Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-12 / 215. szám

1972. SZEPTEMBER 12., KEDD '““K/űrlap 5 Ma Szennyvízhuiám a Dunán Megúszfák a halak Levonult a mérgezés Pásztó Péternek, az Orszá­gos Vízminőségi Felügyelet vezetőjének tájékoztatása sze­rint a magyar Felső-Dunán. pénteken-szómba ton észlelt nagyfokú szennyvízhullátn vasárnap az éjszaka folya­mán már Budapestnél vonult el. Az osztrák területről érke­zett ipari eredetű víz­szennyeződés mértékének ellenőrzésére va­sárnap a Duna menti víz­ügyi szervek harmadfokú ké­szültségben voltak. A kis-alföldi és a felvidéki folyók hígító hatásának, va­lamint a Duna öntisztító ere­jének következtében a hazai folyószakasz nagymértékben letisztult. Ezért az Észak­dunántúli Vízügyi Igazga­tóság, valamint a Budapesti Vízügyi Igazgatóság fokoza­tosan megszüntette a Duna- víz használata korlátozását. Ugyanígy másodfokúra csök­kentette a vízvédelmi ké­szültséget is. A szerinyvízhullám nem okozott kárt a hazai Du- na-szakasz halállományá­ban. Vasárnap délután már nem érkeztek osztrák területről sem újabb haltetemek a ma­gyar Duna-szakaszra. Borárverés Borárverést tartottak hétfőn a Badacsonyvidéki Állami Pincegazdaság badacsonyláb- dihegyi pincészetében. Többek között 400 palack 1946-os év­járatú badacsonyi aszú, 1957- es évjáratú móri aszú, továb­bá 15 féle palackos és 4 féle hordós bor került kalapács alá. Turisták véleménye Miért jött Magyarországra? Lassan befejeződik a tu­ristaszezon. A nyár — ide­genforgalmi szempontból — előzetes becslések szerint si­keresnek tekinthető. A Duna­kanyarban nyaraló külföldie­ket kérdeztük meg, miért ép­pen hazánkat- választották úticéljukul. Jövőre is A szentendrei Danubius Szálló vendégkönyvébe Klaus Peter Rentsch és felesége ne­ve mellett az áll, hogy Frank­furt am Mainból jöttek. Mindketten pedagógusok. Azt már ők mondják, hogy ifjú házasok és eddig beka­landozták fél Európát. Most egy kollégájuktól hallottak rólunk, azonkívül egy heti­lapban a Tiszáról és a pusz­táról olvasott. Eredetileg Brassóiba készültek, ismerő­sökhöz, ezért hazánkra csak negyvennyolc órás átutazó vizumot kértek. Es — már több mint egy hete a Danu­bius Szállóban laknak. Egy­szerűen nem tudnak elmenni. Bejárták az egész országot. Jó itt — ez a meggyőződé­sük. Barátságosak az embe­rek, sok a zene, és az éte­lek!... Amerre jártak, me­leg vizű strandok, források. — És miért nem hasznosítják jobban őket? — kérdezik. Hisz ez az ország idegenfor­galmi kincsesbányája lehet­ne, ha még jobb feltételeket teremtenének, ha több lenne az útjelző tábla a városok­ban. Már eldöntötték: jövőre is jönnek. A barátaikat küldik A nagy sárga sátor mellett egy legújabb típusú bordó POLIOLEFINNEL Fagyásálló ponyva Próbálják a postazsákot A kender-, juta- és textil­iparban a poliolefin termé­kek fejlesztésével foglalkoz­nak. Fóliaszalagból előnyösen használható bútorszövetet, autóülés-huzatot és redőny­vásznat készítettek a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnak. A Szalag- és Zsinórgyárnak hevedert és újfajta zsi­nórt gyártottak, részint polipropilén termékekből, részint pedig más fona­lakkal is kombinálva. A gyár legújabb típusú fona­lából szőtt és tűzött szőnyegek is készülhetnek, kikísérletez­tek egy olyan szálat is, amely egyarán alkalmas a viszkóz, a szintetikus és a durva gyapjú helyettesítésére. A Kenderfonó- és Szövő­ipari Vállalatnál tavaly ösz- szesen 378 gyártmányfejlesz­tési témán dolgoztak. Külön­féle polipropilén alapanyagú fonalak, zsinegek, kötelek elő­állítása, s azok konfekcioná- lási és kikészítési eljárásai vannak napirenden. Olyan eredmények mutathatók fel, mint például a lángálló mun­karuhaanyag, illetve a fagyás­álló zsák és ponyva. Készítet­tek szintetikus alapú varró­cérnát, szövőfonalat is. Nem­zetközi forgalomban most van tartóssági megfigyelés alatt az itt gyártott postazsák. Sikerrel foglalkoztak a gumiipari, illetve villa­mosipari szigetelő szöve­tek előállításával, s a Tisza Cipőgyárral együtt­működve állítottak elő kor- I szerű alapanyagokból készült j cipőszövet- és csizmafej bélés típusokat. La bora tórium A Magyar Karszt- és Bar­langkutató Társulat borsodi területi osztályának irányítá­sával augusztus eleje óta szervezett kutatómunka fo­lyik a Bükk hegység forrá­sokban gazdag völgyeiben. Ezeken a vadregényes helye­ken a miskolci Herman Ottó. a Bányász és a debreceni Tóthfalusi kollégium barlang- kutató csoportjai öt tábort „építettek”, hogy felmérjék a vízgyűj­tő területek nagyságai és a meteorológiai adatok ismeretében meghatároz­zák egy-egy forrás vízho­zamát. A táborban lakó, mintegy ki­lencven fiatal — többségük­én főiskolai hallgatók — huszonkilenc forrást tart megfigyelés és vizsgálat alatt, így többek között, a Szlnvát, a Garadnát, az Annát, az Eszperantót, a Szomorú- és Sebesvölgyi karsztforrásokat. Ezeknek hozamát rendszere­sen mérik, és vizéből órán­ként mintákat vesznek. Na­ponta hatszázkilencven üve­get töltenek meg, és a begyűjtött víz kémiai és bakteriológiai össze­tételét a Szinva völgyé­ben felállított laboratóri­umban vegyészek elem­zik. A vizsgálatok eddigi ered­ményeiből a kutatók arra kö­vetkeztetnek, hogy a már is­mert, felszínre törő források nincsenek kapcsolatban a mély karsztban húzódó vizek­kel. Simca. Előtte asztal, székek, kis gázfőzőn levest kever egy farmernadrágos fiú. Ba­rátja nagy szakértelemmel fi­gyeli. Kurt Schnabeli és Rolf Kaiser nem világjárók. Elfo- gódottak, kissé félszegek. Zü­rich mellett egy kis város­kában munkások. Ofsetnyo- mó az egyik, kemigráfus a másik. Közösen vették az au­tót. Eddig a jugoszláv tenger­partot ismerték meg alapo­sabban. Rólunk — „annyi mindent hallottak”. Nagy ne­hezen hozzájutottak egy Ma­gyarországról szóló útitoönyv- höz, elolvasták, aztán neki­vágtak, hogy saját szemük­kel lássák, milyen is ez az ország. Hogy milyen? Budapest vi­lágváros és barátságosak az emberek. Nem tudják, jönnek-e még. Nagy a világ. A barátaikat azért elküldik majd, ismer­jék meg a Pap-szigetet, a szé­les Dunát ők is. A jobb kapcsolatokért Marika Bécsben született, ott lakik, és húsvétkor jött először Magyarországra. Fér­je, Erland Engelhardt is most járt itt első ízben. Visegrád „wunderbar”, a Silvánus szálló elragadó és a környe­ző erdőség igazi rengeteg. Az asszony egy szót sem tud magyarul, holott az édes­anyja még elég jól beszéli a nyelvet. Egyetemista, jogot tanul. A gyermek arcú férj­ről nehéz elhinni, hogy vég­zett mérnök. — Miért jöttek éppen hoz­zánk? — kérdezzük. A vá­lasz: közel vagyunk, s ezen­kívül kíváncsiak is voltak a régi „szomszédra”. Hazájuk Magyarországgal és Jugoszlá­viával egyre élénkülő, jő kapcsolatot épít ki, ami üz­letileg is gyümölcsöző. Vál­lalata még nem áll kapcso­latban magyarországi cégek­kel, de a jövőben erre is sor kerülhet. A lovasiskolában Michel Devos lakóhelye — Le Vesinet — félúton fekszik Versailles és Párizs között, ö és a felesége egy barátjuktól hallottak a Gizella-telepi lo­vasiskoláról, elsősorban ezért jöttek. Nem csalódtak, a lo­varda klasszis a maga nemé­ben, de szívesen elmennek máshová is. Apaj és a po- mázi Petőfi Tsz címét gon­dosan eltették a mappájuk­ba. Devos asszony két éve, tár­sasutazás keretében jött elő­ször hozzánk. Nagyapja — magyar volt. Gyermekkorá­ban tőle sokat hallott az el­hagyott óhazáról. Az első látogatás mély be­nyomást tett rá. Ügy ment haza, hogy a férjének is mindazt tapasztalnia kell, amit itt talált. Férje vezető üzletember, a számok nyelvén beszél. Gaz­dasági formákat, jövedelme­ket hasonlít össze. Szerinte mi olcsóbban élünk. Ez is az egyik oka — véli —, amiért a nyugati turisták szívesen jönnek Magyarországra. Hanem van valami, ami nem tetszik neki. Az általuk vártnál sokkal több az autó, de a közlekedési morál gyenge. Náluk Is sok a baleset, de mi lenne, ha ennyire fegyel­mezetlenek lennének? A kivilágítatlan kerékpárok, az autópályán gyalogolok, a kis teljesítményű kocsikkal mindenáron előzni akarok. Módszeresebben Műkincsekben, ókorf ro­mokban, középkori várak­ban, gazdag múzeumokban sok ország többet nyújt. Mégis sokan jönnek hozzánk, Keletről, Nyugatról egyenle­tesen emelkedő számban. Be­szélgetőpartnereink egytől- egyig elmondták, hogy álta­lában előzőleg hallottak fe­lőlünk ismerősöktől, bará­toktól. Az elmondottak kel­tették fel érdeklődésüket; prospektusokat, utazási köny­veket kerestek. Aztán ma­guk is tapasztalták, hogy elérhetőek az áraink, nyu­godt, kiegyensúlyozott az élet­ritmus. Ezek a beszélgetések is jelezték, mennyit ér a sze­mélyes tapasztalat. Kellemes élményeit mindenki tovább­adja, mint ahogy a bosszú­ságait is elmeséli, amikor ha­zaér. Jó a „szájpropagan­dánk”, de azért az sem árta­na. ha még több útikönyv, művészien szép, színes pro­pagandafüzet ismertetné le­hetőségeinket, tájainkat, Ma­gyarországot. Komáromi Magda Lesz elég almásláda Kezdődik az almaszedés. A Tiszalöki Vegyesipari Vállalat gondoskodik arról, hogy legyen elegendő almásláda. Az idén 2 millió rekeszt készítettek. Tervezzünk együtt! Ötven mű a KISZ-pál/ázat első fordulójára Mint már korábban hírt adtunk róla, a KISZ Pest me­gyei Bizottsága néhány hónap­pal ezelőtt meghirdette a megye üzemi és ktsz KISZ- alapszervezetei között a Ter­vezzünk együtt módszertani vetélkedőt. A KISZ-munka buktatója gyakran az, hogy a KISZ-vezetők sokszor csak azt tudják: mit kel­lene csinálniuk, de azt már nem, hogyan fog­janak hozzá. A vetélkedő tu­lajdonképpeni célja az, hogy a megye KlSZ-alapszerveze- tei segítsék egymást hasznos ötletekkel, javaslatokkal. A Tervezzünk együtt vetél­kedő most a harmadik fordu­lóhoz érkezett. Eddig három feladatot kellett a részvevők­nek megoldaniuk. Az első for­dulóra várakozáson felül sok, több mint 50 pályázat ér­kezett. Nem volt könnyű dolga a zsű­rinek, amikor ezek közül a tíz legjobbat kiválasztotta, hogy sokszorosítva eljuttassa a KISZ-szervezetekhez. Először a versenyző alapszervezétek­nek arra kellett válaszolniuk, hogyan vívhatja ki a KISZ- vezető mind a társadalmi és gazdasági vezetők, mind a fiatalok között az elismerést, a tekintélyt az ifjúsági szer­vezetnek. A második feladatot is sokan megoldották, mely­nek központi kérdése az volt; szükségszerű-e nyaranta az uborkaszezon a KlSZ-munká- ban? A második fordulóra ér­kezett válaszokat mosit értékeli a zsűri. A harmadik forduló­ban arra kell majd válaszol­niuk a versenyzőknek, hogyan segítheti az ifjúsági szervezet a fiatalok munkahelyi beil­leszkedését. Mint a Tervezzünk együtt vetélkedő szervezőitől meg­tudtuk, az év végéig befejeződik a verseny írásbeli része. A jövő év elején a legjobb helyezést elért alapszerveze­tek háromnapos bentlakásos döntőn mérik össze tudásu­kat. Az első három helyezést elért alapszervezeteket a KISZ Pest megyei Bizottsága 16, 6, illetve 3 ezer forintos juta­lomban részesíti. A. E. Az ősz első virágai Bár még teljes nyári zöldjükben pompáznak a Bükk-hegység fái, az erdei tisztá­sokra már „be­tört” az ősz. A nagymezői részen, Jávorkút környé­kén szirmot bon­tott az őszi kiki­rics, halvány lila virágai valósággal elborítják a tisz­tást. A Bükkfenn- sík tölgy- és bükk- erdőségeinek szé­lén, a répáshutai erdei réteken nyí­lik a kárpáti sis­kavirág, míg a Lusta- és Hór­völgyben a nyár végét jelzi már a szártalan bábaka­lács tíz-tizenöt centis átmérőjű, ezüstösen fénylő virága. A mész- kőszirtek közötti csurgók, források környékén kinyílt a fehér virágú posvány csillag­húr és a berki harmatkása apró virága is. Vitaminok — samponban Bőrtápláló és frissítő vitami­nokkal dúsítva megkezdte a fürdősampon-gyártást az Egyesült Vegyiművek. A mo­sószereiről ismert vegyigyár­nak ez az első testápoló sze­re. Fenyőillatú és Dior-kom- pozícióval illatosított készít­mények kerülnek forgalom­ba 250 grammos csomago­lással Mire jó a zongora? Both Fülöpné szerkesztőségünkhöz küldött levelében arra kér választ, hogy miire lehetne felhasználni egy jó karban levő páncéltőikés zongorát? Levelében őszintén elmondja, hogy amikor kisfiúk, ifjú Both Fülöp, más­fél hónapos lett, elhatározták: híres zongoraművészt nevelnek belőle. Eb­ből a célból vásárolták a zongorát. A kis Fülöp nagy talentumról tett tanú­ságot. Már az első zongoralecke után összeomlott az albérlő - idegrendszere, és amit évtizedén át nem tudtak elérni Bothék: az albérlő, a második zongora­órát-meg sem várva, kiköltözött. Miután Szvjatoszlav Richter más el­foglaltsága miatt nem tudta elvállalni a gyerek tanítását, Bothék kénytelen­kelletlen helyi tanerőkre bízták Fülöp- két. Jellemző azonban a magyar zene- pedagógusok állhatatlanságára, hogy Fülöpke mellett alig fél esztendő alatt hét zongoratanár és tanárnő kedvetle­nedéit el. Közülük hárman sekrestyés­harangozó állást vállaltak különböző dunántúli egyházközségekben, négyen pedig a zenei pályát is elhagyva, villa­moskalauznak mentek. Így aztán Fü­löpke magára maradt tehetségével. De szó szerint, mert a család barátai is egyre ritkábban és egyre rövidebb idő­re látogattak el Bothékhoz. Fülöpke tavaly nyáron felismerhető­en eljátszotta az Eleonóra-nyitányt, amit a kis Aradsziky is szokott énekel­ni. Ez váratlanul nagy sikert hozott. Sikerült felépíteni Bothék balatoni nyaralójának egyik falát azokból a küldeményekből, amelyeket az egysze­rű, ismeretlen járókelők, gyakran még Zárt ablakon keresztül is feldobáltak Fülöpke szobájába, ősszel már a má­sik falhoz szükséges tégla- és bazaltkő­mennyiség gyűjtéséhez kezdhettek volna, amikor a gyerek váratlanul rossz társaságba keveredett. Gimnázi­umba került, ahol megismerkedett a fizikával. Ettől kezdve Fülöpke egyre kevesebbet ült a zongorához. Nem is tudott volna odaülni, mert a zongora­széket felhasználta egy centrifugális erő kísérlethez. Olvasónkat az késztet­te levélírásra, hogy a minap Fülöpke Galvani elemet akart készíteni a leg­vastagabb zongorahúrból. Mit csinál­jon szegény szülő? — teszi fel a kér­dést Both Fülöpné. És mert a kérdés közérdekű, szívesen válaszolunk: Ha már megvan a zongora, kár lenne azt a szárnyaló és vakmerő remények­kel együtt ízzé-porrá törni. Egy kis ügyességgel leleményességgel hasznos tárgyat készíthetünk minden valamire­való zongorából. Kedves levélírónk például, amennyi­ben vezet háztartást, a zongora fede­lét jól felhasználhatja gyúródeszkának. Fája rendszerint kitűnő, tartós, a poli­túr is csak eleinte jön le róla. Kitűnő­en alkalmazható bölcsőnek is, de ilyen­kor támasszuk fel a zongora tetejét, és a húrokra tegyünk meleg, szintetikus plédet, alája pedig használaton kívül helyezett lavórt. Ha bölcsőnek használ­juk a zongorát, akkor sem jövünk za­varba, ha feleségünk kettős-hármas ik­rekkel tér haza a szülőotthonból. Sok család használja a zongorát például szennyesládának. Elegáns, diszkrét, tartós és kitűnően szellőzik. Jól elhe­lyezve a zongora kiválóan alkalmas arra, hogy serdülő gyermekeinket za- vargassuk körülötte, ha a nyári szün­időt nem akarják az olasz tengerpar­ton, vagy a francia Riviérán tölteni. Rendkívüli esetekben Is hasznát vehet­jük a zongorának. Ha például erős fel­indulásból megfojtjuk a társbérlőn­ket, néhány napig feltűnés nélkül tá­rolhatjuk benne. Példáink is bizonyítják, hogy a zon­gora mindenképpen hasznos bútorda­rab. S ha rögeszménktől nem tudunk megszabadulni, és erőnek erejével zon­goraművészt akarunk nevelni a csa­ládban, nos, akkor már csak a rend­szeres és folyamatos gyermekszüléssel kell foglalkoznunk. Tudniillik a másik kellék, a zongora, már objektíve adott. És ha a hetedik utód sem teljesítené a szülői akaratot, akkor se legyünk két­ségbe esve. A február elsején felemelt családi pótlékból könnyen megtakarít­hatunk annyi pénzt, hogy egy szép na­pon fuvarost fogadjunk és elvitessük a hangszert valamelyik hulladékgyűjtő telepre. Miskolczi Miklós a Szinva völgyében Huszonkilenc forrás kémiai és bakteriológiai vizsgálata a Bükk hegységben

Next

/
Oldalképek
Tartalom