Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-19 / 195. szám

? “"'i-ff I) 1972. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT fókusz A kalóztévék ellen... A SZOVJETUNIÓ augusz­tus 8-án juttatta el Kurt Waldhelm ENSZ-főti tikárhoz a televíziós műholdak fel­használásának elveiről -szóló szovjet egyezménytervezetet. A tervezet hat pontban rög­zítette a lényeget: O A közvetlen televíziós Közvetítés kizárólag a béke, a haladás, a kölcsönös megértés fejlesztése, a népek közötti baráti kapcsolatok ér­dekeit, a lakosság műveltségi színvonala emelésének, a kul­túra fejlesztésének, a nemzet­közi csere kiszélesítésének cél­jait szolgálhatja. © Minden államnak egyen­lő joga van a közvetlen televíziós közvetítésre és min­denfajta megkülönböztetés nélkül az ilyen közvetítés ked­vező lehetőségeinek felhaszná­lására. O Külföldi államokba csu­pán az illető államok ha­tározottan kifejezett egyetér­tésével lehet közvetlen tele­víziós adásokat sugározni. O Jogellenes és nemzetközi felelősségre vonást maga után vonó cselekménynek kell tekinteni az olyan közvetíté­seket, amelyeket más államok területére sugároznak az utób­biak nyilvánvalóan kifejezett hozzájárulása nélkül; továbbá az olyan adásokat, amelyek kárt okoznak a nemzetközi béke és biztonság fenntartása ügyének, beavatkozást jelen­tenek más államok belügyei- be, sértik az alapv:tő emberi jogokat, erőszakot és borzal­makat propagálnak, aláaknáz­zák a helyi civilizáció és kul­túra alapelveit, félrevezetik a lakosságot. © Az államok nemcsak sa­ját területükön, hanem a Kozmikus térségben és más olyan területeken, amelyek kívül esnek általában az álla­mok joghatóságán, ellenintéz­kedéseket fo^notoríthatnak a jogellenes közvetlen televíziós közvetítésekkel szemben. O Az illető állar- \= Llelős a közvetlen televíziós közvetítéssel kapcsolatos min­den nemzeti tevékenységért, függetlenül attól, hogy ezt a tevékenységet kormányszer» vek, vagy kormányon kívül eső szervezetek és jogi sze­mélyek fejtik-e ki. A SZOVJET egyezmény- tervezet egyértelmű és vilá­gos. Korunknak, a modern technika világának lehetősé­geit időben észrevevő. A fel­sorolt tételeken alapuló egyez­ménynek a megkötése nyiU vánvaló, hogy elősegítené az államok közötti együttműkö­dés fejlődését a kozmikus tér­ség gyakorlati felhasználásá­ban, a nemzetközi béke, a né­pek közötti kölcsönös megér­tés, a gazdasági és a társadal­mi haladás érdekében. ANNÁL MEGLEPŐBB, hogy a magát mindig hang, súlyosan modernnek nevező kapitalista világ sajtója e szovjet diplomáciai lépést túl korainak tartja. A burzsoá kommentátorok arra hivat­koznak, hogy jelenleg vala­mely műholdról sugárzott programot a nemzeti hálózat közreműködése nélkül aligha lehet fogni. Arról is csevegnek, hogy a műholdak tv-adását is lehet zavarni. Tiltakoznak az ellen, hogy az imperialisták kalóz tv-adások sugárzását terveznék. Ugyanakkor azon­ban elismerik, hogy „nevelő­célzatú programokat” tervbe vettek. MINDENKI TUDJA, az im­perialisták mily tökélyre fej­lesztették néhány évtized alatt a rádiíl '' ’kodárt. Épp azért tehették ezt, mivel nem ve­tették eleve gátját — nemzet­közi egyezménnyel — a lehe­tősé' .Írnek. Most, hogy a Szovjetunió időben szól —ko­rainak tekintik lépését. Nyil­vánvaló, hogy miért?! Alacs B. Tamás Fokozódó „ugandaizáiás” Idi Amin ugandai elnök csü- i törtökön bejelentette, hogy azoknak a szakembereknek, akik eredetileg a brit útlevél­lel rendelkező „ázsiaiak” ki- i utasítása nem vonatkozott, I mégis el kell hagyniuk az or- j szágot. Bár időpontot a tábor- ! nők nem jelölt meg, magától értetődőnek tűnik, hogy reá­juk is az eredeti 90 napos ha­táridő érvényes. A legújabb döntés mintegy 5—10 000 szak­embert érint — orvosokat, fo­gászokat, jogászokat, pedagó­gusokat, továbbá bank- és számviteli' szakembereket. 'Az ugandai rádió jelentése szerint, Amin elnök fenti dön­tését Abdullah Farahhal, az új szomáli nagykövettel kö­zölte, amikor az átnyújtotta megbízólevelét. Amin hozzá­fűzte, hogy a szakemberek tá­vozása azért szükséges, mert feltehetően „nem szolgálhat­ják az országot a kellő szel­lemben, miután a többi „ázsiai” elhagyta Ugandát”. A kitelepítési rendelkezés alól tehát egyáltalán nincs ki­búvó: azok sem maradhatnak, akikre szakembervoltuk miatt a kormány eredetileg igényt tartott. Sőt, az „ugandaizáiás” újabb lépéseként a tábornok­elnök azt is elhatározta, hogy visszatelepíti anyaországaik­ba az Ugandában élő mene­külteket. Ez az intézkedés 100 000 ruandai és 80 000 szu- dáni (néger) honosra vonatko­zik; valamennyien táborokban élnek a határok mentén, ugan­dai területen. Ugyancsak a ki­telepítés sorsára jutnak a kis létszámú zairei és burundi közösségek is. Brit hivatalos helyen csü­törtökön közölték, hogy az Ugandából érkező brit „ázsiaiak” nem vállalhatnak munkát az Európai Közös Piac országaiban, ameddig nem A marokkói királyságban hallgatnak a fegyverek. Az uralkodó az ellene megkísé­relt merénylet óta skhirati rendelkeznek ötéves angliai illetőséggel, Üj fejlemény az Ugandában élő, kitelepítésre ítélt „ázsiaiak” sorsában: India mégis hajlandó közülük né­hány ezret — a Reuter sze­rint 10—15 ezret — befogadni. a marokkói minisztertanács nyári rezidenciájából irányítja az ügyeket. Csütörtök estére újabb minisztertanácsot hívott össze, s „a helyzet követelmé­nyeinek megfelelő utasításokat adott”. Meglepő fejlemény, hogy Nagy-Britannia kiszolgáltatta II. Hasszánnak a merényletben részes repülőtisztek Gibraltár­ra menekült csoportját. Ezek egy helikopter fedélzetén ér­keztek a brit koronagyarmat­ra, s ketten közülük politikai menedékjogot kértek. London azonban úgy látta helyesnek, ha ezúttal szertefoszlatja azt az elméletet,. Äogy.a-politikai menekültek bízvást számíthat­nak jóindulatára: fontosabb­nak találta megőrizni a jó vi­szonyt II. Hasszánnal. Pénteken hajnalban a londo­ni külügyminisztérium igen szűkszavú közleményben adta hírül a döntés okát. Eszerint Nagy-Britannia úgy - találta, hogy a marokkói tisztek gib- raltári tartózkodása „ártalmá­ra lett volna a közjónak”. Az AFP francia hírügynök­ség gyorshírben jelentette, hogy Mohamed Benhima ma­rokkói belügyminiszter péntek délutáni rabati sajtóértekezle­tén kijelentette: Ufkir a szer­dai pilótalázadás ügyében áru­ló volt, feltételezhető, hogy az áruló szerepét játszotta tavaly Skhiratban is. Német forró drót ? Kis előrehaladás A csütörtökön befejeződött kétnapos tárgyalássoro­zaton, Kohl államtitkár szavai szerint, „minden nehéz­ség elleniére kis előrehaladás történt” a német párbe­szédben. A két német állam közti alapszerződésen kívül szóba került más kérdés is, így ’az NDK és az NSZK szerepe a nemzetközi életben. Bahr államtitkár a sajtó képviselőinek elmondotta, hogy megállapodott NDK-beli kollégájával: a lehető leggyorsabb ütemben kívánják folytatni a megbeszé­léseket, ez azonban „természetesen nem számolja fel automatikusan a nehézségeket”. Bahr nem foglalko­zott az új NDK javaslatokkal, de értesülések szerint az NDK nem tartja továbbra is fenn azt a javaslatát, hogy egy előzetes szerződéstervezetet fogadjanak el, amelynek értelmében Bonn teljes diplomáciai elisme­résben részesítené Berlint. Ez a változás arra vall, hogy az NDK más formulát is kész elfogadni. ' A mostani megbeszéléseken nem esett szó a berlin- schönefeldi repülőtér közelében lezajlott súlyos repülő­gép-szerencsétlenségről, bár nyugat-berlini körök ér­tetlenkednek amiatt, hogy az NDK hatóságai nem vá­laszoltak az utasok illetőségére vonatkozó hivatalos nyugat-berlini megkeresésekre. Hasonló esetek elke­rülésére állítólag tervbe vették, hogy — a Kohl—Bahr- tárgyalások sikeres befejezése után — „forró drótot” létesítsenek a két város között. MAROKKO Hallgatnak a fegyverek II. Hasszán király elnököl A bonni kormány a nyári szabadságok utáni első kabi­netülésén foglalkozott érdem­ben a finn kormánynak a dip­lomáciai kapcsolatok helyre- állítását sürgető indítványá­val. Ahlers kormányszóvivő az említett kabinetülés utáni nyilatkozatában, kérdésekre válaszolva kijelentette: Bonn tudomásul veszi a Finnország és az NDK között e témában már megindult előkészítő tár­gyalásokat, reméld azonban, hogy a két német állam kap­csolatainak rendezése előtt nem kerül sor az NDK elis­merésére. Ez az álláspont két­ségtelenül az NDK diplomá­ciai elismerésének a folyama­tát szeretné lassítani, ugyan­akkor hűen tükrözi az erővi­szonyok alakulását. Mindnyájan jól emlékszünk még azokra az évekre, ami­kor az NDK, nemzetközi kap­csolatainak építése közben — különösen a tőkés világban — minduntalan a Hallstein-dokt- rina szinte áthatolhatatlan fa­lába ütközött. Azután, amilyen mértékben erősödött a szocia­lista tábor és vele együtt az NDK pozíciója a nemzetközi küzdőtéren, úgy omlott össze az akkori bonni politikusok szerint tőkésnek tűnő sánc. Kétségtelenül a Hallstein- doktrina csődjét akarta palás­tolni a szelídebb változatú, de lényegében azonos célú, az NDK nemzetközi elismerését késleltető Schell-doktrina. De az új név, a régi felfogás új hetett a bonni külpolitikusok helyzetén. A szocialista társa­dalmat építő, következetes békepolitikát folytató demok­ratikus német államot egymás után ismerték el a különböző társadalmi berendezkedésű or­szágok. Ma már 31 diplomá­ciai misszió működik az NDK fővárosában, és július 19-én jelentkezett a 32., a Finn Köz­társaság. Kekkonen köztársasági el­nök már a múlt év szeptembe­ri nyilatkozatában bejelentet­te: országa kész rendezni kap­csolatait mindkét német ál­lammal. Az NDK kormánya azonnal pozitívan reagált a bejelentésre, míg Bonn, a pr.essziótól sem riadva vissza, mindent elkövetett, hogy a tárgyalásokra ne, vagy csak később kerüljön sor. A bonni diplomaták azzal érveltek, hogy az NDK elis­merése Finnország részéről megzavarná a két állam kö­zött folyamatban levő tárgya­lásokat, végsősoron a Szövet­ségi Köztársaság keleti poli­tikájának ártana. Helsinki­ben ugyan nem fogadták el ezt az egyébként is nagyon átlát­szó érvelést, bizonyos türelmi időt mégis ildomosnak tartot­tak beiktatni. A türelmi idő azonban lejárt. Július 10-én Sorsa külügyminiszter magá­hoz kérte mindkét állam Hel­sinkiben működő missziójának vezetőjét. Közölte velük, hogy kormánya elérkezettnek látja az időt a kapcsolatok rende­zéséről folyó tárgyalások meg­indítására. Helsinkiben azóta már ismé­telten tárgyalóasztalhoz ültek az NDK és Finnország nagy­követi rangú megbízottai, hogy előkészítsék a későbbi, Finn—NDK tárgyalások A bonni kormány tudomásul veszi... Helsinkiben befejeződött a finn—NDK tárgyalások második szakasza. A felek megállapodtak abban, hogy megbeszélései­ket augusztus végén Berlinben folytatják. A finn külügy­minisztérium közleménye szerint „konstruktív, baráti légkör” jellemezte a diplomáciai kapcsolatok létesítéséről és más kér­désekről folyó tárgyalásokat. Mint ismeretes, a finn kormány kezdeményezésére Bonn egyelőre azzal reagált, hogy szívesen bekapcsolódik a tár­gyalássorozatba — de csak a két német állam közti szerződés tető alá hozását követően. köntösbe öltöztetése sem segít­ITÁLIA: Lépés a szakszervezeti egység felé Itáliában augusztus álta­lában a legteljesebb ubor­kaszezon, bezárják a parla­mentet, szünetel a munka az ország legnagyobb üze­meinél. Az idei esztendő augusztusa abban különbö­zik az előző évekétől, hogy a munka gyakran nem a szabadságolások, hanem sztrájkok miatt szünetel. Az idén — 1969-hez ha­sonlóan — több millió dol­gozó munkaszerződése jár le. A sztrájkok és egyéb megmozdulások jelzik, hogy megkezdődött a harc ezek megújításáért, új, haladóbb tartalmú kollektív szerző­dések megkötéséért. A gaz­dasági és üzemi jogok ki­bővítéséért, így a foglalkoz­tatás különböző kérdéseibe való beleszólás jogáért foly­tatott küzdelem lángjai várhatóan ősszel csapnak majd magasra, a harc elő­szele azonban már most érezhető. Hogy az őszi vi­har milyen erős lesz, nagy­ban függ attól, mennyire lesz egységes a dolgozók harcát szervező és irányító szervezeti szövetségek együttműködése. A „forró ősz” küszöbén nagyfontosságú esemény volt a kommunista többsé­gű CGIL, valamint a kato­likus és szociáldemokrata befolyás alatt álló CISL és UIL szakszervezeti szövet­ségek elhatározása, hogy „csúcsszövetséget” alakí­tanak akcióegységük folto­zása érdekében. A csúcs- szövetség létrehozása újabb lépés a szervezeti egység megteremtése felé, megala­kítását az olasz dolgozók nagy erővel kibontakozó harcai tették időszerűvé. A esúcsszövetség nem „szak- szervezetek feletti” szerv, döntései akkor érvényesek, ha azokat egyhangúlag hozzák. A három szakszer­vezet képviselőit azonos arányban tömöríti. Fontos­ságát növeli, hogy a dolgo­zók legfőbb érdekeiért in­dított harc koordináló köz­pontjává válhat, hatéko­nyabbá teheti mozgalmu­kat, hiszen egységes köve­teléseket állít a monopóliu­mokkal, a munkáltatókkal szemben. A csúcsszövetség politi­kailag is jelentős: elmélyí­ti a három szakszervezet akcióegységet, lehetőséget teremt azok együttműkö­désének szorosabbá tételé­hez. A szakszervezeti szö­vetségek csúcsszövetségiik megteremtésével a jelen pillanatban lehetséges leg­nagyobb lépést tették meg. A közös szervezet azonban olyan összefogásra is módot ad, amely már túl mutat az ideiglenes együttműködé­sen és a mozgalom teljes egységének helyreállítása irányába hat. Simó Endre Dél-jemeni olaj A Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaság az impe­rializmus és a helyi reakció aknamunkájának egyik leg­fontosabb céltáblájává válik az arab Keleten. — írja a csütörtöki moszkvai Pravdá­ban Oleg Oresztov. A kommentár számos arab sajtókiadványra hivatkozik, amelyek közük, hogy Szaud- Arábia, Omán és a terület több más államának reakciós körei elhatározták, hogy ösz- szehangolják erőfeszítései­ket, és létre is hozták a fegyve­res erők egyesített pa­rancsnokságát azzal a cél­lal, hogy megszervezze akciójukat a Jemeni Né­pi Demokratikus Köztár­sasággal szemben. Ebben a szervezetben olyan emigránsok vesznek részt, magasabb szintű tárgyaláso­kat. A jelek szerint az előzetes megbeszélések jól haladnak. Bonnban viszont egy teljes hónapig latolgatták, miként lehetne kitérni az újabb finn ajánlat elől. A július 10-i finn javaslatra csak az augusztus 9-i kabinetülés után adtak hi­vatalos választ. Abban tulaj­donképpen a finn—NSZK tárgyalások elodázására tettek kísérletet. Nyugatnémet rész­ről ugyanis arra számítanák, hogy ha az NSZK elhúzza a már régóta esedékes tárgyalá­sok megkezdését, azzal az | NDK finn részről történő el­ismerését is elodázhatja. Ez utóbbitól azért is tartanak Bonnban, mert a finn példa ragadós lehet, és a nyugati vi­lágban, de Ázsiában is meg­gyorsítja az NDK elisme­résének a folyamatát. Bonn ezúttal mégis jobbnak látta tartózkodni a szankciókkal való szakásos fenyegetőzéstől, j és új taktikát alkalmazva, megpróbálja elodázni az elke­rülhetetlent. A bonni magatartás és ér­velés tarthatalansága nyilván­való. Ha ugyanis a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi helyzete az elis­merések nyomán tovább szi­lárdul, azzal a béke európai pozíciói is erősödnek. Márpe­dig Bonnban következetesen azt hangoztatják, hogy az úgy­nevezett keleti politika az európai problémák békés ren­dezését szolgálja. Kanyő András akiket annak idején a forra­dalmi kormány száműzött az országból. A szovjet újságíró rámu­tat, hogy a köztársaság ha­ladó ideáljai és sikerei ag­gasztják néhány arab köztár­saság reakciósait, akik együtt­működnek a külföldi impe­rializmussal. Készek bármi­féle kalandra, csakhogy ele­jét vegyék a forradalmi esz­mék terjedésének. A Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaság ellen irá­nyuló reakciós hadjárat szer­vezésében — folytatja Oresz­tov — olyan tényező iis szere­pet játszott, hogy a köztársaság egyik tar­tományában, amely Szaud­Arábiával határos, kőola­jat tártak fel. A haladás elleni gyűlölet talaján — írja a Pravda kom­mentátora — egyesülnek Szaud-Arábia, Omán feudális rendszerei, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság területéről száműzött tisztek, szultánok, emírek, valamint más arab országok reakciós elemei. Ahogy várhátó volt, hátuk mögött ott tömörülnek az angol és amerikai olaj­társaságok, az i/mperialista kémek és kereskedők. A cikkíró rámutat arra, hogy a dél-jemeni nép az imperializmus és reakció el­len vívott jogos harcában sa­ját erőforrásaira és a többi haladó arab állam baráti szo­lidaritására támaszkodik. CSAK RÖVIDEN... A SZOVJETUNIÓ ÉS FINN­ORSZÁG síkra száll amellett, hogy az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előké­szítő konzultációi ez év no­vemberében Helsinkiben meg­kezdődjenek, a tanácskozásra pedig 1973. év elején kerül­jön sor. Ezt hangsúlyozza többek között az a közle­mény, amelyet Kekkonen finn köztársasági elnök au­gusztus 12—18 közötti szov­jetunióbeli látogatásáról ad­tak ki Moszkvában pénteken. MOSZKVAI BEJELENTÉS szerint a város környékén több hete pusztító erdő- és tőzegtüzeknek nem volt ha­lálos áldozata és' sikerült megóvni a lángoktól a lakott településeket is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom