Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

4 PEST »IECVEI kJCítUip 1972. OKTOBER 11., SZERDA f[5]kUS2 Már csak 23%? Indokínai diplomácia Kissinger Párizsban, Szufanuvong herceg képviselője Vientianéban tárgyalt Kuddusz újabb rágalmai Szidki miniszterelnök ok­tóber 16-án kezdődő moszkvai látogatásának kö­zeledtével ismét a figyelem középpontjába kerültek a szovjet—egyiptomi kapcso­latok. Ez mindenekelőtt annak a Szadat-interjúnak köszönhető, amely a lissza­boni Havadisz című heti­lapban jelent meg, s amelyben az egyiptomi ál­lamfő kijelentette: „To­vábbra is barátunknak te­kintjük a Szovjetuniót, s úgy véljük, hogy kapcsola­tainknak kitűnőeknek kell maradniuk mindkét fél ér­dekében”. Szadat elnök ez­úttal sajátos módon a ka­tonai kérdésekre szűkítette le a két ország sokoldalú együttműködését, s Egyip­tom fegyverszállítási igé­nyeit taglalva mintegy be­határolta kormánya tárgya­lási készségét. Ezt követően Ihszan Ab­dul Kuddusz, az Akhbar El-Yom főszerkesztője cik­kében újabb szovjetellenes rágalmakkal próbálta meg­zavarni a közelgő moszk­vai tárgyalások légkörét. Kuddusz kétségbevonta az Egyiptomnak nyújtott szov­jet támogatás őszinteségét, azzal vádolta meg a Szov­jetuniót, hogy az önző mó­don a saját nagyhatalmi céljaira használta ki a két­oldalú együttműködésből adódó előnyöket, nem telje­sítette az Egyiptommal szemben vállalt kötelezett­ségeit. A szerző megismé­telte azt a képtelen állítá­sát, hogy a Szovjetunió az Egyiptomhoz fűződő barát­ságát kihasználva megálla­podást kötött az Egyesült Államokkal a közel-keleti helyzet „befagyasztására”. Kuddusz úgy állította be a dolgot, mintha a szov­jet-egyiptomi kapcsolatok jövője kizárólag a Szovjet­uniótól, illetve bizonyos egyiptomi tárgyalási felté­telek teljesítésétől függe­ne. Azt állította, hogy Szidki látogatását megelő­zően nem következett be semmiféle új fejlemény a kétoldalú kapcsolatokban. A cikkíró gyanakvással szemléli a Szovjetunió és bizonyos arab országok kö­zeledését. Hangot adott an­nak a feltételezésének, hogy a Szovjetunió Irak barátsá­gával akarja behelyettesí­teni az Egyiptomhoz fűző­dő barátságot. A szerző megfeledkezik arról, hogy a Szovjetunió kezdettől fogva következetesen támo­gatja és szorgalmazza az összes antiimperialista arab erők összefogását. Az Akhbar El-Yom fő- szerkesztője önmagával ke­veredett ellentmondásba, amikor a sajtóviták mellő­zésére szólított fel, s ugyan­akkor újabb szovjetellenes támadást kezdeményezett. Miért járt Délketet-fizs'ákn Mansholt és R’ppon? New Yorkban az elnökválasztá­sok jegyében ünnepelték meg Ko­lumbusz napját. Képünk a New York-i Kolumbusz napi felvonulás­ról készült: McGovern, a demokra­ta párt elnökjelöltje, a párt helyi képviselőinek társaságában az ün­nepségen« A GALLUP közvélemény­kutató intézet legfrissebb je­lentése szerint McGovern sze­nátor, a demokrata párt el­nökjelöltje újból behozott va­lamit lemaradásából Nixon el­nökkel szemben. A múlt havi 34 százalékos lemaradást a Gallup szerint sikerül 28 szá­zalékra csökkentenie. És McGovern a finisben úgy lát­szik mindenre képes. NEM MARADT EL, miként képünkön is látható, a Ko- lumbusz-napi felvonulásról sem. De... MŰLT HÉT VÉGÉN a New York Times vezércikkben fog­lalkozott a kelet—nyugati ke­reskedelem fejlesztésének megkönnyítését előirányzó törvényjavaslathoz a szenátus­ban előterjesztett Jackson-mó- dosítással, amely, elfogadása esetén megtiltaná a szovjet— amerikai kereskedelmi-gazda­sági kapcsolatok kiszélesítését mindaddig, amíg a Szovjetunió meg nem szünteti a kivándo­rolni szándékozó szovjet ál­lampolgárok kötelező oktatási költségtérítését. A vezércikk rámutat, hogy Henry Jackson demokrata párti szenátor mó­dosító indítványához 72 szená­tor csatlakozott társszerzőként, azaz eleve a szenátus közel háromnegyedes többségének támogatását élvezi. A lap meg­jegyzi, hogy a jó kapcsolatok Washington és Moszkva kö­zött olyannyira központi jelen­tőségűek a világbéke szem­pontjából, hogy a kereskedel­mi érintkezés kiterjesztése mellett szóló politikai és gaz­dasági érvekkel szemben nin­csenek ellenérvek. A lap nem hiszi, hogy eredményes lenne gazdasági nyomással politikai változásokat kierőszakolni. NEM ÍGY MCGOVERN. A Za Rubezsom című moszkvai hetilap legújabb száma sze­rint a demokrata elnökjelölt zsarolással próbálkozik és ki­vándorlókra kivetett szovjet adó ügyében a Jackson-módo- sítást támogatja. A demokrata párti elnökjelölt „nyilvánva­lóan elvesztette valóságérzé­két”, és álláspontja „kisstílű politizálásról” tanúskodik. McGovern többé-kevésbé azt hangsúlyozza, hogy míg a Szovjetunió nem változtatja meg a fennálló állami ren­delkezéseket, az USÁ-nak lé­péseket kell tennie a két or­szág közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesz­tése ellen... A zsarolás akkor is zsarolás marad, ha nem hu­ligánok, hanem olyan valaki gyakorolja, aki köztisztelet­ben álló politikusnak tünteti fel magát, és akkor is zsarolás marad, ha az érveléssel az el­nökjelölt célja csak az ameri­kai zsidók kegyeinek és pénz­ügyi támogatásának megszer­zése — hangsúlyozza a lap. HIÁBA vett részt tehát McGovern New Yorkban a Kolumbusz-napi felvonuláson, igy látszik, nem akar Kolum- lusztól tanulni, aki a realitá­sok embere volt. Álmodozik, s hogy tovább csökkentse lema­radását Nixonnal szemben: a százalékokért mindenre képes. Alacs B. Tamás Henry Kissinger, az ameri­kai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója kedden — im­már a harmadik egymást kö­vető napon — isimét találko­zott Le Due Thoval, a Viet­nami Dolgozók Pártja Politi­kai bizottságának tagjával, a VDK Párizsban tárgyaló kül­döttségének különleges tanács­adójával és Xuan Thuyval, a delegáció vezetőjével. Henry Kissinger — hírek szerint — kedden késő este tér vissza Washingtonba. 1 Miközben a VDK és az Egyesült Államok prominens képviselői között Párizsban immár harmadik napja foly­nak a bizalmas megbeszélések, a vietnami konfliktus rendezé­séről, Ellsworth Bunker saigo- ni amerikai nagykövet kedden újabb megbeszélést tartott Nguyen Van Thieu dél-vietna­mi elnökkel. Az Egyesült Államok saigoni nagykövetségének egyik szó­vivője közölte: a megbeszélés 45 percig tartott, s Bunker négyszemközt tárgyalt Thieu- val. Saigonban feltételezeik, hogy a Fehér Ház keddre virradóan tájékoztatta Bunker nagyköve­tet a francia fővárosban folyó tárgyalások lényegéről, s a diplomata erről informálta Thieut. A párizsi sajtó továbbra is élénk figyelemmel kíséri a VDK és az Egyesült Államok képviselői között a francia fő­városban folyó bizalmas meg­beszéléseket, s valamennyi lap rámutat arra: első ízben tör­ténik meg, hogy Le Dúc Tho és Kissinger immár három egymást követő napon át ta­lálkozik. Az Humanité kommentárjá­ban valószínűnek tartja, hogy a bizalmas megbeszélések mostani szakaszában a követ­kező két alapvető kérdés áll a tárgyalások középpontjában: a saigoni politikai hatalom és a választások problémái. A VDK prominens képvise­lőivel vasárnap óta Párizsban tárgyaló Henry Kissinger ame­rikai nemzetbiztonsági főta­nácsadó kedden — Arthur Watsonnak, az Egyesült Álla­mok párizsi nagykövetének kí­séretében — felkereste Mau­rice Schumann francia kül­ügyminisztert. A megbeszélés témáját mindkét fél szigorúan titok­ban tartja, de az AP szerint „feltehetőleg”, az AFP szerint „minden bizonnyal” a vietna­mi problémáról volt szó. A Patet Bao hírügynökség jelentése szerint a laoszi fővá­rosban megbeszélésre került sor Szufanuvong hercegnek a Laoszi Hazafias Front Közpon­ti Bizottsága elnökének sze­mélyes képviselője, valamint a vientianei adminisztráció ve­zetője, Souvanna Phouma kép­viselője között. A találkozó célja az volt, hogy előkészítsék a tárgyalásokat az érdekelt laoszi felek között a békés ren­dezés érdekében. A nyilvánosság kizárásá­val folytatott párizsi tár­gyalás leggyakrabban emle­getett résztvevői: Xuan Thuy A felek megállapodtak a tár­gyalás helyszínében, a munká­hoz szükséges feltételek bizto­sításában, a közlekedési mó­dozatokban stb. Elhatározták, hogy folytatják a vélemény- cserét más megvitatandó kér­désekben is. Az Egyesült Államok légi­erejének és haditengerészeté­nek vadászbombázói hétfőn — immár az ötödik egymást kö­vető napon — ismét több mint 300 bevetésben támadták a VDK sűrűn lakott területeit és Dél-Vietnam felszabadított körzeteit. A dél-vietnami népi felsza­badító erők az elmúlt 24 órá­ban 66 gyalogsági és tüzérsé­gi támadást intéztek a Thieu- rezsim katonai alakulatai el­len, s változatlanul erős nyo­mást gyakorolnak Saigon dél­vietnami fővárosra. ★ LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Az orlyi repülőtéren szer­zett értesülésre hivatkozva gyorshírben jelentette az AFP francia hírügynökség, hogy el­halasztották Henry Kissinger- nek, az amerikai elnök nem­zetbiztonsági főtanácsadójának kedd estére tervezett hazauta­zását. Péter János New York-i tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról) képviselője is, nagyon közvet­len, meleg légkörben folyt. Péter János külügyminiszter kedden felkereste \ Stanislaw Trepczynskit, az ENSZ-köz- gyűlés 27. ülésszakának elnö­két, lengyel külügyminiszter- helyettest és eszmecserét foly­tatott vele a közgyűlés mun­kájáról, a napirenden szerep­lő kérdésekről. Péter János ismét találko­zott Abdel Halim Khaddam szíriai miniszterelnök-helyet­tessel és külügyminiszterrel, s megbeszélést folytatott Am- ruz-Zamannal, a Bangla Desh parlamentjének tagjával, aki országa ENSZ-tagsága ügyé­ben tárgyal a küldöttségekkel. Péter János tárgyalásai után Anatolij Gurinovicsnak, a Belorusz SZSZK külügymi­niszterének ebédjén vett részt. WALTER SCHEEL nyugat­német külügyminiszter kedden a délutáni órákban hivatalos látogatásra a Kínai Népköz- társaságba érkezett. A moszkvai Pravdában Ar- kagyin Maszlennyikov kom­mentárt fűz a Közös Piacnak azokhoz az erőfeszítéseihez, amelyekkel saját érdekszféráiba sze­retné vonni a harmadik világ országait. A cikkíró megállapítja: az úgynevezett harmadik világ országaiban erősödik annak felismerése, hogy gazdasági fejlődésük útja nem a tőkés- országok zárt csoportosulásai­val kötött megállapodásokon, hanem a valamennyi országgal való egyenjogú kereskedelem és kölcsönös együttműködés fejlesztésén át vezet. Maszlennyikov emlékeztet rá, hogy Sicco Mansholt, az európai közösségek bizottságá­nak elnöke, valamint Goeffrey Rippon brit miniszter, aki az angol küldöttséget vezette az angliai közös piaci csatlako­zásáról folytatott tárgyaláso­kon, a közelmúltban látogatást tett a délkelet-ázsiai országok­ban. A kommentátor ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy Mansholt és Rippon láto­gatása, valamint az ázsiai or­szágok és a nyugat-európai Közös Piac jövendő kapcsola­tairól tett nyilatkozataik nyil­vánvalóan nem véletlenül es­nek egybe. Ez esetben ugyan­azon politika koordinált ré­szeiről van szó,. Qlyan politi­káról, amely a bővülő Európai Gazdasági Közösség piacainak megerősítésére és szélesítésére törekszik. Abban az éleződő kereske­delmi háborúban, amely egy­felől a nyugat-európai tőke, másfelől amerikai és japán versenytársaik között folyik, az a veszély támadt, hogy az európai tőke elveszti ázsiai piacait. A Közös Piac hangadói tehát úgy döntöttek, kihasználják Anglia Közös Piachoz való csatlakozását annak érdeké­ben, hogy megkaparinthassák a volt brit „gyarmati gazda­ságot”. Szemlátomást igen sietős a dolguk, mert nemcsak az óceánon túli konkurréncia aggasztja őket,- hanem az a növekvő ellenállás is, amelyet a fejlődő országok tanúsíta­nak az egykori anyaországok monopóliumainak gazdasági nyomásával szemben. A Marica folyó úgy szeli ketté Plovdivot, mint a Duna Budapestet. Bal partján az újváros tíz-tizenöt szintes magas házai nézegetik ma­gukat a gyors víz tükrében, jobb partjának szívében terül el az óvá­ros. A vásár 510 ezer négyzetméteres területe az új városrészben, mind­járt a Marica partján húzódik: vá­ros a városban. A plovdivi nemzetközi vásár kró­nikája 1892-ben kezdődött: ekkor rendezték meg a bolgár mezőgazda­ság és kézműipar termékeinek első kiállítását. Ekkor vezették be a vá­rosba a villanyvilágítást, s ekkor lett a vásár szimbóluma a léghajó. Az elsőt — a nyolcvan évvel ez­előttit — franciák készítették. Ezt a mostanit, ami hosszú kötélpórá­zon lebeg a vásárvárosi tó tükre felett, már bolgárok építették —ha­gyománytiszteletből, Mert a vásár másik végében, ugyancsak a magas­ban, egy űrrakéta makettjét lebeg­teti a szél, bizonyságául a népi Bulgária aktív részvételének a szo­cialista országok Interkozmosz programjában. Az első ipari kiállítást ugyancsak Plovdivban, 1933-ban rendezték, 424 belföldi kiállító részvételével, 3150 négyzetméteres területen. Az első ipari vásárt egy évvel később, az el­ső neu. zetközi vásárt pedig 1937­LÉGHAJÓTÓL A RAKÉTÁIG (2) Város a városban ben. Ekkor már 385 külföldi cég is felvonultatta áruit. Az idei vásár, a XXVIII., a nem­zetközi szakosítási tendenciáknak megfelelően, elsősorbaii gépipari jellegű volt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a rendező Bulgárián kívül néhány más ország is elmulasztotta volna bemutatni könnyűiparának legszebb termékeit. •. Ivan Nedev, a Bolgár Népköztár­saság külkereskedelmi minisztere a vásárt megnyitó beszédében így jel­lemezte hazája gazdasági helyze­tét: ... „Az idei év első hat hónapjá­ban ipari termelésünk ugyanannyi volt, mint 1965-ben az egész év fo­lyamán. Ez azt jelenti, hogy orszá­gunk ipari potenciálja hét év alatt megkétszereződött. Az ipari terme­lés az év első nyolc hónapjában — az előző év azoiios időszakához ké­pest — 8,4 százalékkal növekedett. Jelentős termelésnövekedést ért el a kőolajipar, a vaskohászat, a gép­ipar, a fémmegmunkáló-ipar, a kau- csuk- és vegyipar, valamint az épí- tőanyagipar. A. gépek és berendezé­sek exportja összes exportunk 32 százalékát teszi ki. A mezőgazdaság túlteljesíti az idei tervelőirányzatokat. Gabonából rekordtermést — hektáronként 36,6 mázsát — takarítottunk be.’’ A bolgár vállalatok, az ipari és me­zőgazdasági szövetkezetek több mint 24 ezer négyzetméternyi területen mutatták be termékeiket. A legna­gyobb érdeklődést az Elektro ’72 pavilonban kiállított számítástech­nikai berendezések. elektronikus műszerek, és a mezőgazdasági gépe­ket forgalmazó Agromasinaimpex bemutatója váltották ki. Számos nyugati szakember itt és most szerzett tudomást arról, hogy abban az országban, amelynek ex­portja nem is olyan régen jórészt a rózsaolajon alapult, ma olyan magas színvonalat ért el az elektronikus­műszeripar, a mezőgazdasági gép­gyártás és a vegyipar, amely mél­tán veszi fel a versenyt az európai kapitalista országokéval. A hatodik bolgár ötéves terv cé­lul tűzte ki a mezőgazdaság komp­lex gépesítését. Már most több mint százfajta mezőgazdasági gép és be­rendezés készül Made in Bulgária védjeggyel. A különböző talajmeg­munkáló gépeik épp úgy ismertek Kubában, a Szovjetunióban, az NDK-ban és Magyarországon, mint az NSZK-ban és Franciaországban. A Bolgár márkajelű lánctalpas trak­torokat négy földrész országaiba ex­portálják. A leka promislenoszt — a köny­nyűipar — pavilonjában a bolgár textil- és bőripar magas színvona­láról, a legújabb nyugat-európai di­vattal való lépéstartásról női szem­mel nézve is meggyőződhettem. A mezőgazdasági és élelmiszer- ipari pavilon ugyancsak próbára tette a látogató pavlovi reflexeit: az ember legszívesebben megette vol­na az egész kiállítást, sajtostul, hal­konzervestül, gyümölcsöstül — min­denestül. Csak zöldpaprikából vagy tízféle kínálta magát — sajnos, csu­pán — a szemnek. Burgonyafajtá­ikból bolgár barátaink kirakhatnák a szivárvány színeit, a kéket és a zöldet kivéve. Szerencsére, a sárga- húsú őszibarack és a hüvelyknyi szemű szőlő a vásárváros minden élelmiszerárudájában kapható volt. Láttam is, minden második ember kezében a gyümölccsel tömött, mű­anyag füleskosárkát. Az árusok ol­csón, és jókedvű mosollyal kínál­ták: dobir apetit — jó étvágyat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom