Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-08 / 185. szám
«n UECVKt 1972. AUGUSZTUS 8., KEDD fWkusz Shriver-akció George McGovern és Sargent Shriver (jobbról), a Kennedy-fivé- rek sógora, a demokrata párt új alelnökjelöltje. GEORGE MCGOVERN demokratapárti elnökjelölt magyar idő szerint vasárnapra virradólag országosan közvetített rádió- és televíziós beszédében jelentette be, hogy megtalálta új alelnökjelöltjét Robert Sargent Shriver ismert üzletember-politikus személyében. A demokratapárt országos bizottságának tegnap összeült rendkívüli minikonvenciója hagyja majd jóvá a viharos körülmények között visszalépett Thomas Eagleton utódját. A tv-néző-csúcsidőben kapott országos nyilvánosságot felhasználva McGovern össztűz alá vette a Nixon-kor- mány egész belpolitikáját, előítélte indokínai háborús politikáját és a katonai kiadások szakadatlan növelését. A DEMOKRATAPARTI elnökjelölt egyhetes tanácskozások után döntött Sargent Shriver, a Kennedy-család tagja mellett. Eagleton visszalépése után McGovern elsőként ismét Edward Kennedynek ajánlotta fel az alelnökjelöltséget, majd Hubert Humphrey és Abraham Ribicoff szenátor következett. Személyi okokra hivatkozva mindhárman elhárították az ajánlatot. Ezután kérte fel legyőzött főriválisát, Edmund Muskie-t, aki azonban szombaton családi okokra hivatkozva, szintén nemet mondott. A kosarat adó szenátorok mindegyike hangsúlyozta azonban, hogy kész minden politikai támogatást megadni McGovern választási küzdelméhez. MCGOVERN vezérkara azt reméli, hogy Sargent Shriver bevonása megnyitja majd a demokratapárti „pénzeszsákokat” választási kampányuk finanszírozására. Az új alelnök- jelölt az amerikai pénzvilág befolyásos személyisége, „mérsékelten liberális”, szoros kapcsolatai vannak a demokratapárti elnökjelölő konvención vereséget szenvedett „régi gárda” vezetőivel, s így szerepet kaphat a McGovern-istákkal való kompromisszum létrehozásában. A jogi képzettségű 56 éves üzletember politikai pályafutása Jonh Kennedy elnökségével kezdődött: 1961— 1966 között a „Békehadtest” igazgatója, közben a Johnson- kormányzat alatt a „Nagy társadalom” program gazdaság- fejlesztési hivatalának igazgatója is lett (1964—68). 1968-ban Johnson elnök nevezte ki párizsi nagykövetnek, s 1970-ig a Nixon-kormányzat alatt is állomáshelyén maradt. SHRIVER múltja és pályafutása általános vélemény szerint biztató a demokratapárti lista jelöltjeinek szempontjából. Az új alelnökjelölt a pályafutása során több szociális jellegű intézményben betöltött vezető tisztsége miatt meglehetősen népszerű a tömegek körében. Katolikus, igy feltehetően „behozza” a katolikus rétegek szavazatait. Nem elhanyagolható ezenkívül a Ken- nedy-családhoz fűződő szoros kapcsolata: Shriver felesége Kennedy-lúny, a meggyilkolt John F. Kennedy és Robert Kennedy nővére. ETTŐL FÜGGETLENÜL az első kommentárok rámutatnak, hogy a demokratapárti al- elnökjelöltség körül kavart viharok: Eagl°+on kényszerű visszavonulása, majd az új jelölt kijelölése körüli nehézségek változatlanul károsan hatnak a demokrata jelölt esélyeire. UGANDA Kényszer-exodus Angol és ugandal kormánytisztviselők hétfőn tárgyalásokat kezdenek Idi Amin ugandai elnöknek arról a hét végér elhangzott bejelentéséről, hogy három hónapon belül kiutasítja a brit állampolgársággal rendelkező indiai származású lakosokat. David Lane, a brit belügyminisztérium államtitkára vasárnap kijelentette, hogy az ország bevándorlási rendszerében ezentúl sem alkalmaznak könnyítéseket. Az 1962-es bevándorlási törvény értelmében Angliába nem utazhatnak be szabadon azok az „ázsiai britek”, akik országuk függetlenné válásakor, a befogadó ország állampolgársága helyett a brit állampolgárságot választották. Az angol belügyminisztérium a kvótarendszer szerint évente 3500 indiai származású családot bocsát be az országba. Idi Amin tábornok, Ugandd elnöke három hónapot adott az országban élő, brit útlevéllel rendelkező „ázsiaiaknak” a távozásra. Beszédében, amelyet szombaton közvetített a kampalai rádió, bejelentette, hogy Slater brit főmegbízottat hamarosan magához kéreti, s „megállapodik vele a brit útlevéllel rendelkező ázsiaiak három hónapon belül történő eltávolításáról”. Amin pénteken még úgy fogalmazott, hogy „az ázsiaiakkal járó felelősség átvállalását” fogja kérni Nagy-Bri- tanniától. Hozzátette ekkor, hogy az „ázsiaiak” (túlnyomó- részt indiaiak) „szabotálják az ország gazdasági életét, s ő maga azt szeretné, ha a gazdaság ugandaiak, kivált fekete ugandaiak kezébe kerülne”. Szombati beszédében Amin elnök kereken kimondta: azért szánta el magát az „ázsiaiak” kiutasítására, mert azok „nem viselték szívükön Uganda jólétét”. Amin szerint az ország gazdasági élete lényegében az „ázsiaiak” kezében volt. „Miért ne vehetnék át az ugandaiak az ő üzleteiket?” — tette hozzá kérdőn. Javasolta, hogy majdan ugandai kézbe kerülő „ázsiai” cégek tulajdonformája legyen épp olyan, mint jelenleg a mezőgazdasági termelő egységeké: szövetkezeti. Három kelet-afrikai országban — Ugandában, Kenyában és Tanzániában — az évszázadok folyamán jelentős, körülbelül 350 ezer leiket számláló ázsiai közösség alakult ki. A közösség az idő múlásával is megőrizte etikai, vallási, sőt kasztszerü zártságát, tagjai pedig majdnem teljes egészében a gyarmatosítók és az afrikai őslakosság közé beékelődött kézműves, kereskedő, vállalkozó középrétegeket alkották. Amikor a három kelet-afrikai ország függetlenné vált, az ázsiaiakat választás elé állították: módjuk volt arra, hogy brit útlevelüket — minthogy valamennyien, az afrikaiak is, a nemzetközösség állampolgárai voltak — megtartsák vagy a befogadó ország állampolgárságát fölvegyék. Körülbelül fele-fele arányban éltek ezzel vagy azzal a lehetőséggel. 1968-ban kedvezőtlenül alakult számukra a helyzet. Az afrikai országokban fokozatosan megvonták töltik a munkavállalási, Illetve vállalkozói engedélyeket, Nagy-Britannia pedig limitálta a kelet-afrikai bevándorlók számát. Az elnök végül szabotázzsal vádolt egy brit—amerikai kézben levő dohányfeldolgozó és cigarettagyártó vállalatot, és közölte, hogy kormánya ezt a céget felvásárolja. A kényszer-exodus előreláthatóan 40—80 ezer embert érint. Amin egy újabb — vasárnap elhangzott — beszédében fönntartotta az ellenük emelt vádakat. Megismételte, hogy szabotálták Uganda gazdasági életét, „fejték a tehenet, de nem táplálták úgy, hogy több tejei adjon”. Londonban a belügyminisztérium egyik képviselője közölte, hogy az újabb bevándorlók rohama problémákat fog okozni az amúgyis túlnépesedett brit városokban. Hozzátette, hogy az eddig érvényben levő brit—ugandai megállapodás — amelynek értelmében a brit útlevéllel rendelkező „ázsiaiak” Angliába való áttelepülése a bevándorlási engedélyek elérhetőségének mértékében bonyolódik majd — működőképesnek bizonyult, s Londont meglepetésként érte Amin tábornok döntése. Nagy-Britannia évi átlagban körülbelül 3000 keletafrikai családnak adott bevándorlási engedélyt. A Reuter szerint az „ázsiaiak” tevékenysége Ugandában egyelőre nem mutatja a fennakadás jeleit. Sokan azok közül, akiket a kiutasítási rendelkezés érint, technikailag mondták lehetetlennek, hogy ilyen rövid idő — három hónap — alatt ennyi embert eltávolítsanak. tály kiemelkedő szerepet töltött be a mezőgazdaság szocialista újjászervezésében, a kultúrforradalom- ban, a népi értelmiség kialakulásában is. A szovjet munkásosztály növekedésének dinamikáját jellemezve Kukuskin közli az alábbi adatokat: a Szovjetunióban 1924-ben 5.5 millió, 1950-ben 27.7 millió, ma pedig 65 millió a munkásosztály létszáma. A szovjet hatalom éveiben minden szovjet köztársaságban kialakult és megerősödött a munkásosztály. Kazahsztánban például 1928-ban 217 000 munkás és alkalmazott élt, ma pedig számuk csaknem ötmillió. Moldvában ebben az időszakban 15 006-ről körülbelül egymillióra, Tádzsikisztánban 24 000-ről 500 000-re emelkedett a munkások és alkalmazottak száma. A munkásosztály jelenlegi szerepét jellemezve a szerző idézi Leonyid Brezs- nyevnek a szovjet szakszervezetek XV. kongresszusán elhangzott megállapítását: a kommunista építés jelenlegi szakaszában még mélyebb értelmet kap a munkásosztály szövetsége a kolhozparasztsággal és országunk dolgozó értelmiségével. E nagy szövetség ösz- szetartó ereje továbbra is a munkásosztály, amely vezető szerepet tölt be ma és a jövőben is a kommunizmus építésében. Éppen ezen az alapon megy végbe a szovjet társadalom további eszmei-politikai és társadalmi konszolidációja, az ország nemzeteinek és népcsoportjainak egymáshoz való közeledése. 44 ORSZÁG - 3000 TUDÓS Nemzetközi biofizikai kongresszus Moszkvában hétfőn megkezdte munkáját a negyedik nemzetközi biofizikai kongresszus — amelyen 44 ország mintegy háromezer tudósa vesz részt — biológusok, fizikusok, vegyészek, matematikusok és más rokon-tudományágak művelői. A kongresszus iránt megnyilvánuló rendkívüli érdeklődést Andrej Belozerszkij, a szovjet tudományos akadémia alelnöke a hétfői megnyitó ülésen elhangzott beszédében azzal magyarázta, hogy „jelenleg a tudományoknak a biológiai folyamatok lényegének feltárásában játszott szerepe hallatlanul megnövekedett”. Egyhetes ülésezése idején a kongresszus mintegy kétezer előadást hallgat meg, köztük beszámolók hangzanak el a fehérje struktúrájáról, a szervezetben végbemenő mozgásfolyamatok mechanizmusáról. Külön szimpozionon vizsgálják meg a sugárzásoknak a sejtekre gyakorolt hatását. J. Kundru (Nagy-Britannia) mond beszédet. Harmadik év — négy ok? Hétfőn harmadik évébe lépett a tűzszünet az egyiptomi —izraeli fronton. Hivatalosan Egyiptom több mint egy éve nem ismeri el a Rogers-terv nyomán létrejött fegyvernyugvás érvényességét, de a szemben álló felek között említésre méltó incidens nem történt. 1970. augusztus 7-e óta összesen 44 izraeli katona vesztette életét, de egyikük sem a Szüezi-csatoma mentén. A Haarec című izraeli napilap az évforduló alkalmából cikket közölt az egyik legismertebb katonai kommentátor, Zév Schiff tollából. Az írás címe: „Izrael stratégiai helyzete még soha nem volt jobb”. A magabiztos hangvételű elemzés szerint négy oka van annak, hogy így alakult a helyzet. Az egyik, hogy Nasz- szer halála után, „súlyos nézeteltérések” támadtak az arab világban, a másik, hogy meggyengült a palesztin ellenállás, a harmadik, hogy „eltűnt” a keleti front, a negyedik, hogy a szovjet katonai tanácsadók egyiptomi missziója befejeződött. A kommentátor még egy olyan tanulságot is levon az elmúlt két év fejleményeiből, hogy „az arabokban bízni lehetetlenség”, s vajon „hogyan hiheti Izrael, hogy Egyiptom nem szegné meg a vele kötött megállapodást”. Ugyancsak az évforduló alkalmából tett nyilatkozatot a Wafa palesztin hírügynökség. Politikai kommentátora szerint a palesztin gerillák „folytatják a harcot, még ha a „hivatalos” arab ágyúk örökre csendben maradnak is.”. GUSTÁV HUSÁK, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára vasárnap hazatért a Szovjetunióból, ahol az SZKP KB meghívására szabadságát töltötte. HÉTFŐN DÉLUTÁN több miniszter bevonásával megbeszélésre ültek össze a nyugatnémet koalíciós pártok vezetői. A megbeszélésen az elkövetkező hetek legfon'asabb bel- és külpolitikai feladatai szerepelnek. A MONSZUN ESŐZÉSEK következtében megáradt folyók elöntötték Bangla Desh egyötöd részét. ,Vihar" a Vizcayai öbölben Ezüstparti temető 7600 különleges tartályban 3800 tonna radioaktív „mellékterméket” süllyesztettek az Atlanti-óceánba július 16—20 között, jelentette be hivatalosan az EURATOM képviselője. A közlemény alátámasztja a már ismert tényt, hogy angol, belga, holland és svájci vállalatok a Vizcayai-öbölbe „temetik” radioaktív hulladékaikat. Ez a titokban végrehajtott művelet viharos felháborodást váltott ki a part menti francia megyék lakosságából. Több politikai és társadalmi szervezet tiltakozott, mivel a tartályok megsérülése a radioaktivitás növekedésének veszélyét hordozza magában. A tartályokat a francia partoktól 1100 kilométerre bocsátották a 4500 méteres mélységbe. A közlemény azt állítja, hogy óvintézkedések történtek az emberek és a tengeri környezet védelme érdekében. Az AFP véleménye szerint azonban semmi sem garantálja a teljes biztonságot, mivel a tartályok további ellenőrzése szinte lehetetlen és rendkívüli összegekbe 'kerülne. Szombaton nagyarányú tüntetést tartottak Arcachonban, az üdülési évadban zsúfolt At- lanti-óceán-parti francia fürdőhelyen. Az egész „Ezüstpart” megmozdult, hogy tiltakozzék a radioaktív hulladékanyagoknak a tengerbe szórása ellen. A tüntetők követelték, hogy a kormány tegyen lépéseket a több mint húsz tengeri strandfürdő, az Atlanti-óceán franciaországi partvidéke védelmében. A munkásosztály szerepe A proletár internacionalizmus elveinek ragyogó győzelme volt a Szovjetunió megalakulása 1922 decemberében — írja Jurij Kukuskin professzor a moszkvai Izvesztyijában, a munkásosztály vezető szerepével foglalkozó cikkében. A munkásosztály — amelyet a legkevésbé fertőzött meg a sovinizmus és a bur- zsoá nacionalizmus befolyása — aktívan fellépett a nemzeti elkülönülés ellen. Az orosz munkásosztály az önzetlen segítségnyújtás példáját mutatta a köztársaságok dolgozóinak — hangsúlyozza a cikk szerzője. Az iparilag fejlett körzetek munkásosztályának nagy érdeme, hogy segítséget nyújtott az egykor gyarmati helyzetben levő távoli területek népeinek az évszázados elmaradottság leküzdésében, a fejlődés kapitalista fokozatának átug- rásában, a szocialista ipar, a fejlett mezőgazdaság megteremtésében, abban, hogy elsajátítsák az élenjáró tudomány és kultúra eredményeit, szocialista nemzetekké és népcsoportokká formálódjanak, megszerezzék a saját nemzeti államiságukat. Az ország ipari körzetei munkásosztályának képviselői elvitték a nemzeti köztársaságokba, területekre, körzetekre a proletár internacionalizmus elveit, társadalmi pszichológiájukat, kommunista meggyőződésüket, szovjet hazafisá- gukat. A cikk szerzője hangsúlyozza, hogy a munkásoszEcuador kormánya független politikát akar folytatni, és elutasítja az idegen elnyomás minden kísérletét — jelentette ki Jose Antonio Parades, Ecuador külügyminisztere a moszkvai Pravda tudósítójának adott nyilatkozatában. A szovjet újságíró ecuadori utazásáról beszámolva a következőket írja: A februárban hatalomra jutott ecuadori kormány haladó tervei és kezdeményezései közé tartozik az agrárreform megvalósítása, a külföldi tőkebefektetések ellenőrzése, a nemzeti ipar fejlesztése, állami vállalatok létrehozása a gazdaság fontos ágazataiban, a nemzeti jövedelemnek a dolgozó tömegek javára való igazságosabb újraelosztása. Az újságíró elmondja, hogy utazása során beszélgetést folytatott Vicente Aguirre közoktatási miniszterrel is. Aguirre beszámolt arról, hogy a kormány óriási összeget fordít a népművelésre. Hangsúlyozta, hogy Ecuadorban nagy jelentőséget tulajdonítanak a szovjet—ecuadori kulturális cserének, fiatal szakemberek a Szovjetunióban való kiképzésének. A kormány programját és az ennek megvalósítása érdekében hozott intézkedéseket heves ellenállással fogadták a burzsoázia vezető körei, és az általuk megvesztegetett társadalmi rétegek. A reakció kormányellenes intrikákat terjeszt, támogatást próbál szerezni a hadseregben. Szabotázsakciókat szervez a gazdasági életben. Az Egyesült Államok imperialista körei sem titkolják a jelenlegi kormány iránti ellenszenvüket. Ecuador dolgozói azonban számolnak a jobboldali körök támadásának veszélyével. Legfontosabb feladatuknak tartják, hogy egyesítsék erőiket az antiimperialista, antifeudális és demokratikus követelésekért vívott harcban, és támogassák a kormány haladó intézkedéseit. Pedro Antonio Saad, az Ecuadori Kommunista Párt főtitkára szintén nyilatkozott a Pravda tudósítójának. Elmondotta, hogy az ország kormánya intézkedéseinek megvalósításakor a dolgozó tömegekre támaszkodik. Hangsúlyozta a dolgozóknak nyújtott jogok, többek között a sztrájkjog, a pártok, a szakszervezetek és egyéb szervezetek szabad működésére való jog nagy jelentőségét. A jelenlegi kormányt jellemezve elmondta, hogy az antifeudális és antiimperialista. A kommunista párt határozottan támogatja a kormány független külpolitikáját, haladó intézkedéseit, de ugyanakkor fenntartja magának a jogot, hogy bíráljon minden olyan lépést, ami kárt okozhat a forradalmi átalakulás ügyének. Az Ecuadori Kommunista Párt nyilatkozatban ítélte el azt az ellenséges kampányt, amelyet az utóbbi időben a helyi és imperialista reakció a kormány által kitűzött társadalmi-gazdasági átalakulások ellen folytat. A párt leleplezi a nagybirtokosokat egyesítő mezőgazdasági kamara határozatának provokatív jellegét, amely a földbirtokosokat mentesíti az adózás és a hitelek utáni kamatok fizetése alól. A kommunisták dokumentuma felhívja a dolgozókat, hogy határozottan küzdjenek törvényes követeléseik kielégítéséért. A nyilatkozat rámutat: csakis a haladó, hazafias és demokratikus erők egységével akadályozható meg, hogy a reakció meghiúsíthassa a gyökeres forradalmi átalakulás folyamatát. Ecuadori intrikák
