Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

PEST tlECYEI WfMesp 1972. SZEPTEMBER 13., SZERDA FÓKUSZ Döntő hét- kétfrontos harccal VASÄRNAP ESTE Belfast közelében a véres észak-íror­szági viszálykodások kezdete óta legnagyobb bombával le­vegőbe röpítetitek egy brit páncélautót. A 230 kilogramm súlyú bomba valósággal da­rabokra tépte a tíztonnás jár­művet. A gépkocsiban ülő brit katonák közül hárman meghaltak és négyen súlyosan megsebesülteik. A robbanás színhelyén hait méter mély kráter keletkezett. EGY BRIT katonai szóvivő szerint ezzel a merénylettel 125-re emelkedett az észak- írországi válság során elesett brit katonák száma, és a pol­gári személyekkel együtt 557 ember szerepel az eddigi vesz­teségek listáján. A KÉT LEGNAGYOBB észak-írországi protestáns harci szervezet, az UDA és a ,.Vanguard front” vasárnap úgy döntöttek, hogy tekintettel Anglia eredménytelen észak­írországi politikájára, a jövő­ben együttműködnek. A „Vanguard” egyilk vezetője, Austin Ardill kijelentette, hogy a „közös front” igyek­szik kerülni a nyílt összetű­zést a hadsereggel, de ha az •megkísérelné elnyomni a ka­tolikusokkal szembeni véde­kező akciókat — a lövöldözé­sek aligha kerülhetők el. A két szervezet, saját adataik szerint, mintegy százezer tag­gal rendelkezik. MINT A TASZSZ londoni tudósítója írja, az angol kato­naság Belfastban „kétfrontos harcra” tért át — a katolikus tüntetők és a protestáns ne­gyedekben élő munkások el­len. A PROTESTÁNS negyedben akkor kezdődtek a zavargá­sok, amikor az 1. angol ejtő­ernyős desszantezred katonái két írt öltek meg, akik . részt vettek a helyi rendőrség elle­ni tüntetésben. Most mind a katolikusok, mind a protes­tánsok az angol ejtőernyősök haladéktalan elvezénylését .követelik. Éppen ez az ejtő­ernyős ezred felelős a január 30-i londonderryi vérengzé­sért, amelyben 13, békésen tüntető polgárjogi harcost öl­tek meg. A Sunday Telegraph szerint az ejtőernyősöket uta­sították, igyekezzenek nem szemébe tűnni a helyi lakos­ságnak, mivel a protestánsok, akik korábban támogatták a hadsereget, most ellenségesen viseltetnek az angol katonák­kal szemben. A KEDDI NAPPAL egyéb­ként döntő jelentőségű poli­tikai hét kezdődött Észali-lr- ország számára. Sor kerül Edward Heath miniszterelnök és a Szociális és Demokrata Munkáspárt képviselőinek ta­lálkozójára. Ezt követi a kor­mányzatnak és azoknak a pártoknak a kerekasztal-meg- beszélése, amelyeket William Whitelaw, az északír ügyek­kel megbízott miniszter hí­vott meg a tartomány jövő­jének megvitatása végett. Sem a brit kormány képviselői, sem a megbeszéléseken részt vevő pártok nem tértek el ko­rábbi álláspontjuktól. Újdon­ság legfeljebb az, hogy az unionisták némi engedményt tesznek az állandó tanácskozó testület létrehozására vonat­kozó álláspontjukban: ará­nyos és „alkotmányos” képvi­seletet hajlandók biztosítani ebben a katolikus kisebbség­nek. A kisebbség politikai kö­rei azonban eleve elutasítot­ták ezeket a javaslatokat — mondván, hogy a képviselet kérdését már Írország 1922-es önállósulási okmánya leszö­gezte. MEGFIGYELŐK szerint a Whitelaw miniszterhez közel­álló körök már azzal is elége­dettek lennének, ha a közös megbeszélés annyira egybe tudná hangolni a különféle irányzatokat, hogy a két éve megszakadt párbeszédet foly­tatni lehessen .. ANDREJ GROMIKO tegnap illásreggelit adott a Moszk- ában tartózkodó Henry Kis- inger, az amerikai elnök emzetbiztonsági főtanácsadó- a tiszteletére. ROMA Az európai biztonsági értekezlet kérdése a Farnesina-palotábaii Kedden délelőtt folytatódott az olasz fővárosban, a Farne- sina-palotában összegyűlt kül­ügyminiszterek és pénzügymi­niszterek tanácskozása, ame­lyen az októberi tizes közös piaci csúcsértekezletet készítik elő. A külügyminiszterekhez, akik előző nap az olasz Me­dici elnökletével a Nyugat­európai Unió (a hat közös pia­ci ország és Nagy-Britannia) miniszteri tanácsa keretében találkoztak, kedden csatlakoz­tak, Norvégia, Dánia és Íror­szág képviselői is. A hétfői ülésen egyébként legnagyobb súllyal a kelet—nyugati kap­csolatok és az európai bizton­sági értekezlet kérdése került szóba. Medici külügyminiszter a tanácskozást követő sajtóér­tekezletén kijelentette: a részvevők közös óhaja, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Helsinkiben november 22-re kitűzött előkészítő megbeszé­lései megkezdődjenek és hoz­zanak sikert, lehetőleg rövid időn belül. A tanácskozáson Olaszor­szág ismételten hangoztatta a földközi-tengeri országok ér­tekezletének szükségességét. Schumann francia külügy­miniszter beszámolt kollégái­nak pekingi utazásáról. Kije­lentette: azt a benyomást sze­rezte, hogy a kínai kormány fokozott gazdasági és politikai kapcsolatokra törekszik Nyu­gat-Európával. A tíz külügyminiszter ked­den a szorosan vett közös pia­ci kérdésekkel, elsősorban a tervezett csúcsértekezlettel foglalkozott. Ugyanakkor a pénzügyminiszterek is folytat­ták tanácskozásukat. A közös piaci valutáris együttműködés kérdéseit vitatták meg. A tíz ország külügyminiszte­rei és pénzügyminiszterei ked­den délután együttes ülést tartottak Schmelzer holland külügyminiszter, a Közös Piac miniszteri tanácsának soros elnöke elnökletével. Befejeződött az SZKP küldöttségének látogatása a KNDK-ban Közleményt adtak ki az SZKP küldöttségének Konsz- tarvtyin Katusev, a Közpon­ti Bizottság titkára vezetésé­vel a Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára szeptember 3-tól 11-ig a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett baráti lá­togatásáról. A közlemény elmondja, hogy látogatása során az SZKP küldöttsége megismer­kedett a koreai népnek a szo­cialista építésben elért ered­ményeivel, a Koreai Munka­párt politikai szervező és ideológiai tevékenységével. Hangsúlyozta, hogy a szovjet kommunisták és a többi szov­jet dolgozó melegen üdvözlik a koreai testvémép nagy ered­ményeit és újabb sikereket kívánnák a szocializmus épí­tésében, támogatják a Koreai Munkapárt Közoonti Bizott­ságának és a KNDK kormá­nyának minden konstruktív lépését, amelynek célja a ko­reai helyzet normalizálása, a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatok kivonása és az or:*~g önálló békés egvesítése. A szovjet—koreai kapcso­latok megvizsgálása során a felek megállapították, hogy a két párt és a két állam baráti együttműködésének a marxiz- mus-teninizmus és a proletár nemzetköziség elvei alapján való elmélyítése megfelel a szovjet és a koreai nép, az egész szocialista közösség ér­dekeinek. Eszmecsere folyt több idő­szerű nemzetközi problémáról is. Az SZKP küldöttsége uta­zást tett a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságban, megtekintett különböző üze­meket és gazdaságokat, bará­ti hangulatú találkozókat tar­tott pártmunkásokkal és dol­gozó kollektívákkal. Az SZKP Központi Bizott­ságának megbízásából a kül­döttség a Koreai Munkapárt delegációját baráti látogatás­ra hívta meg a Szovjetunió­ba, s a koreai fél a meghívást köszönettel elfogadta — je­lenti be végül a közlemény. ,FEKETE SZEPTEMBER" Temetés és tervek A líbiai Tripoliban tegnap délután ünnepélyes keretek között eltemették annak az öt palesztin terroristának a holt­testét, akik a Fekete Szeptem­Száz repülőgép, illetve helikopter pusztult el A BIEN BOÁ I ROBBANÁS AMERIKAI BANKJEGYAKCIÓ A VDX ELLEN A Fehér Ház hétfőn a késő esti órákban közölte, hogy az amerikai kormány jelenleg tanulmányozza a dél-vietna­mi ideiglenes forradalmi kor­mány hétfőn közzétett nyilat­kozatát. Az amerikai légierő vadász­bombázói kedden a bombázá­sok felújítása óta a legsúlyo­sabb támadást hajtották vég­re Észak-Vietnam területe el­len. Az amerikai parancsnokság jelentése szerint Hanoi, Hai­phong és Thanh Hoa körzetét háromszáz bevetésben támad­ták a bombázók. Hanoi kör­nyékén ismét bevetették az úgynevezett „okos” bombákat — a lézerirányítású bombák­kal hidakat és vasútvonalakat támadtak. Az AFP jelentése szerint amerikai repülőgépek az el­múlt napokban hamis észak­vietnami bankjegyeket dob­tak le a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság területére. Az akciónak minden bi­zonnyal az a célja, hogy za­vart keltsen a VDK gazda­sági és pénzügyi életében. A hírügynökségek keddre virradóra valósággal ontották a jelentéseket arról a hatal­mas robbanásról, amely hét­főn történt a dél-vietnami Bien Hoa-i légitámaszponton, Saigontól 30 kilométerre északkeletre. Hivatalos ka­tonai forrásból származó ér­tesülések szerint csaknem 100 amerikai és dél-vietna­mi repülőgép, illetve heli­kopter pusztult el amikor az egyik óriási lőszerraktár a levegőbe repült és ez lánc­szerű robbanásokat váltott ki a légitámaszpont nagy ré­szén. Saigoni katonai forrásból igyekeznek úgy feltüntetni az utóbbi esztendők kétségtele­nül legnagyobb repülőgép- pusztulását, mintha a robban­tást „szabotőrök” hajtották volna végre. Az első jelenté­sek szerint a lőszerraktár egy becsapódó lövedéktől robbant fel. Az AFP szerint a robbanás folytán két sai­goni zsoldos meghalt, 40 ame­rikai és 20 saigoni katona pedig megsebesült. bér különítményének tagjai­ként 11 túszt szedtek az iz­raeli olimpiai csapat tagjai közül, kettejüket megölték, majd túszaikkal együtt a fürs- tenfeldbrucki támaszponton a nyugatnémet rendőrség által kezdeményezett lövöldözésben életüket vesztették. A belgrádi Borba című lap bejrúti tudósítja a palesztinra felszabadítási szervezet egyik tagjára hivatkozva olyan érte­sülést közölt, hogy a Fekete Szeptember palesztínai szer­vezet, amely a müncheni me­rényletet végrehajtotta 11 más akcióra is készül. A palesztí­nai személyiség szerint a Fe­kete Szeptember eddigi műkö­dése csúcspontjának tartja a müncheni támadást és csak az alkalmat várja a további akciókra. Szöulban folytatódkk a Phenjanban kezdett tárgyalások Szöulba érkezett a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság Vöröskereszt-társaságának küldöttsége, hogy folytassa a múlt hónapban Phenjanban megkezdett tárgyalásokat a két országot érintő család- egyesítések kérdéséről. Amerikai vétó és az elnökválasztás Washingtoni diplomáciai kö­rökben nem okozott meglepe­tést, hogy az USA vétójával megtorpedózta a Biztonsági Ta­nácsban a többség támogatá­sát élvező határozati javasla­tot. Amerikai megfigyelők el­ismerik, hogy a Nixon-kor- rnány pillanatnyilag alárendeli közel-keleti érdekeit választási érdekeinek és — legalábbis no­vember 7 előtt — fontosabb a Fehér Háznak az elnökválasz­tások kimenetele szempontjá­ból különleges jelentőségű New York és Kalifornia állam befolyásos Izrael-barát szava­zóblokkjának megnyerése, mint a külügyminisztérium „arabis­tái” által felfedezni vélt kö­zel-keleti „hatalmi vákuum” betöltésének vágya. A Washington Post hétfői hírmagyarázatában kiemeli, hogy vétójogának alkalmazá­sával „az USA első ízben ment ilyen messzire az ENSZ-ben az izraeli álláspont védelmé­ben és diplomáciai megfigye­lők ezt részben az amerikai elnökválasztási év pártpoliti­kai megfontolásainak tulajdo­nítják”. ENSZ-megfigyelők megjegy­zik, hogy a Biztonsági Tanács többsége által támogatott ha­tározati javaslat a lehető leg­enyhébb megfogalmazású volt, amennyiben a Fekete Szep­tember nevű szélsőséges pa­lesztin szervezet müncheni ter­rorakciójára, illetve az ezt kö­vetően Szíria és Libanon ellen végrehajtott izraeli fegyveres támadásokra való közvetlen utalás és bármelyik fél elíté­lése nélkül — pusztán a ka­tonai cselekmények beszünte­tésének minimális követelmé­nyét tartalmazta. „Normális” körülmények között ez meg­felelt volna a „pártatlanság” mezében fellépő amerikai kor­mánypolitika követelményei­nek, azonban hét héttel az el­nökválasztások előtt — és a demokratapárti ellenzékkel va­ló Izrael-barát „túllicitálási” versenyben — a Nixon-kor- mány célszerűnek találta még a pártatlanság látszatának fel­adását is. Rowland Evans és Robert Novak újságíró-szerzőpár a Washington Postban hétfőn ag­godalmait fejezi ki amiatt, hogy Nixon elnök és McGo­vern demokratapárti elnökje­lölt versengése az Izrael mel­lett elkötelezett szavazatokért — bár a november 7-i szava­zatszámlálásnál némi előnyt hozhat egyik, vagy másik po­litikusnak — hosszabb távon súlyos károkat okozhat az USA közel-keleti érdekeinek. Chile és Kuba a „Washingtoni körhintában” Jack Anderson a Washing­ton Post híressé vált rovatá­ban, a „Washingtoni körhin­tában” állítólag CIA-doku- mentumok alapján azt állítot­ta, hogy Fidel Castro elítélő­en nyilatkozott a chilei kor­mányról. Allende chilei elnök kedden élesen elítélte Anderson írá­sát, amelynek nyilvánvaló célja, hogy megpróbálja meg­romlani a Chile és Kuba közti kapcsolatokat. Castro vasár­nap Havannában nyilatkozott a Washington Post cikkéről, és azt elejétől a végéig hazug­ságnak minősítette. Allende közölte, hogy levelet kapott a kubai elnöktől, amely, biztosít­ja, hogy senki sem tudja meg­rontani a kubai és a chilei nép forradalmi barátságát Távoli ifjú táj II. *-----------------' Szarivon városa Phenjantól délre hatvan ki­I Szincson. | lométerre van, innen autóval alig félórányira-------------------- Szincson, Észak-Korea Lidicéje és Auschwitza. A h áború múzeumát 195ő-:ban nyitották meg, azóta ez is az or­szág zarándokhelyei közé tartozik. A múzeum egyemeletes épülete kis dombon áll, ahonnan jól belátni a dombos, hegyes, lapályos vidéket. A háború előtt pártház volt, a háborúban, 1950 októberétől decemberig, 52 na­pig, az amerikai katonai parancsnokság szállása. A földszinti és emeleti termekben fényképek százai mutatják be az eszte­len öldöklés jeleneteit: vízbe fojtás, akasztás, agyonlövés, ben­zinnel leöntés-elégetés, gázkamra, elevenen megnyúzás, élve eltemetés. A fényképek túlnyomó többségét amerikai és dél­koreai katonák és haditudósítók készítették, hitelességük cá­folhatatlan. Fényképen látni is, borzongató mindez. Utoljára Hitler hóhérlegényei háborúztak ilyen elállatiasodott módon. A múzeumtól néhány percnyi autózással elérhető az itte­ni vérengzés egyik legszörnyűbb színhelye. A domboldalban, kis lapályon, két félgömb alakú tömegsír: a jobboldaliban 102 gyermek, a baloldaliban 400 anya nyugszik. Partizánokat, kom­munistákat kerestek az amerikai parancsnok, Harison hadnagy legényei, az összeterelt anyákból és gyermekekből akarták ki­szedni, hol vannak a férfiak, az apák és fiuk, a még tudatlan gyermekeket próbálták az anyák, apák elleni vallomásra rá­bírni, fortélyosan felhasználva a pszichológia és pedagógia tu­dományának ismert eredményeit. Fogásaik, ravaszkodásaik azonban nem vezettek eredményre, legyilkolták hát az anyákat és gyermekeket is. A két tömegsírtól balra hosszúkás, félig a földbe süllyedő épület: itt 102 partizánt öltek meg, aztán benzinnel leöntötték, s elégették őket. A múzeum épülete mellett három tágas helyiségből álló pince; 1950. október 18-án 900 férfit égettek el itt. A falakon körömmel vagy valamilyen tárggyal bevésett, félbemaradt mondatok, szavak: a haláltusájukat vívó emberek búcsúüzene­tei. A pince fölött ugyancsak félgömb alakú tömegsír; a kis emlékoszlop tanúsága szerint 5650 ember nyugszik itt a föld­ben. ötvenkét nap alatt Szincsonban és környékén 35 383 ko­Éíerszínvonal. reait gyilkoltak le a hazája gazdagságára és kultúrájára, isza- badságára és demokráciájára bizonyára nagyon büszke Harison hadnagy hóhérlegényei, és déli szövetségesei. A megyében, Dé- li-Hangho provincia területén összesen 120 ezer embert öltek meg, nem egészen két hónap alatt. Harison és ragadozó vadállattá nyomorított katonái parti­zánokat kerestek, s mindenkit megöltek, akit bármily csekély­séggel is meggyanúsíthattak. Harison hadnagy nem tudta azt, amit napjainkban Vietnamban öldöklő társai sem akarnak tu­domásul venni, ami pedig a hitleri fasizmus feletti győzelem­mel befejeződő második világháború óta vitathatatlan: minden megtámadott népnek joga van önmaga megvédéséhez, a parti­zán-hadviseléshez is. Sokat mond, elszomorítóan vall korunkról, hogy mindmáig nem iktatták a hadviselésre vonatkozó nemzetközi jogszabá­lyok pontjai közé a népeknek ezt az alapvető, tiszteletben tar­tandó jogát, hogy a hazájáért partizánként harcoló hazafit is ugyanaz a jogvédelem illeti meg, mint a reguláris hadseregben küzdő katonát. Két hét egy távoli ország megismerésé­hez, megértéséhez oly csekély idő, hogy minden általánosítható következtetés és ítélet magában rejti a nagy tévedések lehetőségét. Nincs most kezem ügyében semmilyen statisztika életszínvonalukkal kap­csolatban, tehát csak személyes benyomásokra támaszkodha- tom. Említettem már, hogy az ember első meghökkenéseinek egyike a fölismerés: különös módon ifjú, fiatal ország ez —alig van régi épülete. (A háború, sajnos, csak hírmondónak hagyott valamit négyezer éves kultúrájuk műemlékeiből is!) A váro­sok és falvak házai újak, nem idősebbek tizenöt-húsz évnél. Azt mondták, hogy a háború elvonulásakor Phenjanban nem maradt viszonylagos épségben tucatnyi épület sem. Ritkán látni öreg, a régi módon szegényes házacskát falun is. Nem egészen két évtized alatt fölépíteni egy tizenötmilliós nép városait, fal- vait, ez magában is bámulatos tett. Városon és falun egyaránt zsúfoltabban laknak, mint mi, a lakások átlagterülete kisebb, a régi stílusban, beosztásban fölépített új falusi házak a nálunk falun Ipült házaknál sok­kal kisebbek, szerényebbek, de régi lakáskörülményeikhez ké­pest mégis nagy előrelépést jelentenek. Többször hallottuk: múltjukhoz hasonlítva ma sokkal-sok- kal jobban élnek, nagyon jól élnek, s ezt el kellett hinnünk, hi­szen a mára elért állapot egyik reális-jogos viszonyítási alapja sokáig a magunk mögött hagyott korszak marad. Igazán sze­gény, mert rongyos, elesett, éhségtől elgyötört emberrel nem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom