Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-27 / 228. szám

1973. SZEPTEMBER 37., SZERDA Kincskereső tala Laboratórium a több termésért BUDAPEST CENTENÁRIUMÁN Megkezdődött az európai polgármesterek találkozója Kesernyés füst lopakodik a budai Ménesi út villasorának kertjein át. Szeptemberi illat. A szokatlan csupán az, hogy a fanyar füst egy repkényes épület alagsorából gomolyog elő. , Ahol a száraz növényi ma­radványokat égetik: labora­tórium. Az alagsori szobák gó­tikus mennyezete alatt maga­san fönn az ablak, melyen át kevés fény és a cipősarkak kopogása érkezik. Akik itt dolgoznak, akár a hajdan volt budai alkimista tudorok, min­denféle — hozzá nem értő ember számára titokzatos — dolgot művelnek. Aranyat ke­resnek itt — és többnyire ta­lálnak is. Nitrogén, foszfor, kálium A Budapest környéki Me­zőgazdasági Szövetkezetek Te­rületi Szövetségéhez tartozó gazdaságok közül 22 négy esz­tendővel ezelőtt úgy határo­zott, hogy agrokémiai labo­ratóriumot hoz létre. Az alapí­tás költségeit közösen viselte a szövetség és a tsz-ek. Az önálló vállalkozáshoz meghi­telezték a szükséges pénzt. A laboratórium feladatáról egy beszámolóban olvasom: (,A termelőszövetkezetek ré­szére talaj, takarmány, ve­tőmag vizsgálata, levélanalí- zis”. Mindez mivégre? A la­boratórium vezetője, Kovács Mihály erről kerekít rövid beszámolót. Elmondja, hogy jó ideje nem jutott hozzá vé­giggondolni, mi mindent vé­geznek, s milyen eredmény­nyel. A laboratórium az el­múlt négy évben vagy 70 termelőszövetkezetnek végzett különféle szolgáltatást, mint­egy kétmillió forintért. Első­sorban talajtérképezést. — Mi olvasható ki egy ilyen talajtérképből? — kérdem. — Megvizsgáljuk, hogy a termőföldben mennyi a nitro­gén, a foszfor, a kálium, a mész, s az egyéb alkotóelem. Ennek alapján kiszámítjuk, hogy a talaj javításához mi­féle, s milyen mennyiségű műtrágyára van szükség. Ál­talában tíz évre előre prog­ramozzuk a műtrágyázást. Ez már igen komoly ered­mény, legalábbis laborató­riumi szinten. Hogy érzékel­hetővé váljék, ehhez a gya­korlat útja vezet, hiszen a kézzelfogható produktum a gazdaságokban terem meg. — Teremne, ha alkalmaz­nák is az általunk kidolgo­zott programokat, figyelem­be vennék szakvéleményün­ket! Persze sok helyen ez történik, de akad számos gaz­daság, amely megrendeli a munkát, azután sutbavágja. S hogy ne tűnjék siránkozás­nak, megemlítek egy — az előzőektől lényegesen elked- vetlenítőbb — adatot. A het­ven termelőszövetkezetből csu­pán 25-ben vették figyelem­be tervezetünket. Aggasztó: sok gazdaságban egyre keve­sebb műtrágyát használnak fel. A műtrágya tudniillik most kerül pénzbe, de csak a jövő esztendőben térül meg. fi délegyházi példa — Hogyan történik a talaj térképezése? — A termőhely különböző részeiből vett mintákat vegy- elémzésnek vetjük alá, s meg­állapítjuk, milyen — a növé­nyek számára fontos — ható­anyagokban szűkölködik, mit tartalmaz bőségesen. Ezután készül el a javaslat. Minde­nekelőtt megállapítjuk, me­lyik kultúrnövény termesz­tésére alkalmas leginkább a terület. Milyen talajjavító eljárások szükségesek, hogy a kért hozamot elérhesse a gaz­daság? — Hogyhogy kért hozam? Ezek szerint a termelőszövet­kezet szakemberei eltervezik, miből mennyit szeretnének, s erre kérik a talajjavítás eljá­rásának kidolgozását? — Valahogy így. — Tehát előre programoz­ható a termés mennyisége? — Igen. Természetesen az időjárás változásait, kedvező, vagy kedvezőtlen hatását mi nem vehetjük figyelembe. De sorolnék példákat! A délegy­házi termelőszövetkezet kérte, állapítsuk meg, milyen meny- nyiségű műtrágyát kell fel­használnia ahhoz, hogy 20 má­zsás búzatermést arathasson, mennyi szükséges a 25 mázsás, illetve a 30 mázsás terméshez. Az agrokémia lehetőséget ad arra, hogy rendkívül gyenge talajon is nagy mennyiségű hozamot nyerhessünk. Egy hold — három forint — Hol van a felső határ? — Nem tudjuk. Az optimá­lis szint, amikor 1 kilogramm hatóanyag már nem hozza vissza azt a költséget, amibe kerül. Ekkor telítődik a talaj. S ha már Tárnokot említet­tük, hadd jegyezzem meg, hogy a gazdaság évente két- két és fél millió forintért vá­sárol műtrágyát. Ennek meg­felelően magasak a termésát­lagai. Egy veszteségre álló termelőszövetkezet kevés mű­trágyát vásárol, s ennek foly­tán egyre kevesebb termésre számíthat. Aztán, persze, sok visszás dologról szólhatnék még, de úgy tűnne, hogy a magam érdekében szólok, ha­zabeszélek. — Hagyjuk a látszatot, s es­sék szó ezekről a furcsaságok­ról is! — A megyében két hozzánk hasonló labor működött. Az érdektelenség miatt, munka hiányában, már egy laborató­rium megszűnt. Sok termelő- szövetkezet vezetői drágállják az árainkat, pedig egy holdra három forintért adunk szak­tanácsot, s a laboratóriumi vizsgálat költségei alig érikel a műtrágyázás költségeinek egy százalékát. Akad főköny­velő, aki leinti a főmezőgaz­dászt, mondván: majd bolond leszek azért fizetni. Látni a munka eredményét! — A labornak el kell tarta­nia önmagát. Ilyen körülmé­nyek között hogyan látják a jövőjüket? — Adminisztratív lépéseink mindeddig nem vezettek ered­ményre, prospektusainkra, felhívásainkra alig érkezik vá­lasz. Így hát más megyékből vállalunk munkát. Amitől töb­bet várunk, ez tevékenységi körünk bővítése. Eddig labo­ratóriumokban megállapítot­tuk, mit tartalmaz a talaj, de hogy miként hasznosítja a nö­A tervutasításos gazdaság- irányítási rendszerben a felül­ről meghatározott feladatok végrehajtásának megszervezé­sét kellett csupán a dolgozók­kal megbeszélni. Az új gazda­sági mechanizmus lehetővé tette, hogy az üzemi demokrá­cia fórumain sokfajta témát vitathassanak meg. Ha egy vállalat eredményesen gazdál­kodik, mi a demokrácia alap­köve? Az, hogy a munkás ne csupán ke­reke, csavarja legyen egy termelőgépezetnek, hanem gondolkodó, alkotó rész- tulajdonosa. A váci városi pártbizottság a közelmúltban megvizsgálta a város ipari üzemeiben az üzemi demokrácia helyzetét és továbbfejlesztésének lehetősé­geit. Elsősorban azt vizsgálták, megfelelő-e a tájékoztatás, a munkások kapnak-e elegendő információt szűkebb munkahe­lyükkel, a nagyobb termelő- egységgel, illetve a vállalatnak főbb problémáival kapcsola­tos feladatokról. Tapasztala­taik kedvezőek voltak a ter­melési tanácskozásokról, s a brigádvezetői értekezletekről. Kérdés csupán az, hogy a kü­lönböző fórumokon hallotta­kat megértik-e a dolgozók, s át tudják-e ültetni a gyakor­latba? Sok esetben formális gyűlések, értekezletek „hidegí- tik” meg a légkört, mint pél­dául a Híradástechnikai Anya­vény a talajerőket, ezt csak az elmúlt évtől vizsgáljuk. A komplex talaj- és növényana­lízis fontos gyakorlati tám­pontot ad a mezőgazdasági szakember munkájához, padd számoljak be még egy újdon­ságról. Szakkörökben közis­mert, hogy sok esetben hiába jó a talajszerkezet, a minőség, a megmunkálás, a táp aránya, az eredmény nincs arányban a ráfordított energiával. Miért? A hiba a mikroelemek hiányá­ban keresendő. A vas, réz, mangán, bór, kobald, molito- dén iónokat csak milliomod- részben veszi fel a növény, de szüksége van ezekre az ele­mekre. S' bár, akad már olyan műtrágya, amely tartalmazza a mikroelemeket is, e kérdés még korántsem megoldott. A legutóbbi időkben laborató­riumunkban végeztünk mik- roelem-vizsgálatokat is. Ennek különösen i gyümölcsösök, szántóföldi zöldségkultúrák termesztésében van jelentősé­ge., A baj, persze, megint az, hogy az elmélettel a legtöbb főagronómus egyetért, csak a gyakorlat akadozik. Sok eset­ben az is előfordul, hogy igen jó szakkönyvek alapján saját maguk tervezik meg a talaj­erő-utánpótlást — eredmény­telenül. Miért? Mert az orszá­gos átlagból kialakított szor­zószámok — az alkalmazandó műtrágyák mennyiségét ezek alapján számítják — nem ér­vényesek valamennyi gazda­ság területére egyaránt. Sok­féle talajtípussal kell számol­ni egy-egy, gazdaságon belül is, sőt, egy-egy táblán is elő­fordulhat, akár háromféle ta­laj. A tudomány, a vegyészet igyekszik feltárni, mi történik tulajdonképpen a föld boszor­kánykonyhájában, milyen fo­lyamatok eredménye egy-egy növény fejlődése. — Hogy milyen bonyolult egy talajoldat, azt el sem tu­dom mondani — említi a la­borvezető. — Hogy miként hat a növények fejlődésére a hu­musz, s hogy egyáltalán mi a humusz — keveset tudunk er­ről még. A humusz maga az élet. A mi ténykedésünk, akár a múlt századbeli orvosé: Ko­pogtatunk. Tapogatózunk. S többnyire jó diagnózisokat ál­lapítunk meg. De még csak most kezd nyílni a szemünk. Mindenesetre már kezdeti munkánk eredményét is sze­retnénk — látni! gok Gyárában. Baj az is, ha a tájékoztatás csak egyoldalú — a felsőbb vezetők nem vesz­nek részt a tanácskozásokon, mint a Kötöttárugyárban vagy a HAGY-ban. Ha a vezetők információja kerülő úton, beosztotta­kon át jut el rendeltetési helyére — sok esetben el­ferdített, hamis. Az üzemi demokrácia közvet­len fórumain kerülnek eleven kapcsolatba a dolgozók a ve­zetőkkel, s ezt minden esetben ki kell használni. A felmérés nemcsak a fóru­mokra, hanem a képviseleti szervek munkájára is kiter­jedt. Élnek-e jogaikkal a szak- szervezeti bizottságok? A vizsgálat szerint minden olyan téma, mely a terület dolgo­zóit érinti, fórumokon kerül eldöntésre, sok esetben azon­ban a dolgozók formálisnak érzik ezt a fórumot. A terme­lési tanácskozásoknak például véleményező, javaslattevő és döntési jogkörük van, hiszen a dolgozó csak akkor érzi, hogy szükség van rá, ha azt tapasztalja, hogy csakugyan érdemes gondolkodva dolgoz­ni, mert gondolatait, vélemé­nyét meghallgatják és mérle­gelik is. Ez a hármas jogkör sajnos, még csak nagyon kevés helyen érvényesül. A váci pártbizottság jelenté­se kiemeli egyes gyárakban a formai, tartalmi fejlődést: a Kedden Budapesten, a Ma­gyar Tudományos Akadémiá­nak a várnegyedben levő kongresszusi termében- meg­kezdődött az eúrópai polgár- mestereknek a magyar fővá­ros centenáriuma alkalmából rendezett háromnapos találko­zója. A nagy jelentőségű nem­zetközi tanácskozáson — amelyre a kontinens főváro­sainak történetében első alka­lommal került sor — a ven­déglátó budapestieken kívül 28 metropolis vezetői vesznek részt. A tanácskozás témája: az urbanisztikai problémák, a legfontosabb várospolitikai kérdések, az európai fővárosok fejlesztésének közös gondjai. A nyitó ülésen ott volt Cse- terki hajós, az Elnöki Tanács titkára és dr. Papp Lajos ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke is. A Pest megyei Tanács szak- szervezeti bizottsága számolt be munkájáról a Közalkalma­zottak Szakszervezete Pest me­gyei bizottságának tegnapi ülésén. Dr. Rév János, a megyei ta­nács szb-titkára elmondotta, hogy a szakszervezeti bizottság a hivatalvezetéssel együtt fon­tos feladatának tartja a dol­gozók szociális helyzetének, munkahelyi körülményeinek javítását. Bár a tanácsappará­tus országos bérrendezése még várat magára, a lehetőségeken belül igyekeznek a jól dolgozók munkáját elismerni. Az évi kétszázalékos bérfej­lesztés összegét úgy használják fel, hogy elsősorban az ala­csonyabb keresetűek fizetését rendezzék. Az erkölcsi elisme­rést bizonyítja, hogy két év alatt száznegyvenen kaptak tanácsi munkáért kitüntetést, kormánykitüntetésben pedig ugyanezen idő alatt — tizenhe­ten részesültek. A megyei ta­nács részt vesz dolgozói lakás­gondjainak enyhítésében is. Szóba kerültek azok a fel­adatok is, ahol a szakszervezeti bizottságnak előbbre kell lép­nie. Mindenekelőtt a kulturális nevelőmunkában tapasztalha­tók hiányosságok. Tavaly meg­történt, hogy postaládát a Heuréka Gumi­gyárban, melybe mindenki be­dobhatja levelét: panaszát, vé­leményét, az FMKT-mozgal- mat a FORTE-gyárban, s 'a különböző fórumokat az Izzó­ban. Az információs rend­szerről a vizsgálat megállapít­ja: csak bizonyos szintekig ta­lálhatók megfelelő infor­mációk, de a középvezetői szinttől lefelé ezek nem jutnak el hiánytalanul a beosztott dol­gozókig. Ma már általában ismerik az üzemi demokrácia lényegét, a jogokat és - kötelességeket. Összességében kezd kialakulni egyfajta információs rendszer, mely lehetővé teszi, hogy a dolgozók egészében lássák a feladatokat, problémákat. Azonban kevés előrehaladás tapasztalható a fórumok mun­kájában, hogy azok részvevői ne csak a feladatok végrehaj­tásának mikéntjét tárgyalják, hanem a feladatok megtervezé­sében is kikérjék véleményüket. Hiszen az üzemi demokrácia lényege a szocialista vállalat dolgozóinak részvétele az irá­nyításban, a gazdasági veze­tők munkájának ellenőrzésé­ben, a gazdasági-termelési fel­adatok megtervezésében és megoldásában, a dolgozókat érintő anyagi, szociális és kul­turális kérdések eldöntésében. T. E. Megnyitó beszédet Szépvölgyi Zoltán, Budapest főváros ta­nácsának elnöke mondott. Ezután W. Polak, az amsz­terdami városi tanács polgár­mester-helyettese, Joan Ar- mengol Pál, Andorra La Vella alpolgármestere, Selehattin Yüksel, Ankara polgármester­helyettese, Dimitrios Nicolaou Ritsos, Athén polgármestere, Felix Slavik, Bécs polgármes­tere, Branko Pesic, a belgrádi városi tanács elnöke, Herbert Fechner, Berlin főpolgármes­tere, dr. Gerhart Schürch, a berni városi tanács elnökhe­lyettese tartott előadást. A keddi tanácskozás Szép­völgyi Zoltán zárszavával ért véget Szerdán további elő­adásokkal folytatódik az euró­pai fővárosok vezetőinek ta­lálkozója. egy szakszervezeti tanfo­lyam a hallgatók hiányzá­sa miatt megszűnt. Ez arra figyelmeztet, hogy az idén nagyobb,, gonddal kell megszervezni a szakszervezeti politikai oktatást Péter János cikké a Pravdában A Pravda keddi száma kö­zölte Péter Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsági tagjának, hazánk külügymi­niszteréjiek cikkét az európai biztonság problémáiról. Tanácskozás Szentendrén Október 4. és 6. között neves orvosok, pszichológusok, pe dagógusok, jogászok tanács­koznak majd Szentendrén a: egészségügyi felvilágosítás és nevelés időszerű kérdéseiről. A rendező szervek mintegy 200 szakembert várnak a há­romnapos tanácskozásra. Kodály Zoltán emlékkiállítás A Nagyszalontai köszöntővel üdvözölte a HVDSZ Szilágyi Erzsébet énekkara a Kodály Zoltán-emlékkiállításra érke­zett vendégeket kedden, a bu­dapesti Történeti Múzeum metszettárában. A mester éle­tét, művészetét, munkásságát reprezentáló tárlaton — ame­lyet dr. Keresztúry Dezső író nyitott meg >— megjelent dr. Simó Jenő művelődésügyi mi­niszterhelyettes, valamint kul­turális és tudományos életünk számos jeles képviselője, köz­tük Kodály Zoltán özvegye. És ki kér bocsánatot? B emondta a rádió, közöl­ték az újságok, sőt, hirdetés formájában is köz­zétette a VIDEOTON Gyár, hogy az R 4902-es típusú rádiókészülékek sürgős át­vizsgálásra szorulnak, mert e berendezés „csatlakozta­tott földelési pontjaira egyes esetekben hálózati feszültség keriíthet”. Azaz „egyes esetekben” áramütés éri azt, aki a rádiókészü­lékhez nyúl. A gyár — va­lamennyi közleményben — kérte a tulajdonosokat, hogy a baj megelőzése céljából sürgősen keressék fel vagy a GELKA vagy a VIDEOTON valamelyik szervizét. Ez az az eset, amikor tet­ten érhetjük azt a gyakor­latot, amelynek eredménye­ként feje tetejére áll a vi­lág: termelő és eladó regu- lázza a vevőt. Holott sem joguk, sem okuk erre. Mi is történt valójában? A VIDEOTON sorozat­ban gyárt egy olyan készü­léket, amely — akár így nézzük, akár úgy — hibás. Balesetveszélyes. „A nyári zivatarok idején szerzett ta­pasztalatok szerint...” legalábbis, ahogyan a hir­detésben áll. Nyomós ta­pasztalatok lehetnek ezek, ha a gyár közlemények ki­adására, hirdetések föladá­sára kényszerült. A hibát nem könnyű beismerni. Nem kellemes az ilyesmi a gyárnak, nem öregbíti a VT embléma hírét, rangját. Na de a vevőnek kelle­mes? \J ásárolt kétezer vala- ’ hányszáz forintért egy készüléket, s most csapja a hóna alá, keresse fel a leg­közelebbi szervizt — s a falvakban bizony ez a leg­közelebbi nagyon is távolra esik! — ahol „soron kívül és díjtalanul végzili el az átvizsgálást”. Még szép. Hiszen az lenne az igazi, hogy kilincseljen, rimán- kodjon a vevő, s kálváriája után még egy csinos sum­mát is leszurkol tassanak vele. De erről szó sincsen. „Soron kívül és díjtalanul” korrigálnak egy hibát. Nem a vevő, hanem a gyár által elkövetett hi­bát. Mégis a vevő sétál, ci­peli a készüléket, kényel- metlenkedik, idejét tölti. Azaz: bosszúsága van. Illenék tehát legalább egy halk pardont rebegmi. Ez azonban eszébe sem jutott a gyáriaknak, vagy ha valakinek mégis, akkor leintették a többiek. Még mit nem? így azután a hir­detésben az áll, hogy az R 4902-es készülékek tulajdo­nosai „haladéktalanul je­lentkezzenek” valamelyik szervizben. Figyeljünk csak: jelent­kezzenek”, s persze, hala­déktalanul. Mint amikor a főnök be­rendeli a beosztottját. „Je­lentkezzen a főnöknél __” És Kiss vagy Nagy kartárs lohoL De a vevő?! Milyen alapon tárgyalnak így vele? Csupán rossz fogalmazás lenne? Azt kellett volna ír­ni, hogy „szíveskedjenek felkeresni” a szervizt? Ha csupán a rossz fogalmazás miatt háborognék, akkor is megérné a papírost, a nyomdafestéket, hiszen a stílus az" ember. A rossz fogalmazás rossz beidegzé­sekről árulkodik. Hamis szemléletről. Arról a felfo­gásról, hogy van egy nagy gyár, amely az államé — azaz ugye „majdnem” ma­ga az állam —, s van a pi­cike vevő, aki senkié, aki maszek. Hát hogyan is len­nének egyenrangú partne­rek! Ha pedig nem egyenran­gúak — folytassuk csak ezt a fancsali logikai leveze­tést —, miért kellene a gyárnak szabadkoznia? Mi szükség itt finomkodásra?! A vevővel közölték, mi a bökkenő, hol jelentkezzen, s passz. Így van ez? Termelő meg kereskedel­mi vállalatok hivatalok — szolgáltatói feladatokat el­látó — intézmények soka­sága véli, hiszi, reméli, gya­korolja, hogy így van. P zárt nem került a VI­• DEOTON hirdetésébe az a mondat, hogy „A hi­báért elnézésüket kérjük”. Vagy még őszintébben: „Hibánk miatti fáradozá­sukat nagyon köszönjük”. Kisebb lenne ettől a VI­DEOTON presztízse? Ki­sebb lenne bármely más, hasonló utat, módszert kö­vető vállalaté, intézményé? Kisebb lenne-e bárki attól, hogy_ kellően tiszteli azt, akiből él?! Aki munkával látja el, aki megfizeti a terméket, a szolgáltatást, bármi mást? Éppen a bocsánatkérést röstellik megtenni ezek a vállalatok? Holott egészen mást kell röstellniük. Mészáros Ottó __________J Ap or Zoltán Ne csak csavar legyen! Üzemi demokrácia a váci gyárakban Napirenden a megyei tanács szakszervezeti munkája

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom