Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

1972. SZEPTEMBER 13.,'SZERDA ‘“icfCMap 3 Magyar—koreai tárgyalások Javul a szolgáltatás Száz új kisiparos Műszaki áladás lilán Kutak a kavicsteraszon? Szob után, a tervek szerint, Ipolytölgyes következik Kedd délelőtt- a Parlament épületében megkezdődött a magyar—koreai gazdasági és tudományos-műszaki konzul­tatív kormányközi bizottság első ülésszaka. A tanácskozásokon a ma­gyar delegációt Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhe­i Az új kukoricafajták, a kor­szerű termelési módszerek el­terjedésével évről évre nő a betakarított termés mennyisé­ge. A számítások szerint I az idén 20 százalékkal í több kukoricát szednek le, mint tavaly. j lyettese, a kormányközi bi­zottság. magyar tagozatának elnöke, a koreai küldöttséget Dzong Dzvn Thek, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsának elnökhelyettese, a bizottság I koreai tagozatának elnöke I vezeti. a gazdaságok áz építési enge­délyt, soron kívül adaptálják Az utóbbi két évben száz építőipari szakmunkás kapott működési engedélyt Nagykő­rösön, ahol az Építőipari Ktsz már nem „győzte” a munkát. Az új kőműves, ács, szoba- festő-mázoló, tetőfedő, vil­lany- és vízvezetékszerelő kisiparosok megtarthatták munkaviszonyukat, s munka­idő után dolgozhatnak a csa- ládiház-építkezéseken, vagy az apróbb javítanivalókon. Kinevezés A Minisztertanács Garat Róbertét külifgyminiszter- helyettessé nevezte ki. Szobán 1970-ben alakult még az ivóvíztársulás. Erre azért volt szükség, mert a Duna közelsége miatt sok volt a talajvíz, a kutak nem voltak jók, legalábbis megfelelő ivó­vizet ritkán lehetett nyer- > ni belőlük. A nagyközségben akkor tervbe vették, hogy kiépítik a vízhálózatot. A meglevő há­rom mélyfúrású kútból ket­tőnek magas a vízhozama — a tervezők ezt is figyelembe vették. A vízmű építését 1970 őszén kezdték meg, s né­hány határidő-módosítás után nemrégen lezajlott a műszaki átadás. A kivitelező és az üzemeltető egyaránt a Duna- menti Regionális Vízmű. Az építés során csaknem 10 kilométer hosszú­ságban fektették le a ve­zetékeket, s ezekből a nagyközség ut­cáin 51 helyen ágaznak ki vízcsapok. A lakóházak fo­lyamatos bekötését későbbre tervezik. A közkutakat úgy helyezték el, hogy egyik la­kóháztól sem kell 150 mé­ternél messzebbre járni jó ivóvízért. A vízművel kapcsolatos táv­lati elképzelés az, hogy a Duna—Ipoly deltájában ta­lálható kavics-teraszon fúr­nának több kutat, s a nagy mennyiségű jó vízre regio­nális vízmüvet építenének, amely a környéket is el tud­ná látni jó minőségű ivó­vízzel. Hiszen a Szob közelé­ben található községek is vízgondokkal küszködnek. A végleges megoldást te­hát csakis egy nagy ka­pacitású vízmű létreho­zása jelentené. Az előzetes elképzelések sze­rint a fenti módon egészen Ipolytölgyesig vezetnék el az ivóvizet. (F. B.) Kitüntetés A Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának Elnök­sége a mongol'—magyar kap­csolatok elmélyítése és kiszé­lesítése, a két nép barátsága és együttműködése érdekében kifejtett eredményes munkája elismeréséül a barátság ér­demrenddel tüntette ki Kraj- csik Mihályt, hazánk Ulánbá­tort nagykövetét. a terveket. KÉT SZINTEN Félmillió tonna kukorica tárolóra vár Dotációt kapnak az építők Az egyre növekvő többlet az újabb tárolóhelyek építését sürgeti, hiszen már az idén félmillió tonna többlet kuko­rica tárolását kell megoldani. Az értékes takarmány megfe­lelő raktározására a termelő- szövetkezetek, állami gazdasá­gok és a terményfeldolgozó és forgalmazó vállalatok ártámo­gatást kapnak a Miniszterta­nács legutóbbi ülésének hatá­rozata alapján. A 30 százalékos ártámo- i gatást szeptember 7-től i december 31-ig építkező gazdaságok vehetik igény­be, amennyiben még ez évben üzembe helyezik az új léte­sítményeket, mentesülnek az előírt 20 százalékos tartaléko­lásig kötelezettségtől, A közel­jövőben megjelenik a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium közös felhívása, amelyben az állami támogatás igénybevételének feltételeit részletesen ismerte­tik, sőt felsorolják azokat az új tárolótípusokat is, amelyek gyorsan, gazdaságosan meg- építhetők. Ezek nagy része könnyűszerkezetes épület, más része pedig előregyártott pa­nelekből áll. Közös vonásuk, hogy I valamennyi rendkívül / gyorsan, tíz-hatvan nap i alatt felépíthető. [Az ártámogatást a meggyorsí­tott intézkedések sora követi, várakozás nélkül megkapják Megváltozott a házak divat­ja falun, szaporodnak a két­szintes épületek. A kétszintes magánházak. Az első szinten Kézdetben tekintélyes em­bernek — családnak — szá­mított az a faluban, aki két­szobás — konyha, kamra, elő­szoba, esetleg fürdőszoba — házat épített, kockaházat, sár­gára festve, redőnyökkel a két nagy, utcára néző ablakon és piros cserepes sátortetővel. Kezdetben, nem is olyan ré­gen, néhány évvel ezelőtt, ezek a „kockaházak”, sátortetős épületek voltak a divatosak. Mindenki ilyet szeretett vol­na. A hatvanas évek végén so­kan már háromszobás háza­kat építettek. Ezt látva a töb­biek halaszthatatlanul hozzá­kezdtek, hogy harmadik szo­bát toldjanak a kettőhöz. Az­tán a házak is magasabbra emelkedtek, ezért aztán mások sem akarván lemaradni, meg­magasították néhány sor tég­lával a homlokzatot, és a te­tőt. Kezdtek tehát nagyob­bodni és magasodni a falusi házak. Ez volt az „első szint”, vagy­is a több szoba, a sok mellék- helyiség, nyárikonyha is, két kamra is, nagy előszoba is. Ma már azonban nem ritka, hogy a pince helyett szuterént építenek, „felhozzák” a föld alól: ez az első szint. Vagy: sokan mandzárdtetővel fedik házukat, s a tetőteret beépítik. Ez a második szint. Emelet szübtik A kétszintes házak többsége tehát „ál-kétszintes”, de azért mégiscsak két különböző ma­gasságú helyen lehet benne lakni. Szaporodnak az igazi két­szintesek is, amelyek nem­csak a szuterén vagy a man­zárd megépítése miatt ilye­nek, hanem valóban, valódi emeletesek. Pest megyében főleg a Gal- ga vidékén, de máshol is épül­nek emeletes magánházak. Kartalon megnéztem több ilyen emeletes házat. Az egyik: az utcai bejárat után egy nyitott, majd egy zárt, rövid folyosó követke­zik, ezután a lépcsőház, amely harminchat lépcsővel vezet az emeletre — de még a föld­szinten maradva —, a lépcső­ház mögött található a nagy konyha és kamra, elöl pedig egy óriási helyiség, amelynek még pontos rendeltetése nincs, műhely lesz vagy garázs. Az emeleten hosszú folyosóból nyílnak a szobák, az utca felő­li fronton három szoba, az udvar felől egy szoba és a ki­sebb konyha, kamrával. A fo­lyosó végül hallá szélesedik, amelyből a modern fürdőszo­ba és a WC nyílik. A földszinten a konyha hu­szonegy négyzetméteres, a leendő műhely, vagy garázs negyven, a szobák alapterüle­te hatvanhét, a mellékhelyisé­geké — a nagy konyhával együtt — kilehcvenhét négy­zetméter. A folyosót, az elő­tereket, a lépcsőházat nem is számoltuk. Mutattak egy másik két­szintes épületet, amelynek al­só részén két szoba konyha, kamra, előszoba, fürdőszoba található, a felső szinten ugyanez. Egy család lakja. Még egy fuvarozó cigány­ember is lakik a faluban, aki­nek lilára, zöldre, sárgára festett háza is hatalmas, két szintje van. Ezek a házak óriásiak, ké­nyelmesek, összkomfortosak. Hogyan lakják? De hogyan lakják őket. Kar­talon is, máshol is, a hagyo­mányok erősen élnek. Nap­közben főleg a konyhában tar­tózkodnak, azért építik ilyen nagyra. De, hogy még kényel­mesebben élhessenek a kony­hában, ezért ma már külön főzőfülkét is ragasztanak a konyha mellé, ott főznek, a konyhában meg esznek. Az új házak többségében, ahol há­rom szoba van, egy szoba rendszerint üres, ahol négy, ott két szoba üres. Sok helyen — hiába van sok szoba — még sezlont is raknak a konyhába, és a televíziót is ott nézik. A gyerekeknek ritkán ren­deznek be külön szobát, még akkor is, ha lenne. Voltam olyan négyszobás lakásban, ahol nemcsak hogy sezlont tettek a konyhába — összesen négyen laktak a házban —, hanem a hűtőszekrényt az egyik szobában helyezték el, pedig a kamrában, konyhá­ban is lett volna hely rá. találkoztunk. A mindig patyolat fehér és ránctalan, simára va­salt felső ruhadarab férfiakon, nőkön, vidéken is oly általános, mint a fővárosban, öltözékük egyszerű, mellőzi az európai di­vatot, de mindig tiszta, gondozott. A legszükségesebb ruházati és élelmiszercikkeket mindenki biztosan megkapja, az üzletek, áruházak láthatóan mostanában kezdik bővíteni ma még sze­rény árukészletüket. —r-----;------: Annak ellenére, hogy a 119 030 négyzetkilomé­| Éghajlat. | tér területű országot hosszú keleti és nyugati------------------- oldalán tenger fogja közre, hőmérséklete tág ha tárok között ingadozik. Télen nem ritkaság a mínusz 30—40 fokos fagy sem, nyáron pedig a 33—40 fokos hőség. Az átlagos évi csapadékmennyiség 700—1500 milliméter, legcsapadékosabb a monszun időszaka, június végétől július végéig. A megérkezésünk utáni napokban monszunos volt az idő­járás, bár még nem az igazi; napjában többször megöntözte Phenjant a futó zápor, s kiadósabb esők is, a levegő számunk­ra szokatlanul páradús volt. Szállodai szobánkban a hőmérő éj­jel-nappal 27—29 fokot mutatott, napközben a hőmérséklet 32 —37 fok volt, elutazásunk napján 40; verejtékeztünk, napjában háromsz«r-négyszer zuhanyoztunk, átöltöztünk, a legmelegebb déli, kora délutáni órákat szobánkban és az étteremben töltöt­tük, csak így volt elviselhető a monszunos idő. A második hét száraz, meleg időjárása sem volt sokkal kellemesebb, A koreaiaknak természetesen sokkal kevesebb problémát okoz ez az időjárás. Nyári viseletűk rendkívül gyakorlatias. A férfiak általában sötét nadrágot viselnek, zárt cipőt (gondolom, ennek oka egyelőre a könnyű, nyári lábbelik hiánya), fehér at­létát, s fölötte rövid ujjú vagy feltűrt űjjú fehér inget. A nők bokáig, fél lábszárig érő sötét vagy színes szoknyát hor­danak, fehér boleróra emlékeztető felső résszel. A nők ruháza­ta zártabb, több rétegű, tehát a férfiaké mellett kevésbé prak­tikus, de az ő ruhaviseletüket szabásformában és színekben láthatóan ma is erősebben határozzák meg az öltözködés ősré­gi, nemzeti hagyományai. Az üzletek, hivatalok és még biztosan sok minden más, az éghajlathoz igazodik. A déli, kora délutáni órákban pihenőt tartanak, ilyenkor szinte elnéptelenednek a főváros utcái, a kevés járókelő az árnyékos oldalt keresi. Igazi nagyvárosi for­galom-nyüzsgés a reggeli, délelőtti és esti, késő esti órákban van. Hazafelé sétálva este tizenegykor is sok gyereket láttunk az utcákon, amint a lámpák fénykörében belemerültek hangos játékaikba. Fejük fölött, a három-ötemeléfes házak ablakai sorban világosak, az élet más napiritmusáról árulkodnak. Gergely Mihály Önkéntelenül felmerül az emberben, hogy százhar­minc, száznegyven négyzet- méteren, sőt ha a ház két­szintes, sokszor száznyolc­van, kétszáz négyzetméteren bizony akkora a tér, hogy alig lehet kihasználni. Vi­szont a ház nagyobb telket foglal, és több építőanyag is fogy. y A tervező vé'eménye Aszódon építésztechnikus­sal beszélgettünk, aki sok magánházat tervez. Kiszá­mítjuk, hogy a felmagasított manzárdtető négyezer fo­rinttal több építőanyagot igé­nyel, mint a célnak ugyan­így megfelelő másfajta sátor­tető, vagy nyeregtető. Az ala­pozást is magasabbra kászí-, tik á szokásosnál — kilenc-* vencentis helyett gyakran egy méter húszast kérnek —, ez húsz százalékkal több anyagot követel. Ezért téglá­ból kétezerrel, cementből ti­zenöt mázsával, kavicsból hét köbméterrel többet kell venni. A tervező szerint egy négyzetméter falusi házhoz ezemégyszáz forint értékű anyag kell, de mivel több anyagot építenek be, a dup­lájába kerül. Általában húsz, harminc négyzetméterrel na­gyobbra építik a szükséges alapterületnél és ez újabb nyolcvanezer forint „ráfize­tést” jelent. A kétszintes épületeknél a lépcsőház — minimum öt méter hosszú és két méter nyolcvan széles — negyvenezer forintba ke- rül. _ ( Eddig a számvetés. 1» ( ...és a vélemény? örülnünk kell annak, hogy az életszínvonal emelkedésé­vel egyre szebb, és nagyobb házakat építenek falun. Eh­hez hozzá kell tenni, hogy általában „házilagosan”, sa­ját maguk építik házaikat az emberek falun, tehát csak az építőanyag kerül pénzbe, a munkabér alig valamibe. Ezért is engedhetik meg ma­guknak, hogy a szükségesnél több építőanyagot használ­janak fel. Azonban népgaz- daságilag nem mindegy, hogy egy házhoz mennyi anyagot használnak fel, mert — min­denki tudja — nem vagyunk bővében az építőanyagok­nak. Senki sem sajnálja a két szintet, a sok szobát, a nagy alapterületet — s termé­szetesen a sok munkát és a hosszú évek takarékoskodá­sát. Azt azonban sajnálhat­juk, hogy ezeket a szép, nagy házakat nem használják meg­felelően a tulajdonosok, a szobákat még sok helyen ma is dísznek tartják és építik, és a konyhában szoronganak. Ha a lakás használatának módját tekintjük, bizony pa­zarlásnak tarthatjuk az épí­tőanyagok számolatlan el­használását. Dehát a lakáskultúrát ta­nulni kell. S bizony — mond­juk meg őszintén —> ezt ed­dig elhanyagoltuk. Berkovits György Megtalált emberek A kőművesmestert két napig hiába vártam. Pedig jó pénzt ígér­tem, ha időben befejezi, amit kell. Társai velem együtt tétlenül lesték a mestert, nélküle nem dol­gozhattak. Ök is hétfőn dél­ben érkeztek Mátészalká­ról (vasárnap csak nem indulhattak otthonról!), de minek is jöttek volna előbb? Munkaadójuk nem ká­rosodik, mert az építők normában dolgoznak. A segédmunkások nem keT résnek, mégis„fedezik, hi­szen a mester máskor ne- kok is elnézi lógásaikat. Két nap múlva, amikor megjött a kőműves, meg­kérdeztem szerényen, hal­kan, nehogy megbántsam és otthagyjon: hol töltötte a két napot. Kért, ne hara­gudjak, volt egy maszek munkája, azt be kellett fe­jeznie. Ezzel kész is volt. Már nem haragudtam, há­lásan figyeltem, miként vetkőzik munkának — haj­nali tíz órakor. Legközelebb a jogosítvá­nyát újította fel egy egész napon át, mert lejárt és természetesen értsem meg, anélkül mégsem autózhat Megértettem. Megszoktam azt is, hogy pénteken, fi­zetésnapon nem dolgoznak, szombaton szabad szom­bat van, vasárnap szün­nap, hétfőn késve érkez­nek vidékről, ha -egyál­talán megjönnék... Már nem is rájuk ha­ragszom, hanem tehetet­len magamra: miért nem mutatok ajtót a lógósainak? Miért hiszem el tanács­adóimnak, hogy jobb meg­alkudni, mással sem jár­nék különbül? S kénytelen vagyok el­hinni, mert gyakran találkozom hasonló gonddal: a főnök nem mer rászólni az üzleti eladóra, legyen a vásárlóval udva­riasabb, mert otthagyja és a három üres státusza négyre növekszik. Hálás vagyok a cipésznek, ha he­tek múlva, de végre kija­vítja a cipőmet. Világért sem zavarom el a televízió­szerelőt, amiért két héttel később jött, mint ahogy ígérte. Félve reklamálok a vállalatnál, mert hiá­ba vettem ki szabadságot, nem szállították ki, amit ígértek és most mit csi­náljak? Nem szólok köz­vetlen munkatársamra, ne álldogáljon órákig a büfé­ben, legalább a munkaidő felét töltse munkával, mert sejtem a választ: ilyen ke­vés fizetésért mit gondo­lok, mit kellene tennie? Tudnám a feleletet, de mi értelme az egésznek, amikor a többi ugyanúgy pihenteti erejét, mert arra szüksége van a másodállás­ban. A másodállás ellen nem szólhatok, balek, aki nem csinálja, csupán a te­hetségtelenek nem élnek a lehetőségekkel; Idekívánkozna a szok­vány, mindenre alkalmas javaslat: hozzanak az arra illetékesek olyan országos intézkedést, hogy lehetet­lenné váljon a lógás. A tisztességes többség akara­ta és megbecsülése érvé­nyesüljön, akik szeretik munkájukat, annak élnek. M égsem a szokvány javaslatot terjesz­tem elő. Hiszen • ilyen országos intézkedés van. Valamennyi munka­hely vezetőjéhez apellá­lok. Helyileg, munkahe­lyenként döntsék el, iá érdemes egy-egy munka­kör betöltésére, egyetlen lógás fölött se hunyjanak szemet. A humánumból, kényelemből ne hallgas­sanak, amikor fegyelmezni kellene. Éljenek kötelessé­gükkel, jogaikkal! Könnyű ezt mondani, le­írni. Nehezebb napról napra szembeszegülni az önmaguk fegyelmezetlen­ségét, rossz munkáját iga- zolókkal. De csak egy-két alkalommal rossz. A mun­kát szeretők szívesen áll­nak az olyan vezetők mö­gé, akik nem keresik a ká­kán a csomót, viszont az értelmes, hasznos munkát megkövetelik. De azt szi­gorúan! Csak a megdolgo­zott munkáért fizetnek: pénzzel és jó szóval Ha így cselekednének, rövid idő alatt kiderülne, hogy a statisztikáknak igazuk van. A statisztikák szerint ugyanis Magyarország la­kosságának száma jelentő­sen nőtt a háború előttihez képest, amikor a munka- nélküliség volt az úr. Gya­rapodunk. Mint, amikor gyarapszik a keresők szá­ma is. A népesség növeke­désén túl, a nők munkába állása is emeli a dolgozók arányát. Kitolódtak a mun­kában eltöltött esztendők: kevesen hajlandók ötven­öt, hatvan éves korukban visszavonulni. I smerősök a számok, mégis gyakran kétel­kedem bennük. Ho­gyan lehet, hogy többen vagyunk és mégis munka­erőhiány van? Nem egyet­len szakmában, hanem va- iMéennyiben. Nincs elég építőipari munkás, autó­busz- és villamosvezető, hiány van kereskedelmi al­kalmazottakban és gép­íróban. Lámpással keres­nek takarítókat, segédmun­kásokat. Munkaerőhiány van gyárban és hivatalban. Elvesztek az emberek? Vagy csupán arról van szó, hogy nem mindenki dolgo­zik ott, ahol a munkája várja? Sági Agnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom