Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-22 / 250. szám
6 T&CíHap 1972. OKTÓBER 22., VASÄRNAP Ped tneauei i aranao Páóolz 40. BUDAKESZI \ Budakeszi úton úgy siklunk ki a lóvárosból, hogy szinte észre sem vesszük: túl vagyunk Budapest határán, Budakeszire értünk. A kék autóbusz a Moszkva tértől 18 perc alatt teszi meg az utat a Budakeszi végállomásig, a fővárosban többször két-két pontot tűzhetünk ki, amelyek között hosszabb a közlekedés időtartama. Vízzel, villanyárammal is Budapest látja el Budakeszit, s ez a közelség, ez az összefonódás, ez nem kis mértékű függés — jellemzi és magyarázza a „határszéli” nagyközségnek helyzetét és fejlődési képét. Az első írott forrásból, egy 1296-os keltezésű oklevélből következtetve, alighanem az ősi Keszi törzs valamelyik nemzetsége kapott itt hajdan birtokot, s a település az Árpádok korában Al-Kesző és Fel-Kesző néven, hamarosan fejlődésbe lendült. Az iker- Keszi kolostorával együtt a török hódoltság alatt pusztult el, romjait sokáig Keszi néven emlegették, míglen a XVII— XVIII. században bevándorolt német telepesek a törzsnevet a tőszomszédos Buda elnevezésével toldták meg A szűkös szántóterület korán kialakította a gyümölcs és .főleg a szőlő termelését, s mikor a múlt század hetvenes éveiben a pe- ronoszpóra tönkretette a határ szőlőit, a kenyerét és munkaterét vesztett budakeszi nép megélhetésének biztosítására, az iparosodó főváros felé tódult. A német ajkú betelepültek számarányát csökkentette a volksbundistáknak felszabadulásunkat' követő kitelepítése. Ám a mezsgyés főváros vonzószívó hatása változott körülmények között, változó jelleggel meg újra érvényesült. Különösen 1949-től kezdve Budakeszi peremközség rendkívüli arányú bevándorlás színhelye let. A falun, felszabadult, vagy akár mondhatjuk: a faluról elszabadult munkaerő vándorlásának iránya jó részben a főváros felé fordult. Az ipari munka megnövekedett lehetőségei — kereset és életforma — mágnesként vonzották a vidékről feltódult embereket, ám ezek számottevő része a letelepedést gátló budapesti rendelkezések miatt megrekedt a környező községekben, így talán elsősorban Budakeszin. Súlyos lakás- és ellátási problémák robbantak ki, amelyek erősen próbára tették és teszik még ma is Budakeszi tanácsának, párt- és társadalmi szerveinek erejét, teherbírását. Az ország minden részéből összetorlódott 11 Oüü főnyi összlakosság munkaképes részének 80%-a — mintegy 6000 ember — Budapesten dolgozik. Ilyen körülmények között csak csodálkozni lehet azon, hogy Budakeszi vezetői és lakosai nemcsak lakásépítési programot dolgoztak ki, hanem már létre is hoztak egy új lakótelepet, építik a KISZ- házakat, társadalmi összefogással az Érdre áthelyezett Művelődési Központ pótlására helyi művelődési házat teremtettek, orvosi, fogorvosi, gyermekorvosi rendelőt létesítettek, szép, mind világosabb fényű életet igyekeznek teremteni „Budapest árnyékában)). Budakesziről sokunknak jutnak eszébe a budakeszi tüdő- szanatóriumok, az ország legfontosabb ilyen fajtájú létesítményei. Csakhogy a három budakeszi gyógyintézet közül az egyik: a hírneves Korányi TBC Szanatórium közigazgatásilag éppenséggel még Budapest területén fekszik. A MÁV és a Fodor József TBC Gyógyintézet helyi meghatározás szerint Budakeszin terült el, de mindhárom intézménynek Budakeszi sajátos fekvése, mikroklímája adott létjogosultságot. A Já- noshegy tövében megbúvó község egy tengerszint fölött 230 méter magasságú, dél felé nyitott völgyben húzódik el, amelyet 500 méteres magasságot megközelítő tölgyes, bükkös hegyoldalak, lankák öveznek. A sűrű erdőség, a hegyes táj mérsékli a terület kontinentális jellegét, csökkenti — Budapesthez képest — az évi átlaSándor József honvédtábornok főhadiszállása volt, s még számos világi-egyházi hagyaték megérdemelné a „szemrevételezést”. Aki a század végi—század eleji rajzokból, festményekből, fotókból ismeri a makkosmá- riai búcsújáró templom romjainak képét, az alaposan gos hőmérsékletet, s a völgynek főleg északi-nyugati irányú zártsága azt eredményezi, hogy Budakeszin sokkal kevesebb a szeles nap, mint Budapesten. Több ezerre tehető a pesti ideiglenes kivándorlók száma, akik városi munkájukat kis víkendházaik körül ültetge- tett szőlőskertek, gyümölcsösök gondozásával pihenik ki. Nem tudom felmérni a Budakeszire látogató turisták statisztikáját, de többségük nyilván a természet, s nem a helyi műemlékek szépségeiben gyönyörködik. Pedig a XVI. században alapított egyház helyén a XVIII. derekán épült barokk templomépület, a Virágvölgy utcai borospince fölé emelt, régi polgárház, a Vöröshadsereg útjának egyik ódon épülete, amely, a falán levő tábla tanúsága szerint: 1849 május havában Nagy meglepődik, amikor a fel- szabadulást követő években mesterien újjáépített, kívül- belül pompásan restaurált, hajdani trinitárius szentegyházat megpillantja. Erdőövezte tisztáson, a Széchenyi-hegy nyugati lejtőjén, Budakeszi határában, elragadó környezetben ékeskedik ez a poraiból megelevenített barokk műemlék. A búcsújárók, úgy hallottam, ritkulnak. De a természetjáróknak érdemes errefelé venni útjukat. Tavasszal, nyáron, ősszel — talán télen is: nem próbáltam — tüdőt tisztító, 6zívet zson- gító, gyönyörű séta. És aki a kuriózumokat szereti: Mak- kosmária templomának lábazatánál megtalálja Budapest és Budakeszi határkövét. A hegyi ösvényen Budapest felől érkező jövevény még egyet lép :— és Budakeszin találja magát. Békés István Riportfilm — megyei szereplőkkel Szántóverseny, 1972 Vasárnap délelőtt a televízió bemutatja a Szántóverseny ’72 című riportfilmet, mely a mezőgazdasági gépekkel dolgozó fiatalok országos szakmai vetélkedőjén készült. A III. országos szakmai vetélkedőt augusztus 18—20-án rendezték meg Mosonmagyaróváron. A Pest megyei fiatalok az összetett versenyben negyedik helyezést értek el. A riportfilmben a Pest megyei egyéni győzteseket is viszontláthatjuk: az albertirsai Szabadság Tsz-ből a növényvédelmi versenyben első helyezett Kóródi Imrét, a biatorbágyi Lenin Tsz-ből Lantos György vontatóvezetőt, és a szentmárton- kátai Kenyó Mihályt, aki az országos szántóverseny harmadik helyezettje lett. Előkészítő az Eötvösön Az Eötvös LOránd Tudomány-! egyetem természettudományi kara előkészítő tanfolyamot indít azok részére, akik az 1973-—74 tanévre kérik felvételüket. A tanfolyam a következő szakokra készít elő: matematika-fizika, kémia-fizika, biológia-kémia (nappali tanári szakok), matematikus, fizikus, biológus, vegyész (nappali, nem tanári szakok), alkalmazott matematikus (esti, nem tanári szak), fizika (levelező, tanári szak) és programozó matematikus (három éves főiskolai képzés) szak. Jelentkezési határidő: november 15. Részvételi díj 650,— Ft. A szükséges nyomtatványok az egyelem dékáni hivatalában (VIII. kér., Múzeum körút 6—8. I. emelet 50. szá- | mú szoba) szerezhetők be. Fiatalok Gödöllőért A gödöllői gimnázium tanulói októberben — a hagyományokhoz híven — megemlékeztek az iskola névadója, Török Ignác tábornok halálának 123. évfordulójáról. Ebből az alkalomból színvonalas irodalmi műsort mutattak be és megkoszorúzták Török Ignác szobrát. Az ünnepségen — amelyre a városi tanács vezetőit is meghívták — a gimnázium Asztalos János KlSZ-szerve- zete 1812 óra társadalmi munkát ajánlott fel Gödöllő szépítésére. Az Ifjúság Gödöllőért mozgalom keretében a tanulók vállalták, hogy két őszi, illetve két tavaszi kommunista műszakon bármilyen munkát elvégeznek, amellyel a tanács megbízza őket. A tanács vezetői örömmel vették a felajánlást. A rádi gyilkos fiatal ember. Egyenruhás rendőr kíséri a szobába, félszegen ül le a székre. Világosbarna zakót visel, gyűrött fehér inget, sötétszürke nadrágot. A zakó alól kilátszik karján a tetoválás: szív, karddal átdöfve. Csuklója felett nagy betűkkel tetovált név: Fodor Sándor. cső bort szerettem. Egy litert egy nap általában megittam. — Miben hasonlít még az apjára? — Én is olyan ideges természetű vagyok. Hirtelen felmérgesedek. A faternak szintén volt szurkálós ügye, ült is miatta pár évet. Otthon különben nem sokat balhéztunk egymással. Legfeljebb akkor, ha nem adtam haza elég pénzt. — Több testvére is van, úgy hallottam. — Négy. A bátyám huszonkilenc éves, a két Öcsém tizennyolc és tizenhat, a kislány tizenhárom. Szóval, vagyunk elegen. A fater már nyugdíjas, hivatalsegéd volt, kellett a pénz. Engem, ahogy felnőttem, dolgozni küldtek, sokszor az iskolába sem engedtek el a munka miatt. Ifnszasba került a bicska — Láttam az iratait, sokfelé dolgozott. — Először tizenhat éves koromban egy vasúti embernek a teheneire vigyáztam. Aztán Vácott kőművesek mellett dolgoztam, voltam segédmelós Szentendrén, a váci öntödében, az Izzóban, a pesti Chi- noinban. Mindegyiket otthagytam, kevés volt a pénz. Végül kikötöttem a húsiparnál, itt felment a pénzem kétezerháromszázra. — Mire költötte a fizetését? — Vettem ruhát, piát. — És egy bicskát. Azt mondják, mindig a zsebében hordta. — Egy húszasért vettem Vácott. Ha ettem, akkor kellett. — Használta egyszer verekedésnél is... — Én nem. Engem senki se ismert verekedősnek. — Az ügyével foglalkozó vizsgálótiszt mást állapított meg. — Hát, igen... Az a penci kőműves, összekaptunk, megszúrtam ... — Könyvet sosem vett a keresetéből? — Mit kezdtem volna vele? — Pillantson a jegyzeteimbe, el tudja olvasni? — Nem ismerem a betűket. — Hány szót tud leírni? — Kettőt, a nevemet. Ha lassan forgatom a ceruzát, a nevemet le tudom írni. lSelckütötiek a sofőrbe — Mire emlékszik, mit csinált szeptember 27-én? — Reggel hatkor felkeltem, elmentem anyámmal krumplit szedni. Délben bementem Vác1 liier, 1 nap — Ki tetoválta a karját? — A faluból egy srác. Tustintával meg tűvel. Láttam, őneki is, a többi gyereknek is van ilyen rajz a karján, gondoltam) legyen nekem is. — Kikkel barátkozott a faluban? — A szomszédban voltak srácok, azokkal haverkodtam. Gyerekkorunkban együtt szedtünk gombát, most meg együtt jártunk szórakozni. — Hová? — Kocsmába. Régebben jártunk moziba is, de aztán az megszűnt Rádon. A kultúr- házban sem volt semmi, kocsmába jártunk. A presszót nem szerettem, drága volt. — Régóta iszik rendszeresen? — Tíz éve. Tizenhat éves korom óta. A fater meg-meg- hívott minket, aztán később mentünk magunktól is. Ott jól lehetett dumálni, ismerkedni. A fater fröccsöt ivott, én az olGördülő patika Budakalászon zárva a patika ajtaja, mellette: „Leltár miatt zárva. A mozgó gyógyszertár az orvosi rendelőnél adja ki a gyógyszert”. Távolabb, a másik utcában, a rendelő bejárata előtt autóbusz áll. Nyomtatott betűkkel rá is van írva az elejére: „Mozgó gyógyszertár”. Oldalán nyitott ablak, az előtt pedig frissen kiállított recepttel a kezében néhány ember áll sort, most fordultak ki a rendelőből. Pillanatokon belül megkapják az orvosságot, mennek tovább. ...de nem a megyében Két fehér köpenyes nő dolgozik a kocsipatikában. Agócs Irén gyógyszerész — a vezető —, Dunakeszin lakik és idestova egy esztendeje járja a megyét. Évente egyszer a gyógyszertárakban is leltároznak, ilyenkor persze szünetel a kiszolgálás, mehetnek a recepttel a szomszéd községekbe az emberek — de nem Pest megyében! Meg aztán a gyógyszertárat akkor is becsukják, ha festeni kell. Zárt ajtaja elé ez esetben is odagördül a mozgó gyógyszertár. — Múlt héten Ócsán voltunk — mondja a mozgó gyógyszertár vezetője. — A munkámról? Ebben a gyógyszer- tárban jobban kell figyelni a receptekre, mert nem ismerjük az orvos írását. Mindig másét kell kibetűzni, ez nehezíti, de ettől eltekintve pontosan olyan a kocsiban is a munkánk, mint bárhol másutt. Lakás is Fekete Jánosné asszisztens nyolc évig Pesten lakott, ottani gyógyszertárban dolgozott. A férje munkahelye a százhalombattai hőerőmű, nemrég oda hurcolkodtak, azóta jár az autóval. — Komplettül felszerelt gyógyszertár vagyunk — hangsúlyozza. Ha szolgálatban vannak, ebben a autógyógyszertárban alszanak. A kocsi ajtaja mellett kárpitozott ülőalkalmatosság, de csak nappal szék, éjjel — két ágy. Kihúzható és mind a ketten jól alusznak rajta a hét négy, de néha öt napján. Ha a gyógyszertár — amelyiket helyettesítenek — éjszakai ügyeletes, azt is a mozgó gyógyszertár látja el. Galgói László gépkocsivezetőnek magának kell gondoskodnia éjszakai szállásról. Örkényben szolgálati lakást kapott a központtól, ott lakik a feleségével, aki gyógyszerészasszisztens és ugyancsak a Pest megyei Gyógyszertári Központ dolgozója. Leltározásra jár, tehát gyakran ugyanabban a községben dolgozik, ahol a férje. Egyedü á 16 Hetényi Ferenc, budakalászi gyógyszertárvezető véleménye a mozgó gyógyszertárról: — Nagyszerű, és tudtommal az országban egyedülálló ötletet valósított meg a Gyógyszertári Központ. Áz emberek elégedettek is, hogy most leltárkor minden külön fáradtság nélkül hozzájuthatnak helyben a gyógyszerhez. Martsa István szoborművé a Fodor József TBC Gyógyintézet parkjában: Emberpár. Fotó: Dollinger Erhardt Tétováit ssiv Szemben üt a gyilkos Traí/í'í/iái ohostak as elssabatlult indulatok A Pest megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya Fodor Sándor 2fi éves rádi segédmunkást emberölés bűntettéért letartóztatta. A vizsgálat után ügyét vádemelési javaslattal átadják a megyei főügyészségnek. Szitnyai Jenő, ra a fizetésemért, amikor hazajöttem, a krumplit összeszedtük egy zsákba. Délután bementem a hizlaldába. Aztán hazajöttem, elmentem a boltba, ott megittam két üveg sört, meg két féldeci pálinkát. Indultam a kocsma felé, de a Petőfi utcában találkoztam a bátyámmal, ő onnan jött. Mondta, hogy ott von a fater is. Akkor már este volt, és azután történt a dolog. — Tehát az utcába bekanyarodott egy Nysa kisbusz ... — Ránk világított a fényszórója. Ott állt meg a ház előtt, ahol álltunk, azt hittük, elüt. A bátyám elkezdett kiabálni a gépkocsivezetőre, hogy miért nem veszi le a fényt. Elmondta mindennek... — Szresen Mihály volt • gépkocsivezető. A két kislányát hozta a kocsival a rokonokhoz. — Igen, ezt hallottam én is később. Ismertem én őt különben, köszönőviszonyban voltunk. Szóval, elkezdtek dulakodni a bátyámmal, ott a sötétben. Én erre előkaptam a bicskát... — Miért? — Nem tudom. Én se tudok rájönni, miért? Valahogy elkapott a méreg. A bicskát a markomba fogtam, hogy a penge a hüvelykujjam felé álljon ki, és feléje csaptam. Az első szúrás a jobb felső karját érte, a másik meg a szívét... — A gépkocsivezető azonnal meghalt. — Én ezt akkor még nem tudtam. Láttam, hogy elesik. Szaladtam a faterhoz a kocsmába, mondtam neki, hogy megszúrtam egy embert. Nem tudott szólni rá semmit, csak reszketni kezdett. Aztán jött egy önkéntes rendőr, visszavitt a ház elé. Egy munkásőr ösz- szekötötte a kezemet, nehogy megszökjek. Bevittek a házba, ott feküdt a gépkocsivezető. Kérdezték, látom-e, mit csináltam. Látom, mondtam, de most már hiába. Gyáva lett a fenegyerek — Szresen Mihályt mindenki szerette a faluban. Köztiszteletben álló ember volt. Tudja ezt? — Tudom. Egyszerre tele lett az utca emberekkel, mindenki kiabálta rám: gyilkos, gyilkos... Éjszakánként felriadok, eszembe jut az arca... — A börtönről mit hallott? — Alig valamit. Nem lehe jó, az biztos. — Most nagyon fél? — Félek. Attól is, mi lesz ha kijövök. Rádra nem mehetek többé vissza, ott már nekem soha nem fogadják a köszönésemet. Nem tudom, mi lesz. Talán majd elmegyek valahova, messze a falutól. Egy olyan helyre, ahol senki sem tudhatja meg, ki voltam ...
