Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

2 ""^fCirtap tm. OKTOBER 18., TASAWMP J. G Ohira missziója MIKÖZBEN Ohira japán külügyminiszter útiakéit, hogy Uj-Zelandot érintve az Egye­sült Államokba, majd a Szov­jetunióba utazzon, két másik japán politikus is külföldi misszióra indult, mélyeknek feladata, hogy megmagyaráz­zák az érdekelt országoknak a japán—kínai közeledés okait és eloszlassák az ezzel kapcso­latos félelmeket a délkelet- ázsiai vezetők körében. E ja­pán politikusok, hivatkozva a pekingi csúcstalálkozóról ki­adott nyilatkozatra, próbálják meggyőzni az érdekelt állam­férfiakat, hogy Japán és Kína megállapodása nem irányul harmadik országok ellen, s hogy Japán és Kína nem tö­rekszik egyeduralomra Ázsiá­ban. Kérdéses azonban, hogy el lehet-e oszlatniok a japá­noknak azokat a félelmeket és gyanúkat, amelyek eluralkod­tak az ázsiai országokban a pekingi csúcstalálkozó kap­csán. A JAPAN KÜLÜGYMI­NISZTER új-zélandi látoga­tása is ezt a óéit szolgálja, majd hétfőn kezdődő látogatá­sa az Egyesült Államokban ezen túlmenően kitér a japán —amerikai katonai együttmű­ködésre, illetve a két ország közti gazdasági ellentétek kér­désére. Ohira Nixonnal és Rogersszel találkozik Washing­tonban, majd mielőtt tovább utazna Moszkvába, New York­ban találkozik Waldheim ENSZ-főtitkárral is. OHIRA szovjetunióbeli lá­togatása október 21-én kezdő­dik. Moszkvai tárgyalásainak előjelei kedvezőek. E héten ugyanis háromhónapos távoliét után visszaérkezett Tokióba Trojanovszkij szovjet nagykö­vet és átadta Tanaka japán miniszterelnöknek Leonyid Brezsnyev személyes üzenetét, mely válasz a japán minisz­terelnök hozzá intézett — pe­kingi látogatása előtti — leve­lére. Trojanovszkij és Tanaka megegvezett abban, hogy meg­gyorsítják a szovjet—japán bé­keszerződés előkészítő tanács­kozásait. Kétségtelen, hogy e téma lesz Ohira moszkvai tárgyalá­sainak központjában. BÁR a japán kormány to­vábbra is a békeszerződés elő- feltételénék tekinti a Szovjet­unióval szemben támasztott területi követelések teljesíté­sét, hírek szerint a Tanaka- kormány máris hajlik az „ész­szerű kompromisszumra”, fi­gyelemmel a gazdasági meg­fontolásra. Miként Tanaka ja* pán miniszterelnök legutóbb kijelentette: „Jók a perspektí­vái a szibériai japán—szovjet kooperációnak s lehetőség nyí­lik arra. hogy egymilliárd dol­lárra növeljék Japán és a Szovjetunió kétoldalú kereske­delmének volumenét.” Nyilvánvaló, hogy Japánnak alapvető érdeke, hogy rendez­ze végérvényesen kapcsolatait a Szovjetunióval, miután új alapokra helvezte az USA-val és a Kínai Népköztársasággal való viszonyát. Alacs B. Tamás A SZOVJETUNIÓBAN szombaton újabb Molnyija—1 távközlési szputnyikot bocsá­tottak fel. Feladata, hogy biz­tosítsa a nagy távolságú rádió- telefon- és távírórendszer mű­ködését, valamint a szovjet központi televízió programjai­nak továbbítását az Orbita adóhálózatnak a távoli észa­kon, Szibériában, a Távol-Ke­leten és Közép-Ázsiában elhe­lyezkedő állomásaira. MOSZKVÁBAN közölték, hogy október 13-án, helyi idő szerint 21.50 órakor a sereme- tyevói repülőtér körzetében szerencsétlenül járt egy utas- szállító repülőgép, amely Le- ningrádból tartott Moszkvába. Az utasok és a személyzet tagjai halálukat lelték. A KUREI HAJÓGYÁRBAN vízre bocsátották a 447 000 tonna ürtartalmú Globtik To- kyót, a világ legnagyobb olaj­tartályhajóját. A 379 méter hosszú, 36 méter széles tar­tályhajó egy-egy útján 580 millió liter kőolajat szállít majd. A HÉT KRÓNIKÁJA Dráma a Visszaadott Kard Tavától nem messze... Egy tolmács halálára — Két csatorna és három hét A holtpont áj eleme — Bizakodó Európa Mindig furcsa érzés, amikor egy személyes emlék drámai jelentésként tér vissza a világ­lapok címoldalain. Hanoi köz­pontjában, nem messze a Visszaadott Kard Tavától, ma­gam is jártam a francia fő­megbízotti hivatal pálmafák övezte épületeiben. A VDK fő­városából érkezett híradások azonban arról tudósítottak a héten, hogy a francia diplomá­ciai missziót amerikai bomba találta telibe. Susini főmegbí­zott súlyos égési sebekkel fek­szik s bőrátültetésre szorul; a mosolygós vietnami tolmács, öt gyermek apja, aki annak idején kalauzom volt — nincs már az élők sorában... Aligha valószínű, hogy az amerikaiak szándékosan a NATO szövetséges diplomatáit vettélj volna célba, néhány órával azután, hogy a Párizs­ban tárgyaló Kissinger, elnöki főtanácsadó, közvetítői szerep­re kérte Franciaországot. Ám az egyre folytatódó és fokozó­dó légiháború során már eddig is számtalanszor bebizonyoso­dott, hogy mialatt „hadicél- pontokról’’ beszél a Pentagon, valójában lakóházak, egészség- ügyi és kulturális intézmé­nyek. templomok válnak a pusztítás martalékává. Az amerikaiak indokínai háborús bűneit vizsgáló nemzetközi bi­zottság amely a dán minisz­terelnök jelenlétében, éppen a héten kezdte meg a koppenhá­gai ülésszakát, kötetnyi bizo­nyító anyaggal tudja mindezt alátámasztani. A Hanoi belvárosa felett robbant bombák mindeneset­re különös kísérőül szolgáltak a Vietnammal kapcsolatban felgyorsult diplomáciai tevé­kenységhez, amely két csator­nán is folyik. Csütörtök dél­előtt megtartottál: a szokásos Vietnam-konferencia 163. ülé­sét. közben azonban az eddigi leghosszabb bizalmas tárgyalá­si szakasznak is tanúi lehet­tünk. Négy ízben ült össze Kissinger Le Dúc Thóval s a tanácskozások titkos jellege miatt nem lehetnek hitelt ér­demlő információink. Valószí­nűnek látszik, hogy a vita el­sősorban a saigoni rendszer jövője körül bontakozott ki, s jól ismert a vietnami állás­pont, amelv hármas koalíciós kormányzattal kívánja felvál­tani a Thieu-rezsimet. Tény­leges haladásra csak akikor le­het számítani, ha Washington elvben hozzálátni egv liven megoldáshoz. Ennek minded­dig nincs semmifajta jele, sőt a hét végére az „optimista” amerikai nyilatkozatok is mér- téktartóbbak lettek. Több francia lap a korábbi, mesterkéltnek tűnő derűlátást, valamint a látványos mellék- zöngéket — így Kissinger többszöri be- és kicsomagolá­sát — annak tulajdonítja, hogy McGovern ezekben a napokban tette közzé vietnami béketervét. Jóllehet a jelen­legi helyzet szerint, három héttel az elnökválasztások előtt, Nixon behozhatatlannak tűnő vezetést szerzett — még­is sebezhetőnek érezheti ma­gát a vietnami háború ügyé­ben és csökkenteni szerette volna demokratapárti vetély- társa bejelentéseinek hatását. A nemzetközi politikában egyaránt vannak jó hírek és rossz hírek — ezzel a gondo­lattal kezdte felszólalását ha­zánk külügyminisztere, Péter János, amikor felszólalt az ENSZ-közgyűlés általános vi­tájának utolsó napján. Száz- huszonöt ország képviselői fej­tették ki ezúttal nézeteiket a nemzetközi helyzet egészéről, véleményeik híven tükrözték a világpolitikában végbemenő ellentétes folyamatokat. Rossz hírek érkeznek Délkelet-Ázsiá- ból és kedvezőtlen az a holt­pont, amely továbbra is jel­lemzi a közel-keleti válságot. (Igaz, ebben a tekintetben is vannak új elemek: Szidki egyiptomi miniszterelnök hol­nap, hétfőn kezdi meg moszk­vai megbeszéléseit, s ezzel ösz- szefüggésben több egyiptomi lap — eltérően korábbi cik­keitől — a kétoldalú kapcso­latok gyorsabb fejlesztését sür­gette ...) Vannak viszont biztató fej­lemények, elsősorban konti­nensünkön, Európában. Jelen­tős konzultációk folytak a Szovjetunió és az NSZK kö­zött (Moszkvában négyórás négyszemközti tanácskozás DZSEMAL BIJEDICS, a Ju­goszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (a kormány) elnöke fo­gadta Nyikolaj Fagyejevet, a KGST titkárát, aki a jugoszláv kormány vendégeként tartóz­kodik Jugoszláviában. A NEW YORK CITY balett­társulata szombaton befejezte vendégszereplését a Szovjet­unióban. Az együttes Kijev- ben, Leningrádban, Tbiliszi­ben és Moszkvában lépett fel. Brezsnyev és Bohr között), s folytatódott a két német állam párbeszéde is. Az NDK pozí­cióját a nemzetközi életben tovább erősítette India kor­mányának elhatározása a dip­lomáciai kapcsolatok felvételé­re. Két év alatt húsz ország részesítette teljes nemzetközi jogi elismerésben a demokra­tikus német államot. Az NSZK sem volt tétlen, hiszen Scheel külügyminiszter Pekingben járt s befejezett ténnyé vált a kínai—nyugatnémet kapcsola­tok már korábban bejelentett felvétele. (A normalizálás ter­mészetesen mindig örvendetes jelenség, de nehéz lenne el­feledkezni róla, hogy a kínai külpolitika — sajnos az ENSZ- vitában is ez bizonyosodott be — változatlanul előtérbe he­lyezi a szovjetellenességet s ilyen hátsó gondolatokkal „nyit” a nyugati országok fe­lé is.. .) Az NSZK-ban azonban a belső ügyek állnak előtérben. A héten tartotta meg prog­ramadó választási kongresszu­sát az ellenzéki keresztényde­mokrata párt, illetve a szociál­demokrata kormánypárti Brandték ezúttal határozottab­ban bírálták a jobboldali de­magógiát s offenzívába lendül­tek. A CDU tanácskozásán hangerőben nem volt hiány, de hiány volt konstruktív javas­latokban. Ezzel szemben tel­jes mellel kiálltak az enyhü­lés ellen s a „keleti politika” felülvizsgálatát, átértékelését helyezték kilátásba. Elfeled­keznek azonban arról, hogy az NSZK magatartásában bekö­vetkezett változások nem ki­zárólag Brandt koalíciójának jóindulatát tükrözik. A szociál­demokrata—szabaddemokrata kabinet felismerte a „keleti politika” objektív előnyeit és szükségszerűségét, de ezek a körülmények továbbra is hat­nak, függetlenül a választások kimenetelétől... Réti Ervin JOLIOT-CURIE EMLÉK­ÉREMMEL tüntette ki szom­baton Havannában Fidel Cast- rót, a kubai forradalmi kor­mány miniszterelnökét a Bé­ke-világtanács. INDIA északkeleti részében, Assam államban tizedik napja tartanak az összetűzések a bengáli nyelvet és a helyi nyelvjárást beszélő lakosok közötti A halálos áldozatok száma hatra emelkedett. Hét végi jelentések Hétfő: Moszkvában Brezs­nyev fogadja B&hr nyugat­német államtitkárt — Wald­heim ENSZ-főtitkár ma­gyarországi meghívást fo­gad eL Kedd: Bizalmas tárgyalá­sok Párizsban a vietnami problémáról — A Béke-vi- 1 ág tanács elnökségi ülése Santiago de Chilében. Szerda: Péter János fel­szólalása az ENSZ-közgyü- lés általános vitájában — Amerikai légitámadás a hanoi francia misszió el­len. Csütörtök: As Mol nil tárgyalásai a szovjet vese tőkkel — Szociáldemokrata választási kongresszus Dort- mundban. Péntek: A nyugatnémet külügyminiszter befejezi kínai látogatását — A brit konzervatívok értekezlete Bla ckpoolban. Szombat: Az amerikaiak indokínai háborús bűneit vizsgáló bizottság tanácsko­zása Koppenhágában — Fo­kozódó belpolitikai feszült­ség Chilében. Mohammed Re/a Pahlavi, Irán sahin- sahja, szerdán Moszkvában meglá­togatta és megkoszo­rúzta a Lenin Mau­zóleumot. Csi Peng-fej, a Kí­nai Népköztársaság külügyminisztere és Walter Scheel, a Né­met Szövetségi Köz­társaság külügymi­nisztere Pekingben egyezményt írtak alá a két állam közti diplomáciai kapcso­latok felvételéről. Wiesbadenben szer­dán befejeződtek a CDU, Dortmundban csütörtökön és pén­teken megtartották az SPD választási kongresszusát. Az utóbbi fő jelszava, mint a képen is ol­vasható: „Folytatni a sikert, Willy Brandt kancellárnak maradnia kell”. Kanadában októ­ber 30-án tartják az általános választáso­kat. A politikusok a választók bizalmá­nak megszerzésére mindent megtesznek. Trudeau kanadai miniszterelnök épp az Ontarióban levő Kitchener város Ok­tóber-fesztiválját nyitja meg. Sztrájkolnak Ho­noluluban a kikötői és raktári munká­sok. 1949 óta ez az első nagyszabású, sztrájk Hawaii szige­tén. Miért igen? „Intenzív” szakaszba érkeztek az amerikai—szovjet kereskedelmi tárgya­lások, ami lehetővé teszi a jelentős előrehaladást — jelentette ki csütörtö­kön Peter Peterson amerikai kereskedelemügyi miniszter, aki a tárgyaláso­kon részt vevő amerikai delegációt vezeti. A szovjet delegáció vezetője, Nyi­kolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter szerdán este érkezett Washing­tonba. A két ország kereskedelmi szakértői a múlt héten kezdték meg tár­gyalásaikat. Mint ismeretes, Nixon elnök moszkvai látogatása nyomán hoz­ták létre a szovjet—amerikai kereskedelmi bizottságot, amely első ülését július 20. és augusztus 1. között tartotta Moszkvában. Gennagyij Siskin, a TASZSZ hír­ügynökség New York-i tudósítója a szovjet—amerikai kereskedelem alakulásához fűzött kommentárjá­ban megállapította, hogy az Egye­sült Államokban széles körű törek­vés tapasztalható a szovjet—ameri­kai gazdasági kapcsolatok fejleszté­sére. Mint a tudósító írja, az Egyesült Államokban a szovjet—amerikai kereskedelem kérdéseiben kialakult vélemények harca azoknak a törté­nelmi jelentőségű megállapodások­nak az általános elemzése jegyében folyik, amely megállapodásokat a szovjet és az amerikai vezetők Moszkvában a májusi csúcstalálko­zó idején kötöttek. Már eddig is számos amerikai részvénytársaság kérte együtt, vagy külön-külön a kormányt, hogy szün­tesse meg a szovjet—amerikai ke­reskedelmet sújtó diszkriminációs korlátozásokat, és biztosítsa a Szov­jetunió számára a legnagyobb ked­vezmények elvéti Az Egyesült Ál­lamok, a Szovjetunió, valamint más szocialista országok közötti keres­kedelem fejlesztésében különösen a gépipari és a villamosipari ágaza­tok érdekeltek, amelyeket sokkal jobban sújtotta az 1969—1971-ben történt visszaesés, mint a többi iparágat. Nem ok nélkül jelentette ki a kö­zelmúltban Gray, az amerikai gép­ipari cégek országos szövetségének alelnöke: „Az Egyesült Államok a világpiacon nem tud megküzdeni a konkurrenciával, ha nem adja el termékeit a világ harmadik részé­nek.” Az érdekelt üzleti körök nyomá­sára az amerikai kongresszus rész­legesen felülvizsgálta azt az export­ellenőrzési törvényt, amelyet 1949- ben hoztak, és amely lehetővé tette a szovjet—amerikai kereskedelem bizonyos mértékű bővítését. Ebben nem kis szerepet játszott az ameri­kai kereskedelemügyi minisztérium is. Az Utóbbi időben észrevehető változások tapasztalhatók az ame­rikai szakszervezeti vezetőknek a szovjet—amerikai kereskedelemmel kapcsolatos állásfoglalásában is. Még a szovjetellenes nézeteikről is­mert jobboldali szakszervezeti ve­zetők is gyakran sürgetik a szovjet —amerikai gazdasági kapcsolatok fejlesztését. Ugyanakkor az Egye­sült Államokban változatlanul mű­ködnek olyan befolyásos csoportok, amelyek fékezik a két ország gaz­dasági kapcsolatainak fejlesztését. Mint Victor Perlaw, ismert ameri­kai közgazdász kijelentette: a szov­jet—amerikai kereskedelem fejlesz­tésének ellenzői között elsősorban a katonai ipari komplexum és a Pentagon hangadóit találjuk. De közöttük van néhány hatalmas mo­nopolista csoportosulás, főként a nemzetközi olajkartell. A Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok közötti gazdasági és keres­kedelmi kapcsolatok fejlesztését ellenző erők abban látják legfőbb feladatukat, hogy minden eszköz­zel fékezzék e területen a pozitív változásokat, vagy pedig borsos árat fizettessenek a Szovjetunióval. Kedvenc érvük, hogy a Szovjet­unió „semmivel sem” tud keresked­ni Nyugaton. Mérvadó amerikai körök azonban erőteljesen szembeszegülnek a szov­jet—amerikai együttműködés távla­tainak ilyen jellegű megítélésével. Az amerikai üzletemberekre nagy hatást gyakoroltak azok a megálla­podások, amelyeket olyan ismert amerikai társaságokkal kötöttek, mint a Reynolds Metals Company, vagy a Kaiser Aluminium and Che­mical cég és mások, számos szovjet technológiai eljárás felhasználásá­ról. Az e megállapodásokról szóló nyilatkozatok főként azt hangsú­lyozták, hogy a szovjet felszerelés és a technológia nagy gazdasági ha­tékonyságot biztosít számos ameri­kai társaságnak. A Technology Cor­poration of Reading például kiszá­mította, hogy a vékony falú csövek gyártására szolgáló szovjet beren­dezés 25 százalékos termelési költ­ségmegtakarítást tesz lehetővé a vállalatoknál, és jelentős mérték­ben meghosszabbítja a csövek élet­tartamát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom