Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-12 / 189. szám
2 “í^írfflP 19Í2. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT FÓKUSZ A nemzeti egység problémái AZ EGYIPTOMI parlament jövő hét elejére összehívott rendikívüli ülésszakát a nemzeti egység védelmének, a nemzeti egységet fenyegető veszélyek elhárításának szentelik — jelentette az MTI Kairóból. Ez a kezdeményezés, mint emlékezetes, Szadat elnöktől ered, aki az Arab Szocialista Unió júliusi kongresz- szusán beszámolt arról, hogy bizonyos, konkrétan meg nem nevezett erők kísérleteket tettek a belső front aláásására, a nemzeti egység megbontására. Olyan vádak hangzottak el például — mondotta —, hogy a nasszerizmus eltűnőben van az egyiptomi politikából. Továbbá Amerikában nyomtatott röpcédulák felhasználásával vallási ellentéteket próbálnak szítani, szembeállítva az ország mohamedán és keresztény kopt lakosságát. A KÖZEL-KELETI helyzet megoldatlansága kétségkívül kedvező talajt teremt a sokszor egymással ellenkező előjelű politikai áramlatoknak és megnyilvánulásoknak. Míg a januári diáktüntetések jelszavad a megszállt területek katonai feszabadítását, a hátország sokoldalú harci felkészítését, a burzsoázia kiváltságainak megnyirbálását követelték, addig áprilisban a Nas&zer által félreállított jobboldal vezetői a „szovjet jelenlét” felülvizsgálatáért szálltak síkra. AZ UTÓBBI HETEK fejleményei, nevezetesen a szovjet katonai tanácsadók visszavonása és az egyiptomi—líbiai egyesülés elhatározása, ismét alkalmat adnak az egyetértő és a bíráló vélemények összecsapására. Az egyetemi ifjúság egy része előtt például nem világos — s ennek nyilvánosan is hangot adtak —, hogy miért hagyták el az országot a szovjet tanácsadók. Ezekben a körökben úgy érzik, hogy ez a lépés meggyengítette Egyiptom helyzetét az Egyesült Államok által támogatott izraeli agresszióvad 6zemben. BÁR MÉG .több mint egy év van hátra Egyiptom és Líbia teljes egyesítéséig, a fúzió gondolata sem találkozik osztatlan helyesléssel. Míg az egyesülés gazdasági, katonai előnyei mindenki számára nyilvánvalóak, addig sok nyitott kérdés van a kül- és belpolitika összehangolása, s mindenekelőtt a közel-keleti válság rendezése körül. Egyiptom továbbra is következetesen küzd a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtásáért, Kadhafi viszont meghirdette a mielőbbi népi háború, a felszabadító harc pánarabi- zálásának jelszavát. A NEMZETI EGYSÉG védelme ebben a rendkívül bonyolult és ellentmondásos helyzetben egyet jelent az elnöki hatalom megszilárdításával, esetleg kiterjesztésével, az államvezetés tekintélyének megerősítésével. AZ EGYIPTOMI PARLAMENT — Egyiptom és Líbia egyesítésével összhangban — törvénytervezeteket készít elő a líbiai állampolgárok jogainak szabályozására. Eszerint a líbiaiak mezőgazdasági és sivatagi területeket, ingatlanokat vásárolhatnak Egyiptomban., tehát olyan tulajdonjogokkal rendelkezhetnek, amelyek más külföldiek számára nem engedélyezhetők. Egy másik tervezet munkavállalási jogot kíván biztosítani Egyiptomban a líbiai állampolgároknak. PÉNTEK REGGEL Pan- mindzsonban, közel egyévi tanácskozás után megállapodás született arról, hogy a Koreai Népi demokratikus Köztársaság és Dél-Korea Vöröskereszt-küldöttsége augusztus 30-án Phenjanban értekezletet tart, amelynek napirendjén a családok egyesítésének kérdése szerepel. Megállapodás született arról is, hogy ezt követően, szeptember t3-án a küldöttségek Szöulban ülnek tárgyalóasztalhoz. i Quick-rovancs Nagy meglepetést keltett szerte az NSZK-ban a nyugatnémet hatóságok váratlan akciója: szerdán és csütörtökön az államügyészség, az adóhivatal és a bűnügyi rendőrség nyomozói razziát tartottak a Quick című hetilap hamburgi, müncheni és bonni szerkesztőségében. Közismert, hogy ez a jobboldali folyóirat a hírhedt Springer-lapokkal karöltve az elmúlt években sorozatban jelentetett meg bizalmas okmányokat. A nyugatnémet jobboldal tárgyalási jegyzőkönyvek és egyéb iratok idő előtti publikálásával, illetve meghamisításával módszeresen igyekezett zátonyra futtatni az európai enyhülés politikáját. A Quick július 18-án közölte annak a levélnek a fotókópiáját is, amelyben Schiller volt gazdaságügyi miniszter jelentette be lemondását Willy Brandt szövetségi kancellárnak. A hatóságok vizsgálatot indítottak, de tovább nem is jutottak, mert kideríteni nem tudták, kik voltak a bonni államapparátusban az informátorok, akik értesüléseiket áruba bocsátották. Megerősíthetetlen híresztelések szerint a Quick — amely Házkutatás a müncheni szerkesztőségben másfél milliós példányszámban jelenik meg — öt számjegyű összeget fizetett annak a személynek, aki Schiller levelét rendelkezésére bocsátotta. A nyomozók szerdán jelentek meg a három szerkesztőségben több órás házkutatást tartottak, Bonnban kihallgatták a lap helyi munkatársát is. Mindhárom helyen elsősorban a könyvelést vizsgálták át, és több dossziényi iratanyagot Moszkva ködfelhőben Az idei rendhagyó nyár az újabb és újabb kánikulai napok sorozatával egyre több kellemetlenséget okoz a Szovjetunió európai részében, különösen a szovjet főváros körzeteiben. Moszkva környékén elkeseredett küzdelem folyik a tőzegbányákban több helyen egyidejűleg keletkezett tüzek kioltásáért. Csütörtökön az oltásban tízezren vettek részt, de a Szocialisztyi- cseszkaja In- dusztrija szerint újabb oltócsapatokat vetnek be. Napról napra növekszik a tűzka- tasztrófa elleni harc technikai arzenálja is. Jelenleg csővezetékeket, csatornákat építenek, amelyeken a vizet a veszélyeztetett területekre küldik. A szovjet főváros körüli tőzegtü- zek füstje összefüggő ködfelhő formájában Moszkvára telepedett, s hétfő óta az egész várost vékony koromréteg borította el. A rekkenő hőség néha egészen különös meglepetésekkel szolgál. A pénteki Trud például azt jelenti, hogy a Feketetengeren, az ogyesszai partoknál, az utóbbi napokban a medúzák inváziószerű elszaporodása miatt szinte teljesen lehetetlenné vált a fürdés. A vizen itt is, ott is violaszínű, rózsaszínű, narancsszínű és fehér „ernyők” terpeszkednek. A szakértői magyarázatok szerint a forró nyári nap jól átmelegítette a part menti vizeket, és kivételesen kedvező feltételeket teremtett a medúzák szaporodásához. A medúzák emellett hasznot is hajtanak, mert táplálkozási sajátosságaik folytán valósággal megszűrik, kitisztítják a fekete-tengeri strandok vizét. magukkal vittek. Csütörtökön Münchenben és Hamburgban folytatódott a „rovancsolás”. Ügy hírlik, hogy az állam- ügyészség azért rendelte el a razziát, mert olyan adatok birtokába jutott, melyek szerint a Quick „adócsalással” „megvesztegetéssel” és a bizalmas okmányok megőrzését előíró rendeletek megszegésével gyanúsítható. Vannak olyan feltevések, hogy a hatóságok a könyvelési tételek átvizsgálásakor azt akarják megállapítani, kinek juttatott a lap honorárium címén nagyobb összegeket, és hogy szerepelnek-e a könyvelésben olyan honoráriumtételek, amelyek nem igazolhatók. Az akció nagy nyugtalanságot keltett ellenzéki körökben, mert attól tartanak, hogy a hatóságok esetleges leleplezései igen kellemetlenek lehetnek a jobboldalnak a választási hadjárat küszöbén. A CDU—CSU parlamenti frakció máris interpellál a kormánynál, választ kérve arra, hogy milyen szervek rendelték el a Bauer-kiadó (a Quick kiadója) ellen tett intézkedéseket. A kormány szerdán mindössze annyit közölt, hogy a vizsgálat megindítása nem a kormány közvetlen kérésére történt. Holger Börner, az SPD országos ügyvivője csütörtöki sajtóértekezletén tartózkodóan reagált az eseményre, érdemben nem foglalt állást, de helytelenítette, hogy a sajtó túlságosan felfújta a hatóságok eljárását. Meglepetését fejezte ki ugyanakkor az akció „méretei és körülményei” felett. Kampala „idegened AMIN DÖNTÖTT ÉS KÉSZ? Amin, ugandai elnök csütörtökön megerősítette, hogy nemcsak a brit útlevéllel rendelkező „ázsiaiaknak” kell elhagyniuk három hónapon belül aiz országot; ugyanez a sors vár az indiai, pakisztáni, illetve bengáli útlevéllel rendelkezőkre is, tehát valamennyi „idegenre”. A megközelítőleg 80 ezer. fős „ázsiai” közösség húszezer, ugandai honosnak minősülő tagja pedig bizonyítani kényszerül, hogy útlevele, amely ugandai állampolgárságát igazolja, valódi-e. Ha a hatóságok ellenkező véleményre jutnak, nekik sincs föllebbezés. A 60 ezer „idegen” közü legfeljebb azok számíthatnak kíméletes elbánásra, akik a fejletlen országok szempontjából nélkülözhetetlen foglalkozást űznek: orvosok, tanítók, mérnökök. Amin elnök, mint ismeretessé vált, Francis Nyangweso, az ugandai hadsereg főparancsnoka előtt kijelentette: nem hallgat Nagy-Britannia „imperialista tanácsaira”. Nem tűri, hogy „külföldiek tartsák kézben az ország gazdasági életét”. — „Döntöttem és kész.” Heath brit miniszterelnök szerdán további tárgyalásokat helyezett kilátásba Ugandával, majd személyes üzenettel kereste meg Amin elnököt. Később Carr belügyminiszter az illetékes kormánytagok és tisztviselők bevonásával külön szakértői csoportot hozott létre, s Londonban csütörtökön este olyan hírek terjedtek el, hogy valamelyik miniszter hamarosan Kampalába repül. Időközben az egyre inkább aggodalmaskodó „ázsiaiak" hosszú sorokat alkotnak a bankok előtt, hogy megtudják, mennyi pénzt vihetnek magukkal, ha menniük kell, s javaikat fölszámolniuk. Rendszerint azt a választ kapják, hogy a valutarendelkezéseket tovább szigorították, s minden idevonatkozó kérdés csakis a nemzeti bank révén intézhető. Ami egyébként a távozók vagyonát illeti, az ugandai elnök elmondta azt is, hogy az országban maradó ázsiaiak nem vásárolhatják fel a kiutasítottak ingó és i ingatlan vagyonát, üzleteit: „az afrikaiak abszolút elsőbbséget élveznek”. Lapzártakor érkezett: Az angol kormány Ugandába küldi Sir Geoffrey Rippont. Röviddel a Rippon közvetítő messzióját bejelentő londoni hír vétele után, az ugandai kormány szóvivője közölte, hogy Idi Amin elnök nagy elfoglaltsága miatt csak kedden tudja fogadni az angol minisztert. LIMA Lin Piao haláláról A Reuter iroda jelentette Limából: Paj Hsziang-kuo kínai külkereskedelmi miniszter, aki nyolctagú kereskedelmi küldöttség élén tartózkodik Limában, a perui fővárosban tartott sajtóértekezletén megerősítette azt a hírt, amely szerint Lin Piao volt kínai honvédelmi miniszter államcsínyt tervezett és ösz- szeesküvést szőtt Mao Ce- tung elnök meggyilkolására, majd leleplezése után, menekülés közben repülőgép- szerencsétlenség áldozata lett. A külkereskedelmi miniszter összeesküvőnek és árulónak nevezte Lin Piaót. Exkluzív „gomba'9 A Journal de Geneve exkluzív felvételt közölt a júniu-* si francia nukleáris kísér-* létről, melyet Mururoa szigeténél hajtottak végre. A' francia kormány még min-* dig nem közölt hivatalos je* lentést a júniusi kísérletsorozatról, mely ellen a Csen- des-óceán környéki államok) „egyemberként” tiltakoztak.« AZ USÁ-VAL VAGY NÉLKÜLE.. Merre tart a Hosszú ideje folyik már a vita a Közös Piac tagállamai között arról, hol legyen a gazdasági közösség politikai titkársága, Brüsszelben vagy Párizsban. A túlnyomó többség a belga fővárosra adja le vok- sát, hisz — amúgy is itt található az Európai Gazdasági Közösség minden lényeges szerve. A hivatalos francia álláspont ezzel szemben így hangzik: ha a NATO végleg megtelepszik Brüsszelben, akkor az EGK csúcsszerve Párizsban legyen. Párizs számára ez a — egyébként nyilvánvalóan formális — kérdés azért fontos, mert Franciaország szeretne a Közös Piac politikai központjává, hangadójává válni, hogy ily módon — szimbolikusan is — ellensúlyozza az NSZK erőteljesen kidomborodó gazdasági fölényét. Az EGK vezetőit azonban elsősorban nem a közösség székhelyének másodlagos problémája izgatja. A Hatok tömörülését Párizs és Bonn párharcán túl is feszíti jó néhány nagy horderejű ellentét. A vízválasztók között a legalapvetőbb az Egyesült Államokhoz való viszony. Az „atlantista” Nyugat- Európa hívei nem akarnak lazítani az amerikai tőkét a Közös Piaccal összefűző szoros kötelékeken. Az úgynevezett „európai gondolat” pártolói viszont a független nyugateurópai gazdasági tömörülés szükségességét hirdetik. Emellett persze számos részletkérdésben sincs egyetértés. Közös Piac? Az elmúlt hetek viharos eseményei egyértelműen megmutatták, milyen mélyek az érdekkülönbségek továbbra is a Közös Piac tagállamai között. A július elején megtartott nyugatnémet—francia csúcs- találkozó homlokterében is e súlyosbodó feszültségek levezetésének kérdése állott. Egyes francia lapok ironikus megjegyzései szerint Brandt és Pompidou találkozója amolyan „szívélyes egyet nem értést” eredményezett. Abban sikerült megállapodniuk, hogy a tízek — meghiúsulás küszöbére jutott— őszi csúcsértekezletét meg kell tartani, lehetőleg a tervezett időpontban. Nem tudtak azonban közös nevezőre jutni olyan lényeges kérdésekben, mint a valutáris unió létrehozásának mikéntje, az Egyesült Államokkal szemben követendő egységes közös piaci magatartás jellege, tartalma. A font árfolyamának júniusban történt felszabadítása újra felszakította a tőkés valutáris rendszer sebeit. Párizs közismerten mindig fenntartásokat hangoztatott a britek közös piaci belépésével kapcsolatban, mondván: Anglia — a gazdaságában jelenlevő amerikai tőke nagy súlya miatt — belépésével az „Egyesült Államok trójai falovának” szerepét játszaná. Ázt viszont a Közös Piac valamennyi tagállamában élénken vitatják, hogy Nagy-Britannia gazdaságilag valóban érett-e a belépésre. A ham-: burgi Die Welt egyik karikatúrája Heath brit miniszterelnököt tolókocsin ábrázolta, amint éppen a Közös Piac kapuján kopogtat. Az EGK kapuján kilép egy nőalak és megkérdezi Heath-től: „Mondja, miből gondolja, hogy ez kórház?” Egy brit újság a font lebegővé tételét követően tréfás szójátékkal ezt kérdezte: „Nem lebegünk ki a Közös Piacból?” A londoni döntés ugyanis veszélyeztette az EGK-nak azt a márciusi megállapodását, amely 2,25 százalékban szabja meg a nyugat-európai valuták árfolyamingadozásának határát, és hogy nem kívánnak eltérni a washingtoni valutaegyezményben rögzített paritásarányoktól. A font megrendülése kisebbfajta lavinát indított el. Ismét megindult a spekulációs hullám a dollár ellen, ami arra kényszerítette a nyugat-európai jegybankokat, hogy nagy mennyiségben vásárolják fel a kulcsvalutát. Párizsban ez azt a reményt keltette, hogy az újabb hullám rádöbbenti majd a közös piaci partnereket: milyen sürgős szükség van a régóta szorgalmazott, egységes pénzügyi politika megvalósítására. Ennek jegyében ültek össze a kiszélesedő Közös Piac tíz tagállamának pénzügyminiszterei a közelmúltban Londonban. A tanácskozás részben sikerrel járt. A nemzetközi valutareform irányelveiként a londoni tanácskozás a következőket határozta rnpg: — mirwen valuta legyen átváltható aranyra, beleértve a dollárt is, — minden fontos nyugat-európai valuta árfolyamát, legfeljebb kisebb ingadozásokkal, rögzíteni kell, ■— közösen kell ellenőrizni az új nemzetközi tartalékokat, — meg kell állapodni a fizetési mérleg deficitek és pozitívumok szabályozásának módszereiben, — minden résztvevő országnak, az Egyesült Államokat is beleértve, legyenek azonos jogai és kötelességei, — tekintettel kell lenni a fejlődő országok helyzetére, — összhangot kell teremteni az új rendszer és a Közös Piac tervezett gazdasági és pénzügyi uniója között. Az az egyezmény, amelyet a kibővített Közös Piac pénzügyminiszterei kötöttek Londonban, nagy figyelmet érdemel — állapította meg a Le Monde című párizsi lap, s hozzáfűzte —, hiszen lehetővé teszik annak a pillanatnak a kivárását, amikor a tárgyalások hasznosan megindulhatnak az Egyesült Államokkal. Persze, ezek a tanácskozások nem kezdődhetnek meg előbb, csak miután az amerikai választási gépezet döntött Nixon és McGovern között. Gyors megoldásra tehát, noha égetően szükség lenne, nincs kilátás. S a pesszimista jóslatokat kiegészítik azok a hírek, hogy a londoni tanácskozás nem vüatta meg a font problémáját, a lebegtetés ügyét „elválasztották” a nemzetközi pénzügyi reform hosszú távú terveitől. Barber angol pénzügyminiszter annyit mindenesetre kilátásba helyezett, hogy a lebegő fontot majd ismét rögzítik. Kötelező ígéretet azonban nem tett, s ez változatlanul nyugtalanítja a Közös Piac valutáris együttműködését. Győri Sándor
