Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

■ PEST HEGY yíírtop 1972. OKTÓBER 29., VASARNAP Nyitány Aszódon Megkezdődtek a megyei Petőfí-iimepségek (Folytatás az 1. oldalról) vész alkotását — avathatjuk, s hogy a költő egykori isko­lájában, az újjáalakított Pe­tőfi Múzeumban megnyithat­[ juk annak új, állandó kiállí­| tásait. Az ünnepség szónoka Cse- terki Lajos, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak titkára volt. Cseterki Lajos beszéde Petőfi: közügy. Százan és százan vettek részt a szobor - rvatáson. A vendégek az aszódi Petőfi Múzeum új, állandó Petőfi- liiállításán. Cseterki Lajos Bcnkó Mihállyal, a nagyközségi pártbizottság titkárával beszélget. Mellettük Barinkai Oszkárné, a Pest megy ei' pártbizottság titkára és dr. Mondok Pál, a Pest megyei fanáes elnöke. Gábor Viktor felvételei Emlékplakett Pest megye múzeumaiért A Pest megyei Múzeumok Igazgatósága tavaly emlékpla­kettet alapított, amellyel a múzeumok hosszabb időn át kiemelkedő munkát végző dol­gozóit, valamint a megyei mú­zeumügyet támogató személye­ket és szerveket jutalmazza. Az idén, a múzeumi hónap al­kalmából a nagykőrösi Arany János Múzeum fejlesztése, rendszeres anyagi támogatása és a múzeum tevékenysége előmozdítása érdekében tett intézkedéséért a nagykőrösi városi tanács végrehajtó bi­zottságát, valamint a nagytar- csai Falumúzeum fejlesztése érdekében nyújtott segítsé­géért Nagytarcsa község taná­csának végrehajtó bizottságát tüntették ki a Ligeti Erika szobrászművész által készített Pest megye múzeumaiért em­lékplakettel. — Ünnepelni jöttünk ma össze — kezdte beszédét. — Szobrot avatni, kőbe vésett emléket állítani annak, aki rövid, élményekben, cselek­vésben, tettben gazdag és magasztos életével a kőnél is maradandóbb művet és örök­séget hagyott ránk. — Petőfi Sándor születésé­nek 150. évfordulójához köze­ledünk. Hazánkban és hatá­rainkon túl is széles körű az emlékezés. Petőfi emléke előtt tiszteleg a magyar nép, de tisztelegnek a világ népei is. Emlékeznek a szabadsághar­cos költőre azok a népek, amelyek már a szabadság út­ján járnak, amelyek maguk­nak építik a hont, és tiszte­legnek azok a népek, ame­lyek e magasztos célt, a sza­badságot zászlaikra tűzték, s költőnk életművéből is me­rítenek erőt, bátorítást. — Petőfi Sándor, a ma­gyarság egyik legnagyobb gé­niusza, nemcsak megértette a kort, amelyben élt, hanem vállalta korának nagy törté­nelmi feladatait is. ű volt az 1840-es évek forradalmi értel­miségének politikai vezér- egyénisége, és költőként ő volt a nemzet lelkiismereté­nek ébresztője és ébrentartója, az 1848. március 15-i demok­ratikus népforradalom szelle­mi erjesztője, felkorbácsolója, a szabadságharc tüzének élte­tő oxigénje, felizzítója. — Petőfi Sándor forradal­már volt — mondotta Cse­terki Lajos —, kora eszméi­nek közkatonája és tábornoka egy személyben, harcosa és messze-messzelátó stratégája. Ezért jelenthetjük ki: 1848— 49-ben Magyarországon min­denkinél jobban tudta, hogy szabadságharcunk szerves ré­sze a nagy európai szabadság- mozgalomnak. Ezért vallotta, hogy a magyar nemzet ügye és a világszabadság ügye egy és oszthatatlan. Nemcsak vállalta, hanem sürgette, kö­vetelte a népek szolidaritásá­nak szükségességét. — Petőfi Sándor hagyatéka a miénk! Mi vagyunk Petőfi jogos és igaz örökösei! — A mi szocialista társa­dalmunk bizonyult alkalmas­nak arra, hogy valóra váltsa a polgári demokratikus forra­dalom és szabadságharc 1848— 49-es társadalmi és politikai programját. Százéves késéssel, de szocialista radikalizmussal felszámoltuk a magyar feu­dalizmus maradványait, befe­jeztük a jobbágyfelszabadítást, parasztkézre juttattuk az úri földet. Ezt elvégeztük — Pe­Rövid határidő alatt felújítunk- állami gazdaságok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek, ktsz-ek, ipari vállalatok megrendelésére ­KÜLÖNFÉLE UNIVERZÁLIS ERŐGÉPEKET (MTZ, Zetor, UE-D4-K stb. traktorcsalád), MEZŐGAZDASÁGI PÓTKOCSIKAT, TEHERGÉPKOCSI- ÉS PÓTKOCSI- ' LAPRUGÓKÖTEGEKET, CSEPEL TÍPUSÚ HENGERFEJEKET Iá ÍEZÓGÉpI IMonorJ Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat, Monor Levélcím: MEZŐGÉP, Monor, Pf. 13. tőfi szellemében — már a szo­cialista forradalmi átalakulá­sunk első szakaszában, mint ahogy diadalra vittük a nem­zeti függetlenség ügyét. — Valóra váltottuk Petőfi Sándor álmát: eggyé vált a nép és haza. Petőfi eszméit győzelemre vitte a nép, a dol­gozó ember, mert a népi Ma­gyarországon szabadságunk születésének első percétől ha­zánk sorsának alakulását, a magyar szabadság és nemzeti függetlenség ügyét egybefűz­tük a haladás, a szocializmus világerőinek sorsával. A szónok ezután Petőfi nép­szerűségének okait elemezte. Petőfit nem csupán nagy köl­tőnek tartotta népünk, de programnak, zászlónak. Petőfi népszerűségében a nép ösztö­nös demokratizmusa tükröző­dött. Petőfi volt az ellentéte minden feudálisnak és reak­ciósnak, minden hitványnak és ellenforradalminak, és Pe­tőfi volt a zászlaja a bizako­dásnak és a reménynek. Ez a zászló az uralkodó osztályok önzésével szemben a haza és a nép szolgálatát, a kunyhók és paloták örökkévalóságának szükségszerűsége helyett a bőség egyenlőségét, a tegnap­ba néző tunyasággal szemben a forradalmat, a nemzeti ön­zéssel, elzárkózással, a más népeken való uralkodással szemben a nemzetek közös szabadságát jelentette. — Ezért volt tilos száz esz­tendeig teljes egészében látni és elfogadni Petőfi Sándort. Csak mi, a szocialista Ma­gyarország gyermekei fogad­juk el Petőfit olyannak, ami­lyen volt, és tesszük gazdag életművét teljes egészében közkinccsé. Cseterki Lajos ezután arról beszélt, hogy Petőfi, az 1848-as polgári demokratikus forra­dalom költője, túlmutat a pol­gári átalakulás követelmé­nyein, messzebbre tekint, tá­volabbra néz és lát. Számunk­ra eleven, és sokatmondóan időszerű Petőfinek a „néppel a népért” gondolata, lángoló hazafisága, a magyar és a világszabadság egységének el- választhatatlanságáról vallott igaz eszméje. Meg nem alku­vó forradalmisága mindörök­ké időszerű példakép, köve­tendő emberi, politikai maga­tartás. Beszédének végén Cseterki Lajos felavatta Aszód első köztéri Petőfi-szobrát, ame­lyet a Pest megyei Emlékbi­zottság, az aszódi nagyközsé­gi pártbizottság és tanács, az aszódi Petőfi Emlékbizottság, a nagykőrösi Arany János gimnázium, az aszódi Petőfi gimnázium, a honvédség, az. aszódi művelődési ház és könyvtár, a nagyközségi KISZ- szervezet, valamint a helyi MEZŐGÉP Vállalat képvise­lői koszorúztak meg. A kiállítások megnyitása Ezután Hargitai Károly, a Pest megyei Tanács művelő­désügyi osztályának vezetője az újjáalakított Petőfi Mú­zeumban — Petőfi egykori is­kolájának épületében — meg­nyitotta a múzeum gazdag gyűjteményét bemutató állan­dó kiállításait; a Petőfi Pest megyében kiállítást, egy Gal- ga menti népviseleti, egy ré­gészeti, valamint egy szőlé­szeti-borászati kiállítást. A megyei tanács osztályvezetője egyúttal felavatta dr. Mezősi Károly Petőfi-kutatónak, né­hai megyei múzeumigazgató­nak az aszódi múzeum épüle­tében elhelyezett emléktáblá­ját. Ezt követően a vendégek megtekintették a múzeum ki­állításait. Később megszem­lélték az aszódi Petőfi gim­názium leánykollégiumát, majd látogatást tettek a nagy­községi könyvtárban. P. A. Vietnam 72 Vietnam ’72 címmel kiállí­tás nyílik hétfőn — 16 órakor — a budai Várban, az I. kerü­leti Szentháromság tér 1. szám alatti Schönherz Kollégium épületében. Képzőművészeti anyagból rendezi a kiállítást a Hazafias Népfront I. kerületi bizottsága és a Magyar Képző­művészek Szövetsége. A tár­latot Barcs Sándor országgyű­lési képviselő, az MTI vezér- igazgatója nyitja meg. Huszon­négy művész alkotásai szere­pelnek a bemutatón, amelyhez hasonló gazdag képzőművé­szeti tárlat vietnami témáról eddig még nem került a kö­zönség elé. Olyan neves alko­tók műveit láthatja a közön­jég, mint Ék Sándor, Hincz Gyula, Farkas Aladár.. Orosz János és mások. Olajfestmé­nyek, akvarellek. különféle technikájú grafikák, kisplasz­tikák sokasága — mintegy 60 komoozíció — idézi fel az In­dokínában folytatott szabad­ságküzdelmet, a vietnami nép hőd harcának mozzanatait, a párlatot november 11-ig te­kintheti majd meg a közön­ség. Szobrot kap Bölöni György A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja irodalmi szakosztályának vezetősége Bölöni Györgyre emlékezve 90. születésnapján leplezi le a szigligeti alkotóház parkjában- az egykori Irodalmi Alap meg­teremtőjének mellszobrát, Martsa István Munkácsy-díjas érdemes művész alkotását. Az október 31-én déli 12 órakor tartandó ünnepségen dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszter- helyettes mond beszédet. Építészeti nívódíj Az Építésügyi Értesítő 34. számában megjelent az építés­ügyi és városfejlesztési minisz­ter utasítása az „Építészeti ni- vódíj” alapításáról. A minden év decemberében adományozandó díjjal elsősor­ban azokat a tervezőket és ki­vitelezőket kívánják jutalmaz­ni, akik o tömeges'építési fel­adatokat — összhangban a népgazdaság műszaki és gaz­dasági színvonalával — kor­szerűen, színvonalasan oldják meg. íratok 1842-bő! Nemesi höpecsáidák- Évekig tartó bűn per A hevederrel összekötött iratkötegben vagy ötven akta­csomó. A Császári Királyi Pesti Bűnfenyítő Törvényszék előtt 1850 és 1860 között folyt több per ügyirata. Tehát a szabadságharc leverése utáni időkből, a Bach-korszakból származnak. Azaz mégsem mind. Az egyik per még 1842- ben kezdődött, amikor tekin­tetes nemes Pest-Pilis-Solt törvényesen egyesített várme­gyék törvényszéke osztotta az igazságot és éppen ezért a fel­jelentés, azaz a panaszirat ezen szavakkal kezdődik: „Tekintetes Karok és Rendek!” —, ahogy 130 esztendeje illett, eként szólította meg a megye igazságügyi szerveit Szabad Nagy Kőrös Város főbírája és tanácsa. Harminc tiltott üzlet „Városi közönségünk a ke­bele beli királyi kisebb ha­szon élvezeteknek ősidőktől fogva minden másokat kizáró tulajdonosi gyakorlatába van; de ezen jogot némely helybeli nemesek bitorolni meg nem szűnnek és kurta székeket, kurtakorcsmákat tartanak fenn.” Tudniillik, hogy a hús meg a bor kimérése falun a földes­úr, városban a város jövedel­mi forrása volt, amit azonban általában bérbeadott, de azért saját borát a termelő, még a jobbágy is árusíthatta. Nehogy azonban versenghessen, és ezzel csorbítsa az uraság vagy a tanács hasznát, nem árulha­tott egész esztendőben, csu­pán kurta időn át, szeptem­bertől áprilisig, tehát amikor még — hiszen valami kevés szőlője majd mindenkinek akadt — az új bor bőviben állt a pincékben. Bezzeg, amint a kistermelők saját bora elfogyott, megnőtt az italke­reslet és még akinek nem is ürült ki a hordója, az sem mérhetett ki többé, csak egye­dül a bormérés jogának tulaj­donosa. Lopva, féligmeddig titokban mégis nemcsak saját termésüket, de mástól vett bort árusítottak a tilalmas idő­szakban, akár poharanként is sokan. Egyszóval engedély nélküli bögrecsárdát nyitottak. Ám, ez a kifejezés annyira új, hogy az Akadémia legfrissebb keletű értelmező szótárából is hiányzik. Halász Balázs me­gyei tiszti ügyész idéző vád­levelében is, amit Gál Ferenc, Gál József, Szalay József, Vladár Pál, Farkas Sándor és Bóka Péter nagykőrösi lako­1 sok ellen bocsátott ki, kurtái j korcsmának mondja. Egyébként egyikük neve elé sem mulasztotta odabiggyesz­teni az ns betűket, annak je­léül, hogy az alperesek nemes emberek. Nagykőrösön a török hódolt­ság idején sok környékbeli nemesi család keresett mene­déket, s lakosai között a múlt században már százakra ment a nemesek száma. Szóbanfor- gó panaszirata mellékletében a város főbírája 30 tiltott bor- és húsmérő nemest nevez meg. Tettenérés Kiderül a feljelentésből, hogy a tanács 1842. augusztus 7-én utasította csendbiztosát, Vajda László urat, hogy „né­hány nemesnek, különösen ne Gál Ferencnek, ki ezen visszar- élést leginkább és legnyilváno- sabban gyakorolja, házát meg­motozza”. J A csendbiztos maga mellé vett a rendre-csendre vigyázó néhány városi darabontot, to­vábbá mészáros legényeket és késő este, kilenc óra után bezörgetett Gál Ferenc házá­ba. Az ajtót Gállal „hit nél­kül élő” Zombory Lajosné nyitotta ki, és közölte, hogy a házigazda nem tartózkodik

Next

/
Oldalképek
Tartalom