Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

2 syfiMap 1972. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK FÓKUSZ Miért érvénytelen München? A PRÁGAI HORIZONT KI­ADÓ „Miért érvénytelen München” címmel a napok­ban fontos publikációt jelente­tett meg. A könyv, amelynek szerzője Vaclav Kral törté­nész, az utóbbi évek legátfo­góbb tanulmánya a köztársa­ságra annak idején erőszakkal rákényszerített és a csehszlo­vák—nyugatnémet viszony normalizálását mind ez ideig akadályozó 1938-as müncheni diktátum problémaköréből. VACLAV KRAL könyve előszavában emlékeztet rá, hogy a Varsói Szerződés vala­mennyi tagállama magáévá tette a müncheni diktátum eleve érvénytelenné nyilvání­tásának csehszlovák követelé­sét. A kommunista és mun­káspártok 1967-es Karlovy Va- ry-i nyilatkozatukban megál­lapították, hogy az érvényte­lenség elismerése egyik felté­tele ama akcióprogram meg­valósításának, amelynek célja az európai biztonsági rendszer megteremtése. AZ 1968—69-ES válságos évesben azonban Csehszlová­kia egy időre eltért az euró­pai békéért vállalt közös fe­lelősség elvétől. A jobboldali revizionista erők követelték a csehszlovák külpolitika elvei­nek felülvizsgálatát. Az álta­lános revízió követelése mel­lett részben kísérletek történ­tek arra is, hogy megváltoz­tassák az eddigi magatartást egyes konkrét kérdésekben is. Ilyen kérdés volt például a diplomáciai kapcsolatok felvé­tele az NSZK-val, tekintet nél­kül arra, amit Csehszlovákia képviselői Karlovy Varyban aláírtak. 1968 nyári hónapjai­ban egész sor titkos tárgyalás folyt például Bonnal a diplo­máciai kapcsolatok felvételé­ről és a gazdasági kapcsolatok kiszélesítéséről. A nemzetgyű­lés külügyi bizottsága tárgyalt a bonni parlament külügyi bi­zottságával. Nem hivatalos tárgyalásokat folytattak olyan nyilatkozatról, amely elítélte volna a csehszlovákiai néme­tek 1946—1947-ben végrehaj­tott kitelepítését. A CSEHSZLOVÁKIÁBAN végbement politikai konszo­lidáció eredményeként azon­ban fokozatosan megszűnt az ingadozás külpolitikai kérdé­sekben is. Ebben a tekintet­ben mérföldkőnek számít az 1970-beh aláírt új csehszlovák —szovjet szövetségi szerző­dés. A szerző a továbbiakban elemzi az 1970-ben megindult szovjet békeoffenzíva kiemel­kedő eredményeit, majd az alábbi következtetésre jut: AZ NSZK KORMÁNYA azért volt kénytelen elismerni és tiszteletben tartani a máso­dik világháború után kiala­kult helyzetet, mert a szocia­lista közösség határai stabi­lak, mögöttük megfelelő belső politikai szilárdság és bizton­ság van. „Emlékezzünk rá, hogy annak idején a bonni po­litikusok milyen nagy remé­nyeket fűztek ahhoz, hogy a csehszlovákiai események az imperializmus javára billen­tik a közép-európai erőegyen­súlyt”. 1968 augusztusa után vissza kellett térniök a reali­tások talajára. „1968. augusz­tus 21. nélkül a bonni kancel­lár aligha ült volna tárgyaló- asztalhoz Erfurtban és Kas- selben, aligha utazott volna Moszkvába az NDK határait szavatoló szerződés aláírásá­ra.” A SZOVJETUNIÓ hatékony békekezdeményezései a cseh­szlovák külpolitika számára is kedvező feltételeket terem­tettek, s ennek eredményeként megkezdődhettek a tárgyalá­sok a Német Szövetségi Köz­társasággal valamennyi vitás kérdés megoldásáról. Csehszlo­vákia a kapcsolatok „norma­lizálásán” valóban a közép­európai béke megszilárdítását érti. Hiba volna azonban azt hinni, hogy a jelenlegi általá­nos békeerőfeszítéseknek bár­miféle közük volna a pacifiz­mushoz. A cél világos és konk­rét: európai konferencia ösz- szehívása a békés rendezés­ről, az európai biztonság rend­szerének megteremtéséről. PHENJAN Már készül a szétszakadt családok lis tája Mintegy 10 millió embert érint... Észak- és Dél-Korea vörös- keresztjeinek szerdán Phan- janban lezajlott első plenáris tárgyalása után a déli kül­döttség programja banket­tekkel és látogatásokkal te­lik a szombati visszauta­zásig. A programnak, akár­csak a szerdai ünnepélyes megnyitó ünneplésnek je­lentősége elsősorban a tár­gyalások sikerét lehetővé te­vő légkör megteremtésében áll. Az újságírókkal és kísé­rőkkel együtt 54 főnyi dél­koreai küldöttség phenjani látogatása így nemcsak azt jelenti, hogy 27 év óta elő­ször utazott egy ilyen népes hivatalos csoport északra, hanem azt is, hogy ennek a delegációnak először mutat­ják be a KNDK életét (s a dél-koreai sajtó 20 tudósítója így első kézből számol be az olvasóknak benyomásairól). Szón Szjon Pil, a KNDK Vö­röskeresztjének elnöke szer­dán este bankettet adott a déliek tiszteletére, csütörtö­kön délelőtt pedig a ven­dégek Kim Ír Szén szülőhá­zát keresték jel. A légkör mindkét alkalommal igen szívélyes volt: a banketten Li Bőm Szók, a déli Vörös­kereszt-küldöttség vezetője pohárköszöntőjében arról be­szélt, hogy meggyőződése szerint az ország egyesítése után az egész koreai nép úgy fog ülni az asztalok kö­rül, mint ezen a banketten. A mongjaongdei látogatáson pedig versengve készítettek közös fényképeket az északi és a déli küldöttek, újság­írók. (Ez a hangulat egyéb­ként magukra a résztvevők­re korlátozódik; sem a dé­liek szállása, sem látogatá­sainak színhelye körül nem látni érdeklődőket, vagy olya­nokat, akik üdvözölnék a vendégeket). Szón Szón Pil csütörtökön a nemzetközi sajtó tudósítói­val elbeszélgetve közölte, hogy már készül a szétsza­kadt családok listája. (Az érintett személyek szSnát nem ismertette, de becslé­sek szerint a szétszakadt csa­ládok kérdésének rendezése északon és délen mintegy 10 millió embert érint.) Az. ülés­sel kapcsolatban az északi Vöröskereszt elnöke három tényezőt emelt ki: az őszin­te hangot, azt a tényt, hogy az első megbeszélésre Phen- janban került sor és azt, hogy sor került a pártok és társadalmi szervezetek kép­viselőinek üdvözlő beszédei­re, amelyek kifejezték az egész társadalom támogatá­sát. A Vöröskereszt-tárgyalá­sok és a politikai kérdések kapcsolatáról szólva hangsú­lyozta, hogy a családi, hu­manitárius problémák meg­oldása az egész koreai nép egyesítésének ügyét segíti. Kairói konzultációk Ahmed Khalil, a Washing­tonban működő egyiptomi ér­dekképviselet vezetője. aki diplomáciai kapcsolatok hiá­nyában lényegileg a nagykövet tisztét látja el, kedden várat­lanul Kairóba érkezett. A MENA hírügynökség szerint hazai tartózkodása „magánjel­legű”. Mindazonáltal, mint nyugati hírügynökségek Írják, az egyiptomi fővárosban úgy hírlik, hogy a Khalil látoga­tásának „munkajellege” is van. A diplomata, aki nemrég Ro­gers külügyminiszterrel, majd Siscóval, a State Department közel-keleti ügyekben illetékes államtitkárával tanácskozott, feltehetően tájékoztatja az egyiptomi vezetőket Washing­ton szándékáról — tekintettel a legújabb fejleményekre. Mint ismeretes, Rogers nemrég aktívabb közvetítő szerepet jósolt az Egyesült Államoknak a Közel-Keleten. Kairóban megjegyzik még, hogy nem­csak Khalil washingtoni kép­viselő van otthon: Jehia Abdel Kader, az ország moszkvai nagykövete is folytatja még konzultációit kormánya veze­tőivel. Chilei incidemek Szükségállapot Szerdán este Chile egyik déli nagyvárosában, Con- cepcionban jobboldali elemek támadták meg a helyi szo­cialista pártház előtti mun­kásgyűlést, amelyen több ezer Allende elnököt támo­gató ember jelent meg. Az összetűzés helyszínére siető rendőröket ismeretlen hely­ről lövés érte, amely kiol-i tóttá egyikük életét. A to-i vábbiakbam még két rendőn és 'két szocialista párttag se­besült meg. Közben Santiagóban, a fő-, városban más természetű ne-\ hézségek támadtak. Kedden szélső baloldali beállított­ságú középiskolások meg­szálltak egy iskolát, mire a középiskolás diákszövetség sztrájkot rendelt el. Szerdá­ra visszatért a nyugalom: Anibal Palma oktatásügyi mi­niszter nyugalomra intő sza­vai megtették a hatásukat. Azokat a diákokat, akiket különféle verekedések során a rendőrség őrizebe vett, cse­kély büntetés ellenében sza­badon engedték. Bio-Bio tartományban vi­szont — ennek határán fek­szik a már említett Concep­cion — a helyi iparos- és ke­reskedő-burzsoázia kedd óta sztrájkol, tiltakozásul amiatt, hogy a kormány betiltotta a jobboldali propagandát űző „Agricultura” rádióállomás működését. A sztrájk nyomán Bio-Bio-ban szükségállapot lépett életbe. CSAK RÖVIDEN... KohB-Bahr párbeszéd Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, *a nyugatnémet kancellári hivatal államtitkára augusztus 30-án és 31-én Bonnban az NDK és az NSZK kö­zött megkötendő alapszerződésről és más közös érdekű kérdé­sekről tárgyalt. A tárgyalásokat szeptember 13-án Berlinben folytatják. A Kohl—Bahr találkozó újabb fordulójának befejeztével megál­lapítható, hogy nem várható gyors megállapodás a két német állam közötti alapszerződést illetően. Kohl államtitkár szerdán, megér­kezése után Bonnban újságíróknak kijelentette: „Azon fáradozunk, hogy fürgén tovább jussunk”, azonban sok nehézséget kell még leküzdeni. Kohl kifejezte azt a vé­leményét, hogy a küszöbönálJó nyugatnémet parlamenti választá­sok nem befolyásolják Bahr ál­lamtitkárral folytatott megbeszé­léseit. Mint mondotta, a tárgyalá­sokon az NSZK és az NDK közöt­ti nemzetközi jogi kapcsolatokról | van szó. Hozzátette, „nem ártjuk j bele magunkat a Német Szövetsé- j gi Köztársaság belügyeibe”. Brandt kancellár, Münchenben tett nyilatkozata is arra utalt, hogy a bonni kormány sem számít kö­zeli megállapodásra. A kancellár újságírók előtt kijelentette, nem hiszi, hogy még az idén a parla­ment elé lehetne terjeszteni a Kohl—Bahr megbeszélések ered­ményeit, még akkor sem, ha s^ kerül a Bundestag feloszlatására. A vitatott problémák közé tar­tozik az állampolgárság kérdése, valamint a két kormány kölcsö­nös képviselőinek státusza. Kohl a legutóbbi berlini megbeszéléseken azt a véleményt képviselte, hogy „nagyköveteket” kell cserélni, Bahr viszont csupán , »meghatal­mazottakról” beszélt. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára csütörtökön be­szédet mondott Novoszibirszk- ben, a terület párt- és gazda­sági aktivistáinak gyűlésén. KURT WALDHEIM, az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének főtitkára a jugoszláv kormány meghívására csütör­tökön háromnapos hivatalos látogatásra Jugoszláviába ér- kőzett HONOLULUBAN csütörtö­kön megkezdődött az ameri­kai—japán csúcstalálkozó. A NÉPI FORRADALMI MOZGALOM (MPR) Politi­kai Bizottsága Mobutu elnök­letével tartott hatórás ülésen úgy határozott, hogy Zairéban a jövőben nem lesz kormány és nem lesznek miniszterek sem. Elhatározták, hogy ezen­túl a kormány és a párt vég­rehajtó bizottságának felada­tát „Országos Végrehajtó Ta­nács” veszi át. A biztonságos Európáért Akik akkor születtek, 33 évvel ezelőtt, ma felnőtt emberek! sőt, lassan-lassan kilépnek az ifjú korból és a jó középnem­zedéknek számítanak. De csontjaikban-veleikben-idegeikben mégis őrzik, s még utódjaikba is átörökítik valamiképpen azok­nak az éveknek, életük első esztendejének jó szerint inkább ösztönösen magukba szívott borzalmas emlékeit. Mert hiszen ők, a harmincasok is — nem is szólva szüléikről és nagyszü­leiből — a háború nemzedékének számítanak. Ilyen messzi­re kísér ez a nap! 33 éve, hogy elkezdődött az emberiségnek addig legpusztí­tóbb, legkegyetlenebb háborúja, a második világháború. S ma, több mint három évtized után is az emlékezés nagyon aktuá­lis és főleg rendkívül megszívlelendő tanulságokkal szolgál. A legfontosabb ezek közül feltétlenül az a mementó, hogy elméletileg — vagy talán jobb szó reá: objektíve — ez a vi­lágégés elkerülhető lett volna. Ha az akkori európai kormá­nyokat a szovjetellenesség gyűlölete nem vakította volna el annyira, hogy Hitlerben és gyűlöletes fasiszta rendszerében is az esetleges potenciális szövetségesüket látják, hanem olyant, aki majd nekik sem kegyelmez; ha a Szovjetuniónak az emberiség és Európa iránt érzett mély felelőssége által diktált kollektív biztonsági politikáját elfogadták, megszívlel­ték volna; ha antifasiszta összefogásra sikerült volna tömörí­teni a munkásosztály köré a dolgozó és kisemberek millió­it... Igen, ha már 1939. szeptembere előtt kibontakozott volna az a nagy Hitler-ellenes világkoalíció és népi összefogás, amely végül is széttörte a náci fenevad gerincét, akkor nem zúdult volna a világra, majd hat esztendőre, a világháború borzalma. Mindezért 1939. szeptember 1-ének máig ható, mára is legérvényesebb tanulsága: nem szabad megengedni, hogy bárhol és bármilyen álcázott vagy akár módosított formában is még egyszer felüthesse a fejét a fasizmus. Nemcsak Euró­pában, de sehol a világon, hiszen fertőző bacilusai minden­hová eljuttathatják a ragályt. Ezért szeptember 1-e nemcsak a világháború kitörésére emlékezés, a világégés áldozatai fe­letti kegyelet, hanem a fasizmus elleni nemzetközi küzdelem­nek is harci napja! E küzdelemnek megvannak és megmaradtak a régi, ha­gyományos feladatai, formái is. Kontinensünkön és nem ke­vésbé a világ más tájain — olykor átfestett cégér alatt, de a lényegét tekintve a régi módon — fasiszta, félfasiszta vagy a fasizmus vészétől megóvottnak egyáltalán nem mondható rendszerek országokat és népeket igáznak le és fenyegetnek halállal. A szolidaritás e rendszerek, kormányok, elnyomó és pusztító apparátusok áldozatai, megkínzottai iránt, a küzde­lem visszaszorításukért — szent kötelessége mindenkinek, aki antifasisztának vallja magát! Európában mostanában — mindenesetre az utolsó években — olyan helyzet alakult ki, amely lehetővé tette, hogy kon­tinensünk országai és népei ne egyszerűen a háború nélküli­ség állapotával legyenek kénytelenek kiegyezni, hanem a si­ker reményével törekedhessenek a béke és biztonság hosszú időre szóló intézményesített rendszerének megteremtésére is. Ehhez mindenekelőtt az kellett, hogy a második világháború következményét és az azt követő alapvető európai változá­sokat, mint megváltoztathatatlan realitásokat, elismerje min­den kormány és nemzet, mindenekelőtt természetesen a Né­met Szövetségi Köztársaság népe és állami vezetői. S ami a dolog másik oldala: ennek a szituációnak kialakulásához oroszlánrészben járult hozzá a Szovjetunió és a vele szövet­séges szocialista országok elvszerű, szívós, józan és rugal­mas politikája, diplomáciája. Harminchárom évvel ezelőtt az az ősz a reménytelenség, a kilátástalanság sötétségét borította Európára. 1972. ősze kon­tinensünkön azzal bíztat, hogy meghozza az európai kollek­tív biztonság és együttműködés rendszere előkészítő tanács­kozását. Ez azonban még csak bíztató lehetőség. A küzdelemnek tovább kell folynia. Mégpedig nem csupán állami, kormány­zati szinteken, hanem — amint azt már kontinensünk jóra, becsületesre szövetkező emberei történelmi tapasztalataikból megtanulták — o tömegek összefogásával és mozgalmával is. Erre kötelezi az európaiakat ennek a harminchárom év­vel ezelőtti napnak emléke. Nemes János REYKJAVIK Mától: tenger imérfö!d-csata Olafur Johannesson izlandi miniszterelnök a UPI ameri­kai hírügynökség tudósítójá­nak adott interjújában kijelen­tette, hogy az ország halászati határait pénteken (tehát má­tól) 12 tengeri mérföldről 50 mérföldre terjesztik ki. Hang­súlyozta, hogy a 210 ezer izlandi lakos számára ez élet-halálkér- dés, mert az izlandi gazda­ság jóformán kizárólag a halászati ipartól függ. Kőműves, vízszerelő, asztalos, ács, hidegburkoló, burkoló, festő, parkettás, tetőfedő, épületbádogos, . villanyszerelő, vasbetonszerelő, lakatos, könnyűgépkezelő, autófényező és gépkocsivezető szakmunkásokat, kubikosokat, betanított és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is) és rakodókat azonnali belépéssel felveszünk jelentkezni lehet a „PROSPERITÁS" Ktsz munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. Tízhónapos, ingyenes jelentkezhetnek legalább ötéves szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező kőműves, ács-állványozó vagy vasbetonszerelő szakmunkások. Hathónapos 18—45 éves férfi segédmunkások jeletkezhetnek. A tanfolyam helye: Cegléd. Kezdete: 1972. október 2. A tanfolyam ideje alatt jó kereseti lehetőség. Munkásszállást és ebédet adunk. Különélési pótlékot és utazási hozzájárulást fizetünk. Minden héten szabad szombat. A tanfolyam befejezése után kötelező szakmai gyakorlat nincs. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek részletes tájékoztatót. BÁCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Kecskemét, Klapka u. 34. A halon kívül Izland nagyon szegény nyersanyagban és az ipar fejlesztését akadályozza az energiahiány. Az izlandi ex­port több mint 80 százaléka haltermékekből áll és a nem­zeti összterméknek körülbelül az egyötöde ebből az iparágból származik. A miniszterelnök hangsú­lyozta, hogy az egész ország és a parlament maradéktalanul támogatja a határok kiterjesz­tésére vonatkozó döntést. Mint a UPI tudósítója megjegyzi, Nagybritannia és Nyugat-Né- metország erőteljesen ellenzi az izlandi intézkedést, amelyet a hágai nemzetközi bíróság törvénytelennek minősített. Az izlandi miniszterelnök sajnálkozását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a halászati kérdésben nem sikerült megegyezőire jut­ni az angolokkal és a nyu­gatnémetekkel. Noha a békés megoldást tárt­juk ésszerűnek, kénytelenek va­gyunk vállalni a döntés követ­kezményeit — mondta a mi­niszterelnök. müvezetőképző tanfolyamra gépkezelőképző tanfolyamra

Next

/
Oldalképek
Tartalom