Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-16 / 192. szám
1973. AUGUSZTUS 16., SZERDA MS» ßitcrei WCívim* Budakalászon, melegben A limonádéügy elintéződött A Gyapjúmosó és Szövőgyár budakalászi gyáregységének munkavédelmi szabályzata kimondja: ha a munkahelyek hőmérséklete meghaladja a 28 Celsius fokot, védőitalként 1 százalékos konyhasót tartalmazó folyadékot kapnak a dolgozók. — Nálunk nincs iható , víz — mondja Sárosi Sándorné, a gyáregység szakszervezeti bizottságának titkára —, ezért mindenki szódát kap, amely egyúttal védőital is. Nemrégiben az üzemorvossal megvizsgáltuk a ballonokban levő szóda hőmérsékletét. Kiderült, hogy 24—25 fokos. — Nem éppen kellemes... Mivel a nagy ballonokat nem tudjuk hűteni, javasoltuk a gazdasági vezetőknek, hogy a dolgozók kapjanak limonádét. A fonoda-kártolóban nincs hőmérő. De ha volna, túlszaladna a fokbeosztáson, olyan meleg van. — Sajnos, nem csinálhatunk huzatot — mondja Kaszala József né fonó —, mert viszi a szálat. — Ez a gyáregység legmelegebb része — magyarázza Antal István művezető —, mindenütt működik már • ventillátor, csak itt nincs. Ezért örültünk annak a napi és fejenkénti fél liter limonádénak, amit kaptunk, legalább azzal hűtöttük magunkat. De most — nem tudom, miért — visszavonták ezt a kedvezményt. — A vállalati munkavédelmi szabályzatban előírt védőitalt, a szódavizet, kapják az emberek. A limonádé tehát a szakszervezet vívmánya volt? — kérdem az szb-titkárt. — Igen — erősít meg Sárosi Sándorné. — Meg kell mondanom azonban, hogy csak a fizikai dolgozóknak adtunk limonádét, akik nagy melegben dolgoznak. — Mibe került ez a gyáregységnek? — Százötven forint naponta. Szerintem ezt az összeget elő lehet teremteni. Egyéb- 'ként is ^ a védőétel-ital keret nincs meghatározva, áz mindig a létszámtól függ. _ Kocsis Gábor gyáregységvei zetőtől kérdem: miért nem kapják a dolgozók a limonádét? — Ennek tulajdonképpen több oka van. Az anyagiak a legkevésbé döntők. Azért hagytuk abba a limonádékészítést, mert meg kellett vizsgálni egészségügyi szempontból: nincs-e fertőzésveszély. _— Csukott kannákban vitték az italt a konyháról az üzemekbe. — Az az igazság, hogy ennek az egész limonádéügynek a pszichológiai oldala nagyobb, mint az egészség- ügyi jelentősége — magyarázkodik a gyáregységvezető. — A szándék sokszor jobban hat az emberekre, mint maga a tény — vitatkozom. — Nem gondoltam arra, amikor abbahagytuk, hogy ilyen meleg lesz még ... Megígérhetem, hogy visszatérünk a limonádéra. Sőt, a fonoda-kártolóban is megnézzük, hogyan lehetne beszerelni oda egy ventillátort. Amit a vállalat munkavédelmi szabályzata előír, azt betartják Budakalászon — vitatkozhatna valaki, nem kötelesek limonádét adni. Így igaz. De ez a limonádé több annál, mint amit valójában ér. Jelezné: a gazdasági vezetők figyelik az időjárást, s nem feledkeznek meg arról, hogy itt a gyárban háromszáz ember forróságban dolgozik. ★ A cikk már a nyomdában volt, amikor lapzártakor szólt a telefon: Sárosi Sándorné szb-titkár közölte szerkesztőségünkkel: Kocsis Gábor gyáregységvezető írásban elrendelte, hogy a forró napokon ismét kapják a limonádét az üzem munkásai. S. I. Szervizállomás - távol főúttól Tábla nem jelzi, mégis telt a nagycsarnok Amikor jó két esztendővel ezelőtt először hallottam arról, hogy Űjhartyánban autószerviz nyílik, őszintén csodálkoztam. Miért éppen Üjhartyán- ban, s nem hét kilométerrel odább, az E—5-ös főút mellett, ahol amúgy is elkelne a szervizállomás. Akkor ezt a választ kaptam Forgács Györgytől, az Űjhartyán és Vidéke ÁFÉSZ elnökétől: Magad uram, ha partnerod nincsen — Először mi is arra gondoltunk, hogy a dabasi csárda mellett építenénk a szerviz- állomást, közösen a dabasi ÁFÉSZ-szel. Ök azonban nem láttak fantáziát a tervben. Mi mást tehettünk, módosítottuk a régi közmondást: Magad uram, ha partnerod nincsen. S ha már egyedül viseljük a terheit, akkor legalább a falunk lássa hasznát. Így történt. 1970. május elsején ünnepélyesen felavatták a szervizállomást, azaz pontosabban egyetlen hatalmas műhelyépületét. Heten kezdték a munkát, s az első hónapban negyvenháromezer forintos forgalmat bonyolítottak le. Azóta többször találkoztam Forgács Györggyel, s minden alkalommal volt valami újdonsága számomra a szervizzel kapcsolatban. — Hozzákezdtünk a második műhely építéséhez... Már ásMegkezdődött az Ifjú Gárda III. országos szemléje Az idén Fejér megye a (színhelye az Ifjú Gárda országos szemléjének. A 19 megye és Budapest összesen 22 Ifjú Gárda szakasza — 550 fiatal — hétfőn érkezett a Velencei-tó partjára. A fiatalok kedden a megye üzemeivel és termelőszövetkezeteivel ismerkedtek, majd délután Dunaújvárosban, a Vasmű úton rendezték meg a III. országos szemle megnyitóját. Az ifjúgárdisták felsorakozása után dr. Tóth Gyula, az Ifjú Gárda országos parancsnoka jelentést tett Kutika Károly vezérőrnagynak, az Ifjú Gárda Országos Tanácsa elnökének, aki a jelentés után engedélyt adott a díszszemlére. Az Ifjú Gárda szervezet jelentőségéről, fejlődéséről és feladatairól Borbály Gábor, a KISZ Központi Bizottságiának titkára beszélt a díszszemlén. Az ország 22 legjobb Ifjú Gárda-szakasza ezután látványos alaki gyakorlatokkal és menetdalversennyel bizo-. nyitotta szervezettségét. Az Ifjú Gárda III. orszá-. gos találkozójának programján a következő napokban nehéz és bonyolult harci túra szerepel. mint azok, akik a téma hagyományosabb, realisztikusabb eszközeivel kívántak szólni a közönséghez. Csak kiragadott példaként említem meg, hogy például Richard Wiesner nemzeti művész „In memóriám, Lidice” című, gyakorlott kifejezőerővel ábrázoló festménye, mellé milyen jól illett a fiatal Dalibor Rihaneknek a lidicei tragédiára utaló komor képe, amelyet csak a kék szín különböző árnyalataival festett meg, a legvilágosabb égszínkéktől a már majdnem feketébe hajló antracénig. . Megragadó ™*keaf b£ vúr is: Josef Schlesinger festménye. Ezen csupa gyerekfejet látunk, méghozzá üde sárga, kék, narancs, vörös kontúrokkal, színezéssel. Csaknem vidám benyomást tesz az egész, mintha utcán, játszótéren ösz- szezsúfolódott gyerekeket látnánk. Ám egy határozott erős vonás, egy gázszórófej megmutatja, hol történik mindez. A kép címe: Gyerekek és a gáz. Határtalanul sok gondolatot sűrít magába ezzel a finom, áttétaics megoldással. A számomra legmegraga- dóbb élményt jelentő alkotások közé tartozik Jindrich Wielgus érdemes művész már 1942-ben, közvetlenül a tragédia után készült Lidicei pie- tája is, vagy Karel Lidicky Dolorosája, amelyet egyébként ugyancsak felállítottak az egykori falu helyén, Bed- rich szobrával együtt. S a megkínzás, gyász, barbárság festménybe, szoborba formált élményeire mintegy óriási kontrasztként felel egy nagyméretű grafika a szovjet hadsereg győzelmeiről. Ez vezeti be a tárlat harmadik tagozatát, o napjaink szocialista valóságát ábrázoló műveket. Itt találkozunk a legtöbb fiatal alkotóval. Figyelemre méltók Martin Sladky munkásábrázolásai, Josef Peca portréi a Lidicéből elhurcolt és hazatért asszonyokról, Óta Matousek linómetszetei, s még sok más alkotás. Karéi lidicky emlékműve ______ há romméteres A daléría egy másik ter' M SalerM mében rendezett bemutató mintegy kiegészítője ennek az emlékkiállításnak. Külföldi művészeknek e témakörhöz kapcsolódó műveit állították itt ki. S külön érdekesség, hogy ezek mindegyike ajándékba érkezett. Az ajándékozó művészek ezzel kívánnak hozzájárulni a szép terv megvalósításához: önálló lidicei galéria megalapításához. A bemutatott művek között magyarokét is láttuk: Főnyi Géza „Emlék”, Kmetty János „A család”, Sarkantyú Simon „Lidice” című festményét és Kiss István „Ilyen időben éltünk” című kisplasztikáját. Ez a terem egyébként mintegy kiszélesíti és általánossá teszi azt az eszmekört, amelyet a nagy emlékkiállítás képvisel. Ezért kaptak itt helyt nagyon természetesen a spanyol polgárháborúra és a Vietnamra utaló müvek, amelyek közül Hilda Krop „Hódolat García Lorcának” című linómetszeteire, Renato Gut- tuso vietnami grafikáira, és más vietnami fametszetsorozatra kell különösen felfigyelnünk. művészettel páro- _______ sült, mélyen humanista mondanivalójú, jól válogatott anyagot szemlélhettünk a Manes-galériában. Olyat, amely közönségsikerre számíthatna nálunk is, őszinte, hasznos művészi-politikai célok szolgálatában. Bemutatásának lehetőségei bizonyára meg is kereshetők a magyar —csehszlovák kulturális kapcsolatok keretében. : L őkös Zoltán Igényes sák a benzinkutak helyét... Az új várakozóban kávét is kaphatnak a kocsijuk kijavításáig időző gépkocsivezetők ... A szervizállomáson már harmincán dolgoznak ... Márkabemutató És mit mond ma az ÁFÉSZ elnöke? — A befejezéséhez közeledik a három és félmilliós költséggel épülő szerviz. A terve az idén már hatmillió forint. Négyoszlopos benzinkutunk havi forgalma negyedmillió forint. Mindez azt bizonyítja, hogy 7 kilométerre az E—5- ös főúttól is életképes lehet egy szerviz. Mi több: a helyi és a környékbeli lakosság legkülönfélébb igényeit is kielégíti. Nemcsak a faluban található gépkocsikkal járnak ide, hanem az egész járásból, sőt, még távolabbi vidékekről is. A helyi szakszövetkezet minden munkagépe benzinkutunk- nál tankol. A falu és a környék fűtőolaj-ellátását is mi biztosítjuk... A szerviz területén szinte minden talpalatnyi hely foglalt. A legkülönfélébb típusú gépkocsik sorakoznak egymás mellett. Volga, Warszawa, Ford Escort, Trabant, Moszkvics, Nysa, Zsuk, Barkas, Wartburg, Fiat és Zsiguli. A Volgát műszaki vizsgára készítik elő, a Wartburg új motort kap, a Ford Escortot pedig ki kell kalapálni, mert karambolozott. Garanciálisokat is... Márton Antal, a szervizállomás vezetője büszkélkedik egyre bővülő, gazdagodó birodalmával. — Üzemünknek ma már ötvenhat dolgozója van. Köztük tíz ipari tanuló. És az ősszel újabb tízet veszünk fel. Szívesen jönnek hozzánk dolgozni az emberek, tanulni a fiatalok. A legalacsonyabb órabér ki- lenc-ötven, a legmagasabb tizenhárom forint. Száz százalékon felül minden ezer forint elvégzett munkából huszonöt százalék a dolgozóé... Az elkövetkező napokban várják az AFIT szakembereinek szemléjét. Kérvényezték ugyanis, hogy ezután már garanciális javításokat is végezhessenek, ami tovább növelné a szervizállomás forgalmát és természetesen bevételét is. — Az elmúlt hónapok egyik jelentős feladata volt — mondja Márton Antal —, hogy eleget tudjunk tenni az AFIT által kért feltételeknek: megfelelő szakembergárda, alkatrészraktár és szerszámkészlet álljon a rendelkezésünkre. Ha mindezt rendbenvalónak találják, akkor az ősztől már elvégezhetjük a Moszkvics, a Skoda és a Warszawa garanciális javításait is, amit jövőre a Trabant és a Wartburg gépkocsikra is szeretnénk kiterjeszteni. Még mindig az alkatrész — Vannak-e alkatrészgondjaik? — Sajnos, még igen. Elsősorban a Moszkvicshoz nagyon nehéz kapni alkatrészeket. Például sebességváltó-szink- rongyűrűt, reflektort, hát- sólámpafedelet. Ez országos gond. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy az ide hozott gépkocsikat tökéletesen rendbehozzuk, s a lehető legrövidebb idő alatt. Anyagbeszerzőnk hetenként legalább háromszor megy Budapestre. De így is gyakran előfordul, hogy valamelyik kisiparossal csináltatjuk meg az alkatrészt. Célunk, hogy aki egyszer elhozta hozzánk az autóját, az máskor is visszajöjjön. Ezért vezetjük be rövidesen új szolgáltatásunkat is. Már előre felújított — Éspedig? — Eddig egy motor felújítása két hetet vett igénybe. Rövidesen azonban már mi is rendelkezünk saját, felújított Trabant- és Wartburg-moto- rokkal. Így két hét helyett két nap után üzemképes lesz újra a gépkocsi. Tábla nem jelzi sehol Dabas határában, hogy hét kilométernyire korszerűen felszerelt szervizállomás található. Ennek ellenére egyetlen órára sem maradnak munka nélkül az emberek. Hárommilliós, féléves tervüket négyszázezer forinttal túlteljesítették. p. p. Üzemszocioiógusok konferenciája Szeptember 26—28 között Balatonfüreden rendezik meg a harmadik hazai üzemszociológiai konferenciát. A referátumok, hozzászólások napjaink műszaki fejlődésének társadalmi feltételeivel és hatásával foglalkoznak. Különösen nagy figyelmet fordítanak a konferenciák a dolgozók alkalmazkodási körülményeire, az üzemek technikai változásainak hatására, a vezetés módszereinek feltételeire. És holnapután? TV' ein sikerült. Ebben az ’ esztendőben sem. Jó- néhány szakmában ismét kevesebb volt a jelentkező, mint a felvételi lehetőség. A Pest megyei szakmunkásképző iskolákban újból lesznek üres padok. Ha képletesen értve is, üres osztályok. 1966-ban a vállalatok igényeinek még nyolcvan százalékát elégítették ki az első évfolyamon tanulmányaikat megkezdő fiatalok. 1970-ben az igények 55 százalékára volt már csak fedezet, most pedig csupán 44—45 százalékot ér el az igényeitekhez mérten az elsőéves szakmunkás tanulók száma. Kevés. Kevés? Vagy az igények szakadtak el a lehetőségektől? S ha így haladunk, mi lesz itt holnap, meg holnapután? Cegléden, a júniusban zárult tanévben, a Bem József Szakmunkásképző Intézetben 329 ifjú ember vehette kézbe a mesterlevelet, az az a szakmunkásbizonyítványt. Volt közöttük autószerelő — 42 —, lakatos — 34 —, kőműves, szobafestő és mázoló, bolti eladó. S volt ács-állványozó is. Egy szem ... Dunakeszin szintén szép számmal zárta az évet a 201-es Ipari Szakmunkásképző Intézet: 246 fiatal tett sikeres vizsgát, akiknek majdnem fele a mechanikai műszerész mesterség tudnivalóit sajátította el. Ha így, külön-külön nézzük az egyes intézetek, iskolák eredményeit, nem tűnik föl a gond. Ám akkor igen, ha leírjuk: 2626 ifjú végzett tanulmányaival, az üzemek, vállalatok viszont több mint hétezernek adnának azonnal munkát. Ha lennének ennyien. De nincsenek. nPagadhatatlan: sok min- den történt országosan is, a megyében is a szakmunkásképzés javítására. Gödöllőn, Nagykátán, Cegléden modem intézetek épültek fel, 13 millió forint fejében korszerű szakoktatási intézmény jön létre Érden. Űj ösztöndíj-rendszer lépett életbe, például a forgácsoló tanulók további 200 forintot kapnak havonta ... Talán hagyhatjuk is a példákat, hiszen nem az erőfeszítések létében, hanem hatásosságában kételkedünk. Az évről évre ismétlődő, s egyre nagyobb gondok láttán, hallatán. Azaz a tények alapján. Nem szép kifejezés, de már általánossá vált: az érintettek hiányszakmákról beszélnek. Ilyennek számít a kőműves, a forgácsoló, az öntő, a hegesztő, a gépszerelő az ács-állványozó... Minden esztendőben bővül ez a lista. Mert minden esztendőben egyre kevesebb szakmára összpontosul a jelentkezők óhaja, kívánsága, akarata, követelése. Miközben az üzemek, a jövendő munkahelyek több mint hétezer fiatal fölvételét szerették volna elérni, a 3000 főre rúgó, ún. keretszám kitöltése sem sikerült. Mit kezdjünk tehát az igényekkel, ha azok-* nak újra meg újra makacsul ellentmondanak a tények? Még pontosabban fogalmazva: hol az alapvető baj, hogy ismét és újra szembekerülnek tények és igények? Hazánkban a szakképzés — minden szép szó s nagy fogadkozás ellenére — ma sem lépett túl a „tárca-ügy” bűvös körén. S ahogy országosan megrekedt e nagyon szűkre szabott területen, úgy a gyáraknál, a vállalatoknál sem lett több, mint reszortfeladat, néhány ember dolga a munkaügyi osztályon, az oktatási — ha van ilyen — csoportnál. Igaz, a megyében néhány — de valóban csak néhány — üzem és vállalat megpróbált kitörni e bűvös körből, s a szó igaz értelmében vett vállalati összefogással megkísérelte létrehozni a szakmunkás utánpótlás széles alapjait. Sikerült is, szép számmal képeztek, neveltek gyerekeket, vagyont költöttek rájuk, ám végül is tudomásul vehették, hogy a záróvizsga után elvitték, elcsábították, elédesgették őket más munkahelyek. Mert általános szemlélet és gyakorlat, hogy a szakmunkás utánpótlást nem nevelni, hanem — venni kell! Tartható ez? Erkölcsös ez? Tarthatatlan és erkölcstelen. ÍZ” éptelenség berendez-' -*•*- kedni arra — márpe-, dig mostanában egyre több munkahelyen tapasztalni —, hogy majd csak szereznek szakmunkásokat. Természetesen végzetteket. S nem olyanokat, akikkel két vagy három esztendeig „bajlódni” kell, míg elsajátítják mesterségüket. Rövidlátó szemlélet? Természetesen az. S ugyan nem menti, de magyarázza, hogy sok más tekintetben is az üzemek csupán rövid távra kalkulálnak. A munkaerő-gazdálkodás — röstellnivalóan egyszeregy ízű igazság — nem fejeződik be ott, hogy a meglevő, már a gyáron, a vállalaton belül található munkaerőt osztják meg szorozzák, át- meg átcsoportosítják, ha ezt is teszik egyáltalán. Gazdálkodni a munkaerővel annyi, mint számolni a holnap s a holnapután lehetőségeivel, s a majdani igények fedezetére ma megteremteni a forrásokat. S ez nem egy tárca dolga. Hanem a társadalomé. Mégha üzemi, vállalati méretekben is; e helyek a társadalom fontos funkciókat ellátó egységei. A párt Központi Bizottsága június 14—15-i ülésén — az állami oktatás hfely- zetével és fejlesztésével foglalkozva — joggal állapította meg; „A szakmai képzésben a hangsúlyt az elméleti alapokra, a munkafolyamatok egészének áttekintésére és olyan gyakorlati ismeretek tanulására kell helyezni, amelyek lehetővé teszik a munkahely speciális követelményeihez való gyors alkalmazkodást”. Ehhez azonban gyerekek is kellenek, akik tanulják, s így tanulják a szakmát. Minden szakmát. Ma, holnap és holnapután. Mészáros Ottó