Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-21 / 223. szám
2 PEST MEfc» kMírUip 1972. SZEPTEMBER 21., CSÜTÖRTÖK OSI RECEPT Az ugandai fegyveres konfliktus egyelőre abbamaradt IPU-60 Ma Rómában, az olasz parlament épületében kezdődik meg az Interparlamentáris Unió (1PU) 60. ülésszaka. A 71 ország parlamenti képviselőit tömörítő nemzetközi szervezet éves értekezlete idén kiemelkedő jelentőségűnek Ígérkezik. mivel először vesznek részt rajta az NDK népi kamarájának képviselői is. Kedden délután az olasz fővárosban már összeült a szervezet 11 tagú végrehajtó bizottsága, hogy megállapítsa a napirendet, s döntsön az ügyrendi kérdésekről. A végrehajtó bizottságnak a szocialista országok közül a Szovjetunió és Lengyelország a tagja. Időközben sorra érkeztek Rómába az értekezleten résztvevő parlamenti küldöttségek. A 71 országból több mint 700 küldöttet várnak. A magyar delegációt Barcs Sándor, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke vezeti, tagjai pedig Darvas! István és Nagy Miklós országgyűlési képviselők. Az idén megtárgyalandó kérdések között — a nagy jelentőségű tagfelvételeken kívül — számos elsőrendű fontosságú nemzetközi kérdés szerepel. így az általános vita keretében minden bizonnyal nagy teret szentelnek a résztvevők a közel-keleti eseményeknek. A közel-keleti helyzettel külön beszámoló is foglalkozik majd, amit az utóbbi napok eseményei különösen időszerűvé tettek. Mind az arab országokból, mind Izraelből érkeztek parlamenti küldöttségek. Az esetleges provokációk megelőzésére az olasz hatóságok hatalmas biztonsági készültséget mozgósítottak. A további megtárgyalandó kérdések között szerepel a fegyverzetkorlátozás, az indokínai béke helyreállítása, az egyes földrészek és országok közötti műszaki és gazdasági együttműködés. Az NDK felvételén kívül dönteni kell az IPU- nak a Koreai NDK, Pakisztán és Bangla Desh felvételéről is. Az NDK felvételét az interparlamentáris tanács (az IPU vezető szerve) tavaszi yaoundéi ülésén már jóváhagyta. A kétharmados többséggel elfogadott határozat a végleges felvétel feltételeként a nyugat-berlini négyoldalú szerződés aláírását és érvénybe lépését szabta meg. Ez időközben megtörtént, az NDK felvételét a tanács ezúttal már formálisan is véglegesíti. Nagy vita várható ezzel szemben a KNDK, Pakisztán és Bangla Desh parlamenti képviselőinek felvétele ügyében. La Maddalena titka fókusz Két nap Az ülésszak elnöksége: a második sorban Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Pod- gornij és Mikhail Szuszlov. A MOSZKVAI KREMLBEN kedd délelőtt nyílt meg és szerdán este zárult a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. VLAGYIMIR KIRILLIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese beszámolót tartott a természetvédelem további megjavítását és a természeti kincsek ésszerű felhasználását szolgáló intézkedésekről. Mint Kirillin rámutatott, az utóbbi évtizedekben különösen fontos problémává vált a természetvédelem s a természeti kincsek ésszerű kihasználásának kérdése. A kapitalista országok gazdasági fejlődése, a természeti kincsek ésszerűtlen kiaknázása, sőt gyakran az e téren folytatott rablógazdálkodás e kincsek kimerüléséhez vezet, nehezen helyrehozható változásokat idéz elő a környező közegben. A szocialista országokban — amelyekben a gazdaság fejlődése a termelőeszközök és a természeti kincsek össznépi tulajdonán alapul — lényegesen nagyobbak a lehetőségek a jobb természetvédelemre, a természeti kincsek hatékony, komplex kiaknázására. Az embert körülvevő közeg védelme központi kérdés a szovjet állam számára — hangsúlyozta Vlagyimir Kirillin. A VITA SORÁN Alekszandr Georgijev, a természetvédelmi bizottság elnöke azokról az agrotechnikai intézkedésekről beszélt, amelyeknek segítségével Észak-Kazahsztánban és a nyugat-szibériai satyeppés övezetekben 18 millió hektáron védelmezik a talajt a szél okozta eróziótól. Borisz Pet- rovszkij egészségügyminiszter felszólalásában rámutatott arra, hogy a Szovjetunió a világ első országa, amelyben meghatározták, milyen mennyiségben tűrhető el ártalmas anyagok jelenléte a légkörben. A Szovjetunióban mindaddig nem helyezhetnek üzemibe ipari létesítményeket, amíg el nem készültek a megfelelő tisztító berendezések. A FELSZÓLALÓK egyöntetűen támogatták Kirillin megállapítását, amely szerint a Szovjetunió szükségesnek tartja a környezetvédelem és a természeti kincsek ésszerű kihasználásának kérdéseiben a nemzetközi együttműködés fejlesztését. Megelégedéssel állapították meg, hogy a szocialista államok nemzetközi intézkedések kezdeményezői ezen a téren. A PARLAMENTI ÜLÉSSZAK második napirendi pontja a tanácstagok és képviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat megvitatása volt. A törvényjavaslatot Ivan Kapitonov, a szövetségi tanács törvényelőkészítő bizottságának elnöke, az SZKP Központi Bizottságának titkára terjesztette elő. A törvényjavaslat bővíti a tanácstagok jogait, fokozott garanciákat vezet be a tanácstagok tevékenységének védelmével kapcsolatban. Ugyanakkor kötelezi a tanácstagokat, hogy mint a nép választott képviselői, legyenek méltók tisztségükre, eredményes munkájukkal igazolják a nép bizalmát. A kétnapos tanácskozás befejező ülésén a képviselők egyhangúlag jóváhagyták a tanácstagok és képviselők jogállását rögzítő törvényjavaslatot. A. B. T. Kampalából azt jelentette szerdán a Reuter angol és az AFP francia hírügynökség, hogy a „fegyverek egyelőre elhallgattak az ugandai—tanzániai határon, s úgy tűnik, a konfliktus diplomáciai síkra terelődött.” A hírek egyébként eddig is ellentmondóak voltak. Uganda azt állítja, hogy „az országot megtámadó inváziós hadsereget felszámolták” (ezen ők tanzániai csapatokat, valamint angol és izraeli zsoldosokat értenek), Idi Amin ugandai elnök pedig éles kirohanást intézett Julius Nyerere tanzániai elnök ellen. Ezzel szemben Nyerere elnök úgy nyilatkozott, hogy Uganda intézett légitámadásokat Tanzánia ellen, Tanzánia nem támadott. Harc csakugyan volt, de abban Amin elnök hívei és ellenfelei álltak szemben egymással. Az elmúlt hetekben és napokban rengeteg jelentés érkezett Ugandából, s ha gyakran ellentmondásosak is, kialakulni látszik bizonyos kép. Ebből úgy tűnik: a diktatórikus elnök, Amin tábornok, erőn felüli katonai beruházásokkal súlyos gazdasági helyzetbe sodorta az országot. Ebből ősi módszerrel próbált kiutat találni: minden bajnak, úgymond, egy kisebbség az oka. Az Ugandában élő ázsiaiaknak — mindegy, hogy ugandai vagy brit állampolgárságot viselnek e sárgabőrüek (javarészt indiaiak, Pakisztánok) — 90 napon belül távozniuk kell az országból. Ismételjük, ősi recept ez (a történelemben gyakran előfordult, zsidókkal, cigányokkal, örményekkel, négerekkel stb), de hosszú távon soha nem vált be, mert ha a soviniszta, alacsony szellemi fokon álló rétegekre mindig hatott is az ilyen demagógia, a végén azért mindig kiderült: sohasem egy bizonyos nemzetiségi, vallási vagy elütő bőrszínű csoport az oka egy ország bajainak. Nyilvánvaló, hogy Uganda társadalmi és gazdasági bajainak sem az ott élő, a gazdasági életbe integrálódott és most hontalanná tett ázsiaiak voltak az okai. S úgy tetszik, a törzsi ellentétek régebbiek és komolyabbak. Ezek kiaknázásával ütötte ki a hatalomból puccsszerűen Idi Amin nem is oly régen dr. Milton Obote-t, elődjét, s Obote hívei, meg más, Aminnal elégedetlen csoportok, úgy látszik, most látják elérkezettnek a revans idejét. Ezért volt a fegyveres konfliktus, amely egyelőre abbamaradt. Kérdés, hogy meddig. VLAGYIMIR ALHIMOV külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével szerdán küldöttség utazott Washingtonba. A küldöttség a két országot érdeklő valutáris és pénzügyi kérdésekről folytat majd tárgyalásokat az amerikai féllel. SZERDÁRA VIRRADÓ ÉJSZAKA ismét tűzpárbajt vívott egymással a szíriai és az izraeli tüzérség. Bizalmi „vita” (Folytatás az 1. oldalról.) Brandt kéri a bizalmatlanságot.. • ... és Scheeltel együtt örül, hogy megkapja Barzeltól is. az ellenzékkel a választások kiírásában. A jobboldal vezére a „kis emberek”, a dolgozók védelmezőjének talárját öltötte magára, és bejelentette, hogy tekintettel a kormányzat „negatív mérlegére”, a Bundestag pénteken megvonja bizalmát a szövetségi kancellártól. A bizalmi kérdésről pénteken, a szavazás napján folytatják a „vitát”... SZERDÁN HAZAÉRKEZETT Pekingből az a japán küldöttség, amely előkészítette Tanaka ■ miniszterelnök jövő héten esedékes pekingi látogatását. A Szardíniától északra fekvő kis La Maddalena szigeten megkezdődtek egy amerikai tengerészeti támaszpont építési munkái. A New York Times egy közlése nyomán derült fény a tervre, amely szerint a 6. amerikai flotta számára nukleáris rakétákkal felszerelt tengeralattjárókat és a hozzájuk tartozó ellátóhajót befogadó támaszpont készül La Maddalénán és a szomszédságában lévő Caprera-szige- ten. Az olasz kormány néma maradt a hírekkel kapcsolatban. Az Olasz Kommunista Párt parlamenti képviselőinek egy csopx>rtja interpellációt intézett a kormányhoz, tiltakozva az ellen, hogy a parlament hozzájárulása nélkül engedtek át amerikai katonai használatra területeket. Caprera-szigetecske egyébként nemzeti emlékhelynek számít: itt található Giuseppe Garibaldi háza és sírja, s rendszeresen sok turista látogatott ide. A sziget nagy részét most lezárták a látogatók élői, és ez most már valószínűleg igy is marad ... A szardínia! lakosság ellenszenvvel vette tudomásul a támaszpont létesítését és helyi baloldali képviselők tiltakozást juttattak el a kormányhoz az ügyben. Az Unita kedden rámutatott: „A kormány, ahelyett hogy figyelmet fordítana a tiltakozásokra, a jelek szerint készségesen támogatja a Pentagon terveit Maddalénán, fokozza Szardíniának a NATO és az Egyesült Államok ellenőrzése alatt történő militarizálását”. NYUGAT BERLIN első szovjet főkonzulja, Jurij Mi- hajlovics Sarkov megkapta az akkreditálási okmányt a Nyu- gat-Berlint megszállva tartó szövetséges főparancsnokságtól. Orrszarvúak... Üj párttal gazdagodott a kanadai politikai élet: megalakult az Orrszarvú Párt. Jacques Ferron, az új párt „szürke eminenciása’’, sajátos javaslatokkal lepte meg a kanadaiakat: azt mondta, hogy az ország egységét csak radikális eszközökkel lehet biztosítani, többek között el kell törölni a térképről azokat a hegyeket, amelyek akadályozzák a Kanada különböző részein lakók kapcsolatát. Ferron ezenkívül , azt is állítja, hogy a hadsereg „igen hasznos szerepet játszhat”, ha Kanadában egyszer s mindenkorra bevezetik az ostrom- állapotot. Természetesen ez az intézkedés is az ország egységének megőrzése érdekében történne. A montreali lapok máris számos glosszát szenteltek az „orrszarvúak” pártjának és vezéregyénisége kijelentéseinek. Fényképet is közöltek arról a hemmingsdorfi „nagy”-gyűlésről, amelyen Ferronék — pártjukat szimbolizálva — négy élő orrszarvút is felvonultattak. / A Salvador Dali és Eugene Ionesco műveiben is megemlített orrszarvú állítólag úgy vált az új kanadai párt politikai szimbólumává, hogy Ferron szerint jól jelképezi az átlagos kanadai képviselő egyéniségét. Szerintük ugyanis egv ottani képviselő „nehézkes, csökönyös, kész sarat taposni, de mindig ki tud evickélni a bajból”. Mi van a Tízek „szőnyege” alatt? Tíz nyugat-európai ország Rómában tanácskozó külügy- és pénzügy- miniszterei kiterítették a „piros szőnyeget” az októberi közös piaci csúcsértekezlet előtt. A római tanácskozáson az eredeti Közös Piac hat tagállama (NSZK, Olaszország, Franciaország, a ' három Benelux- ország) mellett, a most csatlakozot- tak (Nagy-Britannia, Norvégia, Dánia, Írország) képviselői is részt vettek. A megbeszélések napirendje rendkívül széles volt. Megelégedéssel lehet leszögezni; az európai biztonság ügyében a Tízek „közös óhajnak” nyilvánították, hogy Helsinkiben november 2%-én kezdődjenek meg az európai biztonsági értekezlet előkészítő megbeszélései és azok „lehetőleg rövid időn belül eredményt hozzanak”. Ezt az állásfoglalást mindenkép>- pen úgy lehet értékelni, mint annak a tudomásulvételét, hogy az európai politikai fejlődés olyan szakaszba jutott, amikor a halogatás eddigi taktikája már használhatatlan. így szükségszerűen nagyobb súlyt ka- pjott azoknak a nyugat-európai országoknak az állásfoglalása, amelyek — mint Franciaország — eleve hajlékonyabb, alkotóbb módon foglalkoztak az európai biztonsági értekezlet gondolatával. Természetesen a Tízek diplomáciájának és pénzügyeinek irányítói mindenekelőtt a maguk gondjaival és problémáival vannak elfoglalva, s ezek a tárgyalások zárt ajtók mögött zajlanak. Arra vonatkozóan azonban megszületett a döntés, hogy a tíztagúvá bővülő Közös Piac csúcsértekezlete a tervezett időpontban Párizsban összeüljön a további fejlődés vezérelveinek meghatározására. Á nagy kérdés természetesen éppen az, hogy milyenek legyenek ezek a „vezérelvek”. S ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a csúcsértekezletet váró ünnepi vörös szőnyeg alá számos súlyos problémát söpörtek.A legfonlosabb természetesen az a teljesen reális veszély, hogy a Tízek közös piaca még inkább az Atlanti Blokk „párhuzamos gazdasági szervezetévé” válik, mint a Hatok időszakában; tovább folytatja diszkriminációs kereskedelem politikáját — s ennek politikai hatásaképpen károsan befolyásolja a kollektív európai biztonság rendszerének Létrehozását. A szocialista országok magatartását elsősorban ez szabja meg a Tízek piacával szemben. S tényként kell leszögezni, hogy ebben a vonatkozásban mindmáig nem alakultak ki egy új, a korábbinál pozitívabb politika körvonalai. Enélkül pedig az európai biztonsági értekezlet felé tett gesztus üdvözlendő ugyan, tényleges értéke és hatása azonban kétséges. Ezen túlmenően számos olyan ellentét is rejtőzik a piros szőnyeg alatt, amelyek a kibővülő Közös Piac legfontosabb országainak egymás közötti hatalmi viszonyait érintik. Látszólag ezek a hatalmi ellentétek gazdasági köntösben jelennek meg. Ismeretes p>éldául, hogy Franciaország eredetileg követelményként állította fel az arany árának újabb felemelését. Ezzel részben az volt a célja, hogy megnyerje Olaszországot. Az olasz líra ugyanis pillanatnyilag a Közös Piac leggyengébb pénznemei közé tartozik és könnyebben lenne megvédhető, ha a viszonylag nagy olasz arany- tartalékok értéke egy újabb aranyáremelés után emelkednék. Az aranyár növelésére vonatkozó francia követelés ugyanakkor azt is jelentette volna, hogy a tőkés pénzügyi rendszer reformját a francia érdekeknek megfelelő módon oldanák meg. A viták során világossá vált, hogy ezt a követelést London és Bonn — az amerikaiak hallgatólagos támogatásával — elutasítja. Nyu^at-Néme'ország részéről a francia törekvésekkel szemben nem annyira a pénzügyi kérdésekre helyezték a fő súlyt, hanem mindenekelőtt arra, hogy a kibővülő Közös Piac tényleges gazdasági egységgé formálódjék. Ez természetesen az iparilag-gazdaságilag legerősebb tagállam, Nyugat-Németország monopolistáinak érdekeit szolgálná — az ilyen gazdasági egység létrejöttéhez elengedhetetlen „nemzetek feletti” vonások viszont jórészt ép- p>en a nyugatnémet túlsúly miatt elfogadhatatlanok Párizs számára. Ami Nagy-Britanniát illeti, annak álláspontja a „nemzetekfelettiség” és a gazdasági unió ügyében valahol a középen lebeg Párizs és Bonn között. Nem érdekelt annyira egy ilyen unió létrehozásában, mint az NSZK — de nem félt tőle gazdaságilag annyira, mint a franciák. Ugyanakkor Nagy-Britanniát más gazdasági tényezők Bonnhoz közelítik. így például közös nyugatnémet —angol cél, hogy a kifejezetten francia érdekeket' tükröző közös piaci agrárrendszert a mezőgazda- sági importra szoruló Nagy-Britannia és NSZK érdekei szerint fokozatosan módosítsák. Hasonlóképpen közös törekvés az, hogy a viszonylag elmaradott gazdasági körzetek fejlesztését szolgáló közös alapokból ne mindenekelőtt az elmaradt francia és olasz mezőgazdasági körzetek, hanem az ipari átállás gondjaival küzdő brit és nyugatnémet területek (például a bányavidékek) részesüljenek. Ezek a gyakorlati gazdasági kérdések végső soron hatalmi és hegemóniaharcot tükröznek. Leegyszerűsítve a dolgot, azt lehetne mondani: De Gaulle vonalától „elhajolva” Franciaország abban a reményben nyitotta meg a közös piaci kapukat Nagy-Britannia előtt, hogy az angolok segítségével ellensúlyozni tudja a nyugatnémetek gazdasági túlsúlyát. Most Párizst az a veszély fenyegeti, hogy egy brit—nyugatnémet összefogással szembekerülve elveszíti a kontinentális Nyugat-Európá- ban élvezett eddigi politikai vezető szerepét. Mindez természetesen hosszú és szívós politikai küzdelmet ígér. S ennek a küzdelemnek csak nyitánya lesz az az aktus, amikor a Tízek kormányfői október végén végiglépkednek majd a közös piaci csúcs piros szőnyegén. —i —s
