Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-21 / 223. szám
4 "“kJCíirlap 1972. SZEPTEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Egyesült Dunamenti Tsz Négyszázezer — kultúrára HETI FI LM JEGYZET Sacco és Vanzettí Konstruált és koncepciós perekben igencsak bővelkedik a világtörténelem: Szókratész, Galilei, Giordano Bruno, Dreyfus, s a huszadik század nagy politikai perei (élükön a lipcsei perrel) csaknem hozzászoktatták az emberiséget a gondolathoz, mely szerint a hamis vádakra épülő, eleve a vádlottak halálát vagy testilelki megtörését célul kitűző, a tényeket figyelmen kívül hagyó perek elkerülhetetlen velejárói egy-egy rendszer hatalomvédésének. S mégis — vagy éppen emiatt — valahányszor ilyen perekről hallunk- olvasunk, legmélyebb felháborodásunkkal tiltakozunk az emberi jogok, a vélemény- és szólásszabadság lábbal tiprása ellen. Századunk egyik klasszikus kreált pere a húszas évek Amerikájában zajlott, olyan politikai időszakban, amikor az Egyesült Államok belpolitikai életében előtérbe került a haladó ‘mozgalmak elleni küzdelem. Ebben a küzdelemben minden eszköz jó volt, így az is, hogy két bevándorolt olasz munkásra, a halárus Bortolo- meo Vanzettire és a cipész Nicola Saccóra fogják rá azt a kettős gyilkosságot, amelyet 1920 áprilisában egy Massachusetts állambeli kisvárosban egy gyár pénztárának kirablásakor az egyik gengszterbanda elkövetett. A per hét esztendőn át húzódott, a védelem bebizonyította, hogy a két olasznak — noha nem tagadták, hogy maguk is anarchisták, de kifejtették, hogy elítélik a gengszterizmust — semmi köze az esethez, tiltakozó gyűlések százai követelték világszerte a kiszabadításukat, megmozdult az egész haladó világ, a szakszervezetek és a munkásnártok. Ennek ellenéire halálra ítélték és 1927 augusztusában villamosszékben ki is végezték őket. Lépj olaj'ra! c Mintha csak a Sacco és Vanzettí súlyos, komor mondanivalóját akarná ellensúlyozni a hét második bemutatója, az ugyancsak olasz rendező, Philippe de Broca munkája, a Lépj olajra! című francia—olasz komédia. Broca — aki a forgatókönyv egyik szerzője is — a filmvígjáték ismert és kitűnő mestere. Itt sem tagadja meg magát, mert a film, amely afféle krimibe ágyazott kalandfilm, némi pa- rodisztikus ízzel, pompásan szórakoztató alkotás. Kellően eseménydús cselekménye, válÖljétek meg a fekete bárányt! Riccardo Cucciola (Sacco) a Sacco és Vanzettí című filmben. Noha a téma szinte tálcán kínálta magát egy nagyszabású, sztárparádé krimihez, Amerikában még a legvirágzóbb hollywoodi korszakban sem jutott senkinek eszébe* hogy Sacco és Vanzetti történetéből filmet csináljon. Csak most, negyvenöt évvel az esemény után láthatunk filmalkotást az igazságtalanul elítélt és kivégzett két olaszról. Maga a film, a Fabrizio Onofri és Giuliano Montaldo forgató- könyvéből Gi. Mano Montaldo rendezésében készült alkotás, 1970-ben készült és 1971 tavaszán került bemutatásra. Kritikai fogadtatása egyhangúan lelkes és elismerő volt, s azóta is úev tartják számon, mint a rv'vlitikai tór«vú olasz filmek utolsó két évben készült sorozatának eavik leaiobb művét. S nem is alantalanül. Szorzói a ‘-cebb történelmi hitelességre törekedtek, mindent az eredeti dokumentumok alap- ián írtak meg és vittek filmre bár te»nnQ^7Atomon cűrftet- ték és legfőbb vonalára szorították a cselekménysort. így tehát a Sacco és Vanzetti egyik oldalon a mondatokig és szavakig hűséges dokumentumfilm, a másik oldalon szuegesztív hatású .játékfilm, a maga sodró, szenvedélyes eszközeivel. tozatos és helyenként egészen újszerű gegjei, nagyon jó muzsikája (a jól ismert Michel Legrand írta), a néhol bravúros operatőri munka (René Mathelin munkája) és a sok jó színész — Mariéne Robert, Michel Piccoli, Michael York, Louis Veile, Hans Verner és mások — egyaránt részesei a sikernek. Ha a film utolsó húsz percében lenne önuralmuk az alkotóknak kevesebb erőltetett — és itt már sablo- nokbfól táplálkozó — ötlettel beérni, a Lépj olajra! még jobb film lenne. Egyre több az olyan gazdaság nemcsak az országban, de Pest megyében is, ahol már megértették: a kultúrára szánt pénz többszörösen visszatérül — a tagság műveltségének gazdagodásában éppúgy, mint munkájának értőbb végzésében. Ezek közé tartozik a göd —dunakeszi Egyesült Duna- menti Termelőszövetkezet is. — Az idén négyszázezer forintot terveztünk kulturális kiadásokra — kezdi a beszélgetést Kaszás Pál főkönyvelő. S talán főkönyvelői mivoltát tagadná meg, ha nem tenné hozzá nyomban: — Ahhoz, hogy ilyen nagy lehessen ez az összeg, majd hárommilliós árbevételt kell elérnie a gazdaságnak ... Haszon — közvetetten — Ez a tény — hagyja helyben dr. László Domokos főag- ronómus. — Becsülettel meg kell dolgozni azért, hogy eny- nyit költhessünk kultúrára. — Persze, azért nálunk sem volt könnyű dolog ezt megértetni sem a vezetőkkel, sem a tagsággal — jegyzi meg Takács Lajos, a pártszervezet titkára. S megtudom: kezdetben éppen a főkönyvelő volt az egyik ellenlábas. Azt mondta: a községi művelődési ház közös fenntartására és a sportkör támogatására adott ösz- szegből inkább esőköpenyeket kellene vásárolni a határban dolgozóknak, mert abból több lenne a haszon. Közvetlenül talán igen, közvetetten azonban másképp fest a helyzet. Márpedig a négyszázezer forint közvetett haszna sokkal több annál, amit az esőkabátvásárlás pillanatnyilag jelentene a ■ • Ez valóban így igaz. S mert helyesen érvelt a pártszervezet titkára, s az egyetemi tanárból lett főagronómus, a főkönyvelő is hamar megértette a dolgok lényegét. S hogy nem csupán szavakban értette meg, mutatja a gazdaság kulturális számvetését. — A gödi községi művelődési ház közös fenntartásához évente harmincezer forinttal járulunk hozzá. — Hogy mit kapunk érte cserébe? — szól közbe Takács Lajos. — Egyelőre még nem sokat. Igaz, hogy alig néhány hónapos az egyezség, meg a művelődési otthon vezetője is új ember még. Mi azonban bízunk benne, hogy a jövőben többet nyújt majd a gazdaságnak a község művelődési otthona. — Bevallom — mondja a főkönyvelő —, nem szívesen hallottam az egyezség hírét. Miért? Göd nem mezőgazdasági település. Tizenötezer lakosának jelentős része a fővárosban dolgozik. Nekünk legfeljebb kétszázötven dolgozónk lakik a faluban. Vagyis: olyanok kultúrálódásához is mi adunk pénzt, akiknek a gazdasághoz semmi közük... Nőnaptól versenyekig — Ezzel nem értek egyet — szól közbe dr. László Domokos. — Igaz ugyan, hogy a művelődési ház még nem nyújtja mindazt, amit szeretnénk, de a tanács, látva segítőkészségünket, a lehetőségekhez képest másban viszonozza ezt. Például abban, hogy minden igényjogosult gyermekünket felvették a bölcsődébe, illetve az óvodába. S ez sem kis segítség ... — Ez igaz — bólint rá a főkönyvelő, aztán tovább sorolja a kulturális kiadásokat. — A gazdaság közös ünnepeire hatvanegyezer forintot terveztünk. — Ez némi magyarázatra szorul — szól közbe ismét a pártszervezet titkára. — Nálunk a közös ünnepek ugyanis feem eszem-iszomot jelentenek, fi nőnapon például három- Jzázhúsz nődolgozónkat ajándékoztuk meg összesen kilencezer forint értékben. A gyermeknap kétszázkilencven gyermekünknek jelentett ünnepet, nekünk viszont háromezerkétszáz forint kiadást. Az alkotmány ünnepére nyolcezer forintot terveztünk. Ebből az összegből jutalmaztuk meg a szellemi vetélkedő, a házi lövészverseny, a kispályás focibajnokság és a sakkverseny legjobbjait. Az öregek napjára pedig, amelyre rövidesen sor kerül, kétszázharmincnyolc idős tagunkat várjuk. ítélje meg maga, sok vagy kevés a rájuk költendő négyezernyolcszáz forint. De az ünnepek kiadásaihoz soroljuk azt is, hogy minden hónapban autóbuszunk ingyen viszi Pestre és hozza vissza azokat, akik színházi előadásra kíváncsiak. A különböző versenyek jutalmazása is a kulturális költségvetést terheli. A szántó- és kombájnosverseny legjobbjainak négyezer, a szocialista brigádok legkiválóbbjainak pedig nyolcezer forintot szavazott meg a vezetőség. Ha nem munkát kérnek Az oktatás és ismeretterjesztés támogatásáról dr. László Domokos beszél. — A tervezett huszonegy TIT-előadás háromezerkétszáz forintba kerül. A vezetéselméleti tanfolyam hallgatóinak létszáma negyvenöt, vagyis a gazdaság minden szakvezetője. Az előadók: a Mérnöktovábbképző Intézet munkatársai. Ez négyezer forintba kerül, öt szakmunkástanulónknak havi kétszázötven-négyszáz forint tanulmányi ösztöndíjat adunk. November 7-én pedig tíz tagunkat küldjük a Szovjetunióba a barátság vonatával, ami több mint harmincezer forintos kiadás. — Segítjük a két nagyközség iskoláit is — folytatja a felsorolást Takács Lajos. — A gödi iskola építéséhez hatvanezer forintnyi munkával járultunk hozzá. A nyáron vállaltuk az iskolák kifestését, ami megint csak mintegy húszezer forintot érő munka volt. És elkészítettünk ezer darab szemléltelő- eszközt is. — Elkészítettük, az igaz — A rutinos Shaw gyakorlottan hárította a nézőre, hogy találják ki: miről szól a darab. Gyanítom, hogy maga, Shaw, sem volt teljesen tisztában szándékával, gondolom, miközben írta, önmagával vitatkozott leginkább, kinek adjon igazat, Morell lelkésznek, vagy Marchbanks grófnak és költőnek, akik Candidáért vetélkednek. Morell az elvek embere. Elve: kereszténység és szocializmus, s a két eszme szorgalmas hirdetésével híres ember lett. Morellt eszméihez hű, becsületes, tiszta embernek, „jó” embernek ismeri mindenki. Ráadásul feleségéhez: Candidához is olthatatlan szerelemmel vonzódik. A tizennyolc éves Marchbanks érzelmektől túlfűtött, alig földön járó lény, aki túlérzékeny világának igazságait megfontolás és érdek nélkül mindenkinek a szemébe vágja. Mit szegez szembe Moreilel? A költészet igazságát és líráját. Candidáról az író keveset árul el, csupán annyit, hogy gyönyörű, kedves, férjének és házának *élő asszony. Később rájövünk, hogy ő a kiismerhetetlen asszony, aki sakkban tartja Marchbankst is, Morellt is, mert, ha akarja, mindkettőjük hullámhosszára ráhangolódhat. A harmadik felvonásban is csak formálisnak érezzük a döntést, amelyet Candida hozott férje mellett. Legszívesebben egyik férfi mellett sem tartana ki, vagy összegyúrná a kettőt egy- gyé. Persze, nem állítjuk, hogy elemzésünkben igazságokat mondtunk a darabról. Az író ravaszan, hol a tiszteletes, hol a költő erkölcsét támogatja, relatívvá tesz minden érvet mond véleményt ’a főkönyvelő —, de legalább kétszer any- nyiért, mintha üzletben vásárolták volna meg az iskolák. Éppen ezért, szerintem helyesebb lett volna, ha nem munkát kémek tőlünk, hanem az ezer darab szemléltetőeszköz árát. Az ugyanis kevésbé lett volna megerőltető, mint olyan dolgokat gyártani, amihez sem tapasztalásunk, sem megfelelő eszközeink nincsenek. — Gondolom, az is az emberek kulturálódását segíti — veszi át a szót ismét dr. László Domokos —, hogy rendszeresen visszük országjárásra a Szocialista brigádok tagjait. Egy év alatt négyszáz brigádtagnak biztosítunk útan- ként száz-száz forint hozzájárulást. Ezeken kívül támogatják még a termelőszövetkezetben működő MSZBT-tagcsoportot, a KlSZ-szervezétet, a foto- szakkört — már nemcsak fényképeket, de színes filmet is készítettek a gazdaság életéről — és a gazdaság sportkörét. — A Gödi Tsz SE-nek öt szakosztálya van — mondja dr. László Domokos. — Labdarúgó, sakk, asztalitenisz, atlétika és tenisz. Már öt éve rendezünk kétfordulós, kispályás üzemi labdarúgó-bajnokságot, amelyen nyolc csapat vesz részt. Ez, megítélésem szerint, tömegsport a javából. Nem sajnálják A tagság évről évre fiatalodik. Ma már száztíz a huszonhat éven aluli dolgozók száma. Ez az egyik ok, amiért nem sajnálják a kultúrára költött százezreket. S a másik: egyre nő a tagság iskolai végzettsége és ezzel együtt a művelődési igény szintje is. A húsz diplomás szakember mellett ma már hatvanötén végezték el a mezőgazdasági szakmunkásképzőt a tagok közül. S jelenleg is tizenheten tanulnak egyetemen, főiskolán vagy technikumban. • és értéket. S ez -nem Shaw ingadozó írói magatartásából fakad, hanem darabjából, amely el-elakad a tisztázatlan gondolatok és helyzetek útvesztőjében. Shaw legjobb darabjainak erényeiből még nyomok is csak nehezen fedezhetők fel a Candidában. Ezért aztán a színház már a darab kiválasztásakor feladtá magának a leckét. A feladatot Kerényi Imre rendező az íróhoz teljesen hasonlóan oldotta meg: ha a darab igazságait, féligazságait vagy hamisságait értelmezi, elveszett. Ezért okosan hagyta, hogy arra menjen az előadás, ahová majd ér — valahová. Elérte, hogy a nézők érdeklődéssel figyelték a fejleményeket, mert mindig az az érzésük támadhatott, hogy most, most mulasztanak el valamit. Aztán kiderült, amikor a függöny legördült, hogy bizony, semmit sem lehetett itt elmulasztani — de közben a rendező győzött. Hogy az előadás után mit gondol a néző? Erre most ne térjünk ki... Az előadás meglepetése a frissen diplomázott Tímár Béla, aki Marchbanks szerepében kamaszos bájával, esetlen lírájával csatát nyert. A legstílusosabb alakítás Bálint Andrásé, úgy játszotta Mill segédlelkészt, mintha az imént lépett volna ki az anglikán egyház szemináriumának kapuján. Mensáros Lászlónak Morellként az is elég volt, hogy magas színvonalú rutinjából néhol csillogó ízelítőt adjon. A címszereplő Dómján Edit ügyesen lavírozott, azt a I hitet keltette, mintha szere- j pét megírták volna. Nagy Anna titkárnőként hamisítatlan gép- és gyorsírónőt mintáKodály zenei napok Nyolcszázan éneklik egyszerre Kodály Zoltán születésének 90. évfordulója alkalmából, október 28-tól december közepéig, Borsod megye városaiban és falvaiban zenei napokat tartanak. A Legyen a zene mindenkié gondolat jegyében csaknem száz településen kerül sor olyan zenei ismeret- terjesztő előadásokra, amelyeket kis hangversenyekkel kötnek össze. Az évforduló tiszteletére a Kóta megyei szervezete és a KISZ-bizottság éneklési akciót szervez. Ennek keretében zenepedagógusok helyi gyűjtésű nép- és mozgalmi dalok éneklésére tanítják a fiatalokat. A zenei napokat október 28-án nyitják meg a miskolci sportcsarnokban, ahol a megye húsz élenjáró kórusa találkozik és tart bemutató hangversenyt. Ezen az ünnepségen adják át a legjobb felnőtt és ifjúsági énekkaroknak a megyei tanács által alapított díjat. Az ünnepség záróeseményeként 800 dalos egyszerre szólaltatja majd meg Kodály: Magyarokhoz című művét. Uralkodói jelvény Eddig csak öt A Tolna megyei Gyönkön folyamatban van egy avar temető feltárása. A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum régészei eddig 155 sírt ástak ki, s még legalább 6—700 sír feltárására számítanak. A nagyszabású ásatás során a hét végén a régészeik rábukkantak az 570—590-es évek közt e tájon élt avarcsoport nemzetségfejének sírjára, továbbá egy jó állapotban levő csont korbácsnyél, valamint egy íjmerevítő töredéke került elő belőle. Hasonló koribácsnyél eddig csupán öt került napvilágra a Kárpát-medencében, s ezek a szakértők szerint a későbbi uralkodói jelvény, a jogar elődjének tekinthetők. zott. Candida kapzsi, buta üzletember apját Basilides Zoltán harsányan játszotta. Köpeczi Bócz István díszletei között és Hruby Mária jelmezeiben egy valósághű szá- zadeleji angol polgári otthon teremtődött a színpadra, nem is tudom, volt-e faburkolat, ha nem, akkor is úgy emlékszem, hogy kellett lennie. Ottlik Géza, a darab fordítója élvezetesen tolmácsolta Shaw-t magyarul, s bizonyára még élvezetesebben tette volna, ha Shaw is élvezetesebb. Híre — és rendezője hírneve — megelőzte nálunk ezt 'a lengyel filmet. Ügy tudjuk, * egyike az utóbbi évek legérdekesebb lengyel filmalkotásának, s rendezője, Jerzy Pas- sendorfer egyik legjobb műve. Nos, a film most itt van, és nem váltja be az előzetes várakozásokat. Az ugyan kétségtelen, hogy a hányatott sorsú emberek ábrázolása igen hálás filmtéma, s az sem vitatható, hogy ez a film is arra törekszik, hogy a nehéz gyermekkort megélt Timon történetében tovább bővítse ezt a kört, mégsem egészen éri el célját, mert részint nem tisztázza eléggé Timon sorsának fordulatait, másrészt meg túlságosan a sémák szerint állítja fel a „hányatott gyermekkor — konfliktusokkal terhes felnőttkor” képletét. Takács István Új múzeum Pápán, a dunántúli református egyházkerület régi templomában megnyitották az Egyháztörténeti és Egyházművészeti Múzeumot. A múzeum az 1526—1849 közötti időszak református egyháztörténeti és egyházművészeti emlékeit vonultatja fék Berkovits György KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ KERTÉSISICRSIÁMOK Kunde oltókés, szőlőfiirtöző olló, Kunde szemzőkés, metszőolló, Kunde kacorkés, fakéregkaparó megvásárolható a Vesék/* 5. a. boltjában Budapest Vili., Üllői út 32. és 8, sz. boltjában Budapest Vili., Baross utca 47. Prukner Pál Fővárosi színházi esték Candida G. B. Shaw színműve a Madách Kamarában
