Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-05 / 209. szám
4 PEST UHO cJ{ú*lap 1972. SZEPTEMBER 5., KEDD Megkoszorúzták Móricz Zsigmond síremlékét Kegyeletes emlékünnepség zajlott le hétfőn a Mező Imre úti temetőben, Móricz Zsigmond sírjánál. Halálának 30. évfordulója alkalmából a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar írók Szövetsége, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Móricz Zsigmond Gimnázium nevében megkoszorúzták. a nagy realista író nyughelyét. A megemlékezésen megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke, Dobozy Imre főtitkár, Boldizsár Iván, a Magyar Pen Club elnöke, valamint irodalmi életünk más jeles képviselői. Részt vett Móricz Zsigmond két lánya, s eljöttek a nevét viselő gimnázium növendékei is. Fekete Gyula író emlékbeszédében a három évtizede elhunyt alkotó életművének időszerűségéről, hatalmas irodalmi örökségéről beszélt, amelynek folytatása — vállalása a ma irodalmárainak megtisztelő kötelessége. Kitüntették Szindbádot VÉGET ÉRT A VELENCEI FILMFESZTIVÁL Vasárnap késő este záró- ünnepéllyel és díjkiosztással véget ért a velencei filmfesztivál. A nemzetközi filmművészet egyik kiemelkedő rendezvényére az idén heves viták és tiltakozások közepette került sor. A „hivatalos” fesztivál mellett a kormánnyal és a fesztivál- igazgatósággal szembenálló baloldali olasz filmművészek „ellenfesztivált” rendeztek Velencében. A 33. velencei filmfesztiválon egyébként mintegy 30 ország 90 filmje került bemutatásra. Kitüntetésben részesült Huszárik Zoltán „Szind- bád” című filmje is. A filmkritikusok nemzetközi szövetségének díját Khalia Sziddik kuwaiti rendező „Bas Ya Bahat” és Satayit Ray indiai rendező „Simabaddha” című filmje kapta. Az olasz filmkritikusok által legjobbnak ítélt alkotás az amerikai Stanley Kubrick „Mechanikus narancs” című filmje volt. Az ünnepélyes fesztiválzáró vendége'volt a 84 éves Charlie Chaplin, a fesztivál kitüntetésben részesítette Chaplint. Chaplinhez hasonlóan kitüntetést kapott az amerikai Billy Wilder (a magyar közönség többek között „Van aki forrón szereti” című filmjét ismeri) és a szovjet Ana- tolij Golovnya, aki annak idején Pudovkin operatőrje volt. Ünnep Tápiógy örgyén Tornaterem-avatás — Finn gyermekrajz-kiállítás Jó dolog itt iskolába járni — akaratlanul is erre a megállapításra jutott az, aki vasártiap délelőtt részese volt a tápió- györgyei ünnepségsorozatnak. Korszerűen felszerelt, modernül berendezett tornatermet, úttörőszobát és zeneiskolát avattak. Az iskola így már nem csupán a kötelező tanulás otthona ebben a faluban, hanem a szabad idő hasznos eltöltésének nagyszerű lehetőségeit — sportolást, muzsikálást, játékot — is kínálja a tápió- györgyei gyerekeknek. Vagyis: a teljesebb életre készíti fel az ifjúságot. S hogy a tá- piógyörgyei diákok élnek is a felkínált nagyobb lehetőségekkel, bizonyítja az a finn gyermekrajz-kiállítás, amelyet az újonnan avatott tornateremben dr. Ortutay Gyula akadémikus nyitott meg ezen a dél- előttön. Két esztendő óta ugyanis gyakorta hoz leveleket a posta a távoli Finnországból a tá- piógyörgyei iskolába. A diákok, egy lelkes pedagógus házaspár — Molnár László és felesége — vezetésével ma már tizenhét finnországi iskola tanulóival leveleznek rendszeresen, köztük még az északi sarkkörön túli Kemijärvi diákjaival is. És a magyar és a finn gyerekek gondolataikat nem csupán leírt szavakban cserélik ki, gyakran mellékelnek maguk készítette rajzokat is írásaikhoz. Tápiógyörgyére két esztendő alatt több, mint hatszáz gyermekrajz érkezett: hét-tizenhárom éves finn iskolások papírra vetett elképzelései a világ dolgairól s az őket körülvevő szűkebb pátriáról, a tájról, a szülőfaluról, az otthonról, élményeikről és barátaikról. Ezek közül válogatták ki most a kétszáz legsikerültebbet. gyermekeiről hoznak hírt, hanem azért is, mert tág bepillantást engednek ezek a rajzok a felnőtteknek — a gyermek- világba. # — P — Magyar—lengyel megállapodás A Művelődésügyi Minisztériumban dr. Orbán László, a miniszter első helyettese és Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság ' rendkívüli és meghatalmazott nagykövete aláírta a magyar—lengyel kulturális és tudományos együttműködési vegyes bizottság létesítéséről szóló megállapodást. j Eltemették Keleti Lászlót Hétfőn a Farkasréti temetőben a színházművészet kedvelői, pályatársak, tanítványok, barátok kísérték utolsó útjára a Thália színház tragikus hirtelenséggel elhunyt népszerű művészét, Keleti László érdemes művészt. A ravatalnál a Thália színház igazgatósága, pártszervezete, művészei, technikai dolgozói nevében Sivó Emil gazdasági igazgató vett búcsút az elhunyttól. Kazimir Károly, a Thália színház művészeti vezetője, a Színházművészeti Szövetség és a Színház- és Filmművészeti Főiskola nevében méltatta Keleti László sokszínű egyéniségét, emberformáló tehetségét. A kollégák nevében Nagy Attila idézte fel Keleti László emberi alakját. A simái László Endre, a rádió rendezője mondott emlékbeszédet a barátok nevében. Lelet a kora vaskorból Érdekes ásatást fejezett be Hellebrandt Magdolna, a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze. Az aggteleki karsztvidéken levő Szinpetri község határában levő úgynevezett csapástetőn dolgozó barlangkutatók hívták fel a múzeum figyelmét arra, hogy a bejárat horda^ lékanyagában cseréptör- melókét találtak. A föld alatti üreg feltárásán dolgozó budapesti Vörös Meteor kutatócsoport segítségével folytatott leletmentés során kora vaskorból származó telep maradványaira bukkantak. A leletek között fekete színű, fényezett edénytöredékeiket találtak. Megállapították, hogy ezek kézi formázással készültek. Kezdetleges készítési módjukra váll, hogy az edénytöredékek egy része még finomítatlan agyagból készült, amelyben a durvább szennyeződések, kavicsok is benne maradtak. Érdekes és értékes lelet az agancsból csiszolással kialakított kapa formájú szerszám. A régészek megállapítása szerint a kora vaskori telepet másodlagos helyén találták meg. Lakói valószínűleg a barlang. előtt éltek, s az évezredek során a víz mosta be,, földdel együtt, a maradványokat a barlangi kürtőbe. TV-FIGYELŐ ' " ' ' 11 Holló a hollónak. Korunk időről időre újraértékeli a műveltség tartalmi elemeit, s miközben új ismereteket halmoz fel a lexikonokban, egyúttal meg-megrostálja a múlt kultúráját: mi hullik ki belőle az időben? Az irodalom klasszikusai helyet kapnak a különféle kiadvány- sorozatokban, a drámaírókat azonban mindenekelőtt az előadás élteti, teszi időállóvá. Ezért is dicsérendő a tévé folyamatos vállalkozása, melyben a magyar és a világirodalom klasszikusait átülteti a képernyőre, hogy a viszonylag szűkebb színházi közönség után milliókkal is megismertesse. Arra azonban vigyázni kell, hogy ne rendezzünk be múzeumot a televízióban, ne a műkincseket megillető áhítattal kezeljük a drámákat, hanem élő örökségként, a kor felfogását a miénket átszűrő előadásmódban. Osztrovszkijnak. a maga korában leleplező erejű, kíméletlenül bíráló színpadi műve, mely a cári Oroszország harácsolva tollasodé kereskedőrétegének farkaserkölcsét mutatta be, étizedekkel ezelőtti előadásokban, a részletező kisrealizmus eszközeivel, gondosan cizellált ötvösmunkával ábrázolta az embertele- nebbül gonosz győzelmét _ az emberség csíráit még őrző. „humánusabb” csalón, akaratlanul is a korabeli kapitalizmus jellemroncsoló következményeit illusztrálva. Marton Endre rendezése nem távolodott el teljesen ettől a kifejezésmódtól, Inkább a szerep- osztás révén szolgált néhány meglepetéssel. Elsősorban Vá- radi Hédi által, aki szinte gyönyörűséggel elcsúfított maszkjában, sápítozó beszédmodorban valósággal fürödve a szokatlan boszorkajellem adta lehetői 'vekben, érdekes kirándulást tett a torz jellem- ábrázolás területére. Sztankay István rokonszenves svihákok után ezúttal taszító jellem- alakban tett tanúságot színészi továbbfejlődéséről. A rendezés újító törekvését hatásosan érzékeltető megoldás volt a földön fekvő kérő, s az őt kényeskedve-töprengve körüljáró menyasszony. (Dániel Vali) jelenete, melyben Bornyi Gyula vezetőoperatőr és munkatársai a fényképezés lehetőségeit jól kihasználták. Módi Szabó Gábor, Csernus Mariann, Velenczei István megbízható alakítással szolgálta az Osztrovszkij-mű előadását. „Harcoló bányász”. Nézem Zsigmondi Boris dokumentum- filmjét, keresem az idős visszaemlékezok szavai mögött hajdani arcukat — egykori harcosokét, s a velük küzdő, vagy sorsukat velük szenvedő feleségekét, hozzátartozókét _( és örömömbe váratlan sa jnálkozás vegyül. Mennyi kihagyott helyzet — g°nd°' lom magamban, az olimpiától „fertőzött” stílusban; mekkora tartalékai egy súlyos, példaszerű kitartásban gazdag múltnak, melyet az irodalom nem használ ki. Még szerencse, hogy a filmdokumentálás ennyire nekilendült, s nem engedi elveszni egy nyugod- tabb körülmények közt építő utókor számára a tanulságokat, melyek az egyénig tudatban lerakódnak, s eddig talán csak magánbeszélgetésekre pazarlódtak. A leghitelesebb tanúk egyike, Döme Piroska írta a forgatókönyvet, s _ részint maga számolt be a két világháború közötti kommunista mozgalomnak a bányászok közt végzett munkájáról. (A film címét is egy illegális kiadvány adta). Senkit sem kívánok kiemelni a visszaem- lékezők sorából, inkább a szerencsés történelmi pillanatot üdvözlöm. A messze tűnt időket egyikük sem heroizálta, hanem a távolság adta higgadtsággal számolt be az át- éltekről, egyszerűen szólva embertelen kínzásokról — s megnyilatkozásuk ettől vált meggyőzővé. A feledés marta, széppé vagy csúnyává alakító emlékezet állta a próbát; a megszólalók puszta megjelenése, egy-egy megtört tekintet, nehéz lélegzet, lassú mozdulat avatta hiteles tanúvá mindazokat, akiket láttunk. Furcsának tetszik tán, mégis nem a dokumentálás jelentőségét, hanem pedagógiai értékét emelem ki: a társadalmi magatartás formáit ízlelgető, helyét kereső ifjúság sokkal többet tanulhat ezekből a szerény, öntetltség- től mentes beszámolókból, mint alkalmi megemlékezésekből. Mert itt maga az élet tett tanúságot önmagáról, a bányánál dolgozó gyerekek, unokák kérdései által a múlt harcainak értelméről. A látottak öröméhez azonban türelmetlen kívánság is társul: újból és újból bele kellene nyúlni a film merítőhálójával a névtelenségben élő mozgalmi emberek tömegébe, hogy egy-egy elfeledett arcot „kihalászva” felmutassuk: ők azok, akik pillanatnyi, s nem mindig megszolgált népszerűségben sütkérező sikerembereknél sokkalta jobban megérdemlik megbecsülésünket. Arról nem is szólva, hogy ez kötelességünk. Lehotay-Horváth György Hogy mi minden foglalkoztatja a tápiógyörgyei gyerekek finn barátait? Ugyanaz, ami a mi fiataljainkat. Minden, ami körülgttfrk történik.. A kilencéves Soíli Tikander például a népek barátságát választotta témájául. Rajzán a fehérbőrű gyerekek önfeledten járják körtáncukat a néger, a kínai és az indián gyerekekkel az élet fája kprül. A hétéves M. Tihinen a hozzá legközelebb álló embert, az édesanyját ábrázolja megejtő bájjal. Esko Nyhölm, ez a hétesztendős finn kisfiú rajzán a füstölgő gyár felé igyekvő munkásokat koromfeketének képzeli el. Az északi sarkkörön túl élő kilencéves I. Juha a lappföld megejtő szépségét, különös világát tükrözi rajzán. (Képünkön). A hétesztendős J. Siika- virta pedig kedvenc Mikko cicáját rajzolta le. Sok gyereket foglalkoztat ott is, akárcsak nálunk, az űrrepülés titokzatosság, a földön túli élet lehetősége. Másokat viszont — olvasmány-élményeik alapján — a mesevilág. Nagyszerű gondolat volt ezeket a nagyon ügyes és fantáziagazdag rajzokat bemutatni a felnőtteknek is. Nemcsak azért, mert egy távoli világ — Belátom, szokatlan a történet. Az egész úgy kezdődött, hogy álmodtam: szobrot faragtam és nagyon szépre sikerült. Felébredés után sem tudtam az érzéstől szabadulni. Gondoltam arra is, hogy az életben sok mindent megpróbál az ember, s nem minden szokott sikerülni. Megpróbálom, lesz ami lesz, s elkezdtem anyagot keresni... Ezeket mondja Váci János pilisi otthonában. A maga készítette bútorokon szebbnél szebb fafaragások. Egy zsebkés és egy véső segítségével készültek. — Ahogy mondani szokták, a „legmélyebbről” indultam. Szüleim a falu legszegényebb családjai közé tartoztak, apám szűkös keresetét nem a család eltartására fordította, és így a négy gyerek sokszor éhezett. Fiatalon kerültem cselédsorba, csak négy elemit jártam, s azt sem a legjobb eredménnyel. Tanulás helyett libákat őriztem, tehenekre vigyáztam... — Később is, az egyik legnehezebb foglalkozást választottam, falrakó lettem. Reggeltől estig cipelem a nehéz sarat, építjük az új lakóházakat. Természetesen elnehezednek az ember kezei, pedig a fafaragáshoz könnyű kéz kellene. — Rajzolni soha nem szerettem. Nem is tudok, pedig érzem, szükségem lenne rá. Majdnem száz fafaragásom van, s mindet az első darab fából formáltam meg... — Kiállításokra nagyon szeretek járni. Feleségemmel többször beutazunk érte Budapestre is. Ügy érzem, ezáltal is tanulok. Váci János három gyermek apja, két unokája is van már. Meglehetősen későn, negyvenéves korában kezdett el fafaragással foglalkozni. Munkáit még Pilisen is alig ismerik. Érdemes lenne azokat a közönség számára is hozzáférhetővé tenni. Megérdemlik. Csilló Mihály A Volán 20. sz. Vállalat váci üzemegysége felvételt hirdet 194 órás munkaidőre autószerelő, autófényező, karosszérialakatos, autóvillamossági szerelő munkakörre: felvesz továbbá 210 órás munkaidőre jegykezelőket, „D” kátegóriós jogosítvánnyal és „D" kategória nélküli gépkocsivezetőket. A „D" vizsga költségeit a vállalat fedezi. Bővebb felvilágosítás és jelentkezés: Vác, MÁVAUT pályaudvar, munkaügy. 1972. október l-ével művezetői tanfolyamot indítunk: kőműves és ács szakmákban. Előfeltétel: 25. életév betöltése, szakmunkás-bizonyítvány, 5 éves szakmai gyakorlat. Jelentkezés, illetve a vállalatunkhoz belépés határideje: 1972. szeptember 20. Jelentkezés: csak személyesen, a % 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Szakoktatási Csoportjánál: Budapest XI., Dombóvári út 17.
