Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-27 / 228. szám

4 “‘‘xt/Cirlap 1912. SZEPTEMBER 27., SZERDA Tamási-ünnepség Farkaslakán Tamási Áron születésének 75. évfordulója alkalmából Farkaslakán, az író szülőfalu­jában ünnepségekre került sor. A Tamási Áron sírjánál tar­tott emlékgyűlést Bencze An­tal, 'a Hargita megyei művelő­dési és nevelési bizottság elnö­ke nyitotta meg, majd Jakab Simon polgármester a farkas­lakiak nevében emlékezett az íróról. Sütő András, a Román írószövetség alelnöke és Cons­tantin Olariu író és műfordító Tamási Áron életművét mél­tatta. Nagyszámú közönség je­lenlétében ezután leleplezték a Tamási Áron-síremléket, Szervátiusz Jenő és Szervá- tiusz Tibor alkotását. Ma lerakott alapokról — biztató távlatok Gyál alig tíz méterre kezdő­dik Budapest határánál. És ez sok mindent megmagyaráz. Nem reménytelen — Évente nyolc-kilencszáz ember költözik ide az ország legkülönbözőbb tájairól — kezdi a beszélgetést a dolgok közepén Domnanits Ferenc, a nagyközség tanácselnöke. — De volt már olyan esztendő is, amikor ez a szám elérte az ezret. így aztán szinte lehetet­len utolérni önmagunkat A saját bevételünk pedig, ami fölött esztendőről esztendőre A tizenötödik párizsi tárlat előtt Czóbel Bélánál Szentendrén ■>---------------- támaszkodva | Bo tjára I jön-megy a----- műteremben, mi ntha festményeinek kusza ecsetjárását utánozná.^ Megáll egy pillanatra a festőállvány mellett. Meghökkentő a kont­raszt a készülő mű — erőtől duzzadó fiatal lány színekben gazdag képe — és alkotója megtört alakja között. Ám fel­pillant, s arcán bölcs derű: — Amíg dolgozni tudok, az a jó, addig nem vagyok öreg... Csendesen szemléli a képet. __ Ez még nem jó — mond sz igorú véleményt. — Csak most kezdtem bele. Akad itt készebb is ... Tovább vonul a fal mellé támasztott paravánhoz, amely oly sok képének jól ismert háttere. Kiegyenesedik, már nem kell a bot: jobbjával a paravánt tartja, baljával meg jókora, ollóval szabott vásznak között válogat... Három-négy készülő vagy már majdnem kész képet mu­tat meg, aztán a belső szobá­ba invitál. — Néhány napot megkésett. Tizenöt kész képemet ma reg­gel adtak postára. Párizsba várják érkezésüket, az október 13-án nyíló kiállításra. Ez lesz a tizenötödik párizsi tárlatom. A René Drouet Galériában rendezik. Huszonöt, talán hu­szonnyolc képet állítanak ki. A most úton levők az idei nyá­ron készültek. Ha akarja, kül­dök meghívót. Szívesen látom a tárlat megnyitásán ... • át Seent­I Évtizedeken | endre 68 ___________—------- Párizs kö zött osztotta meg életét. És Párizs volt előbb. Hatvannyolc esztendeje a * Julian Akadé­mián folytatta Nagybányán és Münchenben megkezdett ta­nulmányait. Az asztalon, amely mellett ülünk, festői rendetlenség. Tu­busok, tégelyek, ecsetek, vázá­ban tarka virág, egy nagy do­boz szivar, néhány francia lap és egy szétnyitott könyv társa­ságában. Csupa színfolt, akár készülő képei. Ezekből állnak össze végül is a tájak formái, a csendéletek alakzatai, de még a figurális kompozíciók is. Mert a czóbeli rendetlen­ségben mindig rend van. A dolgok a helyükre kerülnek, jellegzetesen czóbeli alkotássá formálódnak. _ Főzök egy kávét... — áll fel s a sarokban álló kis asztalhoz ballag. — Van ott néhány francia lap... — mondja még, jelezve, hogy amíg a kávé elkészül, nincs beszélgetés, a kávéra figyelni kell.------------------------- az aszta­í Beleolvasok | lon fekvő ________________. Bölöm kö nyvbe: „Párizsban egy idő­ben a 9. Rue Campagne-Pre- miere-ben laktam. Hatalmas műteremház volt ez, sok-sok műteremmel, a világ minden tájáról verődtek itt össze a piktorok. 1906-ban volt ez, az tndépendents-ban, a függetle­nek szalonjában ekkor kezdett csoportosulni Matisse, Braque, Gauguin és Cézanne után jö­vő első jelentősebb festőnem­zedék és ekkor jelentkezett a fiatal Picasso is. Egy csomó tehetséges, fiatal magyar festő követte ezeket a nyomokat. A magyar festők között a leg­tehetségesebb Czóbel Béla volt...” — Tessék a kávé — teszi le elém és nem remeg a keze. — A könyvet nézi — ereszkedik le ő is a mély, öreg fotelbe. — Bölönivel is Párizsban voltunk jóba, meghívott egyszer gu­lyásra is, amit- ő maga főzött De most már igya a kávét, mert hidegen nem jó... — Mi vottJgárizsban a leg­nehezebb? — kérdezem. — Megőrizni az ember egyé­niségét. Ez volt a legnehezebb. Nem szegődni egyik kimagasló francia művész nyomába se.., — Magába néz, a megszokott mozdulattal simogatja tarkó­ját. — Picasso egyszer, ha jól emlékszem, 1907-ben felaján­lott nekem egy műteremszo­bát. Nem fogadtam el. Már akkor nagy művész volt. A nagy művész pedig mindig erős hatást gyakorol a környe­zetére ... Művészete valóban minden­ki mástól különbözik. A nyers valóságon túl fest. Képein kü­lönös módon keveredik a va­lóság a fantázia szüleményei­vel. Vásznain ott vannak az áb­rázolt tárgyak, de aki a tár­gyakból felszárnyal: az már Czóbel. Művészetében a szín a döntő szerkezeti elem. Képei duzzadnak a színfölrakás és a tónusok eleven erejétől. Nála a szín fénnyé vált, de ez a fény eloszlik a kép egész felületére és a kedvelt, tompább színek ellenére is valami derűs öröm és nyugalom sugárzik belőlük. Egy álmodozó, de mindenkor reálisan érző és cselekvő em­ber vallomása ez. Az intim meglátások művé­sze. Finom arcok, fiatalos for­mától duzzadó női alakok, sze­líd tájak, csöndes utcák, derűs kertek, színekben pompázó vi­rágcsendéletek — ez téma­világa. A formák nem ponto­san körülírtak, a színek áttö­rik, erőszakosan elnyomják és hevítik egymást és az ered­mény:, valami halk bensőség árad a képekből a szemlélő felé. határtalan | Képeiből | nyugalom--------------------- sugárzik — a változatlant, az örökérvé­nyűt fogalmazza meg vásznain, de ő maga örök nyughatat­lan. Lételeme a festés. Mind­ezt olyan fiatalos lendülettel teszi, mintha nem is a nyolc­vankilencedik születésnapját hagyta volna maga mögött, hogy továbbra is a tőle meg­szokott derűvel és nyugalom­mal tapossa a kilencvenedik esztendő útját, amely Szent­endréről még mindig Párizsba, onnan pedig vissza, Szentend­rére vezet. P. P. rendelkezünk, nem több hat­százezer forintnál. Ez pedig annyi, mint csepp a tengerben. Nincs művelődési házunk. Há­romszáznyolcvan gyerek óvo­dai jelvételét kellett elutasíta­nunk. A bölcsőde csak álom. — Váratlanul derűsebb hang­nemre vált. — Azért ne higgye, hogy reménytelen a helyze­tünk. Augusztusban iskolát avattunk. A napokban óvodát. És októberben újabb óvodával gazdagodunk. Aztán hozzá­kezdhetünk a művelődési ház­hoz. De talán jobb, ha mind­erről hármasban beszélgetünk. Magyarázatot adó beszélgetés — Dr. Szilágyi József — mu­tatkozik be a gazdaság — nem­csak életkorra, hanem a ter­melőszövetkezetben is — fiatal elnöke. (Nyolc hónapja válasz­tották meg, addig a Fehér Akác elnökhelyettese volt. Képzettsége jogász. Jogi dok­tor). Nem a tanácselnöknél megkezdett témánál indul a beszélgetés. ­— Mi a véleménye a Víg­színház Bolha a fülbe című darabjáról? — kérdezi várat­lanul. — Tegnap este láttam a feleségemmel. Több mint két éve nem voltunk színházban. Tudja, három kisgyerek mellől nehéz kimozdulni. Bevallom őszintén, két év után tartalma­sabb színházi estét vártam. Mégsem bántam meg, hogy bementünk Pestre. Sikerült szereznünk két hangverseny­bérletet. Nagyon szeretjük a szép zenét. Tudja, mit szeret­nék? Egyszer eljutni a salz­burgi ünnepi játékokra ... Szokatlan bevezetője sok mindenre magyarázatul szol­gál, 'amiről a későbbiek során szó esik. — Említettem már — mond­ja a tanácselnök —, hogy nincs művelődési házunk. Illetve, ami volt, öreg, életveszélyes vályogépület, azt éppen a gaz­daság dolgozói bontották le társadalmi munkában az el­múlt napokban. Újat építeni helyette azonban nem tudunk. Hasznos befektetés A gazdaság elnöke folytatja: — Induljunk ki abból, hogy a gazdaság több mint ezer­négyszáz dolgozója itt él ebben a faluban. Az, hogy milyen körülmények között, nem lehet közömbös számunkra. Lehet, dolgozni muszájból és lehet jókedvvel, bizakodva. Ez utób­bihoz azonban bizonyos felté­telek szükségesek. Például, hogy asszonyaink azzal a tu­dattal végezhessék munkáju­kat: gyermekük jó helyen van az óvodában, iskolában. És ar­ra is, hogy munka után hasz­nosan tölthessék el az embe­rek 6zabad idejüket. A tanács önerejéből mindezt nem tudja biztosítani. Elsősorban anyagi segítségre van szükség. Gazda­ságunk idei árbevétele már megközelíti a százötvenmillió forintot. Ebből évente több mint hatszázezer forintot biz­tosíthatunk kultúrára. Óvodá­ra van szüksége a falunak? Igen. A mi dolgozóink is sze­retnék biztos helyen tudni gyermekeiket. Kérjünk férőhe­lyet a tanácstól a mi dolgo­zóink gyermekei számára is? Csak tovább nehezítenénk a falu helyzetét. Ezért határoz­tuk el, hogy magunk nyitunk ötven gyerek részére egy óvodát. Aztán átadjuk a ta­nácsnak: vállalja üzemelteté­sét. Segítettünk a közös gon­dok enyhítésén? Biztosan. Tűnődik kis ideig, aztárft Szívvel — ötletesen — Azt kérték tőlünk: patro­náljuk az új iskolát. Mi ennél többre vállalkoztunk. Ellátjuk biológiai felszereléssel a falu valamennyi iskoláját. És egy- holdas gyakorlókertet is bizto­sítunk számukra, amelynek a termése az iskolák tulajdona. Ne higgye, hogy valamiféle jó­tettet gyakoroltunk ezzel. Ne­künk mezőgazdasági szakem­berekre van szükségünk. Nemcsak ma, holnap meg hol­napután is szükség lesz rájuk. Ezért cserébe azt kértük az is­koláktól, minél gyakrabban lá­togassanak ide a diákokkal. Megszeretni a mezőgazdaságot. Nagy terveink vannak. Sze­retnénk felépíteni az ország legnagyobb tehenészetét. Hogy miért éppen itt, Gyálon? Reá­lis alapja van. Valaha a Dre­her Sörgyárnak ötezer szarvas- marhája és hétezerhatszáz lova volt. Ma nincs. De a sörgyártás mellékterméke változatlanul kiváló takarmány. És csak fe­leannyiba kerül, mint a hagyo­mányos. Erre kívánjuk alapoz­ni tehenészetünket. Egy kor­szerű, nagyüzemi tehenészet­hez viszont már művelt embe­rek kellenek. Honnan vegyük őket? Jön hozzánk a község könyvtárosa: kevés a könyv. Kapott tízezer forintot, egy feltétellel: a vásárlásnál vele- megy két szakemberünk, és az összeg húsz százalékáért szak­könyveket vásárolnak. Ez per­sze csak az első lépés. A kö­vetkező: otthont kell teremte­ni a tanuláshoz, kulturált szó­rakozáshoz. Milliókat persze mi sem tudunk előteremteni, de kaptunk például a mező- gazdasági kiállításon négy acélvázas, rendkívül hasznosít­ható pavilont. Talán sikerül összemesterkedni belőlük egy, a kultúrháznak megfelelő épü­letet. Már októberben, amint elkészülünk az óvodával, sze­retnénk hozzákezdeni, hogy a jövő év nyarára ezzel a gond­dal is kevesebb legyen. Ha si­kerül, a fenntartását is ma­gunkra vállaljuk. A gazdaság­ban most négyszáz, huszonhat évesnél fiatalabb dolgozónk van. Nemcsak megtartani sze­retnénk őket, hanem még to­vább fiatalítani a gazdaságot. Ehhez pedig ilyen közvetett ráfordítások is szükségesek. Vagyis, omit adunk a falunak, az többszörösen visszatérül a gazdaságnak. Dr. Szilágyi József elképze­lései, törekvései egyeznek a tanács céljaival. Közösen ha­marabb és messzebbre jutnak, -mintha külön-külön járnák ugyanazt az utat. Prukner Pál A Déryné Színház bemutatója Nagykátán RAB RÁBY Ráby Mátyás nehéz vasban, ítélőbírái előtt Ékes János felvétele Torokszorito élményem volt, amikor kamaszkoromban elolvastam Jókai regényét, a Rab Rábyt. Első találkozóm volt az eltiporhatatlan igaz­ságtalansággal, a kendőzetlen, sőt, hivalkodó jogtiprással és a rettenetes tehetetlenség érzé­sével a hatalmasok hatalmával szemben. Azóta megedződtem. Ha nap mint nap pontosan nyomon követem a világban zajló eseményeket, vagy azok művészi megfogalmazását, ha­sonló esetekkel találkozhatok. Ne is menjünk messzire, csak idézzük fel a most bemutatott olasz—francia filmet, a Sacco és Vanzettit, vagy a régebben játszott két olasz filmet, az Egy rendőrfelügyelő vallomá­sa az áUamügyésznek címűt és a Vizsgálat egy minden gya­nún felül álló polgár ügyébent. Mindhárom idézett film rokon Jókai regényével, mert mind­három — csakúgy, mint a Rab Ráby — a hatalom összeeskü­véséről szól az igazság elfoj­tása érdekében. Tehát a múlt század romantikus regényalak­ja, lehetne e század regény-, színház-, vagy filmhőse is, ha SZEPTEMBER 28-TGL OKTOBER 4-IG CEGLÉD, SZABADSÁG NAGYKÖRÖS GÖDÖLLŐ SZENTENDRE ABONY BUDAKESZI BUDAÖRS DUNA­HARASZTI MONOR NAGYKATA VECSÉS (A filmszínház a Kossuth Művelődési Központban tartja előadásait) 28- 1: Sacco és Vanzetti 2- 4: A férj válaszúton 26—30: Fuss, hogy utolérjenek... 1: A csendőr nősül 2— 4: Sacco és Vanzetti 28- 1: A betyárkapitány kincse 2- 4: Lépj olajra 28- 1: Lépj olajra 2— 4: A 22-es csapdája** 28—30: A férj válaszúton 1—3: Fiatalok (A filmszínház a tartja előadásait) 1— 2: Furcsa pár Művelődési Házban 28- 1: Mackenna aranyc 2— 4: Melody (A filmszínház a Művelődési Házban tartja előadásait) 28-29: Diploma előtt* 1- 2: Tudom, te vagy a gyilkos 3- 4: A csendőr nyugdíjba megy 5— 6: Egy nő a diplomaták asztalánál 28-30: Fiatalok 1- 3: Fuss, hogy utolérjenek... 28— 1: Meglepő fordulat 2- 3: Kapaszkodj a fellegekbe I—II. 4: Holt vidék 28-29: ielenidő 30- 1: Nyirfaliget 2- 4: Mackenna aranya * Csak 16 éven felülieknek! ** Csak 18 éven felülieknek! JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁN A PEST MEGYEI MOZIUZEMI VALLALAT nem is romantikus, de doku- mentális. Rab Ráy, vagyis Rá­by Mátyás, aki II. József csá­szár kamarai titkára volt — tehát csaknem kétszáz évvel ezelőtt élt —, a ma hőse is le­hetne. Mert ma is szükség van a kisemmizettek iránti elköte­lezett harcra, állhatatos elvi küzdelemre, a haladás szelle­mének felismerésére és győze­lemre segítésére, ma is szük­ség van a korrupció és zsar- nokoskodás elleni kihívásra, szerte a világon. A színház tehát nem vá­laszthatott volna aktuálisabb témát Ráby Mátyás küzdelmé­nél, a tekintetes és korrupt vármegyei karok és rendek harácsolása ellen, és elfogatá- sánál, törvénytelen fogva tar­tásánál, lehetetlenné tevésénél, meghurcolásánál. Jókai regényéből írta szín-, padra a játékot Barabás Tibor, de felhasználta Ráby Mátyás hiteles és fellelhető emlékira­tait is. A terjedelmesen höm­pölygő regényfolyamból és a bizonyára a hasonlóan hosszú emlékiratból, három rövid fel­vonásra sűríteni a történetet, bravúros feladatnak ígérke­zett. Barabás Tibor nem is te­hetett mást, mint a legfonto­sabb cselekményszálat ragadta meg, köré építette a leglénye­gesebb eseményeket, így a do­kumentumok szűkszavúságá­val mondotta el Ráby küzdel­mét. Jelzésszerű megoldáso­kat is kénytelen volt alkal­mazni. Ezért a sűrűn és gyor­san pergő események soroza­tában néhol elsikkad a főhős jellemrajza, és embert megha­ladó állhatatos küzdelme. A rendező Csongrádi Má­ria, még jobban koncentrál a dokumentumszerűségre és az eszme megértetésére, ami Rá­byt vezérelte. Az eszme: a fel­világosodás, Voltaire és Rous­seau eszméi, amelyeknek a magyar urak ellentálltak. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az országot elnyomó Habsburg király haladóbb volt, mint a neki ellentálló nemesi ren­dek. A rendező hitelt érdemlő pontossággal mutatja ki a kon­zervatív maradiságot, amely egyszerre áll ellent az elnyo­mónak és a haladó eszméknek, de ugyanakkor azt is ábrázol­va, hogy Ráby nem tartozik az idegen elnyomókhoz, csu­pán a haladáshoz. A címszerepben Dombó­vári Ferenc tiszta, nemes, bá­tor hőst formál Rábyból, de nincs elég alkalma, hogy mind­ezt árnyalja is. Szerelme, Ma­riska, szerepében, Téren Gi­zella kedves, tiszta, bájos női alak. Torday Gábor II. Jó­zsefként, kisszerűbb volt, mint azok a mondatok, amelyeket elmondott. Hajdú Endre,'mint gróf Niczky, a korrupciós tá­bor vezére, nem találta fel ma­gát szerepében. Antal László megbízhatóan ábrázolta Pet- ray főjegyző álnokságát, Si­mon Zoltán Paprika bírója vi­szont nem volt mértéktartó a korrupt ember megformálásá­ban. A nagykátai művelődési ház közönségét azonban megfogta az élő színház varázsa, Rima- nóczy Yvonne korhű jelmezei — bár Wegenast 'Róbert dísz­letei eléggé egysíkűak voltak. Berkovits György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom