a kormány) elnöke fogadta Nyikolaj Fagyejevet, a KGST titkárát, aki a jugoszláv kormány vendégeként tartózkodik Jugoszláviában. A NEW YORK CITY baletttársulata szombaton befejezte vendégszereplését a Szovjetunióban. Az együttes Kijev- ben, Leningrádban, Tbilisziben és Moszkvában lépett fel. Brezsnyev és Bohr között), s folytatódott a két német állam párbeszéde is. Az NDK pozícióját a nemzetközi életben tovább erősítette India kormányának elhatározása a diplomáciai kapcsolatok felvételére. Két év alatt húsz ország részesítette teljes nemzetközi jogi elismerésben a demokratikus német államot. Az NSZK sem volt tétlen, hiszen Scheel külügyminiszter Pekingben járt s befejezett ténnyé vált a kínai—nyugatnémet kapcsolatok már korábban bejelentett felvétele. (A normalizálás természetesen mindig örvendetes jelenség, de nehéz lenne elfeledkezni róla, hogy a kínai külpolitika — sajnos az ENSZ- vitában is ez bizonyosodott be — változatlanul előtérbe helyezi a szovjetellenességet s ilyen hátsó gondolatokkal „nyit” a nyugati országok felé is.. .) Az NSZK-ban azonban a belső ügyek állnak előtérben. A héten tartotta meg programadó választási kongresszusát az ellenzéki kereszténydemokrata párt, illetve a szociáldemokrata kormánypárti Brandték ezúttal határozottabban bírálták a jobboldali demagógiát s offenzívába lendültek. A CDU tanácskozásán hangerőben nem volt hiány, de hiány volt konstruktív javaslatokban. Ezzel szemben teljes mellel kiálltak az enyhülés ellen s a „keleti politika” felülvizsgálatát, átértékelését helyezték kilátásba. Elfeledkeznek azonban arról, hogy az NSZK magatartásában bekövetkezett változások nem kizárólag Brandt koalíciójának jóindulatát tükrözik. A szociáldemokrata—szabaddemokrata kabinet felismerte a „keleti politika” objektív előnyeit és szükségszerűségét, de ezek a körülmények továbbra is hatnak, függetlenül a választások kimenetelétől... Réti Ervin JOLIOT-CURIE EMLÉKÉREMMEL tüntette ki szombaton Havannában Fidel Cast- rót, a kubai forradalmi kormány miniszterelnökét a Béke-világtanács. INDIA északkeleti részében, Assam államban tizedik napja tartanak az összetűzések a bengáli nyelvet és a helyi nyelvjárást beszélő lakosok közötti A halálos áldozatok száma hatra emelkedett. Hét végi jelentések Hétfő: Moszkvában Brezsnyev fogadja B&hr nyugatnémet államtitkárt — Waldheim ENSZ-főtitkár magyarországi meghívást fogad eL Kedd: Bizalmas tárgyalások Párizsban a vietnami problémáról — A Béke-vi- 1 ág tanács elnökségi ülése Santiago de Chilében. Szerda: Péter János felszólalása az ENSZ-közgyü- lés általános vitájában — Amerikai légitámadás a hanoi francia misszió ellen. Csütörtök: As Mol nil tárgyalásai a szovjet vese tőkkel — Szociáldemokrata választási kongresszus Dort- mundban. Péntek: A nyugatnémet külügyminiszter befejezi kínai látogatását — A brit konzervatívok értekezlete Bla ckpoolban. Szombat: Az amerikaiak indokínai háborús bűneit vizsgáló bizottság tanácskozása Koppenhágában — Fokozódó belpolitikai feszültség Chilében. Mohammed Re/a Pahlavi, Irán sahin- sahja, szerdán Moszkvában meglátogatta és megkoszorúzta a Lenin Mauzóleumot. Csi Peng-fej, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere és Walter Scheel, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere Pekingben egyezményt írtak alá a két állam közti diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Wiesbadenben szerdán befejeződtek a CDU, Dortmundban csütörtökön és pénteken megtartották az SPD választási kongresszusát. Az utóbbi fő jelszava, mint a képen is olvasható: „Folytatni a sikert, Willy Brandt kancellárnak maradnia kell”. Kanadában október 30-án tartják az általános választásokat. A politikusok a választók bizalmának megszerzésére mindent megtesznek. Trudeau kanadai miniszterelnök épp az Ontarióban levő Kitchener város Október-fesztiválját nyitja meg. Sztrájkolnak Honoluluban a kikötői és raktári munkások. 1949 óta ez az első nagyszabású, sztrájk Hawaii szigetén. Miért igen? „Intenzív” szakaszba érkeztek az amerikai—szovjet kereskedelmi tárgyalások, ami lehetővé teszi a jelentős előrehaladást — jelentette ki csütörtökön Peter Peterson amerikai kereskedelemügyi miniszter, aki a tárgyalásokon részt vevő amerikai delegációt vezeti. A szovjet delegáció vezetője, Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter szerdán este érkezett Washingtonba. A két ország kereskedelmi szakértői a múlt héten kezdték meg tárgyalásaikat. Mint ismeretes, Nixon elnök moszkvai látogatása nyomán hozták létre a szovjet—amerikai kereskedelmi bizottságot, amely első ülését július 20. és augusztus 1. között tartotta Moszkvában. Gennagyij Siskin, a TASZSZ hírügynökség New York-i tudósítója a szovjet—amerikai kereskedelem alakulásához fűzött kommentárjában megállapította, hogy az Egyesült Államokban széles körű törekvés tapasztalható a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. Mint a tudósító írja, az Egyesült Államokban a szovjet—amerikai kereskedelem kérdéseiben kialakult vélemények harca azoknak a történelmi jelentőségű megállapodásoknak az általános elemzése jegyében folyik, amely megállapodásokat a szovjet és az amerikai vezetők Moszkvában a májusi csúcstalálkozó idején kötöttek. Már eddig is számos amerikai részvénytársaság kérte együtt, vagy külön-külön a kormányt, hogy szüntesse meg a szovjet—amerikai kereskedelmet sújtó diszkriminációs korlátozásokat, és biztosítsa a Szovjetunió számára a legnagyobb kedvezmények elvéti Az Egyesült Államok, a Szovjetunió, valamint más szocialista országok közötti kereskedelem fejlesztésében különösen a gépipari és a villamosipari ágazatok érdekeltek, amelyeket sokkal jobban sújtotta az 1969—1971-ben történt visszaesés, mint a többi iparágat. Nem ok nélkül jelentette ki a közelmúltban Gray, az amerikai gépipari cégek országos szövetségének alelnöke: „Az Egyesült Államok a világpiacon nem tud megküzdeni a konkurrenciával, ha nem adja el termékeit a világ harmadik részének.” Az érdekelt üzleti körök nyomására az amerikai kongresszus részlegesen felülvizsgálta azt az exportellenőrzési törvényt, amelyet 1949- ben hoztak, és amely lehetővé tette a szovjet—amerikai kereskedelem bizonyos mértékű bővítését. Ebben nem kis szerepet játszott az amerikai kereskedelemügyi minisztérium is. Az Utóbbi időben észrevehető változások tapasztalhatók az amerikai szakszervezeti vezetőknek a szovjet—amerikai kereskedelemmel kapcsolatos állásfoglalásában is. Még a szovjetellenes nézeteikről ismert jobboldali szakszervezeti vezetők is gyakran sürgetik a szovjet —amerikai gazdasági kapcsolatok fejlesztését. Ugyanakkor az Egyesült Államokban változatlanul működnek olyan befolyásos csoportok, amelyek fékezik a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztését. Mint Victor Perlaw, ismert amerikai közgazdász kijelentette: a szovjet—amerikai kereskedelem fejlesztésének ellenzői között elsősorban a katonai ipari komplexum és a Pentagon hangadóit találjuk. De közöttük van néhány hatalmas monopolista csoportosulás, főként a nemzetközi olajkartell. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését ellenző erők abban látják legfőbb feladatukat, hogy minden eszközzel fékezzék e területen a pozitív változásokat, vagy pedig borsos árat fizettessenek a Szovjetunióval. Kedvenc érvük, hogy a Szovjetunió „semmivel sem” tud kereskedni Nyugaton. Mérvadó amerikai körök azonban erőteljesen szembeszegülnek a szovjet—amerikai együttműködés távlatainak ilyen jellegű megítélésével. Az amerikai üzletemberekre nagy hatást gyakoroltak azok a megállapodások, amelyeket olyan ismert amerikai társaságokkal kötöttek, mint a Reynolds Metals Company, vagy a Kaiser Aluminium and Chemical cég és mások, számos szovjet technológiai eljárás felhasználásáról. Az e megállapodásokról szóló nyilatkozatok főként azt hangsúlyozták, hogy a szovjet felszerelés és a technológia nagy gazdasági hatékonyságot biztosít számos amerikai társaságnak. A Technology Corporation of Reading például kiszámította, hogy a vékony falú csövek gyártására szolgáló szovjet berendezés 25 százalékos termelési költségmegtakarítást tesz lehetővé a vállalatoknál, és jelentős mértékben meghosszabbítja a csövek élettartamát.
