Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-30 / 231. szám
'éfúritsp PEST MEGYEI 1972. SZEPTEMBER 30., SZOMBAT FÓKUSZ A legnagyobb kedvezmény.» AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK üzleti köreiben nagy érdeklődés mutatkozik a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolatok fejlesztése iránt. A Christian Science Monitor ezt írta: „A szovjet—amerikai kereskedelem fejlesztése nemcsak gazdasági vívmány lenne, hanem előmozdítaná a világbéke biztosítását is.” AZ AMERIKAI ÜZLETI VILÁG kiemelkedő képviselői és a nagy egyetemek elnökei, akik egy kutató- és politikai szervezetben, a gazdasági fejlesztési bizottságba tömörültek, nemrég felhívással fordultak a washingtoni kormányhoz a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok normalizálása érdekében. „Üj kereskedelmi politika a kommunista országok viszonylatában” című jelentésükben hangsúlyozták, hogy a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése ezekkel az országokkal kölcsönös gazdasági előnyökkel járna, és nagy mértékben megteremtené az érdekeltséget a politikai viszályok békés rendezéséhez. SZÁMOS AMERIKAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG felhívással fordult a kormányhoz, hogy hatálytalanítsa a Szovjetunióval való kereskedelem hátrányosan megkülönböztető korlátozásait és adja meg a Szovjetuniónak a legnagyobb kedvezmény jogát. Különösen a gépipari és az elektronikus ipari részvénytársaságok tanúsítanak nagy érdeklődést a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való kereskedelem kibontakoztatása iránt. Jemes Gray, a gépipari cégek országos szövetségének alelnöke megbírálta az amerikai kormányt amiatt, hogy gátolja amerikai termékek eladását a szocialista országoknak. A Bussines Weék című folyóirat ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a gépipari vállalatok véleménye szerint az Egyesült Államok nem megy eléggé messze és nem halad elég gyorsan az exportkorlátozások megszüntetésében. A SZOVJETUNIÓVAL való kereskedelem kérdése körül az Egyesült Államokban éles harc folyik — állapította meg Gen- nagyij Siskon, a TASZSZ New York-i tudósítója. Továbbra is befolyásos csoportok akadályozzák a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok fejlesztését. Az amerikai sajtó ebben a vonatkozásban elsősorban a katonai-ipari komplexum főkolomposait nevezi meg, élükön a katonai vezetőkkel és néhány nagyhatalmú monopolista csoporttal. A szovjet—amerikai kereskedelem ellenzői között ideológusok is vannak, akik ismét a „szovjet veszély” elcsépelt frázisait hangoztatják. GEORGE BALL, volt amerikai külügyminiszter-helyettes, ismert pénzügyi szakember, a New York Timesben bírálja e körök álláspontját, s megállapítja, hogy tévesek azok az állítások, amelyek szerint a Szovjetunió csak az Egyesült Államoktól kaphatja meg a gazdasági fejlődéséhez szükséges eszközöket. „Nekünk nincsen semmilyen cikkünk, amit a Szovjetunió ne kaphatna meg máshol, és a Szovjetunió nem lesz hajlandó velünk kereskedni, ha nem kapja meg a megfelelő hiteleket és árakat” — írja a New York Times. A lap hozzáfűzi: a Szovjetunióval való kereskedelem normalizálását a józan ész követeli, és, ha az Egyesült Államok makacsul halogatja a kelet—nyugati kereskedelem kibővítését, Nyugat-Európa államai vagy Japán nem fogják elkövetni ezt a hibát. A SVÉD TRÓNÖRÖKÖS ma átadja a forgalomnak a keletsvédországi Kalmar városát és a vele szemben levő kalmar- sundi Öland szigetét összekötő ij, 6070 méter hosszúságú hidat. Az Európa leghosszabb hídjának számító alkotás építése öt évig tartott. Kínai-japán közös közlemény Pénteken Pekingben helyi idő szerint tíz órakor Tanaka japán és Csou En-laj kínai miniszterelnök aláírta a négynapos tárgyalássorozatot záró közös közleményt, mely bejelenti a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételét. A nagy fontosságú dokumentumban a japán kormány hangsúlyozza, hogy a Kínai Népköztársaság kormányát a kínai nép egyedüli és teljesjogú képviselőjének ismeri el. A japán kormány „teljesen megérti és tiszteletben tartja” a kínai kormánynak azt az álláspontját, amely szerint Tajvan a Kínai Népköztársaság területének elidegeníthetetlen részét alkotja. A közös közleményben a két fél kijelenti, hogy a kínai—japán kapcsolatok normalizálása nem irányul harmadik országok ellen, és hogy az „aláíró felek közül egyik sem tart igényt egyeduralomra az ázsiai csendes-óceáni térségben”. A diplomáciai kapcsolatok felvételét tudtul adva a közlemény hozzáfűzi: a két kormány elhatározta, hogy a nemzetközi jognak és gyakorlatnak megfelelően minden intézkedést megtesz a diplomáciai képviseletek létesítésére mindkét fővárosban, és a legrövidebb időn belül nagyköveteket cserél. A két nép közötti barátság érdekeit szem előtt tartva a kínai kormány lemond a japán háborús jóvátételre támasztott igényeiről. A két fél továbbá megállapodott abban, hogy tárgyalásokat kezd a két ország közötti béke és barátsági szerződés, valamint kereskedelmi, hajózási, légiforgalmi, halászati és egyéb megállapodások megkötéséről. A kínai—japán közös közlemény aláírása a kínai népi Magyar idő szerint hajnali három órakor Pekingben, az Országos Népi Gyűlés épületében, aláírták a Kínai Népköztársaság és Japán diplomáciai kapcsolatainak felvételéről, illetve a kapcsolatok normalizálásáról szóló okmányt. Képünkön: Csou En-laj kínai és Tanaka japán miniszterelnök kézfogása az okmány aláírása után. gyűlés palotájában zajlott le ünnepélyes keretek között. Az aláírásnál jelen volt a kínai vezetés számos tagja és több mint száz újságíró. ★ Tanaka japán miniszterelnök, pekingi tárgyalásait befejezve, pénteken Sanghajba érkezett. ★ Tajvan bejelentette, hogy megszakítja diplomáciai kapcsolatait Japánnal, amiatt, hogy Japán felvette a kapcsolatot a Kínai Népköztársasággal. HAIG VEZÉRŐRNAGY SAIGONBA REPÜLT (Folytatás az 1. oldalról) rezsim elnökét főnökének a VDK képviselőivel folytatott párizsi tárgyalásairól. Csütörtök este Kissinger a Potomac folyón tett sétahajózás közben tájékoztatta Nixon elnököt a hét elején Le Dúc Thóval és Xuan Thuyval, a VDK párizsi küldöttségének vezetőivel folytatott megbeszéléseiről. Éliás, Gartley és Charles hazaérkezése Lezárt borítékok New York: Norris Charles, a szabadon bocsátott pilóták egyike családja körében az érkezés pillanatában. A VDK hatóságai által 12 nappal ezelőtt emberbaráti meggondolásokból szabadon bocsátott három amerikai pilótatiszt — Edward Elias őrnagy, valamint Markham Gartley és Norris Charles hadnagy — csütörtökön este kíséretével együtt a New York-i Ken- nedy-repülőtérre érkezett. A repülőtéren családtagjaik, egy sereg újságíró, valamint az amerikai hadügyminisztérium egyik képviselője várta őket. A pilótatisztek a repülőtéren nem nyilatkoztak az újságíróknak. Egyes nyugati hírügynökségek lehetségesnek tartják, hogy a Pentagon utasítására zárkóztak el a riporterek kérdéseinek megválaszolása elől. Tény ugyanis, hogy mielőtt a három tisztnek alkalma lett volna arra, hogy családtagjaival beszélgessen, az amerikai hadügyminisztérium képviselője felszállt a SAS-gépre, amelyen a pilóták New Yorkba érkeztek, s lezárt borítékokat adott át nekik. E borítékok valószínűleg katonai parancsokat tartalmaztak. Ezután a három pilóta a Ken- nedy-repülőtérről gépkocsin három különböző irányba indult el. Állítólag orvosi kivizsgálásra a szülővárosuk közelében levő katonai kórházakba szállították őket. Cora Weiss és David Dellinger, annak az amerikai béke- harcos küldöttségnek a két tagja, amely Hanoiból hazakísérte az amerikai pilótákat, azzal vádolta a Pentagont, hogy akaratuk ellenére szállította el a volt foglyokat, nehogy alkalmuk legyen a sajtó előtt állást foglalni a Nixon- kormányzat vietnami politikája ellen. Gartley hadnagy édesanyja is azt mondotta a repülőtéren összesereglett újságíróknak, hogy fia normális és egészséges, s egyáltalán nem volt szükség arra, hogy kórházba szállítsák. Jól tájékozott washingtoni források tudni vélik, hogy Haig Nixon üzenetét viszi Thieu- nek. Az amerikai elnök állítólag arra kívánja rábírni Thieut, hogy nyilatkozatait „szinkronizálja” Nixon elnök optimista kijelentéseivel, amelyek szerint „a békerendezés kilátásai sohasem voltak jobbak, mint most”. Washingtoni megfigyelők rámutatnak: a Nixon-kormány- zatot kínosan érinti, hogy miközben gondosan hangszerelt célzások és sugalmazások formájában igyekszik fenntartani az amerikai közvéleményben a békerendezés közeli lehetőségének reményét, Thieu szögesen ellentétes értelmű nyilatkozatai aláássák Kissinger „békemisszióinak” hitelét. Moszkva-Kuala Lumpur Tun Abdul Hazak ma- laysiai miniszterelnök tegnap a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezett. A moszkvai diplomáciai megfigyelők ezzel kapcsolatban rámutatnak: A két ország politikai kapcsolatainak a kormányfői látogatással most bete- tőződő fejlődéséhez a legnagyobb lökést az a kezdeményező szerep adta, amelyet Malaysia a Délkelet- Ázsia semlegesítését célzó mozgalomban vállalt. Malaysiának és Szingapúrnak a kezdeményezésére fogadták el a térség országai „a békéről, szabadságról és semlegességről szóló deklarációit”, amelynek nyomán — mint ismeretes — a délkelet-ázsiai országok megvonták, .illetve csökkentették támogatásukat az Egyesült Államok indokínai agresszióját illetően. A különféle imperialista katonai szövetségekbe tömörített délkelet-ázsiai országok magatartása ugyan nem mentes az ellentmondásoktól, de az említett semlegességi törekvéseket a szovjet közvélemény és a sajtó egyértelmű helyesléssel fogadta. Az Izvesztyija a deklaráció közzététele után arra is rávilágított, hogy Malaysiát politikai önállóságának megerősítésére nemcsak külpolitikai meggondolások késztették, hanem az az indokolt aggodalom is, hogy a feszültség fennmaradása a térségben megakadályozza a belső fejlődés szempontjából elsőrendű fontosságú gazdaságfejlesztési feladatok sikeres megoldását. • A Szovjetunió, amely ilyenformán az ázsiai biztonsági rendszer megteremtését célzó békestratégiájának megvalósitásához Malaysiában potenciális szövetségest lát, a diplomáciai kapcsolatfelvétel óta eltelt alig öt évben sokat tett azért, hogy kimutassa a rokonszenvét és együttműködési készségét ezzel a fiatal független országgal. Miniszteri szintű tárgyalássorozat után kereskedelmi egyezmény jött létre a két ország között. A Szovjetunió Malaysia legfontosabb exporttermékeinek — a kaucsuknak és az ónnak — az egyik fő vásárlójává vált, a maga részéről pedig gépeket, mezőgazdasági gépeket és fogyasztási cikkeket szállít. Moszkva és Kuala Lumpur között közvetlen íégijára- tot indítottak. Nemrégiben megalakult a malaysiai— szovjet és a szovjet—malaysiai baráti társaság. A közeledési folyamat szorosan összefügg a malaysiai miniszterelnök személyével is, aki 1968-ban, még miniszterelnök-helyettesként az első magasszintű kapcsolatfelvétel kezdeményezője volt Malaysia részéről Moszkvában. Harcok a két lemen határán A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság bejrúti nagy- követségén közölték, hogy a szomszédos Jemeni Arab Köztársaság fegyverei által támogatott zsoldosok behatoltak az országba, elfoglaltak négy, határ menti falut, s megöltek 25 polgári személyt. A nagykövetség nyilatkozata szerint a csütörtökön kezdődött támadás még péntekre virradóra is tartott. A behaEgyiptom kontra Szudán Egyiptom pénteken úgy döntött, hogy visszahívja a Kairó Egyetem khartoumi tagozatán működő több mint 300 főnyi egyiptomi tantestületet, válaszként arra, hogy Nimeri szudáni elnök kiutasította az egyetem egyiptomi rektorát, Mohammad Tulba Aveidát. Aveida az elmúlt napokban tiltakozott az ellen, hogy a szudáni elnök az egyetemen tanuló diákok számát 2000-ről 500-ra csökkentette. Röviddel az egyiptomi döntés bejelentése után Szudán közölte, hogy visszahívja Egyiptomban állomásozó katonai alakulatainak egy részét. Szudáni egységek az 1967-es háború óta állomásoztak a Szuezi-csatorna vonalán. A két szomszédos állam kapcsolatainak elhidegülését megfigyelők azóta jelzik, hogy mintegy két héttel ezelőtt a szudáni légierő leszállásra kényszerítette Kadhafi líbiai elnöknek 400 főnyi katonasággal Ugandába tartó repülőgépét. Szíria és Irak A pénteki Pravdában R. Petrov terjedelmes cikkben foglalkozik a Szíriában és Irakban végrehajtott gazdasági átalakulások eredményeivel. A nemzeti függetlenség és haladás erői a gazdasági átalakulások megvalósítása érdekében a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fordultak segítségért. Így például a Szíriái Baath-párt kormánya hatalomrajutása után úgy döntött, hogy az eufráteszi vízierőmű-komplexumot, amely az ország egyik kulcsfontosságú létesítménye lesz, szovjet gazdasági és műszaki közreműködéssel építik fel. Ez az óriási létesítmény már felépülésének évében, vagyis 1975-ben, lehetővé teszi, hogy számottevő mértékben növeljék az öntözött területet és többszörösére emeljék az ország villamosenergia-terme- lését. A szovjet—szíriai gazdasági együttműködés kiterjed a földtani kutatásokra, a kőolajszállításra és a vasútépítésre is. Már hozzáfogtak Latakia tengeri kikötőjének bővítéséhez, több gyárat és üzemet építenek. A Szovjetunió segítséget nyújt a szakembereknek és szakmunkásoknak képzéséhez, a szíriai fegyveres erőknek korszerű fegyverekkel való felszereléséhez és a katonai kiképzéshez. Irakban, szovjet közreműködéssel — megkezdték az Eufrátesz folyót és a Tartar tavat összekötő csatorna építését. A csatorna lehetővé teszi, hogy középső folyásuknál összekössék a Tigrist és az Eufráteszt, folyamszabályozást hajtsanak végre, és elkerüljék a pusztító áradásokat. A szovjet—iraki együttműködés keretében épülő létesítmények száma meghaladja a hetvenet Az iraki kormány igen nagy figyelmet fordít a nemzeti olajipar megteremtésére. Az , idén áprilisban, Irak történelmében első ízben, kezdték még a kőolajtermelést az Eszak- Rumeila-i, nemzeti tulajdonban levő kőolajmezőkön, amelyeket a Szovjetunió segítségével építettek ki. Az Iraq Petróleum Company nemzetközi olajtársaság 1972. június 1-én történt államosítása óta az iraki állam ellenőrzése alatt tartja az ország kőolajtermelésének alapvető részét és jelenleg a folyamatos termelésre és exportra helyezi a hangsúlyt. Irak és Szíria az Iraq Petróleum Company olajtársaság államosításában egyeztette lépéseit, ami jól példázza a haladó arab államok akcióegységét. A cikkíró megállapítja, hogy a szovjet— iraki együttműködés sikeresen fejlődik az 1972 áprilisában aláírt barátsági és együttműködési szerződés szellemében. Hasszán al- Bakrnak, az iraki Baath-párt főtitkárának, a köztársaság elnökének nemrég a Szovjetunióban tett látogatása és a Moszkvában folytatott szovjet—iraki megbeszélések eredményeként a felek kijelentették, kölcsönösen törekednek baráti kapcsolataik és együttműködésük további fejlesztésére és erősítésére az általuk megkötött szerződés széliemében. toló észak-jemeni katonák és zsoldosok felgyújtották a békés polgárok lakóházait, asz- szonyokat és gyermekeket gyilkoltak meg. A nyilatkozat, értesülésekre hivatkozva közli, hogy a zsoldos csapatot Husszein Oszmán Asaal, a dél-jemeni fegyveres erők volt parancsnoka irányítja, akit röviddel az ország függetlenné válása után megfosztottak tisztségétől. Agresszív akcióval kapcsolatban Szelim Ali Rabia déljemeni elnök üzenetet intézett az észak-jemeni államfőhöz, Abdel Rahman el Irianihoz, követelve az ellenségeskedések és támadások azonnali beszüntetését. A Jemeni Arab Köztársaság vezetői a fentiekkel ellentétben a két ország közti növekvő feszültségért déli szomszédjukra próbálják ^hárítani a felelősséget, hangoztatva, hogy napok óta súlyos harcok dúlnak a határ menti Ko- toba város közelében. CHILE Újabb összeesküvést lepleztek íe Üjabb jobboldali összeesküvést lepleztek le Chilében. Mint Daniel Vergara belügyminisztériumi államtitkár sajtóértekezletén bejelentette, az összeesküvők — a „Patria y Libertad” (haza és szabadság) neofasiszta csoportosulás, valamint a jobboldali Nemzeti Párt több tagja — az Al- lende-kormány megdöntését tervezték, teljes zűrzavart akartak okozni az országban. Mindannyiukat elfogták. Vergara közölte, hogy az ő művük volt a Chilei Kommunista Párt egyik irodájának felgyújtása a múlt hónapban. Szabotázsakciókat szerveztek a gyárakban is és robbantószert loptak. Carlos Altamirano, a Chilei Szocialista Párt Központi Bizottságának főtitkára a pártaktíva ülésén rámutatott: teljes kudarcba fulladtak a reakció próbálkozásai, hogy fegyveres összecsapásokat idézzen elő az országban. A jobboldali erők terveinek meghiúsulása a chilei dolgozó nép éberségének köszönhető — mondotta.
