Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-31 / 205. szám

4 "“t&Círtap 1972. AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK Táncegyüttes Japánból Hamarosan japán népi táncegyüttes látogat a KISZ Központi Művészegyütteshez a Kulturális Kapcsolatok Intéze­tének meghívására. Vendé­geink, akik a müncheni olim­pián megtartott nemzetközi folklórfesztiválról érkeznek hozzánk, öt napig tartózkod­nak majd hazánkban. A japán táncosok szeptember 8-án Sal­gótarjánban, 9-én Tolnában, 10-én Szombathelyen lépnek fel. Augusztusi körkép Pest megyei alkotók fővárosi tárlatokon Kiadványok a 700 éves Sopronról Öt év múlva, 1977-ben ün­nepli Sopron várossá nyilvání­tásának 700. évfordulóját. El­határozták, hogy 1973-tól 1977-ig évente egy-egy kiad­ványt jelentetnek meg Sop­ronról. Római kori sirkötöredék Hazánk legjelentősebb ró­mai kori ásatásának színhe­lyén, a táci Gorsiumban rend­kívül szép sirkőtöredékre bukkantak a régészek. Az egy méter magas, nyolcvan centiméter széles kő a gö­rög sírkövek mintájára ké­szült. Két nőalakot ábrázol, az egyik ül, a másik pedig előtte áll. A sírkő felső része hiány­zik. A leletet már kiállították a kőtársoron. Jutalom A Művelődésügyi Miniszté­riumban fogadták és megju­talmazták Borlay Tamás, Da­ruházi László, Jalsovszky Ist­ván és Kawka László közép- iskolásokat, a nemzetközi kémiai olimpián részt vett magyar csapat legjobbjait. Kampf! József Dózsa szobor csoportja a Nemzeti Galéria emlékkiállításán Mindig felgyorsul a fővárosi I tárlatélet ilyenkor nyárutón. Most is. Egyszerre mutatták [ be a svéd képzőművészeti i anyagot, a Stúdió fiatal szob- j rászait, a Dózsa-évforduló kol­lekcióját, külföldi magyarok műveit — és a Szépművészeti Múzeumban Az európai tájképfestészet kezdeteit, melynek pompás gyűjteményét Drezda, Prága, Varsó, Lenin­grad és Budapest képtáraiból kölcsönözték. Érdeklődőknek, kutatóknak egyaránt tanulsá­gos e nagy gonddal és össze­függéseket kereső elmélyült- séggel rendezett kiállítás. Ki­derül, hogy Claude Lorrain Turner előfutára, s az is, hogy a németalföldi Momper alak­jainak meghittségében már Millet eszményei motoznak. A külföldi képek összehasonlítás^ ra is alkalmat adnak, tulajdon­képpen most mérhetjük meg igazán a: Szépművészeti Mú­zeum egyes alkotásainak igazi értékét — így döbbenünk rá a Fél éve nincs tolltartó Jobb a tavalyinál a tankönyvellátás Szállítási gondok a szentendrei járásban Az illetékes központi szer­vek és «. megyénkbe tan­könyvet, füzetet, taneszközt szállító nagykereskedelmi vál­lalatok, kereskedelmi köz­pontok lapunkban már közölt tájékoztatása után Szentend­rén érdeklődtünk, győződtünk meg az idei tankönyv- és tan- eszközellátásról. Friedli Jenöné, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat szentendrei, 381. sz. könyves­boltjának vezetője: — Bár néhány tankönyv időközben cserélődött, s szá­muk is kis mértékben nőtt — így például cserélődtek az ál­talános iskolai, felsőtagozatos énekkönyvek, a VIII-os élő­világ és fizika tankönyvek, s új az V—VIII. osztályos me­zőgazdasági ismereti és gya­korlati munkafüzet, valamint egy sor feladatlap — az ellá­tás jobb a tavalyinál. Egész nyáron azonban nem volt kapható üzle­tünkben az általános is­kolai elsős és másodikos Vakáció munkafüzet. Hiányzik még az alsótagoza­tosok egy sor kötelező, illetve ajánlott irodalma, például a Kirándulás az ABC-hegyre, a Képes gyermek enciklopédia. Hiánycikk az általános isko­lai elsősök írólapja, az ötö­dikes nyelvtani munkafüzet és a nyolcadikos történelem- könyv, valamint a felsőtago­zatosok földrajzi statisztikai zsebkönyve, azonkívül a gim­názium első osztályának föld­rajzkönyve, másodikos és harmadikos fizikatankönyve k példatára, és a negyedikesek Világnézetünk alapjait oktató tankönyve.-»A középiskolások maguk lásárolják meg a tankönyve­ket üzletünkben, de amint az köztudott, az általános isko­lásoknak könyvbizom äoyos. illetve tankönyvfelelős peda­gógusok segítségével árusí­tunk az iskolákban. Itt a leg­több problémát a járás általá­nos iskoláiba való szállítás je­lenti — hiszen valamennyi is­kola tőlünk kapja a könyvet —, s az idén először nem adott szállítóeszközt a köz­pontunk. A TEFU-nál hetek­kel előre kellene leadni a ren­delést, a Budapestről hívott bérautó drága, a posta is drá­ga, s ráadásul nem háztól há­zig szállít. Sok pedagógus magán­autón vitte el a könyve­ket. De a városi tanács is segített egy mikrobusz- szal. A városi Bajcsy-Zsilinezky úti általános iskolában egy erre a célra átadott helyiség­ben Hoós Ernőné, a* tanköny­vek iskolai felelőse, pedagó­gus, épp árusított. Vagy hat­hét szülő és iskolás várako­zott a könyvekre. — Naponta általában 3—3 órát foglalkozom a könyv­osztással, így nincs túl nagy zsúfoltság. Évek óta magam látom el ezt a feladatot az iskolában — az adminisztrá­cióval együtt körülbelül 30 órai munkát jelent. A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szentendrei, 196. számú kul- túrcikkboltjának közvetlenül szállítja a füzetet, írószert, s más taneszközt a PIÉRT. Az ellátásról Spát Jánosné üzlet­vezető a következőt mondta: — Már júniusban megér­kezett a kellő mennyiségű iskolaáru. A füzeteket előrecsomagolták a különböző iskolai osztályok tanulóinak. Hiánycikk csupán az általános iskolai első osz­tályos úgynevezett betűtáska, a tolltartó és a vastag ecset, amelyből nem kaptunk fél éve. P. A. raktári anyagból „előmerész­kedett” Valckenborch Frede­rick művészetére, így fedezzük fel Savéry sajátos monumen- talizmusát, aki Noé bárkáját annyi négylábúval telíti, hogy a talaj szinte állatföl'd, a nö­vényzet elnyelődik. A nagy látogatottság érthető, hiszen külföldi múzeumok féltve őr­zött kincseit láthatjuk, Vero­nese irgalmas szamaritánusát, a már felhőkarcoló eszmét sej- tető Bábel-tomyokat — Bas- sano, Poussin, id. Jan Breu­ghel, Spranger, Teniers, Jan van Goyen alkotásait, a ba­rokk kismesterek félárnyék háttereit, melyből a továbbiak­ban az impresszionizmus könnyed fényei születnek. A Műcsarnokban két fran­ciásított nevű, Franciaország­ban élő magyar művész, Sigismund Kolos-vary és Pierre Székely mutatkozott be. Mindkette­jük müveiben érződik, hogy az európai áramlásban sodród­nak, ízlésre, korszerű irá­nyokra figyelnek, s mindezt igényes formaalakítással bőví­tik, de érződik az is, hogy a hazai táj és élet tiszta forrá­saitól elszakadva ezen általá­nos világérzéseket nem tud­ják maradéktalanul képzőmű­vészetté testesíteni, éppen az anyaföld szükséges közellété- nek hiánya miatt. Kolos-váry festményei látványelemektől a korrekt hangvételű szürrealiz­musig terjednek, kozmikus képleteket rögzít, de a hangza­tos címeket viselő képeknek („Hogy a fény ne haljon meg”, „Ezen a drámai éjszakán”) nem mindig sikerül átlépni a magánbeszéd határát. Székely Péter művészetének legfőbb értéke, hogy a Henry Moore nyitotta távlatok ösvé­nyén haladva a szobor mére­tét és hatását az építészeti törvényeknek megfelelően ala­kítja, s valahol a plasztika és architektúra határterületén keresi sajátos lehetőségeit, s közben nem mond le arról, hogy az afrikai gránit és sik­lósi márvány vésővel igazított tömbjeit szóra bírja, gondola­tot és megrendülést közöljön általuk. A Nemzeti Galéria a mai magyar grafika és kisplaszti­ka tisztelgését nyújtotta át lá­togatóinak. Dózsa György emlékezetére Első élmény a hatalmas anyag, melyből a katalógusíró találó szavait kölcsönözve „Zaklatottság, intelem, együtt­érzés árad”. Pogány ö. Gábor összefogla­ló értékelése abban látja a kö­zös teljesítmény jelentőségét, hogy Dózsa parasztforradalmá­nak eszméi a művészet szférá­jában lelkesítenek minket igazságra, a nép szolgálatát vállaló alkotó tevékenységre. Különös azon odaadás, ahogy grafikusaink és szobrászaink saját hullámhosszukon közelí­tik meg a Dózsa-történet va­lamilyen, számukra elsődlege­sen fontos mozzanatát. A nagyon meggyőző átlagból is kiemelkednek Czinke Fe­renc, Kondor Béla, Szalay La­jos grafikái, a szobrászok kö­zül Kiss István, Vilt Tibor, Nagy Sándor, Záhorzik Nán­dor jelentős elgondolásai mel­lett a Pest megyében élő alko­tók is kitűnnek, többek között ifj. Blaskó János, Gyurcsek Ferenc, Rajki László és Kampfl József. Az érmek közül Ligeti Erika érzékeny tűnődé­sei és Csíkszentmihályi Róbert robusztus ereje érdemel külön figyelmet. Lőrinez Gyula rajzai, melyek egyenesen Ceglédről érkeztek Pesterzsébetre, ugyancsak a Dózsa-eszmét kí­sérik. Gubacs és az alföldi vá­ros ugyanis egyaránt a mozga­lom részét képezte. A csehszlo­vákiai magyar művész Dózsa katonáit ifjúkori élményanya­gából merítette, környezeté­nek parasztfejei mondták el részére látomásos erővel a hő­sies múlt napjainkig ható esz­méjét. Fiatal szobrászaink indulá­sét elemezte Nagy Ildikó mű­vészettörténész a Stúdió Galéria 72 kiállításán a Dürer-teremben. örvendetes, hogy szinte min­den tárlaton, itt is jelen van­nak Pest megye művészei, öt­let és műgond jellemzi Kampfl József érmét, megrendült ko­molyság Gyurcsek Ferenc Jobbágyfej-ét, de Ócsai Ká­roly ólamszobra is figyelemre méltó alkotás. A fővárosi kiállítások au­gusztusi körképének széles pa­norámájából a Tv Galéria heti főszereplőjét, Szőllősy Enikőt is elismerés illeti kiállított szobrainak egyéni hangvéte­léért. Losonci Miklós Szeptemberi kiállítások Szeptember gazdag kiállí­tás-választékkal fogadja az ér­deklődőket. Szeptember 2-től október l_ig a magyar—ju­goszláv kulturális munkaterv keretében a budai Vármúzeum rondellájában mutatják be a főváros közönségének a közép­kori Bosznia síremlékeit, köz­ismert nevükön a bogumil sír­köveket. Szeptember 5-én ko­reai kiállítás nyílik a Kultu­rális Kapcsolatok Intézetének kiállító termében. Jugoszláv kortárs grafikai bemutató tá­jékoztatja a művészetek hazai kedvelőit a szomszédos baráti ország képzőművészeinek al­kotókedvéről szeptember 11- től a Nemzeti Galériában. A magyar—szovjet kulturális munkaterv alapján a közép­ázsiai szovjet köztársaságok és Kazahsztán művészeinek alkotásaiból nyílik kiállítás szeptember 15-én a Műcsar­nokban. A magyar—bolgár kulturális munkaterv alapján kerül sor szeptember 21-én a Műcsarnokban a Bolgár népi iparművészet című kiállítás megnyitójára. NDK plakátki­állítás lesz szeptember 22-e és október 8-a között a Kultu­rális Kapcsolatok Intézete ki­állítótermében. A MAGYAR HAJO- ÉS DARUGYÁR VÁCI GYÁREGYSÉGE FELVESZ lakatosipari szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a gyáregység személyzeti osztályán: Vác, Derecske dűlő. HETI FILMJECYZET Féri válaszúton Ha egy agglegény (legalább­is Amerikában) anyagi lehe­tőségein túl költekezik, ráadá­sul semmilyen polgári foglal­kozással nem bír, két út kö­zött választhat: megpumpolja idősebb (és gazdag) rokonait, vagy, feladva elveit, nősülésre szánja el magát (természete­sen nagyon gazdag arát vá­lasztva, hogy lázas semmitte­vését tovább folytathassa). A téma megszámlálhatatlan vígjáték alapötletéül szolgált már, különböző variációi tu­catszám ismeretesek a film­vígjátékok között is. Most, Elaine May amerikai rendező­nő filmjében, egy újabb — és eléggé bágyadt — változattal ismerkedhetünk meg. A film hőse, Henry Graham, pontosan a fenti séma szerint él és cse­lekszik, azzal a nem túlságo­san eredeti megtoldással, mi­szerint a végül megkaparin­tott gazdag menyasszonyt el akarja tenni láb alól, hogy egymaga élvezhesse a nagy vagyont, ám az utolsó pilla­natban felébred benne a nagy vonzalom, megszólal a szív szava, és nem nyiffantja ki a kedves Henriettet. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a Férj válaszúton tobzó­dik az ötletekben, vagy hogy túlságosan szellemes és sod­ró tempójú. Mindezekkel a film nem vádolható, és csak annyit facsar ki a legutóbbi hónapokban már több, hason­ló filmben (például: A kak­tusz virága, Az aranyözvegy) Elaine May látott témából, amennyi éppen elegendő ahhoz, hogy a film sztárja, az effajta szerepek­ben specialista Walther Matt­hau (lásd: A kaktusz virága, Furcsa pár, Hello, Dolly) já­tékához keretül és háttérül szolgáljon. Elaine May, akinek egy filmjét már ismerjük (Szerelem, ól), ezúttal meg­elégedett a legkitaposottabb rutinösvények végigjárásával, és ha a film valamiért egyál­talán figyelmet érdemel, az kizárólag Matthau alakítása — és a saját gyenge rendezése főszereplőjeként, Henriette alakjában meglepően jó szí­nésznek bizonyuló Elaine May játéka. A jövő Már a cím is furcsa: az el­lentmondás a két szó nyelv­tani összefüggésüknél mélyebb utalásai között nyilvánvaló. S maga a film, az NSZK-beli Harald Reindl alkotása, még furcsább. Hiszen csaknem olyan izgalmas, mint egy jól megcsinált tudományos-fan­tasztikus kalandfilm, ám még­sem az, hanem a tudományos alapossággal feltárt, és egy­más mellé sorakoztatott, más esetben összekapcsolt, vagy egy bizonyos elrendezési elv szerint felépített tények és ténysorok kitűnő filmje. Maga a téma sokszor fel­bukkanó: jártak-e a Földön más égitestekről értelmes lé­nyek, s egyáltalán, létezik-e értelmes teremtmény, az em­ber szintjén, vagy annál fel7 jebb, esetleg lejjebb álló lény más égitesteken, a Tejút­rendszeren belül, vagy eset­leg más csillaghalmaz vala­mely bolygóján? Nagy tudó­sok sora kutatja ezt a rejtélyt, s igen sokan hajlanak arra a véleményre, hogy ha nem is a Földhöz hasonló körülmé­nyek között, de létezik élet máshol is, és máshol is van­nak fejlett életrendszerek. Sőt, ezek tagjai el is juthat­nak más égitestre, így a Föld­re is. A film, A jövő emlékei, valójában nem más mint en­nek az utóbbi feltételezésnek a valószínűsítésére szolgáló emlékei alkotás. Módszere igen egy­szerű: sok-sok olyan tényt, adatot, meglepő, egyelőre ma­gyarázat nélküli, vagy csak egyetlen módon — más égi­testről a Földre jött lények munkájaként — megérthető dolgot, jelenséget sorakoztat fel, amelyből végül is egyet­len következtetést sugall (bár nem mondja ki): az emberi­ség történelmének különbö­ző időszakaiban, a Föld kü­lönböző pontjain, jártak ide­gen égitestek lakói, méghozzá olyan lények, akiknek techni­kai ismeretei és lehetőségei magasan túlhaladták azt a fokot, amelyet mi a mai na­pig elértünk. Harald Reindl ehhez a le- bilincselően érdekes filmhez felhasználta Erich von Düni- cken sci-fi regényeit is — de a lényeg mégsem valamiféle nagy írói fantázia játékaként jelenik meg, hanem szigoiúan olyan tényekre alapítva, ame­lyeket egy átlagos képességű középiskolás diák is ismer, de talán soha nem gondolt arra, hogy ezeket egymással bizo­nyos összefüggésbe hozza. Reindl igen komplex módon és érdekesen dolgozik. A jövő emlékei éppen ezért úgy te­kinthető, mint egy speciális ismeretterjesztő műfaj pro­duktuma, s mint ilyen, azon túl, hogy kifejezetten izgal­mas alkotás, rendkívül elgon­dolkoztató és rengeteg isme­retanyagot nyújtó film. Öt férfi és egy szív Nemrégiben egy úgyneve­zett munkástémájú csehszlo­vák film (a Remek fickók) kapcsán kellett leszögezni, Egy műszakos munkára (6-től 14 óráig) nőket felveszünk MAGYAR HAJÚ- ES DARUGYAR Váci Gyáregysége. Jelentkezés: a személyzeti osztályon. hogy a kitűnő rendezőkkel és igen nagy értékű alkotásokkal büszkélkedhető csehszlovák filmművészet jelenleg aligha­nem hullámvölgyben van. Most egy újabb film, az öt férfi és egy szív, ismét iga­zolja ezt az észrevételt. Ja- roslav Dietl forgatókönyvíró és Jan Matejovsky rendező ezúttal a fehér köpenyek és a sebészkés világába vezetik a nézőt. Annyi orvosfilm után semmi meglepetés nem ér bennünket: az egyik orvos ilyen, a másik olyan, az egyi­ket csak a pénz érdekli, a má­sikat a csinos ápolónők, köz­ben persze lezajlik egy elég naivan elképzelt szívműtét, de a beteg túléli. Az viszont végig nem derül ki, hogy mi volt a filmmel elmondani kívánt gondolatuk az alkotók­nak. Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom