Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-24 / 199. szám

II to &Cii‘e4iiäJ 1972. AUGUSZTUS 24., CSÜTÖRTÖK TEJO Újraválasztották a magyar főtitkárt A lengyelországi Torunban nemrég lezajlott 28. eszperantó ifjúsági világkongresszuson új­raválasztották a szervezet ma­gyar főtitkárát. A Pécsett élő Felsőné dr. Szabó Flóra ügyvédjelöltet ta­valy a skóciai Edinburghban bízták meg az eszperantó ifjú­sági világszövetség (TEJO) fő­titkári teendőinek ellátásával. Ö az első nő és az első ma­gyar, aki ezt a magas eszpe­rantó funkciót betölti. A TEJO alapszabálya szerint évente új­ra kell választani a világszer­vezet legfőbb tisztségviselőit. A toruni kongresszus alkalmá­val az Eszperantó Világszövet­ség ötvennégy tagú választmá­nya egyhangúlag további egy évre megerősítette tisztségében a magyar főtitkárt. (A TEJO elnöke egy olasz közgazdász lett.) Torunban döntés történt a következő eszperantó ifjúsági világkongresszusok színhelyé­ről is: az 1973. évit a jugo­szláviai Szarajevóban, az 1974. évit pedig az NSZK-beli Kob- lenzban tartják. Pécsett készül a Kopernikusz-portré A Pécsett élő lengyel szár­mazású Nowotarski István szobrászművész munkásságát számon tartják őseinek hazá­jában is. A Chopinről nemrég készített bronzportréját a ze­neszerző egyik legkifejezőbb ábrázolásaként ismerte el a lengyel képzőművészeti kriti­ka. Illetékes lengyel kulturá­lis szervek most Kopernikusz- portré megalkotására kérték fel Nowotarski Istvánt. 1973. február 19-én lesz öt­száz éve, hogy a Visztula mel­letti Torunban megszületett a nagy csillagász. Az évforduló alkalmából bemutatják majd a Kopernikuszt ábrázoló, kép­zőművészeti alkotásokat, köz­tük a Pécsett készülő portrét is. A Mecsek alján élő művész ezt a munkáját az általa fel­talált új anyagból — a nowo- zinból — formálja meg. A nowozin a porcelánhoz hason­ló keménységű és fényű ne­mes kerámiai anyag. Nowo­tarski István egyidejűleg meg­hívást kapott Varsóba egy ön­álló kiállításra is. Szeptember 9-én kezdődik a Fóti Ősz Párbeszéd a hazafias nevelésről Pávások a Fáy-présháznál — Humorszüret, Kincskereső HETI FILMJEGYZET AZ OROSZLÁN TÉLÉN Az idén ismét megrendezik az immár hagyományos Fóti Ősz programsorozatát, ame­lyet szeptember 9-én a Fáy— Vörösmarty Társaság Kónya Lajos emlékére rendezett ülése vezet be. A közelmúlt­ban elhunyt költőre Fábián Zoltán, a Magyar írók Szö­vetségének titkára emléke­zik. Az ünnepélyes megnyitóra ugyanezen a napon a Vörös- marty-szobornál kerül sor — a hagyományokhoz híven. Ünnepi beszédet mond S. He­gedűs László, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára, a Fáy—Vörösmarty Társaság díszelnöke. Az ezt követő kulturális program­ban közreműködik Bodor Ti­bor színművész, a Ganz-MÁ- VAG fúvószenekara és Acél­hang férfikara. Szeptember 11-én a Gyer­mekváros mozitermében Hu­morszüret Foton címmel vi­dám műsort rendeznek Mikes György, Ősz Ferenc, Peterdi Pál, Radványi Barna és So­mogyi Pál közreműködésé­vel. Szeptember 17-én Garay János-emlékünnepélyt ren­deznek a Szabadság utcai em­léktáblánál. A műsor szerep­lői: Horváth Ferenc színmű­vész, Selley Zoltán előadómű­vész, a Csepeli Vas- és Fém­művek fúvószenekara és a fóti Garay János Általános Is­kola énekkara. A sok vidámságot tartogató Fóti szüretre ezúttal is a Fáy- présháznál kerül sor. A mű­sorban a Röpülj páva verseny győztesei: Budai Ilona, Faragó Laura, Ferencz Éva, Gál Ká- rolyné, Horváth Ferenc és Krasznai Tamás, valamint Béres János zenekara szere­pel. Az egész napos program keretében a látogatók megte­kinthetik Németh Kálmán szobrászművész műteremhá­zát, ahol kiállítják Kónya La­jos faszobrait is. Október 8-án Százharminc éves a Fóti dal címmel zenés irodalmi estet rendeznek ne­ves fővárosi művészek közre­működésével. A III. fóti pár­beszédre • október 12-én kerül sor a Magyar Írók Szövetsége és a Fáy—Vörösmarty Társa­ság közös rendezésében. A párbeszéd témája ezúttal a hazafias nevelés lesz. A vitát Fábián Zoltán, a Magyar írók Szövetségének titkára nyitja meg. S hogy a gyermekek is megtalálják a nekik való szó­rakozást a Fóti Ősz program­jában, október 16-án két mű­sort is rendeznek számukra. Előbb Mesebál címmel Só­lyom Kati színművésznő ad műsort, majd pedig Kincske reső címmel Vargha Balázs író műsora következik. A több mint egy hónapig tartó rendezvénysorozat októ­ber 16-án, a Fáy présházban sorra kerülő Berda József- emlékesttel fejeződik be. A költőre dr. Kovalovszky Mik­lós, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa em­lékezik. A műsorban fellép Bodor Tibor és Selley Zoltán. P. P. Elutazott az újságíró-űrhajós Vitalij Szevesztyjanov, a Szovjetunió Hőse, a Szojuz 9. űrhajó fedélzeti mérnöke, a szovjet újságíró szövetség el­nökségének tagja, a Magyar Újságíróik Országos Szövetsége vendégeként feleségével együtt augusztus 20—23-ig három napot töltött hazánk­ban. Szentendre-Ráckeve Jávor Piroska és Asszonyi Tamás művei / a Savoyai-kastélyban R áckeve és Szentendre kapcsolatát Arany Já­nos is feljegyezte balla- disztikus hangulatú Népdalában. A két kisváros lakói egymáshoz jártak bú­csúba, leánynézőbe, hajóval. A közlekedési eszköz villamos lett közben és autó, de a fo­lyamat nem szakadt meg, bő­vült. Most szombaton volt Szentendrén a híres szerb búcsú, ugyanakkor nyílt Rác­kevén a szentendrei illetősé­gű Jávor Piroska és Asszo­nyt Tamás művészházaspár kiállítása. Megindult hát a forgalom a két rokon atmosz- férájú Duna-parti hely között, más-más előjellel. A tábornok halála Matejka János és Zalka Máté — A Kis Újság pontatlan híradása 1937 júniusában a hueseai fronton pa­rancsnoki szemrevéte­lezés közben Zalka Máté dandárparancsnok egy fasiszta gránát becsapódása után hősi halált halt. A tragikus hírt napok alatt szárnyára kapta a világsajtó: Lukács Pál tábornok, a spanyolországi nemzet­közi brigád parancsnoka elesett. A világsaj­tó azokban a napokban csak a tényt tudhat­ta, a tábornok nacionáléját nem ismerte! Idő­közben derült ki, hogy Lukács Pál azonos Zalka Máté íróval, a Szovjet-Oroszországban már hírnevet szerzett forradalmárral. (Lukács tábornokról csak a beavatottak tudták Spa­nyolországban, hogy azonos Zalkával. Saját unokaöccsével a spanyol fronton találkozott.) A halálesetről a magyarországi sajtó is ér­tesült. 1937. június 17-én a Kis Újságban a címoldalon öles betűkkel adta tudtul az isme­retlen szerző: „Lukács tábornok, a nemzetközi1 vörös spanyol dandár elesett parancsnoka Vácról menekült kommunista.” A lap szenzá­cióra éhes riportere 16-án keltezett beszá­molójában idézi a Reuter hírügynökség jelen­tését, miszerint: „A spanyol köztársasági csa­patok sorában elesett Lukács, más néven Má­téi Jalka magyar származású tábornok. Kö­rülbelül 40r-45 éves lehetett. A spanyol pol­gárháborúban 'a nemzetközi dandárban szol­gált ...” A riporter ezt már úgy kommentálja, hogy „A nemzeti csapatok golyóitól találva elesett a spanyol harctéren a magyar származású Matejka János, aki a köztársasági csapatok sokaiban mint dandárparancsnok tábornok harcolt.”-------------------------------- hogy akkor minek I Ma már nem tudni, | alapján utazott vúc­:— -------------------------- ra az újságíró, mi­ly en információk alapján kereste fel a Petró- czy utcában Matejka János édesanyját és Reymayer Gusztáv nevű nevelőapját, hogy a * „szenzációs” riportot megírhassa. Annyi két­ségtelen, hogy a forradalmár Zalka Mátét ösz- szetévesztette a forradalmár Matejka János­sal, aki valóban Vácról került el mint kom­munista — de éppen nem Spanyolországba. A cikk szerint a fiatal Matejka „... Az érettségi után tanári pályára készül. Azonban kitör a forradalom, a hevülékeny természetű Matejka János belesodródik a vörösök sorai közé, és a proletárdiktatúra alatt tevékeny szerepet vállal. A forradalom után a váci fegyházba került.”­------;----------- ezek szerint nem ismeri tel­I A riporter | jességgel Matejka igazi élet­------------------- rajzát, különben minden bi­zonnyal szólt volna az orosz hadifogságról, később a forradalmi direktóriumról, a váci Vörös Újságról is. Ellenben elég hitelesen ír Matejka és társai kivégzéséről a Hétkápolna mögötti Akasztófa-dűlőben. Mint ismeretes, a román kivégző osztag sortüzét Matejka túlél­te. Menekülésének története is ismert. Amikor újra elfogják, a Horthy-féle osztálybíróság húszévi fegyházra ítéli. Ezt megírja a riport is, valamint azt is, hogy „Az oroszországi ma­gyar túszok kicserélésekor Matejkát is kiad­ták Oroszországnak”. (Pontosabban 1921 no­vemberében. Ny. K.) Beszámol arról is, hogy ott megnősült, emigráns magyar lányt vett fe­leségül ; évek múlva a váci Kodak-gyár Orosz­országban járt vezetője, Dovey Ernő igazgató közölte a szülőkkel: Matejka egy könyvtár tisztviselője. A riporter több adatot nem is tud. Leírja még a szülők fájdalmát, és azt, hogy az édesanya a Nemzetközi Vöröskereszt­hez fordult a hír megerősítéséért, mert „Csak Reymayer Gusztávné, a zaklatott lelkületű édesanya bízik egyedül abban, hogy a Va­lenciában eltemetett Lukács Mátéi-Jalka nem azonos nyugtalan vérű fiával, Matejka Já­nossal ...” A z édesanyának lett igaza. A Reuter-jelen- tésben szereplő Mate Zalka nevet Mátéi Jal- kára fordították.------------------------ forradalmár Moszkvában I A két magyar I szomszédságban lakott az --------------—------ ulica Furmanován, bará­tok, elvtársak voltak. Za lka Máté 1937-ben mint Magyarországon körözött kommunista hősi halált halt Spa­nyolországban. Matejka János nem sokkal később a Szovjetunióban a törvénysértő pe­rek áldozata lett. Nyéki Károly A kisplasztika a szobrászat felderítő terepe, plasztikai naplóírás, művelőjétől szűk­szavúságot, egyenletes színvo­nalat és eleganciát igényel. Asszonyi Tamás fő erénye a problémafelvetés' és kivitele­zés azonos erőállapotában ke­resendő, fantáziája intellek­tuális természetű, a kidolgo­zást addig folytatja, míg eléri az adott méreten belül lehet­séges optimális tökéletessé­get. Gondolatait az anyag adottságaihoz méri, bizonyos hullámhosszon minden válto­zatot felkutat, teljes feltárást végez, maradék, böngészni való fürt nem marad e szob- rászi szüret után. Nem tűr hevenyészettséget, műgondja totális, melyét értelem és a szobrászi tudás irányít. Fejlő­désének tartós intenzitását tu­dati és szakmai előrehaladá­sának szigorú párhuzamossá­ga okozza, van mondanivaló­ja, s a felötlő eszmét mara­déktalanul éremmé, szoborrá tudja testesíteni, ez művésze­tének titka és lényege. Századunk világának intel­lektuális terjeszkedését minő­síti az érem felületén, s ez több, mint ábrázolás. Lenin- sorozatában a történelmi hát­tér, s a jövőbe feszülő időfo­lyamat testesül a már Maja­kovszkij által jelzett „hatal­mas homlok” ráncaiban, s lé- lekállapotot idéz minden ér­mén, akár Szegény Kiss Lajos bácsira, akár Antik világra, Vasárnap délelőttre, szent­endrei mozzanatokra emléke­zik vésőjének feszes iramá­val. Jávor Piroska művészeté­nek ökonómiáját fegyelem és ízlés eredményezi. Kollázsai­ban a színek összefüggéseinek csöndes ütközéseit építi e sa­játos festői figyelőszolgálat, mely rózsabővítéssel értelme­zi a női test virágos jelzésű struktúráját. Tűzzománcainak tisztázott formai rendje a tér harmonizált egységeivé osztó­dik, benépesíti a számára ren­delt világot. Művészetének teljesítmé­nyét figyelve úgy tűnik, hogy a termő elágazások meghódí­tása után Asszonyi Tamásnak és Jávor Piroskának nincs más feladata, mint az, hogy nagyobb mérettel gazdálkod­va, a vázlatok tömkelegével a főmű problémafelvetését és kidolgozását végezzék, a ré­szükről eddig is tapasztalt művészi lelki ismerettel. Ami pedig Szentendre és Ráckeve kapcsolatát illeti, re­méljük, hogy e két festő-vidék találkozása a jövőben csere­tárlatok formájában is teste­sülni fog. Losonci Miklós Peter O’Toole, Az oroszlán télen főszereplője Se szeri, se száma a látvá­nyos, kosztümös, történelmi tablókat nyújtó filmeknek, sőt szuperprodukcióknak. Ám az utóbbi időben mintha valami­féle belterjesebb szemlélet ér­vényesülésének tanúi lehet­nénk. A forgatókönyvírókat a szuper szélesvásznon megjele­nő tömegjeleneteknél jobban izgatja a történelmi hősök bel­ső világa, lelki vívódásaik, em­beri konfliktusaik, s a rende­zők is legalább annyira von­zódnak a bensőséges, szinte kamaraábrázolás fiimi meg­valósításához, mint a bravúros csataképekhez. Az utóbbi he- tekben-hónapokban láthattuk a Waterloo című filmet, meg a Vér és liliomot — az előbbi­ben a fölényes techrtikával végigvezetett harci jelenetek mellett ott volt az egyéni ar­cú hősök drámájának megele- venítése is, az utóbbiban meg egy sajátosan zárt, nyomasztó világ szűkrefogott körén belül kaptunk mélyebb jellemrajzot a szokásosnál. Hasonlóan szűk világban és szűk emberi-hatalmi körben játékódik a most bemutatott angol film, Az oroszlán télen is. Ennek nyilván az is oka, hogy eredetileg színdarab volt: James Goldman hasonló című művéből került a filmvászon­ra. A rendező, Anthony Har­vey, nem is nagyon igyekezett kitágítani a színpadi teret é$ konfliktust, s ezzel egy jó és egy kevésbé jó hatást ért el. Ami jó: a XII. századi Angliá­ban játszódó történetben, amelynek hőse a kemény kezű, nagykoncepciójú, de nagyon- is esendő emberi tulajdons,á- gokkal megvert király, II. Henrik, kitűnő jellemrajzokat kapunk, kiváló színészek — Peter O’Toole, Katherine Hep­burn, Nigel Stock, Nigel Terry és mások alakításában, olyan szinten, amilyen szokatlanul magas ilyen filmek esetében. Ami viszont nem jó: a filmnek igen vékony a cselekménye, javarészt párbeszédekben ha­lad előre a történet, kissé a G. B. Shaw-féle drámatechni­ka szerint, ám lényegesen ke­vésbé szellemesen. Ettől túlsá­gosan angol belüggyé távolo­dik Henrik konfliktusa felesé­gével, fiaival, küzdelme a tró­nért és a trónra törők ellen kissé érdektelenné válik a szá­munkra. Ha a rendező és a forgatókönyvíró ki mert volna lépni a színdarab zárt világá­ból, alighanem közérthetőbb, kevésbé anglocentrikus filmet láthattunk volna. IPU HALALA Ipu, avagy Tódor bácsi, kis­sé együgyű öregember, akit a gyerekek gyakran csúfolnak, kergetnek meg a faluban. És a sors úgy hozza, hogy ez a fu­ra öregember egy napon a falu megmentőjének szerepében magasztosulhat fel. Romániában vagyunk, a má­sodik világháború vége felé. A falu szélén a kukoricásban egy német tiszt holttestét ta­lálják meg. A németek bosszút akarnak állni az ismeretlen gyilkos miatt a falun, s végül is Ipu apót beszélik rá: ő vál­lalja el a tettet. Rá is áll, a rá- beszélőktől — a paptól, a jegy­zőtől, az orvostól — azonban jutalmat kér áldozatáért. Meg is kapja — nem a maga szá­mára, hanem szegény roko­nainak kért, hogy rajtuk segít­sen. Ám a németek váratlanul elvonulnak, Ipu áldozatára nincs szükség, de szerettei csak úgy kaphatják meg a ju­talmukat, ha ő meghal. Iput legjobb barátja, egy kisfiú lö­vi le. Meglehetősen bonyolult tör­ténet ez a román film, Sergiu Nicolaescu alkotása, s nem is annyira cselekményében, mint inkább emberi összefüggései­ben. Tragikomédiája gyakran keveredik melodramatikus ele­mekkel, sok benne a naivitás is, ami talán abból ered, hogy az egéssj film némiképp gye­rekszemmel nézve készült: a kisfiú, Ipu barátja szemén át látjuk az eseményeket. A fenti fogyatékosságokon sokat enyhít a film szelíd lí­rája, és egy költői gondolat: az élet kezdetét és végét, egy kis­fiút és egy öregembert köti össze, tragikus kötéssel, egy kí­méletlen törvényű világban, amelynek tulajdonképpen mind a ketten áldozatul esnek. Érdeklődéssel néztük a kitűnő gyerekszereplő, Christian Sof- ron érzékeny, tehetséges játé­kát. AZ ERDŐ TITKA Máskor hosszú hónapokig nem kerül a mozik műsorára román filmalkotás4 — ezen a héten kettőt is láthatunk. így — bár mindkettő érdekes — kissé elvonják egymásról a fi­gyelmet. Pedig Az erdő titka, Andrei Blaier rendező műve, megér­demelné a nagyobb figyelmet is. Kissé misztikusra hangolt stílusa ellenére végig érdekfe­szítő alkotás, s annak ellenére, hogy lényegében bűnügyi tör­ténet — egy huszonöt évvel ezelőtt lejátszódott testvérharc. amely kettős halállal végző­dött — áll a film középpont­iában. Ám ami e véres törté­net mögül elő=ejlik a filmben, az sokkal több, mint egy fél- tékenységi dráma megszokott érdekessége és izgalma. Ott van a háttérben a német meg­szállás alatti falu élete, ott a két fivér egymástól homlok- egyenest eltérő jellemének, vi­selkedésének erős konfliktusa, a falusi szokások gyakran gúzsba kötő ereje, hatalma, s az egész történet fölött ott le­beg a háború kegyetlen szel­leme, amely szinte kihívja a véres összecsapást, a testvér­gyűlöletet, s a kettős tragé­diát, az egyik fivér ifjú fele­ségének. s igazi szerelmének, a másik fivérnek a halálát. A rendező ezt a balladiszti- kusan komor világot kitűnő eszközökkel ábrázolja; különö­sen remekel az erdei jelene­tek atmoszféráidnak megte­remtésében. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom