Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-09 / 213. szám

Szóra sem érdemes” PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA .A CEGLÉDI JÁRÁS ás CE6l£D XVI. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1972. SZEPTEMBER 9., SZOMBAT Készül a savanyúság A ceglédi Kossuth Tsz sa­vanyítóüzemébe megérkezett az első húsos- és cseresznye- paprika-szállítmány. Októ­berben megkezdik a káposzta savanyítását. A tél folyamán csaknem 3 vagonnyi savanyú­ság kerül a ceglédi és a mo- nori járás boltjaiba. Járdafelújításra ebben az évben 1 millió forintot köl­tött a Városgazdálkodási Vál­lalat. Az utcák rendben tar­tásában, mindig az évszaknak megfelelően, számítanak ez­után is a lakosság segítő ke- zemunkájára. SZÉPÉN FEJLETT FÁCÁNOK Jól gazdálkodott a társaság Öreg épületből új vadászház Szárnyas pótmamák, házi kotlóstyúkok költötték ki ta­vasszal azt a 2 és fél ezer fá­cántojást, melyet a Közgép és a csemői Rákóczi Tsz Vadász- társasága az állomány szapo­rítására, frissítésére szánt. A vadászok két vasárnapjukat áldozták arra, hogy elkészít­sék a szükséges nyolcvan fá­cánládát, terepszínű otthonait az apró szárnyasoknak. A tojásokból 1750 fácán­csibe került ki a területre. EGYÜTTÉRZÉSSEL, SEGÍTVE Tiltakozó gyűlések az imperialista agresszió ellen Az elmúlt napokban nemcsak Cegléden, hanem a járás több községében is, különböző munkahelyeken tartottak indo­kínai szolidaritási gyűléseket: Abonyban, Albertirsán, Cegléd- bér célén, Törteién, Kocséron került sor ilyen politikai de­monstrációra. A gyűléseken a járás párt- és tanácsi vezetői, a politikai, gazdasági és társadalmi szervek munkatársai voltak az elő­adók. Valamennyi gyűlésen elítélték az imperialista agresszo- rok csúfos háborúját, s tiltakozó táviratot küldtek az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége címére, hogy véle­ményüket írásban dokumentálva is tudtul adják. A rendezvényeken szinte mindenütt elhatározták;;, felaj,ár»:, lőtt munkabérüket összegyűjtve, befizetik a szolidaritási alap csekkszámlájára, hogy azzal is segítsék a távoli, szabadságáért küzdő nemzetet. Szőlő és komló Furcsa öltözékű diákcsapat siet kora reggel a szakközépiskola felé. Iskolaköpeny helyett viseletűk nem is annyira diákra, mint in­kább madárijesz­tőre vall. A „top- lessz” viselet szín­pompás felvonu­lása ez, a térd fö­lött szárától meg­szabadított tré­ningnadrágok­kal, a cakkosra metélt szélű ka­lapokkal, a mód­szeresen foltozott trikókkal és az is­kolai táska helyett cipelt turistaszé­kekkel, nagyma­ma-sámlikkal. Hová mennek? Szüretelni. Be­szélgetésüket hal­lom: — Most érzem igazán, hogy fel­nőttnek számítok. Tudjátok, tavaly, mikor a szőlőt szedtük, meg ré­gebben, a paradi­csomozáskor, még gyerekek voltunk. — No, és? — A komló, az már felnőttesebb. Itt nincs torkosko­dás, nincs dézsma, itt csak munka van, sok nyújtóz­kodással. Itt szed­ni kell. A jószágok szépen fejlődtek, erőre kaptak a csemői határ­ban. A félvadon tenyésztés „eredményei” már gyakran mutatkoznak az erdőszélen, a füves tisztásokon. Szeptember 15-én kezdődik a fácánvadá­szat szezonja, addig még erő­södhetnek a szárnyasok. Nagy terve van velük a vadásztár­saságnak, mely a MAVOSZ- szal mintegy háromszáz lőtt fácánra szerződött. A vadá­szok a nyúlállománnyal is gondosan törődtek. Az idén a tapsifülesekből másfél százat élve sze­retnének befogni s átadni a MAVAD-nak. Közös munkájuk eredmé­nyével, bevételeikkel ügyesen gazdálkodnak. Erdei kis va­dászházukon kívül, most már egy tágasabb, héthelyiséges is ott áll az erdő mélyén. Az épületet az erdőgazdaság az enyészetnek ítélte, de a va­dászok jobb sorsot szántak neki, s mivel megszületett a közös megegyezés, mégsem bulldózer martaléka, hanem vadászok tanyája lett. Oda várják októberre a négy fej­lett őzbak hírére Csemőbe ígérkezett német vadászokat. Brigád, aranykoszorúval Súlyos a táska, elakad a kerékpár Héttagú kerékpáros csoport indul útnak reggelenként Tör­teién, hogy újra és újra föl­fedezze a kis községet s az ott lakó embereket. A start hely­színe mindig ugyanaz: a helyi postahivatal udvara. Többé- kevésbé azonos a naponta megtett út is, mégis minden alkalommal úgy érkeznek vissza kiindulóhelyükre, mint­ha nagy-nagy felfedezőútról jönnének. Mint ahogy arról is jönnek. Mert a napról napra végbemenő, sokszor hihetet­lennek tetsző változásoknak talán ők a legközvetlenebb ta­núi, első felfedezői. Mi a titka ? 1962. február 23. Ez a dátum egy hallatlanul szép és tiszte­letre méltó sikersorozat kezde­te: ezen a napon alakult meg a törteli postahivatal kézbesí­tőit egyesítő Petőfi szocialis­ta brigád. A következő évben máris megkapták az első okle­velét, aztán a másodikat, har­madikat, míg 1966-ban elnyer­ték a SZOT bronz plakettjét, majd két ízben az ezüst-, s ugyancsak két alkalommal az- aranykoszorús jelvényt. 1969- ben a tisztviselők is beléptek a szocialista brigád tagjai so­rába. Az idén — immár má­sodszor — elhódított aranyko­szorús jelvény már a hivatal valamennyi dolgozója, lelkes munkájának az eredménye. Tóth László, a brigád veze­tője, húsz éve dolgozik a pos­tahivatalban, húsz éve -járja a község utcáit. Nem riad vissza, bármilyen mostoha is az idő odakint. A nemes cél­ért folytatott munka, az eddigi jó hírnév s- a szocialista em­berközösségbe tartozás tudata serkenti. Tóth László akárcsak társai, Németh Ambrus, Határ István, Erős József és a Pál- fistyák fivérek — csöndes, FEJLŐDŐ TELEPÜLÉS Óvodát és pedagóguslakást építenek Szigorúbb ellenőrzést az országúton ’ Mit látott-hallott a ripor­ter egy röpke óra alatt a 3 és fél ezer lelket számláló Ceglédbercelen? A tanácsházán Bobai Jó- zsefné, a községi tanács tit­kárhelyettese elmondta, hogy a berceli kisgyermekes anyák régi vágya:- új, nagyobb óvo­da építése. A megvalósulás, sajnos, évek óta késik, de most már nem sokáig: az is­kola különálló politechni­kai épületét alakítják át, 250 ezer forintos költséggel, és így a mostani 80—90 gyermek helyett körülbelül 160 kap­Ügyeskedve, merészkedve A Dózsa György úti bölcsőde udvarán hatvan kisgyerek játszik önfeledten a szep­temberi napsütésben. Most, hogy a pancsolót és a homokozót már nem használják, legkedvesebb játékuk a csúszda. Apáti-Tóth Sándor felvétele hat helyet, a dolgozó szü­lők örömére. A tervekben szerepel két pedagóguscsalád részére szol­gálati lakás felépítése is. — Az összes költséget a berceli tanács állja? — te­szem fel a kérdést, amelyre az a válasz, hogy a pénz nagy részét csakugyan a község adja, de a helyi Egyetértés Tsz, mint patronáló gazdaság is jelentős segítséget nyújt. A szülők társadalmi munka­felajánlására, a kisiparosok és a lakosság támogatására ugyancsak számítanak. Bo­bai Józsefné szerint, a jövő tanévig az óvoda is elkészül és a pedagóguslakások is felépülnek. ★ A községbeli nők panasz­kodnak: kevés a munkaal­kalom. Nyolcvan százalékuk Pestre jár, gyárakba, üze­mekbe, a MÁV-hoz. Igaz, hogy az Elzet-gyár helyi üzemrésze jelenleg mintegy száz nőnek ad munkaalkal­mat, elég jó fizetéssel. Dol­gozói között számos több- gyermekes asszony is van, akik megelégedettek, mivel nem kell naponta fővárosi munkahelyre utazniuk, s az időnyereséget családjuk, ház­tartásuk körében hasznosít­hatják. ★ A községen százas tempó­val rohannak fel s alá a gép­járművek. Szigorúbb ellenőr­zésre lenne szükség, annál is inkább, mert éppen berceli tartózkodásom alatt temették azt a kétgyermekes fiatal­embert, akit egy felelőtlen autós gázolt halálra. Rakovszky József SZEPTEMBER 9-ÉN, ma es­te, az abonyi Petőfi Művelődési Házban, vendégszerepei Szé- csi Pál, Dékány Sarolta, Cser­háti Zsuzsa, Orosz András és a Kék Csillag együttes. Elő­adásuk este nyolc órakor kez­dődik. ] szerény ember, de rendkívül | ! határozott és magabiztos. Mi I sem bizonyítja ezt jobban, mint a 10 éve elért szocialista <cím, amit a mai napig megőr­zött. A Pest és Vidéke Posta- hivatal szocialista brigádjai közül idén mindössze kettőnek ítélték oda az aranykoszorús jelvényt. Egyiket éppen az ő brigádja kapta. — Mi a titka ennek a kima­gasló eredménynek? — Titokról szó sincs. Kitűz­tünk egy bizonyos célt, s azt a magunk módján igyekszünk elérni. S hogy ez ideig min­den évben sikerült, elsősorban a brigád tagjainak köszönhe­tő. A köztünk kialakult ba­rátságos légkörnek, megértés­nek, egymás segíteni akarásá­nak. Nálunk úgyszólván min­den közös, a legkisebb öröm­től a legnagyobb bánatig, az olykor felbukkanó, parányi problémáktól az elismerésig. Mindenki tanult Tóth László, a kötelező bri­gádvezetői teendőkön túl, ügyel a tagok kulturális és politikai továbbképzésére is. Akik csak 6 elemit jártak, azokkal elvégeztette az általá­nos iskola további két osztá­lyát. Természetesen ezután következett a kézbesítői tanfo­lyam, a tisztviselőknek pedig az érettségi megszerzése. Va­lamennyien szakszervezeti-po­litikai oktatásokon vesznek részt. Megvitatják a fontosabb eseményeket, évenként egy- egy alkalommal pedig olyan témákra is sort kerítenek, mint például a szocialista erkölcs értelmezése, vagy a nemzet­közi békemozgalom jelentősé­ge. Kezemben a brigád naplója. Olyan napló, amelyben több a csillagos ötös, mint a szimpla jelest érdemlő bejegyzés. Olyan „osztály” naplója, mely­nek valamennyi tagja a kol­lektív szellem továbbfejlesz­tésén, a szocialista embertípus kialakításán fáradozik. Csak néhány bejegyzés: segítettek az árvízkárosultak részére ren­dezett gyűjtés megszervezésé­ben és lebonyolításában; kö­zös résztvevői voltak a közsé­gi faluakadémia előadássoro­zatának; élen jártak a „Virá­gos Törteiért” indított parko­sítási, fásítási akcióban. A napló tartalmazza a bri­gád éves vállalásait s értékeli azok megvalósítását is. Ha­vonta jelentős összegű postai értékcikkeket adnak el, a kül­területi kezelők könyvelt kül­deményeket vesznek fel, a rá­dió és a televízió díjainak be­szedése szintén az ő feladatuk. Áldozatos munkát fejtenek ki a sajtótermékek terjesztésé­ben, agitációs tevékenységük folytán évente legkevesebb 2 százalékkal nő az előfizetők száma. Időközben néhányan kivál­tak a brigádból, de a helyükre kerülők könnyen beilleszked­tek. Ebben nagy szerepük van a törzstagoknak, akik bármi­kor szívesen nyújtanak segítő jobbot az újdonsült kézbesí­tőknek. A brigád veteránja s egyben mókamestere, Mihály. Péter, 23 éve tapossa a pedált. Előfor­dult már, hogy a hóakadály, a víz- vagy éppenséggel a ho­moktenger a súlyos táska mel­lé a kerékpárt is hátára kény­szerítette. „Szóra sem érde­mes’’ — mondta. Péter bácsi tarsolyából egyébként még a szomorú hír sem annyira le­hangoló. A Pálfistyák fivérek mindig csatolnak valamit a küldemények mellé: barátsá­gos pillantást, néhány báto­rító, mosollyal fűszerezett szót. Házi tárlat A hivatalba belépők kiállí­tást láthatnak. Természetesen azokból a zászlókból és okle­velekből, melyeket a brigád tagjai gyűjtöttek. A főnök, Szabó Istvánná jelenleg gyer­mekgondozási segéllyel van távol, de nincs panasz az őt helyettesítő Mózes Líviára sem. A csöpp helyiségben lá­zas munka folyik. Pásztor Jó­zsefné fogadja és továbbítja az éter hullámain át közleke­dő híreket. Vörös Józsefné és Angyal Mária, a pénzforgatás mesterei. Egyre több papír­pénz és fémérme fordul meg kezükben. Míg ők itt bent szorgoskodnak, addig a ke­rékpáros csapat az utakon tel­jesíti feladatát. Győri Mária Gépjárművezetést tanulnak A Magyar Honvédelmi Szö­vetség járási-városi szerveze­tének székházában évente száz sorköteles fiatal tanul gépjár- rjiűvezetést. Rajtuk kívül a leendő autótulajdonosoknak is tartanak tanfolyamot. Az idén feltűnően megnőtt az érdek­lődés, ezért a most jelentkezők már csak a januárban kezdő­dő oktatáson vehetnek részt. HÉT VÉGI MŰSOR A Kossuth Művelődési Köz­pontban ma este tánc. Ját­szik a Montonas-együttes. MOZIMŰSOR Kossuth, ma é6 holnap: Fennakadva a fán (francia), Jászkarajenő, ma és holnap: Csermen (szovjet—grúz), AI- bertirsa, holnap: Liliomfi (magyar). Cegléd bércéi, hol­nap: Ben Wade és a farmer1 (amerikai). Sportműsor Szombat: Teke: Az Építők négyes te­kepályáján, 16 órakor. Ceglé­di Építők—Csepeli Papír NB Il-es találkozó. Az Építők az őszi idényben eddig váltakozó sikerrel sze­repel, a hazai győzelmeket eddig idegenben vereségek kö­vették. Vasárnap:* Ökölvívás: A Sportcsarnok­ban, 17 órai kezdettel, barát­ságos csapatmérkőzést ren­deznek a Ceglédi VSE—Óbu­dai TSZ SK között. Előrelát­hatóan 13 pár lép majd szorí- tóba, közöttük lesz a nagyon jó formába lendült Szabó, Pákozdi Benő, Hörömpő, va­lamint a katonai szolgálatát töltő Pákozdi László is. A szolnoki rádió műsora Szeptember 11-töl 17-ig HÉTFŐ: Alföldi krónika. Üzemi lapszemle. A jászbe­rényi Kállai Éva Gimnázium kórusa énekel. Vigyázz, ha jön a Gelkás. Fúvószene. Sport. Zenés autóstop. KEDD: Alföldi krónika. Népdalok. Versenyfutás az idővel. A műhelyben ... An­dy Williams műsorából.. Szol­noki ősz, ’72. Sport. Szerkesz­tik a hallgatók. SZERDA: Alföldi krómka. A bükkszékl asszonykórus énekel. Hivatkozási szám. Ze­nél a múlt. Egyenjogúság — egyenlő jogok nélkül? Kere­sem a protekciót. Sport. Beat- parádé. CSÜTÖRTÖK: Alföldi kró­nika. Pár perc jazz. Szereti ön a munkáját? Cigánydalok; Csak költségelemzés után. Sporthiradó. Zalatnay Sarol­ta lemezeiből. PÉNTEK: Alföldi krónika. Nótacsokor. Beruházás, egy­más nélkül. Filmzene. A ta­nács pénze. Színházi figyelő. Sport. Ritmusturmix. SZOMBAT: Hét végi kalei­doszkóp. Lapszemle. Arról van szó... Reklám. Sport. Szerkesztik a hallgatók. VASÁRNAP: Vasárnapi magazin. Az olajbányászat története. Mosolygó zenetör­ténet. Van önnek hobbyja? Sport és muzsika. Az adások mindennap IS órától, a 222 méteres közép­hullámon hangzanak el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom