Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

8 PEST JMECTEI '<£fCsrksp 1972. SZEPTEMBER 17., VASÄRNAP Kisfiú A halál oka? (Dok um en tumn o ve IIa) I B. Istvánné ■j-------------------- egyik tele­I A vállalat- | pének ko­— ----------------- pottas iro­dájában feküdtek holtan: a huszonötéves férfi és a hu- szonkétéves asszony. A revol­ver valamivel távolabb. Ki­hullott B. István kezéből, mi­után három lövéssel — hom­lok, mell, alsó borda — meg­ölte feleségét, majd halánté­kon lőtte önmagát. Azonnal meghaltak. A lövéseket a szomszédos raktárban tartóz­kodó munkások hallották meg (reggel 7 óra 30 perc volt), be­rohantak az irodába. A re­volver még füstölgött. Először a vállalat igazgatójának tele­fonáltak, majd a rendőrség­nek. reggel fél nyolckor érkezett meg férje munkahelyére. Mi­niruha, valamivel hosszabb kabát, csatos rövid csizma, barna kalap, kezében fonott háló: pénztárcával, egy kiló naranccsal. Szeme alatt az ál­matlanság szürke karikái. Be­rontott az irodába: Hol voltál az éjjel? — kér­dezte a férjét. — Itt. — Ne hazudj! — Mi az, hogy ne hazudjak? Délután fizetés lesz, itt van a pénz a páncélban, azt őriztem egész éjszaka. Aludni sem mertem. Tudod jól, hogy más­kor is történt már ilyen. — Nőnél voltál. Hallottam! Láttak... — Nem vagy normális. De az anyád se az, aki beléd táp­lálta ezt a rágalmat. Megkér­dezheted akárkitől, hogy este hét óta itt voltam. Mint más­kor, mint mindig, ha nem me­gyek haza. Nagyon jól tudod, hogy csak téged szeretlek ... — Miféle nőnél voltál? — Nincs nőm. Csak te vagy! — Sokáig én is azt hittem, de most már tudom... — Ne ordíts. Nagyon kérlek, ne ordíts, mert meghallják. A szomszédos helyiségben — minden szó áthallatszik a vékony deszkafalon — az öreg V. és az alig néhány másod­perce smirglipapírért érkezett fiatal munkás mosolygott. — Ölik ám egymást a fia­tal házasok — mondta V., és a polc felé indult a smirgliért. Ekkor dördült el a négy lö­vés. munkáscsa- I B. István I Iádból szár­-------------------- mázott. Apja 1940 , anyja 1946 óta párttag: nagybátyját megölték a nyila­sok, anyai nagyapja 1907-ben sztrájkot szervezett egy buda­pesti gyárban, félig agyonver­ték. 1919-ben, a fehérterror idején egészen. Az anyatejjel szívta magába a munkásmoz­galom levegőjét. Az általános iskola elvégzése után ipari ta­nuló lett, lakatosszakmát ta­nult. mesterei szerették, mert megbízható, komoly fiatalem­ber volt. 1966-ban szakmun­kás lett és egy helybeli válla­latnál helyezkedett el. Egy cikluson át ő volt a KISZ-tit- kár. Udvarolgatott: szerették a lányok, ő is szerette a lányo­kat. 1969-ben szerelmes lett a szomszédos vállalat bérelszá­molói irodájában dolgozó D. Ilonába. A lány bejáró volt; a városkától tíz kilométernyire levő községből járt be. Akkor­tájt érettségizett a megyeszék­hely egyik középiskolájában, s azonnal munkába állt. Az autóbusz este fél hétkor indul haza. Naponta másfél óra ide­jük volt sétálgatásra, szerel­meskedésre, vallomásra. A lány meghívta a fiút szü­leihez, bemutatkozásra. Módos ház a faluban. Az apa tsz-tag — ötvenhárom éves — az anya háztartásbeli, parasztasszony. — Hol akartok majd lakni? — Nincs tervünk. Egyelőre albérletben. Közben talán be­fizetek egy KISZ-lakásra. Ná­lunk otthon nem lehet, szobában öten élünk. — Lakhattok itt is. Hona '"/sss/ssssss/s/ssssss/ss/ssssss/ssssssss a szoba. Becsüljétek meg ma­gatokat. Szeressétek egymást, gyűjtögessetek. Ne járj el es­ténként. Az ember legyen mindig otthon. — Nem járok én sehová. Legfeljebb taggyűlésre vagy ügyeletre a vállalathoz, ami­kor kihozzák a pénzt. Fegy­verrel őrizzük. — Hm. Akkor te afféle meg­bízható ember lehetsz...­-------------- beszélgetést egy I Ezt a | szomszéd elbe­-------------- szélése alapján re konstruáltam. Talán . nem szó szerint így hangzott el. De ez volt a hangulata. Más is­merősök is mondják: D. Ven­cel éktelen haraggal támadt a lányára, amikor a fiatalember elment. Kérdőre vonta, hogy miféle férjet választott magá­nak. — Aki majd feljelent, hogy disznókat hizlalok? Aki miatt nem lehet agy nyugodt per­cem, mert a kamrában két hektó pálinka van? Ellenség a házban? Kommunista? Hitet­len? Ezt tanultad itthon? Mi lett belőled a városban? D. Ilona nevetett: — Apukám, miket beszél? Miért jelentené fel? Meglátja: ő is eszik a kolbászból, iszik a pálinkából. Mit érdeklik a ma­ga kis házi ügyei?--------------------- ivott a pá­I B. István I Unkából,-------------------- evett a kol­bászból. He tedhét országra szóló la­kodalom volt. Még a helybeli postamester is berúgott, más­nap nem is kézbesítették az újságot, reggel mámorosán félrerúgta a csomagot egy sa­rokba . A fiatalok boldogan éltek egy hétig. Az első vasárnap reggel bekiáltott hozzájuk D. Vencel: — Misére, gyerekek. — Nem nagyon szoktam ám én, apuka — így a férj. Ilona (suttogva): — Ne bosszantsd. Gyere, öl­tözzünk, menjünk. Mentek. Következő vasárnap. Kopo­gás: — Lányom, öltözz, misére indulunk. — István is jön. — Csak maradjon. Az ilye­nekre nincs szükség a temp­lomban.--------------------­- körül mind I A fiatalok | zaklatottab­---------------------- bá vált a lé gkör. Az asszony szerette a férjét, védte a támadásokkal szembén. De szerette a szüleit is, s szüntelenül arra kérte B. Istvánt, hogy legyen egy kissé hajlékony, járjon el misére apósa társaságában, és meg­hitt borozgatás közben, estén­ként szidja a szövetkezetét. B. István hajlandó volt elmenni a templomba a béke kedvéért, és a felesége nyugalmáért, de arra nem volt kapható, hogy a szövetkezetét szidja. ■-----------------------*---- hajlékony | A fiatalember | volt ke­---------------------------- rülte a ké nyes témákat, de az apósa mind ingerültebbé vált. S ve­le a felesége is. B. István egy reggel kereste azt a zakóját, amelyre kitüntetéseit tűzte, mert este vállalati ünnepség­re kellett mennie. Nem talál­ta. — Hol van? — Anyám kezében láttam. Várj, megkérdezem ... Anyu­ka, ki tetszett mosni a Pista kitüntetéses zakóját? — Nem kimostam, hanem kidobtam. _ ? — Mondom, hogy kidobtam. Ki az udvarra. Mit csúfosko- dik vele. — Hogy merte?!... — Apátok parancsa volt.---------------------- kölcsönért | A fiatalok | futkostak,--------------------- hogy be tu djanak fizetni a KISZ-la- kásra. Adott B. István vállala­ta, adott D. Ilona vállalata is: adott néhány ismerős. Befizet­tek harminchétezer forintot. I W////W///////////////y> ehhez címet talál, megkapja az állást. A pályázók között nagy volt az izgalom. Mindenki töpren­gett, gondolkodott. Aztán fel­írták a címet a fehér papírra és beadták. Egy órával később lelken­dezve jött vissza az igazgató. — Találtunk önök között valakit, akinek ötletei van­nak és jövője. — És hogy hangzik? — ki­áltották a többiek. Az igazgató felemelkedett. Egy pillanatig halálos csönd a teremben. Aztán felolvasta­A salátafilm címe: „Megjelenik minden tavasz- szal.” Fordította: Steiner Katalin l fSSSSSSSSSSSVSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS RAKOSY GERGELY: 1 Tropára ment a kádunk melegvizes csapja. Nem tartozom azok közé a mamlasz pacákok közé, akik csak néz­nek és toporognak ilyenkor. Sőt azon­nal kapcsolok és mindenféle eszembe jut A plakát a villamoson, buszon — csepegő csap, a cseppek ezüstös forin­tokká kerekednek; különféle bizottsá­gok erőszakos csöngetése — „Jó na­pot, csapellenőrzés!” — és így tovább. Nem világrengető dolog, ha egy csap tönkremegy. A mi esetünkben pedig nem is csoda, hogy kikészült, hiszen három társbérlő, összesen tíz személy használja, a menetek éle szép lassan kopik, egyre nehezebben fordul, hete­kig akadozik, aztán egyszercsak az az egy-két ép él is fuccs, megszakad, s ömlik a víz megállíthatatlanul. Semmi vészt Elzártam a csap alatti biztosítót a kombináltfogóval, s a blitz- fogóval (van mindenféle szerszámom) leszedtem a kiműit csapot, szerszámo­kat, mindent a kád szélén hagytam, gondoltam, beugróm a városba — 40. perc oda, 40 vissza — másfél óra múl­va már fel is szerelhetem az új csa­pot. Mikor az aktatáskámban a csappal — biztonság okáért, mintának vittem ma­gammal, hiszen annyiféle csap van egy igazi nagy csapüzletben — beléptem a Majakovszkij utcai Cső- és Szerel- vényszaküzletbe, a szemközti templom toronyórája éppen fél tízet ütött. Szem­ben az ajtóval a pult mögött egy fe­kete köpenyes eladó hatalmas ládából pakolt ki éppen valamiféle csöveket vagy szerelvényeket. Egyenesen oda­mentem hozzá, útközben már kikattin­tottam az aktatáskámat, belekotortam, kisodorintottam az újságpapírból, s mire a pulthoz értem, már fel is mu­tattam a szegény kiszolgált csapot. —- Egy ilyet kérnék! — mondtam. — Ha lehet, itt a forgattyú közepén le­gyen ez az izé ... betétlapocska piros, mert melegvizes csapról van szó. — Nem szeretem a körülményeskedést, kukacoskodást, de ha már egyszer új csapról van szó, mért ne legyen szép piros az az izéje. — Nincs — mondta az eladó, de fel sem pillantott, nyuladozott a mély lá­dába, s rakta ki egymás mellé a csö­veket vagy szerelvényeket. Már nem emlékszem pontosan, vagy mert meg sem figyeltem, vagy a sör visszamenő­leg is elködösített bennem mindent. De azt hiszem, ez nem is lényeges. — Hát ha nincs, akkor jó lesz olyan piros izé nélkül is. Az eladó rakosgatta tovább a cső­szerelvényeket vagy szerelvénycsöve­ket, most sem pillantott fel. — Nincs — mondta újra, higgadtan. — Mondom — mondtam —, hogy nem lényeges a piros szín ott közé­pen. Semmilyen szín nem lényeges. Most felpillantott végre az eladó, szemében igazi érdeklődés csillant meg, lelkes kisgyerekek pillantása idéződött fel bennem, mikor először vetik sze­müket gubancos, morc púpostevére vagy piros fenekű páviánra. — Ember — mondta —, nincs csap! Se piros be­tétes. se kék betétes. Semmilyen beté­tes. A kád szélén várakozó blitzfogóra gondoltam. — Hát, akármilyen — mondtam. — Nem érdekes, ha nem ilyen. Az sem, ha nem nikkelezett. Csak a menete stimmeljen. Ha meztelen sár­garéz, ha olyan kis alumíniumkerék­kel kell elzárni vagy olyan kis pecek­kel, az sem számít, csak zárni és nyit­ni lehessen, ez a lényeg. Az sem baj, ha nem csap, csak olyasféle, mintha csap lenne. Ekkor már ott állt mellettünk a boltvezető. — Se ilyen, se másmilyen, semmilyen csapunk nincs — mondta. Visszagöngyöltem a csapot az újság­papírba. — Hát akkor mit csináljak? — kér­deztem. — Próbálkozzon az Urániával szem­ben. Próbálkoztam. Délben már Pesterzsébeten jártam, ahol miután elsoroltam, hol merre jár­tam már. csapügyben, megmosolyogtak. Hogy lehet valaki olyan balek, hogy Magyarország legnagyobb szaküzletét, a „Kátait” kihagyja. Ott kellett volna kezdeni. Egy órára ott voltam. Nagy, hosszú hodály ez a Kátai, mintegy birkaakol, valahol hátul, mélyen benn és balra találtam rá a csaprészlegre. Kezdtem kicsatolni az aktatáskámat, mire az eladó, mint egy lélek- és tás­kalátó: — Csapunk nincs — mondta. — Nekem Pesterzsébeten azt mond­ták, hogy ha valakiknek van csapja, hát azok önök. — így születnek a legendák — mondta az eladó, s azt tanácsolta, hogy maszek lakatosokkal, vízvezetékszere­lőkkel kell megpróbálkozni. A Wesse­lényi, Dob, Izabella, Hársfa, Csengery utcában van elég műhely. Halványan emlékszem, hogy ekkor fél kettő lehetett. Körülbelül fél né­gyig jártam a lakatos- és vízvezéték- szerelő műhelyeket. A műhelyek — nagyobbrészt pince- helyiségek, kongó falépcsőkkel — egy- harmada zárva volt. Némelyik vas- pántos ajtaján cédula fityegett: RÖG­TÖN JÖVÖK, vagy: SZABADSÁG MIATT ZÁRVA, vagy valami hasonló felirattal. Egyik helyen a szabadság szót HALÁLESET helyettesítette. Volt, ahol egy pókhálós lámpa fényénél egy öregnél öregebb lakatos nézett rám a szemüvege fölött, s miközben fogako- pott reszelőjével valami satuba fogott kulcson kínlódott, közölte, hogy csa­pokkal soha életében nem foglalkozott, s különben is a rossz csapot eldobja az ember, s újat vesz. Volt, ahol a hosz- szú és neonnal világított helyiség vé­gében, külön fakalickából két, elegán­san öltözött főnökszerűség lépett ki, ,s Csak egy csap • A KISZ-lakótelep egyik külte­rületi fennsíkon épült. Egyfor­ma házak, praktikus, olcsó, kétszobás lakások. B. István és a felesége esténként, a másfél óra szabad idejükben, a sáros agyagban, homokhal­mok és malterosládák között sétálgattak karonfogva, talán szorgalmasabban, mint jegyes­ségük hónapjaiban. Minden új téglát számon tartottak. Néha velük ment B. István apja. Türelem, gyerekek. Te meg ne légy már olyan dühös, ha otthon vagy. Látom, kezded elveszíteni a fejedet. Mit vársz az apósodtól? Ilyennek nevel­ték, ilyen marad. Kerüld ki a forró pontokat. — Apámat bántotta valaki a családban a meggyőződéséért? — A családban nem. , De­hogyis. Inkább bíztattak. A csendőrségen bántottak. — Akkor ezt maga nem ért­heti. — Szamár vagy, fiacskám. De azért büszke vagyok rád!------------------:-------- kész a I Októberben | ház. De-------------------------- nem ők költöznek az első emelet hár­mas lakásba. Mi történt a téli-tavaszi hónapokban, hogy egyszerre — vagy lassacskán — elvisel­hetetlenné vált B. István éle­te? Nem tudni. Csak találgatni lehet. A tény pusztán annyi, hogy B. Istvánná naponta hal­lotta otthon: megcsalja a fér­je. Ezzel, azzal, amazzal. A féltékeny fiatalasszony futott a férje után. Ellenőrizte az autó­busz menetidejét, ha nem együtt utaztak; észrevétlenül köpette a város utcáin, várat­lan időpontokban megjelent a munkahelyén. De B. István körül rendben volt minden. Reggel felült az autóbuszra, napközben dolgozott, dél­után hazament. Többnyire az asszonnyal együtt. Havonta vagy hathetenként éjszakai ügyeletre osztották be, vigyá­zott a pénzre. Az utóbbi hó­napokban kétszer is előfordult, hogy ilyenkor bejött a telepre a felesége, éjszaka — gyalog a faluból —, hogy meggyőződjék róla, ott van-e István, s nem, mint otthon hallotta néhány órával korábban, „istentelen barátaival szórakozik, kéteshí­rű nőknél”. Ilyenkor bűntuda­tosan. sírdoeálva ácsoreott a ,\\V\\\\\\\\\\\A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\NA\\V í 2 vaskályha mellett hajnalig, s ^ kialvatlanul, de megnyugodva^ ment a munkahelyére. Férje? pedig ugyancsak álmosan tett- ; vett a telepen vagy a város- ^ ban kószált, hogy megvárja és £ este együtt mehessenek haza. ^ Biztatta, nem sokáig tart már ^ ez a gyötrelmes uszítás, hama- ^ rosan elkészül a lakás és élhe- ^ tik a maguk életét.-------------------- vállalatának ^ I B. István I párttitkára:í-------------------- — Február- ; ba n beszélgettem vele utoljá- ra. Nagyon el volt keseredve. J Azt mondta: nem fogom el-^ hinni, mit eszelt ki a felesé- ^ ge családja. Hogy ők jönnek ^ be az új házba. István meg ^ Ilona maradjanak odakint. 2 Jól tudja persze, hogy ez egy-2 szerű bosszantás — dehogyis; hagyná ott nagy házát, gaz- ^ dag padlását, pincéjét, min- dennapi foglalatosságát az ^ apósa —, de az ő idegei már ^ pattanásig feszültek. Ellene ^ fordítják az asszonyt, leg- ^ alábbis ezt szeretnék. Dehát azt ; nem lehet, a felesége szereti. í Persze, hogy nyugtalanítják s ^ , gyökeret vernek benne a rá- ^ galmak, hiszen gyötrik, tépik. ^ Csak már eltelne ez a három- ^ négy hónap! Nevetve ugrat-^ tam — de bánom most már —, ^ hogy minek kellett neked; ilyen helyre nősülni. Mint a ^ Rómeó és Júliában a két el- ^ lenséges család. Azt válaszol- ff ta, hogy csak az egyik ellen- ^ séges, a másiknak igaza van, ^ tehát türelmes.--------------------- az, akit úgy ^ | Gyilkos-e I neveltek, hogy ^--------------------- ha nem tud- 4 ja a maga meggyőződésére té-íj rítenl a másik embert, meg- g mérgezi körülötte a levegőt? í Fogas kérdés, nem tudnám el- ; dönteni. Ki ölt tehát? Nem \ kétséges: B. István ölt. Az ő| kezében volt a pisztoly, ő sü- í tötte el. Az indulat, a gyűlő- J let, a düh azonban, amelynek £ nyilai naponta sebezték, el- J múlt évtizedek, talán évszá- S zadok mélyéből jöttek. Más \ ember, esetleg kivédte, elhárí- j tóttá volna ezeket az „ossz- \ méreteikben” már fáradt nyi-j lakat. B. István túlságosan ér-j zékeny lehetett, s elérkezett a | pillanat, amikQr nem bírta í tovább. í t t Visszanyúlt értük — vajon • , mennyi erő lehetett még ben-; .ne? — sorvadó karjával a; i múlt. 1 Nehogy azt gondolják, a filmnél a sztár a legfonto­sabb! A legfontosabb a cím! Persze, Hollywoodban ezt már rég kitalálták. Ezért is írtak ki nemzetközi pályáz~x't. Nyolcvankilencen jelentkeztek. Az igazgató magához hívat­ta a címkitalálókat. j — Kedves jelöltek. Mind- \ nyáján tudják, hogy egy film- i nek a címe a legfontosabb. ;Akármiről szóljon is, s ha a • világon semmi sem történik Ibenne, a címe okvetlen legyen : megnyerő! \ — Képzeljenek egy filmet, ;mely a salátáról szól. Igen, a í salátáról. Ez egy Vitamin 3 D ífilm. Semmi tartalom• Semmi l szereplő, semmi díszlet. Csak la saláta, elölről, oldalról, 7. í- ' túlról. Ez lenne minden, aki TAMÁS ISTVÁN:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom