Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

A bölcsődéből az óvodába Péterffy felvétele MONOOTIDfKI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM 1972. SZEPTEMBER 26., KEDD Megalakul az ivóviztársulás Úri gondjai és eredményei Javuló ellátás — Új ipari kisüzem — Ha egy kicsit előbb jön, részt vehetett volna megbeszé­lésünkön, amelyen a párttit­kár, tanácstitkár, valamint a gazdasági egységek képviselői vettek részt. Ugyanis nem sok­kal ezelőtt ért véget a meg­beszélésünk — mondja Bre- csok Illés úri tanácselnök. — A napokban dr. Bencsik Mihály, a járási hivatal elnö­ke összevont elnöki értekezle­tet tartott, s ezen a többi kö­zött éppen a tanácsi apparátus személyzeti és káderhelyzetét értékelte. De szó volt a taná­csok újfajta, megnövekedett feladatairól is ... Az ott el­hangzottakról és a reánk há­ruló feladatokról tájékoztat­tam a megjelent vezetőket. — Melyek azok a feladatok, amelyeknek megoldását igen fontosnak tartja? — Sok közül a legfontosab­bat említeném, ez pedig a tör­pe vízmű megépítése. Közben a szekrénypolcról egy sokszorosított meghívót tesz elém, majd így folytatja: — A program egyik igen jelentős állomása lesz az e hónap 25-én megtartan­dó községi ivóviztársulás első alakuló közgyűlése. Ekkor kerül sor az alapsza­bály előterjesztésére és a fele­lősségteljes munka tisztségvi­selőinek a megválasztására. Egy esztendővel ezelőtt a ta­nácselnök egyik nagy gond­ként a rossz kenyérellátást em­lítette. Most örömmel újságol­ja: — Innen alig néhány méter­re épült és nyílt meg április­ban a kenyérszaküzlet. Azóta nincs panasz. Örömmel mond­hatom, hogy az igazán finom kenyér és péksütemény mel­lett tejtermék, különböző szá­raztésztafélék is kaphatók. — Valóban a kenyér volt az egyik legnagyobb gondunk — szól közbe Czövek István vb- titkár, s hozzáteszi még: — A tanácstagi jelölő gyűléseken nem kevesebb, mint 116 köz­érdekű bejelentés, kérés hang­zott el. Persze, legtöbben mint mondottuk, a kenyérellátással, vízműépítéssel, közétkeztetés­sel, üzlethálózattal kapcsolato­san tettek fel kérdést. És so­kan tették szóvá az utak rossz állapotát. A községi tanács az akkori panaszok többségét azóta sike­resen megoldotta. A kenyérellátás mellett ja­vult az orvosi ellátás, megoldódott a közétkezte­tés, megvalósulás előtt áll a vímű építése, bővült az üzlethálózat. Ám megoldásra váró feladat maradt még jócskán. — Útjaink rosszak — foly­tatja a titkár —, úgyszintén nagy gond, hogy kevés az óvo­dai férőhely. Brecsok Illés tanácselnök megjegyzi: — Évek óta minden lehetsé­ges fórumon felmerül és kéri a lakosság a helyi munkalehe­tőség megteremtését, az ipar- telepítést Teszik mindezt jog­gal. Mert Űritől Budapest ha légvonalban nem is, de vonat­tal bizony nagyon messze van... — Se kérésnek van-e ered­ménye? KINEK VAN IGAZA? Több türelmet - és bizalmat! Gyömrő, Köztársaság út. Kint van az Erzsébet telepen, jó messze a központtól. Végig­gyalogolom az utat, mert kíváncsi vagyok, mekkora is a távolság tulajdonképpen az egészségháztól addig a kis házig, amit keresek. Szemer­kél az eső, s akiktől a Köz­társaság utca felől kérdezős­ködöm, legyintenek: hát az még jókora gyaloglás. Való­ban az. Végre zörgetek a kapun, bent, a kert végén egészen apró ház áll, az egyet­len tábla — Barna Béla szo­bafestő — elfedd szinte az egész falat. Botra támaszkod­va, reszketve-araszolva nyit kaput egy öregember. Meg­mondom ki vagyok, felkapja a fejét, átölel, de támaszko­dik is rám, hogy össze ne es­sen. Rázza a sírás, nincs hangja, hosszú percek után is csak annyit tud mondani: „Hát van még ... valaki...” A szobában csak egy ágy fér el. Vetetlen — de azért rend van, minden a helyén, a fényképek csokorban a tü­körrámába tűzve, az iratok az asztalon csomókba ren­dezve, a gyógyszeresdobozok egymásra állítva. Barna Béla szívbeteg. Láb­feje cipónyira dagadt. Láb­trombózis. A levél, amit írt, szűkszavú. Ennyi az egész: „Barna Béla 75 éves, Gyömrő, Köztársaság u. 47. szám alatti lakos, rokkant beteg vagyok, öregségemre dagadt lábak­kal, súlyos szívbetegséggel naponta négy kilométert kell gyalogolnom, hogy orvosi ke­zelést kapjak. Minden azért van, mert kezelőorvosom sze­mélyi bosszúból nem enged be rendelőjébe. Kérem szí­ves intézkedésüket.”­Sír, reszket. Nem kérdezge­tem, nyugtatni próbálom. A körzeti orvos dr. Altorjai Károly. A rendelőben beszél­getünk. Barna Béla neve hallatára ráncba fut a hom­loka. Elmondom, hogy az öregember naponta négy kilo­métert gyalogol egy másik or­voshoz, aki beadja neki az injekciót. Altorjai doktor tud róla, hozzáteszi: — Persze, ha sürgősen kell valaki, akkor azért értem küldenek. De miért csak akkor? S miért nem a nővér jár ki injekciót adni Barna Bélá­nak? Egyáltalán: hogyan került sor orvos és betege közt erre a furcsa „szakítás­ra”? — A helyzet az, hogy Bar­na Bélát sokáig én kezeltem, de elégedetlen volt. Szerinte a gyógyszerek, amiket én ír­tam fel, semmit sem használ­tak. Vádaskodott, s olyan dolgokat terjesztett rólam, hogy a felesége azért került most kórházba, mert én rosz- szul adtam be neki az injek­ciót. Más orvoshoz kezdett járni, máshonnan szerzett gyógyszereket. Magától érte­tődik, hogy a más által fel­írt injekciót én nem adom be. Nem vállalhatok felelős­séget más diagnózisáért. S az is az igazsághoz tartozik, hogy az ember türelme véges. Bar­na Béla azt csinálja, hogy ha sürgősen szükség van or­vosra, értem küld, máskor pe­dig felül a kerékpárjára és mással kezelteti magát. Barna Béla nem úgy nézett ki találkozásunkkor, mint aki kerékpárra ülhet egyáltalán, jegyzem meg. Ha így van — mondja Altorjai doktor — a megoldás kézenfekvő: ő to­vábbra is vállalja Barna Bé­la kezelését, de csakis akkor, ha az elfogadja az általa írt gyógyszereket, injekciókat. Ez lényegében érthető: az orvos nem vállalhatja a fe­lelősséget más diagnózisáért. A kérdés mégis nyitva marad. Mert igaz, hogy az ember tü­relme véges — de lehet-e vé­ges egy orvos türelme? Barna Béla idős, beteg ember, mind­ez hozzájárul ahhoz, hogy bo­garas legyen. — A betegnek szabad or­vosválasztási joga van — mondja dr. Altorjai. — Az or­vosnak el kell fogadnia min­denkit, akkor is, ha az illető becsületében sérti meg, ak­kor is, ha közhangulatot te­remt ellene?! fő­Dr. Dikó István járási orvos: — Jogszabály írja elő, hogy az orvos valóban nem ke­zelhet olyan beteget, akinek más orvos írt gyógyszereket, akinél más állapította meg a diagnózist. Sőt: joga van megtagadni a gyógykezelést akkor is, ha a beteg valami módon gátolja munkájában. De csak akor tagadhatja meg, ha előzőleg felettes hatósá­gaitól erre engedélyt kér. A hatóság ilyen esetekben mindent figyelembe vesz, azt is, hogy egy beteg em­ber általában ingerléke­nyebb. Az orvosnak sok min­dent el kell tűrnie, ez tény. — Ebben az esetben csak egy lehet a megoldás: marad­jon a beteg dr. Altorjai kör­zetében. Semmiképp sem ja­vasolhatom, hogy más kör­zeti orvos kezelje, hiszen dr. Altorjai van hozzá területileg a legközelebb, s ha továbbra is több kilométerre kell el­járnia, rendes kezelésben nem is részesülhet. (k. zs.) — Vajmi kevés, s erről nem mi tehetünk. Ezért is örülünk annak, hogy a budapesti TRANSZVILL Vállalat egy villamossági kisgépeket és alkatrésze­ket gyártó részleget helyez majd ki hozzánk. És ezzel az 1100 ingázóból ha csak néhánynak is, de mégis­csak helyben tudunk munkát biztosítani. Persze a tanács vezetői úgy számolnak, hogy a termelés mellett mód nyílna a lakosság villamossági gépeinek javítá­sára is. Ez pedig a szolgáltatá­sok színvonalát emelné. Jandó István — Hidegkonyhai készítmé­nyek árusításával is foglalkoz­nak már Monoron a Hangulat presszóban. Az első napokon különösen a kaszinótojás és a francia saláta aratott méltán megérdemelt, nagy közönség- sikert. Gázcseretelep társadalmi munkában A társadalmi összefogás szép példáját láthattuk szombaton Nyáregyházán. A lakosság ré­gi kérése egy nagyobb befo­gadóképességű gázcseretelep. A tanács helyet adva a kérés­nek, elkészítette a terveket és költségvetést, amely 360 ezer forint. A telep 400 pa­lack befogadására lesz alkal­mas. A tanács viszont csak 200 ezer forint anyagköltséget tud erre a célra adni, a töb­bit a gázfogyasztók vállalták. Az alapozást 23-án kezdte el 34 felsőnyáregyházi lakos. H. Kovács János tanácselnök és Sztahó József kőműves ve­zetésével két órára kész lett az alap. Az alsónyáregyháziak pedig majd a tatarozásban vesznek részt A falazás és a tető felrakása a Szentimre és a Kossuth telepiekre vár. A munkában nagy segí tséget nyújt a pilisi ÁFÉSZ és a he­lyi Béke Termelőszövetkezet is. Kép és szöveg: Péterffy Miért nincs? A sülyi 3-as számú ipar­cikkboltban már három hete nem lehet kapni szárazelemet. A vevők nem titkolják bosszú­ságukat. A napokban egy fia­talasszony így fakadt ki: „Sel- ga kisrádióm van. A műsor hallgatása közben oly gyorsan el tudom készíteni az ebédet. Sajnos, már három hete süket a készülék”. „Nekem meg egy lapos elem kellene — szólal meg egy idősebb bácsi. — Teg­nap majd a nyakam törtem a sötét pincében.” A boltos azonban nem tudott mit csinálni. Mindkét kezét széttárta: „Kérem, könyörgöm — mondja szolgálatkészen —, én mindent megteszek. Sürge­tem, telefonálok, de mégsem küldik!” Előveszi a megrende­lőkönyvét. „Tessék csak nézni, a Ravill, Kresz Géza utca 34. sz. alatti 12-es fiókjának inst­ruktora saját maga írta be a megrendelést még augusztus havában. Íme: többek között 9 voltos lapos, ceruza- és botele­meket, továbbá zseblámpaégő­ket és tokokat is feljegyzett. Miután ezt megtette, sajnál­kozva adta tudtomra, hogy csak abban az esetben tudják küldeni az árut, ha van kész­let a raktáron.” A vevők valamennyien fur­csának tartották az instruktor kijelentését. Az még hagyján, mondták, hogy egy-két nap hiányzik ilyen áru a boltból, de három hét, az már igazán sok! Igazuk van a vevőknek, de főleg annak a fiatalasszonynak, aki így panaszkodott: „Miért adják el a rádiót, ha nem tud­ják biztosítani hozzá az ele­met?” (k. 1.) A FEGYVERES ERŐK NAPJA ALKALMÁBÓL Összetett honvédelmi verseny Csévharaszton A járási KISZ-bizottság az eddigi hagyományoknak meg­felelően ezúttal is megrendez­te az összetett honvédelmi ver­senyt a fegyveres erők napja alkalmából Csévharaszton. Ti­zenegy fiú- és négy lánycsa- patt küzdött a győzelemért. A hűvös idő ellenére a verseny­zők jó felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Eredmények, lányok: 1. Csévharaszt, A., 2. Csévharaszt B., 3. Sülysáp. Fiúk: 1. Csév­haraszt A. (Urbán Sándor, Bán László, Tóth Imre), 2. Csév­haraszt C. (Péntek József, Ke- ményfi Pál). 3. Monori lövész­klub A. (Göbölyös Károly, Csik László, Gubik Gyula), 4. Vasadi lövészklub, 5. Csévha­raszt B., 6. Sülysáp A. A verseny rendezéséért di­cséret illeti a csévharaszti KISZ-eseket, a versenybírókat, Kovács Pétert, Keszeg Károlyt, Kerekes Ferencet és Mihályi Mártát. (g. j.) NŐI LABDARÚGÁS FŐSPED Szállítók Monori SE 6:0 (2:0) Monor, vezette Majercsik. Monori támadásokkal kez­dődött a mérkőzés, a szél el­len játszó hazai védőknek percenként kellett a vendégek támadásait szerelni. A 13. és 25. percben lőtték a vendégek a gólokat. Szünet után a hazai csapat a szél segítségét nem tudta kihasználni. A vendégek la­pos összjátékkal közelítették meg a hazaiak kapuját, és a gyenge védelem mellett to­vábbi négy gólt lőttek. A ven­dégcsapat igazolta; nem vélet­lenül az ország legjobb női labdarúgócsapata. Jók: Gál Júlia, Knul Ilona és az Izmán testvérek. Az ötödik forduló után: 7. Maglód 4 2 — 2 9:18 4 9. Monor 5 1 1 3 4:20 3 (vitéz) Az Állami Bábszínház Monoron Monoron, a járási művelő­dési házban szerepel október 5-én, csütörtökön, délután 3 órakor az Állami Bábszínház. Bemutatják a Foltos és Füle- nagy című bábjátékot. MŰSOR Mozik Maglód: A holnap lovasak Mende: Funny girl I—II. Mo­nor: A férj válaszúton. Nyár­egyháza: Helló Dolly I—II. Pi­lis: Uram, ön özvegyasszony lesz. Üllő: Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek. Vecsés: A betyárkapitány kin­cse. A munkaügy kérdéseiről A vállalatok munkaügyi kér­déseiről kétnapos országos konferencia kezdődött Pé­csett. A Munkaügyi Miniszté­rium, valamint a MTESZ szer­vezési és vezetési tudományos társaság megyei csoportja kö­zös rendezvényén a vállala­tok, üzemek, intézmények két­százötven — munkaüggyel fog­lalkozó — szakembere vesz részt. A használó is felelős! Mint megírtuk, a kisiparo­sok által készített építőipari gépeket forgalomba hozataluk előtt készítőjük köteles meg­vizsgáltatni az Építőipari Mi­nőségvizsgáló Intézettel. Lényeges hozzáfűznivaló, hogy a jóvá nem hagyott gép­pel kapcsolatban nemcsak an­nak készítője, forgalmazója, hanem használója is felelős­ségre vonható, erkölcsileg él anyagilag. Ha tehát valaki ÉMI-adat> tábla és kezelési utasítás néP küli gépet üzemeltet, kiteszi magát annak, hogy kisipari ké- szítményű gépét az Energia­biztonságtechnikai Felügyelet leállítja. Negyed század az úttörőmozgalomban Borbás Ottó járásunk legis- I mértebb ifjúsági vezetője, az ■ úttörőmozgalom lelkes vete- í ránja. A gyermekszervezettel } 1950-ben, már főiskolás korá- 1 ban elkötelezte magát, kezdet- i ben őns- és rajvezétő. Üriba '• kerülve 1953—56-ig csapatve­zetőként tevékenykedik, öt­venhat nyarán egyik lelkes szervezője és társadalmi mun­kásaink élén építője a Zamár- diban épülő Pest megyei úttö­rőtábornak, melynek 1968-ig vezetője lesz. 1965-től megyei vezetőképző- telelős, s tagja az Országos Nevelési Tanácsnak, valamint az országos vezetőképző szak- bizottságnak. A gyömrői Ságvári Endre Üttörőház tevékenységébe az ötvenes évek végén kapcsoló­dik be, mint módszertani ve­zető. Szakkörével 1959-ben az országos mezőgazdasági kiállí­táson I. díjat szerzett. 1960- ban vezetőképző-felelős, 1967- től kezdve az úttörőház igazga­tója. Vezetésével, irányításá­val tovább gazdagodott a mód­szertani központ anyagi ellá­tottság és a vele járó tartalmi élet vonatkozásában egyaránt. Eredményes munkásságáért '„kiváló úttörővezető”, „KISZ- érdemérem” kitüntetést kapott. P. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom