Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

2 19*2. SZEPTEMBER 3., KEDD Párizsi titkos okmány EGK-közvetítés Kőzet-Keléten? Alku-rágalmak Heath-Lynch találkozó Münchenben Edward Heath brit miniszterel­nök vasárnap négynapos látoga­tásra az olimpiai játékok színhelyé­re, Münchenbe ér­lCPTPtl Hétfőn délelőtt a müncheni brit konzulátus épüle­tében megkezdő­dött Edward Heath brit mi­niszterelnök és John Lynch ír kormányfő tár­gyalása. A két minisz­terelnök az újság­íróknak nem nyi­latkozott a tár­gyalás témájáról, egy angol szóvivő közlése szerint azonban „kölcsö­nös édrekű” kér­dések kerülnek szóba a megbeszé­lésen: így az észak-ír probléma és a Közös Piac­cal kapcsolatos kérdések. Edward Heath brit miniszterelnök vasárnap négynapos látogatásra érkezett az olimpiai játé­kok színhelyére, Münchenbe. f[5]kusz Előre gyártott harmónia ? TANAKA japán miniszter- elnök vasárnap Honolulu­ból visszaérkezett Tokióba. Ezt megelőzően sajtóértekezletet tartott Nixon amerikai elnök­kel folytatott kétnapos tárgya­lásairól. A JAPÁN POLITIKUS, mi­közben „rendkívül sikeresnek” minősítette a honolului csúcs- találkozót, azt is elmondotta, hogy a nézetek cseréjére „fenntartások és habozások” nélkül került sor a különböző kérdésekben, beleértve a taj­vani problémát is. Megfigye­lők szerint ez utóbbi kijelen­téssel Tanaka nyilvánvalóan a Japán és az Egyesült Államok közti nézeteltérésekre utalt. Erre vall a japán miniszterel­nök ama kijelentése is, hogy Nixon közölte, az Egyesült Ál­lamok Tajvannal kapcsolatos politikájában nem történt lé­nyeges változás, s hogy Wa­shington kitart Tajvannal szemben vállalt katonai, gaz­dasági és egyéb elkötelezett­ségei mellett. Ezzel szemben Japán — mutatott rá Tanaka — kész a diplomáciai kapcsola­tok megszakítására Tajvannal, mihelyt rendezte kapcsolatait Pekinggel. Ugyanakkor elhatá­rozott szándéka, hogy a Kíná­val való rendezés után is fenn­tartja gazdasági és kereskedel­mi kapcsolatait a csangkajse- kista rezsimmel. JAPÁN politikai és gazdasá­gi körökben ezzel szemben az az általános vélemény, hogy a honolului csúcstalálkozó ki­ábrándítóan kevés eredményt produkált Japán számára. Ta­naka miniszterelnök — hang­súlyozzák Tokióban — lénye­ges engedményt tett Nixon- nak, amikor beleegyezett, hogy Japán sürgős jelleggel egy milliárd dollár értékű árut im­portál az Egyesült Államokból, s ezen belül háromszáz mil­lió dollárért olyan katonai fel­szereléseket, amelyekre Japán­nak nincs szüksége. Nixon vá­lasztás előtti gazdasági meg­segítése fejében Tanaka meg­kapta az amerikaiak „hozzájá­rulását” a japán—kínai kap­csolatok rendezéséhez, még­pedig azzal a kikötéssel, hogy Japán minden Kínával kap­csolatos lépéséről tájékoztatja az Egyesült Államokat és semmi olyasmit nem tesz, ami ellentétes lenne a japán—ame­rikai biztonsági szerződéssel, amely hosszú távra biztosítja az amerikai katonai ellenőr­zést Japán felett. Vagyis Ta­naka, aki miniszterelnökké, választása előtt azt ígérte, hogy új és dinamikus külpo­litikát fog folytatni, mind­amellett japán—amerikai vi­szonylatban, gyakorlatilag ugyanazt az engedményeket tanúsítja, mint amely sokat bí­rált elődjét, Szato volt minisz­terelnököt jellemezte. TOKIÓBAN „előre gyártott csúcstalálkozónak” nevezik Tanaka és Nixon összejövetelét, amelyről a közleményt már Kissinger legutóbbi tokiói lá­togatása során eleve megfogal­mazták. A közlemény elsőren­dű feladata, hogy a nyilvánva­ló tények ellenére arról győz­ze meg a japán közvéleményt, hogy Tokió és Washington kapcsolatait a legteljesebb harmónia jellemzi. Japánban azonban mérvadóbbnak tart­ják a tokiói tőzsde reagálását, amely abban nyilvánult meg, hogy a honolului csúcstalálko­zó Időpontjában tovább csök­kent a dollár árfolyama. MINDENT ÖSSZEVETVE, reális az a vélemény, hogy Tanaka és Nixon csúcstalálko­zója távolról sem oldotta meg azokat az égető gazdasági és politikai problémákat,, ame­lyek niindinkább rányomják bélyegüket Japán és az Egye­sült Államok kapcsolataira. Ezen mitsem változtat, hogy vannak akik úgy vélik, Tana­ka „taktikai engedményeket” tett az Egyesült Államoknak, hogy elhárítsa a japán—kínai közeledés amerikai akadá- [yait. Amikor azután létrejön a megállapodás Tokió és Pe­king között, a japán minisz­terelnök teljesen új pozícióból tárgyalhat Washingtonnal... A. B. T. „A Szovjetunió cs az Egyesült Államok között semmiféle titkos vagy nyílt alkura nem került és nem is kerülhet sor” — írja Szergej Visnyevszkij, a moszkvai Pravda vasárnapi nemzetközi szemléjében. A hírmagyarázó felhívja a figyelmet arra a körül­ményre, hogy az utóbbi időben a nyugati sajtó és néhány arab országban egyes sajtószervek tudato­san eltorzítják a Szovjet­uniónak az arab államok irányában folytatott politi­káját és az arab—izraeli konfliktus rendezésének kérdésében követett maga­tartását. Egyebek között el­hangzanak olyan állítások, hogy Nixon elnök Szovjet­unióban tett látogatása ide­jén állítólag az arab népek háta mögött és az arab or­szágok érdekelnek rovására létrejött valamilyen szovjet •—amerikai „alku”. A UPI egyiptomi lapok legfrissebb számaira hivat­kozva azt írja, hogy a Közös Piac tagállamai valószínűleg kezdeményező lépést fognak tenni a közel-keleti válság megoldására. A Rosza el Jusz- szef című hetilap úgy tudja, hogy a konfliktus békés meg­oldásának első szakaszában — a nyugat-európai terv szerint — az izraeli csapatok vissza­vonulnának a Szuezi-csatorna keleti partjáról. A második lépésben ismét megnyitnák a csatornát. Az A1 Ahram vasárnapi szá­ma azt írta, hogy az EGK- országok már fel is vették az érintkezést Izraellel, és az arab államokkal. Az A1 Ahram párizsi kü- lönjelentése szerint az európai Közös Piac tagállamai össze­hangolt akciót készítenek elő a közel-keleti békés rendezés előmozdítására a Biztonsági Tanács 1967. november 22.-Í határozata alapján. A szóban forgó nyugat-európai államok érintkezésbe léptek a közel- keleti konfliktus megoldásá­ban közvetlenül érdekelt or­szágokkal közreműködési le­hetőségeik feltérképezése vé­gett. A félhivatalos kairói lap úgy tudja, hogy a közös piaci külügyminiszterek és állam­fők szeptemberi, illetve októ­beri értekezlete egyaránt na­pirendre tűzi a közel-keleti A Szovjetunió — mint a Pravda hírmagyarázója hangsúlyozza — következe­tesen és elvszerűen állást foglalt és állást foglal az izraeli csapatoknak az 1967-ben megszállt összes arab területekről való fel­tétel nélküli kivonása mel­lett, c térségben levő min­den ország és minden nép, köztük a palesztínai arab nép törvényes jogainak és érdekeinek szavatolása mellett. A Szovjetunió to­vábbra is abból indul ki, hogy a Közel-Keleten a szi­lárd és tartós béke nem te­remthető meg, amíg fel nem szabadulnak az Izrael által megszállt arab terüle­tek, és a rendezés alapjául a Biztonsági Tanács 1967. november 22-1 határozatá­nak kell szolgálnia. Ezt az álláspontot a Szovjetunió világosan leszögezte a moszkvai tárgyalásokról kiadott szovjet—amerikai közös közleményben. kérdést, egységes álláspontot alakítva ki az ENSZ-közgyű- lés új ülésszaka előtt. Az A1 Ahram ismerteti az úgynevezett párizsi dokumen­tumot, amely összefoglalja a Közös Piachoz tartozó álla­mok rendezési koncepcióját. A titkos okmány bevezetőben leszögezi, hogy az erőszakos területszerzés megengedhetet- I len, az izraeli erőket vissza kell vonni az 1967-es agresz- sziót megelőző határokra, bár kisebb határkiigazításokra sor kerülhet valamennyi érdekelt fél beleegyezésével. A határ mindkét oldalán demilitarizált zónát létesítenek, s öt éven át '• az ENSZ-megfigyélők gyakorolnak ellenőrzést, kol­lektív biztonsági garanciá­kat léptetnek életbe, Je­ruzsálemet és a város szent helyeit nemzetközi igazgatás alá helyezik, a palesztínai kérdést a palesztinaiak sza­bad akarata, az érdekelt arab államok megállapodása és az ENSZ-határozatok alapján oldják meg. Abból kiindulva, hogy az olajimportőr nyugat-európai államok érdekeltek a közel- keleti válság rendezésében és annak eredményeként a Szuezi-csatorna újramegnyi- tásában, Kairó nagy reménye­ket fűz egy esetleges nyugat­európai kezdeményezéshez. A Szíriái Baath-párt lapja a minap . indokoltan figyel­meztetett arra, hogy az ara­bok nem várhatnak sokat Nyugat-Európától. Ehhez hoz­záfűzhetjük: mindenekelőtt nem várhatják azt, hogy a Közös Piac tagállamai saját érdekeikből kiindulva össze­ütközésbe kerülnek az izraeli agresszió fenntartásában ér­dekelt Egyesült Államokkal. Annál inkább fennáll a ve­szélye annak, hogy a válság megoldatlanságát és az arab illúziókat kihasználva a nyu­gat-európai tőkés országok fo­kozzák politikai, gazdasági, esetleg katonai befolyásukat az arab államokban. ★ Az egyiptomi diplomáciai kampány keretében az Arab Szocialista Unió több küldött­sége utazik külföldre- Az el­ső küldöttséget Szajed Maréi, a központi bizottság első tit­kára vezeti, aki a jövő héttől kezdve négy európai ország­ban tesz látogatást. LEONYID BREZSNYEV. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára Alma Atából Üzbegisztán fővárosába, Tas- kientbe utazott. Bohuslav Chnoupek cseh­szlovák külügyminiszter va­sárnap beszédet mondott Ost- ravában a szlovák nemzeti fel­kelés 28. évfordulója alkalmá­ból rendezett gyűlésen. Méltat­ta a szocialista országok kom­munista és munkáspártjai ve­zetőinek részvételével megtar­tott krími találkozó jelentősé­gét, s megállapította, hogy a találkozó jól szolgálta a szocia­lista országok egységének megszilárdítását. Kifejtette, hogy Csehszlová­kiának elsőrendű érdeke fűző­dik az Európában kibontako­zott pozitív folyamat elmélyí­téséhez, - állandósításához. Ezért szorgalmazza kapcsola­tainak rendezését Ausztriával, és a viszony normalizálását a Német Szövetségi Köztársa­sággal. — Kiváltképp ez utóbbi esetben — mondotta a külügy­miniszter — többször kifejez­tük hajlandóságunkat, hogy Ez egyébként az ír és a brit kormányfő első találkozása a két ország közös piaci csatla­kozásáról szóló nyilatkozat ja- nurában történt aláírása óta. A tervezettnél kétszer hosz- szabbra — másfél órára — aktívan előmozdítjuk a megol­dást. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozzuk, hogy mindenekelőtt a müncheni szerződés eleve érvénytelenségének az NSZK kormánya által történő elisme­rése befolyásolná kedvezően az egész európai légkört. Annál is inkább, mivel megítélésünk szerint a dolgok jelenleg már annyira világosak és megol­dásra érettek, hogy a kérdés rendezése — mindenfajta „gondolkozása szünet” és hu­zavona nélkül is — megvaló­sítható mindkét fél számára elfogadható módon. Ehhez szükséges, hogy jószándék meglegyen a másik oldalon is. — Nagyra becsüljük a Brandt-kormány pozitív, reá­lis nemzetközi politikáját, s úgy gondoljuk, hogy e politika pozitív vonásainak meg kelle­ne nyilvánulnia a csehszlo­vák—nyugatnémet kapcsolatok rendezésében is — hangoztatta a csehszlovák külügyminiszter. nyílt Edward Heath brit mi­niszterelnök és John Lynch ír kormányfő müncheni megbe­szélése hétfőn a brit konzulá­tus épületében. Heath nem kommentálta a tárgyalásokat, Lynch azonban újságírók kérésére válaszolva kijelentette: a megbeszélés hasznos volt, s reméli, köze­lebb jutottak az észak-ír kér­dés megoldásához. Heath-szel folytatott beszélgetése — mondta — főként az őszre ter­vezett közös piaci csúcsérte­kezletre összpontosult. A brit szóvivő elmondotta: a tárgyalás során Heath fel­kérte Lynchet, hogy tegyen határozott lépéseket az. IRA egységeinek az Ír Köztársa­ságból Észak-írországba tör­ténő átszivárgása ellen. John Lynch ír miniszterelnök a ké­rést tudomásul vette. A tárgyalás végeztével tar­tott sajtóértekezleten Lynch kijelentette: „A törvény adta lehetőségeken belül mindent megtettünk azért, hogy orszá­gunk ne váljék az IRA ideig­lenes szárnyának menedéké­vé”. Megállapította ugyanak­kor, hogy az ír—észak-ír határ ellenőrzése — a hegyes-völgyes domborzat miatt — igen ne­hezen megoldható feladat. Az Ír Köztársaság azonban to­vábbra is figyeli maid a ha­tárvonalat — mondotta. MOSZKVÁBAN életének 77. életévében elhunyt Ivan Jümasev szovjet tengernagy. A Balkánon át... (1) Hátborzongató mementók Skodánk — nyári barangolásunk idején — Belgrádot elhagyva, száz- húszas tempóval fut Nis felé, hogy estére átléphessük a görög határt. Nisig nincs pihenő, határozzuk el. Váratlanul bukkan elénk a Mo­rava völgye, s az addig jellegtelen táj egyszeriben megváltozik. Sze­rencsére a forgalom nem nagy, még a volán mellett is nézelődhet az ember. Gyakori látvány az útpadka mellé állított koszorú. Elszáradtak és egé­szen frissek — egy-egy halálos vé­gű baleset' figyelmeztető jelei. Már Belgrádig is találkoztunk hasonló intő mementókkal. Bár a hatóságok tiltják, a koszorúk száma nem csökken, sőt szaporodik, ahogyan emelkedik az országúti balesetek száma is. Ez persze nem jugoszlá­viai specialitás; amilyen rohamo­san nő világszerte az autók száma, úgy nő, ha nem fokozottabban a balesetek száma is. Az ok legtöbb­ször itt is ugyanaz, mint másutt: gyorshajtás, ittasság, szabálytalan előzés. Menjünk lassabban — hal­lom az Intelmeket, s szinte akara­tomon kívül feljebb emelkedik a lábam a gázpedálról. De, mert az út jó, s a napi tervben hatszázöt­ven kilométer szerepel, közben vá­rosnézés Nisben, ha jut idő rá, Szkopjéban, aztán Macedóniában megnőnek majd az utunkat kísérő hegyek is, hajtaná kell tovább. Nist nemcsak azért választottuk rövid pihenőhelyül, mert kétszázöt­ven kilométer után illő járni egyet, hanem azért is, mert a száztízezer lakosú város a Balkán keleti kapu­ja, itt találkoznak a Szófiába, Isz­tambulba, Athénbe vezető utak. Es itt született, nevelkedett Nagy Konstantin császár, Konstantiná­poly alapítója. Nekünk pedig egyik fő úticélunk Isztambul, azaz Kons­tantinápoly. És a több, mint négy­száz éves török uralomnak is kell, hogy maradandó nyomai legyenek. S vannak is Köztük a legszörnyűbb emlékművek egyike, amit valaha is láttam, a Cele Kula, azaz a Kopo­nya-torony. Itt játszódott le 1809- ben az első szerb felkelés egyik vé­res ütközete. A sáncokban folyó közelharc már semmi eredménnyel nem kecsegtetett, amikor Stevan Sindjelic, a felkelés vezére, felrob­bantotta a sánc lőporraktárát. Négyezer szerb felkelő és tízezer török lelte itt halálát. Ennek meg­torlásaként emelték a törökök a három méter magas terméskőtor­nyot, amelynek oldalait 952 felkelő levágott fejével „díszítettek”. A le­vágott fejeket, amelyekért a pasa darabonként huszonöt garast fize­tett, megnyúzatták és gyapottal ki­tömve a szultánnak küldték. A fe­héren világító koponyákat pedig malterba ágyazva építették be a to­rony falaiba. Járunk még egyet a piac tarka, zsibongó forgatagában. Ez már ke­leti piac, nemcsak gyümölcsöt, zöldséget, halat kínálnak itt, ha­nem sok minden mást, a modern fazonú pulóverektől kezdve a leg­különbözőbb népművészeti tárgya­kig. Aztán megyünk tovább, s az út mind jobban emelkedik, s a hegyek is magasodnak. A Morava folyó el­marad mellőlünk. Tizenegy éves fiam a televízió filmjéből ismeri Szkopje nevét. Pon­tosan megjegyezte, hogy a város harminchétezer házából tizenhatez­ret döntött romba az 1963-as föld­rengés. Még a pusztítás nyomaira számít és hatalmas sátortáborok­ra, de már csak új utcák végtelen­be vesző sorát találjuk. Itt találkozunk először a Vardar folyóval is, amely most már egészen a görög határig kísérőnkül szegő- • dik. Két partján szántóföldek, gyü­mölcsösök, szőlőtelepek váltják egy­mást, majd hatalmas dohány- és gyapotültetvények következnek. Közben az óránkat visszaigazítjuk, otthon még csak hat óra van, itt már hét, amikor mögöttünk marad Gevgelilja, a jugoszláv határállo­más. Prukner Pál A Koponya-torony egy részlete Bohuslav Chnoupek a „gondolkodási sziinet”-ről <

Next

/
Oldalképek
Tartalom