Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

““iMfórfnn 1972. AUGUSZTUS 1., KEDD Egy hónappal tanévnyilás előtt Utcabál a barokk téren Eltemették 130 ezer „újonc” az általános, 55 ezer a középiskolákban Egy hónap múlva, szep­tember elején ismét benépe­sülnek az iskolák, megkezdő­dik az 1972/73-as oktatási év. Előzetes adatok szerint — gz általános iskolák első osztá­lyaiba 130 ezer kisdiák „vo­nul be” ősszel. A különböző típusú középiskolák első év­folyamaiba, az általános is­kolákban most végzettek kö­zül több mint 55 ezren irat­koztak be. Gimnáziumokban 26 862, a szakközépiskolákban 28 279 fiatal folytatja tanul­mányait. A középiskolákba eddig felvett tanulók soraiban a fizikai dolgozók gyer­mekeinek aránya 56.3 százalék. A középiskolai kollégiu­mokba 10 339 diákot vettek fel. A kollégiumokba kerülő elsőosztályosoK 71,4 százalé­ka fizikai dolgozók gyer­meke. A középiskolákban — a ter­vek szerint — szeptember el­sején 1669 első osztály nyí­lik, ebből 808 a gimnáziu­mokban, 861 pedig a szak­mai jellegű ( középiskolákban. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a pedagó­gusképző intézmények nap­pali tagozatán idén végzett hallgatók közül az 1972/73- as tanévben 350 óvónő, 500 tanító, csaknem 750 általános iskolai tanár és 450 egye­temi végzettségű középiskolai tanár lép munkába. A Művelődésügyi Miniszté­rium szakoktatási főosztálya — az Országos Pedagógiai In­tézettel közösen — útmutatót készített a tanulók túlterhelésének csökkentésére, a közis­mereti tárgyakra vonat­kozóan. Ez egy átfogó intézkedés- sorozat első lépésé lesz. Az útmutatóban — a tantárgyak jellegétől függően — differen­ciáltan határozzák meg a ter­helés csökkentésének módját, lehetőségét, egyes tantárgyak­ból például az útmutató elő­írja a kötelező minimumot, más tárgyaknál viszont anyagrészek elhagyását java­solja. Széles körű vita után ha­marosan kialakítják végle­ges formában az új iskolai felügyeleti szabályzatot, ame­lyet a tervek szerint az 1972/ 73-as oktatási évben be is ve­zetnek. Az iskolai adminiszt­ráció csökkentésével kíván­ják a pedagógusok túlterhe­lését enyhíteni. Az 1972/73-as oktatási év tanulmányi rendje a követ­kezőképpen alakult: a szor­galmi idő változatlanul két félévre oszlik. A tanulók első félévi osztályzatait — a de­cember 21-i állapotot alapul véve — a téli szünetben az osztályozó értekezleten zár­ják le, és a szünet utáni első tanítási napon az ellen­őrzőkönyv útján hozzák a szülők tudomására. A téli szünidő 1972. de­cember 22-től 1973. ja­nuár 7-ig, a tavaszi szü­net 1973. április 5-től 14-ig tart. Az érettségi, képesítő írás­beli vizsgákat valameny- nyi középiskola nappali tagozatán 1973. május 11 és 19 között tartják. A tanévnyitó értekezlet 1972. augusztus utolsó hetében, a a tanévzárót pedig 1973. jú­nius 24-ig az iskolaigazgatók által kijelölt napon kell meg­tartani. A középiskolák első­osztályos tanulóinak beiratá- si napja 1973. június 13 és 14. Ötezer vasas a „Kell a jó könyv“ pályázaton A nemzetközi könyvév al­kalmából 80 vasasüzemi könyvtárban indították meg az MSZBT és más társadalmi szervek által meghirdetett „Kell a jó könyv” olvasómoz­galmat. A könyvtárak felké­szültek a pályázatra: több mint hatezerrel növelték a versenyművek példányszá­mát, az olvasókat pedig ellát­ták a pályázat feltételeit is­mertető prospektusokkal. Kialudtak a színpad fényei Evadzárás a Szentendrei Teátrumban éghajlat kö­szöntött az idén a Szent­endrei Teátrumra. Az éghajlat szót ezúttal a szó szoros értel­mében foghatjuk fel, amennyi­ben mind a tizennégy előadás kedvező időben zajlott le, egyetlenegyszer sem zavarta meg az eső az ősi város főte­rén rendezett, sajátos hangula­tú előadásokat. Az idén az elmúlt négy esz­tendő műsora szerepelt váltott előadásokban a programon, és vasárnap este tartották a bú­csúelőadást. Ez alkalommal a két év előtti bemutató szere­pelt színen: a Comico-Tragoe- dia XVII. századbeli ismeret­len magyar szerző műve, vala­mint Pikko hertzeg és Jutka Perzsi kétfelvonásos — mint egykor írták — szomorú víg­operája, Szalkay Antal 1793. évben írott műve. Mindkettő mai színpadra alkalmazása Bé­kés István írói munkásságát dicséri, a zene pedig Vujicsics Tihamér ötletgazdag, stílusér- zékének köszönhető. Bár vasárnap este is szinte lógott az eső lába, mégis nem­csak a nézőtér fából ácsolt tri­bünje telt meg közönséggel, hanem olyan óriási volt az ér­deklődés (amely egyben jel­lemző a Teátrum egész idősza­kára), hogy pótszékekkel is alig győzték a nyári színház szervezői, de még ezenkívül is a fiatalok érdeklődő tömegei ott álltak, ültek, ahol csak lát­ni lehetett valamit az előadás­ból. Szent­endre város Tanácsa a székházban foga­dást adott e határkő alkalmá­ból, hogy befejeződött a Teát­rumnak nemcsak idei előadás- sorozata, hanem egyben az egységes szakaszt jelentő négy esztendő műsora. A fogadáson — amelyen megjelent dr. Maróti László, a Pest megyei párt-végrehajtó­bizottság tagja, Szentendre vá­ros pártbizottságának titkára és dr. Csicsay Iván, a Pest me­gyei Tanács elnökhelyettese is — Hidas Pál, a szentendrei vá­rosi tanács elnöke köszöntötte Az előadás előtt T V-FIGYELŐ szenvéről szólván is tárgyila­gos szavakkal, háttérbe húzód­va. Gyilkosság a Maximé utcában. A francia bohózatírás mesteré­nek, Eugéne Labiche-nak év­százados csacsikasága jó ürügynek ígérkezett egy kelle­mesen igénytelen szombat es­ti szórakozásnak. A rendező, Szirtes Tamás megfelelő szí­nészeket válogatott össze a kedvesen együgyű félreértési komédia eljátszására, Fényes Szabolcs ötletes, jól énekelhető muzsikával dúsította, G. Dé­nes György néhány, alkalom­hoz illő versikét szerzett hoz­zá. A helyzetkomikum jegyé­ben folyó játék alkalmazko­dott a képernyő méreteihez, nem igyekezett túlzott har- sánysággal kirúgni a készülék oldalát. A bonyodalmon ter­mészetesen könnyű volt átlát­nunk, ezért krimi-izgalom he­lyett a színészek ügyességére összpontosíthattuk figyelmün­ket. lluszti Péter jó lovasnak bizonyult, aki nem engedte magát levetni a csattanók há­táról; Márton András, Kör­mendi János és Paudits Béla ügyesen szekundált a hős „er­kölcsi dilemmájához”, egyedül Almási Éva volt a kelleténél szolidabb a helyzetek kiakná­zásában. Röviden. Milyen kicsi lett a Föld! — állapíthattuk meg dr. Balázs Dénes földrajzkutató Alaszka című filmjét nézve. Önmagában érdekes és vonzó látnivalókat, gazdag tudás­anyagot kínáló összeállítása ugyanis sokadszor mutatta be ugyanazt, némiképp más meg­A rászedettek. Harminchat novellát gyűjtött egybe a Nyi­tott könyvben bemutatott vá­logatott elbeszéléskötetébe a hatvanéves Thurzó Gábor. Az író nagy utat tett meg az if­júkor eszményeitől a mai tár­sadalmi berendezkedés válla­lásáig — s ennek az útnak jel­zői azok a szikár pontossággal megírt történetek, melyek a józan ész ítélőszéke előtt sem­misítik meg a politikai-erköl­csi tévutak követőit, az egy­kori uralkodó osztály álszent vagy félrevezetett képviselőit. Drámai töltésű írásai egy tör­ténelmi csődtömeg irodalmi felszámolói. A krónikás hig­gadt szavával, a szemtanú hi­telességével boncolják az ön­maguk karikatúrájává lett úri pózok, talmi elméletek, üres gesztusok világát. Apró buká­sok és kor jelző zuhanások egy­aránt helyet kapnak novellisz­tikájában; a képernyőn bemu­tatott három történet is ízelí­tőt adott belőlük. Míg az el­ső kettő dramatizálása nem menekedhetett meg az adap­táció okozta értékcsökkenéstől (a leírt szöveg feszessége né­ha merevvé vált a színészek ajkán), a harmadik — s egy­ben legértékesebb —, Az orosz­lán torka, teljes vértezetében mutatta az írót, valódi kedv­ébresztőként az olvasásra. Horváth Z. Gergely rendezése Is itt volt a legsikerültebb; a siralomházi éjszaka kölcsönös leszámolását Básti Lajos és So- mogyvári Rudolf egyformán elhitető erővel jelenítette meg. A szerzőt Faragó Vilmos mutatta be, személyes rokon­világításban. A közelmúltban például egész filmsorozatot lát­tunk már Peruról, az indiánok életéről, továbbá tengernyi fó­ka, óriásteknős, delfin, cápa (a folytatást lásd Brehm: Az ál­latok világa, II. kötet) vonult fel előttünk. E sorok írója lel­kes híve a természetfilmeknek, mégis — vagy éppen ezért — javasol önmérsékletet „bálna­ügyben” a következő félévben. Ki a legjobb? — tették fel a kérdést egyik nagyüzemünk munkásainak, egymás értéke­léséről, megbecsüléséről ér­deklődvén. Nem csodálkozunk rajta, hogy mindegyikük ne­héznek minősítette a kérdést — azaz a társak előtt adandó egyenes választ —, a feleletek­ből mégis érdekes kép rajzo­lódott ki, még az általánosság­ban mozgó megjegyzések is ta­nulságosak voltak. FÜSt Milán halálának 5. év­fordulóján méltán ismételték meg a négy esztendővel ez­előtt készült emlékműsort. Hu­szonöt percben lehetetlen volt átfogni gazdag életművét, ezért csak líráját mutatták be az emlékezők: Somlyó György, Weöres Sándor és az azóta szintén eltávozott Devecseri Gábor. A verseket Gá­bor Miklós, Csernus Ma­riann és Horváth Fe­renc tolmácsolta, Lukács Pál elmélyült brácsajátéka fogta zenei keretbe. Füst Milán sú­lyos veretű művészete egyre több hívet hódít magának utókorában; remélhetőleg a televízió továbbra is kiveszi részét a klasszikussá vált élet­mű népszerűsítéséből. Lehotay-Horváth György I A Teátrum a megjelenteket: az elmúlt évadok és az idei szezon négy darabjának szereplőit, a Teát­rum vezetőit, valamint a meg­jelent szentendrei képzőművé­szeket. Elmondotta, hogy a négy évvel ezelőtt alakult szín­ház beváltotta a hozzáfűzött reményeket, a barokk hangu­latú környezetben sajátos, új­színű játékok lehetőségét te­remtették meg. A városi tanácselnök szavai végén a Szentendrei Nyár em­lékérmet nyújtotta át a játé­kok kiemelkedő művészeinek: Úberfrank Géza karmesternek, Básti Lajosnak, Psota Irénnek, Basilides Zoltánnak, Komád Antalnak, Mádi-Szabó Gábor­nak, Szabó Gyulának, Sztan- Itay Istvánnak, valamint Lige­ti Máriának, Székely Piroská­nak, Forray Gábornak és a ze­neszerző Vujicsics Tihamérnak. Az előadásokon négy éve köz­reműködő színművészeti főis­kolások KISZ-szervezetének a szentendrei Bálint Ildikó ké­szítette emlékplakettet nyúj­totta át a tanácselnök, az ugyancsak közreműködő mű­szaki egyetemi KISZ-istáknak pedig Hegyi György emlékke­rámiáját. művészeti ve­zetője, az Operaház ren­dezője, Békés András szólt ezután a megjelentekhez és felidézte az elmúlt négy évad eseményeit, majd terveikről, az ország szabadtéri színpadai között különleges helyet el­foglaló Teátrum feladatairól beszélt. Hangsúlyozta, hogy ez a művészeti vállalkozás to­vábbra is hű marad terveihez és a bemutatásra kerülő új darabokat ismét a magyar drámai hagyatékból merítik. Beszédét követően igen ked­ves és mondhatni szimbolikus jelenetnek voltak tanúi a fo­gadás résztvevői. Bejelentette Békés András, hogy a Szent­endrén alkotó, a Szentendré­hez kötődő képzőművészek el­ismerésük jeléül egy-egy alko­tásukat ajánlották fel a nya­ranta e Duna menti városban fellépő színművészeknek. Ez­zel is kifejezésre akarják jut­tatni rokonszenvüket Pest megyének e nagy múltra visz - szatekintő, gazdag művészeti hagyományokkal rendelkező és napjainkban is kiemelkedő szerepet betöltő városa iránt. Elsőként Barcsay Jenő festő­művész és Básti Lajos szín­művész fogtak kezet egymás­sal, s a magyar színjátszás kiemelkedő egyénisége köszö­nettel vette át az idős, de frissen alkotó képzőművész grafikáját. A szentendrei já­tékok másik kiemelkedő mű­vésze, Psota Irén a jelenlevők meleg ünneplésétől kísérve Czóbel Béla grafikáját kap­ta. Az előadások többi művé­sze — Szabó Gyula, Sztankay István, Basilides Zoltán, Mádi Szabó Gábor és mások —ha­sonló ünneplés kíséretében vették kézbe a' szentendrei művészek — Jávor Piroska, Borsodi László, Lukovitzki Endre, Deim Pál, Vrbán Te­réz, Kocsis Imre és mások — alkotásait. Meleg ünneplés közepette vette át a kedves emléket Békés István, a játé­kok „háziszerzője” is. e bará­ti talál­kozót kö­vetően zajlott le, amelynek hangulata, sikere még az el­múlt 14 előadás rendkívül nagy érdeklődését is messze | A záróelőadás fölülmúlta. Színes rakéták, röppentyűk szökkentek a ma­gasba a nyári estében a Pik­kó hertzeg és Jutka Perzsi történetének boldog befejezé­se után, majd a szentendrei fiatalság és az egybegyűlt vendégek éjfélbe nyúló utca­bállal szórakoztak, táncoltak együtt e hagyományokra épü­lő friss, modern, új művé­szeti esemény zárónapja al­kalmával. L. dr. Lázár Vilmost A Kerepesi temetőben hét-: főn nagy • részvéttel kísérték utolsó útjára dr. Lázár Vilmos professzort, a mezőgazdasági tudományok doktorát, a mun-, kásmozgalom régi harcosát. A ravatalnál dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezés-« ügyi miniszter első helyettese búcsúzott az elhunyttól, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a MÉM pártbi­zottsága, a Magyar Partizán Szövetség, az MTESZ, és a Magyar Agrártudományi Egyesület nevében. BÉKÉS ANDRÁS ÉS HIDAS PÁL A FOGADÁSON-í. BÁSTI LAJOS ÁTVESZI BARCSAY JENŐTŐL GRAFIKÁJÁT A TEÁTRUM ZÁRÁSÁN MÉG A NÉZŐK IS TÁNCRA- PERDÜLTEK A SZÍNÉSZEKKEL (Keleti Éva és Dozvald János feiv.) AUGUSZTUSBAN Bemutatók a mozikban Több mint 15 új filmet tűz­nek augusztusban műsorra a mozik. Érdekesnek ígérkezik „A rend gyilkosai” című fran­cia film. Peter O’Toole sze­mélyében világsztárt láthatunk a „Murphy háborúja” című színes angol produkcióban. Különleges történet a japán filmstúdiók alkotása, „A si­rály éjszakája”, amely egy tragikus szerelem történetéről szól. „öt férfi egy szív" címmel színes csehszlovák filmet is bemutatnak amely egy kórház mindennapi életébe ad bepil­lantást. Titokzatos gyilkosság­sorozat áll a középpontjában az „Egy nyomozás sorompói” című produkciónak. Katherine Hepburn és Peter O’Toole játssza „Az oroszlán télen” című színes angol tör­ténelmi produkció főszerepeit Louis de Funes-vel is talál­kozhatnak a nézők, a „Fenn­akadva a fán” című francia komédiában. Ugyancsak augusztusban láthatjuk a „Tarka világ” cí­mű bolgár, „A harmadik” cí­mű NDK, a „Férj válaszúton” és a „Mackenna aranya” című amerikai filmet is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom