Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám
1972. AUGUSZTUS 10., CSÜTÖRTÖK l'bal «et ve» A szocialista brigádok segítsék a textilipari tanulókat Nem használják ki a társadalmi ösztöndíj lehetőségét A textiliparban a közelmúltban felmérték a szakmunkásképzés helyzetét és számba vették a-fiatalok nevelésével, a tanulók életkö-> rülményeivel összefüggő főbb feladatokat is. Jelenleg 37 textilipari szakmunkásképző iskola működik a Könnyűipari Minisztérium felügyelete alatt. Azonban a minisztérium beruházási keretéből még nem tudtak megfelelő iskolákat, s más korszerű feltételeket biztosítani. A 3354 szakmunkástanuló életkörülményeit nagy mértékben befolyásolja, hogy közülük 1274 bejáró, 672 munkásszálláson, 453 pedig albérletben lakik. A legutóbbi tanévben 954 fiatal részesült társadalmi ösztöndíjban. Azonban a társadalmi ösztöndíj- rendszér lehetőségével a vállalatok általában nem élnek kellőképpen. A textilipari szakszervezet elnöksége irányelveket tett közzé ■ a szakmunkásképzéssel kapcsolatos vállalati szak- szerveíeti feladatokról. Egyebek között felhívta a figyelmet, hogy vegyék fel a kapcsolatot a környező általános iskolákkal, szervezzenek a végzős tanulók részére az üzemekben szakköröket ifjú technikusok, mérnökök irányításával. A szakmunkástanulók ' nevelésében sokat várnak a szocialista brigádok patronáló tevékenységétől. Ismét Zaporozsec Ismét kapható a hazai autópiacon a Zaporozsec típusú személygépkocsi. Megkezdődött az e típusokra várakozók igényeinek kielégítése, folyamatosan vesznek fel űj megrendeléseket. A Merkúrnak jelenleg 6500 előjegyzése van a Zaporo- zsecra. A várakozóknak csaknem a fele az idén megkapja a kocsit, miután a következő hónapokban 3 ezer ZAZ— 968-as érkezik. Jövőre 4 ezer, az utána következő két évben ,pedig újabb hatezer Za- porozsecet szállít a szovjet gyár. Pártdemokrácia - őszinte légkörben A KÖZELMÚLTBAN behatóan megvizsgáltuk Vác város pártszervezeteiben, hogyan érvényesül a pártélet alapvető eleme: a pártáémokrácia. Vizsgálatunk alapjául az MSZMP Központi Bizottságának 1969. november 28-i és a X. kongresszus idevonatkozó határozatai szolgáltak. A tapasztalatok azt mutatták: pártszervezeteinkre alapvetően jellemző, hogy többségükben érvényesítik a párttagság jogait. Elsősorban abban, hogy tevékenyen részt vesznek vezető szerveink megválasztásában. Ám részvételük — és ezt nagyon pozitívan ítéljük meg — nemcsak a választásokon való megjelenésben fejeződik ki, hanem az aktív, vitatkozó, véleményt nyilvánító magatartásban is. Az aktivitás, a jogokkal való élés jó példája volt a párt- vezetőség-választás. Kevés pártszervezetben történt meg, hogy a jelölőbizottság javaslatára csupán „rábólintottak”. Ellenkezőleg: a jelöltektől kérdeztek, véleményt mondtak róluk. Ugyanezt tapasztaljuk a választások óta a titkárok vagy a vezetőségi tagok cseréjénél is. Sőt, olyan eset is előfordult, hogy a jelöltet elutasították. Például: a Fonógyár 111-as alapszervezetében a titkár személyére vonatkozóan, a párttagság már a szavazólapra való felvételkor elutasította a csúosvezetőség javaslatát, és más embert javasolt, illetve választott meg. A párttagság ezirányú cselekvőképességét jónak tartjuk. További feladatunk, hogy minden pártszervezetben politikai nevelőmunkával a párttagságot ezirányban segítsük. A PÄRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NOVEMBER 28-1 HATÁROZATA óta általánossá vált, hogy havonként valamennyi pártszervezetünkben a vezetőség taggyűlésen számol be az előző hónap munkájáról. Ez a pártdemokrácia kiszélesítésének nagyon jó módszere. Ha jó a beszámoló, akkor a párttagság egyrészt széles körű tájékozottságot nyer, másrészt pedig lehetőséget arra — és ez nagyon fontos —, hogy az általa választott pártvezetőség munkájáról véleményt mondjon, annak javaslatokat tegyen. Egy- egy jó beszámoló a pártvezetőség „minősítését” jelenti a párttagság részéről. Erőt, lendületet, lelkesedést ad a párt- vezetőségnek és a párttagságnak is a további munkához. Ezt a módszert dicséretesen alkalmazzák: a húsipari vállalat, a bélésgyár, a DCM, az ízközi valósághoz való alkalmazkodásra, a kapitalista államok uralkodó köreinek megegyezési készsége alapvetően mégis abból fakad, hogy felismerték az erőpolitika zsákutcáját. Az amerikai vezetők is kezdik felismerni a világ kizárólagos uralmára, a szocializmus erőszakos megsemmisítésére vonatkozó politikájuk meddőségét. Bebizonyosodott, hogy a Szovjetunióval és a vele szövetséges szocialista országokkal csak a konstruktív tárgyalások nyelvén, a teljes egyenjogúság alapján lehet beszélni és megállapodni. A tárgyalások módszere a harc egyik formája, s mint ilyen, nem kevésbé küzdelmes és bonyolult, mint a csatamezőkön zajló összecsapások. A moszkvai csúcstalálkozó, bár tárgyilagos légkörben, de esetenként éles viták közepette folyt le, amelyekben ellentétes társadalmi osztálynézetek ütköztek. A tárgyalások eredményei nem kelthetik azt az illúziót, hogy megszűntek a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, a két társadalmi rendszer különbözőségéből fakadó, áthidalhatatlan elvi és gyakorlati ellentétek. A Szovjetunió vezetői nem hagytak kétséget afelől, hogy változatlanul elítélik az Egyesült Államok imperialista politikáját, indokínai agresszióját, és a közel-keleti válság megoldását gátló magatartását. Az Egyesült Államok vezetőinek tudomására adták, hogy a Szovjetunió változatlanul szolidáris a vietnami néppel és az igaz ügyükért küzdő arab országokkal, harcukhoz a jövőben is megad minden szükséges támogatást. , A különböző társadalmi rendszerű országok eltérő törekvései és érdekei következtében a közöttük megkötött egyezmények magától értetődően kompromisszumos jellegűek. Olyan kompromisszumok, amit a marxisták—leninisták mindig is lehetségesnek és szükségesnek tartottak osztálytörekvéseik békés úton, megállapodások és egyezmények útján történő megvalósításához. A tárgyalások politikájának eddigi eredménj^eit a szocializmus, a haladás minden igaz híve nagyra értékeli, hiszen azok előmozdítják a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és a nemzeti felszabadító, antiimperia- lista mozgalom célkitűzéseinek megvalósítását. A nemzetközi osztályharc minden területen tovább folyik, de az imperialistaellenes erők számára kedvezőbb feltételek mellett. A nemzetközi politika egyik fontos tanulsága, hogy komoly jelentőségű megállapodások a különböző társadalmi rendszerű államok között csak akkor születhetnek és akkor vezethetnek eredményre, ha a nemzetközi erőviszonyok megfelelőek: minél erősebb a szocializmus gazdasági, politikai, katonai téren, minél nagyobb a Szovjetunió és a többi szocialista ország befolyása a nemzetközi fejlődésre, annál kedvezőbbé válik a békéért és a haladásért folytatott világméretű küzdelem ügye. zó, a gumigyár és az ÁFÉSZ pártszervezeteiben. Néhány pártszervezetünkben azonban még mindig sablonosak esek a beszámolók. Csupán az előző hónapbeli események időrendi felsorolásara törekszenek, s ezzel a havi munkáról be is fejezik a tájékoztatást. Ezt ' a módszert nem helyeseljük, elítéljük. PONTOS FELADATUNK, hogy a párttagság tájékoztatását továbbra rendszeressé tegyük,' és különösen ügyeljünk a havi tájékoztatók tartalmára. A vizsgálat során az az álláspont alakult ki. hogy párt- szervezeteinknél őszinte véleménynyilvánítás érvényesül. Megszűnt a megtorlástól való félelem. Nincs tapasztalatunk arról, hogy bármelyik párttagnak hátránya származna, ha bátran elmondja véleményét a párt- vagy a gazdasági vezetésről. Ezt nagyon fontos tényezőnek tartjuk a pártellenőrzés továbbfejlesztésében. Az aktivitás növelése érdekében továbbra is párttaggyűléseken, aktívaüléseken, a pártoktatás különböző formáin és nem utolsósorban az egyéni beszélgetések során arra neveljük párttagságunkat, hogy nyíltan, őszintén, bátran alkosson véleményt az általa tapasztaltakról, a hibákról is. A bírálat megtorlásával a város egyetlen pártszervezetében sem találkoztunk ugyan, mégis felfigyeltünk a pártdemokrácia megsértésének finomabb jelenségére. Esetenként egy-két területen, egy-egy bírálatot a párttaggyülésen „köszönettel elfogadtak”, a hiba megszüntetése érdekében azonban nem történt semmi. Ennek a „finom módszernek” azután az a következménye, hogy a bíráló értelmetlennek tartja a hibák feltárását, s passzívvá válik. E veszélyes jelenség ellen a pártvezetőségek részéről nagyon határozottan fel kell lépni, a pártdemokrácia ilyen megsértőivel szemben pedig szigorúan kell eljárni. Minden párttag felszólalására, bírálatára minden körülmények között választ kell adni. PARTSZERVEZETEINK TÖBBSÉGEBEN a párttagság a pártdemokráciát nem csupán véleménynyilvánításra, a vitákra korlátozza, hanem a párt politikájának, a párt határozatainak egységes értelmezésére és végrehajtására. Ez nagyon helyes, jó jelenség. Így volt ez az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetésénél, így van a szocialista brigádmozgalom fejlesztésénél, a konkrét pártmegbízatások teljesítésénél. Ezekben és más alapvető — a szocializmus építését előbbre vivő — nagy fontosságú kérdésekben pártszervezeteink tagsága egységes, fegyelmezett, aktív. Vác város pártszervezetei- j ben jelenleg 312 pártcsoport működik. Egyre több közülük azoknak a száma, amelyek a pártszervezet részeként az egész pártszervezetre pozitív irányban hatnak. A pártcsoport tagjai felszólalnak, véleményt mondanak, javasolnak a párttaggyűléseken, s bátor fellépésükkel, érvelésükkel színessé, aktívvá, vitatkozóvá teszik azokat, Elérik sok esetben, hogy olyan párttagok is felszólaljanak, véleményt alkossanak, akik a pártcsoport nélkül ezt talán nem is tennék. Törődnek a párttagok továbbképzésével, a tagnevelőmunkával, a taggyűlések előkészítésével, a nyílt, őszinte, szabad légkör állandó fejlesztésével. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG 1969. november 28-i ülése is megállapította, a X. kongresz- szus megerősítette, hogy vannak még pártszervezetek, ahol a választott szervek munkája nem kielégítő. Ahol a szervek munkájában háttérbe szorul a . demokratizmus, a kollektív vezetés, ott több esetben előfordul, hogy alapvető kérdésekben egy személyben titkár dönt. Ismert, hogy a kollektiv vezetés a demokratikus centralizmusnak, a párt szervezeti alapelvének szerves, elválaszthatatlan része. Ezért megvalósulása a fontos alapelv erősítését jelenti. Tapasztalataink azt igazolják, hogy a kollektív vezetés elve a város pártszervezeteinek többségében érvényesül. Ma már párttitkárok nem dönthetnek anélkül, hogy pártvezetőségi ülésen meg ne vitatnának alapvető kérdéseket, s csak így születhetnek határozatok vagy állásfoglalások a város üzemeiben, intézményeiben. Külön örvendetes ez a hatáskörbe vagy véleményezési körbe tartozó személyi ügyekben, továbbá nagyobb volumenű fejlesztési, munkaszervezési kérdésekben. A kollektív vezetés gyakorlatában ma még legnagyobb problémánk — s ezen szívós nevelőmunkával változtatni kell —, hogy pártszervezeteink többsége a kollektív vezetés fogalmát csak a pártvezetőségre érti, értelmezi. Esetenként még ma is előfordul, hogy alapvető kérdésekben, ahol a párttagságnak kellene döntenie, a pártvezetőség határoz. Megítélésünk szerint — s ezt a tapasztalatok is igazolják — a pártszervezetek vezetőségeinek a döntésekre váró kérdések körét szélesíteniük kell a párttaggyűléseken. Ehhez a városi párt-végrehajtóbizottságnak is több helyszíni segítséget kell adnia, főleg ahhoz, hogy milyen természetű témák igénylik a párttagság egészének döntését. MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy a kollektív vezetés kiteljesedése a pártszervezetek munkájának hatékonyságát minden területen növelni fogja, s egyben továbbfejleszti a pártdemokráciát is. Papp Józséf. az MSZMP váci városi bizottságának titkára Betongoiölés 25 atmoszférás belső nyomású 100 fokos vízgőzzel terhelik 13 óra hosszat a betoncsöveket Szentendrén, a BVM Betoucsőgyárában. Így köt meg legjobban a beton az előfeszített acél spirálhuzalra. Ezzel biztosítják a tartósságot, a rugalmasságot. Urban Tamás felvétele A MELLÉKÜZEMÁGAK SORSA Új kategóriák és az arányok BESZÉLGETÉS DR. BGSÁNSZKY LAJOS IGAZGATÁSI CSOPORTVEZETŐVEL Ezekben a nyári hónapokban is terítéken szerepel a tsz-ek közkeletűen melléküzemágaknak mondott tevékenységének sorsa. Az év végéig sok mindent tisztázni kell, bizonyos forrongásról — egyesek megszüntetik például ezeket a munkákat — beszélhetünk. Mi várható ebben a fontos, egyes szövetkezetekben létkérdésnek mondható témakörben? — kérdeztük a különféle rendelkezések egyik legalaposabb ismerőjétől, dr. Bo- sánszky Bajostól, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának igazgatási csoportvezetőjétől^ — Áttanulmányozva az érvényes jogszabályokat, így a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló módosított törvényt, föltűnőnek mondhatom, hogy szóhasználata szakított ezzel a két fogalommal: alap- és kiegészítő tevékenység. Korábban sok zavart okozott ez az elnevezési mód; az új meghatározás szerint a tsz- ek mező-, erdőgazdasági termelést, feldolgozást és szolgáltatást, beszerzést, értékesítést, valamint ezekhez kapcsolódó tevékenységet végezhetnek. Megszűnt a megkülönböztetés — Ügy gondolom, ez a meghatározás szerencsésebb a korábbinál ... — Csakugyan így van, hiszen a „kiegészítő tevékenységnek” van egy üzemgazdasági értelemben használatos jelentése. Mindazt jelöli ugyanis, amit a gazdaság termelésének folyamatossága érdekében, saját szükségletére csinál: a TMK, az anyagfuvarozás tartozik ide a többi között. Viszont a kiegészítő tevékenység fogalmán korábban általában azt értettük, hogy ellenkezőleg: a túlnyomórészt kívülállóknak, külső megrendelőknek nyújtott szolgáltatás, ipari termelés tartozott e gyűjtőfogalomba, A szabályozás másik új vonása, hogy elvetette a telephelyhez kötöttséget. Vagyis a tsz alapszabályszerű tevékenységét székhelyén kívül is végezheti, így tehát megszűnt a tevékenysági kör megkülönböztetettságe. A hóna? végén kiderül — Mégis, mi okozza azt az ellenérzést, amely a szövetkezetekben dolgozó szakemberek részéről tapasztalható e tevékenységi kör kapcsán? — A válasz egyértelműen megfogalmazható — mondja a csoportvezető. — Az ok: a mezőgazdasági-ipari, illetve ipari-mezőgazdasági kategóriák meghatározása volt, melyhez a szövetkezeteket érzékenyen érintő közgazdasági konzekvenciák fűződnek. Kormányrendelet határozta meg többek között a tiltott munkákat, illetve az engedéllyel folytatható tevékenységet. Mindent egybevetve, bizonyos új feltételek idegennek látszottak a szövetkezet önállóságától és gazdálkodásától. Nyugodtan állíthatom azonban, hogy ez csak a látszat! Az egyedüli problémát az új kategóriákba sorolás okozhatja, de hogy ez csakugyan így lesz-e, arról majd a hónap végéig megjelenő MÉM—PM rendelkezés alapján szólhatunk. — Melyek tehát a vélt hátrányok? — Bizonyos munkákat például nem vállalhat szövetkezet. E tilalmak ismeretében azonban leszögezhetem, ■ hogy ilyen tevékenységet korábban sem folytatott tsz, s a jövőben sem kíván folytatni. Egy másik rendelkezés értelmében a tsz ugyancsak bizonyos gazdasági tevékenységet miniszteri felmentéssel végezhet, pontosabban: a tilalom alóli felmentésről van szó ebben az esetben. Ilyen engedély azonban eddig is kellett — sérelemről tehát nem beszélhetünk. Mindössze az mondható esetleg sérelmesnek, hogy a kohó- és gépipari, vegyipari, könnyűipari m un kánra akkor kell kérni ezt. a felmentést, ha a tsz korábban a jogszabályoknak megfelelően folytatta azt a tevékenységet. Mivel azonban az ágazati minisztériumok nem hagyhatják számításon kívül a szövetkezetek produktumát, kizártnak tartom, hogy az illetékes ágazati miniszter adminisztratív indokkal zárkózna el a felmentés megoldása elől. Így a helyzet tehát megnyugtatónak tekinthető. S ha eltolódik az arány ? Az új szabályok végrehajtása, megtartása az átmeneti időszakban, vagyis ezekben a hónapokban is, bizonyos munkatöbbletet okoz mind a szövetkezeteknek, mind a tanácsoknak. Dr. Bo- sánszky Lajos azonban hangsúlyozza, hogy a szövetkezetek gazdálkodását kedvezőtlenül érintő változás nem történt, sőt, a területi korlátozás felszabadítása előnyös a tevékenysági kör — de főleg a szolgáltatások — gyakorlására. — És az új kategóriákra alkalmazandó elvonások? — Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a részletes szabályok még nem ismertek. Persze, a kategóriákba sorolás akkor is sújthatja a tsz-t, ha nem fejleszti gépipari, vegyipari, könnyűipari ..melléküzemágát”. Hogyan ? Ogv, hogy egy kedvezőtlen időjárású gazdasági év — vajon milyen lesz az idei? — következtében csökkenhet az élelmiszer-gazdasó.gi tevékenységből adódó árbevétel. Márpedig így az arány rögvest eltolódik az említett mel ’ léküzem javára, ami kedve> zöclenebb kategóriába vall besorolást eredményezhet. Bizonyos vagyok azonban abban. hogy ezt a körülményt a várható részletes szabályozás figyelembe veszi majd. K. N.
