Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
6 "‘‘^íírtop 1972. SZEPTEMBER 17., VASÁRNAP Vendégek és beszédek Egy pohár sört' kérek Cyá- lon, egy falatozóban (így jeleznek mostanában sok italboltot, amelyekben falatozni nem lehet, de inni annál inkább), amikor fiatalember tartja elém öklét, tekintetét biztatóan rámszegezi, és kiböki: — Na, mennyi? Snóbli Mi mennyi? — gondolom magamban, s iszom a sört, hogy időt nyerjek. Az ököl Sürgetően tolakszik elém, s akkor világosság gyúl agyamban: snóbli! — Milyen alapon? Tíz fillér? — kérdezerrí. — Tíz — villantja ki fogait a pufajkás fiatalember —, de forintban. — Túl sokat nyernék, nemrégiben megnyertem a magyar snóblibajnokságot — mondom megfontoltan —, ne legyen őrült, egy bajnokkal... Inkább beszélgessünk. — Miről? — s leereszti öklét. — Ha tud valami jó állást, fizetek egy féldecit — Szakmája? — Nem skatulyázom be magam egy szakmába, szeretem a szabad foglalkozást. Mondjuk elmennék anyagbeszerzőnek, maga el tudja intézni, magából kinéz. — Az anyagbeszerzés bizalmi állás — mondom —, maga meg már délelőtt tízkor felöntött a garatra. — Na, de miért? Mert unat- íkozok, mert ebben a faluban meg lehet gebedni, mert itt mindenki szemmel tartja az embert, tudja rólam mit találtak ki? Ugye nem tudja? Hát azt, hogy örököltem százezer forintot, s most azt elverem. Ha nekem százezrem lenne, az már tőke, azt be kellene fektetni, például vennék egy síkkötőgépet, s bedolgoznék a pesti kötős maszekoknak. Tudja mennyi lenne egy hónapban, legalább egy tizen- ötös, persze rongyban. INGATLANOK ADÁSA ÉS VÉTELE ügyében keresse fel az alábbi kirendeltségeinket: Szentendre, Kossuth Lajos u. 36. Érd, Diósdi u. 34. Dunaharaszti, Dózsa Gy. u. 1. SZENTENDREI VAROSGAZDALKODASI VALLALAT SZENTENDRE, Ady Endre u. 5. — Erre hogyan jött rá? — Hogyan? Van egy haverom, villanyszerelő volt, tíz évig spórolt, de nem vett kocsit meg lakást, hanem kötőgépet. Most kötős, bedolgozik, de hamarosan önálló lesz. — Ilyen fiatal, és maszek, akar lepni? Nem hiszem én azt. Elavuló életforma... — No, de amíg teljesen elavul? — s vigyorog. — Azt hittem, hogy egy snóblibajnok értelmesebb — legyint, s kér még egy íéldecit. Gyerek A váci Duna eszpresszóban a kávémat kavargatom, amikor a mellettem levő asztalnál folyó beszélgetésre fel kell figyelnem. Két fiatalasszony — elegánsak — ül ott. Az egyik világosbarna, a másik fekete. — Nem könnyelműség ez? Ez a második gyerek? — kérdezi a világosbarna. — Lehet. Sokat gondolkoztunk rajta, de aztán meglett. S ti? Ti nem akartok egyet se? — kérdezi a fekete. — Mi véglegesen döntöttünk. Nem kell. Valahogy nem tudjuk megszokni a gondolatot. Ha eddig kibírtuk gyerek nélkül, kibírjuk ezután is. — Pedig mindenetek megvan. Lakás, berendezés, kocsi. — Persze, de ha gyerek lenne, esetleg nem lenne minden. Ha most lenne, nagyobb lakás kellene, nem használhatnánk olyan gyakran a kocsit... — Lehet, de hát ezek nem valami szép kifogások. — Most ugye te is prédikálni akarsz? — komorodik el a másik. — Nem lesz és kész! — De hát miért? Nem, és nem? — Csak azt nem tudom, hogy miért kell ebből akkora problémát csinálni. Kinek lenne jobb, ha lenne? Nekünk nem. Akkor kinek? Neked? — Igen, nekem jobb lenne — válaszol a fekete —, akkor legalább egy közös témánk lenne, de így nincs. Fizetek — inti oda a pincért... Magyar Italbolt Pilisen. Délután. A pult körül sokan állnak, általános zsivaj és hangzavar. Ebből a zajból kiválik egy hang, tulajdonosa öreg, kopott, fekete kalapban, vedlett ruhában. Kiabál: — A jó magyar ember megissza a magáét! Nem igaz? — s szétnéz, mintha rossz magyar embereket keresne, akik nem isszák meg a magukét. — Iszik más is — mormogja a csapos. Az öreg lecsap rá: — Isznak, isznak, • de nem bírják. Gyengék, odavágja őket egy kis sör pálinkával. Még egyet! — Ha adok még egyet, magát ölben viszi haza az asz- szony, mint a múltkor. — Eengem? ölben? — akkorát csap a pultra, hogy a poharak csilingelve verődnek össze. — Magát! ölben! Rám meg kiabál, hogy miért adok ki magának italt. Hát nem adok. — Nem adsz? Feljelentelek. Feljelentelek! Tudod, ki volt a te apád? Ne,m is a te apád — fordult el a csapostól, egy overállos fiatalemberhez. — A te apád. Olyan szegény volt, hogy hozzám járt napszámba. Hozzám. Ti mind hozzám járnátok napszámba — és körbe mutat az ivóban — ti mind, mert ti nem vagytok jó magyar emberek, engeditek, hogy ne szolgáljanak ki engem, aki első ember vagyok a faluban. — Csak volt, esetleg — mondja az overállos fiatalember —, ma meg már a falu bohóca. — Én nem bohóc, én magyar ember vagyok. — Menjen haza inkább, etesse meg a malacokat, mert éhen halnak. Jön a felesége, láttam — mondja az overállos. — Hadd jöjjön. Mindenki a vendégem. — Vendéged? — belép a felesége, kiabál. — Hát ki akarjátok uzsoráznd? Ezt a szegény beteg embert? — Én magyar ember vagyok — motyogja az öreg. — Jó, jó. Szegény, öreg, beteg ember vagy. Hagyjuk a múltat — rángatja ki a felesége —, hazajössz és befekszel a dunyha alá, de először tejet iszol, vagy akarsz kakaót? Azt jobban szereted — és elhalkul a hangja. Berkovits György Közös en oldják meg Készül a terv és a költség- vetés a Gyömrő és Üllő nagyközségek vezetékes vízellátását biztosító közös vízmű kivitelezéséhez. A tervek elkészülte után megalakul a vízműtársulat. Már az év eleji tanácsülésen bejelentették: a tanácstagok elvállalják körzeteikben.a lakosság szervezését. A még ebben a tervidőszakban elkezdődő beruházás kivitelezési munkái előreláthatóan a következő ötéves terv idejére is áthúzódnak. Befejezéséhez közeledik Leányfalun a hajóállomással szemközti fedett autóbuszváró építése. Ha megjönnek az őszi esők, nem kell már — a buszra várva — bőrig ázni. Nem kel! ázni Fénycsőgyártó sorok a Szovjetuniónak Évi 2,5—3 millió darabi fénycsőfojtót gyártanak Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában. A szovjet partnerekkel most évente 25 millió darab fénycsőfojtó gyártására alkalmas berendezésről folyik tárgyalás. Amennyiben megkötik a szerződést, a váci gyár három év alatt mintegy 180—200 millió forint értékű fénycsőtranszformátort adhat el a Szovjetuniónak. Á megrendelés elsősorban a gyár műszaki gárdáját és a szérszámüzem dolgozóit állítja majd nagy feladat elé. Termelni — mindenáron? ítélet a piiiscsabai halálos üzemi baleset ügyében Árengedményes, időszakos őszí vásár szeptember 18-tól október 7-ig Budapesten, valamint Pest, Komárom és Nógrád megyében, az állami és a szövetkezeti boltokban. Kozmetikai cikkek i arcvizek, kőpúder, kölnivizek, hajápoló szerek, hajfonatok, hajpántok, piperetáskák stb„ továbbá háztartási cikkek kefeáruk padlófényesítő szerek, pipereszappanok, autóápolási cikkek, folttisztítók, bőrfestékek stb . és hajkefék, bútorkefék, ingmosó kefék, borotvaecsetek, fogkefetokok, törülközőtartók stb. Most 20-30-40 <yo”kal olcsóbban vásárolhatók ön is használja ki a kedvező alkalmat! Kooperációt javasol a járási hivatal Több bolt kellene AFÉSZ-tanácskozás Cegléden Az új szövetkezeti törvény értelmében tavaly óta a járási hivatal gyakorolja a területén működő szövetkezetek állami felügyeletét. A ceglédi járási hivatal azóta első ízben csütörtökön számolt be e téren szerzett tapasztalatairól az érdekelt ÁFÉSZ-ek igazgatósági elnökeinek. A járásban Abonyban, Albertinsán, Jászkaraj enőn a környező községekben is működő fogyasztási és értékesítő szövetkezetek vannak, ezeken kívül a ceglédi és a nagykőrösi ÁFÉSZ is tart fenn a járás területén boltokat, amelyek szakfelügyeletét szintén a járási hivatal látja el. Tavaly a járás kereskedelmi forgalma 462 millió 800 ezer forintot tett ki, ebből 378 millió 900 ezer forintot az ÁFÉSZ-boItok bonyolítottak le. Erdélyi Gábor, a járási hivatal elnökhelyettese rámutatott azonban arra, hogy a bolthálózat fejlesztése nem áll arányban a forgalom növekedésével. Több boltra, vendég- látóipari egységre és a meglevők nagy részének megna- gyóbbítására, korszerűsítésére lenne szükség, amit az ÁFÉSZ-eknek saját anyagi erejükből kell megvalósítani. Gyorsabban érnék el ezt a célt, ha termelőszövetkezetekkel, vagy egyéb intézményekkel együttműködve törekednének bolthálózatuk bővítésére, a lakosság jobb ellátására. Példaként hivatkozott a ko- cséri Űj Élet Tsz sütőüzeme és a nagykőrösi ÁFÉSZ összefogására, amelynek eredményeképpen még a tanyavilág- ba is eljut naponta a friss, jó kerek kenyér. Azt is javasolta továbbá, hogy az ÁFÉSZ-ek boltjaik, főként a tejfölnél tapasztalható tejtermékhiányát oldják meg a jászkarajenői napi tízezer liter tej feldolgozására képes tsz-közi tejfel- dolgozó vállalattal kooperálva. Az öt ÁFÉSZ boltjai közül 120 úgynevezett szabad- kasszás, vagyis gebines. Úgyszólván valamennyi vezetője szakképzetlen. Ezeket az új jogszabály értelmében el kell bocsátani, illetve számukra a járási hivatal, amennyiben kellő gyakorlattal és erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkeznek, háromévi időtartamra felmentést adhat, de ez alatt meg_ kell szerezniük a szakképesítést. A megjelent ÁFÉSZ-vezetők kifejtették, hogy ennek a rendelkezésnek a végrehajtása, különösen a kis tanyai boltokban, nagyon nehéz lesz. Az el- bocsátandók pótlására aligha akad szakképzett boltvezető, és ez esetleg több helyen kedvezőtlenül befolyásolná a lakosság élelmiszer-ellátását. Egyéb panaszokat is előadtak. Többek között azt, hogy a ceglédi II. számú Sütőipari Vállalat változó'minőségű kenyeret szállít és többször súlyhiány is mutatkozik. Megállapították, hogy a községek húsellátása ugyan jelentősen javult, de a felvágottfélék választéka még mindig távolról sem kielégítő. Ezen a ceglédi húsipari vállalaton kívül sokat javíthatna az albertirsai sertésfeldolgozó tsz-társulás, amely eredetileg kifejezetten a járás lakosságának megfelelő ellátását tűzte ki céljául. Sz. E. Tavaly szeptember 6-án, a Pest megyei Építőanyag- , és Szerelőipari Vállalat piliscsa- ba-j ászfalui üzemében meghalt egy fiatalasszony. Az üzemi baleset körülményéiről, a telepen uralkodó állapotokról annak idején riportban beszámoltunk. Most a Pest megyei Bíróság jogerős ítélete tett pontot az ügy végérev Végzetes utasítás A rendőrség hosszú, alapos nyomozása után az ügyészség foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszé- Lyeztetésért emelt vádat Józsa Béla, a piliscsabai üzem bányaműszaki vezetője ellen. S nőst vegyük sorra a nyomozás 'eltárta Tavaly nyáron az üzemben i termelés fokozása érdekében íj törőépületet és szállító sza- .aghidat állítottak munkába. Az új berendezés műszaki átvételére bizottság érkezett Pi- liscsa-bár.a, s ekkor az SZMT képviselője augusztus 31-ig engedélyezte a próbaüzeme- . lést. A műszaki átvétel után a gépeket csak július 21-én helyezték áram alá, s július 28- tól fokozatosan beindították a berendezést. Az augusztus 16- án tartott próba eredményes volt, s ennek alapján a vállalat igazgatója, Szabó Lajos, a berendezés fokozott — napi tizenkét órás — üzemeltetésére adott utasítást. Fokozni a termelést — ez volt a legfontosabb, s az új berendezést augusztus 31 után is működtették, mit sem törődve az SZMT engedélyével... A tragédiához vezető okok lő r.csóK; ban azonban ez . a .-/.ybáiytalaüda^\ csak az egyik láncszem volt.' Józsa Béla, az üzem felelős vezetője a munkavédelmet elhanyagolta, s jóllehet naplójában feltüntette a dolgozók kötelező munkavédelmi oktatását, a gyakorlatban a heti 15 perces tájékoztatókat sem tartotta meg. Az új gépeket képzetlen emberek is kezelhették, holott az üzemben megfelelő szakemberek is rendelkezésre álltak. Józsa Béla eltűrte azt is, hogy az újonnan üzembe állított szalagról lehullott kőtörmeléket a gép működése közben szedjék fel és dobják vissza a szalagra. Ugyanekkor nem gondoskodott munkavédelmi felszerelésekről, az intézkedés elmulasztása pedig fokozta a balesetveszélyt. S szeptember 6-án bekövetkezett a tragédia. Aznap reggel — a kezelő távollétében — egy fiatal munkásnő, Polák Jánosné indította be a szalagot. Ezután hozzálátott a gép konstrukciós hibája következtében szétszóródott anyag összegyűjtéséhez, s a törmeléket lapáttal a járó szalagra dobta. A lapát beleakadt a mozgó szerkezetbe. A fiatal- asszonyt elkapta a szalag, és berántotta az úgynevezett terelő hengerbe. Mire a sikoltásra odarohanó munkatársak a szalagot leállították, Polák Jánosné már halott volt. Megosztott felelősség A vizsgálat az üzemi baleset elsőszámú felelősévé Józsa Bélát tette. A műszaki vezető ellenőrzései során nem vette figyelembe, hogy a szalag mellett dolgozók épsége, élete veszélyben forog, s nem gondoskodott a megelőzésről. A szabályszegés és a baleset között okozati összefüggés van — állapították meg — s ezért Józsa Béla a munkásnő haláláért büntetőjogilag felelősségre vonható. A műszaki vezető az ügyet első- és másodfokon tárgyaló bírósági büntetőtanácsok előtt a következő érvekre alapozta védekezését. 1. Az új berendezés műszaki átvételénél nem volt jelen, a bizottság pedig mindent rendben találhatott, ha engedélyezte a próbaüzemelést. 2. A mű- • szaki vezető régen bányász volt, a külszínfej téses bányák munkavédelmi szabályait viszont nem ismerte. 3. A vállalat igazgatójának utasítása következtében kényszerhelyzetbe került, hiszen az augusztus 31-ig szóló engedély semmibevételéből nyilvánvalóvá vált, hogy az üzemnek minden körülmények között dolgozni, termelni kell. S Józsa Béla — mint ezt a tárgyalásokon védőügyvédje is hangsúlyozta — az üzem leállításával nem mert szembe szegülni az igazgatóval, állását féltette... A védekezés első két pontját a vizsgálat már korábban sem tartotta elfogadhatónak, a 3. ponttal ellenben érdemes foglalkoznunk. Az igazgató és több vezető munkatársának felelőssége már a vizsgálat során is felmerült, s a felelősség mértékét a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség szabálysértési eljáráson tisztázta. Ennek egyik jegyzőkönyvéből idézünk: „Szabó Lajos igazgató nem győződött meg a biztonságos üzemeltetés személyi feltételeiről... A felügyelőség a büntetés kiszabásánál figyelembe vette, hogy társadalmunkban, a vállalati igazgatókkal szemben a dolgozók élet és testi épségének védelme fokozott követelményeket támaszt.” Mivel az igazgató és munkatársai által elkövetett szabálytalanságok csupán közvetetten járultak hozzá a baleset bekövetkezéséhez, a felügyelőség ezer vagy ezer forinton felüli pénzbírságok kiszabását tartotta szükségesnek. A vállalat igazgatója kétezer forintot fizetett. Józsa Bélát bíróság elé állították. Az ítélet Az ügyet elsőfokon tárgyaló Pestvidéki Járásbíróság a bányaműszaki vezetőt X év 4 hónapi fogházra ítélte, s a büntetést három évi próbaidőre felfüggesztette. A Budai Járási Ügyészség a felfüggesztés ellen fellebbezési óvást jelentett be, s ezt követően Józsa Béla ügye a Pest megyei Bíróság dr. Isztray József tanácsa elé került. Mint az ítélet indokolásában a bíróság megállapította: Józsa Béla büntetőjogi, felelőssége vitathatatlan, hiszen az új berendezésnél fel kellett volna Ismernie, s meg kellett volna szüntetnie a- balesetveszélyt. Abban azonban, hogy erre nem került sor, szerepe volt mások felelősségének is, a tragédia nem egy, hanem több ember szabálytalanságának következménye volt. A bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az ügyből levonható tanulságok bővebb kommentálására ezek után aligha van szükség. Csupán még egy tény: a piliscsabai üzemben a baleset miatt a rövid időre leállított termelés a munkavédelmi eszközök felszerelése után folytatódott. Sz. J.
