Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-09 / 186. szám
i'fcai jfccrci hírlap 1972. AUGUSZTUS 9., SZERDA Ffokusz A hatodik kísérlet AZ EGYSÉGES EGYIPTOMI-LÍBIAI állam terve immár a hatodik kísérlet a legfontosabb arab országok politikai, gazdasági és katonai egyesítésére. Az arab világ szélein, az Arab-félszigeten és a Maghreb országai között már beváltak különféle államszövetségek és föderációk. Azok a különféle egyesülési kísérletek, amelyek a közel-keleti vezető hatalmakból, Egyiptomból és Irakból indultak ki, ezzel szemben egyáltalán nem, vagy csak átmenetileg jártak sikerrel és az új Kairó—Tripoli tengelynél is meglehetősen egyensúlyban vannak a kedvező előjelek és a kezdeti nehézségek. Anvar Szadat egyiptomi elnök ezért igen okosan tette, hogy a közte és Moamer el-Kadhafi között Benghaziban, Líbia második legnagyobb városában kötött megállapodás megvalósítását — a megelőző öthónapi gondolkodási idő után — még egy évvel elhalasztotta — írja többek között a Die Presseben Heinz Gstrein. AZ EGYSÉGES ARAB ÁLLAM felépítésére tett egyetlen eddigi kísérletnél, az 1958- ban Egyiptom és Szíria Egyesült Arab Köztársaságának megalakításánál Nasz- ezer, akkori egyiptomi elnök kevésbé megfontoltnak mutatkozott, ami azután 1961- ben végül az EAK széthullásához vezetett. Ez alkalommal azonban nem Egyiptom, hanem Líbia a mozgató erő. Azonkívül Kairót és Damaszkuszi, az EAK déli, és északi területeinek fővárosait a közöttük fekvő Izrael és Jordánia válasz-, tóttá el egymástól, ami megnehezítette az egységes állam elgondolásának gyakorlati megvalósítását. EGYIPTOMNAK ÉS LÍBIA-, NAK ezzel szemben több mint, 1000 kilométer hosszú közös határa van. EGYIPTOM ÉS LIBIA EGYESÜLÉSE számára jó, előjel az is, hogy az egyiptomi—szíriai egység a kedvezőtlen feltételek ellenére három évig fennmaradt, míg a lazább szövetségi kísérletek még az első gyermekbetegségeken sem jutottak túL A Bagdad kezdeményezte két államszövetség — 1958-ban Jordániával hasemita alapon és 1963-ban Szíriával és Egyiptommal arab—szocialista alapon — már néhány hónap múlva széthullt, illetőleg papíron maradt. VALAMIVEL nagyobb sikerrel járt az 1969 végén Nasszer, Kadhafi és Nimeri által Egyiptom, Líbia és Szudán együttműködésére megkötött Tripoli-charta. Ezt az elgondolást Khartoum kiválása és Szíria csatlakozása után 1971-től az Arab Köztársaságok Szövetsége fejlesztette tovább. Ha azonban most Líbia és Egyiptom, a föderáció két tagja sokkal szorosabban egyesül, a Szíriával való világszövetségi kapcsolat mellékes függelékké válik. ASSZAD, szíriai elnök ennek ellenére már bejelentette, hogy helyesli Szadat és Kadhafi kettősét. Az újabb fejlemény ugyanis jól megfelel Szíria azon szándékának, hogy szövetséges partnereit külpolitikailag támogatja, de ugyanakkor lehetőleg kevéssé rendeli magát alá a kairói központnak. EZENKÍVÜL a líbiai- egyiptomi külön lépés szabad kezet ad Damaszkusznak az Irakkal való megállapodáshoz. Iraknak az a legutóbbi kifejezett kívánsága, hogy csatlakozni szeretne az arab államszövetséghez. Kairóban ugyan nem, de Damasz- kuszban igen pozitív fogadtatásra talál, tekintet nélkül az ideológiai és taktikai különbségekre. Asszad és Takriti iraki párttitkár találkozója a közeljövőben várható ... A. B. T. USsteri jubileumok Nagyon szomorú jubileum: illetlen is talán, profán ez a szó az eseményhez. Hétfőn ugyanis, a késő esti órákban, ismeretlen fegyveresek lelőtték az északír rendőrség egyik tagját: ő volt az Észak-lror- szágban folyó belháború ötszázadik halottja. Félezer halott három esztendő alatt, plasztik bombák és pokolgépek robbanása, gépfegyverek kattogása következtében egy olyan országban, ahol éppen ezek az események állandóan a polgárháború veszélyét idézik elő, ez bizony, nem csekély dolog. Ma, szerdán, augusztus kilencedikén egy újabb jubileum, azaz évforduló: egy esztendeje, hogy megkezdték Észak-lrországban az internálásokat. Jóllehet, március 24-e, azaz azóta, hogy London felfüggesztette az északír parlamentet, a Stormontot, és maga vette kezébe az ügyek intézését, sok internáltat szabadon bocsátottak, de még mindig sokan vannak a Long Kesh-i internáló táboron belül. És nem kell Pythiának lenni ahhoz, sajnos, ho"v bárki megjósolja: az illegális Ír KöztársaAz ötszázadik halott Észak- lrországban, a konfliktus három éve alatt: William Henry Creighton rendőr, akit hétfőn este a lakása előtt lőttek le a terroristák. sági Hadsereg jobboldali ideiglenes szárnya bizonyára újabb terrorcselekményekkel fogja emlékezetessé tenni ezt a szerdai internálási évfordulót. És mit csinál az északír ügyekkel megbízott miniszter, William Whitelaw? Ugyanazon a hétfői napon, amikor Ulsterban meggyászolták a Választási hadjáratny'tány - pecsenyesütéssel... A nyugatnémet koalíciós pártok vezetőinek hétfői tanácskozása mintegy első aktusa volt a választási hadjárat megkezdésének. A kormánypártok kinyilvánították óhajukat, hogy legkésőbb december harmadikán, sőt esetleg még előbb megtartsák a rendkívüli parlamenti választásokat. (Formailag ehhez szükséges, hogy Willy Brandt szövetségi kancellár a Bundestag ősizi ülésszakának legelején felvesse a bizalmi kérdést.) Minden arra mutat, hogy a két szembenálló tábor képviselői a választások megtartása és előkészítése mellett most már nemcsak szavakban, hanem tettekben is el akarják magukat kötelezni. Ettől eltérő álláspontot csak az ultrabololdali bajor CSU vall. Vezére, Franz Josef Strauss újabb parlamenti „leszámolást” sürget, azt követeli, hogy az idei költség- vetési tervezet megjavításával a Bundestag ne várjon szeptemberig, hanem már augusztusban tartson rendkívüli ülést. Sokan latolgatják, vajon a bajor politikus nem a maga pecsenyéjét akarja-e ismét megsütni azzal, hogy legfőbb szövetségesét és egyben riválisát, Rainer Barrel CDU-elnököt belehajszolja egy újabb „konstruktív bizalmatlansági indítványba”. Hétfő esti televíziós nyilatkozatában Konrad Kraske CDU-főtitkár elhatárolta magát a bajor szövetségesektől és kijelentette, hogy időokoknál fogva „kevés valószínűséget” lát az augusztusi parlamenti ülés megtartására. A nyilatkozatban elismerte, hogy a nyugatnémet gazdasági életben bekövetkezett új konjunkturális fellendülés tetemes gondokat is okoz, mert az árak egyre magasabbra emelkednek. Szembeszállva azonban a jobboldal pánikkeltésre törekvő agitációjával, felhívta a figyelmet arra, hogy más tőkés országokban sokkal rosszabb a helyzet és arra, hogy az NSZK-ban biztosított a foglalkoztatottság. A béremelkedések pedig — bár csekély mértékben — meghaladják az áremelkedéseket. konfliktus ötszázadik halottját, Belfastban Whitelaw — hivatalba lépése óta először — tárgyalt az SDLP (Szociális, Demokrata és Munkáspárt) képviselőivel. Ez a katolikus, vagy pontosabban szólva polgárjogi irányzatú ellenzéki párt, amely sokáig nem akart tárgyalni az angolokkal. Hogy most mégis leültek egy asztalhoz, Whitelaw-val: ez mindkét fél számára eredmény, még akkor is, ha esetleg huzamosabb ideig nem lesz folytatása. Ez a Bernadette Devlinhez közelálló párt — miként a kommunisták — elsősorban az elnyomott és szegény északír állampolgárok (akiknek többsége katolikus vallású) emberi, társadalmi és politikai jogaiért harcol. Tehát az internálás ellen van, amely megsértése az emberi jogoknak. Nem tudhatjuk, mi bontakozik ki az SDLP és Whitelaw kapcsolatfelvételéből. Csak az látszik bizonyosnak: ha London valóban békésen, pártatlanul, politikai rendezés útján és az ulsteri tartományt csakugyan pacifikálva kívánja megoldani az északír problémákat, akkor a polgárjogi mozgalommal kell együttműködnie. ALEKSZEJ SITYIKOV, az Interparlamentáris Unió szovjet csoportjának elnöke kedden fogadta James Callaghan angol parlamenti képviselőt, a neves munkáspárti személyiséget, aki az Interparlamentáris Unió szovjet csoportjának meghívására hétfőn érkezett Moszkvába. HUANG HUA, a Kínai Nép- köztársaság állandó ENSZ- képviselője hétfőn este vacsorát adott Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár tiszteletére, aki szerdán utazik el New Yorkból, augusztus 11—15 közöltre tervezett kínai látogatására. JEHIA ABDEL KADER, Egyiptom moszkvai nagykövete kedden hazarepült, hogy kormányával tanácskozzék. A moszkvai nagykövetség közlése szerint Káder egy hetet tölt Kairóban. A Vy-sztori A saigoni rádió bejelentette, hogy Thieu elnök rendeletet adott ki, amelyben felmentette tisztsége alól Ny ilyen Van Vy dél-vietnami hadügyminisztert. A hadügyminisztert már április elején szabadságolták, és a hadügyminiszter! tárcát már akkor Tran Thien Khiem miniszter- elnök vette át. A tábornok felmentésének előzményei közé tartozik, hogy visszaéléseket fedeztek fel a katonák úgynevezett „takarékossági alapjával’’ kapcsolatban. A visszaélésekért több magasrangú dél-vietnami katonatiszt is felelős, valamennyiüket felmentették, és négy éven át nem tölthetnek be jelentősebb tisztséget a hadseregben. Vy tábornokot nyugdíjazták és megtiltották, hogy a vizsgálat lefolytatásáig külföldre utazzon. ^LIBERALIZÁLÓ" FLOTTABAZIS Píreusí alku VITA - RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÁS NÉLKÜL Az amerikai kongresszus képviselőházának külügyi bizottságában a napokban kibontakozott vita új fényt vet azokra az okokra, amelyek arra ösztönözték a Pentagont, hogy a földközi-tengeri 6. flottája számára állandó támaszpontul a görög- országi Pireust válassza — írja a moszkvai Pravda keddi száma. A cikkíró a Washington Postra hivatkozva hangsúlyozza: a Pentagon vezetői nem titkolják többé, hogy földközi-tengeri katonai-stratégiai terveik megvalósításában az athéni katonai rendszert szilárd támasznak tekintik. A Pentagon képviselői kategorikusan elutasították, hogy részletes tájékoztatást nyújtsanak a kongresszusnaK a görögországi amerikai haditengerészeti támaszpontok létesítésének feltételeiről. Ezzel kapcsolatban a cikkíró a következőket állapítja meg: ez a tény is alátámasztása azoknak a Washington elleni, a sajtóban nemegyszer megjelent vádaknak, hogy az Egyesült Államok kormánya minden lehetséges eszközzel támogatja a görög katonai diktatúrát. Ezt Papa- dopolusz görög miniszterelnök sem titkolja. Nyilvánosan elismerte ugyanis, hogy a haditengerészeti bázisokról kötött alku súlyos kötelezettségeket ró az Egyesült Államokra a görög katonai rendszer támogatásában. A haditengerészeti bázisokról kötött amerikai—görög megállapodás jellege meggyőzően cáfolja az utóbbi időben terjesztett amerikai híreszteléseket az athéni rendszer „liberalizálódásáról” — a megállapodás éles ellentétben áll a görög nép, a Földközi-tenger térségének békéje és biztonsága megerősítésének érdekeivel — írja végül a Pravda. EFSZTATIOSZ LAGAKOSZ személyében új'görög nagykövet érkezett hétfőn este Ciprus fővárosába, Nicosiába. Elődje, Pahajotakisz a két ország között tavasszal kirobbant válság nyomán utazott el állomáshelyéről. Nicosiái politikai megfigyelők szerint az új nagykövet érkezése végét jelzi Athén és Nicosia rossz viszonyának. A PAKISZTÁNI KORMÁNY úgy döntött, hogy szabadon engedi azt a 6850 indiai állampolgárt, akik az 1971 decemberi indiai—pakisztáni háború idején estek pakisztáni fogságba. Marchais-interjűk A Neues Deutschland szombati száma interjút közölt Georges Marchais-val, a Fráncia Kommunista Párt főtitkárhelyettesével. A francia kommunisták — jelentette ki Marchais — a jövőben fokozott erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy Franciaország és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatai normalizálódjanak, s hogy a lehetőségekhez képest ezen a téren előrehaladás történjék. „A francia kormány egyetlen érvet sem tud felhozni az NDK elismerésével szemben. Mégis, ha parlamenti képviselőink felteszik az erre vonatkozó kérdést, a kormány a realizmus és az igazság eme követelményének teljesítését a bonni kormány vétójától teszi függővé. Sajátos értelmezése ez Franciaország függetlenségének.” Georges Marchais a továbbiakban kijelentette, hogy kedvező távlatok nyíltak az európai népeknek a kollektív biztonságért vívott harca előtt. „A feszültség csökkentése és az együttműködés útján elért sikerek fő oka a szocialista országok konstruktív politikájában keresendő. E tekintetben jelentékeny szerepük volt az NDK kezdeményezéseinek is, amelyek az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott átfogó békeprogram szellemében fogantak. Minthogy az NDK hozzájárult a kontinens viszonyainak kedvező fejlődéséhez — tette hozzá az FKP főtitkárhelyettese —, erősödött nemzetközi tekintélye is”. A francia kommunisták és szocialisták közös kormány- programjáról szólva Georges Marchais aláhúzta a program elfogadásának igen nagy politikai jelentőségét, „Megteremtődött a népi erők széles körű összefogásának alapja, amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy véget érjen a Franciaországban uralkodó töke hatalma,” Marchais hangsúlyozta, hogy ez a program nem szocialista. Megvalósítása azonban új, demokratikus gazdasági-társadalmi rend életre hívását tenné lehetővé Franciaországban, s módot adna arra, hogy a francia nép többsége, a maga tapasztalatára támaszkodva a szocializmus felé vezető utat válassza. „A munkásosztály egységéért, az összes demokratikus erők eggyé kovácsolásáért vívott harc az FKP politikájának mindig is integráns része volt.” — fejezte be a Neues Deutsch- landnak adott interjúját Georges Marchais. A hamburgi Spiege.-Magazin legfrissebb számában ugyancsak a Francia KP főtitkárhelyettesétől olvasható nyilatkozat. A lap munkatársa elsősorban a közös kommunista-szocialista kormányprogram valóra váltásával kapcsolatos személyi kérdések felől faggatta Marchaist. Azt a választ kapta, hogy egyrészt az FKP és az FSZP között még nem került napirendre az esetleges baloldali kormányfő személye, s hogy a francia kommunisták a legmagasabb szintű felelősségtudatról tettek tanúságot az elmúlt fél évszázadban, mióta különböző választott testületek élén állnak. Marchais-nak ez a kijelentése közvetett reagálás volt a Spiegel-nek arra a kérdésére, vajon a miniszteri kulcstárcák (külügy, belügy, hadügy) éppúgy „tilosak” lesznek-e majd az FKP számára, mint egykor, De Gaulle háború utáni demokratikus kormányában, amelyben kommunista miniszterek is helyet foglaltak ugyan, de a kulcstárcákat nem kaphatták meg. A baloldal esetleges 1973. évi választási győzelmével kapcsolatban Marchais megjegyezte: „Ha Pompidou elnök tiszteletben tartja a nép akaratát, a baloldal választási győzelme esetén olyan miniszterelnököt kell kineveznie, aki a baloldali többség támogatását bírja.” Atlasz és Az Izvesztyija terjedelmes cikket szentel a Pekingben nemrég kiadott új világatlasznak, amely — mint G. Apalin, a cikkíró megállapítja — ezúttal földrajzi köntösbe bújtatva juttatja kifejezésre a maoisták világnézetét. A moszkvai lap hangsúlyozza, hogy a kiadvány szerzőinek célja ellenségeskedést szítani a kínai és a szovjet nép között, a más népek iránti gyűlölet, a határrevízió szellemében nevelni a kínai népet. A pekingi kiadvány szerzői a „két szuperhatalom” doktrínáját is felhasználják ahhoz, hogy az olvasókat a Szovjetunió ellen hangolják. Meghamisítják Oroszország és Kína kapcsolatainak történetét, igyekeznek „megalapozni” a kínai vezetőknek másfél- millió négyzetkilométernyi szovjet területre támasztott igényét. „A szovjet kormány — emlékeztet az Izvesztyija — nemegyszer, többek között 1969. március 29-én és június 13-án kelt nyilatkozataiban is a lehető legrészletesebben bizonyította Peking területi követeléseinek abszolút megalapozatlanságát.” Köztudott ugyanis, hogy jelenleg semmiféle „egyenlőtlen” szerződés sem létezik a két ország között. Az ilyen szerződések jogi érvénytelenítése ugyanis 1924-ben a Szovjetunió és a Kínai Köztársaság vitás kérdéseinek elveit rögzítő megállapodásban megtörtént. Ebben az okmányban azonban egy szó sem volt arról, hogy a jelenlegi szovjet—kínai határvonalat rögzítő szerződéseket az egyenlőtlen vagy titkos megállapodások kategóriájába sorolták volna. Ez a kérdés akkor teljesen világos volt a kínai forradalmárok számára, akik a Szovjetunió világnézet segítségével és támogatásával a kínai nép nemzeti és társadalmi felszabadulásáért harcoltak. Mao Ce-tung 1945-ben és 1949-ben maga is megerősítette, hogy a Szovjetunió elsőként mondott le az egyenlőtlen szerződésekről, s kötött helyettük egyenjogúságra épülő megállapodásokat. „A Kínai Népköztársaság — hangoztatja az Izvesztyija — lényegében az egyetlen nagy ország, amelynek vezetői területi vitákat folytatnak az északi, déli, nyugati és keleti szomszédaikkal. Azoknak azonban, akik abszurd követelésekkel lépnek fel a Szovjetunióval szemben és kétségbe vonják valamely területnek a Szovjetunióhoz való tartozását, emlé- kezniök kellene arra, hogyan viszonyulnak a szovjet emberek az ilyen követelésekhez.” A maoista koncepciók erőszakos terjesztésére irányuló törekvésükben a pekingi világatlasz készítői „európai országnak” minősítik a Szovjetuniót — folytatja az Izvesztyija cikkírója. Az sem véletlen, hogy meg sem említik: a Szovjetunió területének kétharmada az ázsiai kontinensen van. „A pekingi politikusokat és geográfusokat semmiképpen sem elégíti ki a Szovjetunió európai—ázsiai országként elfoglalt helyzete!” Az atlasz összeállítói egyébként elfelejtettek említést tenni az első latinamerikai szocialista állam — Kuba — létrejöttéről. Eltorzítják Mongólia történetét, az Európáról szóló részben pedig a KGST-tag- államok kapcsolatait támadják. Az új pekingi világatlasz veszélyes és súlyos következményekkel fenyegető irányzatot tükröz — figyelmeztet befejezésül az Izvesztyija cikkírója.
