Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-30 / 231. szám

'éfúritsp PEST MEGYEI 1972. SZEPTEMBER 30., SZOMBAT FÓKUSZ A legnagyobb kedvezmény.» AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK üzleti köreiben nagy érdeklő­dés mutatkozik a Szovjetunió­hoz fűződő gazdasági kapcso­latok fejlesztése iránt. A Chris­tian Science Monitor ezt írta: „A szovjet—amerikai kereske­delem fejlesztése nemcsak gazdasági vívmány lenne, ha­nem előmozdítaná a világbé­ke biztosítását is.” AZ AMERIKAI ÜZLETI VI­LÁG kiemelkedő képviselői és a nagy egyetemek elnökei, akik egy kutató- és politikai szervezetben, a gazdasági fej­lesztési bizottságba tömörül­tek, nemrég felhívással fordul­tak a washingtoni kormány­hoz a Szovjetunióval való ke­reskedelmi kapcsolatok nor­malizálása érdekében. „Üj ke­reskedelmi politika a kommu­nista országok viszonylatá­ban” című jelentésükben hang­súlyozták, hogy a kereskedel­mi kapcsolatok fejlesztése ezekkel az országokkal kölcsö­nös gazdasági előnyökkel jár­na, és nagy mértékben megte­remtené az érdekeltséget a po­litikai viszályok békés rende­zéséhez. SZÁMOS AMERIKAI RÉSZ­VÉNYTÁRSASÁG felhívással fordult a kormányhoz, hogy hatálytalanítsa a Szovjetunió­val való kereskedelem hátrá­nyosan megkülönböztető kor­látozásait és adja meg a Szov­jetuniónak a legnagyobb ked­vezmény jogát. Különösen a gépipari és az elektronikus ipari részvénytársaságok tanú­sítanak nagy érdeklődést a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való keres­kedelem kibontakoztatása iránt. Jemes Gray, a gépipari cégek országos szövetségének alelnöke megbírálta az ameri­kai kormányt amiatt, hogy gá­tolja amerikai termékek el­adását a szocialista országok­nak. A Bussines Weék című folyóirat ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a gép­ipari vállalatok véleménye szerint az Egyesült Államok nem megy eléggé messze és nem halad elég gyorsan az ex­portkorlátozások megszünte­tésében. A SZOVJETUNIÓVAL való kereskedelem kérdése körül az Egyesült Államokban éles harc folyik — állapította meg Gen- nagyij Siskon, a TASZSZ New York-i tudósítója. Továbbra is befolyásos csoportok akadá­lyozzák a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok fejlesz­tését. Az amerikai sajtó eb­ben a vonatkozásban elsősor­ban a katonai-ipari komple­xum főkolomposait nevezi meg, élükön a katonai veze­tőkkel és néhány nagyhatal­mú monopolista csoporttal. A szovjet—amerikai kereskede­lem ellenzői között ideológu­sok is vannak, akik ismét a „szovjet veszély” elcsépelt frá­zisait hangoztatják. GEORGE BALL, volt ame­rikai külügyminiszter-helyet­tes, ismert pénzügyi szakem­ber, a New York Timesben bí­rálja e körök álláspontját, s megállapítja, hogy tévesek azok az állítások, amelyek sze­rint a Szovjetunió csak az Egyesült Államoktól kaphatja meg a gazdasági fejlődéséhez szükséges eszközöket. „Nekünk nincsen semmilyen cikkünk, amit a Szovjetunió ne kaphat­na meg máshol, és a Szovjet­unió nem lesz hajlandó ve­lünk kereskedni, ha nem kap­ja meg a megfelelő hiteleket és árakat” — írja a New York Times. A lap hozzáfűzi: a Szovjetunióval való kereske­delem normalizálását a józan ész követeli, és, ha az Egyesült Államok makacsul halogatja a kelet—nyugati kereskedelem kibővítését, Nyugat-Európa ál­lamai vagy Japán nem fogják elkövetni ezt a hibát. A SVÉD TRÓNÖRÖKÖS ma átadja a forgalomnak a kelet­svédországi Kalmar városát és a vele szemben levő kalmar- sundi Öland szigetét összekötő ij, 6070 méter hosszúságú hi­dat. Az Európa leghosszabb hídjának számító alkotás épí­tése öt évig tartott. Kínai-japán közös közlemény Pénteken Pekingben helyi idő szerint tíz órakor Tanaka japán és Csou En-laj kínai miniszterelnök aláírta a négy­napos tárgyalássorozatot záró közös közleményt, mely beje­lenti a két ország közötti dip­lomáciai kapcsolatok felvéte­lét. A nagy fontosságú doku­mentumban a japán kormány hangsúlyozza, hogy a Kínai Népköztársaság kormányát a kínai nép egyedüli és teljes­jogú képviselőjének ismeri el. A japán kormány „teljesen megérti és tiszteletben tartja” a kínai kormánynak azt az ál­láspontját, amely szerint Taj­van a Kínai Népköztársaság területének elidegeníthetetlen részét alkotja. A közös közleményben a két fél kijelenti, hogy a kínai—ja­pán kapcsolatok normalizálása nem irányul harmadik orszá­gok ellen, és hogy az „aláíró felek közül egyik sem tart igényt egyeduralomra az ázsiai csendes-óceáni térségben”. A diplomáciai kapcsolatok felvételét tudtul adva a köz­lemény hozzáfűzi: a két kor­mány elhatározta, hogy a nem­zetközi jognak és gyakorlatnak megfelelően minden intézke­dést megtesz a diplomáciai képviseletek létesítésére mind­két fővárosban, és a legrövi­debb időn belül nagyköveteket cserél. A két nép közötti ba­rátság érdekeit szem előtt tart­va a kínai kormány lemond a japán háborús jóvátételre tá­masztott igényeiről. A két fél továbbá megállapodott abban, hogy tárgyalásokat kezd a két ország közötti béke és barátsá­gi szerződés, valamint kereske­delmi, hajózási, légiforgalmi, halászati és egyéb megállapo­dások megkötéséről. A kínai—japán közös közle­mény aláírása a kínai népi Magyar idő szerint hajnali három órakor Pekingben, az Orszá­gos Népi Gyűlés épületében, aláírták a Kínai Népköztársaság és Ja­pán diplomáciai kapcsolatainak felvételéről, illetve a kapcsolatok normalizálásáról szóló okmányt. Képünkön: Csou En-laj kínai és Ta­naka japán miniszterelnök kézfogása az okmány aláírása után. gyűlés palotájában zajlott le ünnepélyes keretek között. Az aláírásnál jelen volt a kínai vezetés számos tagja és több mint száz újságíró. ★ Tanaka japán miniszterel­nök, pekingi tárgyalásait be­fejezve, pénteken Sanghajba érkezett. ★ Tajvan bejelentette, hogy megszakítja diplomáciai kap­csolatait Japánnal, amiatt, hogy Japán felvette a kapcsolatot a Kínai Népköztársasággal. HAIG VEZÉRŐRNAGY SAIGONBA REPÜLT (Folytatás az 1. oldalról) rezsim elnökét főnökének a VDK képviselőivel folytatott párizsi tárgyalásairól. Csü­törtök este Kissinger a Poto­mac folyón tett sétahajózás közben tájékoztatta Nixon el­nököt a hét elején Le Dúc Thóval és Xuan Thuyval, a VDK párizsi küldöttségének vezetőivel folytatott megbe­széléseiről. Éliás, Gartley és Charles hazaérkezése Lezárt borítékok New York: Norris Charles, a szabadon bocsátott pilóták egyike családja körében az érkezés pil­lanatában. A VDK hatóságai által 12 nappal ezelőtt emberbaráti meggondolásokból szabadon bocsátott három amerikai piló­tatiszt — Edward Elias őrnagy, valamint Markham Gartley és Norris Charles hadnagy — csütörtökön este kíséretével együtt a New York-i Ken- nedy-repülőtérre érkezett. A repülőtéren családtagjaik, egy sereg újságíró, valamint az amerikai hadügyminiszté­rium egyik képviselője várta őket. A pilótatisztek a repülőté­ren nem nyilatkoztak az újságíróknak. Egyes nyugati hírügynökségek lehetségesnek tartják, hogy a Pentagon utasítására zárkóz­tak el a riporterek kérdései­nek megválaszolása elől. Tény ugyanis, hogy mielőtt a három tisztnek alkalma lett volna arra, hogy családtagjai­val beszélgessen, az amerikai hadügyminisztérium képvise­lője felszállt a SAS-gépre, amelyen a pilóták New York­ba érkeztek, s lezárt borítéko­kat adott át nekik. E boríté­kok valószínűleg katonai pa­rancsokat tartalmaztak. Ez­után a három pilóta a Ken- nedy-repülőtérről gépko­csin három különböző irányba indult el. Állítólag orvosi kivizsgálásra a szülővárosuk közelében levő katonai kórházakba szállítot­ták őket. Cora Weiss és David Dellin­ger, annak az amerikai béke- harcos küldöttségnek a két tagja, amely Hanoiból haza­kísérte az amerikai pilótákat, azzal vádolta a Pentagont, hogy akaratuk ellenére szállí­totta el a volt foglyokat, ne­hogy alkalmuk legyen a sajtó előtt állást foglalni a Nixon- kormányzat vietnami politiká­ja ellen. Gartley hadnagy édesanyja is azt mondotta a repülőtéren összesereglett új­ságíróknak, hogy fia normális és egészséges, s egyáltalán nem volt szükség arra, hogy kórházba szállítsák. Jól tájékozott washingtoni források tudni vélik, hogy Haig Nixon üzenetét viszi Thieu- nek. Az amerikai elnök állító­lag arra kívánja rábírni Thieut, hogy nyilatkozatait „szinkro­nizálja” Nixon elnök optimis­ta kijelentéseivel, amelyek sze­rint „a békerendezés kilátásai sohasem voltak jobbak, mint most”. Washingtoni megfigyelők rá­mutatnak: a Nixon-kormány- zatot kínosan érinti, hogy mi­közben gondosan hangszerelt célzások és sugalmazások for­májában igyekszik fenntartani az amerikai közvéleményben a békerendezés közeli lehetősé­gének reményét, Thieu szöge­sen ellentétes értelmű nyilat­kozatai aláássák Kissinger „békemisszióinak” hitelét. Moszkva-Kuala Lumpur Tun Abdul Hazak ma- laysiai miniszterelnök teg­nap a szovjet kormány meghívására hivatalos lá­togatásra a Szovjetunióba érkezett. A moszkvai diplomáciai megfigyelők ezzel kapcso­latban rámutatnak: A két ország politikai kapcsolatainak a kormány­fői látogatással most bete- tőződő fejlődéséhez a leg­nagyobb lökést az a kezde­ményező szerep adta, ame­lyet Malaysia a Délkelet- Ázsia semlegesítését célzó mozgalomban vállalt. Ma­laysiának és Szingapúrnak a kezdeményezésére fogad­ták el a térség országai „a békéről, szabadságról és semlegességről szóló dek­larációit”, amelynek nyo­mán — mint ismeretes — a délkelet-ázsiai országok megvonták, .illetve csök­kentették támogatásukat az Egyesült Államok indo­kínai agresszióját illetően. A különféle imperialista katonai szövetségekbe tö­mörített délkelet-ázsiai or­szágok magatartása ugyan nem mentes az ellentmon­dásoktól, de az említett semlegességi törekvéseket a szovjet közvélemény és a sajtó egyértelmű helyes­léssel fogadta. Az Izvesz­tyija a deklaráció közzé­tétele után arra is rávilá­gított, hogy Malaysiát po­litikai önállóságának meg­erősítésére nemcsak kül­politikai meggondolások késztették, hanem az az in­dokolt aggodalom is, hogy a feszültség fennmaradása a térségben megakadályoz­za a belső fejlődés szem­pontjából elsőrendű fon­tosságú gazdaságfejlesztési feladatok sikeres megoldá­sát. • A Szovjetunió, amely ilyenformán az ázsiai biz­tonsági rendszer megte­remtését célzó békestraté­giájának megvalósitásához Malaysiában potenciális szövetségest lát, a diplo­máciai kapcsolatfelvétel óta eltelt alig öt évben so­kat tett azért, hogy kimu­tassa a rokonszenvét és együttműködési készségét ezzel a fiatal független or­szággal. Miniszteri szintű tárgyalássorozat után ke­reskedelmi egyezmény jött létre a két ország között. A Szovjetunió Malaysia legfontosabb exporttermé­keinek — a kaucsuknak és az ónnak — az egyik fő vásárlójává vált, a maga részéről pedig gépeket, me­zőgazdasági gépeket és fo­gyasztási cikkeket szállít. Moszkva és Kuala Lumpur között közvetlen íégijára- tot indítottak. Nemrégiben megalakult a malaysiai— szovjet és a szovjet—ma­laysiai baráti társaság. A közeledési folyamat szorosan összefügg a ma­laysiai miniszterelnök sze­mélyével is, aki 1968-ban, még miniszterelnök-he­lyettesként az első magas­szintű kapcsolatfelvétel kezdeményezője volt Ma­laysia részéről Moszkvá­ban. Harcok a két lemen határán A Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság bejrúti nagy- követségén közölték, hogy a szomszédos Jemeni Arab Köztársaság fegyverei által támogatott zsoldosok behatol­tak az országba, elfoglaltak négy, határ menti falut, s megöltek 25 polgári személyt. A nagykövetség nyilatkozata szerint a csütörtökön kezdő­dött támadás még péntekre virradóra is tartott. A beha­Egyiptom kontra Szudán Egyiptom pénteken úgy dön­tött, hogy visszahívja a Kairó Egyetem khartoumi tagozatán működő több mint 300 főnyi egyiptomi tantestületet, vá­laszként arra, hogy Nimeri szudáni elnök kiutasította az egyetem egyiptomi rektorát, Mohammad Tulba Aveidát. Aveida az elmúlt napokban tiltakozott az ellen, hogy a szu­dáni elnök az egyetemen ta­nuló diákok számát 2000-ről 500-ra csökkentette. Röviddel az egyiptomi dön­tés bejelentése után Szudán közölte, hogy visszahívja Egyiptomban állomásozó kato­nai alakulatainak egy részét. Szudáni egységek az 1967-es háború óta állomásoztak a Szuezi-csatorna vonalán. A két szomszédos állam kap­csolatainak elhidegülését meg­figyelők azóta jelzik, hogy mintegy két héttel ezelőtt a szudáni légierő leszállásra kényszerítette Kadhafi líbiai elnöknek 400 főnyi katonaság­gal Ugandába tartó repülőgé­pét. Szíria és Irak A pénteki Pravdában R. Petrov terjedel­mes cikkben foglalkozik a Szíriában és Irakban végrehajtott gazdasági átalakulások eredményeivel. A nemzeti függetlenség és ha­ladás erői a gazdasági átalakulások megvaló­sítása érdekében a Szovjetunióhoz és a szo­cialista országokhoz fordultak segítségért. Így például a Szíriái Baath-párt kormánya hatalomrajutása után úgy döntött, hogy az eufráteszi vízierőmű-komplexumot, amely az ország egyik kulcsfontosságú létesítménye lesz, szovjet gazdasági és műszaki közremű­ködéssel építik fel. Ez az óriási létesítmény már felépülésének évében, vagyis 1975-ben, lehetővé teszi, hogy számottevő mértékben növeljék az öntözött területet és többszörösé­re emeljék az ország villamosenergia-terme- lését. A szovjet—szíriai gazdasági együttműködés kiterjed a földtani kutatásokra, a kőolajszál­lításra és a vasútépítésre is. Már hozzáfog­tak Latakia tengeri kikötőjének bővítéséhez, több gyárat és üzemet építenek. A Szovjet­unió segítséget nyújt a szakembereknek és szakmunkásoknak képzéséhez, a szíriai fegy­veres erőknek korszerű fegyverekkel való felszereléséhez és a katonai kiképzéshez. Irakban, szovjet közreműködéssel — meg­kezdték az Eufrátesz folyót és a Tartar tavat összekötő csatorna építését. A csatorna lehető­vé teszi, hogy középső folyásuknál összekös­sék a Tigrist és az Eufráteszt, folyamszabá­lyozást hajtsanak végre, és elkerüljék a pusz­tító áradásokat. A szovjet—iraki együttmű­ködés keretében épülő létesítmények száma meghaladja a hetvenet Az iraki kormány igen nagy figyelmet for­dít a nemzeti olajipar megteremtésére. Az , idén áprilisban, Irak történelmében első íz­ben, kezdték még a kőolajtermelést az Eszak- Rumeila-i, nemzeti tulajdonban levő kőolaj­mezőkön, amelyeket a Szovjetunió segítségé­vel építettek ki. Az Iraq Petróleum Company nemzetközi olajtársaság 1972. június 1-én történt államosítása óta az iraki állam ellen­őrzése alatt tartja az ország kőolajtermelésé­nek alapvető részét és jelenleg a folyamatos termelésre és exportra helyezi a hangsúlyt. Irak és Szíria az Iraq Petróleum Company olajtársaság államosításában egyeztette lé­péseit, ami jól példázza a haladó arab álla­mok akcióegységét. A cikkíró megállapítja, hogy a szovjet— iraki együttműködés sikeresen fejlődik az 1972 áprilisában aláírt barátsági és együtt­működési szerződés szellemében. Hasszán al- Bakrnak, az iraki Baath-párt főtitkárának, a köztársaság elnökének nemrég a Szovjet­unióban tett látogatása és a Moszkvában foly­tatott szovjet—iraki megbeszélések eredmé­nyeként a felek kijelentették, kölcsönösen tö­rekednek baráti kapcsolataik és együttműkö­désük további fejlesztésére és erősítésére az általuk megkötött szerződés széliemében. toló észak-jemeni katonák és zsoldosok felgyújtották a bé­kés polgárok lakóházait, asz- szonyokat és gyermekeket gyilkoltak meg. A nyilatkozat, értesülésekre hivatkozva közli, hogy a zsol­dos csapatot Husszein Oszmán Asaal, a dél-jemeni fegyveres erők volt parancsnoka irá­nyítja, akit röviddel az ország függetlenné válása után meg­fosztottak tisztségétől. Agresszív akcióval kapcso­latban Szelim Ali Rabia dél­jemeni elnök üzenetet intézett az észak-jemeni államfőhöz, Abdel Rahman el Irianihoz, követelve az ellenségeskedé­sek és támadások azonnali beszüntetését. A Jemeni Arab Köztársaság vezetői a fentiekkel ellentét­ben a két ország közti növek­vő feszültségért déli szom­szédjukra próbálják ^hárítani a felelősséget, hangoztatva, hogy napok óta súlyos har­cok dúlnak a határ menti Ko- toba város közelében. CHILE Újabb összeesküvést lepleztek íe Üjabb jobboldali összees­küvést lepleztek le Chilében. Mint Daniel Vergara belügy­minisztériumi államtitkár sajtóértekezletén bejelentette, az összeesküvők — a „Patria y Libertad” (haza és szabad­ság) neofasiszta csoportosulás, valamint a jobboldali Nemze­ti Párt több tagja — az Al- lende-kormány megdöntését tervezték, teljes zűrzavart akartak okozni az országban. Mindannyiukat elfogták. Ver­gara közölte, hogy az ő mű­vük volt a Chilei Kommunis­ta Párt egyik irodájának fel­gyújtása a múlt hónapban. Szabotázsakciókat szerveztek a gyárakban is és robbantó­szert loptak. Carlos Altamirano, a Chilei Szocialista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára a párt­aktíva ülésén rámutatott: tel­jes kudarcba fulladtak a reak­ció próbálkozásai, hogy fegy­veres összecsapásokat idézzen elő az országban. A jobbolda­li erők terveinek meghiúsu­lása a chilei dolgozó nép éberségének köszönhető — mondotta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom