Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
PEST um; 'űrlap 1972. OKTÓBER 11.. SZERDA Tanácskozik az országgyűlés őszi ülésszaka Dr, Dimény Imre expozéja Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter bevezetőben a mező- gazdaság, az élelmiszeripar és az erdészet helyzetéről, fejlődéséről szólt. A mezőgazdaság szocialista átszervezése és az elért eredmények, a párt és a kormány agrárpolitikájának helyességet és következetességét bizonyítják — mondotta. — A szocialista átszervezés során a munkásosztály nélkülözhetetlen eszmei-politikai és anyagi segítséget adott a parasztságnak. A termelőszövetkezeti rendszer kibontakozásában a munkásosztály politikai erkölcsi és anyagi támogatása is megtestesül. A szocialista átszervezés teremtette meg a legfontosabb feltételeket ahhoz, hogy parasztságunk mind egységesebb politikai-társadalmi szemlélettel, egyértelműen a szocializmus mellé álljon. Ezzel új tartalmat nyert a két testvéri osztály szövetsége, a munkás-paraszt szövetség. A szocialista termelési viszonyok kialakulásával a munkásosztály, de egész társadalmunk, joggal elvárja, hogy a mező- gazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság a megelőző időszakhoz képest gyorsabban fejlődjék, folyamatosan elégítse ki az egyre növekvő igényeket. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy az érintett ágazatok hozzájárulása a társadalmi igények kielégítéséhez nagymértékben befolyásolja az életszínvonalat, azzal együtt belpolitikai életünket, társadalmi közvéleményünket. Gyorsan növekvő igények Ágazataink mind magasabb szinten képesek a társadalmi igények kielégítésére. Pedig az igények gyorsan növekednek. Ezt bizonyítja például, hogy az egy főre jutó fogyasztás húsból és húskészítményekből, valamint tojásból az elmúlt évtizedben kereken annyival növekedett, mint az 1960. évet megelőző 22 esztendő alatt ösz- szesen. Ami a számszerűséget illeti: húsból és húskészítményekből 12,2 kilogrammal, tojásból 5,6 kilogrammal, cukorból 6,9 kilogrammal, zsiradékból 4 kilogrammal növekedett az egy főre jutó fogyasztás a jelzett időszakban. Egyes élelmiszerekből van- nak még ellátási gondjaink, mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt. A zöldség- és gyümölcsellátás terén mutatkozó nehézségekről szólva a miniszter aláhúzta: ezeknek a termékeknek — tömeges fel- használásuknál és a korszerű táplálkozásban betöltött szerepüknél fogva — mindig is nagy jelentőségük volt a fogyasztásban. A belföldi ellátás mellett fontos feladat a nép- gazdasági szempontból mindenképpen indokait exportkötelezettségek teljesítése is. Így például az idén szeptember 30- ig e cikkekből 82 millió rubel és 23 millió dollár bevételünk származott. — Sajnos, a termelés nem kielégítő alakulása miatt zöldségből és gyümölcsből a hazai fogyasztók növekvő igényeit még az export időszakonkénti visszafogása mellett sem tudtuk folyamatosan és teljesen kielégíteni. Jelenleg hazánkban az egy főre jutó évi zöldségfogyasztás 85 kilogramm, a gyümölcsfogyasztás pedig 65 kilogramm körül mozog. Ez az arány nemzetközileg közepes szintnek felel meg. A termelés ingadozása és bizonyos értékesítési problémák miatt o zöldség- és gyümölcs- piacon a kereslet meghaladta a kínálatot. Ezért a fogyasztói árak emelkedtek, ami különösen a kis fizetésűeket, a nagy- családosokat, a nyugdíjasokat és általában a nagyvárosi munkásságot érintette hátrányosan. A zöldség- és gyümölcsellátás kialakult helyzetét sok ösz- szefüggésben lehet indokolni. Mindenekelőtt figyelmet érdemel, hogy a gyümölcsfélék árnövekedése a zöldségek áremelkedését is meghaladta. A gyümölcsfélék áremelkedése 1971-ben elérte a 21 százalékot, 1972 első félévében ez 30 százalékot tett ki. A második félévben ez mérséklődik, elsősorban az almafelhozatal hatására. A gyümölcsárak egész év átlagában várhatóan magasabbak lesznek az elmúlt évinél. Javulás 1971-hez képest A zöldségfélék fogyasztói ára 1971-ben 14 százalékkal és 1972 első félévében 4 százalékkal, emelkedett. Ez a II. félévbe» -mér n^ip-f oly tatód ik, • annak ellenére sem, hogy az elmúlt napok hűvös és fagyos időjárása sok helyütt károsította az őszi betakarítású zöldségféléket, főleg a paradicsomot és zöldpaprikát, a másodvetésű zöldbabot és uborkát. Mégis azt láthatjuk, hogy különösen az év II. felében az 1971-es helyzethez képest bizonyos javulás van. Lakosságunkat nyilván elsősorban az érdekli, hogy ez a javulás tartós lesz-e. Arra kell válaszolnunk, hogy az ellátási gondok felszámolása mikorra várható úgy, hogy a kínálat növekedésével együtt meg tudjuk állítani a zöldség- és gyümölcsárak további emelkedését. Jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy ennek a kérdésnek megoldását a következő időszak egyik legfontosabb társadalompolitikai és termelésfejlesztési feladatának tekintjük. Ennek érdekében sok nehézséget kell leküzde- nünk a termelés és a forgalmazás területén, amihez megfelelő lehetőségeket teremt a kormánynak a zöldségtermesztés fejlesztésére az elmúlt év végén hozott határozata. Fejlesztési koncepciónk szerint termelési színvonalunknak és anyagi lehetőségeinknek megfelelően a zöldségtermő terület egyharmadán — a nagyobb hatékonyságú vegyszerek alkalmazása mellett — korszerű technológiákat vezetünk be. A határozat eredményes végrehajtása révén megszüntethetjük a zöldségellátásban még mutatkozó hiányt — mondotta a miniszter —, és az ellátást úgy tudjuk javítani, hogy közben a zöldségárak elfogadható keretek között mozogjanak. A jellegzetesen piaci cikknek számító zöldség- és gyümölcs- félék 'árának növekedéséből sokan hajlamosak levonni olyan következtetést, hogy nálunk az élelmiszerek általában drágulnak. A zöldség- és gyümölcsféléknek a burgonyával együtt számított érték részaránya az összes kiskereskedelmi és piaci forgalomban a 3 százalékot sem éri el, az összes élelmiszerforgalmon belül pedig mintegy 10 százalékot képvisel. Ugyanakkor az élelmiszerek 87 százaléka az állam által meghatározott fix, maximált vagy behatárolt árkategóriában kerül forgalomba. Ennek eredményeként az alapvető élelmiszerek ára 1967 óta változatlan. Közben azonban a termelési költségek emelkedtek. Ennélfogva ezt az életszínvonal-politikánkkal összefüggő fogyasztói árstabilitást a legalapvetőbb élelmiszereknél csak úgy lehetett és lehet biztosítani, hogy az állami költségvetésből jelentős mértékű árkiegészítést adunk a termékek forgalmazásához. Az alapvető élelmiszerek áralakulása mindig is az életszínvonal-politika egyik legfontosabb kérdése volt és lesz. Ebből viszont az is következik, hogy az alapvető élelmiszerek árszínvonalának alakítása továbbra is teljes egészében a kormány kezében marad, ezek az árak csak központi intézkedések útján változtathatók. Kiegyensúlyozott az élelmiszer-ellátás A közvéleményt foglalkoztató probléma az ellátás alakulása kenyérből és más sütőipari termékekből is. Itt nem mennyiségi, hanem alapvetően választéki és minőségi kifogásokról van szó. Az elmarasztaló észrevételek többségükben indokoltak és jogosak. A sütőipari termékek választékát és minőségét természetesen sok tényező befolyásolja. A minőségi hibák fő oka végsősoron — s ezt őszintén meg kell mondani —, hogy az elmúlt húsz évben, mialatt a sütőipar termelése 300 ezer tonnáról 1 millió tonnára nőtt, ezzel egyidőben nem tudtuk kellőképpen emelni a műszaki színvonalai, nem tudtuk pótolni a szakmunkáslétszámot, nincs még elegendő kis és középkapacitású sütőüzem. Az utóbbi években a kormány, a minisztérium, valamint a sütőipar közvetlen felügyeletével megbízott megyei tanácsok számos intézkedést hoztak a helyzet javítására. Eredmények — ha fokozatosan is —, de már mutatkoznak. Hazánkban — a meglevő problémákat is figyelembe véve — jó és kiegyensúlyozott az élelmiszer-ellátás, mindinkább kiállja a nemzetközi ösz- szehasonlítást is. Az egyre növekvő élelmiszer-szükségletet ma kevesebb ember kisebb földterületen termeli meg. Két évtized alatt a mezőgazdasági dolgozók száma mintegy 700 ezerrel, a szántóföld félmillió hektárral csökkent. Ezt a csökkenést a termelékenység fokozásával kellett ellensúlyoznunk. A miniszter ezután röviden érintette a fejlődés néhány alapvető elvi tényezőjét. A többi között kiemelte: ágazatainkban — ugyanúgy, mint egész népgazdaságunkban — jelentős változást hozott a gazdaságirányítás 1968- ban bevezetett rendszere. Ágazataink fejlődése az elmúlt öt évben volt a legdinamikusabb, és gazdaságpolitikai céljaink minden megelőző időszakhoz képest nagyobb tervszerűséggel valósulnak meg. Ez azt is mutatja, hogy a közgazdasági eszközökre alapozott központi irányítási módszer ilyen tekintetben is bevált. A megtett intézkedések nyomán a termelés növekedésének üteme a népgazdasági tervekben meghatározottak szerint. sőt egyes ágazatokban annál kedvezőbben alakult. A parasztság életszínvonala A termelés növekedésévé'!, a műszaki fejlődéssel együtt járult a vállalatok, a gazdaságok jövedelmezősége, egyszersmind javultak a személyi jövedelmek, az élet- és munka- körülmények. A személyi jövedelmek növelésében az elmúlt időszakban jelentős eredmények születtek. Pártunk IX. kongreszszusa tűzte ki célul, hogy parasztságunk életszínvonalát, ellátottságát gyorsabb ütemben növeljük, hogy az megközelítse a munkásosztályét. Pártunk politikájának nagy sikere, hogy ezt a célt a személyi jövedelmek vonatkozásában az elmúlt években sikerült elérni. A személyi jövedelmek kiegyenlítődésében elért eredmény lehetővé tette, hogy a IV. ötéves tervben a munkások és parasztok jövedelmének növekedését azonos ütemben irányozhassuk elő. Ezen belül azonban változatlanul nagy probléma a személyi jövedelmek nagyfokú differenciáltsága, amely elsősorban a gazdálkodás. a termelési színvonal különbözőségéből ered. Az aktív termelőszövetkezeti tagok több mint 35 százalékának a közödből származó személyi jövedelme évi 15 ezer forint alatt van. Feladatunk t°hát, hozv gazdaságpolitikai, jövedelempolitikai intézkedés“'nk során továbbra is szem előtt tartsvi' az indokoltnál nagyobb mértékű differenciáltság kiegyenlítését. A parasztság személyi jövedelmének növelésével egyidejűleg jelentős intézkedések történtek a termelőszövetkezeti tagság szociális, társadalmi ellátottságának javítására is. Ebben a tekintetben azonban még maradtak a jövőben rendezendő kérdések. Ezek közül is előtérbe kerül a termelőszövetkezeti öregek helyzete. A szocialista átalakulást követő időszakban az idős tagok aránya nőtt és az ebből adódó problémák a mezőgazdaságban jóval nagyobb gondot okoztak, mint a többi területen. A társadalmi ellátottság másik, kétségtelenül nagy különbsége a nyugdíjkorhatárban van. Ez is úgy ítélhető meg, hogy a nem'' túl' távöü jövőben intézkedés születhet a nyugdíjkorhatár azonosítására. Az új és a régi termelési formák ma is megtalálhatók a mezőgazdaságban. Bár a korszerűen gazdálkodó nagyüzemek egyre nagyobb szerepet töltenek be, egyelőre azonban vannak és a jövőben is — szükségszerűen — lesznek kisüzemek is. Ebből következik, hogy a társadalmi igények kielégítésében meghatározó ugyan a mezőgazdasági nagyüzemek termelése, de a nagyüzemen kívüli mezőgazdasági termelés — a háztáji és kisegítő gazdaságokéval együtt — 1971-ben a mezőgazdaság termelési értékének 39 százalékát adta. Nagyfokú az eltérés még a nagyüzemek termelési színvonalában, anyagi-műszaki ellátottságában is. Ehhez szorosan kapcsolódik a szakemberellátásban, a vezetés színvonalában mutatkozó különbség. Az élelmiszeriparban a problémák az egyes iparágak eltérő fejlettségében, továbbá az alapanyag-termelés és a feldolgozás közötti ellentmondásban mutatkozik meg. A rendelkezésünkre álló eszközök még nem biztosítják minden területen az alapanyagtermelés és az élelmiszer-feldolgozó iparágak egyidejű, összehangolt fejlesztését. Hiányosságok a munka- és üzemszervezésben A fejlesztési elképzelések megvalósítását sok esetben gátolják a munka- és üzem- szervezési tevékenység során megmutatkozó hiányok. A termelés egyre jobban korszerűbb technológiák alapján folyik, ami magas szintű ismereteket követel. A munka- és üzemszervezés gyengesége kihat a munkaerővel és az eszközökkel folyó gazdálkodásra, végső soron az egész termelésre. Fékező lehet a helyenként még mindig túlságosan központosított vezetési szervezet, a hatáskörök kiforratlansága. összességükben hatékonyak a termelés műszaJti-technikai bázisának, kialakítására tett intézkedések. Azonban sok gonddal, problémával küzdünk. Közülük az egyik alapvető probléma, hogy fejlesztési politikánk komplexitását a legtöbb esetben sem központi, sem üzemi szinten nem tudtuk biztosítani. Üzemi szinten gyakran fordult elő, hogy — akár fedezet, akár kivitelezési lehetőségek híján — fogyatékosán készültek el a beruházási létesítmények. Ezek utólagos pótlása külön költséget, gondot okozlott. Hasonló jelenségek mutatkoztak magasabb, ágazatközi szinten is, ahol a szántóföldtől a fogyasztó asztaláig húzódó gazdasági együttműködések — vagyis a vertikumok — láncolatát szakították meg a fejlődés egyenetlenségeiből származó hibák. A IV. ötéves terv során kiemelt feladataink közé tartozik a műszaki fejlesztés komplex megvalósítása. Az anyagi lehetőségek figyelem- bevételével, üzemi szinten egy-egy termelési folyamat komplex műszaki fejlesztését kell előtérbe helyeznünk, ágazati szinten pedig az egyes vertikumok olyan irányú fejlesztését, amely az eddiginél jobban teremti meg a nyersanyagtermelés, a feldolgozás és a forgalmazás összhangját. Többet kell tennünk — és gyorsabban kell előrehaladnunk — az élelmiszer-gazdasági üzemek egyenrangú gazdasági kapcsolatainak kialakításában. Segítenünk kell a gazdasági társulások bővítését, a közös vállalkozások, vállalatok létesítését, a kooperációs kapcsolatokban az anyagi érdekeltség érdekazonosságának fokozottabb megteremtését. Korszerű ipari háttér A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdészet és a faipar műszaki fejlesztése egyre dinamikusabban fejlődő, korszerű ipari hátteret igényel. A saját gépjavító és szolgáltató bázs megteremtésében jó úton haladunk. Sok régebbi hibát sikerült kiküszöbölnünk, például az alkatrész- ellátásban rövid idő alatt el- éri^'élőfty&s változással. Fejlesztési elképzeléseink azonban csak úgy valósíthatók meg, ha minél több új gépet, eszközt, minél több és hatékony kémiai anyagot kapunk a hazai ipartól, illetve a baráti országoktól. A továbbiakban a miniszter a falusi lakosság megváltozott életkörülményeiről beszélt, majd vázolta a várható idei eredményeinket. — Idei eredményeink márParlamenti jegyzet A KÉPVISELŐK KÖZÖTT nagy várakozás előzte meg az októberi ülésszak tanácskozását, hiszen nagyon léij^^Í Kakucsi Gabriella nyeges dolog, amikor az országgyűlés a kormány egy miniszterét számoltatja be a végzett munkáról, mint ez- esetben a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert. Változatlanul tart a képviselőknek az a jó szokása, hogy vendégeket hívnak egy- egy ülésszakra. Ihászt József, Pest megye 14. választókerületének képviselője, a dabasi járási pártbizottság első titkára négy vendéggel érkezett a tanácskozás első napjára. A szünetben együtt kerestük fel a második emeleti karzaton Cserháti Páti, a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet elnökét, Kakucsi Gabriellát, a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet főkönyvelőjét, Komáromi Lajost, a Telefongyár bugyi gyáregységének vezetőjét és dr. Szilágyi Józsefet, a gyáli Búzakalász Termelőszövetkezet elnökét. A BESZÉLGETÉS természetesen dr. Dimény Imre miniszteri beszámolójáról kezdődött. — Ügy érzem — kezdte Cserháti Pál —, hogy nagyon reális volt ez a beszámoló. A miniszter nemcsak az elért eredményekről szólt, hanem a gondokról és a hibákról is. Jóleső volt hallani, hogy elismeréssel beszélt a gazdaságok alaptevékenységéhez fűződő közös vállalkozásokról. A mi gazdaságunk is tagja a legkülönbözőbb közös társulásoknak. Egyedül semmiképpen sem vállalkozhattunk volna olyan nagyszabású beruházásokra, mint az idei 1200 vagonos baromfifeldolgoz', a hatszáznegyve- nes tehenészet vagy az évi tizenkétezer sertés feldolgozására alkalmas vágóhíd. Kakucsi Gabriella a témához kapcsolódva szintén a saját gazdaságának tapasztalatait ismertette. — Nálunk is a befejezéséhez közeledik az évi tizenötezer hízósertés nevelésére alkalmas telep, amelynek a megépítése hetvenkétmillió forintba került. Az NSZK- ból hozatott százharminc anyakocának majd ezer szaporulata van. Jövőre, amikor teljes üzemmel működik a hizlalda, hétszázötven anyakocánk lesz. ITT SZÖLT KÖZBE a beszélgetésbe először Komáromi Lajos. — Lenne egy nagyon csendes megjegyzésem. Cserháti Pál is, Kakucsi Gabriella is az új, nagy kapacitású sertéstelepről beszélt. Én pe-
