Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
1972. OKTÓBER 11., SZERDA I'M HECY K^iirhx» 3 Tanácskozik az országgyűlés őszi ülésszaka A Pest megyei képviselők egy csoportja az ülésteremben. Szabó István, Hajdú-Bihar megyei képviselő, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának elnöke felszólalása elején megállapította, hogy a gazdaságpolitika részét jelentő agrárpolitikának az elmúlt 15 évben részben a termelőszövetkezeti út adta meg a fő vonását. A nagyüzemi mezőgazdaság átalakulása azt jelentette, hogy ésszerű arányok jöttek létre az állami vállalati és a szövetkezeti tevékenység között, megerősödött a szocialista szövetkezeti tulajdonforma a mezőgazdaságban. Fontos része volt az agrárpolitikának az anyagi ösztönzés, amelynek változatos, a helyi viszonyokhoz igazodó formái alakultak ki. Megvalósult a közös nagyüzemi és a kisüzemi termelés szerves egysége, ennek alapján felkarolták a háztáji termelést és a nagyüzemek önálló, vállalati gazdálkodásához a feltételek megteremtése szintén állandó törekvés. Emlékeztetett Szabó István arra a párthatározatra, amely a tsz-tagság anyagi érdekeltsége kapcsán leszögezte: az egyéni anyagi érdekeltség alapvető tényező, s a parasztság jövedelme és társadalmi juttatásai együttesen — a szövetkezeti sajátosságoknak megfelelően — fokozatosan válnak azonossá a munkások jövedelmével és társadalmi juttatásaival. E határozatnak az egyik fele már megvalósult: a parasztság személyes jövedelme elérte a fizikai munkásokét. A parasztság élet- színvonala, társadalmi juttatásainak mértéke azonban még alacsonyabb. Jövedelempolitikánk dinamikus szemléletű Beszélt arról, a ma már általános felfogásról is, hogy társadalmunkban elvileg sem lehet eltérő módon díjazni az azonos minőségű, mennyiségű és azonos körülmények között végzett munkát, és fordítva: azt sem szabad megengedni, hogy a különböző értékű munkákat azonosan díjazzák. Társadalmunkban mind több embernek lehetősége van, hogy kedvének, érdeklődésének megfelelő munkát végezzen. Jövedelempolitikánk dinamikus szemléletű. A termelési és a társadalmi érdekek összhangjára törekedve, egyaránt kerüli a túlzott differenciáltságot és az egyen- lősdít. Helyes törekvése, hogy a két osztály — a munkásság és a parasztság — jövedelmi színvonala ne különbözzék egymástól indokolatlan mértékben. Ez is egyik tényezője a két osztály szövetsége erejének. A gazdasági irányítás reformja kapcsán kiemelte: a mező- gazdasági nagyüzemek túlnyomó hányada alkalmassá vált az önálló vállalati gazdálkodásra. A mezőgazdasági tsz- ek öt év alatt 48 milliárd forintra növelték termelésüket. 1969-ben például a bruttó jövedelem elérte a 26 milliárd forintot, az elemi csapásokban bővelkedő 1970-es évben ez visszaesett ugyan 21 milliárd forintra, de 1971-ben ismét meghaladta a 24 milli- árdot. Ugyanebben az időszakban a termelésnél lassabban nőtt a részesedési alap — az utolsó három évben lényegében változatlan maradt. Kisebb létszámmal — az egy főre jutó termelés és jódig szinte mindennap látom,' hogy milyen hatalmas és korszerű sertéstelep épül a babádi állami gazdaságban. Ugyanakkor a miniszter arról szólt beszámolójában, hogy sertésből már az 1975. évi tervszámokat is sikerült teljesíteni. Pedig az említett húskombinátok még csak ezután termelnek. És gondolom, nemcsak a mi járásunkban épülnek új és újabb sertéstelepek. A kérdés az, vajon szükségünk lesz-e az elkövetkező időben annyi sertésre, amelynek a tenyésztésére még csak most készül nagyon sok gazdaság. A közbeszólást érthető módon vita követte. Ellene is, mellette is szóltak az érvek, amikor dr. Szilágyi József váratlan bejelentésével más mederbe terelte a beszélgetést. — MI AZ IDÉN a háztáji gazdaságokban hatezer sertést hizlaltunk fel, lényegében egyetlen fillér beruházás nélkül. Ehhez a söripartól negyven százalékkal olcsóbban kapjuk a takarmányt, igaz, hogy ennek ellenében mi is bizonyos munkákat olcsóbban végzünk el a sörgyár számára. Azt hiszem, hogy nagyobb beruházás nélkül is növelhető a termelés. Aztán témát vált. — Hiányolom, hogy kevés szó esett a miniszteri beszámolóban a kiegészítő üzemágak tevékenységéről. Lehet ugyan, hogy ez csak a mi gazdaságunkban okoz nagy problémát, de amikor januárban az új vezetés átverte a termelőszövetkezetet, ott huszonhárom kiegészítő üzemág működött. Mi legyen velük? Állítsuk le a nyomdánkat? De mi lesz akkor a hatmillió forint értékű gépekkel? Itt szólt közbe másodszor is Komáromi Lajos: — A miniszteri beszámolóban hallottam, hogy munkaerőgondokkal küzd a mező- gazdaság és a jövőben több figyelmet kell fordítani a szakmunkástanulók képzésére. Hogy honnan szerezhetne a mezőgazdaság munkaerőt? Az én véleményem szerint elsősorban a saját kiegészítő üzemágaiból, ahol manufakturális módon termelnek olyan cikkeket, amelyek egyáltalán nem tartoznak a mezőgazdaság profiljába. Az alaptevékenységhez tartozó üzemekkel természetesen egyetértek, de a nyomdával, az öntödével, a játékgyárral már korántsem. Vitatkoztak a vendégek és a képviselők is. És ez nagyon jó dolog. Még akkor is az, ha ezekből a vitákból, ellentmondásokból nem is találják meg nyomban a kivezető utat. Az álláspontok is olykor ellentétesek s ez sem baj, ha megvan a készség más érveinek a meghallgatására s az okosabb, érvelőbb szó elfogadására. JÓ DOLOG e viták részesének lenni, a parlament folyosóin is, mert ezek a viták Dr. Szilágyi József (Rózsahegyi György rajzai) segítenek feltárni az ellentmondásokat, s visznek közelebb — talán éppen nyomban az ülésteremben — egy- egy lényeges kérdés megoldásához. Prukner Pál vedelem növelése útján — sikerült megoldani a feladatokat. Javult a tervszerűség a szövetkezetekben nemcsak a termelés terén, hanem a jövedelmek elosztásában és a felhalmozásban is. A gazdaság- irányítási refórm tapasztalatai az élelmiszer-gazdaságban kedvezőek, mindamellett a szabályozást bizonyos kérdésekben még tovább kell finomítani. Áttekintik a tsz-ek belső mechanizmusát A továbbiakban Szabó István hangsúlyozta, hogy a nagyobb távlatokra szóló döntéseknél alaposabb szakismeretekre van szükség. Sokféle gondtól szabadítaná mag a szövetkezeteket, ha az új technológiával épített komplex állattenyésztő telepek mindenben megfelelnének a tervezett műszaki előírásoknak, kevesebb lenne a késés a kivitelezésben, a beruházásokat nem kellene olykor „áttervezni”. Az egységes szövetkezeti törvény alapján mind több tsz területi szövetség fontos feladatának tartja a termelőszövetkezetek belső mechanizmusának fejlesztését. Foglalkoznak a javadalmazás rendszerének jobbításával, az üzemi juttatásokkal, a belső ellenőrzés segítségével. Ugyanakkor a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa — gondos előkészítés után — országosan áttekinti a tsz-ek belső mechanizmusának kérdéseit, megvizsgálva az egységes szövetkezeti törvény végrehajtását. Ennék alapján a TOT a mező- gazdasági üzemek belső viszonyainak továbbfejlesztésiére ajánlásokat dolgoz ki. Szóvá tette Szabó István, hogy a termelőszövetkezetek jelentős részében a javuló termelési eredmények éllenére sem kielégítő a gazdálkodás biztonságai Jó néhány gazdaság pénzügyi gondokkal küzd annak ellenére, hogy a termelőszövetkezeti szektor egészében a tervezett szinten alakul a jövedelem. Előfordul, hogy az üzemek egy része inkább vállalja a termelési alapok csökkentését (néha még szabálytalanságoktól sem riad vissza), mintsem hogy egyszer s mindenkorra felszámolja elhúzódó veszteségeit, vagy felszámoljon gazdaságtalan vállalkozásokat. Segíteni kell a szövetkezeteket abban — mutatott rá a szónok —, hogy növelhessék biztonsági alapjaikat, megszervezhessék mind szélesebb körben a kölcsönös támogatást öt évvel ezelőtt jöttek létre a mezőgazdasági termelőszövetkezetek új típusú érdek- képviseleti szervei: a területi szövetségek és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. Ezek is kivették részüket az élelmiszer-gazdaság fejlesztéséből. A TOT országos szerepkörrel, a területi szövetségek pedig működési területükön — a megyékben — társadalmi módszerekkel segíthetik a tsz- ek gazdálkodását. Mégpedig elsősorban azzal, hogy a megoldásra érett problémákat rendszeresen az illetékes állami, illetve társadalmi szervek elé tárják. Az érdekképviseleti szervek részt vesznék az állami intézkedések kidolgozásában is, így már a döntések előkészítésekor fel lehet mérni az intézkedések várható hatását. , A gazdaságok és a tagság érdekeit A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa azt a feladatot vállalta — mondta a TOT elnöke —, hogy érvényesíti a gazdaságok és a tagság érdekeit a szövetkezetek gazdálkodási, működési feltételeinek kialakításában. Ugyanezt teszik lehetőségeik kiaknázásával a területi szövetségek is. Ez a munka — az eddigi tapasztalatok alapján — megfelelően alakult. A termelőszövetkezetek örülnek az érdek- képviseleti szervek tevékenységének, s mivel látják, hogy van eredménye, igényeiket is fokozzák. Ugyanakkor igényeik teljesítéséért anyagi áldozatokat is vállalnak. Befejezésül Szabó István azt kérte a társadalmi és állami szervektől, hogy a jövőben is bátran építsenek, számítsanak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsára és a területi szövetségekre, mint nagy társadalmi erők letéteményeseire. Nemeslaki Tivadar, Borsod megyei képviselő, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, nagy jelentőségűnek ítélte a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és a fagazdaságban elért eredményeket. — Az MSZMP következetes, helyes agrárpolitikája, a dolgozó parasztság munkája és a munkásosztály segítsége nyomán létrejöttek a szocialista mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban azok az emberi és technikai feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy az élelmiszer-gazdaság magasabb színvonalon elégítse ki a népgazdaság igényeit. Ezt a tényt a munkások, a szervezett dolgozók örömmel és elismeréssel nyugtázzák. Közös cél, kölcsönös érdekeltség A továbbiakban hangsúlyozta : — A munkásosztály a mező- gazdaság szocialista átszervezésétől kezdve napjainkig a közös cél megvalósításától, a kölcsönös érdekeltségtől vezérelve soha nem habozott a nehéz időkben — s máskor is — önzetlen segítséget nyújtani a mezőgazdaságnak, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemeknek. Ennek is nagy szerepe volt abban, hogy gazdaságaink sikerrel küzdötték le a kezdeti nehézségeket, s évről évre javultak eredményeik. — A válóban elismerésre méltó eredmények mellett azonban említést kíván néhány olyan ellátási gond, probléma, amelyet gyakran szóvá tesznek a munkások, a szervezett dolgozók. Megnyugtató tény, hogy az ország kenyerét már esztendők óta hazai termésből sikerül biztosítani, a kenyér minősége, a választék azonban még ma se mindig megfelelő. Természetesen nem mindenütt és nem mindig rossz a kenyér minősége, hiszen gyakori látvány, hogy néhány üzlet előtt hosszú sorok állnak — jó kenyérért. Meg kell és meg is lehet találni annak a módját, hogy mindig megfelelő minőségű kenyér kerüljön az emberek asztalára. Az ipar feladatai — A másik, ugyancsak részben megoldott gondunk a húsellátás. Az elmúlt esztendőkben a párt- és kormányintézkedések hatására nagymértékben fejlődött a baromfi- és sertéshústermelés, lényegesen javult az ellátás, főleg a városokban. A húsfogyasztás szintje — gazdaságunk fejlettségét tekintve — kielégítőnek mondható. A közelmúltban hozott kormányintézkedések a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére remélhetőleg e téren is hamarosan éreztetik majd kedvező hatásukat. A lakosság ellátásában tehát ma nem az a gond, hogy nem lehet húst vagy különböző hús- készítményeket kapni, hanem az, hogy viszonylag még kevés az olcsóbb hús, az olcsóbb töltelékáru, s van még javítanivaló a minőségen is. — A közvéleményt egyik leginkább foglalkoztató kérdés a zöldség- és gyümölcsellátás, a mennyiség, a minőség s nem utolsósorban az ár. Arra kérjük a szocialista mező- gazdasági nagyüzemek dolgozóit, az élelmezésügy irányítóit, hogy o jövőben tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a jobb zöldség- és gyümölcsellátás, az árak stabilitásának érdekében. Ebben természetesen az iparnak is vannak feladatai: meg kell gyorsítani a zöldség- és gyümölcstermelés gépesítését, a korszerű, olcsóbb csomagolóanyagok gyártását, könnyítve és jövedelmezőbbé téve a parasztság munkáját. — A szakszervezetek teljes egészében egyetértenek a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolójával — mondotta a SZOT titkára. — Egyetértenek azzal is, hogy a párt politikájának megfelelően az elmúlt években az átlagosnál gyorsabban emelkedtek a paraszti jövedelmek s elérték a munkásságét. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a munkásság és parasztság azonos jövedelmi szintje nem mindig jelent azonos életmódot, hogy a falusiak életkörülményei sok vonatkozásban ma is hátrányosabbak a városiakénál, s hogy a szociális és kulturális ellátásban, a szociális juttatásokban is van még elmaradás a parasztságnál. Ezek megszüntetése még előttünk álló feladat. A jövőben azonban a két osztály életszínvonalának kiegyensúlyozottabban kell emelkednie, s mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy az arányok helyesek legyenek. Fellépni a rendellenességek ellen — A miniszteri beszámoló foglalkozott a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységével is. Egyetértünk azzal, hogy a mezőgazdasági üzemek fejlesszék élelmiszer-feldolgozó és az ehhez közvetlenül kapcsolódó tevékenységüket. Azt is helyesnek tartjuk, hogy amikor a mezőgazdasági munkák megengedik, a tsz-tagság népgazdasági szempontból is szükséges ipari bedolgozói tevékenységet is végezzen. E szükséges és hasznos tevékenység mellett azonban nép- gazdasági, társadalmi érdekből fel kell lépni minden, ezt meghaladó, a mezőgazdasági tevékenységhez közvetlenül nem kapcsolódó, üzleti vagy spekulációs tevékenység ellen, az olyan vállalkozások ellen, amelyek az állami ipartól „szívják” el a munkaerőt, s a munkával arányban nem álló jövedelmekkel jelentős morális károkat okoznak. Nemeslaki Tivadar felszólalása Szabó István felszólalása politikai célkitűzéseket, amelyeket a párt és a kormány meghatározott és egész társadalmunk elvárt. miszeripar és a fagazdaság az elmúlt években dinamikus fejlődéssel eredményesen teljesítette azokat a fontos gazdaságii biztatóak. A mezőgazdaság ■előreláthatóan néhány százalékkal túlteljesíti az éves terv , előirányzatát. Az élelmiszeriipar teljesítése 1971-hez ké- ipest mintegy 8 százalékos nö- ivekedést mutat. Átlagon felül ifejlődött a húsipar, a tartósítóipar és a növény olajipar. A : cukorrépa-termelés növelésére tett intézkedések kezdeti eredménye abban is megmutatkozik, hogy a cukorrépát termelő szövetkezetek, állami gazdaságok — és velük együtt a cukoripar — az elmúlt évi rendkívül alacsony szinthez, j képest az idén jelentősebben emelik termelési színvonalu- Ikat. A lakosság élelmiszer-ellátá- ;sa az 1971. évi szinthez ké- | pest mintegy 8 százalékkal ' emelkedik. — Beszámolóm végére érve, az elmondottakat összefoglalva úgy érzem, megállapíthatom: a mezőgazdaság, az élei-
