Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-21 / 223. szám

1972. SZEPTEMBER 21., CSÜTÖRTÖK

’"‘’kJCíHísp

3

ORSZÁGOS KÖZOKTATÁS-POLITIKAI AKTIVA A PARLAMENTBEN

A kommunisták legyenek a kezdeményezők

Aczél György előadói beszéde

Aczél György a párt Központi Bizottsága nevében köszöntötte a közoktatás-politikai aktíván megjelent pedagógusokat; a pártszervek, tanácsok és főhatóságok tisztség- viselőit. Idézte a párt X. kongresszusának az oktatásügyre vonatkozó határozatát, majd így folytatta:

— Tíz- és százezrek éveken át tartó, tudatos, szívós, ösz- szehangolt munkájára, a társadalom aktív és felelős segítségére van szükség ahhoz, hogy a párt határozata valóság legyen, hogy iskoláink, oktatásügyünk eredményesebben szolgálhassa a mára és a holnapra vonatkozóan megfogalmazott szocialista igényeket

Társadalmi és közügy

A végrehajtásban illetékes szervek feladataira utalva rámutatott:

— Rendkívül fontos, hogy milyen központi intézkedések születnek az oktatás fejlesztésére, de a siker végső soron azon múlik, mit tesznek azok, akiknek mindennapi munkája az oktatás-nevelés; akik nap mint nap találkoznak tanítványaikkal, a tanulóifjúsággal. Lesz-e elég öntevékenység, kezdeményezés bennük, hogy a határozat alapján cselekedjenek, s ne várjanak mindent felülről,

— A társadalmi aktivitás széles körű kibontakozása nélkülözhetetlen a Központi Bizottság határozatának végrehajtásához. A köznevelés ügye a legszélesebb értelemben vett közös ügy, társadalmi ügy.

Ezután a közoktatáspoliti- fcai határozatban megfogalmazott célok realitásáról szólt, s kiemelte:

— A határozat tervszerű, összehangolt végrehajtásához elsősorban a feladat egységes értelmezése szükséges.

Az életre, a munkára

tanítani

A továbbiakban Aczél György vázolta az oktatásügynek a két világrendszer harcában betöltött szerepét, majd a szocialista oktatásügy céljait fejtette ki, s meghatározta: oktatási intézményeink alapvető célja, hogy készítsék fel a fiatalokat a társadalmi életre, a munkára, a szakmára ugyanúgy, mint a közösségi életre, a szabad idő értelmes és kulturált kitöltésére. Mindezt úgy, hogy olyan alapokat adjon, olyan készségeket fejlesszen ki a fiatalokban, amelyek lehetővé teszik permanens önképzésüket a gyorsan fejlődő tudomány és technika korában, a fejlődő szocialista társadalom világában.

Az előadó ezután kitért a határozat megvalósításának tartalmi, tárgyi és személyi feltételeire, majd az egyes iskolatípusok fejlesztéséről szólt;

— Elsősorban az általános iskola színvonalát kell javítanunk, csökkentve az egyes Iskolák közötti színvonalkülönbségeket. A szakmunkásképző intézetekben képezzük a munkásosztály utánpótlásának jelentős részét. A képzési célok itt megfelelőek, a

színvonal emelése döntően a feltételektől függ.

— A minőségi színvonal emelése a feladat a középiskolák esetében is, A szakközépiskola tetszetős — minden irányú továbbtanulást, szak- munkási alapismereteket és technikusi alapozást célul tűző —, de teljesíthetetlen feladata helyébe lépő szakirányú továbbtanulást és szakmunkásbizonyítványt biztosító képzés nem hátra, hanem a minőség felé történő lépés.

Felkészíteni a mára

A referátum a továbbiakban azt indokolta, miért nem tűztük ki most célul az iskolarendszer szerkezetének megváltoztatását Ezzel kapcsolatban Aczél György hangoztatta:

— Az általános képzés időtartamának kibővítése jelenleg nálunk még jobban növelte volna a városi és falusi iskolák közötti különbségeket, ami a továbbtanulás feltételeit tekintve, a legjobb esetben is stabilizálta volna a területi és rétegkülönbségeket. Ez pedig fontos politikai kérdés, sőt általános társadalmi probléma! A szülői ház különbségei a fizikai dolgozók hátrányára objektív társadalmi viszonyok következményei, amik ha fokozatosan csökkennek is, még hosszabb ideig fennállnak.

Az előadó részletesen foglalkozott a továbbiakban az oktatásügy központi szerveinek leglényegesebb feladataival, majd tartalmi kérdésekre áttérve, így folytatta:

— A jövő követelményeit nem teljesíthetjük úgy, hogy megkísérlünk mindent tételesen megtanítani, amire 25—30 év múlva szükségük lesz napjaink fiataljainák. Ez lehetetlen. Lehetetlen mindenekelőtt azért, mert nem tudjuk pontosan, mire lesz szükségük, s lehetetlen azért is, mert nem csupán a jövőre kell felkészülniük, hanem a mára is. Nem dolgozunk eredményesen, ha valakit előkészítünk a jövő technikájára, de az iskolából kilépve, a maival kell dolgoznia.

— Ezért mondja a határozat, hogy mindenben — az oktatásban éppúgy, mint a nevelésben — az alapokat kell adnunk az iskolában és gondolkodni kell megtanítanunk, a továbbképzésre kell felkészítenünk.

— Vita folyik az iskolában nyújtandó egységes műveltség és differenciálás problémáiról. Van olyan nézet, amely szerint az alapozó, általános iskolában nyújtandó egységes műveltség nem tűri a differenciálást. Mi úgy véljük, hogy bizonyos standard ismeretkörökön túl — amelyek alapot szolgáltatnak a szakismeretek, vagy az egyes tudományágak irányában — tekintettel kell lenni az egyéni hajlamok, képességek kibontakoztatására is.

Nyílt iskolavezetést

Az előadó a továbbiakban beszélt az osztályozás kérdéséről, majd az iskolai kísérletekről szólt.

A Központi Bizottság titkára részletesen foglalkozott a megyei tanácsok és a helyi.

művelődési apparátusok feladataival, majd a pedagógusokról szólva hangoztatta:

— Központi Bizottságunk határozatának megvalósításához nélkülözhetetlen a pedagógusok egyetértése, tudatos tevékenysége.

— A reálisan megfogalmazott követelmények teljesítésének hogyanjában a pedagógusok kapjanak nagyobb lehetőséget. A követelményeket egyértelműen kell megfogalmazni és azok teljesítését kell természetesen a gyermekközösség helyzetének ismeretében — a pedagógus munkája értékelésének meghatározójává tenni.

A referátum nagy teret szentelt az iskolák belső életének, a tantestületi demokratizmusnak:

— Biztosítani kell, hogy a pedagógusok beleszólhassanak az iskola egészét érintő kérdésekbe. Demokratizmusra csak az a pedagógus képes nevelni, aki maga is gyakorolja ezt. Nevelésünk nem lehet eredményes olyan oktatási intézményben, ahol maguk a pedagógusok sem élhetnek demokratikus jogaikkal, ahol nem érzik, hogy közük van mindahhoz, ami az iskolában történik.

— Abból kellene kiindulni, hogy az embereket nem lehet és nem szabad kiskorúnak minősíteni. Nyíltnak kell lennie az iskolavezetésnek. Az iskola egészét érintő döntéseknek a tantestület nyilvánossága előtt kell megszületniük.

Felébreszteni

az érdeklődést

Aczél György részletesen beszélt ezután a határozat végrehajtásának az iskolában megvalósítandó időszerű feladatairól. Kiemelte a túlterhelés csökkentésének követelményét, a bukásokkal összefüggő problémákat, majd így folytatta:

— Ha a gyerekekben felébresztjük az érdeklődést a tudás iránt, akkor életük végéig érdeklődő emberek lesznek, olyanok, akik fogékonyak az új iránt. Akkor képesek lesznek arra, hogy a nehezebb tananyagot is megtanulják. Aki pedig 'az iskolában megszokja a tanulást, a munkát, dolgos ember lesz felnőtt korában is. S az egyik legfontosabb cél: a munkaszeretetre való nevelés.

— Ugyanakkor viszont nem szabad túlzásba vinni, abszolutizálni az érdeklődésfelkeltés helyes elvét sem. Nyilvánvaló ugyanis, hogy mint az életben mindenütt, sok „nemszeretem munkát” kell elvégezni az iskolában is. Éppen ezért kötelességteljesítésre, fegyelmezettségre, dolgoznitu- dásra kell nevelni tanítványainkat.

A pártonkiviiliek egyetértésével

Az iskolai nevelés feladatait vázolva, Aczél György megjegyezte:

— Felelősséggel élő, kötelességtudó, közösségi embereket akarunk nevelni. Ilyeneket nevelni azonban csak közösségben lehet, olyan közösségben, amelynek legfőbb szerve7 r\\p* macro o rwarJnefricíiic A

közösségi nevelés legkitűnőbb terepe pedig az ifjúsági szervezet.

Beszéde befejező részében a Központi Bizottság titkára a pártszervek és szervezetek feladataira tér ki. Mint mondta, a pártszervezeteknek mindenekelőtt az a feladatuk, hogy segítsék a határozat megismertetését, megértését, politikai munkával szerezzék meg a párton kívüli pedagógusok egyetértését.

— A kommunisták legyenek kezdeményezők azoknak a feladatoknak a kiválasztásáA művelődésügyi miniszter rámutatott, hogy a Központi Bizottság ülését követő nyári tanítási szünet után elérkezett az ideje a határozat megismertetésének, a jó végrehajtáshoz szükséges egységes értelmezés kialakításának, a feladatok területi és iskolai kibontakozásának. Megjegyezte, hogy a Művelődésügyi Minisztériumnak általában operatívabban és rugalmasabban kell végeznie munkáját. Ezután így folytatta:

A tanácsok hatáskörébe

— A középfokú oktatási intézmények a párthatározat értelmében a területi tanácsok hatáskörébe kerülnek. Lázár György elvtárssal egyetértünk abban, hogy tanácsi irányításuk egy helyen összpontosuljon, 'a lényegesen megerősítendő művelődésügyi osztályok kezébe kerüljön. Minden esetleges félreértés elkerülésére hozzáteszem: az általános felügyeletet a művelődésügyi osztály részének tartjuk, amely utasítási jogkörrel felruházva látja el feladatait; a szakfelügyeletet pedig úgy fogjuk fel, mint amely a művelődésügyi osztály operatív irányítása alatt működve tanácsadással, információk közvetítésével segíti a tartalmi feladatok színvonalas megoldását.

Az alsófokú oktatás

fejlesztése•

A területi felügyelet mellett természetesen megvannak a minisztérium felügyeleti, ellenőrzési feladatai, s ezeket a jövőben — részben a tanácsi felügyelet munkájára támaszkodva — hatékonyabban kell nekünk is ellátni.

— A Központi Bizottság határozata — folytatta a miniszter — különös súlyt helyez az általános iskolák fejlesztésére és a közöttük levő szín- vonalbeli különbségek csökkentésére. Ennek tesz eleget a kormány azzal, hogy 1973. I. félévében napirendre tűzi az alsófokú oktatás fejlesztését.

— Ugyancsak a jövő évben szabályozni kívánja a kormány a pedagógusok képzési és továbbképzési rendszerét. Az általános iskolai nevelőképzés továbbfejlesztésének terve elkészült. A párthatározat alapján javasoljuk, hogy a tanítóképző intézetek váljanak a tanárképző főiskolák kihelyezett karaivá, az óvónőképző intézetek pedig a területileg illetékes tanárképző főiskola intézeteként működjenek.

— Még ebben az évben javaslatot kell beterjesztenünk a kormányhoz a pedagógiai tudományos kutatások és kísérletek tárgyában. További és később sorra kerülő kormányelőterjesztéseinkben a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javításával, a munban, amelyekhez az iskolában már most hozzá lehet kezdeni. Ne alakulhasson ki olyan sorrend, hogy első a felettes szervek lépése, intézkedése, s azt követik az iskoláké, s olyan értékrend sem, amelyben értékesebb a távlati teendők kimunkálása, mint a mai feladatok ellátása. Az előadó kérte, hogy az oktatás magasabb színvonalra emelését célzó feladatok megoldásában a kommunisták és pártonkívü- liek, a párt- és az állami szervek, a pedagógustársadalom cselekvőén működjön közre.

ka melletti iskolai rendszerű továbbtanulással, az iskolahálózat fejlesztési tervével foglalkozunk.

Megszűnő évismétlés

A Művelődésügyi Minisztérium saját hatáskörében kiadandó intézkedésekre áttérve, llku Pál a tananyagcsökkentés és az osztályozás témakörébe tartozó kérdésekkel foglalkozott.

A munkaügyi miniszter egyebek között aláhúzta, hogy az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákban az új képzési célnak megfelelő tantervi változtatásokkal, a szakma gyakorlati követelményeinek elsajátításához szükséges oktatási idő biztosításával lehetővé kell tenni, hogy mindenekelőtt az elméletigényes szakmákban szakmunkásokat képezzenek. Ezért össze kell hangolni a szakmunkásképző intézetekben és a szakközép- iskolákban folyó képzés tartalmát, és a létszámokat. Abból kell kiindulni, hogy a jövőben mindkét iskolatípus szakmunkásképzési célt szolgál azzal, hogy a szakközépiskolák egyben a felsőfokú szakirányú továbbtanulásra is felkészítenek. Mindkét képzési cél azonos értékrendű, egyik sem előzi meg a másikat.

A kettős cél érdekében

— A szakközépiskolák e kettős célt végső soron akkor tudják jól elérni, ha az iskolatípuson belül;

— a szükségleteknek megfelelően kialakított hálózatban minden egyes iskolának kialakul a tiszta profilja;

— elkerüljük, hogy a két iskolatípusban azonos szakmákban párhuzamos képzés legyen;

— elkészülnek az új tananyagok;

— megteremtődnek a képzés kívánatos személyi és tárgyi feltételei.

— Azt a feladatot is magunk elé tűztük, hogy azok számára, akik a jelenlegi szak- középiskolákban végeztek .vagy végeznek a közeljövőben, lehetővé tegyük a teljes értékű szakmunkás-bizonyítvány megszerzését. Ennek célszerű

— A tananyagcsökkentés egyik célja, hogy időt és energiát szabadítsunk fel a világnézeti, erkölcsi nevelés szempontjából is fontos anyagrészek alapos megtanítására.

— Bejelenthetem — mondotta —, hogy e tanév végén megyénként mintegy 10—15 — a művelődésügyi osztályokkal egyetértésben kijelölt — általános iskola első osztályában próbaképpen teljes egészében megszüntetjük az évismétlést, s az 1973—74. tanévtől kezdve általánossá tesszük ezt a gyakorlatot. Ugyancsak még ebben a tanévben mind az általános, mind a középiskolában, eltöröljük az átlagosztályzatot. Az általános iskolában újonnan induló tantárgyaiéban, továbbá az ötödik osztály minden tantárgyában, félévkor a tanulók nem kapnak a jövőben osztályzatot.

A továbbiakban rámutatott:

— Nagyon össze kell fognunk a területi tanácsokkal a falusi általános iskolai, továbbá a területi középiskolai kollégiumok építése, célcsoportos beruházásként kezelése érdekében. A Központi Bizottság határozatának végrehajtása több éven át tartó folyamatos munkát igényel. A maga posztján mindenkinek a maximumot kell nyújtania. A KB-határozat körültekintő végrehajtása céltudatos, ütemes munkát igényel mindnyájunktól.

módját természetesen még ki kell alakítani.

— Az egységes szakmai képzés megvalósításában — mondotta a miniszter — jelentős előrelépést jelent majd az úgynevezett hagyományos és emeltszintű tagozat egységesítése. Sor kerül az általános iskola és a szakmunkásképző iskola közismereti tananyagának egységes alapokon, egymásra építve történő megtervezésére. A Művelődésügyi, illetve a Munkaügyi Minisztérium között egyetértés van abban, hogy ez reális és minden szakmunkástanuló számára kötelező tananyag legyen.

Bármelyik szakmát

A felnőtt korú munkások képzésének nagy jelentőségéről beszélt a továbbiakban Lázár György. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az iskolaszerű (esti tagozatú) és a tanfolyami képzés mellett fejleszteni kell a szakmai gyakorlatra épülő egyéni felkészülés lehetőségeit. Tanfolyamok útján kívánják megoldani azoknak a középiskolát végzett fiataloknak a szakmunkássá képzését, akik nem tanulnak tovább felsőfokon. Arra teremtenek lehetőséget, hogy bármelyik szakmát megtanulhassák.

Részletesen szólt arról is, milyen feladatokat kell megol- daniok a vállalatoknak a fel- nőttszakmunkás-képzéssel ösz- szefüggésben. A továbbképzésről való gondoskodás a vállalat feladata. Saját szükségleteit és lehetőségeit mérlegelve kell eldöntenie azt is, hogy a továbbképzést milyen formában és mértékben ösztönzi. Ugyanakkor aláhúzta azt is, hogy a szakmunkásképzés területén — a tartalmi korszerűsítéssel párhuzamosan — hatékonyabbá kell tenni minden szinten az irányítást, növelni kell szervezettséget és csökkenteni a bürokratizmust.

Több évig tartó ‘ ' munka vár ránk

llku Pál korreferátuma

A korszerű szakmunkásképzés uj utjai

Lázár György korreferátuma