Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

1972. SZEPTEMBER 5., KEDD PEST »IECVEI k/&ritsp Törökbálinti történet Hátrány hátrányt szül Nemrégiben a törökbálinti községi tanács egy rászorult­nak szükséglakásként csak egy mosókonyhát tudott ki­utalni. — Ez még szükséglakásnak sem alkalmas — mondtuk, amikor a községi tanács vb- titkárával beszélgettünk. — Szerintem ez jobb meg­oldás — mondta —, mintha nyolcán laknak együtt. Rend­kívül rossz a lakáshelyzetünk. Sajnos, Törökbálintra áram­lanak a fedél nélküli hajlék­talan emberek. Közel van Pesthez. Legalább öt-hat csa­ládnak kellene most is szük­séglakás. Nem tudunk adni. S most jöjjön a történet a családról. A körülmények Törökbálinton július 22-én vihar vonult végig, amely a Munkácsy utca 50-es számú régi, rozzant ház egyik szobá­jának tetejét levitte, egyik falát bedöntötte. Ebben a szo­bában lakott Czuczor Istvánná 2 és 4 éves gyerekével. A házat az asszony szülei, Ferenczi Istvánék vették meg 1964-ben. Már azelőtt is ben­ne laktak, mint bérlők. Két szoba konyhában éltek hatan: a szülők: Ferenczi István ka­zánfűtő és felesége, aki ház­tartásbeli, és négy gyerek: há­rom lány, egy fiú. A következő években a ház lakói megsokasodtak. Először az egyik lány ment férjhez Czuczor Istvánhoz. Beköltöz­tek férjéve} a hátsó szobába. Később férjhez ment a máso­dik lány is, Rácz Lászlóhoz, ők beköltöztek az utcai szo­bába. A szülőké maradt a konyha, amelyben harmadik lányukkal és fiukkal laktak együtt. Nemrégiben megnő­sült a fiú is, a konyha lakói eggyel többen lettek, a fiú feleségével. Vajon miért költöztek mind ebbe a kis, rozzant házba? Mert máshová nem költözhet­tek, másra nem volt lehetősé­gük. Igaz, Czuczorné egy ideig lakott Pesten — most is oda van bejelentve állandóra — a férje szüleinél, de az is csak szoba-konyha és öten laknak benne. Ráadásul férje, aki segédmunkás, disszidálás! kí­sérletért börtönbüntetését töl­ti, egymástól válófélben van­nak, nem élnek együtt hosz- szabb ideje. Ráczné férje is segédmunkás, a legfiatalabb lány is, s a fiú is a feleségé­vel — segédmunkások. A feltételek Czuczorné szobájából a bú­torokat a tűzoltók mentették ki, s a tanács segítségével a Sasad Tsz sajtíüstölőjében he­lyezték el, ideiglenesen. Czuczorné kénytelen volt beköltözni a két gyerekével együtt a konyhába a szülei, két testvére, és öccse felesége mellé. A tanácson megígérték Czu- czornénak, hogy két nap múl­va, vagyis július 24-én, szük­séglakást kap, de nem kapott. Július 29-én a tanácsnál fel­ajánlották, hogy telket adnak neki. és nyolcvanezer forin­tos kölcsönt építkezésre — harmincöt évi visszafizetésre —, csupán fizessen tízezer fo­rintot. Sokan két kézzel kap­tak volna utána az ilyen ked­vezményes akció után, de Czuczorné nem tehette. Nem volt tízezer forintja, s érthe­tően, nem merte vállalni a kölcsön törlesztését, nem mert belevágni az építkezésbe. Az események Czuczornénak szükséglakást még hetek múlva sem tudott adni a községi tanács. A fia­talasszony a megyei tanács segítségét kérte a járási hiva­tal révén. Gyorsan intézked­tek is, hogy kapjon mihama­rabb szükséglakást. Ennek el­lenére nem kapott. Akkor ment fel a televízióhoz, majd szerkesztőségünkhöz írt leve­let. és személyesen is felkere­sett bennünket. E sorok írója telefonon kérte a községi ta­nács elnöknőjét, hogy vala­milyen szükséglakást adianak Czuczornénak. Őszinén meg­mondta az elnöknő, hogy nincs szükséglakás, de igye­keznek megoldást találni: Mindez már augusztus 18-án volt. Javaslatunkra Gzuczor- né, a budai járási pártbi­zottsághoz fordult, ennek ha­tására kapott is a fiatalasz- szony szükséglakást. A tanács mosókonyhát utalt ki. Ott jártamkor éppen me­szelték. Egy rossz épület tol­dalékszárnya ez, padlója be­ton, közepén a víznek való lefolyóval, hőmérséklete több fokkal alacsonyabb, mint az utcai hőfok, rideg, hideg, nyo­mortanya ez — hát milyen le­gyen egy mosókonyha? Czu­czorné nem fogadta el ezt a szükséglakást. Közben beteg lett, mentők vitték be, néhány napig a Já­nos Kórházban feküdt. Ki­sebb fiának tüdőasztmája van, az idén már négyszer volt tüdőgyulladása... A nehézségek A nagyközségi tanácson dr. Polman Ferenccel, tanács vb- titkárral beszélgettem: — Czuczorné azt állítja, hogy az iskolában lenne la­kás, ahol ezelőtt egy pedagó­gus lakott... — Az nem lakás, hanem öl­töző, abban lakott egy pedagó­gus. De örülünk, hogy felsza­badult, hiszen egy ezres lét­számú iskolának szükséges az öltöző. Nem zavarhatjuk meg az iskola nyugodt munkáját ilyenfajta beköltözéssel. — Tehát kiutaltak neki egy mosókonyhát. Meddig kellene a mosókonyhában laknia Czu­czornénak? — Csak az ősz folyamán. Kényszertatarozást rendeltünk el, a beomlott szobáját rend­be hozatjuk télire, a költségek a háztulajdonost terhelik, ked­vezményt adtunk, részletben fizethetik ki a tatarozás költ­ségeit öt év alatt, addig jel­zálog lesz rajta. Mi erre nem lennénk kötelesek, annál in­kább, mert Czuczorné Pesten van állandóra bejelentve... Berkovits György Versenyben a hegyi tavakkal Önmagát tisztítja a Balaton Többen megállapították már, hogy a Balaton vize ma is olyan tiszta — különösen nyá­ron — .hogy felveheti a ver­senyt a hegyi tavak tisztasá­gával. Dr. Oláh János, a ti­hanyi biológiai kutató intézet kutatója kiderítette ennek okát. Megállapítása szerint e tisztaság oka elsősorban abban rejlik, hogy viszonylag kicsi a bakté­riumok tevékenysége, vagyis nem tudnak a tóban el­szaporodni. Ennek egyik sze­rencsés előzménye az. hogy vi­szonylag kevés szennyvíz áramlik a Balatonba, így nincs elegendő tápanyag a szaporodáshoz. A szennyezettség szempont­jából legveszélyesebb a keszt- helyei öböl. Nagyobbak a víz­befolyások, a baktériumok te­vékenysége is tízszeres a tó más területeihez képest. A víz jó minőségét biztosítja még, hogy nagy a tó öntisztító képes­sége. Fontos tényező, hogy a víz fel­színén néhány centiméter mélységben is bőven van még oxigén. Ezenkívül különösen nyáron magasra emelkedik a víz hőmérséklete. Jelentős, hogy elegendő calciumkarbo- nát is van a Balaton vizében és mindezek az adottságok a szennyeződések gyors lebontá­sát segítik elő. Öt rakodógép: kevesebb kocsiállás Az ózdi kohászati üzemek a vagonok megrakására és a vasúti kocsik fordulási idejé­nek meggyorsítására több mint tízmillió forintért öt nagy teljesítményű rakodógé­pet vásároltak a Német De­mokratikus Köztársaságból. Ezeket a közlekedési gyárrész­legben helyezték el, és próba- járatásukat pénteken kezdték meg, s célul tűzték ki, hogy az új rakodógépek segítségé­vel a vasúti kocsik állásidejét az engedélyezett harminckét óráról huszonkilenc órára szo­rítsák le. Ugyancsak pénteken fogtak hozzá a durvahenger­mű új térdárujárnak szerelésé­hez. Ezt a berendezést a Ganz- MÁVAG gépgyár dolgozói ké­szítették. EXPORTRA IS Három és fél millió Speciális szemüvegkeretek Az esztergomi látszerésze- ti eszközök gyára, a Gran- visus, 3,5 millió szemüvegke- retet gyárt évente. A hazai igények kielégítése mellett nagy mennyiséget exportál. Nagyon gazdag választékkal áll a vásárlók rendelkezésé­re: mindenki megtalálhatja az ízlésének, arcformájának megfelelő keretet. A gyár most újabb szolgáltatással bővítette gyártmánylistáját. Megkezdték az úgynevezett ortopéd keretek készítését. Sok olyan ember van ugyan­is, akinek orra már fezü- letésétől fogva, vagy vala­milyen baleset, illetve műtét következtében, olyan formá­jú, hogy a hagyományos ke­retet egyáltalán nem, vagy csak nagy kényelmetlenség árán tudja használni. A Granvisus, a kijelölt Ofotért- boltok közvetítésével, há­rom hét alatt készíti el ré­szükre a speciális keretet. n Olimpiai láz" A budapesti fiatalokat máris elkapta az „olimpiai láz”. A grundokon „másolják” az olimpiai számokat. Egyszerre meg­sokasodott a magasugrók, súlylökők és természetesen a fo­cisták száma­Új burgonyafajták Somogy gyöngye, Desirée A választék bővítésére új burgonyafajták elterjesztésé­vel kísérleteznek. Nemcsak a termelőknek, hanem a keres­kedelemnek is évről évre visz- szatérő gondja, hogy a vetés- terület 70 százalékát elfoglaló gül- és a kisvárdai rózsafajtá­ból nincs elegendő vetőgumó. Az utóbbi időben ugyanis olyan nagymérvű a vírusos fertőzöttség a szaporító­anyagban, hogy nem na­gyon érdemes m%F ezeket a fajtákat termelni. A termelőgazdaságqk és a la­kosság ellátását biztosító ke­reskedelem ezért a régi fajtá­kat igyekszik felváltani olyan gazdaságos, új hazai nemesíté- sű, illetve holland importból származó fajtákkal, amelyek külsőre tetszetősek, vékonyhé- júak, nem szemölcsösek, így kisebb a tisztítási veszteség és amellett, hogy tápanyagban dúsak, a régieknél ellenállób­bak. Néhány új fajta már ren­delkezésre is áll; a szapo­rítóanyag ilyenformán két- három éven belül lecserél­hető. A hazai nemesítésű nyírségi rózsából és Somogy gyöngyé­ből, valamint egy holland ve­tőgumóból kisebb mennyisé­get 'már forgalomba is hoztak. Ezekkel a fajtákkal találkoz­hattak a fogyasztók is, mint tisztított konyhakész hasáb­burgonyával. Különösen a hol­land Desirée fajta géppel igen jól tisztítható. Ennek legna­gyobb termelője a nádudvari Vörös Csillag Tsz, amely az idén ebből a fajtából 500 va­gonnal termelt.­BABA MIHÁLY; Ezüst cigarettatárca------------------- ébredt fel, mint | Fél hétkor I rendesen. Magára------------------ kapta háziköpe­nyét és kiment a konyhába. Felesé­ge még aludt. Hét órakor, amikor megcsörrent az óra, álmosan bújt ki a takaró alól, aztán sietve öltözkö­dött, hogy reggelit készítsen azúré­nak. A fürdőszobában sokáig pacsma- golt. Zuhany után meggyújtotta a gázmelegitőt, borotválkozni kezdett. Karácsonykor a fia villanyborotvá­val lepte meg, s azóta a borotvál­kozás is vidámabban megy. Bőré­nek is jót tesz a kis dörzsölés. A lá­nyok már úgysem simogatják — né­zett a tükörbe mélázva. — Gyere reggelizni — szólt ki a konyhából a felesége. — Megyek már. Még egyszer a tükörbe pillantott, megigazította nyakkendőjét, lesimí­totta gyérülő haját, aztán könnyű léptekkel sietett a konyhába. — Tüzelő? — kérdezte, amikor az asztal mellé ült. — Mára elég.-------;------- a legkisebb fiú is I Amióta | megnősült és elköl­•--------------- tözött, az ő feladata, ho gy felhordja a tüzelőt a pincéből, előkészítsen mindent, hogy a felesé­gének csak be kelljen gyújtania. Mire megreggelizett, felesége el­készítette az uzsonnát, be is csoma­golta és a táskájába tette Órájára pillantott, ideje volt indulni. Perc­nyi pontossággal indult mindig, és érkezett be a hivatalába, ahol har­minc esztendeje könyvelő. Nem, nem jutott eszébe, hogy már har­minc esztendő telt el azóta, hogy gyakornoknak felvették. Elhesse­gette magától mindig az ilyen gon­dolatot, mert félt. Nem az öregség­től, hanem a nyugdíj azásátóL Mit kezd akkor a szabad idejével, a délelőtt jei vei, ha tétlenségre lesz ítélve ő, aki szüntelenül egész életé­ben dolgozott, ö volt az, akire min­dig számítaná lehetett.­-------*----------------- a hivatalba, | A mikor bement | semmi külö­--------------------------- nőset nem vett észre. Talán csak az lepte meg, hogy hangosabban és mosolyogva köszöntötték, és gyakrabban pislog­tak felé. Az igazgató tíz órakor hí­vatta. Biztosan megint valami fon­tos megbízatás — gondolta. Az igazgató elé sietett, mosolyogva üd­vözölte és a kerek asztal mellé ül­tette, mint a vendégeket szokta. Egy perc sem telt el, jött a személy­zetis, a szép Kardosné, meg a szakszervezeti titkár. Bános Tibi, a göndör hajú fiatalember. Leteleped­tek mellé. Besietett a titkárnő, ká­vét, barackpálinkát hozott. Hát ez meg mi az ördög? — nézett körbe, de pisszenni sem mert. Az igazgató kezébe vette a poha­rat. — Kedves Szalka elvtárs — for­dult hozzá. — Harminc esztendővel ezelőtt ezen a napon lépett be a vállalathoz, azt hiszem, ez nem ti­tok — nevetett. — És azóta csak a munkájának él, mindig becsülettel végezte el a rábízott feladatot a legnehezebb esztendőkben is... Hirtelen felállt, nyeldesett. Az igazgató nem vette le róla a tekin­tetét. — Engedje meg, hogy ebből az alkalomból szeretettel üdvözöljem, további jó munkát, jó egészséget kívánjak a magam és a vállalat dolgozóinak nevében ... — Hm. Köszönöm... hm, köszö­nöm. Mást nem tudott mondani. Soha­sem volt szónok. Megszorította az Fiatal, hetyke igazgató feléje nyújtott kezét. Kar­dosné és Bános Tibi is gratulált. Aztán összekoccantalk a poharak és ittak. A titkárnő mosolyogva állt mö­göttük. Egy kis csomagot nyújtott át az igazgatónak, aki átadta Szál­kának, mint a vállalat ajándékát. Bános Tibi is mondott egy rövid be­szédet a szakszervezet nevében, és egy borítékot tett Szalka elé. — Köszönöm. Kérem, én nem is tudom... harminc, persze, har­minc. Hogy milyen gyorsan elmúlt ez a harminc év... kérem, én ... legényke volt, amikor belé­pett a válla­lathoz, és most már őszes, gyér ha­jú, kis pocakot eresztett, háta is meghajlott. Igen, igen, észre sem vette, hogy mikor. A régiek közül már alig vannak néhányan. És hány direktor volt itt az elmúlt har­minc év alatt? Meg sem tudnám már számolni — forgatta a poharát. Ittak, nevetgéltek, beszélgettek, az igazgató kétszer is vállon vere­gette, Bános Tibi a szakszervezetis kezére paskolt, a szép Kardosné meg a pálinkától csillogó szemmel nézett rá, mint aki tudja, hogy ez a kissé gyámoltalan emberke eszten­dők óta reménytelenül szerelmes bele. A kis ünnepséget egy küldöttség szakította félbe. Kezébe vette hát az ajándékot, még egyszer elrebe- gett néhány köszönő szót és elkö­szönt. A kollégái már várták, s alighogy letette az ajándékcsoma­got, karon ragadták és bevitték a főnökükhöz. Szegfűcsokrot kapott, a nők megcsókolták az arcát. Ha nem szégyelli, hát engedi, hogy kicsor­duljon a könnye a meghatottság­tól.-------------------------- ittak és ne­| Bort bontottak, I vetve mesél­-------------------------- ték el a leg­vidámabb históriákat. Meglepte, hogy emlékeznek a szavaira. — Emlékeztek? — csapta össze a kezét Varga Feri, a legvidámabb fiú. — Egyszer Szalka bácsit is be­utalták a leilei duhajba, aztán nem ment el. Tudjátok, ‘hogy mit mon­dott? Nem haragszik meg Szalka bácsi? — Mondjad csak, fiam, mondjad — bíztatta csillogó szemmel Var­gát. — Szóval, azt mondta: Kérem tisztelettel, nem mehetek el, mert a feleségem azt mondta, hogy a törö­kök után maradt haladó hagyo­mányt ápolni, amit mostanában na­gyon ápolnak, az én koromban ár­talmas az egészségre. Értitek, ugye? — kacagott fel hangosan. A nők fi­cánkolták, megölelték. Ö csak mo­solygott. Hm, hát ezt sem egészen így mondtam — gondolta, de nem szólt, hogy el ne rontsa a kellemes hangulatot. A csokor szegfű mellé kapott egy csomagocskát is, a kollégák ajándé­kát, amit szemérmesen a táskába tett, és csak otthon bontotta ki, amikor a pénzjutalmat meg az igaz­gató ajándékát megcsodálták a fele­ségével. — Istenkém — sóhajtott fel az asszony —, látod, mégiscsak megbe­csülnek, tudják, hogy ki vagy. És a kollégáidtól mit kaptál? Amikor kibontotta a kis csórna- ' gocskát, egy pillanatra megszédült. ■A zöld szalaggal átkötött celofán­ban egy ezüst cigarettatárca volt, fedelére mélyen bevésve: Szalka Lajosnak a szorgalmas munkában eltöltött harmincéves jubileuma al­kalmából, kollégái, — De szép, de gyönyörű — csap­ta össze kezét izgatottan a felesé­ge. — Istenem, ez tiszta ezüst, La­jos, hallod, ez tiszta ezüst! ~—---------r a férje kezéből, közel | Kikapta | vitte a szeméhez, és --------------- úgy nézegette. — Te nem is örülsz neki? Hát ez szép, gyönyörű. — Hm, szép — mondta elgondol1 kozva szomorkásán az öreg. — Szép, gyönyörű. Csak azt nem ér­tem, miért adtak nekem ezüst ci­garettatárcát, amikor tudják, hogy sohasem cigarettáztam?!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom