Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-09 / 186. szám

1972. AUGUSZTUS 9., SZERDA 3 ““'*Mártap TANÁCSI VÁLLALATOK Malom hajtotta — most villany Szentendre legrégibb gyára Nagyközségek életével ismerkednek Megyei tanácstagok találkozója Kiskunlacházán század elején egy sor céhet alapítottak, és 1936-ban már közel ezer kézműiparos dolgo­zott a községben. Az előadó ismertette a fel- szabadulás utáni években a Pereggel egyesült település negyedszázados útját: a ter­melőszövetkezetek vargabe­tűktől sem mentes fejlődését, a község gyarapodását úttal, villannyal, üzletekkel, iskolák­kal, óvodákkal, művelődési intézményekkel. A nyolc évvel ezelőtt megalakult ivóvíztár­sulatba már az indulásnál be­lépett a lakosságnak majdnem 70 százaléka... Községünkben nyílt meg az ország első önkiszolgá­ló AFÉSZ-boltja. Komár László tanácselnök a gondokról is szólt. Mivel egy régi bölcsődéjük épülete ve­szélyessé vált, újat építenek: ez évekre leköti anyagi ere­jüket Ezért 1975-re húzódik egy iskolaépítés megkezdése, holott a lakókerületekben a szétszórt kis iskolák romosod­nak, düledeznek... Túlzottan elhúzódik a községben egy ga­bonasiló építése is, s általában a terményraktározási lehetősé­gek hiányai miatt a szövetke­zetekbe rossz, romlott takar­mány kerül — ezek a legfőbb gondjaik. Jogvédelem Szentendre legrégibb gyára. Igazolni tudja. Nemcsak ok­mányokkal, mostani arcával is. Málló vakolatú műhelyeivel, tornácos irodahelyiségeivel, öreg gépeivel. Az első tulaj­donos Németországból vető­dött erre. Vándor kovácsle­gény volt, vállalkozó kedvű. 1864-ben megindította a kis üzemet, tűzzel meg kalapács­csal. Csoknyai, a következő tu­lajdonos, malommal forgatta a gépeket, a víz a malmot, s elkészültek az első Csoknyai- féle szerszámok, melyek hir­dették a céget. Aztán egy ki- szuperált vasúti mozdony „hajtotta az üzemet”, ezer meg ezer szíjon keresztül, gőzzel. Az államosításkor, 1949-ben 37-en dolgoztak itt, rá egy évre árammal működtek a gépek. Hullámháton Szentendre legrégibb gyára mondja Bernáth Tibor, a Pest megyei Fémipari és Ké­ziszerszámgyártó Vállalat igaz­gatója. A huszonkét év óta itt dol­gozó dr. Győré Andor főköny­velő emlékszik arra, amikor kibővítették a kovácsműhelyt, áttervezték, fából felépítették, le is égett 1956 szeptemberé­ben. Kormányhatározat nyo­mán 1954-ben a Kohó- és Gép­ipari Minisztérium a Pest me­gyei Tanács felügyeletére bíz­ta a vállalatot- A kormányha­tározat célja, a tanácsok gaz­dasági megerősítése ennél az esetnél sántított: a miniszté­rium 26 százalékos veszteség­gel adta át Szentendre legré­gebbi üzemét. — Honnan volt a veszteség? — kérdezem dr. Győré Andor­tól. — A kéziszerszám hatósági­lag megállapított áron kelt el. Nekünk többe került. Dotálták jó ideig. A tűz után csaknem egymil­lió forintba került a helyreál­lítás, s a tanács évenként kö­rülbelül 250 ezer forinttal se­gítette a gyárat — így csak a legszükségesebbekre futotta. Aztán ez a pénz is elmaradt, 1965-ben már egy fillért sem kaptak. — Ekkor voltunk a mély­ponton. A gyár megszüntetését javasolták, az épületet a Pest megyei Vegyi- és Divatcikk­ipari Vállalat, a profilt a KGM kapta volna ... — S mint mindig, a mély­pont után újra felfedezték a vállalatot. Akkoriban a Köny- nyűipari Minisztérium adta a szakági felügyeletet, Szent­endrén járt főmérnöke meg­veregette az igazgató vállát: „miért nem fejlesztitek? ...” Egy héten belül háromféle fej­lesztési javaslat készült, egyik­ből sem lett pénz, de legalább nem zárták be a kapukat. 1957-ben pedig úgy várták, stabilizálódik a helyzet, hitelt kaptak, hogy rugóüzemet léte­sítsenek, és segítsék a szintén Szentendrén üzemelő kocsi­gyárat. Később azonban egyre kevesebb rugó kellett, s a ré­gi kisipari szerszámokat sem kereste senki, először a ko­vácsipar szűnt meg, halódni kezdett a bognár, a kádár szak­ma, s mostanában a közel száz­féle kéziszerszám zöme az épí­tőiparban dolgozóké. Csak egy- egy különlegességet tudnak mutatni — az Erdészeti Kuta­tó Intézettel közösen kikísérle­tezett erdészeti fejszékre büsz­kék ma a szerszámkészítők. Dotáció után nyereség — 1966-ban profilrendeletet hoztak, a rugógyártás a szer­szám- és gépelemgyárak hatás­körébe került, mi a száz mil­liméter szélességen aluli lap- rúgók készítését kaptuk fel­adatul. Országos igényt kel­lett volna kielégítenünk, 4 millió forintot adtak, hogy építsünk rugó csarnokot, 1967- ben megkezdődött az építés, s tulajdonképpen még most sem fejeződött be. Rugók meg az­óta alig kellenek, gyártásuk egyelőre megfér a régi he­lyen ... Az új gazdasági me­chanizmus eltörölte a dotációt, a kéziszerszámok veszteségeit más termékek készítésével kell fedeznünk — mondja Bernáth Tibor. 1954-ben 1 millió forint do­tációt kaptak, 1971-ben több mint 2 millió forint volt a nyereség. — Hogyan? — Kovácsolt, sajtolt cikke­ket, vasszerelvényeket, enyve­zőbakokat, satupadokat, szí­nesfém öntvényeket, művészi bronzöntéseket készítünk. Ezek hoznak nyereséget. A kéziszer­számok közül 55-nek gyártá­sa farag le több ráint egy mil­lió forintot ebből a nyereség­ből. A 175-ös harapófogót 14 forint 90-ért adják, s 15 forint 80 fillérbe kerül nekünk. 1968 óta az alapanyagok árai 100— 200 százalékkal emelkedtek, azonban a kéziszerszámok áraiban ezek nem gyűrűztek tovább. Évente 300—400 ezer darab harapófogót igényelne a bel­kereskedelem. Szentendrén gyártják egyedül ezt a szerszá­mot, összesen 80—90 ezret. A többi — tőkés import. Har­minc forintért. Devizáért. A döntőfejszét 70 forint 60 fillé­rért adják, előállítása 80 fo­rint Miután a forgalmazó — a Mezőgazdasági- Gép- és Al­katrészkereskedelmi Vállalat — nem kapott elég fejszét Szentendréről, megpróbálta a hiányzó mennyiséget importból beszerezni. 250 forintot kértek érte. Bernáth Tibor nevetve mondja: — Mikor ezt megtudtuk, ar­ra jutottunk, exportálunk dön- töfejszét, mivel exportnál nincs maximált ár. Jövőre 160 fo­rintért szállítunk belőlük a tő­kés országokba. Most a Pest megyei Fémipa­ri és Kéziszerszámgyártó Vál­lalat 15 millió forint értékben készít szerszámokat — az igény 20 millió forint körül mozog. A kéziszerszám alkonya? Az új termékek szabadára­sak. öntenek, kovácsolnak, forgácsolnak és vasszerkezeti munkákat is végeznek Szent­endrén. Piackutatás alapján kezdtek új cikkeket gyártani, kooperálva a PEVDI-vel és a szentendrei ipari szövetkezet­tel. Bernáth Tibor az egyik újdonságot mutatja: — Fürdőszoba-összefolyó — eddig igen bonyolult öntés­technikával készítették. Mi alumíniumból öntjük, a PEV- DI műanyag bevonata gusztu­sossá, ízlésessé teszi a termé­ket, mely eddig hiánycikk volt. Idén körülbelül 8 ezret csiná­lunk, jövőre 20—30 ezret. A külföldiek is érdeklődnek irán­ta. Az új termékekkel igyekez­nek tisztességesen konkurrálni a régi gyártókkal — a minő­ségi követelmények és a ha­táridő betartásával jobb, elő­nyösebb helyzetbe kerülni a vevőknél. Kihasználni a kis vállalat rugalmasságát, azt, hogy egy új cikket negyedév alatt kikísérleteznek és gyár­tanak. — És mi lesz a kéziszerszá­mokkal? — A legkifizetődőbb jelen­leg az lenne, ha nem gyárta­nánk egyáltalán kéziszerszá­mot. Hagyományaink azonban köteleznek. Igyekszünk egye­lőre exportra gyártani őket, idén 75 ezer dollár értékben szállítunk külföldre, 1973-ban szeretnénk 100 ezer dollárért. A növekedéssel már 10—15 százalékos nyereség is elérhe­tő. Tavaly Dabason részleget létesítettünk, ide települ majd a harapófogó-gyártás. Most az alumínium testek hetven szá­zalékát Dabason öntjük. Az év végéig a kéziszerszámokat is a községben munkálják meg. Jövőre az alapanyag 80 szá­zalékát itt darabolják. 1975 végére az évi termelési érték 50 millió forint lesz, s a tervek szerint ebből 23 milliót Da- bas hoz. (Az idei terv 28 mil­lió.) Üj forgácsológépeket, ön­tőberendezéseket, darabológé­peket, csiszolókat, köszörűket veszünk. — A kéziszerszámok jövője? — Tervünk: 1975-ben 25 millió forintért gyártunk szer­számokat. A sorjázási és a be­fejező műveleteket gépesítjük. A kovácsolás utáni munkákat összevonjuk, jobb szervezéssel megteremtjük a technológiai sort. Reméljük, hogy módosít­ják az árakat. Ha nem, előbb- utóbb arra kényszerülünk, hogy felhagyjunk a hagyo­mánnyal... — mondja az igazgató. Elszállt évek 1864-ben egy fiatal kovács­legény tűzzel és kalapáccsal készítette az első szerszámot. Vízimalom hajtotta később a gépeket, a malom rajza a gyár címerében emlékeztet ezekre az időkre. Szentendre legré­gibb gyárában csak egy félig kész üzemcsarnok és a villany árulkodik arról, hogy azóta el­telt néhány esztendő. No, és az, hogy hiánycikké váltak a kötöttáras kéziszer­számok. Tamás Ervin Gépipari kiállítás Tíz évi szünet után első íz­ben, hétfőn magyar gépipari kiállítás nyílt a Kínai Népköz- társaságban, a Tiencsini Ke­reskedelmi Kamara bemutató- termében. A Technoimpex és a Mogürt állított ki magyar szerszámgépeket, műanyagipa­ri, cipő- és textilipari gépeket, garázsipari és autószerviz-be­rendezéseket. A kiállítókat Sang Shu-ce, a Tiencsini Kereskedelmi Ka­mara elnöke üdvözölte. A Munkaügyi Minisztérium 15 megye megbízottainak át­adta azoknak a mikrobuszok- nak az okmányait, amelyeket az új iskolaév kezdetétől a pályaválasztási tanácsadás szolgálatába állítanak. A műszerekkel felszerelt buszok alkalmasak arra, hogy segítségükkel szakemberek a megyék távoli településein vizsgálják a gyermek képessé­geit, s tanácsokat adhassanak Tegnap a ráckevei járásban immár negyedszer tartotta egy nagyközségben ülését a megyei tanácstagok járási csoportja. E kihelyezett ülések célja, hogy a járásból választott me­gyei tanácstagok alapo­san megismerjék a nagy­községek múltját, fejlődé­sét, eredményeit és gond­jait. A találkozó színhelye ezúttal Kiskunlacháza volt. Az ülé­sen megjelent Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest me­gyei bizottságának titkára, Szabó József, a Ráckevei Já­rási Hivatal elnöke, Stáhly László, a Hazafias Népfront járási bizottságának elnöke, Tarjányi Béláné és Vigh Lász­ló országgyűlési képviselők. Jelen voltak a nagyközség po­litikai, közigazgatási, társadal­mi és gazdasági vezetői. Külön aktualitást adott az eseménynek, hogy Kiskunlac­háza az idén ünnepli fennállá­sának 700 éves fordulóját: ez alkalomból szeptember 16—30 között tartják az ünnepségeket. Az ülés előadója, Komár László, a nagyközségi közö6 tanács elnöke, ismertette Kiskunlacháza hét évszázados múltját. Az 1272-ben alapított kun te­lepülés a kilencedik önálló kun kapitányság, s később is szabad kún község volt: 1839- ben városi rangra emelkedett. 1848-ban első népképviselő­jelöltjük Petőfi Sándor. Az állattenyésztés mellett ipara is volt a községnek, a múlt arra, hogy mely pályán ke­ressék boldogulásukat. Egye­lőre kilenc mikrobuszt bo­csátottak a 15 megye rendel­kezésére, Hajdú, Zala és Sza­bolcs kapott egy-egy önálló buszt, a további kocsikat két- két megye közösen használja. Később azonban újabb mik­robuszokat szereznek be az NDK-ból, hogy egy idő múl­va az ország valamennyi me­gyéjében önálló pályaválasz­tási tanácsadó busz járjon. A TÖRVÉNYEK és más ér­vényes jogszabályok feltétlen tiszteletben tartásával, ered­ményesen dolgozni: ez minden vállalat és szövetkezet gaz­dálkodásának legfőbb szabá­lya és célja. Alapkövetelmé­nye a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek működésének is. Ehhez sok rendelet alapos ismerete szükséges, ami pedig a gazdálkodást illeti, annak is egyre számosabb tényezője, összefüggése van. Nem ritkán találják szemben magukat a tsz-ek vezetőd olyan problé­mával, amelyet nem láthattak előre, keletkezéséről nem te­hetnek, a megszüntetése nem tőlük függ. Ezekben az ese­tekben szinte kivétel nélkül jogi vonatkozásai is vannak a gazdasági, gazdálkodási ne­hézségeknek. LASSÚNK NÉHÁNY PÉL­DÁT. Szakosított állattenyész­tési telepet létesít a tsz. Jó terv, a lehető leggondosabban összeállított költségvetés alap­ján. Az építkezés azonban — a tsz-en kívüli okok miatt — elhúzódik. Emiatt csak egy évvel későbben tudják üzem­be helyezni a telepet, ami ön­magában is tetemes vesztesé­get jelent a szövetkezetnek. Ráadásul közben megnöve­kedtek a beruházási költsé­gek, a tervezettnél 25—30 szá­zalékkal többe kerül az épít­kezés, a berendezés. Ennek következményeként gyakran pénzügyi zavarok támadnak, esetleg a szanálás sorsára jut a tsz. Jönnek a vizsgálatok, keresik a felelősöket, s rend­szerint a szövetkezet kényte­len viselni a kárt, vagy leg­alábbis nagy részét Más. Szerződést köt a ter­melőszövetkezet az állatfor­galmi vállalattal hízott ser­tések előállítására. Az előre meghatározott időpontban át- vehetné az állatokat a válla­lat, de nem teszi, mert sem vágóhíd, sem hűtőház nincs annyi, amennyi a feldolgozás­hoz és a tároláshoz kellene. A sertések rövidebb-hosszabb ideig továbbra is a tsz-nél maradnak. Ebből nemcsak az a baj származik, hogy a kelle­ténél tovább kénytelenek etet­ni, gondozni az állatokat. A késedelmes elszállítás azzal is jár, hogy nem tudja a tsz ide­jében beállítani a hizlalni való sertések új falikúját. Ez viszont gondot okoz a te­nyésztésben is. Mi történik ilyenkor? Egyezkedési kísér­let a vállalattal, vita a kötbér, a kártérítés körül, s talán per is. De lehetséges, hogy a tsz akkor is kiegyezik a vállalat­tal, ha jócskán ráfizet, mert ezt diktálja az óvatosság, a „józan megalkuvás” a hely­zettel A szövetkezet ugyanis jól tudja, hogy jövőre is szer­ződik a vállalattal más vá­lasztása. lehetősége nem lé­vén. Tehát nem akarja magá­ra haragítani a vállalatot. A KŐVETKEZŐ ESET: Szakosított sertéstelepére agg­regátort rendelt egy tsz az egyik nagy gyártól. Az erede­tileg írásban rögzített határ­idő többszöri módosítása után közölte a gyár a szövet­kezettel hogy a legutóbbi vál­lalt időpont, augusztus húsza­dika helyett csak 1973 első félévében szállítja az aggre­gátort. A szövetkezet erre le­vélben értesítette a gyárat ar­ról, hogy nem tud tovább vár­ni, ezért kénytelen visszavon­ni a megrendelést. Most ott tart az ügy, hogy a gyár fel­háborodottan fenyegetőzik. Legfeljebb akkor „hajlandó’’ eltekinteni a megrendeléstől, ha másik vevőt talál az agg­regátorra, mert neki „a ter­vében szerepel” ez az eladás. Lehetne folytatni a sort, de felesleges. Persze, vannak pél­dák arra is, hogy termelőszö­vetkezet nem teljesíti szerző­déses kötelezettségét, s ezzel valamely más vállalatnak okoz kárt. Ezekre az esetekre sem lenne helyes más mércét alkalmazni. Nincs, nem lehet helye elvtelen en­gedékenységnek, elnézés­nek, szerecsenmosdatásnak, akkor sem, ha termelőszövet­kezet követ el szabálytalansá­got. Ez alkalommal mégis vál­lalatok, nem pedig tsz-ek hely­telen magatartásáról van szó. Ennek nyomós oka, hogy a szóvá tett, s a hozzájuk hason­ló visszásságok vannak túl­súlyban. Más szavakkal: ha azt akarjuk, hogy a törvényben is kifejezetten egyenrangúság és egyenjogúság érvényesüljön a vállalatok és a tsz-ek kapcso­latában, akkor mindenekelőtt az említett bajokat kell orvo­solni, azoknak kell elejét ven­ni. Közben természetesen ügyelve arra, hogy ne szapo­rodjanak, hanem szűnjenek meg a tsz-ek ilyen természe­tű és szintén elítélendő mód­szerei, hibái. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK JOGVÉDELMÉRŐL szólván többnyire a peres ügyek számával, a megnyert perek révén megtérült vagy elhárult veszteségekkel szok­tak érvelni. Kétségtelen, hogy ezeknek, s a rájuk fordított jogászi munkának nagy jelen­tősége van. Nem kevésbé fon­tos az sem, hogy a jog szelle­me és előírása érvényesüljön a termelőszövetkezet belső életében. A gazdálkodásban, a vállalatok és a szövetkezetek viszonyában még jelen levő torzulások, jogsértő eljárások megszüntetése azonban na­gyobb és messzebbre ágazó feladat. Jó és minél gyorsabb megoldásához a törvényességi felügyeletet ellátó intézmények elismerésre méltó erőfeszíté­sei mellett másra is szükség van. Egyebek között és nem utol­sósorban arra, hogy a terme­lőszövetkezetek területi szö­vetségei és a TOT lankadatlan igyekezettel fáradozzon az okok megszüntetésén. Nem ki­zárólag hivatali, hanem társa­dalmi fórumokon is segítse elő még erőteljesebben a helyes szemlélet térhódítását. Hogy ne legyen talaja annak a fel­fogásnak és nézetnek, amely az állami vállalatok és a ter­melőszövetkezetek megítélésé­nél arra az évekkel ezelőtti divatos érvelésre támaszko­dott, amely szerint „előbb az ing, azután a kabát”. Vagyis: mondjuk ugyan, hogy gazda­sági életünkben azonos elbírá­lás illeti meg az állami vál­lalatokat és a szövetkezeteket, dehát mégiscsak az ing, az állami vállalat van közelebb az államhoz, szocialista rend­szerünkhöz. BIZONYARA vannak, akik még ma is e hasonlat szerint gondolkodnak, ám ennek ha­missága és kártékonysága egy­értelmű. S maga a szemlélet politikánkon, gazdaságpoliti­kánkon, törvényeinken kívüli. Ellentétes velük. Gulyás Pál Elhunyt dr. Lupusnyih András Dr. Lapusnyik András elvtárs, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitünte­tettje, a Magyar Partizánszövetség tagja, a Pest megyei Tanács VB Igazgatási Osz­tályának vezetője, 54 éves korában el­hunyt. Dr. Lapusnyik András elvtárs elhunyté­val súlyos veszteség érte a Pest megyei Tanácsot és a budai járást. 1937-ben, egé­szen fiatalon az illegalitás, a Horthy-ter- ror nehéz éveiben kapcsolódott be a mun­kásmozgalomba és vált aktív tagjává az új, szebb társadalmi rendért küzdők sere­gének. Tagja lett a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának és a bőripari szakszervezetnek. A hitle­ri megszállás idején résztvevője, illetve egyik szervezője volt az ellenállási mozgalom kőbányai csoportjának, amely fegy­veresen is harcolt a hitleri fasizmus ellen. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt X. kerületi Bizottságának tagja, és aktívan tevékenykedett a rendőrség megszervezésé­ben. 1949-től az államigazgatás területén dolgozott, 1950-től — közel két évtizedig — a Budai Járási Tanács elnöke, majd élete végéig a Pest megyei Tanács VB Igazgatási Osztályának vezetője. Az 1956-os ellenforradalmi események idején egy pillanatig sem ingott meg, majd kommunista vezetőként irá­nyította az ellenforradalom okozta károk helyreállítását. A megye legnagyobb járásában fokozottabb mértékben jelent­keztek a feladatok, irányításával a budai járás sokat fejlődött, különösen sokat tett a termelőszövetkezetek szervezése és megszilárdítása terén. Szorgos munkájával, példamutató magatartásával nevelte munkatársait. Szerénységéért, türelméért, emberséges bánás­módjáért és közvetlenségéért a járás dolgozói becsülték, sze­rették. Eredményes munkáját államunk többször is kitüntetés­sel jutalmazta, így megkapta többek között a Szocialista Hazá­ért Érdemrendet, a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérmet, a Munka Érdemrend arany fokozatát. A Budai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága elnökeként tagja volt az MSZMP Budai Járási Bizottságának, végrehajtó bizottságának. Mély fájdalommal gyászolják szerető családja mellett a budai járás dolgozói, a Pest megyei Tanács munkatársai, akik­kel életének utolsó éveiben dolgozott együtt. Búcsúztatása augusztus 15-én, kedden délután 3 órakor lesz a Farkasréti Temetőben. MSZMP Budai Járási Bizottsága Pest megyei Tanács Magyar Partizánszövetség Mikrobuszok a pályaválasztás szolgálatában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom