Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

1972. AUGUSZTUS 1., KEDD "“sh/Círlap 3 A zöldség útja a piacra (2.) Kisebb az árrés - sok a közvetítő A kereskedelem csatornái és buktatói Két világviszonylatban is jelentős konferencia Budapesten Garamvölgyi József miniszterhelyettes sajtótájékoztatója A termelő és a fogyasztó szinte hagyományosan firtat­ja: vajon miként lehetséges, hogy mire a mezőről a boltba kerül, úgyszólván megduplá­zódik a zöldség ára? Ezt a „rést” egységesen sokallja mindenki, aki — nem keres­kedő. Tudni kell, hogy árrés nem csupán egy van: a fel­vásárló, vagyis a nagykeres­kedelem részben továbbadja a termékeket, s a kiskereskede­lem ugyancsak ráteszi a ma­ga hasznát, vagyis egy újabb, többnyire az előzővel azonos nagyságú „rést”. kemben dr. Patay Árpád mon­dott: — Igennel felelhetek, a szer­ződések ezt bizonyítják. 1972- re 800 vagonnal több zöldséget és gyümölcsöt kötöttünk le a gazdaságokkal, mint 1971-ben. Persze, az áruk zöme ezután jön: a 6500 vagonnyi előirány­zatból csak 1400 vagonnyit vá­sároltunk meg az első félév­ben, tehát 5000 vagonra való zöldség a második félévben kerül piacra. — Ez nyilván annyit tesz, hogy az árak is csökkennek ... A válasz kissé diplomatikus, érthetően óvatos: — Az első félévi árakhoz képest mindenképpen jelentős a csökkenés, de ho'-'v a tava­lyi árak alatt maradunk-e majd, az még nem bizonyos, jóllehet a kilátások kedvezők: a gyakoribb eső valósággal „húzza” a zöldségnövényt. Egy július végi nap árai Magammal hoztam a MÉK igazgatójától a július 27-én érvényes fogyasztói árak jegy­zékét. (A magán-kiskereskedők árai kívül esnek ezen a kö­rön.) Eszerint igen sok zöldség alacsonyabb áron került már piacra ezen a napon, mint ta­valy: úgy látszik, végre meg­tört az előző hónapok maka­csul magas árszínvonala. Tal­lózzunk tehát ebben a jegy­zékben! Eszerint fejes káposz­táért most 2 forintot — tavaly 4,40-et kértek; a zöldbab kilója 4,40 volt ezen a napon — 1971 azonos napján 4,60—4,80; a zöldpaprika most 6,20 — ta­valy 7,60; a salátának való uborka 1 — tavaly 1,80; ma­gasabb ára volt viszont a pa­radicsomnak e július végi na­pon : a tavalyi 3 forinttal szemben most 4 forint volt a fogyasztói ára. ... Hogy mi lesz jövőre, s azután? Üjból csak ezt mond­hatjuk: a gépesítés, a terme­lésbeli erőfeszítések a zöld­ségellátás meghatározói. Amennyiben ez a közvetlen értékesítés bővítéssel, egyszer­smind a mai kereskedelmi helyzetkép racionalizálásával, így a költségek további csök­kentésével jár együtt (egyesek például azt javasolják, hogy a MÉK ne váljék tulajdonosává az árunak, végezze munkáját jutalékért, akár a TÁSZI), úgy nem illuzórikus optimizmussal szólni a zöldségtermesztés holnapjáról. A Könyvtárosegyesületek Nemzetközi Szövetsége (IFLA) és a Nemzetközi Dokumentá­ciós Szövetség (FID) budapesti I konferenciáiról, az idei nem- I zetközi könyvév világszerte legkiemelkedőbb szakmai ren­dezvényeiről tájékoztatta a sajtó munkatársait tegnap délelőtt a Művelődésügyi Mi­nisztériumban Garamvölgyi József miniszterhelyettes. Elöljáróban az IFLA au­gusztus 26 és szeptember 2 kö­zött a Magyar Tudományos Akadémia székházában „Olva­sás a változó világban” cím­mel tartandó konferenciájáról szólt. Az UNESCO megfelelő szervezeteivel együttműködő IFLA-szövetségben 53 ország — közöttük a szocialista or­szágok — könyvtárosegyesü­letei társultak, s hozzájuk 260 más ország könyvtárosszerve­zete csatlakozott. A Könyvtá­rosegyesületek Nemzetközi Szövetsége budapesti konfe­renciájának szakmai célja: számotvetni az olvasás szerepével, a közművelő­dési könyvtárak helyzeté­vel, és a művelődéspoliti­kai teendőkkel korunkban. Az IFLA-tanácskozások té­májának időszerűségét a könyvévre 1971-ben kiadott UNESCO-kiáltvány adja meg: ez kinyilvánítja az olvasók jogait a művelődésre és tájé­kozódásra. Ismeretes az is, hogy egyes polgári ideológu­sok az egyéb új tömegtájékoz­tatási eszközökre hivatkozva, a könyv válságáról szólnak. — Cáfolatul elég arra hivatkoz­ni, hogy a szocialista orszá­gokban a kiadott művek szá­ma 1938 óta a három és fél­szeresére, példányszámuk az ötszörösére emelkedett — mondta a konferencia kérdé­seivel, a könyv körüli valódi és vélt gondokkal kapcsolat­ban Garamvölgyi József, majd ismertette a konferencia elő­adóit és előadásait. A hazai előadók közül nyomatékkai szólt dr. Mátrai László filozó­fusról, a Magyar Könyvtáro­sok Egyesületének elnökéről, és Darvas József íróról, a Ma­gyar írók Szövetsége elnöké­ről. Ezután a Nemzetközi Doku­mentációs Szövetség (FID) szeptember 2 és 14 között a Duna Intercontinental Szállo­dában és a Fészek Klubban tartandó konferenciájáról be­szélt a miniszterhelyettes. Mél­tatta az ugyancsak az UNES­CO megfelelő szervezetével együttműködő, tudományos­műszaki informálással foglal­kozó FID-szövetség munkáját, amely tagjainak sorában 51 ország — közöttük a szocialis­ta országok — képviselteti magát A FID budapesti kongresz- szusán tudománypolitikai és információpolitikai kér­déseket vitatnak meg. A tudományos információk gyors szaporodása és elavulása lehetetlenné teszi az elolvasást és áttekintést. Ezzel szemben az úgynevezett információéh­ség a tudományos eredmények mielőbbi, elavulás előtti meg­valósítását sürgeti. Felmerül a tudományos Autóbusszal, vonaton és au­tókon, közeli és távoli vidé­kekről, szülők, rokonok meny­asszonyok és feleségek érkez­tek vasárnap délelőtt Vácra, az egyik katonai alakulat és a vá­ros hagyományos eseményére: a nyilvános tiszthelyettes-ava- tó ünnepségre. A családias hangulatú esemény alkalmából két évi tanulás és fegyveres szolgálat után ölthették ma­gukra új egyenruhájukat a néphadsereg újonnan avatott, huszonéves hivatásos katonái. Parancsnokaik a kiválóan végzett tiszthelyettesek között említették az egyik alegység 22 éves KISZ-titkárának, Hor­váth Mihály őrmesternek a ne­vét, aki tanulmányi és szolgá­lati eredményein kívül az if­júsági mozgalomban is érde­meket szerzett csakúgy, mint tájékoztatás világot átfogó rendszerének igénye is. Ebben nem lehet lemondani a fejlődő országok részvételéről. Ez a körülmény, ezek a gon­dolatok és feladatok adják meg a FID — a fejlődő orszá­gok információfejlesztésével kiemelten foglalkozó — buda­pesti tanácskozásának jelentő­ségét — mondta a művelődés- ügyi miniszterhelyettes. Végezetül ismertette, hogy a két konferenciára nyolcszáz­nál több szakember, tudós, vendég jelentette be részvétel­iét. P. A. Erdős Lajos őrmester, aki — s ezt az egykori katonák tud­ják csalt igazán értékelni — a szocialista versenymozgalom­ban háromszor nyerte el az élenjáró címet. Eredményeik­ben — tették hozzá az alaku­lat parancsnokai — nem kis részük volt azoknak a fiatal tiszteknek, akik a főiskola el­végzése után kerültek az ala­kulathoz, s a két év során, mint oktatók, segítették a tiszthelyetteseket az elméleti és gyakorlati tudás megszerzé­sében. Vasárnap délelőtt ott voltak ők is az ünnepélyes avatáson, amelynek kezdetére pattogó ritmusú indulókat játszó kato­nazenekar adott jelt. A dísz­tribünön az alakulat parancs­nokaival együtt jelent meg Je­néi János, a járási pártbizott­ság titkára, Balassi István, a városi pártbizottság osztályve­zetője, dr. Monori Balázs, a városi tanács vb-tukára, Ber- kó Árpád, a járási hivatal osz­tályvezetője, Nagy Sándor, a városi KISZ-bizottság titkára. Részt vettek az ünnepségen a társfegyveres erők képviselői és szovjet katonavendégek is. A Konstantin téri hősi em­lékmű előtt összesereglett né­zők gyűrűjében az alakulat csapatzászlójával az élen vo­nult be a tiszthelyettesek egy­sége, s katonai tiszteletadással fogadták Demtsa Pál vezérőr­nagyot. A Himnusz elhangzása után Molnár István alezredes olvasta fel Oláh István vezér­őrnagy, honvédelmi miniszter- helyettes, a magyar néphadse­reg kiképzési főcsoportfőnöke parancsát, amelyet az avatás alkalmából adott ki. A fogadalomtétel ünnepélyes aktusaként ezután Erdős La­jos őrmester szavai nyomán kórusban hangzott el a tiszthe­lyettesek esküje. Az esemény jelentőségét Demtsa Pál ve­zérőrnagy méltatta ünnepi be­szédében. Mint mondotta, jól képzett, korszerű fegyverek­kel felszerelt hadseregünkben az eddiginél is nagyobb feladat vár a hivatalos tiszthelyette­sekre, akiknek fokozott társa­dalmi megbecsülését jelzi nyil­vános avatóünnepségük is. Az ünnepség záróeseménye­ként a tiszthelyettesek díszme­netben vonultak el a hősi em­lékmű előtt. Sí. J. Visszaesett a közvetlen értékesítés Ennek ellenszereként ösz­tönzi a kormányzat immár évek óta a közvetlen értékesí­tés módszerét, vagyis azt, hogy a termelők — szabad­piaci áruról lévén szó — ik­tassák ki a közvetítőket. Saj­nos, ez a — szakszóval — j,csatorna” nem hozta meg a hozzáfűzött reményeket, sőt az utóbbi egy-két évben nem­hogy növekedne az így el­adott zöldség, inkább fogyat­kozik. A közvetlen értékesítést összefogó, 1967-ben megala­kult TÁSZI (Termelőszövetke­zetek Áruértékesítését Szerve­ző Iroda) igazgatója, Allé Pál számokkal bizonyítja: — Tagszövetkezeteink 1971 január elsején Budapesten és környékén 202 elárusítóhelyet tartottak fenn. Másfél év alatt 54 árudát szüntettek meg, s csak 18-at nyitottak. A csökkenés tehát: 36 áruda. Az itt eladott árumennyiség is megcsappant. A magyarázat? Egy repre­zentatív vizsgálat szerint, az árudák 32 százalékában — amelyekben a havi forgalom százezer forint alatt járt — 0,3 százalékos volt az átlagos veszteség. És a ráfizetés oka? Budapesten ma már — anél­kül, hogy a tsz megszerezné a 'tulajdonjogot — egy új áru­dához négyzetméterenként '5—7 ezer forintot kell lefizet­ni. Az elárusítóhelyekért foly­tatott versenytárgyalásokon az anyagilag erős kereskedel­mi vállalatok vannak jobb pozícióban. A tanácsok nem tartják fontosnak a közvetlen értékesítést, ezt tükrözik táv­lati terveik, amelyek alig szá­molnak ezzel a „csatornával”. A MÉK első féléve Akad persze Pest megyei tsz — mint például a kiskunlac- házi Petőfi, s mások —, amely berendezkedett a valóban tő­Újabb árrések... A MÉK, amely a termelőtől megveszi a zöldséget, azt csak részben adja el boltjai­ban saját maga: az áru na­gyobb tömegét más megyék azonos vállalatainak, illetve ÁFÉSZ-eknek. s a Zöldért­nek adja el, adja tovább. — Ezek a cégek milyen árrést raknak még a MÉK ér­tékesítési árára? — Általában 18—19 százalé­kot ... így aztán valóban elképzel­hető, hogy mire a mezőről a boltba kerül, megduplázódik a zöldség ára. Horváth Mihály pontos ada­taiból kiderül, hogy a terme­lőszövetkezetektől megvett zöldségnek mindössze 14 szá­zaléka jutott a MÉK saját boltjaiba, ahol viszont a tava­lyihoz képest csökkentek az árak. Igaz, ennek legfőbb ma­gyarázata az, hogy a nagy tö­megű burgonya olcsóbb lett, s ez határozta meg a csökkenést. A burgonya azonban nem mondható zöldségnek, s így kiderül, hogy a voltaképpeni zöldség kilónként majdnem 1 forinttal drágábban került a fogyasztóhoz, miként 1971 első felében. Egészen pontosan: ta­valy 7,84, az idei első félévben B,60 forint volt átlagosan a töldség ára. S hogyan ala­kult a felvásárlási ár? Tavaly 5,96, az idén 6,57 forintot ka­pott a termelő a MÉK-től minden kilónyi zöldségért. Vagyis a fogyasztói ár valami­keigényes közvetlen értékesí­tésre. Mégis, a tsz-elnökök jó­része úgy vélekedik: minek bajlódjam ilyesmivel, vigye el a földről a MÉK. Ismere­tes, hogy jó egy esztendeje át­szervezték ezeket a megyei vállalatokat, ma már lényegé­ben a termelői érdekeltség dominál működésükben. En­nek megfelelően kissé meg­hosszabbodott az elnevezésük is, íme a bennünket érdeklő pontos neve: Pest megyei Me­zőgazdasági Termékeket Ér­tékesítő Szöxretkezeti Közös Vállalat. Horváth Mihály igazgató azzal fogad, hogy szigorúan csak számokat kíván mondani. Lássuk hát őket, jóllehet tu­dom, hogy ez a módszer kissé megfárasztja az olvasót. — Most zártuk le az első félévet, eszerint a MÉK árbe­vétele 197 millió forint volt — szemben a tavalyi első félév 176 millió forintjával. S mé­gis, az árrés csökkent: 41,5 millió forint volt 1971 első hat hónapjában, s 37,3 milldó a mostani félévben. Vagyis 4 millióval kisebb árréssel 25 millió forinttal nagyobb for­galmat bonyolítottunk le! Igyekeztünk úgy gazdálkodni, kereskedni, hogy kevesebb le­gyen a költség. Ez sikerült is, hiszen míg a tavalyi kisebb forgalomra 46,7 millió forint költség merült fel, a mostani nagyobbra 43,5 millió fo­rint ... — Tehát veszteséggel zár­ták volna az első félévet? — Igen, ám ez így volt ta­valy is, jóllehet az év végén már 3,1 millió forint volt a tiszta, vagyis felosztható nye­reségünk. Tehát az esztendő második felében kellett akkor, s most is pótolni a kieséseket. Általános gyakorlat, hogy az első félévben magasabbak a költségek; a második félév­ben ugyan az árrés nem nő, de tömege, vagyis a forgalom igencsak megemelkedik. vei jobban emelkedett, miként a felvásárlási ár. — Voltaképpen ki határozza meg a felvásárlási árat? — Sajnos, korántsem mi — hangsúlyozza Horváth Mihály. — A Zöldért, más megyei MÉK-ek, a konzervipar jelzi, hogy mennyiért mit tud meg­vásárolni. Az ár aztán ennek megfelelően gyűrűzik tovább a földekig. Dobásról Sopronba — Hallhatnánk egy példát a menetrendre? — Tessék: dabasi kirendelt­ségünk az egyik nap felvásá­rolt 60 mázsa zöldpaprikát, ki­lóját 4,50 forintért. Erre volt 40 mázsa rendelése a megyén belül, de 20 mázsát Sopronba szállított. Az úgynevezett „kö­tési ár” Sopronban ez volt: az első osztályú paprikáért 6, a második osztályúért csak 4 forintot adtak, vagyis keve­sebbet, mint amennyiért mi vettük meg a termelőtől. De már kimondottan ráfizetéses volt gödöllői kirendeltségünk egyik üzlete. A termelőtől 5.50- ért vette meg a paprikát, azt Komáromba szállította, ahol csupán az első osztályúért adtak ugyancsak 5,50-et, s a második osztályúért már csak 3.50- et... — A MÉK megítélése szerint emelkedett-e Pest megyében a zöldségtermesztési kedv? Horváth Mihály válásra rí­mel azzal, amit vasárnapi cik­Keresztényi Nándor 25 éve A hároméves terv első napja 1947. AUGUSZTUS 1-ÉN a Ganz Hajógyár­ban gyűlést tartottak, melynek végén jelképes kapavágással indították meg a leégett hajó­üzem újjáépítését. Ezzel az aktussal, 25 évvel ezelőtt, megkezdődött hazánkban a hároméves terv végrehajtása. A hároméves terv pontosan egy évvel a fo­rint születése után kezdődött. A tervkészítést a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa kezdeményezte: „Iparunk, közlekedésünk és mezőgazdaságunk újjáépítésére és fejlesztésé­re hároméves állami tervet kell kidolgozni.. A terv nehéz politikai harcokban született, hiszen egyeztetni kellett a kommunista párt elképzeléseit, céljait a kormányban részt ve­vő koalíciós partnerekkel, s ne feledjük, akkor még a szélesebb körű államosítások, a „fordu­lat éve” előtt voltunk. Idézzük e harc részleteit: Az MKP terv- javaslata készült el elsőnek, a Szociáldemok­rata Párttal 1947 februárjában egyeztették a tervet. A Nemzeti Parasztpárt csak agrárter­vet készített, hamarosan ezt is egyeztették a két munkáspárt javaslatával. Annál hosszabb volt a huzavona a Kisgazda Párt terve körül; végül is 1947. május 11-én a koalíció pártjai megállapodtak a részletekben, majd ezt köve­tően az országgyűlés törvénybe iktatta a há­roméves tervet. Mit is irányzott elő az első népgazdasági tervünk? Azt, amit a dolgozók vártak: a há­borúban elpusztult gazdaság teljes helyreállí­tását, a háború előtti termelési színvonal el­érését, a munkanélküliség felszámolását, az ország gyors gazdasági és kulturális felemel­kedését. A törvény kimondta, hogy minden F ogadalomtétel a hősi emlékműnél Tissthelyettes-avató ünnepség Vácott Az újonnan felavatott tiszthelyettesek Urban Tamás felvétele magyar állampolgár köteles „a tervet végre­hajtani, és a rendelkezésre álló anyagi és szel­lemi erőket a terv szolgálatába állítani”. A célok nagyok voltak. Csak mutatóba: Az 1946—47-es költségvetési évben 14,7 milliárd forint volt a nemzeti jövedelem, az előirány­zat pedig az 1949—50-es esztendőre 27,5 mil­liárd forintra nőtt. Ennek érdekében az 1947— 43-ban 1796 millió forinttal szemben 1949—50- re 6585 millió forintot irányoztak elő a beru­házásokra. S ami a leglényegesebb — ismét idézzük —: „A hároméves terv megvalósítá­sának utolsó évében a dolgozók keresete a mainál S0 százalékkal magasabb szintet fog elérni.” A munkásosztály, a dolgozók a tervet nagy lelkesedéssel fogadták, és áldozatkészen dol­goztak megvalósításáért. Ezért, hogy 1949 vé­gén — három esztendő helyett két év és öt hónap telt csak el — az illetékes kormány- szervek azt jelentették, hogy a terv minden fontos előírása valóra vált. Nemcsak újjáépí­tettük az országot, hanem o háború előtti utol­só békeév színvonalánál magasabbra is emel­kedett a magyar népgazdaság teljesítőképes­sége. Hősi idők voltak. A tervezőknek és a tervek végrehajtóinak egyaránt. Az azóta eltelt év­tizedekben, népgazdasági terveink teljesítése nyomán, ha nem is zökkenők nélkül, lelkesítő győzelmek és tanulságos kudarcok közepette, leraktuk a szocializmus gazdasági alapjait, megváltozott a társadalom és az ország arcu­lata, szorgalmas népünk a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik. B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom