Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-06 / 210. szám

197?. SZEPTEMBER 6., SZERDA "1'kXí 3 Több cement a népgazdaságnak Öt ven család készülődik Bezzeghék, a házszerelők Napról napra sokan kísérik figyelemmel Cegléden a Szol­nok felől érkező házgyári falelemek vonulását. Hol erkélyes falrészt, hol szekrénnyel beépített konyhafalat, hol kész fürdő­szobákat hoznak a súlyhoz illő komótos tempóban a teher­autók. / Külkereskedelmi szerveink, a korábbi évekhez hasonlóan az érdekelt országokkal ismét egyeztették az 1972. évi árucsereforgalmi kontingense­ket. Legfontosabb partnerünkkel, a Szovjetunióval, három ilyen egyeztető tárgyalás is lezajlott. A magyar és szovjet vállala­tok ugyancsak megvizsgálták magánjogi szerződéseiket, s ezek közül is sokan bővítettek, kiegé­szítettek. Sok esetben népgazdaságunk « — Hallgatni kell.A jó t’tkárnő nem fecseg... — mondja Pápai Éva, a váci járási hivatal vezetőjének titkárnője. Nem mehetett gimnázium­ba, s a gyors- és gépíróisko­lát választotta, tehetséget, kedvet érzett hozzá. A penci tanácson mindössze öt hó­napig dolgozott, 1962-ben át­helyezték a járási tanács mezőgazdasági osztályára ad­minisztrátornak. Esti tagoza­ton elvégezte a közgazdasági szakközépiskolát, előadó lett, majd két évvel ezelőtt főelő­adó. Most fizetése kétezerhat- száz forint, szervezési főelő­adó, de titkárnőként dolgo­zik. Kitüntetései: a tanácsi érdemérem ezüstfokozata, az államigazgatás kiváló dolgozó­ja. Szervezési főelőadóként öt község tartozik hozzá — ez azt jelenti, hogy részt vesz az üléseken és patro­nálja a falvakat. — Mint titkárnő az elnök mellett személyi dolgokat in­tézek, elvégzem a gépelési te­endőket. Az üzeneteket fel­jegyzem, ha tudok, magam in­tézkedem. Nyugodtan dolgoz­hatom. Az ügyfélfogadás ide­je alatt mindenkit beengedek. Ha az elnök elvtárs nincs itt, fogadom a panaszosokat, továbbítom kérésüket, vagy segítek. Itt határozunk a gépkocsiigények jogosságáról. Készítettünk egy elnöki uta­sítást a kocsi gazdaságos ki­használásáról. Amit döntünk, tudomásul veszik a hivatal dolgozói, udvariasak velem. Én olyan jellegű dologról is tudomást szerzek, amiről más nem. Bizalmi állás a titkár­nőé. — További tennivalók? — Nyilvántartom az ügy­iratokat, összegyűjtöm az aláírnivaló anyagot, ahogy főnököm ezeket szignálja, to­vábbítom’, kezelem a titkos ügyiratokat, előjegyzésbe ve­szem azt, aki az elnök elv­társsal beszélni szeretne. Ré­gebben én főztem a kávét is, mióta büfé van, azóta csak le kell mennem érte. Az ember érzi, mit és mikor kell be­vinni. A kisebb beszélgeté­seknél 10—15 perc múltán kopogok a kávéval, a hosz- szabb tárgyalásoknál már hű­sítő italt viszek, meg mást is. Ügyfélfogadáskor? Attól függ... Pápai Éva szeret öltözköd­ni, ad a külsejére. — A titkárnőnek ápoltnak, t elegánsnak kell lennie. Ál­talában szoknyát, blúzt hor- Sok. A szélsőségeket nem Kedvelem. Igyekszem ízlése­sen, egyszerűen öltözni. — Miért jó titkárnőnek lenni? — Egy emberhez vagyok kékből bővitették a szovjet vállalatok az eredetileg lekötött tételeket. Mivel a beremendi cementmű beruházásai a ter­vezettnél tovább tartanak, Magyarország kérte, hogy a Szovjetunió a tervezett 300 ezer tonna helyett az idén 400 ezer tonna ce­mentet szállítson, ily módon segítve a lakásépí­tési program végrehajtását. A szovjet szervek megértéssel fo­gadták e kérést, és bejelentet­ték, hogy rendelkezésünkre bo­csátják a kívánt többletet. csak kötve, s nem kell öt-hat munkatárssal zsúfolódni egy szobában. e Kikből lesznek ma titkár­nők? Ez érdekelt akkor, ami­kor a váci gyors- és gépíró­iskolában átnéztem a felvételi statisztikát. Kiderült, hogy a jelentkezők legtöbbje fizikai munkás gyermeke, aki vagy nem tud, vagy nem akar kö­zépiskolába jelentkezni. Kü­lönösen a környező falvakban harcolt ki tekintélyt az írógép, sokszor jeles, kitűnő tanulók szeretnék megtanulni a gyors- és gépírást. Pedig az első állo­más az adminisztrátorság, általában emellett a munka­kör mellett végzik el aztán a lányok esti tagozaton a köz- gazdasági technikumot, s meg­nyílik az ajtó — a vezetők elő­szobájába. Az iskolában a gyorsíráson és a gépíráson kí­vül magyar nyelvet tanítanak — irodalmat kevésbé, inkább a helyesírást és a kérvények, hivatalos iratok megfogalma­zását, kitöltését. A titkárnői magatartásról csak ritkán, az osztályfőnöki órán kapnak a tanulók tájékoztatást. Molnár Mihály, a Közgazdasági Szak- középiskola igazgatója, vezeti a gyors- és gépíróiskolát is: — Idén 157-en jelentkeztek, de csak százat vettünk fel. A végzetteknek van munkahe­lyük, csak ketten, hárman mennek oda, ahová hirdetmé­nyeink szólnak. Idén a TIT titkárnői tovább­képző tanfolyamot indít, me­lyen az előadók gazdasági is­mereteket, ügyvitelt, levelezést és jegyzőkönyvvezetést, , vál­lalati jogi ismereteket, s a tit­kárnői magatartást tanítják. f> A titkárnői munka tehát igen összetett. — Egyszerre vagyunk szoba­lányok, gondolatolvasók, pin­cérek, telefonos kisasszonyok, gyorsírók és gépírók. Értenünk kell kicsit a vállalati dolgok­hoz, a politikához, s akár fáj a fejünk, akár nem, mindig mosolyognunk kell — foglalja össze a feladatkört Petényi Gáborné, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában. Tíz évig az irattárban dolgo­zott, a régi titkárnő szülési szabadságra ment, így került az igazgatóhelyettes mellé, fi­zetése háromszáz forinttal több, munkaköre színesebb, érdekesebb, mert „mindenki szól hozzám egy-két kedves szót”. A Jászberényi úton már áll, az első, tízemeletes torony­ház, a másodikra a napokban húzták fel az utolsó emeletet, a harmadik építésénél pedig I — Ez a szoba egy nagy láncszem, mely a felső veze­tést, a főnökséget összeköti a többi dolgozóval. Nem szabad rideg Cerberusként ülni itt, még akkor sem, ha tudjuk, hiába jött valaki. Másként vi­selkednek az emberek a tit­kárságon, mint máshol. Gya- nakvóak. A vezetők időbeosz­tását csak mi ismerjük. Aki feljön, azt hiszi, nem akarjuk beengedni a főnökökhöz. Igyekszünk elhitetni, hogy nem így van. Petényi Gáborné csinos és jókedélyű. Szeret itt dolgozni, pedig sok a munka. — Az alkalmazkodás ma­gasiskolája jellemzi a titkár­nőt. Az első hullámverések mindig itt csapódnak partra. Lentről is, fentről is. Kellemes légkört kell teremtenünk. Csimár Zsuzsa már három éve dolgozik a titkárságon, eleinte szokatlan volt a hely­hez kötöttség, hiszen innen el­mozdulni munkaidőben nem­igen lehet, de megszerette az állást. Talán azért, mert hely­be jön az esemény, állandó a jövés-menés, s mindenki mond valamit. Ebben a szobában csengenek először a telefonok, Csimár Zsuzsa megkérdezi, ki kéri az igazgatót, honnan — hogy milyen ügyben, azt soha­sem. Kezeli a napi postát, ösz- szegyűjti az aláírnivalókat, jegyzetel, nyilvántart. — Az ál\andó készültség a legfárasztóbb. Olyan, mint a műhelyekben a gépzaj. Fárasz­tó a forgalom, a vendéglátás. Mindenki azt hiszi, hogy a tit­kárnő befolyásolhatja a főnö­két. Igaz, ritkán kisebb szíves­ségeket elintéznek a kedvün­kért, de inkább ők befolyásol­nak minket. — Mt jellemző a jó titkár­nőt? — Elsősorban a diszkréció, aztán: a helyismeret, a ki­egyensúlyozott kedélyállapot, az intelligencia, a temperamen­tum. — Hogyan viselkednek az emberek a titkárnővel? — Vannak, akik túl kedve­sek... Sokan félnek; vajon mit tudunk róluk?... Mi ba­ráti hangon beszélünk min­denkivel, de megtartjuk a há­rom lépés távolságot. Az igazgató kiszól. Felkéri az ebédjét. Különben nem jut­na hozzá. Töltött paprikát. Csimár Zsuzsa emeli a telefon- kagylót: — Az igazgató elvtárs töl­tött paprikát kér ... O Vándor Béla, a Híradástech­nikai Anyagok Gyárának igaz­gatója azt mondja, a jó titkár­nő rengeteget segíthet a veze­tőnek. — A Ludas Matyi titkárnői­ből, a bögyös kávéfőzőnőkből kevés van az országban. A tit­kárnő kettős feladata: az ad­minisztráció és a segítés-ügy­intézés. Azonban a segítség nem jelent egyet azzal, hogy a vezető fölé nőjjön a titkárság intézmény jellege. — Mikor történhet ez meg? — Két esetben. Ha a bizal­mat összecserélik a bizalmas­sággal, vagy ha a vezetők csak a titkárnőtől értesülnek a han­gulatról. félúton, az ötödik emeletnél tartanak a Bács megyei Épí­tőipari Vállalat emberei., Egy-egy épületben ötven család jut nem túl nagy, de összkomfortos, kényelmes és jó beosztású lakóhelyhez. A konyha szekrénysorral, fel­szerelt gáztűzhellyel és hű­tőszekrénynek fenntartott hellyel várja a háziasszonyt. A csempés fürdőszobában me­leg vizet adó bojler, kád, mosdó, zuhanyozó van. Épü­letenként egy lift áll majd a lakók rendelkezésére. Két loggia — Hány elem kell egy-egy lakószinthez? Nyolc ember gondolkodik, számol. A Bezzeph-brigád ke­res feleletet a kérdésre. — Az igazság, hogy mi már annyiszor számoltuk, de még úgy meg nem jegyeztük — mentegetődzik a brigádvezető helyettese, Balogh Károly. De segítségére siet Csikós Fe­renc, Kapu László, Cseh Jó­zsef és Kósik József — a kő­művesek —, Semetka István és Gyolcsos Pál ácsok, meg a „brigádon kívüli” Szeszták János hegesztő. Így azután lassan összeállítunk gondo­latban egy emeletet. — Kell harmincnégy pillér, negyvenhárom falelem — eb­ből huszonkét homlokzati és huszonnégy válaszfal —. öt térelem, huszonnyolc födém és két loggia. A harmincnégy pillér mindegyikéhez egy-egy japánennyi betont haszná­lunk. és szintenként kell emellett 4—5 köbméter . be­ton, az elemek összefogásánál a rések tömítéséhez, egyenge- t és éhez. A múlt tavasszal, amikor az első elemház épült Cegléden, már itt dolgozott a brigád. Kérdem a kőműveseket, mi mindent tettek. Mondják: mindent, amit az ácsok is. Kérdezem az ácsokat — ők is felesben osztoznak a megtett munkán. A két kezük, akara­tuk. rutin és értelem, kellett elsősorban az átálláshoz. Az, hogy valaki az ácsmunkához vagy a kőművességhez ért jobban, az a kisebb építkezé­seknél dől el. Itt mindenki egyformán fontos és egyfor­mán tudnia kell. Hosszú napok Két váltásban, tízórás mű­szakban dolgoznak. A nappal, vagy az éjszaka a nehezebb? — Az a nehezebb, amikor Csak várjuk, várjuk a házele­meket és nem érkeznek. Nem a tervteljesítés köt minket, ha­nem mi kötjük magunkat a tervek pontos végrehajtásá­hoz. A múlt hét végén egy műszakban „tető alá” helyez­tük a harmadik épület negye­dik szintjének a lakásait. Minden elem a helyére került. Jól elfáradtunk, de örömünk volt a munkában. Anyag, szerszám, ember: semmi és senki nem hiányzott. Kivéve a brigád vezetőjét, aki, sajnos, beteg. De a brigád úgy igyek­szik, hoigy hiányát semmiképp ne vehessék észre az építke­zésnél, munkában. Mostmár az ötödik szint elemeit hord­hatja a daru hozzájuk, a ma­gasba. Mindent pontosan Pontosságról, gyorsaságról és munkaszeretetéről egyaránt jól ismerik a Bezzegih-brigá- dot. — Bezzegh Ferenc ács­brigádját. Órabéresek, szabad szombatosok. Fiatalok. Kor­ban és szakmában talán Csi­kós Ferenc a legidősebb. A to­ronyházak építésének kezdete­kor a vállalat Szegedre küldte őt a brigádvezetővel, egy kis tanulmányozásra, tapasztalat- szerzésre. Persze, a ceglédi építkezés eleve más, mint amilyen a szegedi Tarján te­lepi új városrészen. Ami ta­nulságot szerezhettek, főleg az volt: pontosan, lelkiismerettel, szakértelemmel kell bánni az építőelemekkel — éppúgy mint a téglával, a megszokott anyagokkal. Ismertetője1 A hétvégét kiki a maga módján pihenéssel tölti. Ket­ten, akik a vállalat munkás­szállásán élnek, szedik a cók- mókjukat és haza indulnak. Nem tévesztik sohasem a sza­badnapok hosszát, azt is a munkaidő mércéjével mérik. Van, aki építkezik otthon, van, aki nősülni készül, má­sikuk hobbyja a galambászat. Munkaidő alatt pedig dolgoz­nak: ez az „ismertetőjelük”. A beszélgetésnek a daru vet véget. Hangját hallatja, mozdul és komótosan a ma­gasba emel egy irdatlan nagy betonelemet. Szinte libeg a szürke tömeg a levegőbén. Változnak az idők, a szokások: messziről úgy látni, mintha keszkenő helyett ezzel a libe­gő szürkeséggel intene búcsút a falácsoló Bezzegh-brigád. Eszes Katalin Tapasztalatcsere Opeléban öt évvel ezelőtt teremtettek kapcsolatot a hazai és a len­gyel cementgyárak. Különösen szoros együttműködés alakult ki a lengyel cementipar köz­pontjával, a négy cementgyá­rat egyesítő opolei vállalattal. Tapasztalatcserére utazott kedden Opoléba a hazai ce­mentgyárak 33 tagú küldött­sége. A vendéglátó ország ce­mentipari egyesülésének meg­hívására hat napon át tanul­mányozzák a lengyel cement­ipar eredményeit. Ötletroham Több vállatnál az úgyneve­zett ötletroham tudományo­san kidolgozott módszerével igyekeznek minél több dolgo­zót bevonni az üzemi problé­mák megoldásába. Ennek lé­nyege, hogy egy-egy alkalom­mal nem túlzottan nagyszámú — maximálisan 8—10 ember­ből álló — csoport elmondja ötleteit, de fontos szabály, hogy egyetlen ötletet sem sza­bad kritizálni, érvényesülni kell a képzelet szabad csa- pongásának, s törekedni kell az ötletek kombinációira. Ter­mészetesen a vállalati vezető feladata, hogy az ötleteket elemezze, szelektálja, s a hasznosakat a legalkalmasabb formában felhasználja. Az ajtó (üveg, vagy párnázott) becsukódik. Rajta (fémbetűvel, rajzolva, festve, vésve): TIT­KÁRSÁG. És a képző magasba emel egy adminisztrá­tort, és egy szobát, ahonnan ajtók nyílnak. Tamás Ervin--------------------------------------------------------------­A készpénz és mi A költségvetési rubri­kák között nehezen igazodik el az állam­polgár. Az ebben laikus ál­lampolgár. Mégis tudja, mi­re költötték közös pénzün­ket, a népgazdaság pénzét. Konkrétabban: a városlakó tisztában van azzal, hogy városának vezetői mire költik a pénzt, ami rendel­kezésükre áll; illetve a köz­ségek lakói is érzékelik, a falu vezetői hogyan gazdál­kodnak. Persze a rendelke­zésre álló összegekről csak kevés állampolgárnak van tudomása, annál inkább van arról: mit tettek a tele­pülések vezetői, hogy a la­kóhelyet minél „komforto­sabbá” varázsolják. Ezért aztán hiába nem értünk a rubrikák, könyvelések, sza­bályozók réngetegéhez, mert nem a rubrikák be­szélnek elsősorban, hanem az eredmények. A budai járásban pél­dául az idei községfejlesz­tési alap kilencvenmillió forint. A lakosság érzékel­heti, hogy nem kevés ez a pénz, hiszen lépten-nyomon építkezésekbe ütközik. Tár­nokon építik a vízvezetéket, Budaörsön, Zsámbékon, Diósdon, Törökbálinton szintén vízvezetéket építe­nek, Érden tizenkét tanter­mes iskolát... P ersze az építkezések­hez sem nagyon ért mindenki, de kivétel nélkül örülünk neki. Örü­lünk, mert mindenképpen tudatosul bennünk, hogy milliókat költenek ránk — természetesen a mi mun­kánkból,- a mi pénzünkből —, örülünk, mert a mi éle­tünk és környezetünk lesz kényelmesebb, otthonosabb. Ezért aztán sokszor nem is gondolunk arra, hogy hon­nan jön ez a pénz, miből építünk. Ha lassabban ha­lad egy beruházás, sokszor mérgeskedünk — sokszor joggal —, de már kevesebb- szer, mint régen. Inkább segítünk, mert kezdjük megtanulni, hogy a pénz nem hull az égből. Kezdjük megtanulni, ezért összefo­gunk. Sole társadalmi munká­ról írtunk mostanában. Be­számoltunk nemrégiben, hogy — szintén a budai já­rásban — már három éve társadalmi munkában, tár­sadalmi bizottság irányítá­sával folyik a hatalmás te­rületű Dobogó fennsík fásí­tása. Irtunk iskola, óvoda, bölcsőde, művelődési ház, könyvtár építkezésekről, amelyek társadalmi mun­kával épültek fel. Ezért a költségvetési rub­rikákból nem szabad kife- 1 lejteni azokat a pénzeket sem, amelyek oda nincse­nek beírva: a társadalmi . munkával megtakarított forintokat. Mert ezek a fo­rintok is polgárjogot nyer­nek lassanként, hogy a rub­rikákban szerepeljenek. T ehát: mi szerepelünk, személyesen, saját magunk, munkánk és áldozatkészségünk, mi va­gyunk ott a könyvelés lap­jain. A készpénz és mi. Elég furcsa képzettársítás ez, de igaz. Társadalmasít- juk önmagunk „komforto­sítását”, nem várjuk el, hogy majd felépül az, ami­re adnak pénzt. Elébe me­gyünk a pénznek, annak az összegnek, amely nélkülünk bizony hiányozna. Ez a ter­jedő öntevékenység a de­mokratizmus szélesítésének is egyik alapja. Mert aki többet tesz, dolgozik a kö­zért, másokért és természe­tesen önmagáért, az na­gyobb jogot követelhet, hogy beleszólhasson az ügyekbe. A közügyekbe. A költségvetési ügyekbe. An­nál is inkább, hogy tudja: mikor kell segíteni. Lehet, hogy ma még köz­ségeink elmaradtak a „komfortosítás” követelmé­nyeitől, lehet, hogy ezért sem jut pénz mindenre, le­het, hogy nagyobb áldozat- vállalást kívánnak a beru­házások. A szakemberek azt mondják, hogy az infra­struktúrában lemaradtunk 1 az iparosítás mögött, hogy városias foglalkozású né­pesség lakik falusias vi­szonyok között. Ez igaz le­het — még egy darabig. De rajtunk függ, hogy meddig lesz igaz. Ügy tűnik, hogy a telepü­lések fejlesztésének politi­kája ma már helyes vágá­nyokon fut. Ügy tűnik, hogy a lakosság szemlélete a he­lyi fejlesztéseknél meg­változott, többet vállalnak magukra az emberek, mint azelőtt. Ezért aztán szépü­lünk, gazdagodunk. S ha nehezen igazodunk is ki a költségvetési rubrikák között, egy­re inkább nem vagyunk laikusok. Egyre inkább ön­tevékenyek vagyunk. Mert a készpénzhez hozzászá­míthatjuk önmagunkat is, másokat is. Berkovits György szamara döntő fontosságú cik­E/őszoba — ajtókkal TITKÁRSÁG Az ajtó (üveg, vagy párnázott) kinyílik. Jobbra (vagy balra) tájkép a falon (vagy csendélet), szolid színekkel, egyszerű vonalakkal. A páncélszek­rényről virág ereszkedik a rádió (vagy a letakart író­gép) fölé. Az ablak közelében egy (vagy két) íróasz­tal hűvösen és nyugodtan, fiókokkal és zárakkal. Szem- | ben szekrény, melyben négy (vagy több) féle pohár- \ készlet, különböző italok, kávéfőző. A szőnyegen, amely sohasem rikító színű, pecsétnyomok. Az ajtó mellett néhány műbőrszék (vagy fotel, fémlábakon). Két te- ; lefon (vagy több — esetleg diktafon). A szobát az kü­lönbözteti meg a többitől, hogy a négy falat jobbra és j balra ajtók szakítják meg: az igazgatóé és a helyet­tesé (az elnöké és a helyettesé stb.). A szoba különben tekintélyt parancsoló, a párnázott ajtók halk szóra kényszerítik a belépőt, leülni sem mer addig, míg nem kínálják hellyel. Az íróasztalokon a teleírt naptárak elfoglaltságot sugallnak, az állandó te- ; lefoncsörgés alátámasztja a percre beosztott időt, s azt az érzést, hogy aki itt dolgozik, mindenről tud.

Next

/
Oldalképek
Tartalom