Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-06 / 210. szám

"‘"rJffolap 1872. SZEPTEMBER 6., SZERDA FÓKUSZ Brezsnyev keleti országjáró körútja DéS- Vietnam Huszonkét hullámban támadtak a B 52-esek Az amerikai hadászati légi­erő héttőn ismét bombázta a VDK területét — tűnik ki egy saigoni szóvivő közléséből. A B—52-esek ezenkívül hu­szonkét hullámban támadták Dél-Vietnam területét. A cél­pontok között szerepelt az északi fronton Quang Tri, Hűé és Da Nang térsége, a központi fennsíkon a népi erők által szo­rongatott Pleiku környéke, va­lamint a Saigontól közvetlen északra és északnyugatra el­terülő vidékek. Ugyanezek a körzetek voltak hétfőn és keddre virradóan a szárazföldi harci tevékenység főbb színhe­lyei is. Sűflókonísrencia Hanoiban Laosziói Souk Vongsak, Szufanuvong hercegnek, a Laoszi Hazafias Front elnökének Vientiane! személyes képviselője állo­máshelyéről hazatérőben Ha­noiban sajtókonferencián ismertette a szembenálló laoszi feleknek a jelenle­gi helyzettel kapcsolatos álláspontját. Souk Vongsak közölte, hogy Souvanna Phouma herceg Szufanuvong herceg július 12-i levelére július 24-én adott válaszában tárgyalási, alap­ként elfogadta ugyan a Laoszi Hazafias Front 1970. március 6-án előterjesztett ötpontos ja­vaslatát, módosító indítvá­nyaiban viszont el akarja kü­löníteni egymástól a laoszi konfliktus megoldásának ka­tonai és politikai kérdéseit, s válasz nélkül hagyta a javas­lat sarkalatos pontját, az amerikai intervenció feltétel nélküli beszüntetésének köve­telését. A vientianei kormány Ame- rika-barát politikájának kö­vetkezménye — mondotta a továbbiakban Souk Vongsak —, hogy ma is pusztító há..o­rú dúl az országban. Miköz­ben jóindulatról és békés megoldásokról beszélnek, au­gusztus elseje óta újabb tá­madásokat kezdtek a felsza­badított területek ellen a Kő­edény fennsíkon, amelyben a kormánycsapatok mellett részt vesznek Vang Pao lázadó tá­bornok thaiföldi zsoldosai is. Souk Vongsak nyilatkozatá­ban leszögezte, hogy a Laoszi Hazafias Front továbbra is ra­gaszkodik ötpontos javaslatá­hoz, amely az egyetlen reális lehetőséget nyújtja a laoszi konfliktus békés, minden kül­ső beavatkozástól mentes ren­dezéséhez. A Laoszi Hazafias Front javaslatai teljesen megfe­lelnek az 1962-ben La- oszról kötött genfi meg­állapodás szellemének, s élvezik a haladó nemzet­közi közvélemény támo­gatását is. Az újságírók kérdéseire vá­laszolva Souk Vongsak közöl­te, most Vientianéból csupán beszámolóra utazik haza, s hazatérésével nem szakad meg a kapcsolat a két egy­mással szembenálló laoszi fél között. Tito Rijekáhan Joszip Broz Tito államfő, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke a hor­vátországi Rijekába látogatott, ahol egy munikásgyűlésen be­szédet mondott. Ebben rész­letesen foglalkozott az ország és a kommunisták belső prob­lémáival. Beszédében méltatta a na­cionalizmus elleni harcban elért eredményeket. Az indokolatlan gazdagodás problémájáról szólva, és eb­ben a kommunisták felelőssé­gére utalva Tito kijelentette: „A kommunisták között is vannak rendkívül gazdag em­berek, akik több millió új di­nár vagyonnal rendelkeznek. Ezt pedig nem lehet becsületes úton elérni, csak mások mun­kájának kirablásával. Nem ellenzem, hogy becsületesen szerzett pénzzel bárki családi házat építtessen, de akinek házai és villái vannak, jogo­san kerül szembe a közvéle­ménnyel, amely indokoltan veti azután fel: hogyan lehet ezt megengedni”. Tito sürgette az ilyen meg­nyilvánulások ellen a hatá­rozott fellépést, majd a JKSZ ezzel kapcsolatos feladataival foglalkozva megállapította: „Sok embernek nincs helye a kommunisták szövetségében, és ha önként nem távoznak, akkor el kell távolítanunk őket. Ugyanakkor erősítenünk is kell a pártot, mindenekelőtt a munkásifjúság soraiból... A párt továbbra is az ország ve­zető ereje kell hogy legyen”. CSAK RÖVIDEN... PHENJANBAN, szeptember 4-én és 5-én megbeszélésekre került sor az SZKP-nek a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaságban tartózkodó kül­döttsége és a Koreai Munkás­párt küldöttsége között. A szovjet pártküldöttség vezető­je Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, a KNDK küldöttsége pedig Kim Dong Giu a Koreai Munkapárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizott­ság titkára. Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkára, a mi­nisztertanács elnöke, kedden Phenjanban fogadta a szovjet pártküldöttséget. A BAGDADI gazdaságügyi minisztériumból származó hí­rek szerint az Iraki Népi De­mokratikus Köztársaság annak lehetőségét vizsgálja, hogy megfigyelői minőségben együttműködjék a KGST-vei. Az Irak és a KGST közötti kapcsolatok tanulmányozására alaki­már különbizottságot tottak. KEDDEN a kora reggeli órákban hazaérkezett Genfből Murad Ghaleb egyiptomi külügyminiszter, aki csak­nem egy hónapig volt távol hazájától. Hosszú körútja so­rán augusztus 8-án részt vett az el nem kötelezett országok Georgetown-i (Guyana) ér­tekezletén, majd több latin­amerikai országba látogatott el. DAR ES SALAAMBAN kedden megkezdődött a kelet- és közép-afrikai országok kül­ügyminisztereinek találkozója. A miniszterek előkészítik a szeptember 7-én kezdődő ál­lamfői tanácskozás napirend­jét és fő dokumentumait. HÉTFŐN HAZAÉRKEZETT Daccába Abdusz Szamad, a Bangla Desh külügyminiszte­re, aki látogatókörutat tett Irakban, Szíriában, Egyiptom­ban, Svájcban és Indiában. Scheel „mammutprogramja“ Scheel nyugatnémet külügy­miniszter október 8-án utazik egyhetes hivatalos látogatásra Pekingbe — közli a Spiegel című hamburgi hetilap leg­újabb száma. A külügyminisz­tert 25 újságíró kíséri el út­jára, melynek célja a két or­szág diplomáciai kapcsolatai­nak megteremtéséről szóló megállapodás ünnepélyes alá­írása. Scheel nem tesz kör­utazást Kínában (Pekingen kívül csak Sanghajt keresi fel), hanem látogatását kizá­rólag politikai megbeszélések­nek szenteli. A nyugatnémet diplomácia vezetőjére igazi „mammut- program” vár októberben. Az FDP kongresszusának befejez­tével október 4-én utazik New Yorkba, az ENSZ köz­gyűlésére. Onnan 8-án egye­nesen Pekingbe repül, majd Ottawában felkeresi Trudeau kanadai miniszterelnököt. Ok­tóber 18-án tér haza, hogy másnap Párizsban már az EGK csúcsértekezletén jelen­jék meg. A Spiegel szerint a nyugat­német—kínai előkészítő meg­beszélések Schröder CDU- politikus pekingi utazásával egyidőben kezdődtek meg a legnagyobb titoktartás köze­pette. Azóta a két fél összesen egy tucatnyi megbeszélést tar­tott. A német kérdésben Bonn nem számít nehézségekre Pe­king részéről — mutat rá a Spiegel. A bilaterális kapcsolatok rendezésén túl Scheel azt is tisztázni szeretné (mint az EGK megbízottja), milyen szándékokat táplál Kína egy kibővített Közös Piac iránt. A kínaiak hivatalosan még nem rögzítették nyugat-európai po­litikájukat és nem döntöttek arról sem, hogy küldjenek-e nagykövetet Brüsszelbe. A Balkánon át... (2.) Üdvözlégy Zeusz! LEONYID BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának fő­titkára hétfőn Alma Atából Üzbegisztán fővárosába, Tas- kentba utazott. Ez keleti or­szágjáró kőrútjának hetedik állomása. EZT MEGELŐZŐEN egy hét alatt járt a kazahsztáni Kok- csetavban, az Altaj-vidéki Barnaulban, a szibériai Krasz- nojarszkban és Novoszibirszk- ben, Omszkban és Alma Atá- ban. Egy hét alatt tárgyalt öt köztársaság és terület párt- és állami vezetőivel, négy nagy beszédet mondott és tucatnyi szűkebbkörű találkozót, üzem- és kolhozlátogatást bonyolított le. A NAGYARÄNYÜ munkaerő- és munkagép-átcsoportosítást, amellyel az SZKP vezetőjé­nek körútját Moszkvában köz­vetlen összefüggésbe hozzák, nemcsak az idei kemény tél és kivételesen forró nyár tette szükségessé, az ország európai részén kétségkívül sok kárt okozván a földeken, hanem elsősorban az indokolja, hogy Kazahsztánban és Szibériá­ban (az ország termőföldjei­nek egyharmada van az Ura- lon túl) évről évre jobb ter­méseket aratnak. Idén is sok gabona termett ezeken a vi­dékeken, de a termés későin érett be, márpedig a talajmen­ti fagyok miatt fennáll a ve­szély, hogy odavész a gabona egy része. Ilyen körülmények között a betakarítás minden sikeres napja hatalmas meny- nyiségekkel gyarapíthatja az ország gabonakészletét. Ezért mozdult meg a párt- és a mun­kásosztály, hogy ezekben a fe­lelősségteljes napokban a falu segítségére legyen. A feladat méreteire és összetettségére jel­lemző, hogy a szovjet állam­vasutak napok alatt százezer teherautót, kombájnt és más gépet dobtak át az ország nyu­gati részéből oda, ahol most éjjel-nappal szükség van rá­juk. A PÁRT FŐTITKÁRA azon­ban, mint a Moszkvába érke­ző jelentésekből kiderül, nem csupán ennek az idényjellegű feladatnak az elvégzése érde­kében vállalkozott a sok ezer kilométeres körutazásra. Az állami felvásárlások növelé­se évek óta a párt- és a mező- gazdasági szakemberek fő gondjai közé tartozik. A sze- mestermény-felvásárlás álla­milag megszabott terve ugyan­is csak a termésnek mintegy harmadrészére vonatkozik, s ezt a tervet mintegy 35 száza­lékkal kellene túlteljesíteni ahhoz, hogy ne csak a lakos­ság jusson bőségben kenyér­hez, hanem az ipari nyers- anyagigényeket is minden te­kintetben ki tudják elégíteni. Márpedig, mint az SZKP Köz­ponti Bizottságának folyóira­ta, az Agitator legutóbb ve­zércikkében rámutatott, sok kolhoz és szovhoz inkább ma­ga használja fel a termés na­gyobbik részét az állattenyész­tés céljaira, vagy más célok­ra, ahelyett, hogy az állam­nak adna el többet. így a párt mezőgazdaság-politikai mun­kája most nemcsak arra irá­nyul. hogy a gazdaságok szer­vezetten és idejében takarít­sák be a termést, hanem első­sorban arra, hogy megfelelő mennyiségben és összetételben adják el terményeiket az ál­lamnak. MOSZKVAI MEGFIGYE­LŐK szerint ennek az össze­tett pártpolitikai munkának a vezetése mellett Leonyid Brezsnyev e körút során további feladatokat is ma­gára vállalt. Az aktívaértekez­letekről eddi? közzétett jelen­tésekből például kitűnik, hogy a tanácskozásokon komplex módon vitatják meg a köztár­saság vaey terület gazdaság- fejlesztésének időszerű problé­máit. sőt az életszínvonal eme­lésével. a közellátás javításá­val. a közlekedés és a szolgál­tatások fejleszfésével karvcsola- tos időszerű kérdéseket is. ★ Leonyid Brezsnyev kedden Taskentből visszautazott Moszkvába. Evzoni a görög határállomás. A civilruhás vámtisztviselő egy ideig forgatja kezében útlevelünket. — Madzsar? — kérdezi, még min­dig az útlevelet lapozgatva. — Igen — bólintok rá némi aggo­dalommal, mert az előttünk érkező nyugatnémet Opel csomagtartójából az utolsó bőrönd is a földre került. — Puskás? — kérdezi a tisztvise­lő váratlanul, s most végre rámnéz. — Persze — mondom mosolyog­va, mert eszembe jut a még otthon hallott hír: a Panatinaikosz nyerte a görög bajnokságot. S a pillanat­nyilag legnépszerűbb csapat edzője Puskás. Bólint a tisztviselő, s beleüti a bé­lyegzőt útlevelünkbe. Aztán int, s mond hozzá valamit görögül, s köz­ben mutatja már, ott a bank, be­válthatjuk a pénzünket. Gyors számvetést csinálunk: húsz dollár­nyi drachma elég lesz egyelőre. Egy dollárért harminc drachmát kapunk, azaz, hozzávetőlegesen egy drachma egy forintot ér. Az első nugkpetés a benzinkútnál ér. Hat drachma húsz egy liter normálbenzin. Amit ráadásul Sko­dánk nem szeret. S ha hozzávesz- szük, hogy az üzemanyagköltség dollárját több mint negyven forin­tért vásároltuk az IBUSZ-nál, ez azt jelenti, hogy egy liter benzin kilenc forintba kerül. Mi pedig két­ezer kilométeres utat terveztünk Görögországban! — Mindegy, ezen ráérünk töp­rengeni még — mondja feleségem. — Először keressünk szállodát... Kérdem a benzinkutast, mit ajánl. Természetesen elsőként egy közeli kempinget, amelyben érde­keltsége van. Sátrunk nincs, mon­dom, nekünk szálloda kell. Ezen ő lepődik meg: a turisták többsége sátorral érkezik görög területre. Ez újabb sejtést vetít előre: ha ennyi a benzin, mennyibe kerül majd a szálloda? drachma egy éjszakára egy két­ágyas szoba, fürd óh asználattgl. Ve­lencében — igaz, négy évvel ezelőtt — három dollárért aludtunk hár­man, itt ugyanannyiért ketten. Mindegy. Visszatérve az utcára, első benyo­más: sok a katona. Az utcán csak­úgy, minit a presszóban, ahová be­tértünk egy pohár hűsítőre. Egy Cola: hat forint. Már nem is hűsít annyira, pedig ez valóban jeges. A fagylalt is ugyanannyi. Másnap jókor reggel indulunk to­vább. Az országút két oldalán sza­márháton baktatnak az emberek. Legalább harmincöt fokot mutat a hőmérő. Reggel kilenckor. Katerini után az autóút sztrádába torkollik. Portással. Nyújtja a je­gyet. Negyven drachma. A felesé­gem komor arccal fizet, pedig nincs igaza. A sztráda kitűnő. Százhúsz- 6zal megyünk, de száguldhatnánk akár kétszázzal is. A Mercédesek játszva otthagynak minket. Amíg emelkedni nem kezd az út. Feltűnik a Thesszaloniki öböl. — Köszönj Zeusznak! — figyel­meztetem fiamat, mert jobbról fel­tűnik az istenek lakóhelye. Az Olympos 2917 méter magas, és a mitológia szerint ott lakott Zeusz, a görögök főistene. Jó lenne még sokáig rácsodálkoz­ni, de az út meredek sziklafalaik, s hatalmas szakadékok között visz egyre feljebb, s olyan kanyargósán, hogy ugyancsak próbára teszi az autósokat. Időnként locsolókocsik­kal találkozunk, tartályokból gumi­slaggal locsolják az útmenti fákat, virágokat. Fenséges szépségű táj. S amikor ismét lefelé visz az út, megcsillan előttünk a horizontba vesző Égei- tenger kék vize. Több mint egy órán át mellette visz az út. Köz­ben még kétszer megállítanak: egyszer húsz, egyszer még tizenöt drachma útpénzt kell fizetnünk. Mindegy. Megéri. Aztán, igen, aztán a távolban fel­tűnik Athén. Az órámra pillantok — mindjárt hat óra. Odahaza ilyenkor még tart a csúcsforgalom. És Athénban? A válasz nem késik soká. Begurulunk a több soros kocsiáradatba. Mögöt­tem centiméterekre zárkózik fel egy Mercedes. De két oldalt sem sokkal több választ el a mozgó ko­csisortól. Váratlanul kerékpáros ka­nyarodik elém, minden jelzés nél­kül. A biciklin elöl-hátul rendszám- tábla. Odahaza már fékeznék, itt csak a gázpedálról veszem fel a lá­bam. A hirtelen blokkolás egyenlő lenne a kocsitöréssel. A kerékpáros közben újabb sávot vált. Várom, hogy a hazai pilóta mond majd ne­ki valami kedveset, de mégcsak nem is int a vidáman kerekezőnek. Aztán — úgy tűnik, a példa raga­dós — ő vág be elém. Az indexet természetesen nem használja. Aki az ő helyére fúrja be magát a szélső sávból, az se. Eszembe jut a hazai biztosító figyelmeztetése: „Görögor­szágra a Casco nem érvényes, a közlekedés morálja pedig...” Mind­egy, most már végig kell csinálni. Keressük az utcát, amit kolléganőm gondosan bejelölt a térképbe. Csak­hogy a Venizelou utca egyirányú. Nekem balra kellene fordulnom, de ahhoz el kell jutnom előbb az Omonia tér körforgalmába, onnan nyílik a párhuzamos utca, a Sta- diou. Biztos, hogy onnan nyílik, de én a körforgalomból egy másik ut­cánál térek ki. Kezdhetem elölről az egészet: végig kell hajtani a szintén egyirányú Eolou utcán, az­tán vissza a Venizeloun, majd is­mét az Omonia tér következik, s ezúttal az Athinas utcában találom magam. Circulus vitiosus. Végre szerencsénk van, akaratomon kívül is a Stadiou utcába fordulok. Most már csak egy parkolóhely kellene. De az nincs. Várakozni mindenütt iilos. A szélső sáv az autóbuszoké. Végül felfedezünk egy építkezést. A járda nagy része elkerítve. Két au- tónyi parkoló. Az egyik hely fog­lalt, a másikról most indul egy au­tó. Egy gyors, szabálytalan manő­ver, az athéni szokásokhoz híven, index nélkül, s orrhosszal miénk a hely. Most már csak szállodát kell ke­resni, s benne szabad szobát A Mitropolisnál kötünk ki, ahol az 1969-ben kiadott prospektus szerint kilencven drachmába kerül egy kétágyas szoba. Került! Három év­vel ezelőtt. Most százhatvan. Mind­egy, valahol aludni kell. Az éjszakai Athén csodálatos. De az Akropolisra felmenni csak nap­fényben szabad. Persze, a harminc­hat fok egy kicsit sok. De a lát­vány, amely az Akropolison és az Akropolisról tárul elénk, mindenért kárpótol. Ha bédekkert írnék úti­beszámoló helyett, biztos, hogy hosz- szú oldalakon át egyébről se be­szélnék, mint a töredékeiben is le­nyűgöző látványú, áttetsző puha­sárgává patinásodott márvány­templom fenségességéről. Bármely oldaláról nézem, tökéletes, mert formáiból sem elvenni, sem azok­hoz hozzáadni nem lehet semmit anélkül, hogy egyensúlyuk föl ne bomolna. I/a belegondol az ember, hogy a több mint két évezrede épült Parthenon 1687-ig teljes épsé­gében állt, s csupán egy velencei gálya eltévedt ágyúgolyója okozta pusztulását, amely felrobbantotta a benne tárolt lőport, akaratlanul is összefacsarodik a szív. Egy háború a sok közül, amely nemcsak embe­rek tízezreit pusztította el, hanem a világ egyik legcsodálatosabb műal­kotását is. És bármerre járunk Görögország­ban, a görög kultúra gazdag kin­csesházából mindenütt már csak tö­redékeket találunk. Athénben épp úgy, mint Marathonnál, Thébában vagy Delphiben. Róma, Bizánc vagy a Fényes Porta ugyanúgy fosztogat­ta, mint a későbbi századokban a franciák és az angolok. Találóan fogalmazta meg a Parthenon dór oszlopai előtt egy idegenvezető: ha a görög szobrászat remekeire kí­váncsiak, keressék fel Párizsban a Louvret, Londonban a British Mú­zeumot, vagy járják be Itáliát. Azért végigjártuk mi is, mint annyi százezerén évente a világ minden tájáról, a történelem nagy állomáshelyeit, miként a zarándo­kok. Marathon után Salamis követ­kezik, aztán Korinthos, Théba, s vé­gül a Parnasszosz hegyén a Delphi jósda zárja a sort. A hőmérő ötven fokot mutat — napon, az egykori szent hely kapujából mégis vissza­küldik azokat, akik ing nélkül kí­vánják megtekinteni a fenségesen vad hegyek közé zárt kegyhelyet. Itt is kötelező a tisztes öltözet, akár Rómában, a Vatikánban, a Szent Péter bazilikában vagy néhány nap­pal később a Kék mecsetben. Prukner Pál Megyünk tovább. Az első útbaeső kisvárosig. Polykastron — betűzi fiam a gö­rög felírást. Kisközség, állapítom meg, csak éppen városias jelleggel. Fehér, emeletes házak sorakoznak egymás mellett. Az utcára látszik a szabad­téri mozi hatalmas vaszna. Színes, amerikai filmet vetítenek. A főtéren három szálloda egymás szomszéd­ságában. — Az jé lesz! Kétemeletes, fehérszínépület. A recepcióban maga a tulajdonos ül. Hamar megalkuszunk. Kilencven

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom