Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-23 / 225. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 225. SZÄM 1972. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT PILISI RUHÁZATI KTSZ Folyamatos modem gépekkel JEGYZET A régi és az új Lassan kis „üzletsor” lesz a monori Móricz Zsigmond utcán, a bisztró háta mö­gött. Először a zöldséges­boltnak örvendeztünk, szükség volt rá nagyon, aztán annak, hogy ebben a félbevágott épületszárny­ban még egy órás is elfér. Nemrég egy harmadik „üz­let” is nyílt: Monor egyet­len bőrdíszművese kapott itt helyet. Ötleteiből még arra is futotta, hogy ebben az igazán csak szeletnyi házban kirakata is legyen, méghozzá ízléses táskavá­lasztékot kínáló kirakata. Ha valami nincs, napok alatt megszerzi, ez persze, a jó üzlet egyik elengedhe­tetlen, vevőcsalogató tak­tikája. Az apró üzletet a diákok fedezték fel legha­marabb, s szinte „megszáll­ták”, hiszen bőven akadt javításra váró táska, s ez­zel eddig Monoron senki nem foglalkozott. Lassan- lassan jönnek az „igazi” vevők is. Van miből válo­gatniuk. Ez tehát az új, amit örömmel üdvözölhe­tünk. IPOSTAFÍÓK 51. S a régi, ugyancsak itt található, a túloldalon: a Mártírok úti sarokház. Az­az inkább: „sarokrom”. Bár az is eredménynek szá­mít, hogy a forgalmas út­vonalon levő, rettenetesen rossz, életveszélyes házból kiköltöztek a lakók, s a tábla, ami a kapu felett még az idén is hirdette, hogy: „koldusváltságos ház”, a porban hever. Most már csak a lebontott fal­darabok torlaszolják el a járdát, s a gaz nő a romon méteresre. Sokaknak eszé­be jut: több szintes ház kellene erre a telekre. Je­lentkezők is akadtak már, akik szívesen építenének társasházat, de nem tudják, kihez tartozik a házhely ügye. A nagyközségi tanács építési osztályán hallottuk: kisajátítani nem tudják, nincs rá pénz, de a tulaj­donosok szívesen megvál­nak tőle. A telek tehát: el­adó. Most már csak vállal­kozók kellenek arra, hogy ebből a régiből is új le­gyen. (zs.) MŰSOR Mozik Téli tervek a KlOSZ-nál Pártoktatás, TIT-elóadás, előkészítő tanfolyam Nem lesznek unalmasak a hosszú téli esték a KIOSZ gyömrői helyi csoportjánál. Ismét indítanak mestervizsga- előkészítő tanfolyamokat a kő­műves- és ács- kivételével min­den szak-mában. Jelentkezni még lehet Kókay Gyula tit­kárnál. Már tavaly is sikere volt a gyömrői kisiparosok körében a különféle TIT-előadásoknak. Ezúttal is rendeznek érdekes ismeretterjesztő előadásokat, a művelődési házzal közösen. A párttagok és pártonkívüliek részére pártoktatást is indíta­nak, s szeretnék, ha minél többen vennének részt az ok­tatáson. Politikai és egyéb előadások teszik majd válto­zatossá a téli programot. Élénk klubélet folyik a gyömrői KlOSZ-nál. A klub­teremben sakk, dominó, bi­liárd és egyéb szórakoztató játékok állnak a klubtagok rendelkezésére. (g.) Mondok kastélya” Mendén Vasárnap, szeptember 24-én, este 20 órai kezdettel, a men- dei művelődési /Otthonban be­mutatásra kerül a Jókai-re- gényből készült Bolondok kas­télya című darab, Földeák Ró­bert rendezésében, fővárosi művészek közreműködésével. 1971. július 1-én a szövet­kezetek közös építőipari vál­lalkozása vállalattá alakult A változás azt hozta magával, hogy a vállalat kiterjeszthette hatókörét Budapestre éis az egész ország területére. Az építőiparban nem új jelenség a munkaerőhiány. A TÖVÁL Is ezzel küszködött sokáig. Ma már azonban stabilizá­lódott a létszám. Több I mint 200-an dolgoznak a i gyömrői vállalatnál. Eb­ből százan „vendégmun­kások” — főleg a Jászság­ból jöttek. Hetente egyszer járnak haza családjukhoz, a hét öt mun­kanapját munkahelyükön, az estéket, éjszakákat munkás- szállásokon töltik. Milyen ellátást biztosít a vállalat részükre? — kérdez­tük Sass Zoltán munkavezetőt. — Állandó feladat számunk­ra a velük való törődés. Korszerű munkásszálláso­kat rendeztünk be a fővá­rosban, ahol a többségük dolgozik. A Fővárosi Vízműveknél kar­bantartást végeznek. Nehéz fizikai munka ez, bizony, mi­re „hazaérnek”, holt fáradtak. A munkásszállásokat elláttuk A Pilisi Ruházati Ktsz ter­mékeivel gyakran találkozunk a boltokban. Megbízható, jó minőségű áruik kelendők a piacon. Sajnos, nem mindig kap­hatók. Bogár Miklós, a ktsz elnö­ke bólint, amikor ezt elmon­dom neki, aztán magyarázni, érvelni kezd. Az érvekből az­tán kiderül, ez nem olyan „ka- rinthys” bizonyítványmagya­rázat. Sokkal többről, az ipar, a kereskedelem, a vállalatok közötti összehangolt tevékeny­ség hiányáról van szó. A. Pilisi Ruházati Ktsz egyik fő termékprofilja a habvelúr kabát. Kitűnő minőségű, ele­gáns zakók készülnek itt, és bár elég borsos az áruk, még­is egy-kettőre elfogynak az üz­letekben. A magyarázat egy­szerű: a minőségért, az ele­ganciáért még a férfiak sem sajnálják a pénzt. Azaz nem sajnálnák... — Az alapanyagot eddig konyhai főzőlapokkal, így este a főzési lehetőség is biz­tosított. A közelmúltban vásárol­tunk három tv-t is, így es­ténként szórakozhatnak is. Ezenkívül a munkások zö­mét hétfőn autóbusz viszi a munkahelyekre és azzal is szállítjuk őket haza. — Még többet szeretnénk tenni azonban értük. Ezért a közeljövőben tervezzük, hogy a gyömrői és a más vidéki munkásszállásokat is komfor­tossá tesszük. Megnyugtató a helyzet a TÖVÁL-nál. Törődnek a jász­ságiakkal. Ezért is szeretnek itt dolgozni, no meg azért, mert jól is keresnek. Nem rit­ka a 4500—5000 forintos ke­reset sem. ___________ <g. j ) MO NOR Új húsbolt A Cegléd és Környéke Élel­miszerkiskereskedelmi Vállalat régi kívánságát teljesítette a monoriaknak most, amikor megnyitotta új húsboltját a piactéren. Az új üzlet két mű­szakban áll a vevők rendelke­zésére. külföldről, Olaszországból kap­tuk. Nem is lehetett panasz a minőségre. A laminálást, majd a feldolgozást már itthon ké­szítettük. Idén közölték ve­lünk, nincs devizakeret, kü­lönben is a Habselyem Kötött­árugyár már hasonló minőségű alapanyagot tud gyártani, nem kell külföldről behozni. — Hasonló minőség? Szó sincs róla! Nem tudom, mit szólnának az illetékesek, gyártók, ugyan melyiket vá­lasztanák, ha mindkét anyag­ból készítenénk kabátot? Ez csak az egyik baj. A másik az, hogy még ezt a gyengébb mi­nőségű anyagot sem kaptuk meg. A textiliparban nagyará­nyú a rekonstrukció, a ha­zai termelés ellátására bi­zony még nem készültek fel. így aztán mi zakó he­lyett nadrágot gyártunk, bár a harmadik negyedévre a kereskedelem zakókat rendelt tőlünk. Persze, a panaszok mellett eredményekről is hallhattam. Varrógépparkjukat két évvel ezelőtt teljesen kicserélték, idén pedig tovább javították a legmodernebb gépekkel, amelyekből tízet vásároltak. Finomították a bérezés for­Következetesen úrnak szó­lítja az igazgatót, meg a fő­mérnököt, még akkor is, ami­kor a disznóvágásról, az ízes falatokról folyik a beszéd. Megérkezésünkkor ugyanis éppen ez a téma volt teríté­ken. Persze, ez amolyan kité­rő lehetett, hiszen Mészáros Sándor, a monori kefegyár le­vágó szakmunkása nemigen szeret másról beszélni, minta munkájáról, a gyárról, ki­váltképp ezen a napon. Az idős munkás ugyanis búcsú­zik a gyártól, munkástársai­tól, s a vezetőktől. — 12 éves koromban jöttem ide, 1924-ben, s a katonaidőt is beleszámítva, 48 évig dol­goztam a kefegyárban. Most már bizony elérkezett az idő, jöhet a pihenés... Hatan voltak testvérek, édesanyja korán meghalt, édesapja akkor a vasútnál tel­jesített szolgálatot. Ö volt a máin is. Az eddigi egyéni tel­jesítménybér helyett úgyneve­zett brigádbérezés alapján kapják a dolgozók a pénzt. Mi ebben a jó? Egyszerű a magya­rázat: valamennyi dolgozónak érdeke, hogy egy pillanatig se álljanak a gépek, a kiesett emberek pótlása is tervszerűb­ben és gyorsabban történik. Ennek ellenére is vannak még gondok, hiszen köztudomású, hogy a textilipari dolgozók ke­resete nem éri el az országos ipari átlagot. Az elnök mégis eredménynek tartja és jog­gal, hogy néhány év alatt a dolgozók évi keresete négyezer forinttal emelke­dett, és tavaly elérte a 21 ezer 600 forintot. Persze, az utánpótlással így is probléma van. Nem jönnek ipari tanulók, van néhány szakma, ahol hosszú évek óta nincs egyetlen jelentkező. Lá­nyok még gyakrabban jönnek a varrónői szakmába. Sajnos, ők is csak addig dolgoznak itt, míg fel nem szabadulnak. Akad tehát öröm is, gond is bőven a Pilisi Ruházati Ktsz- ben. Az elmúlt évek dinami­kus fejlődésének köszönhető, hogy egyre több az öröm. A gondokat is majd megoldják valahogy. Szalontai Attila legidősebb. Rá esett hát a vá­lasztás, ha ugyan választás dolga volt ez akkoriban: a nagyfiúnak, a 12 éves Sándor­nak kell beállnia a műhely­be, a gépek, meg a felnőttek közé, kenyeret keresni. Hamar megtanulta milyen is a világ. A monori kefegyár abban az időben Kovács Fe­renc és fia tulajdona volt, s mint Mészáros Sándor sza­vaiból kiderült, kemény em­ber, a tulajdonát vasmarok­kal védő, a hasznát minden eszközzel gyarapító ember le­hetett. Mészáros Sándor ugyanis napi 10 órát dolgozott azért, hogy — kezdetben még gye­rekfejjel — segítsen a család gondjait enyhíteni, azért, hogy kenyér, meg szalonna mindig kerüljön az asztalra: Igaz, rég volt, s akkor neki szinte ter­mészetesnek tűnt Kovács ma­gatartása, a technológiai fe­gyelem betartatására használt pofonjaival együtt. A mára terelődik a szó, meg az elmúlt negyedszázad sikereire, kudarcaira, a helyt­állásra. Mészáros Sándor most is úgy beszél a munkáról, mintha nem is hagyta volna abba. — Elvem, hogy a vállalat­tól ne menjen ki olyan áru, amely rontja a cég tekinté­lyét, árt a jó hírnévnek. Egy­szer, vagy húsz éve, vissza­küldték egy teherautónyi ke­fét, mondván: hibás, ezért nem veszik át. Valóban volt közöttük selejt; akkor bent­maradtam éjszakára, s egy­magám rendbehoztam, aztán másnap én is elmentem az át­adásra. Tudtam, nem lehet már panasz, de ha ott van az ember ilyenkor, azért az mégiscsak más... Aztán az igazgatóhoz for­dul: — Igazgató úr, csak any- nyit mondjon a Marikának, az utódomnak, hogy azt a sablont használja majd, amit én. Tudja mit takarít meg ezzel?! — kérdezi, majd az új főmérnökről alkotott véle­ményének is hangot ad. — Amikor megláttam, azt Köszönet a megemlékezésért A velünk, nyugdíjas peda­gógusokkal kapcsolatosan tör­tént meleghangú megemléke­zésekért, hálás szívvel köszö- netemet fejezem ki. Az adott diplomákon kívül felejthetetlen emlékként fog­juk szívünkbe zárni az úttö­rőlánykák köszöntését, s a ne­künk adott illatos rózsacsok­rokat. Elvtársi üdvözlettel marad­tam egy vasdiplomás nyugdí­jas. Nagy József mondtam a munkatársaim­nak: fain emberrel állunk szemben. — Szemben? — hökkenmeg Ferenczi Rudolf. — No, ne vegye sértésnek — magyarázkodik az öreg —, én mindig őszinte ember vol­tam, s azt is megmondtam, ha nem tetszett valami. Volt is sok bajom belőle, gondolhat­ja. Felszabadultan, kötetlenül zajlik a beszélgetés a vállalat vezetői, s a nyugdíjba vonuló munkás között. Aki változat­lanul urazza őket. — Miért uraz bennünket? — kérdik meglepve. — Egyáltalán nem azért, mint a Kovácsot. Ez jön a számra, s az olyan emberek előtt, akik ilyen rövid idő alatt rendbehozták ezt a gyá­rat, le a kalappal. Kicsit saj­nálom is, hogy el kell men­nem. De hát ez az élet rend­je. Mészáros Sándor nyugdíjba vonulása alkalmából elnyerte a könnyűipar kiváló dolgozó­ja kitüntetést; a vállalattól a kitüntetéshez járó egyhavi fi­zetésen kívül — ez 2500 fo­rint — még ezer forint jutal­mat, s egy boroskészletet ka­pott. A tizenötszörös kiváló dolgozót a kollektíva szépen búcsúztatta. A vezetők még külön meghívták erre a be­szélgetésre. Vajon miért? Ta­lán azért, mert kíváncsiak voltak arra az emberre, aki 48 éven át hűséges maradt a vállalathoz, aki nem engedett semmiféle csábításnak, s a válságos időkben — ilyenek bizony bőven voltak — sem esett pánikba. Mészáros Sándor látszólag nyugodtan várja a pihenés, a jól megérdemelt pihenés nap­jait. — Mit csinál majd ráérő idejében? — Van egy 550 négyszög- öles szőlőm, ott fogok dolgoz­gatni. — S a gyárba visszajön-e néha? — Ha szükség lesz rám, jö­vök. Bármikor, szívesen. Sz. I. Gomba: A halhatatlan lé­giós. Gyümrő: Hahó, a tenger. Maglód: Funny girl I—II. Mende: A holnap lovasai. Monor: A harmadik. Nyáregy­háza: A korona elrablása, avagy, újra a bosszúállók. Pi­lis: Belorusz pályaudvar. Tá- piósáp: Nyulak a ruhatárban. Űri: A zeppelin. Üllő: Táma­dás hegedűszóra. Vasad: Kü­lönleges kiállítás. Vecsés: A 22- es csapdája. Első előadáson: Ha nekem puskám lenne. Éj­szakai előadás: A bostoni foj­togató. Bálok Mende, művelődési otthon, 19-től 23 óráig: ötórai tea, ját­szik a Cu-Ki együttes, Monor, járási művelődési ház, 20-tól 01 óráig: táncos rendezvény, játszik a Little Boys, Üllő, művelődési otthon, 17-től 22 óráig: ötórai tea, játszik az Alfa együttes. — A tengelytörő buszfordu­ló végre megszűnik Péteriben. Az út széle és a sarkok magas kiképzése már megtörtént, az útkövezés is hamarosan meg­kezdődik. Ügyeletes orvos Gyömrön, Mendén és Péte­riben: dr. Harangi Erzsébet (Mende), Monoron, Monori- erdőn, Gombán, Bényén és Káván: dr. Kerekes Miklós (Monor, egészség ház), Magló­don és Ecseren: dr. Holló Ma­riann (Ecser), Pilisen, Nyáregy­házán, Csévharaszton és Va­sadon: dr. Pázmány Elemér (Pilis, Kossuth L. u.), Sülysá­pon és Űriban: dr. Zolesz László (Sülysáp), Üllőn: dr. Kdncz Lajos, Vecsésen: dr. Nagy Lajos tart ügyeletet va­sárnap. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a főtéri, Ve­csésen a János utcai. Beteg állatok bejelentése a monori járás területén szom­baton 12-től 19 óráig és va- vasárnap reggel 8-tól 13, dél­után 15-től 19 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban. LABDARÚGÁS Hazaérkeztek labdarúgóink az NDK-ból A monori sportegyesület húszéves fennállása alkalmá­ból három mérkőzésre meghí­vást kapott Lipcsébe, a Loko­motiv Naunhof egyesületétől. A csapat nyolc napot tartózko­dott Lipcsében. Eredmények: szerdán Mo­nor—Lokomotiv Naunhof 3:3, csütörtökön: Lokomotiv Leip­zig (tartalék I. oszt.)—Monor 8:1, vasárnap: Monor—Loko­motiv Naunhof 5:3. Megjegyezzük, hogy a Loko­motiv Naunhof magasabb osz­tályban játszik, mint a monori csapat. (vitéz) 99 Útra való 99 Pest megye és a monori járás útjainak burkolatát Gyömrön „főzik”. Naponta 60— 70 tonna 110 fokos aszfalt hagyja el a telepet és kerül az utakra. Képünkön a nagy telje­sítményű aszfaltgépsor. Péterffy felvétele FŐLEG A JÁSZSÁGBÓL Munkásszállások a TÖVÁLnál 48 év után: búcsú a gyártól „Ha szükség lesz rám, jövök"

Next

/
Oldalképek
Tartalom